ezaz

"Szerintem sokkal nagyobb fantáziára, kreativitásra van ehhez szükség, mint mondjuk egy szerelmes regényhez.

Több tervezést, átgondolást némely esetben pedig nagyobb tehetséget is igényel egy ilyen könyv, mint bármely más, ami valami általános témát dolgoz fel. Persze ezt a műfajt is lehet jól s kevésbé jól csinálni, ám ha igazán jó akar lenni benne az író - úgy képzelem - hogy a fantasy és sci-fi elemek mellett a szerzőnek kutyakötelessége valós szereplőkkel és egyéb realitásokkal is megtűzdelnie a könyvét. Ettől lehet az egész hiteles, megkapó és nem csak egy elrugaszkodott fantáziavilág papírra való kivetülése. Ha ezek az elemek is benne vannak egy tudományos-fantasztikus regényben, nagyobb valószínűséggel tud majd az olvasó is belehelyezkedni a sztoriba. Örömmel nyugtáztam, hogy a Quinn H. Lennox álnéven író Volentics András a tudományos-fantasztikus műfaj képviselőjeként egy ilyen szerző. Olyan, aki már elsőkönyvesként is tudja, hogy a fantáziavilág mellett igenis megférnek a való élet eseményei is."

Forrás: Könyv Guru

Már régóta terveztem, hogy megírom ezt a bejegyzést, de szerettem volna egy kicsit még várni vele. Bár a BERONIS-trilógiát elég hosszú ideje tervezgetem, és mondhatjuk, hogy a kötetek tökéletesítésével fekszek-kelek, mégis kellett egy kis idő az első könyv megjelenése után, hogy egy kis távolságról tudjak tekinteni a Megapoliszi álmokra. Ma már természetesen látom, mit hogyan kellett volna másként csinálni, és igyekszem ezeket a kisebb-nagyobb hibákat kiküszöbölni a második, Garivenháború című kötetben (mind esztétikailag, írói stílust tekintve, mind pedig cselekményvezetési értelemben).

Összességében azonban azt hiszem, elmondhatom, hogy 90 százalékban elégedett vagyok az elkészült művel.

Erőt ad az is, hogy a BERONIS facebook-oldalát már kétezren követik, sosem gondoltam, hogy elérhetünk egy ekkora számot, főleg úgy, hogy a közösségi oldalakon való posztok megírását, kiválasztását nagyrészt egyedül végzem, és nem sokan segítenek benne (a hirdetményekbe, promóciókba is természetesen a saját pénzemet teszem bele). Ha esetleg valaki megfigyelte, igyekszem az egymás után következő posztokat úgy "megrendezni", hogy felismerhető legyen egy bizonyos narratíva, és az egymás után következő tartalmak között a legtöbb esetben mindig van valamilyen témabeli kapcsolat. Igyekszem a könyvekből kiindulni, és a BERONIS-trilógia annyi témát, motívumot ölel fel (a sci-fin túl is, hiszen ebben az esetben bizonyos értelemben a tudományos-fantasztikum csak körítés), hogy ez szerencsére lehetőséget ad a nagyon sokszínű, sokféle tematikájú poszt közzé tételére a történelemtől kezdve az építészeten át a tájképekig és a filmek világáig.

Most azonban valami újabb érdekes ötlet jutott az eszembe.

Egy teszt.

A tudományos-fantasztikum iránti elkötelezett rajongásomról már többször is írtam. Néhányan talán azt is tudják, hogy ez a rajongás milyen régre is nyúlik vissza. Olyannyira, hogy a régóta gyűjtött, még fekete-fehér Galaktika-magazinok a mai napig megvannak, és ezek közül van egy kiadvány, ami különösen közel áll a szívemhez.

Ez a Galaktika-magazinnak az egyik különszáma volt, és még 1978-ban jelent meg, jóval a megszületésem előtt. Ez egy salátásra olvasott, celluxszal több helyen is megragasztott, különleges kötet, egy antológia, amelyben jórészt nem sci-fi történetek vannak, hanem tanulmányok és értekezések a jó sci-fi könyvek/filmek ismérveiről.

A kötet nagy részét egy szovjet sci-fi író, Georgij Gurevics igen hosszú, de annál remekebb (és a régi dátum ellenére a mai napig érvényes szabályokkal teli) tanulmánya teszi ki, mely A képzelet birodalmai címet viseli, és jóval 1978 előtt, 1967-ben jelent meg a Szovjetunióban. A szovjet sci-finek mondani sem kell, hihetetlenül fontos múltja van a műfaj történetében, hiszen az oroszok kiváló műveket, írókat és filmrendezőket adtak a világnak.

a szabályok örök érvényűek amiket a régi mesterek letettek

sci-fi világban élünk.

acrem természete... ittis ellenfél lehet egy terrorist, egy dinó, egy grabbál... bármi.

lépj be egy új világba... ez az új világ a szerán világa, ami kezd kialakulni majd a 3adik rész végén, de folyamatosan ott van a fejekben... szerán visszaveszi gyermekeit?

japán kamikaze képek... az őrült tekintet a háborús katona... majd a másikba. 

"Most pedig beszéljünk komolyan a fantázia szüleményeiről" - kezdi tanulmányát Georgij Gurevics, a szovjet tudományos-fantasztikus irodalom híres képviselője, amikor megérezve az időszerű szükségletet, új sci-fi regény helyett elméleti munkával lép az olvasó elé, hogy "a fantázia térképén" eligazítsa mindazokat, akik valamiképpen kapcsolatba kerülnek a sci-fivel." - írja a Galaktika magazin az antológia tanulmánykötet ismertetésének fejezetében.

Gurevics a tanulmányát egy érdekes narratívára fűzi fel. A könyv elején, az Előjáték fejezetben olvasható egy rövid párbeszéd, mely egy fiatal író és tizenkét dühös kritikus között zajlik.

Egy híres, korszakos jelentőségű író és a tizenkét dühös kritikus esete

"Azt beszélik - bár dokumentumokkal igazolni nem sikerült -, hogy száz évvel ezelőtt az egyik külföldi ifjúsági kiadó szerkesztőségébe beállított egy férfi, akinek göndör kis szakálla volt, amilyen a kezdő geológusoknak szokott lenni, és egy kézzel írott, vaskos kéziratot tett le az asztalra, egyetlen példányban (írógép akkor még nem volt).

- Ezt én írtam - dünnyögte szégyenlősen a szerző. - Fantasztikus dolog. Egy tengeralattjáróról szól, amely igen nagy hatósugarú, gyors és sebezhetetlen. Azt lehet mondani, hogy ábránd az emberről, aki az ura az óceánnak és bolygónk kihasználatlan háromnegyed részének...

A szerkesztő elolvasta. Volt, ami tetszett neki, de volt, amit szokatlannak talált. Nem tudta eldönteni, elfogadja-e, vagy pedig visszautasítsa. Jobbnak látta, ha a felelősséget néhány tekintélyes és hozzáértő kritikusra hárítja. Tizenkét tapasztalt, művelt, jó ízlésű belső bírálót kért fel. És ők a következő véleményt adták:"

retro sci-fi autós képek

nincs már nemzet csak egy virtuális világ...korszellem.

h mitől jó egy film v egy könyv az sosem fog változni... vannak örök szabályok.

a garivenwar idézet, a játék-trailer a valóság trailere lesz.

a nyugat öngyilkossága... a leválthatatlan árnyékkormány acremcorp-pá búrjánzása.

ginen szimbolikusan a rendszer...a család bukása: a nyugat öngyilkossága 12. fejezet eleje.

egyre inkább úgy tűnik, most hogy tökéletesedik a rendszer, hogy egyre szembentűnőbb az a tény, hogy minden egyes ország egy-egy leányvállalata ugyannak a rendszernek<br>

idézetek a poe és a lovecraft bejegyzésekből

a kép a japán kamikázésokról, bevetés előtt.

oroszok medvét etetnek jegesmedvét tanknál

félelmek megszemélyesítése...sci-fi vonás...de vakember is az.

sodrás horrorfilm... sodrás... ginen sodródik... brink jones nem sodródik... ő bolyong... időnként sodródik persze az árral... ugyanaz mint ginen... ez is egy párhuzam sok közül... az emberiség is ezt csinálja az űrben.

Rousseau-nak a haladással szembeni romantikus bírálata az ember bibliai bukásának történetét tükrözi vissza. A természeti törvény - vagyis Isten parancsának - megsértése óta, amikor is Ádám és Éva evett a tudás fájának tiltott gyümölcséből, az emberiség bűnben él, kűzetve a Paradicsomból. Rousseau változatában, amikor az ember bevezette a tulajdont és a munkamegosztást, lemondott a nemes vadember boldog életéről, aki pedig még összhangban élt a természettel. Frankenstein szörnyének története ugyanezt a mintát követi - A Nyugat öngyilkossága.

Idézet az egyik tanulmány végéből, a civilizáció végén a lerombolt nagyváros végén ott van a PARASZT újra... Vakember.

a peremi gyerekek is vhol egy blú sztori + az anya totális elutasítása a modernséggel

.átláthatatlan megastruktúra megapolisz... átláthatatlan rendszer + a nyugat öngyilkossága idézet a bürokrácia túlburjánzásáról.

vész-kóros ember, egyenlő fogyasztói ember, aki ha megjelenik vhol mindent elpusztít... a természet mindig hoz példákat h megmutassa milyenek vagyunk... ördögűző könyv... miért a kislány? - Azt hiszem, a démon célpontja nem a megszállott személy: mi vagyunk a cél... a megfigyelők... mindenki, aki itt van a házban. És azt hiszem... azt hiszem, ez a célja, hogy elkeserítsen minket, hogy megutáltassa velünk saját emberi mivoltunkat, végtelenül gonosznak és rothadónak, méltóság nélkülinek, rondának, érzéketlennek. És talán itt van az egésznek a lényege: az érzéketlenségben. Mert szerintem az Istenben való hit egyáltalában nem logika kérdése; azt hiszem, végső soron szeretet kérdése, annak a lehetőségnek az elfogadása, hogy Isten talán szeret bennünket..."

meteorkomplexum - ha nincs reális veszély nincs félelem és akkor nincs feszültség sem<br>

ahogy gotham cityben is mind megapoliszban élünk.. hősök és a városaik

életből vett példákat hozok, mindenkinek van a saját életéből, és ginen is csak egy a sok közül... Jézus is példabeszédeket mondott... azért van ez a szint bemutatva, a többi meg misztikus, mert ez a szint robbantja majd ki a háborút, ez dönti el a jövőt... a többi szint csak kitermelődött az uralkodásra... a hivatali rendszer... kitermeltek minket, majd kitermelték magukat is... mi vagyunk mindenhol, fogyasztó már mindenki... az urak is odafönn... mindenkit behálózó betegség ez... melyet már irányítani se kell igazából.

eyrah történetével már elkezdjük összemosni a fantasy-t a sci-fivel... mindig eyrah-val tettük ezt eddig is.

a túlzott fejlettség hajszolása elvette a varázsát mindennek

minden sztoriba vannak érzelmi csomópontok... john és sarah viszonya... kyle és sarah viszonya... ginen beronis élete.

a görögök a rómaiak... és az amerikaiak kreált istenei... isteneket kreál majd eladja őket... ahogy a disney herkulesben be is mutatják baszki!!!

Igazán lenyűgöző, hogy az erkölcsi elvárásaink a művészet világában mennyire különbözőek a minket körülvevő valódi világban tmáasztott elvárásainktól. Azok, akik a munkahelyünkön vagy az élelmiszerboltban vagyunk, többnyire egy mesterségesen létrehozott szabályrendszer alapján játszanak: a civilizáció szabályrendszerén. Ám a modort, a szokást és a törvényt szem előtt tartó személyiségünk alatt - vagy talán mellette - egy másik lény lakozik. Mindnyájan hallottuk azt a kifejezést, hogy egyes filmek, regények vagy zeneszámok "elragadtak" bennünket. Az "elragadtak" talán nem a legjobb kifejezés. A "felszabadítottak" talán közelebb vinne bennünket a lényeghez. A komikusok és a pop-pszichológusok gyakran emlegetik a "bennünk élő ősembert". Azért olyan vonzó az elgondolás, mert úgy érezzük, van benne egy nagy adagnyi igazság. A külső civilizációs rétegek alatt egy jóval ősibb én rejtőzik, ami bonyolultnak és mesterkéltnek érzi a körülötte található világot. Noha ősi énünk nem a nemes vadember, mégis jóval autentikusabb személyiségnek érzi magát annál, mint aki keményen dolgozik és a modern társadalom szabályai szerint játszik. (...) A művészet a valóságnak azt a szeletét ragadja meg, aminek a létezését hajlamosak vagyunk tagadni a minket körülvevő "való világban". - A Nyugat öngyilkossága

szabályos formák közé zárt világ...géczy amerikai előadás...a híd, a central park szabályos téglalapja, a trinity church

ne értsük félre, a rendszerek azért jöttek mindig is létre, hogy a népet uralják... a demokrácia már egy modern fogalom, hiszen teljesen mást jelent, mint ahogy el van nevezve: népuralom... ez sem az, csupán az uralkodásnak az általunk ismert eddigi legszofisztikáltabb, és valószínűleg a legtökéletesebb formája. persze a legtökéletesebb is nézőpnt kérdése, diktatórikus módszereket is nevezhetünk tökéletesnek... de a sátán legnagyobb okossága abban rejlett, hogy elhitette hogy nem létezik.

ginen életén keresztül vizsgáluk a rendszert ő a példaegyed

BERONISVERZUM azért készült, h ezen keresztül bárki elmondhassa a saját sztoriját önmagáról vagy a világról... a scifi erre kifejezetten alkalmas... az első kötet inkább a családról szól, a második már tágítja a kört, a rendszer, majd az univerzum, a természet a harmadikban... az első kötet egy valós alapot ad, a második az egyre inkább betüremkedő sci-fi-fantasy szabájait fekteti le (?)... ginen is rájön, hogy van egy nagyobb világ az övén kívül (mortimasz, blú is), majd Megapolisz gigászi világán kívül is kiderül, hogy van egy még nagyobb (a Brinkként sodródó, várakozó Drenezhaar világa, ő maradt meg abból a régi világból, legalábbis akit megismerünk).

.sodródom a társadalomban...vhova felfesznek kapaszkodom bele úgy ahogy...kirúgnak tovasodródom hánykolódom...a sodrás hasonlat újra...párkapcsolatom lesz, belékapaszkodom...brink jones vagyok örökké... brink jones-ként sodródtam végnélküli utazgatásaimmal is...megpróbáltam felvenni a lépést, a városi szintet...plázákból be plázákból ki...

A NYUGAT ÖNGYILKOSSÁGA UTOLSÓ FEJEZETBEN MEGJELÖLTEK!!!

ezaz-ba tegyük bele utalva egy picit a harmadik részre h több civilizáció létezhet tágabb a kör...szülői ház utca falu város bolygo...

háborús képet a telóról az ezazba

a jövőbe most is betekinthetünk akár most azonnal, elég csak amerikára nézni.

a szex örök téma a horrorban, a démonokról szóló filmekben, a megszállásról szóló filmekben, a megtermékenyítés, a sátán és a szex, ez mind örök téma.

első rész csak ginen... második ginen és a rendszer... harmadik a bolygó világok

az egész életünk a természet és a civilizáció harca bennünk, mint a könyvben, goldberg könyvében... ACREMGÉPEZET (civilizáció) VS SZERÁNIZM (természet) 

ha helyileg nem is, virtuálisan mindannyian amerikában élünk.

...párhuzam...ahogy ginen úgy az emberiség sem tartozik sehova... a természetbe se de a rendszerbe sem jó neki

a scifi számomra amiatt érdekes, mert sokkal jobban el lehet benne mesélni társadalmilag fontos dolgokat, jobb megvilágításba lehet őket e műfaj segítségével helyezni.

fogyasztólövések: 183-adik oldal ferguson könyvében... amikor egy birodalom nemzetállammá alakul, vérengzés indul... 184-edik oldal!!!!!!!!!!!!! Sazak szellemvárosa.

halott vagyok érzet párhuzam társadalmi börtön miatt érzett halálállapot.

És itt jön egy párbeszéd a kritikusok és a szerző között. A kritikusok mind tizenkét különböző álláspontot képviselnek, mely álláspontok szerint kötnek bele a fiatal író művébe.

Az álláspontok a következők:

Első kritikus: "A fantasztikumnak tudományosnak kell lennie..."

Második kritikus: "A fantasztikumnak hitelesnek kell lennie..."

Harmadik kritikus: "A fantasztikumnak ismeretterjesztőnek kell lennie..."

Negyedik kritikus: "A fantasztikumnak hősinek és szórakoztatónak kell lennie..."

Ötödik és hatodik kritikus: "A fantasztikumnak jövőbe látónak kell lennie..."
Hetedik kritikus: "A fantasztikumnak fantasztikusnak kell lennie..."

Nyolcadik kritikus: "A fantasztikus irodalomnak az alkotófolyamatot kell megmutatnia!"

Kilencedik kritikus: "De hol vannak a jellemek?"

Tizedik és tizenegyedik kritikus: "A fantasztikumnak a világ aktuális problémáira kell reflektálnia..."

Tizenkettedik kritikus: "A fantasztikumnak hiteles jövőképet kell alkotnia..."

E kritikusi szempontok alapján folyik tehát az adok-kapok kritikus és szerző között, mígnem elérünk a jelenet végpontjára, a csattanóhoz, ahol a szerkesztő visszaveszi a szót magához:

"Szerkesztő: Uraim, úgy vélem, most már befejezhetjük a vitát. Különböző álláspontokat hallottunk, a felszólalók azonban egyvalamiben mind egyetértettek: Abban, hogy a szerző nem gondolta át, felületesen és egyoldalúan kezelte a témáját. Önnek, fiatalember, még gyarapítania kell a mesterségbeli tudását, s olyan íróktól kell tanulnia, akik a téma hírneves mesterei: Hugo Victortól, Balzactól, Jules Verne-től. Ön pedig, fiatalember... bocsásson meg, nem jut eszembe... mi is a neve?

Szerző: Jules Verne."

Mint írtam, a tanulmány elkészülésének dátuma ne tévesszen meg senkit, ugyanis vannak bizonyos szabályok, melyek örök érvényűek, és mindig is fontosak lesznek, akármennyit is változnak is a korok és fejlődik a technológia. A sci-fiben is, mint minden más műfajban, a nagy öregek letettek bizonyos szabályokat, és ezeket a szabályokat követni kell, miközben persze arra is törekednünk kell, hogy kitágítsuk ezeket a szabályokat, és újabbakat (ne adj' Isten még jobbakat, még működőképesebbeket) hozzunk létre, vagy ha mást nem, ezeket a bevált (arany)szabályokat az adott kor követelményeihez és elvárásaihoz igazítsuk. De ez szinte lehetetlen a múlt beható ismerete nélkül.

Arról nem is beszélve, hogy már jó ideje szinte csak a múltban megalkotott regények, képregények és filmek újrafeldolgozása zajlik, kezdve például a rendkívül sikeres (és mérhetetlenül műanyag-gagyi) MARVEL-filmekkel, a Csillagok háborúja újrafeldolgozásokkal, vagy régi Disney-mesék filmre vitelével (Aladdin, Az oroszlánkirály, A dzsungel könyve, Dumbo...).

Sajnos azonban csak a témákat veszik át és másolják le, a szabályokat, amelyek miatt ezek a művek valóban sikeresek voltak, már nem veszik figyelembe.

Én azonban a BERONIS-szal szeretném ezeket a szabályokat a magam módja szerint felhasználni, néhánnyal vitába szállni és módosítani (hiszen természetesen akadhatnak a fejlődés során mára már elavult tételek is), és (ha esetleg sikerül), újakat is megalkotni.

Szeretném a 12 dühös kritikus által felhozott szempontok alapján megvizsgálni a saját művemet, a BERONIS - Megapoliszi álmokat, de összességében a teljes trilógiára is ki fogok térni (spoilermentesen), természetesen úgy, hogy a fontosabb csavarokat igyekszem nem lelőni.

Ez egyben tekinthető egy nagy, átfogó összegzőnek is a második kötet megjelenése előtt, amely szinte már teljesen elkészült, de még mindig nem tudom, mikor lenne alkalmas idő a megjelentetésére. A koronavírus alaposan keresztülhúzta sokak számításait, így az enyémeket is, a könyvvásárlás alaposan megcsappant, mióta ezzel a szörnyűséggel kell együtt élnünk, és az előrejelzések sem túl derűsek.

De azért bízzunk benne, hogy szép lassan majd helyreáll minden.

Valószínűleg ez is egy olyan bejegyzés lesz, amelyhez később is fogok majd hozzáírni, ahogy újabb gondolatok jutnak majd eszembe, de azt hiszem, ez csak jót tesz az (egyszer majd) elkészülő szöveggel. Szeretném mindenki figyelmébe ajánlani egy korábbi (és korai, talán az egyik első) bejegyzésemet, melyben már írtam a science-fiction iránti rajongásomról, és a .... címet viseli. Ajánlom mindenki figyelmébe a Kérdések és válaszok: Minden, amit a BERONIS - Megapoliszi álmokról tudni kell című bejegyzést, melyben további információk is szerepelnek a trilógiával kapcsolatban, és így kitűnő párt fog alkotni ezzel a cikkemmel. Fogok idézgetni egy MySphere-en szintén megjelent nagymester írásából is, Edgar Allan Poe műalkotás filozófájáráól című munkájából is.

Más tanulmányokból, tanulmánykötetekből is idézek majd, ezek közül az egyik nagy kedvencem James Cameron - A science-fiction története című kötet, mely egy hatrészes, magyar nyelven is megjelent zseniális miniszéria alapján készült (melynek megtekintését minden sci-fi rajongó számára melegen ajánlok). Ebben James Cameron (A Terminator, T2 - Az Ítélet Napja, A mélység Titka, A bolygó neve: Halál, Avatar) olyan sci-fi ikonokkal beszélget, mint Steven Spielberg (A harmadik típusú találkozás, E.T. - A földönkívüli, Jurassic Park, Különvélemény), George Lucas (THX 1138, Csillagok háborúja), Christopher Nolan (Eredet, Csillagok között, A sötét lovag-trilógia), Ridley Scott (Szárnyas fejvadász, A nyolcadik utas: a Halál, Prometheus, A mentőexpedíció) vagy Arnold Schwarzenegger, aki rengeteg tudományos-fantasztikus filmben szerepelt (Terminator-filmek, A menekülő ember, Ragadozó, Total Recall - Az emlékmás, A hatodik napon). A könyv maga sajnos nem jelent meg magyar nyelven, így az adott fordítások mind a saját magam által átszerkesztett (és legmegfelelőbbnek vélt) szövegrészletek lesznek.

Kezdjünk is bele!

Beidézni részeket poe v lovecraft műalkotási szabályaiból is.

újabb párhuzam...a fejlődés sodrása hulláma

a városi levegő felszabadít

Valahol már most mindannyian Megapoliszban élünk.

Valahol már most mindannyian Megapoliszban élünk.

a legalsó szint van fókuszban ginennel, mert ez dönti majd el a "világ" sorsát... az uralkodó réteg el van miszifikálva, hogy azok mit is csinálnak... hol vannak... de már ők is fogyasztók.

előbb az üzlettek jönnek... ha nem engedik őket, jönnek a tankok és a gépi szörnyek.

ciklikusság

.telefonjegyzet: MORTIMASZ IS EL AKARJA PUSZTÍTANI A CIVILIZÁCIÓT... ELJÖTT AZ ERDŐBŐL, CSATLAKOZOTT... DE A GYŰLÖLET BENNE MARADT.

.one day csókkal és a mara harris-gyilkossággal mondja azt h van egy tökéletes pillanat térben és időben amit nem lehet megismételni... ami úgy ott akkor megmarad...örökre... vkiknek örökre am eltűnik az is

mindannyian megapoliszban élünk.

tedd rendbe, hogy ez rae-ginen szerelmi szála ami egy kis idő, de annyi idejük van csak... mielőtt elragadja őket a megapoliszi lét... ez de szép megfogalmazás!

ginen élete...more realistic situation needs to be... így mindenki együttérezhet annak ellenére h sci-fi fantasy

egyszerű letisztult gépi design...lásd a future shock bridge

megapolisz labrintusa...az elménk labirintusa... vs természet

megapolisz labirintusa...ha nem tudod merre mész akkor elvesztél benne

ezazba... az első sztori ahol a monumentális külső a hatalom megjelenítését promóját jelenti nem csak háttér

szerán mint természeti arcok... hajszálak a víz alatt amit írtam

a rendszer börtöne... az elménk börtöne.

- acremnek mi is egy árucikk vagyunk... ugyanolyan, mint egy kutyatáp vagy egy konzerv a polcon... először még csak ezeket árulta... utána már minket is... ezeket termesztette, aztán már minket is tenyészteni kezdett... vásárlókat... fogyasztókat... mely szegmens képes ilyen isteni erőt magának megteremteni? és akkor bejön a szeranizmus... egy olyan spirituális irányzat, amivel nem tudnak mit kezdeni az adataikkal, statisztikáikkal... tehát el kell skynetesen pusztítani.


TALÁN ez a kötetlen élettársi viszony ami leginkább megfelel az embereknek... fater megengedett erzsának dolgokat amiket anyámnak nem... de vmit jogosan, hogy példát mutasson a gyerekeknek... anyám a lehető legrosszabb helyre házasodott ahol még a régi törvények éltek... bár ha lett volna motivációja nem csak SODORJA MAGÁT (HA A RÉSZÉVÉ VÁLSZ BIZTOS, HOGY VÉGED...) akkor biztos h nem így alakul minden.

Egy ima a múltból, a jövőnek:

"Mindenható Isten, te, aki rendelkezel az emberi szellemmel, szabadíts meg atyáink tudományától és végzetes műveitől, add vissza nekünk a tudatlanságot, az ártatlanságot és a szegénységet, mert nincs más javunk, ami boldoggá tehetne minket és becsessé teelőtted." - Jean-Jacques Rousseau

[Kép: Wenqing Yan]

Első kifogás - A fantasztikumnak tudományosnak kell lennie

"Lelkiismeretlenség, ha valaki elérhetetlen célokat tűz a fiatal olvasók elé. Ám legyen fantasztikus, de a fantasztikumnak tudományosnak kell lennie..." - 1. számú kritikus

"A tudománynak természetesen a tudományos-fantasztikus kitüntetett szerepe van, az idegen világok tudománya a szépség, harmónia és a csodák birodalma - általában a szcientizmus filozófiája jelentkezik -, vagy ellenkezőleg: a tudomány félelmetes és elnyomó hatalomként jelenik meg. A korábbi science fictionban gyakori az ismeretterjesztő szándék (Verne), az újabb művekben viszont gyakori az áltudományosság vagy a tudományellenesség is." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

"Az irodalomnak módja van rá, hogy megadja az embernek a mércét, és rábízza, hogyan képzeli el magának a részleteket. A szó elégtelen kifejező ereje néha ott is hasznos, ahol igen sokat kell leírni. Például a jövő leírásánál a szerző elhagyhatja a lényegtelen részleteket, az olvasóra bízza, hogy olyan ételt, ruhát és hajviseletet képzeljen a hősöknek, amilyen neki tetszik. De még ha a szerző lelkiismeretesen be is számolt a részletekről, az olvasó elfelejti őket. Külön rá kell irányítani a figyelmet a ruha szabására, a járomcsontok alakjára, a tányérok tartalmára, "működő fegyverekké", a téma részévé kell tenni őket - a néző csak akkor figyel fel rájuk. A "nem működő fegyvereket" a néző észre sem veszi, az ilyen puskákat a fantasztikus műfajban fel sem kell akasztani a falra." - Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai

Második kifogás - A fantasztikumnak hitelesnek kell lennie

"Az irodalom - irodalom, az élet igaz ábrázolása. Itt pedig szemérmetlen csalással van dolgunk. A fantasztikumnak hitelesnek kell lennie, vagyis teljesen reálisnak és igaznak..." - 2. számú kritikus

"Talán Wells mutatja a legjobb példákat, hogy a jó science fictionban csak egy valószínűtlen mozzanat van - ez axiomatikus -, a többi következménynek logikusnak és pszichológiailag hitelesnek kell lennie." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

Ginen élete az én életem... mert erről tudunk mélységeiben is beszámolni és átadni másoknak. Nagy inspirációt jelentett számomra ebben James Cameron (erről bővebben a Nincs végzet című bejegyzésemben írtam). A Terminator-filmek nagy rajongójaként (melyeken felnőttem), idővel egyre jobban érdekelt ezen alkotások háttértörténete is, és így megtudtam, hogy Cameron a saját életét is beleszőtte ezekbe a filmekbe (kamionsofőrként dolgozott, felszolgálónő felesége volt, ez a hétköznapi világ pedig a Terminator-filmek alapját képezik, nem csak azért van így, mert valakinek "így volt kedve" megírni, hanem mert valaki tényleg megélte). Ez talán azért is inspiráló, mert ebből látszik meg, hogy egy mű tényleg egy személyes alkotás (lásd még például a szintén nagy kedvenc Rocky-filmeket), vagy csak egy futószalagon legyártott ipari termék. Ezzel persze nem akarom alábecsülni azokat a szerzőket, akik teljesen kitalált szereplőkkel, karakterekkel dolgoznak, hiszen az sem könnyű feladat. Mindig is rendkívül tiszteltem azokat az írókat-filmrendezőket, akik saját élményből dolgoznak, akik saját történetüket írják, nem pedig másoktól kapják készen azokat. Talán ezért is szeretem annyira a Rocky-filmeket, James Cameron filmjeit, George Lucas korai filmjeit vagy Stanley Kubrick alkotásait.

Szeretem a sci-fit, de inkább mint a jelenkor jövőbe projektálása érdekel belőle, és ezért is választottam ezt kedvenc műfajomnak.

"Az elképzelhetetlen események és körülmények minden más történeti alkotóelemtől eltérő osztályba tartoznak, és nem tehetők hihetővé a hétköznapi elbeszélés szokványos módszereivel. Először is meg kell küzdeni a hihetetlenség problémájával, ez pedig kizárólag akképp valósítható meg, hogy a történet minden más mozzanatát átgondolt realizmus jellemzi, ami tökéletesen kifinomult hangulati vagy érzelmi fokozással párosul. (...) Noha a jellemeknek természetesnek szükséges maradniuk, alá kell vetni őket a központi rendellenességnek, amely köré csoportosulnak. A csodás történet valódi "hőse" nem valamely emberi lény, hanem maga a rendkívüli jelenség." - H. P. Lovecraft: Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről

"Mivel a tudományos-fantasztikus művek képzelt találmányokkal és felfedezésekkel foglalkoznak, van egy olyan feladatuk, amely másfajta irodalomra nem hárul, nevezetesen az, hogy a valószínűtlent igaznak kell láttatniuk. Le kell írniuk bizonyos mechanizmusok működését részletesen, hogy hihetővé tegyék, ugyanakkor nem szabad az elbeszélés menetét megakasztaniuk. Témájuk inkább értelmi, mint érzelmi, s mégis, a népszerűség kedvéért érzelmeket is be kell vinniük. Éppen ezért a tudományos fantasztikum elemzése sok sajátos vonást mutathat ki. Nyilvánvaló az anyag és módszer meglepő egysége, bár nincs olyan képlet, amely minden történetre illenék." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

Harmadik kifogás - A fantasztikumnak ismeretterjesztőnek kell lennie

"Mire valók a kitalálások? Csupán megtévesztik a fiatal olvasót. A kéziratot meg kell tisztítani minden ellenőrizhetetlen adattól, és az hasznossá és ismeretterjesztővé válik..." - 3. számú kritikus

"Azt hiszem, A Gyűrűk Ura varázsa abban rejlik, hogy a háttérben időnként feltűnik a történelem egy-egy darabkája; olyasmi ez, mint amikor egy messzi szigetet vagy egy távoli város t pillantjuk meg, amint egy pillanatra kivillan a ködből. Ha elérjük, oda a varázslat - hacsak nincsenek a távolban további elérhetetlen célok." - J. R. R. Tolkien

Cameron tip of the iceberg-elmélet. Még ha nem is alkotjuk meg részletesen a teljes világot, azt az érzetet kell keltenünk, hogy ez a világ valóban létezik, és minden részletesen meg lett tervezve. Ebben volt zseni Tolkien, aki valóban meg is alkotta a saját maga elképzelt világot (és Peter Jackson is a filmek mélyen átgondolt látványterveivel), George Lucas, illetve James Cameron is például a Terminator-filmekkel, melyek nem részletes alkotások, de mégis azt a hatást keltik (a Terminator-filmek részletes háttértörténetét inkább a számítógépes játékok, illetve a rajongók által írt könyvek mesélik el, melyek között vannak tényleg rendkívül zseniálisak, játékok közül például a rendkívül hangulatos Terminator: Future Shock, illetve annak kiegészítő-folytatása, a Terminator: SkyNet, melyekről már többször is megemlékeztem).

"Ami a végleges filmbe bekerül, csak egy-tizede a köré alkotott világnak. A végleges film a "jéghegy csúcsát" jelképezi egy jóval nagyobb, szellemileg megkreált világnak vagy megalkotott látványtervnek." - James Cameron: A science fiction története

"A sci-fiben azt szeretem a legjobban, hogy segítségével bármilyen témát fel lehet dolgozni anélkül, hogy bármely csoport vérig sértődne. Ilyen köntösben megírható egy történet, amely egy elnyomott kisebbségről szól, és az olvasók között ott vannak az elnyomottak, valamint azok is, akik hasznot húznak az ő elnyomásukból. Bárki elolvashatja a sztorit, és mindenki a saját ízlése szerint értelmezheti anélkül, hogy megbántaná a másik oldalon lévőket." - James Cameron, Starlog-interjú, 1984

Negyedik kifogás - A fantasztikumnak hősinek és szórakoztatónak kell lennie

"Mutassa meg a fiatal olvasónak a hőstett vonzó jellegét, adjon neki követésre méltó példát. A fantasztikumnak hősinek, lebilincselőnek és szórakoztatónak kell lennie..." - 4. számú kritikus

"A sci-fi kétségtelenül a mese folytatása, visszatérés a mese naiv, vágyteljesítő jellegéhez. Mint a mesében, a sci-fiben is alapvető a kiindulópont a realitása. Ezt sokféleképpen értelmezhetjük. Pl. úgy, hogy a XX. századi ember helyzetének összetettsége, az elidegenedés, az emberi kapcsolatok reménytelensége, a társadalmi és erkölcsi haladás nehézségei, a világválságok zavarai adják azt a valós kiindulópontot, melynek rögös, visszahúzódó talajáról az író és az olvasó elindul. De felfoghatjuk úgy is, hogy évtizedeink tudományos-technikai eredményei jelentik azt a kilövőállást, űrhajókikötőt, melyről a sci-fi képzeletrakétája felröppen. A lényeg persze nem ebben, hanem abban a funkcióban rejlik, melyet a sci-fi a ma embere számára betölt. Hiszen valójában annak a vágynak képzeletbeli, fantáziaszülte beteljesítése, hogy az ember ugyan törékeny, elpusztítható, de len nem győzhető, ereje végül is minden akadályon, minden labirintuson és csapdán átjutva diadalt arat. (...) [A sci-fi] kimondhatóvá tesz tényeket, igazságokat, melyek különben némák, megfogalmazhatatlanok maradnának." - F. Nagy Piroska : A modern sci-fi története

"A feszültség fenntartására is sok módszer adódik magában a felépítésben: szimultán kalandok leírása, késleltetett információ, általában a "megoldás", a "csattanó" visszatartása a cselekmény tetőpontjáig." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

"Akár kalandokat is beiktathatunk, azokat azonban alá kell rendelni a realizmus követelményeinek - kizárólag a körülményekből természetszerűen fakadó fejlemények, nem pedig öncélúan kiagyalt álizgalmak lehetnek." - H. P. Lovecraft: Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről

"A science fictionnél különösen fontos, hogy az író jó indítással el tudja érni az olvasóban a hitelesség, a hihetőség érzésének meggyökerezését, ezt képzelt utazások irodalmából (Swift, Defoe jó példa erre) jól ismerjük. Verne kedvenc regényindítása valamilyen rejtély felvázolása, amellyel felkeltheti az olvasó kíváncsiságát és érdeklődését. Az újabb sci-fi azonban igen gyakran bátran fejest ugrik a képzelt szituációba, s éppen az enigma szerű mozaikkép kialakítását bízza az olvasóra." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

Ötödik és hatodik kifogás - Jövőbe látás vagy megrendelés?

"A fantasztikum eredménye a pontos jövőbe látás. Egyáltalán nem értem, hogy a szerző, aki se nem akadémikus, se nem államférfi, hogyan merészkedhet száz évre előre látni az eseményeket." - 5. számú kritikus

"A pontosság az érzéketlen tudósok száraz területe, a tudományos-fantasztikus irodalom pedig a szárnyaló ábrándoké. Ennek romantikusnak kell lennie." - 6- számú kritikus

"A fantasztikus műfaj egyszerűsít és általánosít. Harmadik erénye pedig a következtetés túlzott felnagyítása. A. Tolsztoj Aelitája a szerelem megdicsőülésével végződik. A "szerelem" szó végigszáll a világűr térségein, a Marstól egészen a Földig. Szerelem legyőzi a teret, a szerelem legyőzi a világűrt, a szerelem mindenek fölött való! Ha a cselekmény színhelye a világűr, a szerző mintegy arról akar meggyőzni bennünket: "Mindenütt, mindenütt így lesz!" Ha a cselekmény ideje a jövő, a szerző mintegy azt mondja: "Mindig, mindig így lesz!" - Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai

"Jefremov [I. Jefremov, Az Androméda-köd című kiváló szovjet utópista sci-fi regény szerzője] távoli csúcsként ábrázolta a jövőt. Lem ellenvéleményt nyilvánít: "A csúcs éppen azért rossz, mert nincs semmi, ami magasabb." - Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai

"Előre kell haladni, vagy fékezni az iramot, megállni, s az élet javait élvezni? Wells úgy véli, hogy ez a jövő nagy kérdése. Jómaga a haladás mellett száll síkra, de a haladás szükségességét nem indokolja meg. (...) Az emberek valójában azért mennek a világűrbe, mert a világűr a termelés fejlesztéséhez szükséges.

A mikrokozmosz a makrokozmoszhoz hasonlít. A jövő embere ábrázolásának bonyodalmai körülbelül ugyanolyanok, mint a jövő társadalmának ábrázolásával együtt járó bonyodalmak. És ugyanolyan érvelés is alkalmazható: hasonlítanak-e ránk az utódaink erkölcsileg és fizikailag, vagy sem.

A nyugati fantasztikus műfaj rendszerint a jövőben is megőrzi a jelenlegi emberek valamennyi negatív vonását: önzésüket, mohóságukat, kapzsiságukat, hatalomvágyukat, becsvágyukat, kegyetlenségüket, harciasságukat stb. Az ember változatlan bűnösségének motívuma arra szolgál, hogy megerősítsék a háborúk elkerülhetetlenségének és a kapitalizmus örökkévalóságának tételét." - Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai

"Miért nem váltak be a remények, vajon nem más út szükséges-e?" - Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai

Hetedik kifogás - A fantasztikumnak fantasztikusnak kell lennie

"Nem új dolog, nem új, nem! A fantasztikumnak fantasztikusnak kell lennie, szárnyalnia kell. Hivatása az, hogy új gondolatokkal gazdagítsa a világot." - 7. számú kritikus

A Beronis nem hisz a különös csápos űrlényekben... a világűrben is csak önmagunkkal találkozunk, még ha az jóval fejlettebb, mint mi.

ginen anyja is a természetet jelképezi...peremi gyerekek, akik nem akarják megtanulni a modern dolgokat...szeránt, azaz a természetet választották, szerán csak egy jelkép, metafora.

Napjaink, vagyis hétköznapi fantasztikum: időgépe megy a peremre, anyja saját anyjának a klónja lett... ezeket összeszedni.

"Kiderült, hogy nincs olyan egyetemes fantasztikum, amely a világon minden feladatnak eleget tesz. Van fantasztikum, mint módszer, és van fantasztikum, mint téma. Ez utóbbi viszont felosztható: az elérhetetlen országok (színhelyek), a jövőbeli technika (eszközök) ábrázolására, tudósok (modern varázslók), valamint a jövő embereinek és a jövő társadalmának az ábrázolása. A fantasztikum, mint módszer pedig a Jules Verne tizenkét kritikusa által támasztott követelmények kielégítésére használható: lehet ismeretterjesztő, szórakoztató, romantikus, stb. Lehet, de nem kell lennie. Az összes kritikus igényeinek nem egy és nem tizenkét mű tesz eleget, hanem valamennyi együttvéve. Mivel sok igény kizárja egymást, az ábránd ellentétben áll a szatírával, az ismeretterjesztő jelleg nincs mindig összhangban az emberábrázolással, a romantikus ábránd az időszerűséggel, stb. - Georgij Gurevics: A képzelet birodalmai

"Meg kell mondani, hogy az eredetiség, néhány rendkívüli erejű elme esetét nem számítva, egyáltalán nem az ihlet vagy az intuíció dolga, mint sokan gondolják. Rendesen, aki szert akar rá tenni, annak fáradtságosan kell küzdenie érte, s ámbár magas rendű pozitív érték, elérésére nem annyira valaminek kitalálására, mint inkább elkerülésére van szükség." - Edgar Allan Poe: A műalkotás filozófiája

"A science fictionban munkál az ember kétféle vágya: elmenekülni saját világából, és megváltoztatni azt. Ezt az irodalmat, ennek az irodalomnak az értékeit nemcsak esztétikai szempontból lehet és kell megítélni, hanem hogy mennyire befolyásolja az emberek életét és gondolkodásmódját. Azt kell mondanunk, hogy ez a befolyás a hagyományos irodalommal szemben egyre nő, abban az arányban, ahogyan nő az emberiség jövőtudatossága és felelősségtudata." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

Kapcsolódási pont fantasy és sci-fi között: Vakember.

"...a két irányzatnak van egy közös jellemzője, hogy mindkettő a fantasztikus irodalomhoz tartozik, de míg a sci-fi a racionalizmus, a technológia, a tudományok fejlődésének, az ember tudomány általi - nem feltétlenül pozitív jelentésű - mindenhatóvá válásának kérdésével foglalkozik hangsúlyozottan modern világokban játszódó történeteiben, addig a fantasyra pontosan a modernség és a technikai civilizáció elutasítása a jellemző, valamint az irracionalizmus, a transzcendentális elemek és a misztikum iránti vonzalom. "Valamely ponton mind a fantasy, mind a sci-fi elrugaszkodik mindennapjaink valóságának talajáról; ez különbözteti meg mindkettőt az ún. non-fiction irodalomtól. A sci-fi azonban igyekszik RACIONALIZÁLNI ezt a kritikus pontot (...) a fantasy épp ellenkezőleg, tudatosan igyekszik elszakadni a realitástól, öntörvényű világokat teremt, ahol a számunkra meghatározott szabályok nem érvényesek, helyüket a titokzatos, az ismeretlen veszi át." - írta Kornya Zsolt 1988-ban. A fantasy tehát eltávolítja az olvasóit a valós világtól - Freyermuth szavaival élve "A cselekmények térben és időben gyarmati messzeségbe kerültek." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

"...a kétezredik év küszöbén, egy posztindusztriális társadalomban, a technikai fejlettség magas fokára eljutottan miként lehetséges az, hogy a társadalomnak jelentős - éppen jövőbeli szerepe miatt kiemelkedő fontosságú - csoportjai számára az irracionalitás és a »történelem előtti« vagy legfeljebb feudális jellegű világok elképzelt keretei adják azt a mozgásteret, melyben kreativitásukat, ötleteiket megvalósíthatónak látják." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

Ha már fantasy és Vakember rajzok (+ a Szerán-mánia alapjai):

"A különféle tanórákon a ráció uralkodik - egyre kevesebb idő marad a játékra és az élet-korhoz jobban illő, az értelem helyett inkább a tudatalattit megszólító mesékre. S a fantasy lehetőséget ad a "mesekorszak" határainak kitolására. Segít bekerülni egy világba, melyben a problémák egyértelműbben kezelhetőbbek, mint a napjainkéban. Ahol a varázslatok, a csodák a mindennapok természetes részei. A kamaszok esetében a vonzerőt nem kis mértékben megtalálhatjuk azon fejlődéslélektani elemek alapján, mellyel a korosztály jellemezhető. Erikson például a serdülőkor legfőbb feladatának tartja, hogy amit az eddigi szakaszokban megtanult és interiorizált, azt most rendszerbe foglalja és egységes identitássá formálja [Erik H. Eikson, amerikai-német filozófus]. A serdülőkor keresi önmagát, keresi helyét a világban (keresi "élete értelmét") - ezért sokféle szerepet kipróbál, gyakran váltogatva azokat. Vonzódik az ideálhoz, melyekkel azonosulhat, a jó-rossz, rend-káosz végleteiben gondolkozik." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

INDY JONES-szerkezet ismétlése, mindig mesével indul ami aztán beleszövődik a valóságba.

"Jellemző a mítoszalkotás, illetve a meseszövés újrateremtésének kísérlete. Jung óta közhelyszerűen hangoztatott tény, hogy a modern ember elszakadt mitikus gyökereitől, aminek a jele a korábbi archaikus közösségek felbomlásával bekövetkező mitikus - irodalmi - hagyományok nagy részének elveszítése is, hiszen a mikrotársadalmakat összetartó hagyomány - és hiedelemrendszer - jórészt a mesékben, mítoszokban fogalmazódott meg. Hasonlóképpen a modern korban a hagyományos vallásos élet formálissá, illetve érdektelenné válását is megfigyelhetjük. Ugyanakkor az igény ezekre az élményekre továbbra is jelen van a racionális világunkban, hiszen "Csodák nélkül való világ a miénk, azaz pontosabban: valamire való csodák nélküli világ. Olyan, amely hajlamos gátakat szabni a fantázia szárnyalásának. Pedig az emberek szeretik és áhítják a csodákat, örömüket lelik a fantázia játékaiban, s tudván tudjuk, hogy az álmokról való lemondásért a halálnál is rosszabb unalommal kellene fizetnünk. (...) A fantasy feladata, hogy megmutassa az individualizáció, az átlényegülés útját, s rávezessen arra, hogy az értékeket saját magunkban, saját kis kozmoszunkban keressük, hiszen az a legapróbb részleteiben is analóg a világegyetemmel. Amelyik ember nem hisz a csodákban, az az ember nem realista." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

"A mítosz "nyelven felüli nyelven", úgynevezett metanyelven szól hozzánk, a hétköznapi nyelv, a formális logika tartományán túli tartalmakat, sejtelmeket közvetít (...) a mítoszalkotás sarkalatos pontja a sötétség, a mítoszi homály létrejötte. Olyan kifejezéseket használ, melyeknek pontos jelentését a főszereplőkhöz hasonlóan mi olvasók sem tudjuk meg, legfeljebb érezzük." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

"Sok jele van annak, hogy ezen társadalmak fiatalsága, vagy legalábbis jelentős része feladta a társadalom megváltoztatására irányuló törekvéseit, és inkább visszahúzódik, sőt egyes csoportjai kivonulnak a társadalomból (...) erős belső differenciálódás figyelhető meg a kábítószer-fogyasztó szubkultúráktól (...) a yuppie-kig." Véleményem szerint a fantasy-szerepjáték is eme kivonuló attitűd egyik megjelenési formája." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

"A kollektív tudattalan a művészetekben szimbólumok formájában jelenik meg - az ismétlődő, újra és újra feltűnő, sajátosan kiemelt szerephez jutó motívumok (pl vándorút, álom, beavatás) természeti jelenségek (pl erdők, folyók, a Hold fázisai), mágikus képzeteket felidéző tárgyak (pl kard, kehely, kristály), számok, állatok, népmesei történetvezetés egyaránt a fantasy alapvető kellékei közé tartoznak. Az archetipikus rokonságot felfedezhetjük a fantasy-karakterek négy alaptípusában is. Ezek: Harcos, Pap, Tolvaj, Varázsló, megfelelnek a a Jung által leírt pszichés mandala négy fő funkciójának is: a Harcosok képviselik az intuíciót (a hagyományos, kézifegyverekkel folytatott harc nagymértékben épít a lehetőségek öntudatlan felmérésére és az ezek szerinti azonnali cselekvésre valamint az ellenfélre való ráhangolódásra). A Tolvaj az érzékelő funkciót (kézzelfogható dolgok iránti vonzalom, élelmesség, ügyesség, jó tájékozódóképesség). A Papok az érző aspektus megtestesítői (szubjektív ítéletek és elkötelezettségek, a jó-rossz, fekete-fehér, szent-szentségtelen kategóriák feltétlen képviselete, istenükbe és az általuk képviselt értékekbe vetett rajongó hit), a Varázsló pedig a gondolkodásé (hatalmukat hosszú tanulmányok árán, a világot irányító erők és törvények ismerete útján szerzik, legfontosabb értékük az intelligencia)." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

"...a Gonosz véglegesen el nem pusztítható, a fölötte aratott diadal csak időleges, s a béke törékeny - egyszeri hős cselekedettel nem váltható ki a mindennapi figyelem." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

"Szintén fontos jellemző a technokultúrával, az újkori társadalmak uralkodó értékrendjével való szembefordulás, mely utóbbi vonást esetenként a hisztériáig menő civilizációellenesség jellemzi. Hankiss Elemér civilizációelmélet-vázlatában az embert, s elsősorban napjaink nyugati típusú társdalmaiban élő embert körülvevő négy dzsungelről beszél (fizikai, társadalmi, pszichikai - "önnön lelkünkben élő gonosz" és metafizikai dzsungelek), melyek hatására a kiszolgáltatottság, a veszély és az idegenség érzése állandó szenvedést és félelmet, szorongást okoz. Mint írja, mindez ütközik azzal a média és a hivatalos véleményformálók által sulykolt általános életérzéssel és tudattal, amelyben a XX. századi nyugati társadalmak embere él: azzal, hogy végül is itthon vagyon ebben a világban, és igenis, át tudjuk alakítani egy biztonságos, szabad és kényelmes világgá. Ez az "ütközés" elvezet a régi, "bűnbeesés előtti" korok társadalmainak, világának pozitívként való értékeléséhez is; a fantasy társadalomképe ezért is hangsúlyozottan archaikus." - Varju Zsuzsanna: A fantasy Magyarországon

Nyolcadik kifogás - Mutassátok meg az alkotófolyamatot!

"Ugyan minek az olvasót a könnyű siker hiú reményével áltatni? Nem, ábrázolja csak a nehézségeket. A felfedezést kialakulása közben írja le. A fantasztikus irodalomnak az alkotó folyamatot kell megmutatnia..." - 8. számú kritikus

"Igen gyakori fogás, hogy a főhős akkor érkezik az idegen világba, amikor ott éppen valami vagy technikai válság tör ki. A válsághelyzet általában a science fiction nélkülözhetetlen alapállapota, már Gulliver sem egy stabil idegen világba csöppen bele, hanem Lilliput és Blefuscu háborújába." - Szentmihályi Szabó Péter: J. O. Bailey: A tér és idő zarándokai (A tudományos és utópista fantasztikum irányzatai és típusai

Az in-group, kereskedelmi vállalkozás, melyről Puzsér is annyit beszélt már, ez az élettelen élő Frankenstein létforma túlburjánzott mindenen. A cég. Minden ország leányvállalata csupán ennek a cégnek. Ezt jelképezi AcremCorp, a mindent magába szipolyozó, csak a növekedést ismerő óriáslény. A Mechanon.

Kilencedik kifogás - De hol vannak a jellemek?

"A fantasztikus műnek mindenekelőtt az emberről szóló tudománynak kell lennie. Mi a feladata? Az, hogy a jellemeket kialakulásukban - fejlődésükben mutassa meg. De látható- itt az alakok fejlődése, vannak-e itt egyáltalán jellemek?" - 9. számú kritikus

"Keletkezésében, de fejlődése folyamán is talán legjellemzőbb tulajdonsága, hogy soha egy pillanatra nem volt hajlandó lemondani a népszerűségről. A "magas" irodalom hagyományait és konvenciót megvetve mégsem dobhatta sutba azokat az alapvető törvényszerűségeket, melyek a "magas" irodalomban is hatáskeltést, az érdeklődés ébrentartását szolgálták. Nem mondhatott le pl. a cselekményszövésben a konfliktusról, hősét szembe kellett állítania akadályokkal, az ellenjátékosok által képviselt célokkal, sőt - talán éppen a legkiemelkedőbb alkotásaiban - önmagával is. - F. Nagy Piroska: A modern sci-fi története

"A történet feladata a rácsodálkozás és felszabadulás bizonyos emberi kedélyállapotának kifejezése, az olcsó regények színpadiasságának ízléstelen beráncigálása pedig éppannyira nem helyénvaló, mint amennyire ártalmas. Nincs szükség sablonszerű regényességre. Kizárólag olyan (nem feltétlenül vakmerő vagy megkapó) szereplőket szabad kiválasztanunk, akik természetszerűen részesei lehetnek az ábrázolt eseményeknek, és éppúgy kell viselkedniük, ahogy a valós személyek viselkednének az adott csodával szembesülve. Az egész mű alaphangnemét a realizmusnak, nem a regényességnek kell meghatároznia." - H. P. Lovecraft: Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről

A BERONIS inkább egy személyes nézőpontból mutatja a világot, a sci-fi itt csak háttérelem igazából. A saját valóban megtörtént tapasztalataimat írtam le egy másik világba vetítve... mely világról sci-fi rajongóként szintén voltak ötleteim... de ezekhez kerestem egy bemutatási módot, mert ezek a tárgyak és elemek önmagukban érdektelenek, ha nem kapcsolódnak szervesen a történetbe, ha nem kötődnek hozzájuk karakterek, és egy jó kerettörténet. Így egyszer csak arra gondoltam, miért ne köthetném egybe a kettőt? + a fantasyt is. Együtt ez a sok elem, ha jól van összefűzve, sikeresebb lehet, mint külön-külön... tehát valahol a sikerességi faktort is néztem, az eladhatóságot... de elengedhetetlen volt előtte, h sikeresen egybe tudjam ezeket fűzni, ha nem ment volna, inkább akkor maradtam volna a külön-külön verziónál.

Tizedik és tizenegyedik kifogás - Fantasztikum a fantasztikum ellenére


" A fantasztikus irodalomnak harcosnak, élesen irányzatosnak, időszerűnek kell lennie, pontosan és idejében kell célba találnia. A szerző pedig elterel bennünket a jelenkor lényeges feladataitól." - 10. számú kritikus

"A fantasztikus irodalomnak humánusnak, emberségesnek kell lennie. A világ így telis-teli van csörömpöléssel és robajjal, a mozdonyok szerencsétlen gyermekeket gázolnak el. A szerző annyira lelkesedik a gépekért, hogy megfeledkezik az emberi lélekről." - 11. számú kritikus

"A hangulatra, nem a cselekményre szükséges összpontosítani a csodás történetben. A puszta eseményeket nem hangsúlyozhatjuk, hiszen azok természetellenes szertelensége üressé és nevetségessé teszi azokat, ha az előtérbe helyeztetnek. (...) Épp ezért a fantasztikus írónak meg kell értenie, hogy az elsődleges hangsúlyt a finom sugalmazásra ajánlatos fektetnie - ama különös és képzettársításokban gazdag részletek észrevétlen elhintésére és érintésére, melyek bizonyos hangulatokat fejeznek ki, és a valótlan rendkívüli valósságának tétova illúzióját kelthetik -, ahelyett, hogy hihetetlen eseményeket sorjáztat, melyek se m horderővel, sem jelentéssel nem bírhatnak a színezet és a hangulati jelképrendszer elevenséget biztosító ködén kívül." - H. P. Lovecraft: Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről

"Mivel a csodás történetek nem ábrázolhatnak élethűen valós eseményeket, a hangsúlyt olyasmire kell áthelyezni bennük, amit képesek élethűen ábrázolni; nevezetesen az emberi lélek bizonyos sóvárgó vagy nyugtalan kedélyállapotaira, melyek által pókfonál hágcsót szőhetünk, hogy elszökjünk az idő, tér és természeti törvények bőszítő zsarnoksága elől." - H. P. Lovecraft: Néhány megjegyzés a csillagközi történetekről

Tizenkettedik kifogás - Mutassátok meg nekünk a jövőt!

"A fantasztikus irodalomnak a tökéletes embert és a jövő társadalmát kell bemutatni. A szerző sajnos eltért ettől a feladattól. Nála a technika haladó, az emberek azonban maiak..." - 12. számú kritikus

"Az ígéret földjei Óz birodalmához hasonlatosak - Kánaán, Eldorádó, az Édenkert vagy Árkádia tájaira a hiány, a veszteségek és a szomorúság vezeti az embert. Minden utópia ja a jelen tűrhetetlensége, esetleg a lét elviselhetetlen könnyűsége, amely elől kénytelenek vagyunk vagy a nosztalgikus múltba menekülni (Aranykor, Édenkert, Árkádia), vagy a legendák világába elmerülni (Eldorádó), esetleg az elképzelt szebb jövőről ábrándozni (Utópia). (...) A posztmodern utópiák nem a politikai rezsimek csődjének bemutatására helyezték a hangsúlyt, hanem a technológia és a gazdaság befolyásának kóros és káros következményeire." - Hungler Tímea: Utópiák filmkarrierje - Az irodalom visszavág

"A mintaállam és a mintagazdaság, a civilizációtól mentes világ, melyet közösen álmodnak, azonban túlhaladott eszmének bizonyul. A visszatérés az emberiség gyökereihez lehetetlen, ha már a mosópor, a tampon vagy az aszpirin előnyeit. Civilizálatlanok is csak civilizáltan lehetünk, a közösségi eszméket hamar legyőzik az egyéni törekvések, a hatalmi harcok, és a szerelmi csatározások, az emberből előbb-utóbb előbukkan az agresszió és a fajfenntartás vezérelte ösztönlény: az állat." - Hungler Tímea: Utópiák filmkarrierje - Az irodalom visszavág

"[Az úgynevezett cyberfeminizmus szerint] a jelen társadalom értékrendje még mindig erősen patriarchális, a posztmodern korban a csúcstechnológiáknak - főként az információipar fellendülésének - köszönhetően megindult egy értékátrendeződés a nyugati kultúrában. A kettőt összekapcsolva a cyberfeminizmus a technológiában a férfiközpontú társadalom megreformálásának eszközét látja. Így szerintük "tévednek a Vízöntő kor természetimádatába menekülő, az új technológiáknak csak embernyomorító oldaláról tudomást vevő ökofeministák." Sadie Plant, a mozgalom jeles képviselője egy régóta fennálló párhuzamot lát a nők és a gépek felszabadulásában: "Ahogy egyre intelligensebbekké válnak a gépek, a nők ugyanúgy egyre szabadabbak. (...) Egy bizonyos értelemben a nők a férfi-kultúrákban mindig is gépek szerepét töltötték be. A nők eszközök, melyeket a szaporodáshoz vagy épp a kommunikáció reprodukálásához használtak fel (gondoljunk csak a titkárnőkre) ami nyilván hasonlít a gépként való használathoz. Úgy gondolom, valóban létezik egy kettős folyamat: a gépek egyre önállóbbak és velük együtt a nők is." Plant nem szerint "Rengeteg új gondolatot köszönhetünk az egész cyberpunk mozgalomnak - és ezalatt nemcsak az irodalmat értem, hanem az egész techno/káosz kultúrát, amelyben a férfiak egyre jobban kezdenek elnőiesedni." Az elnőiesedés megfigyelhető az internet által kínált szabad identitásválasztással való gyakori visszaélések esetében is: "Különös azt figyelni, ahogy a férfiak női álarcokat öltenek magukra. Ez sugallhatja annak az elismerését a részükről, hogy ma nőnek lenni előnyt és privilégiumot jelent." - Bak Árpád: A cyborg: emberkép-receptek a jövő századra


AJÁNLÁS

BRADBURY - ALKOTÁS ÉS A ZEN

Miért szeretem annyira a sci-fi műfaját?

első kötet az alap, második a kitörése a háborúnak (misztikus marad a pontos háttér, mint maga a természet és a szerán... a szerán ereje a tsunami stb, az emberi harag ereje maga a háború párhuzama)... a harmadik kötet a háború maga és a megoldás.

vakember-terminator párhuzamok... gép ezért nem tudunk haragudni rá... természeti lény, ezért rá sem, különleges szemszög.

Alexander Milov Love című szobra Válon

nagyváros tanulmányok összegzőlap linkje

rá kellett döbbenni, hogy nincsenek külön országok, és ez egyetlen egy nagy globális rendszer... az országok csak leágazások... leányvállalatok.

vakember ginen hulk-ja, dr hide-ja (NORMAN BATES)... meg kell tartani a lehető legtöbb párhuzamot a folyamatosság miatt... mikor ginent látjuk, vakember van a tükrökbe olykor, fordítva pedig a másik... ők egymás avatarjai... ginen az ami hajtja őt előre, amitől mindig újra és újra felkel, holott már semmit sem bír a teste és az elméje sem... másik oldalon meg GINENT VAKEMBER tartja a rendszer oldalán... a félelem... a reflexfélelem... h semmije sem lesz csak egy hajléktalan... és akkor mi van? miért ne lehetne összefogni másokkal a peremen? mert nem és kész. mert csak egy rendszer lehet... a yin és yan hajtja, a vakember-félelem és a rea-love iránti remény.

BIZTOSÍTANI A FOLYAMATOSSÁGOT, HOGY VAKEMBER IS ÉRDEKELJEN MINKET... MEGHAGYNI ELÉG GINENT BENNE, HOGY GINEN VELÜNK MARADJON IGAZÁBÓL... CSAK EGY MÁSIK FORMÁBAN... és izgat minket a kérdés, mi a kapcsolat köztük? vakember télleg él? vagy ő ginen, csak vhogy visszajött a jövőből? vagy mi lehet a kapcsolat? persze lehet az is cél h elfelejtsük egy időre, mint a cameron-filmekben van a közepe táján h szinte elfelejtjük már a villain-t, aztán egyszer csak megjelenik hirtelen... miért távolodnak el ennyire tőlem az emberek? vakember bűz, de ginen ezt nem tudja... máskor ott van nagyon közel, mégis távol.

- acremcity igazi akadálypálya lesz a számára, a romos acrem olyan neki mint a gótikus gotham batmannek, összeillenek... t1 roncshalom akadálypálya... átmászni egy kisebb akadályt is hatalmas erő kell neki (mint a nénivel a harc az elsőben), és a glarken, anélkül a ginen-erő is kevés lenne... sokszor nem tudjuk, mi is hajtja őt előre, és olykor még saját maga is (mint mikor a szöszit követi és hirtelen nem tudja hol van és minek).
- a folyamat szinte teljesen végbemegy, az utalások... kommunikáció szinte abszolút nincs vakemberként... a test és az elme is teljesen alulműködik... cél nincs, remény nincs... álmok vannak... nem csak a városa veszik el... később a saját élete is, mikor visszatér a 3ba... majd saját maga is... elsöpri őt a változás... de hogy tudunk félni, ha vakember se fél már semmitől? hát úgy... ginen esetében félünk... a terminator se fél semmitől, mégis tudunk izgulni érte attól még, vagy a robotzsaru szétövős swat jelenete is milyen kemény volt.
- a háború ne csak kaland legyen, hanem féljünk is tőle, ennek a legtökéletesebb példája a T1... a Titanic süllyedése is az volt, de a T1-et szinte minden érzékszervvel érezni lehetett... itt annyi előnyünk van a T1-el szemben, hogy ezt a dühöngő vihart tudjuk érzékeltetni (hangokkal, zuhanó vakolattal pl, mint mikor nem akarod megmutatni MÉG a gonoszt, csak utalsz rá, hogy ott van, a sárga hordók a JAWS-ban, stb), a jövő-félelemtől nem lenne semmi olyan, az adja a plusz izgalmat... a titanicnál nem olyan intenzív, viszont az a tudat hogy tényleg megtörtént, hozzáad, és segíti ezt... ez segítheti a beronist is, hiszen ginen dolgai is megtörténtek.
- egy ugyanolyan jelenetet éljünk át játékban majd később valóságban is... + egy jelenet: lődd a gépet ezen a részen hamarabb vége lesz... - honnan tudod te ezeket? - a játékból!
-újraértékelődik minden... viszonyunk a technologiához, egymáshoz, családhoz, párkapcsolathoz... önmagunkhoz... ösztönünkhöz... a glarken-erő vmelyest alkalmas hőst farag vakemberből... de attól még ott vannak a gátjai: fizikuma, elméje... és az ösztönei... pl a szex ösztöne is ott van benne, és azzal is kezdeni kell vmit... ezt is felül kell viszgálni hiszen az erotikát és a szexet nagyon is felhasználja a rendszer mindenben és mindenhol (ellentétes vakemberi szex és ellentéte a szinte vallási ginenszex, amibe még van érzelem... de a nők ölik ki belőle az érzelmeket azzal h csak a tárgyi értékekre mennek). + akciófilmekben sosem mutatott jelenet: egyszercsak félreáll, és leáll hugyozni... vakember létnek az a lényege, mikor a t2ben arnold fejbeveri john-t a puskával... vagy matrix pózba leérkezel és a bokádhoz kapva eldőlsz.

- a cameroni módszer, hogy a karaktereket a kalandok során ismerjük meg, ahogy végigmennek rajta, a kalandon keresztül... itt egyedül az EMBERT jelképező ginenre nem igaz ez, hiszen őt már a kaland előtt ismerjük.
- cameroni ellentétek... a kisfiú és a nagy terminatora... titanic, férfias építmény és a női szerelmi szál, női természeti minőségen halad... stb... a t1-ben meg akarják menteni a világot... a titanicban el akarják süllyeszteni... a szerelemmel... ami csak egy fiatal, éretlen szerelem, és valszeg ha össze is jöttek volna, szakítottak volna mint mindenki más... azzal viszont, hogy elsüllyedt a hajó, és összeköti őket ez az élmény, lehet, hogy egy életre együtt maradtak volna...

PONT AMIRŐL A TERMINATOR TÖRTÉNETE IGAZÁBÓL SZÓLNA, AZ SZITNE ALIG VAN MEGMUTATVA: A HÁBPRÚ A JÖVŐBEN... ugyanígy kell bánni a Glarkenlegenda-szállal... főleg mikor egyre jobban kiderül, hogy azért nem teljesen úgy volt minden (a köd szertefoszlik, és látjuk, hogy a Felhővár egy hatalmas hegy tetején áll valójában).

TITANIC POÉNOS POSZTER... MEGAPOLISZ CÍMMEL.

.ginen és a víz ambience oceán ambience... egy kicsit mindig hazamegyek... ugyanez a motívum a tsunami után is

a technologia rossz használata láthatjuk hova vezethet... halálfejű gépek készítéséhez, akik a teljes eliminálásunkra törekednek.

a hajléktalanok akik acremben maradnak... mi tartja őket ott? miért hallgatunk ambience zenéket, hangokat, mikor kimehetnénk a természetbe is?

próbálunk kapaszkodni egymásba...arra a kis időre is... vagy abból a kis időről áthuzni magunkhoz... de meghalunk... mert a rendszerrel együtt a tenyészete is pusztul

mennyi terminator... és csak egy arnold... district 9 theme... így más szemmel nézünk minden grabbál-grebírre is... valahol vakemberek mind.

ginen...végig te voltál az álom.

megnyerhetetlen háború a gépek ellen... megnyerhetetlen ellenfél a terminator személyében... mátrix-féle kilátástalanság... esélytelen, peremi lét megapoliszban (gazdagként nem az lenne szintén?)... majd a háború ahol mindenki ellenfél lehet (garivenek, fogyasztóba lővők, hajléktalanverők, dínók, grabbálok... vagy csak egy romos fizikai akadály)... halmozódó akadályok.... a terminatorban ugyanaz az egy ellenfél kel fel újra és újra... itt meg jönnek egymás után a különböző akadályok.

james cameron final word idézet???
james cameron könyveim???

PUZSÉR-MÜLLER-BOLYGÓ.

+ mivel ez egyfajta összefoglaló is (sci-fi története, a képzelet birodalmai + háború!, ezért képek a scwarzenegger múzeumból

A BERONIS-ban bár megtalálható a szörny és minden egyéb rémségek, az igazi rém mégis mi magunk vagyunk. A BERONIS egy belső utazás. Hiába hajózunk el a Földről a távoli csillagtengereken, csak mi magunkkal találkozunk odakinn is. Ebből a szempontból kicsit nyomasztó is a sztorinak ez az aspektusa. Nem várhatunk megváltást egy idegen fajtól, Istentől, vagy bárkitől... A Szerántól. Ezt csak mi magunk hozhatjuk ezt el saját magunk számára.

sikeres posztomat ide: titanic akkor, és a mai luxushajók... egy képen megapolisz szimbóluma ez a kép.

SUSPENSE: Vajon Ginen és Vakember ugyanaz? Ginen magából egy fantasy karaktert kreál, vagy tényleg Vakember egy valós fantasy karakter? Kiderül, az utóbbi az igaz, de valahol egy szellemi síkon létrejön az első is, Ginen miatt érzünk együtt Vakemberrel is.

A lehetetlen határán és azon is túl.

Post mortem

mi vagyunk a medvék

vakember ikonikus kontúrjai gőzben árnyai a paraszti világ jelképe ennek eljövetele a technokrata világ ellen...tehát nem csak ginen fenyegető árnya...de ez csak később derül ki ahogy emeljük a tétet...akkor mégsem arendszer szimbóluma...az elsőben lehet az is...a rendszer eljön h hajléktalant tegyen belőled...az első rész részletes leírásai még a harmadik részben nagyon fontosak lesznek, mikor bekövetkezik a nagy csavar...ugyanakkor elengedhetetlen ahhoz is, hogy egy stabil, realisztikus alapot hozzunk létre, ami az első kötet legfontosabb célja volt... első rész az alap hangulati szabályzati alapok lerakása ami kihívások elé áll a további kötetekben

Az emberiség háborúja