G a r i v e n   R e n d v é d e l m i   E r ő k

A vonaton összegyűlt tömeg hosszú, rendezetlen sorban haladt a peron mentén. A komplexum egyik oldalsó felében voltak, de mint szinte bárhol a pályaudvar területén, a tömeg itt is számottevő volt.  

Emberek jöttek-mentek, várakoztak, beszélgettek, a falak mentén felállított standok mellett hamburgereket, hot-dogokat ettek, iszogattak. Nehéz testi páncélt viselő gariven rendfenntartó katonák lépegettek köztük, jól kitűnve a sokszínű emberforgatagból, nehéz csizmáikban masíroztak méltóságteljesen fel s alá, csúcs modern harci öltözeteikben feszítve, elsötétített, átláthatatlan sisakjaikban, mely elrejtette arcukat. A közelben lévő Westam Pavilon-ban történt néhány nappal ezelőtti szeranista terrortámadásnak köszönhetően a rendfenntartók szinte megszállták az egész pályaudvar területét. Páncélos viseletükből néhol kábelek tekergőztek elő, s olykor-olykor jól hallhatóan felszisszent és megnyikordult a szervómeghajtású, az emberi test vonalait remekül felvevő erőnövelő felszerelés, az exoszkeleton, melytől inkább gépeknek tűntek, mint embereknek. Sötétkék színű öltözetük hátán jól láthatóan ott virított az elmaradhatatlan GARIVN felirat. Nehéz, kétcsövű harci karabélyaik ott lógtak a vállaikon.

Egyszerű járőrök is akadtak köztük, jóval könnyebb, testi páncélt nélkülöző fekete járőregyenruháikban, mindenféle mechanikus felszerelés nélkül, felsőtestüket széles, fénylő fémcsatos öv keresztezte.

A hangosbemondó sztentori férfihangja értesítette az utazni vágyakozókat a várható késésekről, érkezésekről, indulásokról. Ginen ellépett két ácsorgó, beszélgető rendfenntartó katona mellett, egyikük csípőre tett kézzel állt, a másik pedig mindkét kezével lezserül sötétszürke színű mellpáncélja felső részéhez csatolt rögzítőpántokat markolta. Mindketten unottan a tömeget fürkészték. Mögöttük egy faken (az angol "fake", azaz hamis, mű szóból) állt, egy T.Zer modell, ami hiperéber őrkutyaként szemlélte a környezetet, potenciális veszélyforrások után kutatva. Belső képmezejükön minden bizonnyal számsorok és adatok sokasága villant fel és tűnt el egy szempillantás alatt. Talán 200-as modell lehetett. A Garivencop által alkalmazott faken-ek mind a Miscren Társaság által gyártott harci robotok voltak. A T.Zer a "garivenek"-hez hasonló egyenruhát és páncélzatot hordott, de itt-ott a borítás alól kilátszottak a fémhuzalok és a szervóizületek. Ahogy Ginen a gép mellé ért, annak feje néhány centiméternyit elfordult a precíziós csapágyakon. Az elsötétített üveglemezekkel borított szemüreg mögött rejtőző szempár egy röpke másodpercig megállapodott a fiún, majd újra a folyton változó tömeget fürkészte. Ginen az embereket kerülgetve haladt tovább, és a főépület felé tartott.

A pályaudvar építészeti kivitelezésében, megjelenésében és dizájnjában lényegében a centrumkörzetekben egységesen domináló "pláza-stílus" érvényesült: fénylő üvegfelületek és a lényegre leszűkülő, minimalista egyszerűség. A komplexum üveglapokkal borított tetejét hatalmas vasgerenda-szerkezet tartotta, bonyolult rendszert alkotva. Elképesztően magas volt. Az átlátszó üveglapokon áttört a napsugár. Madarak repkedtek odafönn, és megpihentek a nehéz fémgerendákon. Az oldalfalak felső részén nagy méretű, félköríves ablakok sorakoztak egymás mellett, melyek szinte a magasba törtek hosszúkás alakjaikkal. Mintha egy templomban járna, mindent belengett a magasztosság és a napfény. Végre megérkezett, feljött a peremről és AcremCity-ben volt, Ginen azonban mégsem tudta elengedni magát. Hiába vették körül emberek, mégis egyedül érezte magát a tömegben. Az óriási méretű, szintén félköríves tetejű, nyitott bejárattal szemben egy magasan lévő, hatalmas kivetítő mutatta az érkező és az induló járatokat. Emberek ácsorogtak alatta, óráikra pillantgatva, telefonjaikat böngészgetve. Ginen elhaladt mellettük, a tágas, nyitott kapu felé tartva, melyen folyamatosan ki-be járogattak az utazni vágyó és a pályaudvart elhagyó tömegek. A kapuban egy  magányosan strázsáló gariven állt, egymagában, sisakja rejtekében szemlélte a járókelőket.

Ginen kilépett a kapun, lesietett a széles lépcsőkön, és hamar beleveszett a szintén széles utcán elhaladó emberek széles folyamába. A fiú egy Kreeg-et látott, amint az egyik járda szélén parkoló gariven-motor nyergében üldögélt. Nagy méretű, sötét szemfedőjén az elhaladó járókelők eldeformált alakja tükröződött. A Kreeg-ek egyszerű járőrgépek voltak, a futószalagon gyártott faken-ek egyik legelső képviselői, akiket szintén a Miscren Társaság állított elő. Nem volt akkora erejük mint mondjuk az inkább harci helyzetekre készített, robusztusabb külsejű Hagad vagy T.Zer modelleknek, de saját szerepkörükben ugyanolyan megbízhatóak voltak. 

A Miscren gyáraiból csakis minőségi termékek kerülhettek ki. 

A Kreeg emberi arcot imitáló, mozdulatlan, szoborszerű ábrázata egybeolvadt a fej nagyobb részét alkotó kerek, az ősrégi filmekből ismerős motorosrendőrökre jellemző, szemellenzős bukósisakkal, melynek fehérre festett, tükörsima felülete megcsillant a napfényben. Az aprócska autóriksák is ott parkoltak hosszú sorban a járda széle mentén egymás mögött a közelben, vezetőik vagy autóik mellett ácsorogtak, és járműveikre támaszkodva telefonálgattak, nyújtózkodtak, vagy odabenn, a  nyitott riksák ponyváinak árnyékban unottan ücsörögtek.

Ginen keresztülhaladt az emberfolyamon, és a felüljáró felé tartott, ami egy soksávos autóút sodró áramlata felett kötött össze két mesterséges betonpartot, mint egy híd a folyó felett. A fiú a híd bal oldalán, a korlát mentén haladt, és lenézett az alatta dübörgő, zúgó forgalomra. Ginen látta, hogy a távolból már érkezett is a transzport, hogy a híd alatt húzódó, a forgalmi sávok közé beékelt betonsziget megállója felé tartva felszedje az ott várakozó utasait. Ginen elfordította a tekintetét, és a hídon haladó járókelőket figyelte. Éppen egy helyes kiscsaj közeledett felé, aprócska topban, feszülős, koptatott farmerben, bokáig érő, kopogó csizmában haladt el oda sem figyelve mellette. Egy kicsit arrébb, a híd korlátjánál egy másik kiscsaj éppen egy srác haverjával beszélgetett, együtt nevetgélve valamin. A lány szintén feszülős, farmer-rövidnadrágot viselt, melyen a szándékosan odatett, divatos tépések láttatni engedték fenekének fedetlen, alsó részét. Újabban ismét divatba jöttek ezek a nagyon lenge, merészen kivágott öltözékek a lányoknál, melynek Ginen Beronis minden férfitársával együtt természetesen nagyon örült.

A fiú nagyot sóhajtott.

Hát igen.

Ez AcremCity.

Hasonló élményekre mikor kerülhetne sor a permen, de legfőképpen Vronsy-ban? 

Ott egyszer-kétszer, elvétve érhették őt azok az ingerek, melyek itt tömegével bombázták az érzékszerveit. Ettől olykor csak még kisebbnek és még kirekesztettebbnek érezte magát, de az ehhez hasonló látványokért megérte vállalni ezt a keserűséget.

A perem elbukott, a peremnek nincsen jövője.

Ginen Beronis számára csakis AcremCity létezett.

________________________________
Linkek:

Egy új vallás: A szeranizmus https://www.beronis.hu/uj-vallas-szeranizmus/ 
Beronispedia Adatgyűjtemény: https://www.beronis.hu/beronispedia/