A gyermekkori kedvencek sötét végzete

11/07/2019

Egy rajongó gondolatai...

Nem szeretnék filmkritikusi babérokra törni (önjelölt kritikusokból már így is Dunát lehetne rekeszteni), de ezt a csalódást, ami a legújabb Terminator-film kapcsán ért engem (és a rajongókat szerte a világon), nem tudom szó nélkül hagyni.

Egy újabb nagynevű "franchise"-t (ha a Terminator valaha is az volt) érte utol a (már régóta érlelődő) sötét végzete.

A Hollywood-i Álomgyárból Rémálomgyár vált.

Legutóbb talán a Justice League filmnél csalódtam ekkorát, pedig a Batman vs Superman után egyáltalán nem volt magasan a mérce.

A remek és zseniális, mérföldkőnek számító Terminator 2: Az Ítélet Napja óta elkövetett három sikertelen és rémes folytatás után mi adta az alapot a hype-nak? Visszatér a stábba James Cameron, a klasszikussá vált első két rész alkotója (csak forgatókönyvíróként és producerként), illetve Sarah Connor szerepében Linda Hamilton is újra fegyvert ragad.

Ahogy a bemutatkozó menüpont alatt is írta, hatalmas Terminator és James Cameron rajongó vagyok. A T1 és a T2 gyermekkorom nagy filmjei voltak, ezeken nőttem fel, részévé váltak az életemnek, szinte már nem is filmek a számomra, hanem annál jóval többet jelentenek. Annak idején a T2 VHS kazettát szinte rongyosra néztem, aztán ugyanígy lett a DVD változattal is. Szinte minden termék, ami a Terminator-névhez köthető, a gyüjteményem részét képezi, könyvek (köztük a filmek regényváltozata is), számítógépes játékok (mai napig a legnagyobb kedvencem a 90-es években készült Terminator: Future Shock, illetve a folytatása, a Terminator: SkyNet) "Így készült" könyvek és albumok, poszterek... és még sorolhatnám. Szinte bármit el lehet adni nekem és bármit megveszek, amelyen az 1984-es, illetve az 1991-es Terminator neve szerepel (Ha esetleg van bármilyen ilyen jellegű tárgy a birtokotokban, és szívesen megválnátok tőle, kérlek írjatok nekem a KAPCSOLAT menüpont alatt!)

A Terminator 1-2, az Indiana Jones, az Alien, a Gonosz halott-filmek, a Rambo- és Rocky-filmek, a Csillagok háborúja, a Jurassic Park, Vissza a jövőbe!, ezek a filmek jelentették a gyermekkoromat. Talán a Vissza a jövőbe! az egyetlen franchise, amelynél valahogy (ki tudja, hogy hogyan) el tudták érni, hogy ne nyúljanak utólagosan hozzá, és ne csúfítsák el ezt a remek trilógiát. Szinte már hihetetlen, hogy ilyen is lehetséges.

Ezekeben a filmekben még volt lélek, ellentétben a mai CGI-szarságokkal, melyek inkább egész estés hosszúságúra elhúzott, éppen az aktuális szellemiséget reklámozó (manapság például éppen a feminizmust erőltetni a menő, méghozzá agyatlanul, kit érdekel, hogy abszolút nem a történetből adódnak ezek a húzások, hanem felülről jövő utasítások hatására kerülnek bele a forgatókönyvekbe) propagandafilmek, mint valódi tartalommal rendelkező alkotások.

James Cameron, egyik legnagyobb kedvencem, sosem csak filmeket rendezett, hanem élményeket adott át, filmeken keresztül, emellett mindig voltak mélyebb mondanivalói is az alkotásainak... Valamikor, réges-régen, amikor még nem égett ki teljesen, és értett ahhoz, amit filmrendezésnek hívnak.

James Cameron-t a filmjei mellett az életútja miatt is nagyon tisztelem. A semmiből jött, egyszerű melós család gyermekeként, és felküzdötte magát a Világ Urává, mikor a Titanic-kal 3 Oscar díjat is bezsebelt (a film 11-et kapott). Szeretem Cameron stílusát, a lineáris cselekményvezetést, a karaktereket, a témát, amiket feldolgoz, illetve minden filmjének van egy egyedi hangulata, amit  szerintem főleg a Terminator 2-ben vitt tökélyre (hála többek között a zseniális Adam Greenberg operatőrnek, akit Oscar-díjra is jelöltek a munjájáért 1991-ben). Cameron tudja, hogy meséljen el egy történetet úgy, hogy az hihető legyen, hiteles karakterekkel, és a speciális effektusok kordában tartásával. Ezt persze sikerült teljesen tönkretennie a 2009-es Avatar-ral, melyet több mint egy évtizedes pihenő után készített, és melyet én személy szerint nagyon utálok, egy olcsó, CGI-jal telepakolt Pocahontas-utánzatnak tartok. Persze lehetne mondani, hogy a Titanic egy Rómeó és Júlia-utánzat, de ott valami mégis működött, ami az Avatar-ban egyszerűen nem volt meg, a színészek pocsékok voltak (Sam Worthington engem kifejezetten irritál, de még Sigourney Weaver sem tudott mit kezdeni a jóságos tudós szerepével), és a történet is szörnyű volt. A legócskább jelenet, mikor az avatarjába bújt Jake Sully az óriási Leonopteryx hátára huppan (amellyel majd a végső csatába is "megindul"): ha ez ilyen egyszerű, csak fölé kell repülni és a hátára zuhanni, miért nem csinálta meg bármelyik más helyi őslakos ugyanezt előtte? Ez így túl könnyű volt, előtte mindenki arról beszélt, mennyire félnek ettől a lénytől, aztán kiderül, hogy csak ennyi a teendő... Csak mert a forgatókönyv megkövetelte ezt a fordulatot.

Persze én elfogult is vagyok, hiszen számomra a 90-es évek volt az utolsó évtized, amikor még nagy filmek születtek. Talán az 1999-es Mátrix zárta le azt a korszakot (kivéve talán a 2001-es Gyűrű Szövetségét, mely szerintem az egyetlen zseniális Gyűrűk Ura-film, és nagyon szeretem), miután már csak effektekkel telepakolt, gagyi, egész estés hosszúságúra nyújtott reklámfilmek születtek. Természetesen a 2000-es években is születtek nagyon jó filmek, de ezek nagy része mind a dráma, thriller kategóriában születtek (esetleg egy-két horror, például A kör, vagy a Démonok között első része), ahol nem szükséges a speciális effektusok használata. Talán egyedül Christopher Nolan az egyetlen nagy nevű rendező, aki nem érzi szükségét, hogy ezekkel a gagyi számítógépes trükkökkel telepakolja a filmjeit. A 80-as, 90-es évek, vagy a még korábbi filmekben, mikor még nem voltak különleges effektusok, mindent megépítettek, díszleteket, jelmezeket, és még ha sokszor mindezek észrevehtők voltak is, sokkal jobban bele tudta magam élni a történetbe, mint manapság, mikor a rengeteg zöld háttér, teljesen CGI karakterek (Gollam, Marvel-filmek) jelenléte egyszerűen kidob engem az átélhetőség élményéből. A régi Terminator filmek, vagy Cameron Aliens-e remek példa erre: annak idején tényleg megépítették a Terminator fémvázat (a zseniális Stan Winston által), vagy az Alien királynőt (szintén Stan Winston munkája), és ennek eredménye az volt, hogy az 1984-es Terminator, vagy az 1986-os Aliens (persze a remek cselekményvezetésnek köszönhetően is) sokkal átélhetőbbé és izgalmasabbá tette a filmélményt. Nézzük meg az összes Alien filmet az 1986-os rész után, mikor már az összes lényt CGI segítségével hozták létre, és egyik sem tűnt olyan meggyőzőnek, mint a Stan Winston által megépített változat. Nézzük meg az összes Terminator-filmet az 1991-es zseniális rész után: a borzalmas effektekkel telepakolt jelenetek meg sem közelítik a korábbi klasszikusokat. Ha ennyire nem megy, miért kell annyira erőltetni ezeket az effekteket? Könnyebb így, mint megépíteni mindent? Drágább lenne? Kétlem, mert a számítógépes effektek is rendkívül drágák... de emellett még rendkívül gagyik is.

És ezzel el is érkeztünk az új (félig Magyarországon forgatott) Terminator-filmhez. 

Terminator: Sötét végzet.

Nem is tudom, hol kezdjem. Annyira csalódott vagyok, annyira kavarognak bennem a gondolatok, igazából azt sem tudom, ér e annyit ez a film, hogy írjak róla. Számomra az első 5 perc után (SPOILER!!!), John Connor halála után véget is ért a film. Pedig remek kezdés volt a '91-es klasszikusból a Sarah Connor videófelvétel bejátszása, amely még az elmegyógyintézet-jelenetből lett átemelve. Aztán jött ez a borzalom: John Connor-t lelövi egy semmiből előbukkanó Terminator. MIÉRT???? 

A Terminator-filmek legfontosabb karaktere, a legenda, az emberiség megmentője, aki körrül a megelőző két film (mivel a készítők a Sötét végzetet szánták a hivatalos harmadik résznek) cselekménye folyt, csak így, mindenféle előzmény nélkü, szöveges jelenet nélkül lelövik. Még csak meg sem szólal a filmben! Ezzel az első két rész minden cselekménye, az egész harc, az egész addig felépített mitológia semmissé vált. Egy ilyen borzalmasan nevetséges húzással, melyhez öt-hat forgatókönyvíró kellett (sosem jó jel, ha a forgatókönyvíró stáblistán több ember neve szerepel). De még ez hagyján, közben az is kiderült, hogy ez a húzás maga James Cameron ötlete volt!!! Én most már biztos vagyok benne, hogy a Titanic után annyira kiégett (ezt be is vallotta annak idején egy Howard Stern interjúban), hogy a díjesővel és nézettségi, bevételi rekordokkal (ami inkább volt köszönhető az akkori Leo-mániának, mint a filmnek) jutalmazott Titanic után ő már nem is akart nagyon filmet rendezni, inkább elment buvárkodni és dokumentumfilmeket készíteni. Persze számomra már ez is igazságtalan volt, míg más rendezők, írók, színészek egész életüket ennek a hivatásnak szentelik, ő egyszerűen fogja magát, és kivonul az egészből. Az egyedüli szimpatikus vonás ebben az, hogy legalább vállalta, hogy már nincs több mondanivalója, és szeretne másvalamivel foglalkozni... hát legyen.

De persze nem ez volt a helyzet. A Titanic után producerként igen sok filmet jegyzett (sorra bukott meg az összes), aztán elkészítette az Avatar-t (megdöntve a Titanic bevételi rekordját), majd később jött az új Terminator film (producerként és íróként), ahol teljesen tönkretette, sárba tiporta azt a franchise-t, ami a nagy áttörést hozta meg neki annak idején, az első résszel, 1984-ben. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, hogy rengeteg filmes tapasztalattal, 3 Oscar-díjjal a zsebében hogy tudott ekkora orbitális hibát elkövetni. Főleg úgy, hogy több interjúban is elmondta, mennyire szemét dolognak tartja, hogy a David Fincher-féle Alien3-ban szinte hajszál pontosan ugyanígy az első pár percben kinyírják az összes karaktert, akiket annak idején James Cameron hozott létre az előző részben (Newt, Hicks, Bishop... és a legvégén maga Ripley is)! A pofátlanság netovábbja volt még, hogy a 2019-es San Diego-ban megtartott Comic Con-on Cameron bejelentette, hogy a John Connor-t játszó Edward Furlong is visszatér a Sötét végzetben, nem kis lelkesedést keltve ezzel a rajongókban, köztük bennem is.

Erre kiderül, szemen szedett hazugság volt az egész, Edward Furlong nem tért vissza, egy számítógépes effektekkel létrehozott John Connor-t látunk, akinek még szövege sincs, és az is csak meghalni tért vissza... hogy aztán átadja a helyét, szerepét egy teljesen ugyanolyan szerepet betöltő karakternek, aki természetesen: NŐ (aki még ráadásul hiteltelen is ebben a szerepben). Cameron önmagát és saját karaktereinek ádáz küzdelmét köpte szembe ezzel a húzással, öt perc alatt sikeresen a földig rombolt mindent... mert a stúdiók által, felülről diktált szabály szerint minden fontosabb karakternek nőnek kell lennie. Így volt ez az új, borzalmasan rossz Star Wars-filmekben is, ahol a főhős, és minden fontosabb parancsnok és kapitány nő volt (és akkor még ott van például a Szellemírtók teljes nőkre cserélt szereplőgárdája, vagy a rémhírek, hogy az új 007-es ügynök is nő lesz... EZ AZÉRT MÁR TÉNYLEG TÚLZÁS!). Félreértés ne essék: nincs baj sem a nőkkel, sem a női karakterekkel, de mikor ennyire gátlástalanul és indokolatlanul csakis őket erőltetik minden filmben, még ilyen undorító módon is (az egyik vlogon hallottam egy külföldi esetről, amikor a jelenet után többen felálltak és kimentek a moziteremből), hogy egy férfi karaktert nyírnak ki, nem a sztoriból és a cselekményből adódóan, hanem csak hogy lecseréljék egy női karakterre (raádásul egy hiteltelenül alacsony, rosszul eljátszott színésszel), akkor igencsak felforr a rajongók agyvize, és ennek már számtalan videóban és vlogban hangot is adtak. Az ellentéteket is kiélezik ezzel a borzalmas feminista váltással, mert ha valaki szóvá teszi, támadhatóvá válik, hogy nő-ellenes, pedig erről szó sincs: egyszerűen csak rossz a film. Szerencsére az élet valahol igazságot is szolgáltat, hiszen sorra bukik a film mindenhol, valószínűleg ezzel örökre véget vetve a már teljesen értelmetlen és követhetetlen cselekményű Terminator-filmek folytatásainak.

De ha már feminizmus: mi abban a nőies, mikor nők próbálnak férfiasak lenni? Ha már mindenképp nőket erőltetnek ezekbe a filmekbe, akkor legalább viselkedjenek nőiesen... de nem, mindegyik férfias macsóként viselkedik, minden nőiességet nélkülözve. Ezért teljesen kár volt megölni John Connor-t, ennél Edward Furlong-ban is több nőiesség volt.

Nincs baj azzal, ha fontos karakterek halnak meg, ha az dramaturgiailag indokolt, de itt az esélyét sem adták meg bármiféle dramaturgiának. Egy ilyen fontos karaktert nem nyírunk ki csak így, mindenféle szöveg nélkül, rögtön a film legelején, egy semmiből előbukkanő Terminator által (ami az egész sztorit súlytalanná teszi, hiszen az eredeti történet szerint SkyNet közvetlenül a kikapcsolása előtt, végső elkeseredésében küldött vissza két Terminatort, most akkor bármennyit bármikor visszaküldhetett???), aki ki tudja, hogy került oda, semmiféle utalás nem volt az ő visszaküldésével kapcsolatban. Egy öt éves gyerek nem követ el ekkora hibát, és ezt a filmet vagy öt-hat (!) forgatókönyvíró jegyzi. Ezzel nem csak John Connor-t nyírták ki, de Sarah Connor minden eddigi munkája, mind védelmező anyatigris, is teljesen feleslegessé vált (A Terminator 2: Az Ítélet Napja film regényváltozatából kiderül, hogy Sarah Connor meghal majd a jövőben, mikor már John Connor az emberiség és az ellenállás vezetője, ott ennek mégis fontos szerepe van, és jelentősége. Tehát a fő karakterek is meghalhatnak, ha az indokolt, de itt...)

Érthetetlen.

Azért is nagy pofon ez a számomra, mert Cameron pont az a rendező volt eddig, akit sosem érdekeltek a stúdiók beleszólásai a filmjeibe, rengeteg konfrontációja is adódott ebből, de végül is minden filmet úgy hozott le, ahogy ő akarta. Ráadásul félig-meddig ő is a tulajdonos, mivel a Terminator-jogok, melyeket sosem birtokolt, most már az ő tulajdonába kerültek. Bármit kezdhetett volna velük.

Ehelyett alaposan tönkretette az egészet. Inkább csak tartotta volna magánál, és hagyta volna az egészet a fenébe, mint hogy előálljon ezzel a borzalommal.

Kinyírja John Connor-t, az előző részek félemetes Terminator-jából pedig egy vidéki gazdát csinált, családos embert, aki MEGBÁNTA (!)  a tettét, mikor megölte az emberiség majdani megmentőjét. Megbánta! Kyle Reese, az első rész hőse egy nagyon erős jelenetben Sarah képébe vágja: "A Terminator nem érez szánalmat, félelmet, sem megbánást, és sosem áll le..." Hát itt van, tessék rajngók, egy kockás ingbe bújtatott, takaros kis kunyhóban üldögélő, családos "háziasított" Terminator!

Az első rész a szerelmi-szál is nagyon erős volt, a második részben a fiatal John Connor szeretethiánya és a család szerepe volt nagyon erős (ez nem a Halálos iramban-filmek gagyi család-mottója), itt azonban semmi sem történik a karakterekkel, ami közelebb hozná őket a nézőhöz.

James Cameron-nagy az agya is kihagyhat, vagy nem olvasta el a saját forgatókönyvéből készült filmregényt, ugyanis az első Terminator film regényváltozatában szerepel, hogy ha a Terminator el is végezné a feladatát, és megölné Sarah Connor-t, minden bizonnyal elvonulna valahova, takarékos üzemmódba helyezné magát, és várná, hogy a háború kitörjön, hogy aztán jelentkezzen a SkyNet-nél újraprogramozásra. Miért alapít családot? SkyNet ennyire hülye lenne, hogy hagyná így visszaküldeni egyik katonáját tudva, hogy az majd a küldetés ellen fordulhat a múltban?

De ez csak egy lyuk a számtalan sebből vérző történetben, mellyel ez a borzalmasan rossz film operál. A gonosz Terminator teljesen jellegtelen, sehol sincs a '84-es Arnold-féle, vagy a '91-es Robert Patrick-féle negatív figura karizmájának. Az sem segít a cselekményen, hogy a főhős karakterek hiteltelenek és érdektelenek, így nem igazán tudok izgulni értük. A filmzene szinte semmi pluszt nem ad hozzá a filmhez, hol van már az eredeti Terminator-filmek zseniális Brad Fiedel zeneszerző által megteremtett hangulata?

Egy másik hazugság volt, mikor a film megkapta a korhatáros besorolást, hiszen minden rajongó azt gondolhatta, a "sorozat" végre visszatér az alapokhoz (lásd a remek és zseniális Joker-t a borzalmasan ultragagyi és nevetségesen rossz Zack Snyder-filmek után), a régi erőteljes, de hitelesen előadott erőszakos stílusához. Persze erről szó sincs, az egész csak amiatt volt, mert Sarah Connor indokolatlanul sokat káromkodik a filmben, ott is, ahol erre semmi szükség nincsen, így ez csak egy újabb pofátlan, szemenszedett módon hazug húzás volt.

Sosem szoktam annak drukkolni, hogy egy film bukjon meg, mert mégicsak egy művészeti alkotásról van szó, amin emberek dolgoztak. De most mégis ennek drukkolok. Valahol mégiscsak igazságtalan, hogy ezért a szemétért emberek milliókat vágjanak zsebre, és az is megengedett, hogy ilyen aljas módon a szemünkbe hazudjanak. A hírek szerint nagyon úgy tűnik, hogy több, mint 120 milliós bukást lehet majd elkönyvelni, mert igen sokba került a film (több mint 200 millió, plussz reklámköltségek), így ez az utóbbi idők talán legnagyobb filmes bukása lesz (hova a fenébe tűnt az a 200 millió, mire ment el, mikor szinte az összes effekt a filmben számítógépes játék szintjén mozog???? Érthetetlen... Ennél a '84-es és '91-es filmek, melyek csak itt-ott használtak effekteket (a '84-es egyáltalán nem is használt) sokkal hitelesebbek voltak

Ha belegondolok, hogy mekkora promóciót kapott ez a film, mindenhol ott volt, számtalan interjú született, melyben nem győzték ajnározni ezt a borzalmat... fogalmam sincs, hogy nem jöttek zavarba a rengetegek hazugságtól... mert kétlem, hogy megnézve a filmet ők is elégedettek lettek volna, ennyi tapasztalattal a hátuk mögött. De olvasták a forgatókönyvet, így nem lehettek túlságosan meglepve.

A nagy visszatérő Linda Hamilton karaktere borzalmas volt, a fiát vesztett anya-harcos annyira pokróc és kedveszegett az egész filmben, annyira sugárzik belőle a gyűlölet és az undor, hogy sokszor már irritáló volt, ezért kár volt visszahozni őt. Ráadásul a rengeteg megpróbáltatás után, ami érte őt az első két részben, a hiteles verzió az lett volna, hogy a fia elvesztése miatt vagy öngyilkos lesz, vagy annyira beleőrül ebbe a hatalmas veszteségbe, hogy innentől kezdve már egyáltalán nem érdekli semmilyen jövő és semmilyen küldetés, egy testi-szellemi ronccsá vált volna, hogy a T2-höz hasonlóan újra egy elmegyógyintézetben kössön ki. Teljesen valószínűtlen, hogy újra fegyvert fogva harcba induljon, hiszen élete célja, a fia már elveszett. Az emberiség sorsa az előző részekben se nagyon érdekelte őt, a harcot vagy a szerelme (Kyle Reese), majd annak halála utána a fia, John Connor miatt folytatta. Ezek után, minden hitét elvesztve már akkor sem harcolna, ha egy Terminator egyenesen őt magát próbálná megölni.

A sztori másik eleme, hogy az "öreg" Terminator, miután megtért, és "jó emberré" vált, folyton névtelen koordinátákat küld Sarah-nak azokról a helyekről, ahol az újabb jövőből jött, időutazó Terminatorok megjelennek, hogy ezzel "célt adjon az életének", hogy likvidálja ezeket a gépeket. Na persze... és ha egy újabb folyékony fém jönne vissza, azzal hogy bírna el? Vagy ha már fittyet hányunk a történet kereteire, mi van ha egyszer tíz Terminator jön vissza az időben? Hogy bírna el velük ez az a szinte már a elmebaj szélén álló, labilis idegzető idős nő, aki (ahogy az el is hangzik a filmben) csak piálással tölti? És egyáltalán miért tenné?

Egyébként ez az "öregedő" Terminator is egy baromság, kétlem, hogy a SkyNet így küldené szét a beszivárgó egységeit, hogy ezt beépítse a fémvázat körülvevő élő szövetbe. A bőrszövet képes regenerálódni egy pontig, de aztán lerohad és eltűnik, mint ahogy erre utalnak is az első részben, mikor egy motelben rejtőzve a Terminator itt-ott lehámló bőrrétege körül már legyek keringenek, hogy a sebekbe petézzenek.

Még egy utolsó megjegyzés (már így is sok időt pazaroltam erre a szörnyűségre), hogy mennyire inkompetensek a mai filmkészítők a múltbéli mesterekkel szemben (mégha többek között James Cameron-nak is köszönhetjük ezt a borzadályt): van egy jelenet ebben a filmben, amikor a REV-9 gonosz Terminator egy helikopterrel üldözi a "hőseinket", akik egy nagy repülőgép rakterének nyitott ajtajánál lövöldöznek vissza rá: Sarah Connor és az Arnold-féle T-800. Ez egy az egyben le lett nyúlva a T2 hasonló jelenetéből, mikor a T-1000 szintén egy helikopterrel üldözi az autópályán menekülő hősöket, miközben szintén Sarah Connor egy SWAT-járműből lő vissza rá. A T2-ben Sarah Connor még fedezékbe tudott bújni a rohamosztagos jármű golyóálló ajtaja mögött, melyet további golyóálló mellényekkel erősített meg, hogy a folyékony fém gyilkos el ne találja. A Sötét végzetben azonban teljesen nyíltan kiáll a golyók elé, nem keres fedezéket, úgy lő vissza az őt üldőző REV-9-re. 

A fejemet fogtam, bár addigra már igazából nem lepődtem meg semmin. Egyébként számos filmben fedeztem fel ugyanilyen hibákat (köztük számos Nolan-filmben is, akit pedig nagyon szeretek), hogy a tűzharcokban egyszerűen mindenféle fedezék nélkül lövik egymást a szereplők, teljesen hiteltelenné téve ilyenkor az egész akciójelenetet.

Na jól van, azt hiszem nem idegelem magam tovább. Szomorú vagyok és csalódott, mert most már szinte egy kedvenc gyermekkori franchise-om sem maradt, amit Hollywood ne barmolt volna szét sikeresen, hála az inkompetens, hozzá nem értő, csak az anyagi bevételt szem előtt tartó stúdióvezetőknek, tehetségtelen forgatókönyvíróknak, rendezőknek. Többek között az Indiana Jones, az Alien, a Star Wars, a Jurassic Park után a Terminator is megkapta a magáét (nem beszélve a Rambo: Utolsó vér-ről), immár negyedszerre a zseniális T2 után (ami inkább az első, alacsony költségvetésű rész addigi legtöbb pénzből készített remake-je volt, mint igazi folytatás, de így is remek lett).

Mindeközben már a Sötét végzet alkotói is egymásnak estek, és egymásra dobálják a sarat a hatalmas bukás miatt (a rendező Tim Miller már ki is lépett a tervezett folytatások dirigálásából, nem mintha ezek után bárki is tervezne újabb részeket jó ideig), ami még csak most fog bekövetkezni (valószínűleg néhány év múlva a DVD-kiadások és a televíziós vetítések révén majd valamelyest megtérül, de anyagi hasznot, nyereséget biztos nem fog hozni).

Cameron pedig tovább erőlteti az Avatar folytatásokat, 2009-óta ül a folytátosokon (inkább alibi-búvárkodik és víz alatti dokumentumfilmes-felfedezőnek állítja be magát), ami szintén nem egy jó jel, hasonlóan ahhoz, ha négy-öt alkotó neve szerepel a "forgatókönyvet írta" stáblista alatt. Egészen biztos, hogy nem fogom megnézni, nem csak azért, nagy csalódás volt nekem ez a film, hanem mert nem szeretem az Avatar-t, az egész csak azért lett akkora siker, mert a 3D-s divathullámot sikeresen meg tudta lovagolni, és ami ma már sehol sincsen.

A Terminator-filmeken (természetesen a '84-es és a '91-es filmekre gondolok) még érződik, hogy az alkotónak, James Cameron-nak volt egy víziója, amit el szeretett volna mondani. Nem a stúdiók ötlete volt, nem az ő történetük, hanem Cameron-é, és azért küzdött, hogy megvalósíthassa. Bár nagyon szeretem a további rendezéseit is (az Avatar-t kivéve), minden más filmje már csak másolatok voltak (az 1989-es A mélység titkát leszámítva, amelyet egy gyermekkori novellájából készített). Az Aliens-t a hatalmas sikerül Ridley Scott-film előzte meg, a True Lies: Két tűz között egy francia komédia remake-je volt, a Titanic pedig ugyebár egy megtörtént esetet dolgozott fel, de több más korábban készült Titanic-filmből is rengeteg momentumot, képbeállítást emelt át Cameron a saját filmjébe (főleg az 1958-es Night to Remember című filmből).

Én nem szeretnék ilyen sorsra jutni, a BERONIS-trilógia elkészítése után nem valószínű, hogy újabb regény megírásába fogok kezdeni... De ez majd kiderül.

Pedig ne gondolja senki azt, hogy a Terminator már lejárt lemez, hiszen sosem volt nagyobb létjogosultsága a történetnek, mint ez a kor, amiben élünk, amikor a drónok és önműködő harci repülőgépek korát éljük, a Facebook és egyéb közösségi oldalak töltik ki az életünk mindennapjait. Egy jó történet hiányzott csak, amit az alkotók képtelenek voltak összehozni. Pedig a történet csak egy irányba folytatódhatott volna, amit a második folytatás-kísérlet, a Terminator: Megváltás is megpróbált összehozni: a harc a jövőben, ahogy SkyNet megindítja a támadást, és kitör a háború. Nem szeretnék mélyebben belemenni, de a T2 regényváltozatából kiderül, hogy a háború azon az idősíkon jött létre, melyen Sarah Connor nem indult meg, hogy megölje Miles Dyson-t, aki a SkyNet technológiájához vezető mikrocsipet kifejlesztette. A harmadik résznek ez a vonalat kellett volna követnie, hogy Sarah nem indul meg Dyson ellen (így John és a Terminator sem követik őt), hanem elindulnak, hogy felkészüljenek a háborúra. A T-1000-es továbbra is üldözi őket, majd a háború is kitör, ahogy azt megjósolták. Később a film végén, mikor már (ahogy az már köztudott) az emberek megnyerik a háborút, a már felnőtt John visszaküldi Kyle Reese-t, aki majd az apja lesz a múltban, majd a T-800-ast is, hogy megvédje a fiatalabb énjét a múltban a folyékony fém T-1000-estől. Ezzel egy tökéletes, önmagába visszatérő, cilkikus trilógia lett volna a Terminator-sorozat, és minden a helyére került volna. Egyszerűen hihetetlen, hogy sem maga James Cameron, sem a második rész óta eltelt hihetetlen mennyiségű író (mert mindegyik T2 utáni folytatáson vagy négy-öt író dolgozott) nem tudta ezt összehozni. Most már késő, hogy ez megtörténjen, hiszen már az összes karakter, Schwarzenegger, Hamilton, Robert Patrick mind megöregedtek, talán ha Cameron 1997-ben, a Titanic után nem hagyja cserben a rajongóit, hogy 2009-ig egy filmet se rendezzen, talán lett volna esély egy "Terminator: Future War"-jellegű filmre.

Más filmrendezők, még Spielberg is (aki biztos hogy nem szorulna rá anyagilag) szinte minden két-három évben kijön egy új filmmel, James Cameron azonban képes volt mindössze hét film után nyugdíjba menni és búvárkodósat játszani, ez eléggé unszimpatikussá tette a szememben, még ha még mindig nagy rajongója vagyok annak a hét filmnek, amiket rendezett az 1984-es Terminator-tól az 1997-es Titanic-ig.

Talán Schwarzenegger-t sajnálom a legjobban. Szerintem ő mindig is jószándékkal tért vissza a folytatásokba, ő volta az egyetlen, aki (a kaliforniai kormányzói szerepe miatt a Megváltást kivéve) mindig fáradhatatlanul visszatért, mert tudta jól, hogy a Terminator volt az, ami a nagy áttörést jelentette a színészi karrierjében. Bár nemet mondani is tudni kell, és nyugodtan visszautasíthatta volna az ajánlatokat addig, amíg valaki nem áll elő valami épkézláb ötlettel. Ez a hatalmas bukás most lehet, hogy az ő filmes karrierjére is hatással lesz, bár miután a politikai szerepéből visszatért a filmek világába, egyik filmje sem aratott túl nagy sikert... ahogy a beiktatása előtt is már inkább csak óriási buktákban szerepelt, így akkoriban pont jól is jött neki ez a váltás (akkori utolsó filmje, a szintén borzasztó Terminator 3: A gépek lázadása eleinte remekül teljesített, de utána meredeken zuhanni kezdett az érdeklődés). A Terminator: Genysis bukása után pedig egy tervezett King Conan folytatás is kútba esett, és ezek után nagy valószínűséggel már sosem lesz semmi a kimériai barbár törénetének újabb filmváltozatából.

Szomorú és csalódott vagyok, mert három elbaltázott folytatási kísérlet után is képes voltam még reménykedni, de legalább annyi örömöm még megvan, hogy a régi klasszikusok örökké itt lesznek, és szerencsére azokat nem veheti már el senki, és a nimbuszukat sem csorbíthatják meg az újabb borzalmas próbálkozások.

Köszönöm Hollywood!

_______________________________________
További linkek, érdekességek:
Top 10 jel, hogy a filmek egyre rosszabbak
(https://www.youtube.com/watch?v=SapOeH4AURs)
Mark Hill: A blockbuster filmek elfelejtett művészete: Terminator 2: Az Ítélet Napja elemzése
(https://www.youtube.com/watch?v=2YWeJ22mIlE)
Mark Hill: Mi van Spielberg képei mögött? Jurassic Park-analízis
(https://www.youtube.com/watch?v=CHPjVgYDL6Y)
Half in the Bag: Terminator: Dark Fate (a keserűségben is vidáman... vicces filmkritika)(https://www.youtube.com/watch?v=Hugsy-pQ61U)
James Cameron: Mi az, amit a legjobban csinál?
(https://www.youtube.com/watch?v=IwPYz9fSQZ4)