A Megapoliszi álmok eredeti, visszautasított borítóterve

05/18/2019

Amikor a kiadótól a borítótervemről kérdeztek, nekem már volt egy stabil elképzelés a fejemben, hogy hogyan is kellene annak kinéznie. Konkrét elképzelésem volt, és el is mentem szeretett falumba, hogy készítsek néhány fotót, melyeket majd el tudom küldeni illusztrációs célból, hogy könnyebben el tudjam majd magyarázni, mi is az elképzelésem.

Őszintén szólva az ötleten nem kellett sokat gondolkodnom, valahogy természetes módon adta magát a borítóterv. A fiú, Ginen Beronis, ahogy ül a patakparton, elmélkedve, miközben a magasban az elvágyódás tárgyát (és AcremCity-t) jelképező tornyokat látjuk. A patakból egy szellemkéz nyúl ki, mely Brink Jones-t jelképezi. Ez a kéz szintén szerepel több általam készített promóciós fotón, mivel elképzelésem szerint több motívumot is jelképezhet: magát a saját környezetétől, a helykereséstől fuldokló Ginen Beronis-t és korosztályát (amely korosztálynak Ginen karaktere szintén a jelképe, összegzése), esetleg magát Megapoliszt, ami ezer sebből vérzik, és így tovább, rengeteg mindent beleláthatunk. Vronsy, az unalmas kis poros falui lakóit is jelképezheti, akik saját semmitmondó életükben fuldokolnak... satöbbi.

De hadd másoljam be ide azt a levelet, melyben levázoltam az ötletemet, részletesen elmagyarázva, hogy milyen motívum mit is jelent, és hogy mik az elképzeléseim:

"A tornyok a Ghost in the Shell című animéből vannak,de nem találtam ennél jobb képet ahhoz, hogy érzékeltessem az épületek milyenségét, mert massziv, modernnek tűnő nagy tornyokra lenne szükség. A patak felszíne alól kiemelkedő szellemkéz pedig egy random találat volt a Google képkeresője által. A patakparton ülő fiú teljesen jogtiszta, azt a képet én készítettem. A fiú sötétkék színű galléros pólót visel (a képet feltöltöttem a többi fotó közé) és világosbarna farmert, ez azért fontos, mert egy adott jelenetben is ez a viselet van rajta.

A képnek azt a hatást kell érzékeltetnie, hogy a tornyok, a hatalmas várost jelképező épületek a fiú elvágyódásának tárgyai, tehát igen, az egészet képzeli, idealizálja, felmagasztalja őket, de abból a szempontból nem kitalációk, hogy valóban léteznek abban a világban, ahol a történet játszódik. Inkább amolyan magasztos hatást kellene elérni, ahogy előtűnnek a felhők közül, míg a fiúnak csak az unalmas, kihalt, isten háta mögötti élet jutott. Az sem lenne még rossz, ha a néhány torony előtt apró fehér madarak serege repkedne el, ezzel is növelve az épületek grandiózusságát, az oldalról beragyogó napsugarak fényével is lehetne még ezt fokozni, mely mint valami dicsfény ragyogná körbe az épületeket, megcsillanva a fületükön. Felhők ölelhetnék körbe az épületeket, ezzel is utalva az elképesztő magasságukra.

Ezzel együtt a kép második részében elhelyezkedő vidéki tájat sem kellene szürkének ábrázolni, ott is legyenek legalább annyira élénkek a színek, mint a fotón, különösen tetszik a kép bal szélén elhelyezkedő nádasok kavalkádja, az nagyon jól mutatna a kész borítón. Míg odafenn minden egy kicsit kékes, kicsit túlvilági színvilágú, addig az alsó részen minden földszínű, zöldek, barnák, sötétkékek (mint a fiú polója, a nadrágja is barna színű, bár ez nyílván a szögből adódóan nem sokat fog látszódni), így egyfajta ellentét alakulhatna ki a kép két fele között. Az alsó inkább magányt sugároz, a felső rész pedig az életet, a nyüzsgést, a jövőt, mindent, amire a fiú vágyik. További ellentét lehetne még elérni, ha a lebetonzott patakrészen több repedés lenne, meghagyva a kövek között kibúrjánzó zöld növényeket, ez még inkább fokozná a fenti toronyok tökéletességét, és a lenti világ siálányságát, ósdiságát. A háttal ülő fiút ábrázoló képen, a bal oldalon látható egy a földeken magányosan ácsorgó villanyoszlop sziluettje a távolban, ezt meg lehetne hagyni, a könyvben is gyakran esik szó a magányosan, a semmi közepén ácsorgó villanyoszlopokról, póznákról."

Elkészítettem tehát egy fotót, hogy ezzel egy mintát adjak arról, mit is szeretnék. Úgy gondoltam, ha én össze tudtam hozni, akkor nem lehet nehéz profi grafikusoknak is összehozni, ráadásul szerintem nem is lett rossz, íme:

Összeszerkesztett borítótervem a Megapoliszi álmokhoz

______________________________________________

Legnagyobb meglepetésemre aztán ez az ötletem mégis kútba esett, mikor jöttek a grafikusoktól a visszajelzések, akik nem találták jónak az ötletet. Pontokba összegyűjtve, ezek voltak a  fő problémáik:

1.) Nem igazán látom a leírásból a regény tartalmát, mennyiben sci-fi ez, milyen sci-fi elemek vannak ebben a világban? Lámpaoszlop, susnyás falusi vízpart, ködbe vesző felhőkarcolók...elsőre én ennyit értettem. Lehetne ezt pontosítani, hogy lássuk jobban a helyzetet?

2.) Ismét nem látom mi a cél. Egy photobashing, ami felhasználja az ő vízparti fotóját? A mi idői és anyagi keretünkből stock fotókat és épületfotókat nem fogok tudni beszerezni egy fotórealisztikus ábrázolás összeállításához.

3.) Irtózatosan sok apró elemet megadott, amelyek szerepeltetése sok szempontból nem lehetséges (csak a szakmai okok: perspektíva, arányok okán pl. a kért dolgok fele sem ábrázolható korrektül, kaotikus az egész). Egyébként mi ez a vízből kinyúló kéz? Ez a központi fókuszelemünk? Elsőre nekem nem kapcsolódott a városi életre vágyó falusi fiúhoz.

4.) A könyv-logót pláne nem értem. Az úr azt szeretné, hogy készítsek számára plusz egy logót is a regényhez, amit ő - a könyv gerincén túl - webfelületeken marketingcélból használni fog? Amit ő átküldött, ti is reális szemmel hozzákommenteltétek, nem használható fel. Ez a logókészítés megoldható egyébként, de külön időkerettel és külön árazással, ami természetesen azt gondolom a szerző magánköltsége lehet, de semmiképpen sem a tiétek. 

A logó ötletem a már említett vízből kiemelkedő kéz, egy fekete fehér fotó, melyet én készítettem, és akár a Beronis facebook vagy instagram oldalán, akár itt a weboldalon is láthattatok már:

A kettévágott O-betű szintén saját ötlet, Ginen Beronis meghasadt, félig fantáziavilágokban élő személyiségét hivatott jelképezni, mely (ha észrevettétek), a hasadás a második rész logóján már jóval kisebb, a harmadik rész logóján pedig már teljesen összeér. Azonban hiába, ez az ötlet is kútba esett, az alábbi indokkal:

"A félbevágott O-val kapcsolatban vannak fenntartásaim, mert a legtöbb betűtípus kereskedelmi használatra igen, de módosításra nem engedélyezett. " 

Lehet, hogy csak én nem értek hozzá, de eszméletlen, hogy semmit sem lehet létrehozni, minden felől valami mondvacsinált (vagy valós, ki tudja) falba ütközik az ember. Ez a pökhendi stílus, amivel a grafikusok reagáltak, meg a másik, ami igencsak felidegesített. Nem értik, hogy adja vissza ez az borítóterv a könyv tartalmát? Talán olvassák el... Talán csak az a bajuk, hogy más mondja meg, hogy milyen borítót képzelt el, és nem az ő ötletük valósulna meg? Nem tudom. Mindenesetre nem tette szimpatikussá őket a szememben, az biztos.

Végül aztán mégis sikerült egy általam megtervezett verziót összehozni, azonban azon annyira látszott, hogy sietve lett összedobva (ráadásul a kivánt hangulatból sem jött át semmi), hogy arra azonnal nemet mondtam. De ha egyvalaki mégis meg tudta csinálni amit kértem, akkor mégsem lehetett ez olyan lehetetlen vállalkozás... 

Íme a sietve összetákolt verzió:

Tehát, mivel ez a tervem kútba esett, volt egy másik ötletem is, ami szerintem szintén nagyon jó lett volna megvalosítva viszontlátni, be is másolnék egy másik levélidézetet, mikor ezt a tervemet részleteztem:

"Volt egyébként egy korábbi, elvetett borító-ötletem, mely talán most esetleg felhasználható lenne. Ginen Beronis nekünk háttal ül egy centrumkörzeti parkban egy alacsony beton-kerítésen (hasonlóan az eredeti borító-ötlethez. ahol szintén háttal van). Mellette ezen a betonpadkán sörösdobozok, borosüvegek, melyekből már igencsak sok fogyott, néhány sörösüveg üresen oldalra eldőlve. Éjszaka van, azaz a buli előtti "alapozást" látjuk. A hatalmas felhőkarcolók betekintenek ebbe a parkocskába, ami szinén a magasban van valahol a tornyok között. Egy nagyméretű sárkány néz be a parkba a közelben, ahogy a park szintjének szélén mellső lábaival belekapaszkodik a park emeletének peremébe (a sárkány a Glarkenlegendák történetét képviseli). A fiú, Ginen Beronis mellett, az italok túloldalán egy alacsony plüssmackó ül, szintén háttal nekünk, sötétkék galléros polóban (ő Blú, a másik fantáziakarakter képviseletében). A fűben ott van még mögöttük egy furcsa lény is, Ágacska (szintén a Glarkenlegandákból), mely egy alacsony, kétlábú fa-lény, hasonlóan a Gyűrűk Urában látott entekhez, csak sokkal kisebbek."

Ez a jelenet természetesen az egyik Athrems-buli előtti pillanatot ábrázolná, mikor Ginen Beronis magányosan italozgat a közeli parkban, és alkoholtól fűtött fantázia-álmai megvalósulnak körülötte. 

Erre az ötletemre aztán választ sem kaptam, hanem jött egy boríterv, amit már ti is ismertek, és ami végül rákerült a könyvre is (vagyis először még egy korábbi, kezdetlegesebb változata). Eleinte nem tetszett, de aztán szép lassan végül megbékéltem vele. Annyira végül is nem rossz, és jól vissza adja a történet hangulatát. A kiadás dátuma is közeledett, így már nem volt értelme belekötni.

De nem bántam meg, mert tényleg nem lett rossz. 

Ezeket csak érdekességből írtam most le, hogy megosszam veletek csalódásomat, és örömömet is, mert végül is nem jártam rosszul ezzel a borítóval. De azért ezek a reagálások nem estek jól, ahogy a kedves grafikusok előadták magukat. Persze ők jobban ismerik a szabályokat és a különböző jogviszonyokat, de a tartalmi részébe szerintem csak okoskodásból és pökhendiségből kötöttek bele, legalábbis én így érzem. Ha én összeszerkesztéssel össze tudtam hozni, nekik is ment volna, hogy összehozzák.

De mindegy is, a végeredmény szempontjából már teljesen mindegy.

A tartalom a lényeg, és ha egy könyv elég jó, akkor teljesen mindegy, hogy milyen a külseje.

Remélem, hogy ez a Megapoliszi álmok esetében is így lesz...