ARNIE-mánia

03/06/2020

Mindig a próba. Mindig a bukás. Sebaj. Kezdd újra. Bukj újra. Bukj jobban.

Samuel Beckett

Kevés olyan személyiség van, aki akkora utat járt volna be, és úgy testesítené meg az Amerikai Álmot, mint  gyermekkorom (és felnőttkorom) egyik nagy idolja, Arnold Schwarzenegger.

A második világháború utáni, romokban heverő, a vereség depresszív hangulatában őrlődő Ausztriában született, egy apró kis faluban, Thalában, mely nem messze Graz-tól helyezkedik el, egy szép erdős-hegyvidéki környezetben.

A kor és a környezet sok mindenre jó volt, csak a kitörésre nem volt alkalmas. A gyermekeket (köztük Arnoldot is), a korszak szokásainak megfelelően többször is elnáspángolták a szülei, ha például rossz jegyeket hozott haza az iskolából, vagy rossz fát tett a tűzre. Arnold önéletrajzi regényét, az Emlékmást olvasva le is írja azt a minden bizonnyal beleégett élményt, amikor az iskolai fogadóórákon csendőrfőnök apja a tanárral való beszélgetése után egyszerűen csak odament hozzá, és mindenki előtt lekevert neki egy akkorát, hogy kirepült a padból.

Mindezek hatására a fiatal Arnoldban hamar jelentkezett a vágy, hogy elmenjen Ausztriából, minél messzebbre, és Amerika iránti vonzalma is ez idő tájt jelent meg benne. Egy akkoriban még ritkaságszámba menő testépítő újságban bukkant rá Reg Park, brit testépítő varázslatos életútjára, aki egy koszos iparvárosból, Leeds-ből a testépítés útján sikert sikerre halmozva képes volt kitörni a szegénységből, és később a Herkules-filmek segítségével filmsztár is vált belőle.

A cikknek akkora hatása volt, hogy Arnold azonnal megtalálta életcélját, és minden erejét, tudását ebbe az irányba terelte. Nem volt senki, aki megakadályozhatta volna terve kivitelezésében, pedig voltak bőven, akik kinevették és le akarták volna beszélni róla, köztük a saját szülei is. Mikor behívták katonának, a parancsnokság nem engedte el őt egy németországi testépítő versenyre, ezért Arnold megszökött, és így jelent meg a tornán. Természetesen meg is kapta érte a büntetését, de neki ezt se szegte kedvét.

Végül Arnoldnak lett igaza.

Aki tényleg szeret valamit csinálni, az mindig talál rá módot és időt, aki pedig nem, az kifogást.

A testépítésben eljutott a csúcsra, mindent megnyert, amit csak meg lehet nyerni, de neki ez sem volt elég, és elindult, hogy bekopogtasson Hollywood betörhetetlen, zárt ajtaján. Hiába kapta ugyanazokat a megjegyzéseket, mint a testépítő-karrierje kezdetén, neki ezt sem szegte kedvét, és szép lassan, lépésről lépésre a világ legjobban kereső színészévé küzdötte fel magát. Közben beházasodott a Kennedy-családba is, és politikai pályán is kipróbálta magát, a világ hatodik legnagyobb gazdasága, Kaliforna kormányzójaként.

És amikor a kormányzói pályája véget ért, nem ment el akkor sem nyugdíjba, hanem visszatért a filmkészítés világába, motivációs beszédeket tart világszerte (többek között Budapesten is fellépett), illetve a szénmentes, tiszta energiafelhasználás szószólójaként harcol egy élhetőbb, zöldebb jövőért.

Schwarzenegger számomra egy igazi példakép, akire egész életemben felnéztem. Először természetesen a filmjei miatt, ő volt a legyőzhetetlen, megingathatatlan főhős, aki nem ismer lehetetlent, aki keresztültör a falon is hogy véghezvigye a feladatát, és akivé én is válni akartam egyszer. Az egyik híres, fekete-fehér fotója most is itt van kinyomtatva az asztalomon, hogy erőt adjon a mindennapokban. Emellett rengeteg Arnold-interjút és motivációs beszédet is hallgatok, mert számomra ő az a hiteles alak, akinek hinni tudok, és ebben a mai világban szükség is van a belső erőre.

Igaz, én nem háború utáni gyerek vagyok, és nekem nem kellett háború sújtotta környezetben felnőnöm, abban a depresszív hangulatban, de egy hasonlóan aprócska faluban felnőve nekem is rengeteg negativizmusban volt részem, és nagyon együtt tudok érezni Arnolddal. Néha eljátszom a kérdéssel, vajon ha Magyarországra születik, akkor is be tudja e futni azt a karriert és életutat, amit befutott. Schwarzenegger-i vasakarat ide vagy oda, én inkább a nem felé hajlok, bár Arnold elszántságát ismerve ki tudja... ez már sosem fog kiderülni.

A veréseket én is ugyanúgy megkaptam, még azt is meg merem kockáztatni, hogy többet is, mint Arnold, és aki ebben az országban él, azt hiszem tisztában van vele, mi is a negatív, depresszív hangulat. Komoly mentális munkára és önuralomra van szükség ahhoz, hogy egy ilyen környezetben megmaradjon az ember hite és motivációja. Az én esetemben a motiválóerő nem a versenyszintű testépítés lett, hanem a BERONIS. A BERONIS adja számomra azt a mentális tartást, ami a legfontosabb az életben, hiszen az edzésnél is az elme mindig előbb adja fel, mint a test. Ez nekem rendkívül fontos volt már a kezdetektől, hogy kialakítsak magamnak valamilyen mentális tűzfalat, hiszen rendkívül lehúzó, demotiváló közegből jöttem, már a szülők és rokonok tekintetében is.

Szerencsés vagyok, hogy ez a felismerés már az elején kialakult bennem (de lehet, hogy csak ösztönből jött, hiszen már gyermekként is az írás és a fantáziabirodalmak rabja voltam), különben bele sem merek gondolni, hol tartanék, persze nem mintha most olyan könnyű helyzetben lennék. Ha valaki túlságosan is a fantázia rabja, meg lehet a veszélye, hogy túl messzire kerül a valóságtól, és ez sem jó. 

Egy ideális köztes utat kell megvalósítani.

Sosem akarok teljesen felnőni, és sosem akarok teljes mértékben belesüppedni a valóságba sem.

Ahogy Arnold, úgy én is igyekszem minden múltban történt negatív esemény pozitív oldalát látni. Arnold is tudja, hogy ha nem történt volna annyi rossz dolog fiatalkorában, akkor nem vágyódott volna el ebből a toxikus környezetből, és sosem lett volna annyira motivált a sikerre.

Mikor megtudtam, hogy Arnold szülőfalujában, a szülői házban múzeumot készül berendezni, természetesen minden vágyam volt, hogy eljussak oda, és szerencsére ez sikerült is. Persze ez nem akkora táv, hiszen az osztrák-magyar határtól Thal nem esik messzire. A múzeumban időnként Arnold is megfordul és ellátogat, de amikor én voltam, sajnos nem volt ott... azonban így is volt elég érdekesség, ami lekötötte a figyelmemet.

Számtalan fiatalkorból származó relikvia, fotó, eredeti filmes kellék tekinthető meg a múzeumban, számtalan emlék, melyek végigkísérték ezt a nem mindennapi pályafutást.

Természetesen én is jó pár fotót készítettem, melyeket közzé téve szeretném átadni azt a szinte gyermeki rajongást, melyet e kiváló "zarándokhelyen" én is átélhettem.


ARNOLD-SZABÁLYOK

1. BÍZZ MAGADBAN! "Egyedül az fontos, TE mit akarsz az élettől, ne hagyd, hogy a szüleid, a barátaid, a szerelmed, vagy bárki más letérítsen az utadról!"

2. TÖRD ÁT AZ ADDIG FELÁLLÍTOTT SZABÁLYOKAT, SÉMÁKAT, CÉLOZD MEG A CSILLAGOKAT! "Ha mégis elbuknál, még mindig sokkal magasabban leszel, mint a többiek, akik meg sem próbálták."

3. NE FÉLJ A BUKÁSTÓL! "A bukás is része az életnek, mindannyian elbukunk néhányszor, a győztesek azonban felállnak, leporolják magukat, és mennek tovább."

4. NE HALLGASS AZ ELLENZŐKRE! "Ha akkor a kétkedőkre hallgattam volna, még mindig az osztrák Alpokban jódliznék."

5. DOLGOZZ MEG A SIKEREKÉRT! "A nap 24 órából áll. Rajtad áll, mihez kezdesz vele!"

6. SEGÍTS MÁSOKON IS! "Ha sikeres vagy, adj a sikeredből másoknak is, akik nem voltak ennyire szerencsések!"


Inspiráló Arnold-interjú:

Képek a múzeumból

A megannyi (kinevetett) álmokkal teli ágy... itt-ott még láthatók azok a felragasztott régi újságkivágások, melyekkel a fiatal Arnold inspirálta magát a lehúzó, depresszív, ingerszegény, szürke környezetben.

Gyermekkorom talán legkedvesebb és legtöbbször látott alkotásában, a Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmben használt eredeti, 1380 köbcentis Fat Boy Harley Davidson motorbicikli is kiállításra került a múzeumban. A motor eredetileg a rendező, James Cameron tulajdonában volt, aki aztán később eladta a járművet Schwarzeneggernek, aki aztán elhozatta a gyönyörű gépet a múzeumba... ahol nekem természetesen meg kellett érintenem! :)

Stan Winston, többszörös Oscar-díjas művész (Jurassic Park, Terminator 2) által megépített eredeti fém-csontváz, mely a T2-ben is bemutatásra került.

Az elmaradhatatlan "I'LL BE BACK"-felirat a kijárat felé haladva,  a lépcsők felett.

T2 hűtőmágnes az ajándékboltból:


További érdekességek:

"Célozd meg a csillagokat!"

Kik inspirálnak engem nap mint nap? Példaképek, motiváció, írás.

A gyermekkori kedvencek sötét végzete

Szomorú hangvételű filmkritikám, esszém a tragikus és borzalmasan rossz Terminator: Sötét Végzet című filmhez.