Az emberiség háborúja

01/25/2022

Oly szabad vagyok, mint a természet ős első szülöttje, Mielőtt létrejött a szolgaság alantas törvénye,S amikor az ősrengetegben a nemes vadember még gáttalan futhatott.

John Dryden - Granada meghódítása
(1670)


RÁHANGOLÓDÁSKÉPPEN...

A részlet a 2021-es Pilvax-est Puzsér Róberttel és Vona Gáborral a fenntartható fejlődésről témában videóból származik. Be kell valljam, olykor nagyokat dobbant a szívem, mert bizonyos részek mintha csak a BERONIS-trilógia (melyből egyelőre még csak az első kötet jelent meg) elemzéséről szólnának. 

A mai napig érnek olyan inspirációk, melyek garantálják, hogy a MÁSODIK KÖTET igazán ütős legyen!

A második kötetben nem csak a körülöttük lévő világ, de még az EMBERRŐL és a SAJÁT MAGUNKRÓL alkotott képünk is FELÜLÍRÓDIK!

A megoldás azonban EGYELŐRE csak A képzelet birodalmaiban létezik.

A teljes beszélgetés megtalálható az alábbi linken:

https://www.youtube.com/watch?v=XJCZ6G1h1yM



"Út a Megtisztulás felé", a BERONIS-trilógia második, GarivenHáború című kötetét felvezető bejegyzés-sorozat

> TARTALOMJEGYZÉKE:

I. A science fiction története

II. A képzelet birodalmai

III. Az emberiség háborúja


Idézet: Ady Endre

Az emberiség háborúja

...zihálva, teljesen kimerülve feküdt a száraz földön. Minden izma égett, ennyit talán még sosem mozgott életében egyszerre. Végül a víz egyre hangosabb zúgása mozgásra ingerelte, és lassan feltápászkodott, és talpra vergődött. Egy csábos kis park szélén haladó járdán találta magát. Alig bírt talpon maradni, a ruhái akkora súllyal húzták lefelé, hogy úgy érezte, menten hanyatt vágódik.

Megindult a járdán a park felé, de a hangos zúgás sehogy sem akart abbamaradni, akármerre is fordult.

Egy kisutcába ért, ahol a tömeg elsodorta egy irányba. Ginent már semmi sem érdekelte, haladt arrafelé, amerre a tömeg vitte őt, hiszen ők biztosan tudják, merre kell menni.

A napfény hirtelen kezdett eltünedezni, gyér megvilágítású, félhomályos helyen találta magát. A hangos zúgás még hatalmasabb kórusba vezetett át, ahogy minden irányból egyetlen szó üvöltése hallatszott:

- SZERÁÁÁN!!! SZERÁÁN!!! SZEERÁÁÁN!!! - bömbölte a tömeg.

Hirtelen abbamaradt a tömeg sodró ereje, és Ginen ott maradt állva kórus közepén. A fiú körbenézett, valami szintközi térben volt ismét, körülötte terepmintás ruhába bújt katonák, fegyvereiket, ökleiket a magasba emelve üvöltötték szeretett bolygójuk nevét. Fegyverek kerepelése hallatszott, ahogy többen a plafonba lőttek. Ginen erre aztán felriadt, mint aki mély kábulatból tér magához, és ijedt őzikeként nézett körbe. Itt-ott víz folyt le a magasan, körben futó párkányokról a korlátok alatt.

Egy nagydarab, kopasz férfi közeledett felé, magabiztos járással, kihúzott derékkal járt, felemelt fejjel. Súlyos katonai bakancsai a befolyt csak néhány ujjnyi vízen csattogtak.

A fickó megpillantotta Ginent, de szinte átnézett rajta.

Szemében ott égett a tűz, az a bizonyos biztos tűz, hogy bármi is fog történni, ők biztos nyerni fognak, mert az ő oldalukon áll a természet és az univerzum minden törvénye. Hiányos, peremi fosztogató ruházata láttatni engedte hatalmas, izmos karjait. Kezeivel éppen páncélja felső peremét markolta, a melle felett, hanyag, magabiztos pózban. Kopasz fején megannyi, szintén valószínűleg a peremi vadak okozta heg és karmolásnyomok látszottak. Mögötte további katona követte őt, mintha egy halhatatlan vezér vezetné most csatába harcosait. Mögöttük a fallal egybefolyt a belső csarnok egyik vastag, négyszögletes gerendájának ferdén futó oszlopa, mintha a város egyik támpillérje tört volna meg. 

Bárki is volt ez az ember, Ginen nem akart szembe kerülni vele, sőt, el akart tűnni innen minél gyorsabban.

Ginen szedte a lábát, ahogy csak tudta. Egy szűk folyosón keresztül kirohant a csarnokból, maga sem tudta, hova megy, csak hagyta, hogy a lába vigye őt előre.

A víz most körülbelül a bokájáig ért. Körülötte az utcán emberek húzták egymást a vízben, próbálták talpra állítani egymást. Autók, buszok haladtak el az úton, maguk előtt a vizet hasítva. Ginen egyszer csak megállt egy kirakatnál, nekidőlt a falnak, és leült a kirakat betonperemére. Sebesen szedte a levegőt, próbált egy kicsit magához térni.

Amikor oldalra nézett, kínos deja vu-val meredt a minden létező emberi építményt árnyékba borító, a felhőkarcolók között közeledő, azokat elnyelő gigászi óriáshullámra.

...jajj ne, csak ezt ne..."

BERONIS - GarivenHÁBORÚ
(Készülőfélben)

MÉG HOSSZABB, sodró erejű részlet
a készülőfélben lévő második kötetből a lenti képre kattintva!



> Kihalni esélyes...

A Megtisztulás, mint eszme valahol most is ott van bennünk... és ilyen apró, kreatív momentumokban (a civilizáció közepét jelképező nagyvárosokban) folyamatosan megnyilvánul a szemünk láttára. Valami nem stimmel körülöttünk, és ezt érezzük.
_______________________________________


A fent olvasható részlet a BERONIS-trilógia készülőfélben lévő második, Garivenháború című kötetéből származik (egy még hosszabb, sodró erejű részletet egy korábbi bejegyzésben is közzé tettem). A szövegrészlet láttatni engedi, milyen eddig még sosem látott szintre emeli az emberek egymás ellen vívott háborúját, mely háború már évezredek óta folyik, mióta ember az ember.

A háború, az erőszak része lényünknek, mindig is az volt, és mindig is az marad, és ez a tény a BERONIS-trilógia második részében egészen a legszélsőségesebb pontig elviszi a cselekményt. Meteorkomplexum, meteoreső, Megapoliszt elárasztó szuper-cunami, és a gigászi monolitok között el-eszkalálódó, az emberi történelem során még sosem tapasztalt háború vár ránk a második kötetben, melynek lapjain keresztül, a sodró cselekmény által valóban ott leszünk az őrület viharában iszkoló Ginen Beronis cipőjében.

Ez az utolsó fejezete a háromrészes "Út a Megtisztulás felé" című felvezető sorozatnak, és a harmadik kötet elé sem tervezek majd ilyesmit. Az első kötet után még nem látjuk pontosan, hova is vezet a történet, ez a második kötetben fog kiderülni, a harmadikban pedig minden kérdésre fény derül, kicsoda a névtelen Vakember, valóban halott e Ginen Beronis, valóban igaz történetek voltak a Glarkenlegendák meséi... mindezekre a kérdésekre a harmadik kötetben fog fény derülni. Ha ez nem elég kedvcsináló, akkor semmi sem lesz az, és aki eddig sem tartott velem az Úton, ez után sem fog.

Az első felvezető bejegyzés (a magyarul nem kapható, de a sorozat magyar nyelven is adásba került) James Cameron által vezetett A science fiction című hat részes minisorozat könyvkiadás alapján készült, amelyben rengeteg remek interjú található a sci-fi filmek legnagyobb mestereitől, James Cameron-on át George Lucas-on és Steven Spielberg-en keresztül Christopher Nolan-ig. Nagyon szeretem azt a könyvet, és az interjúk nincsenek benne megvágva, mint a sorozatban, ahol a játékidő szűkössége miatt nyilván nem lehet idő mindenre. A második bejegyzés A képzelet birodalmai című, 80-as években megjelent Galaktika-különszám alapján készült, melynek salátásra olvasott (és általam tollal aláhúzott sorokat tartalmazó) lapjairól már közöltem képet a bejegyzésben.

A harmadik, lezáró bejegyzésben már rátérünk a "valóságra", lévén, hogy minden jó sci-fi alapja a valóság, és minden fantasztikus elem csak szemfényvesztés, csak illúzió. A Csillagok háborúja egy családi történet, a Terminator szerelmes sztori, a BERONIS-trilógia pedig egy otthonát és családját vesztett srác vívódásáról szól, hogy újra gyökeret verjen valahol az életben. A "valóság" azért van idézőjelben, mert erősen kérdéses, ebben az emberi erőszakot tartalmazó emberi történelemben például a második világháború, melyre szintén kitérek majd, valóban valóság volt, vagy csak valamilyen elrugaszkodott, szélsőséges állapot, melyre egy rövid ideig elbillent a világ rendje. Az erőszak viszont része a természetünknek, és ennek vizsgálatára a BERONIS-trilógia is kísérletet tesz.

E harmadik  bejegyzés egyik kedvenc könyvem, és inspirációs forráskén szolgáló terjedelmes, vaskos mű narratívája alapján fog felépülni (hasonlóan az első két bejegyzéshez, melyek a már említett művek tematikája alapján készítettem el), ez a mű pedig Ian Morris brit történész kiváló munkája, az egyszerűen csak Háború! címet viselő alkotás (alcíme: A civilizáció folyamata és ellentmondásai a főemlősöktől a robotokig).

Az alcím eggyel közelebb visz minket a BERONIS világához, lévén hogy ha egyetlen mondattal kellene leírni, miről is szól a trilógia, akkor a civilizáció (Acremcorp által felépített birodalom, valamint a megapoliszi társadalom) és a természet (Szerán, valamint az emberi természet) csatájáról, elemi harcáról, örökké fennálló, kibékíthetetlen ellentétéről szól.

Morris művében az erőszak és maga a háború nyer egy új színezetet azzal, hogy bár nem festi le nagy pátosszal és pozitív fényben sem fürdeti, de igenis voltak korszakok, mikor a háború és az erőszak valami jobb világ beköszöntét hozta el, és szükségszerűen minden jólétet és fejlődést háború előzött meg az emberi történelem folyása során.

A háború államot teremt, az állam békét.

Ian Morris: Háború!

Három alapmű, melyek a három felvezető bejegyzés alapjául szolgáltak.
________________________________________________


Vajon ez mindig így lesz, vagy elérkezhet egy olyan pont, mikor erőszakra és háborúkra már nem lesz szükség? Vajon ha mégis odáig fajulnának a dolgok, hogy elkerülhetetlenek lesznek az összecsapások, ez a mai háborút sosem tapasztalt, elpuhult, a fogyasztói társadalomban elkényelmesedett, csak a telefonnyomkodáshoz értő ember milyen katonai életre lenne alkalmas?

isten óvjon minket attól, hogy egy ilyen lehetőség valaha is bekövetkezzen.

A BERONIS-trilógia második, Garivenháború című kötetében viszont már elodázhatatlanul bekövetkezik a háború, és akármennyire is sci-fi ez a trilógia, sosem a fantasztikus elemeken van a hangsúly, és valóban hiszek abban, hogy ha benépesítünk és kolonizálunk egy másik, Földhöz hasonló élő bolygót, és megvetjük a lábunkat ott, ahogy a saját bolygónkon, ott is elkerülhetetlen lesz a háború, és része lesz a kolonizációs folyamatnak. Egyfajta "mini-világháború" (lévén, hogy már nincsenek országhatárok) városi (igaz, megapoliszi méretű megavárosi) környezetben.

Valahogy a filmekben is elkerült minket eddig ez a téma. Egy hatalmas, Gotham City méretű városban kialakult (a BERONIS-hoz hasonlóan hitelesen felépített) háborút szívesen megnéznék a moziban, és szerintem nagy sikere is lenne, mivel ilyen eddig még nem volt. Számtalan helyen láttunk már háborúkat a vásznon, de ilyen környezetben még sosem. Az Akira című klasszikus animében vannak hasonló jelenetek (ott is a háttérben kialakul egy forradalom, ami számomra is inspiráló volt, a Megapoliszban lassan kialakuló Megtisztító Hadművelet is tüntetésekkel indul), valamint az Animátrix (szintén egy zseniális anime, melyről már áradoztam egy korábbi bejegyzésben) is próbálkozott ezzel, mikor a gépek és emberek közötti háborút bemutatja a jövő megapoliszaiban (valamint a Csillagok háborúja harmadik epizódjában, A sithek bosszújában is van egy-két hasonló jelenetsor).

A játékok (illetve a már említett animék) sokkal előrébb tartanak e témában (mint annak idején a sci-fi irodalom is előrébb tartott a filmnél tematikailag, sőt szerintem még mindig előrébb tart, és csak a töredékét láttuk annak, amit leírtak, mégis csak a bugyuta szuperhősfilmeket képes nyomni érthetetlen módon a nagy Hollywood), gondoljunk csak a zseniális Cyberpunk 2077 című játékra, mely egészen hihetően jelenít meg egy  Megapolisz-méretű hátteret, ahol (mint a BERONIS-ban is) maga a város is egy folyamatosan a háttérben lévő, külön karakter (vagy mint a hajó a Titanic-ban, ami szintén fontos inspirációs forrás a számomra... vagy a már sokat említett Gotham City).

Egy illusztráció a múltból: így képzelték el annak idején a jövő városát. Ez a fantáziakép William Robinson Leigh, amerikai illusztrátor munkája, amely 1908-ban jelent meg a Cosmopolitan magazinban, és a jövő New Yorkját ábrázolja. A kép egy cikkhez készült, mely az akkor híres feltaláló és polihisztor, Hudson Maxim írt arról, hogyan képzeli el a jövő társadalmát.
_______________________________________


Morris könyvét kiegészítendő vannak még más művek is, melyekből idézni fogok, ezek közül a legfontosabb (amelyet teljesen ettől függetlenül vettem meg, bár a témája nagyon hasonló, nem gondoltam volna, mennyi egyezést találok majd a Háború! című kötetben szereplő gondolatokkal) Jonah Goldberg A nyugat öngyilkossága című szintén elég vaskos munkája, melyet hasonló módon élveztem, és rendkívül inspiráló volt. E két kötet képezi majd e bejegyzés narratíváját, a cél, hogy a múltba tekintve (eljutva a mi jelenünkhoz, ami persze még mindig a jövőben játszódó BERONIS-trilógia múltja), illetve (ami a legfontosabb) magunkba pillantva, az EMBERT megvizsgálja eljussunk a GarivenHáború cselekményéig, hogy meglássuk, hogy mi is vezetett végül a távoli Szerán bolygón bekövetkező megpoliszi környezetben tomboló, az egész emberi történelmet megváltoztató forradalomig.


Goldberg könyvének teljes címe "Hogyan dönti romba a törzsiség, a populizmus, a nacionalizmus és az identitáspolitika újjászületése a demokráciát", azaz ebből kitűnik, hogy milyen sok témát ölel át a könyv. Goldberg nagyon sok gondolatával egyetértek, szerinte rendszerünk már a kezdetektől, a Leviatánok megjelenésétől (sőt még előtte is) a civilizált-én és a természeti-én küzdelme, és amikor a természeti-én nyer, akkor a társadalmon belül a törzsiség jelensége is megerősödik. Erről később még írni fogok. Ekkor lép érvénybe a "korrupció", mely egy több értelmű szó, és ilyenkor nem szakmai alapon döntünk, hanem barátok, családtagok élveznek bizonyos pozíciónkból fakadó előnyöket, ahogy ezt a politikusokról (a kereskedők által kiállított "állam-menedzserek") már annyiszor leírták.


Egy ide vonatkozó idézet A Nyugat öngyilkosságából.

Az antik római praetoriánusok, hasonlóan az oszmán janicsárokhoz és a kínai eunuchokhoz, végül ugyancsak egy érdekközösség-alapú törzsé váltak. Kr. u. 193-ban a praetoriánus testőrgárda nemcsak meggyilkolta Pertinax császárt, hanem még árverésre is bocsátotta a trónt. Végül Titus Flavius Sulpicanus nyerte el a Római Birodalom irányítási jogát, praetoriánusonként 25 000 sesterciusért.

További inspirációs forrásként meg fogom még említeni a magyar olvasók előtt is rendkívül ismert brit történész, Niall Ferguson (akiről már írtam egy korábbi bejegyzésben a hálózatokról írt könyve kapcsán) két nagy sikerű munkáját, A világ háborúját (egy zseniális, egyben sokkoló könyv, mely e bejegyzés címét is inspirálta), valamint a Civilizációt.

Szokásomhoz híven, mint minden MySphere bejegyzésemet, ha további infókhoz jutok vagy pontosítani szeretném az eddig leírtakat, ezt az írásomat is kibővítem majd, de ezeket az infókat mindig megosztom majd a BERONIS facebook oldalán, ahogy eddig is.


> Szerán, az új Megváltó

A jövővel csak a múltba jutunk el... önmagunk elől nem menekülhetünk. 

Ha valamiben egyedi a BERONIS-trilógia, akkor az két olyan elem, amellyel (legalábbis én) egyetlen más történetben sem találkoztam: hogy egy bolygó nem csak kolonizációs célpontként van ábrázolva, hanem egy istenként tisztelt entitás is egyben, valamint a planétán megépült Megapolisz centrumkörzetek gigantikus épületei nem csak látvány és sci-fi elem, hanem a korrupt hatalom szimbóluma: azért épültek, hogy minél kisebbnek érezd magad, és akaratlanul is meghajolj a hatalmasok előtt. Óriási katedrálisok vagy megapoliszi tornyok: a hatalom mindig az építészetet használta fel, hogy mindenható hatalmát demonstrálja.
_________________________________


Kezdjük tehát pontosan ott, ahol az előző bejegyzés befejeződött (mint a BERONIS-trilógia kötetei esetében), mivel éppen csak hogy kezdtem rátérni arra a témára, amit ebben a fejezetben szerettem volna jobban kibontani és kifejteni, segítségül hívva az említett nagy gondolkodók munkáit.

Természetesen nem kell aggódni, semmilyen fontosabb csavart nem fogok lelőni, csupán a HÁBORÚT, mint a háttérből fokozatosan az előtérbe lopakodó  jelenségét veszem górcső alá.

Mi is a GarivenHáborúban megnevezésre kerülő (és a cselekményt nagyrészt formáló) Megtisztulás Hadművelet? Nem ez volt az emberiség vágya az egész történelem során, egy belső késztetés, mely ott van mindenkiben, de mégse tudunk kellőképpen teret adni neki (legalábbis ebben a rendszerben)? Valahol Jézus is ezt a megváltást hozta el nekünk annak idején, de valahogy mégsem tudnak a megváltások a mi világunkban megvalósulni, valahogy menetközben mindig korruptak és deformáltak lesznek.

"A valóság minden jó sci-fi történet alapját kell hogy képezze..."
________________________________________

A Megtisztulás, mint eszme, ott él az emberekben, csak egyelőre a társadalmi konvenciók vannak még olyan erősek, hogy ennek valós kitörését megakadályozzák, nem is beszélve a jóléltben való elkényelmesedett életmódunkról. De az arab világban zajló dzsihád, az, hogy ők a mi kultúránkat milyen károsnak és megvetendőnek tartják (mármint a nyugati zsidókeresztény civilizációt), az is valahol egy inspiráció a Megtisztulásra. 

Hosszú évek alatt, amit e rendszerben töltöttünk el, és akik beleszülettek ebbe a rendszerbe, már természetesnek is veszik annak káros voltát. Ez már amolyan sikk, ezt mindenki tudja, hogy valami nem működik, mint Neo, érezzük, hogy hiba van a Mátrixban, de hát ez van, most mit tudunk csinálni? Élünk, ahogy tudunk, dolgozunk, családot alapítunk, megvesszük a komfortunkhoz szükséges tárgyakat (amelyek aztán minket vesznek tulajdonba), utódokat nemzünk, akik aztán ugyanúgy fognak élni (jobb esetben) mint mi. 

Uralom alá vettük a Földet, később majd (legalábbis a történet szerint, de nagy valószínűséggel így is lesz) a csillagokat is. Elkezdünk kolonizálni más világokat. A rendszerünket elvisszük máshova is, így néha megkérdőjeleződik, hogy az EMBER terjeszkedik e vajon, vagy maga a RENDSZER. Ez egy örök kérdés a BERONIS-ban. Mint leírom, a Megtisztulás végig ott van az emberekben, minden spontán összenézésben a transzportokon, az utcán, bárhol, a gondolat teljesen természetes módon alakul ki bennünk, mióta az első civilizációk megalakultak. Ott szunnyad bennünk a vadállati ösztön, ami most el van nyomva természetesen, de ha előtör bennünk, akkor a könyvben is megjelenő óriástsunami mintájára fogja elárasztani a civilizációs maradványokat.

De ne szaladjunk még annyira előre.

Leharcoltuk a Földet. Birtokba vettük a csillagokat.

Aztán eljutunk a Szeránra.

A Szerán egy egészen különleges, misztikus entitásként van ábrázolva a könyvekben. Egyrészt különös módon egy bezárt loop ez a jelenség, az ismert saját farkába harapó óriáskígyó motívuma alkalmazható erre a történelmi eseményre, ugyanis a Szeránnal a Föld múltját fedezi fel az emberiség, azt az időszakot, amikor még nem élt ember a bolygón (legalábbis nem a később kialakult formájában), és még kellemes meleg volt az éghajlat, dinoszauruszok dominálják a planétát. 

A jövővel a múltba jutunk el. 

És ez egyfajta szent, paradicsomi állapotot is megidéz, a Szeránt, az élő bolygót sokan egy teljesen különálló, szent entitásként kezdik el tisztelni (erről és az inspirációkról, mint például a Solaris már írtam a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán című bejegyzésemben). Az ember visszajut a bölcsőjébe, amikor ennek az óriási tornyokat, lebegő űrállomásokat emelő fajnak még a hírét sem ismerte senki.

Az emberiség történetében minden újdonság bevezetése háborúval kezdődött. A francia forradalommal egy újfajta uralkodási rendszer vette kezdetét. Amerikai Birodalom első lépése a britek elleni háború volt. Az ipari forradalom vívmányai végül az első és a második világháborúban "kerültek bevetésre". Véleményem szerint egy új bolygó felfedezésével és gyarmatosításával ugyanez lesz a helyzet, így a GarivenHÁBORÚ nem csupán mese, hanem egy jövőbeli eseményt írók le benne a legjobb tudásom szerint: szerintem ez így fog bekövetkezni (ne legyen igazam, de a történelmi tények sajnos mást mutatnak, és mást jeleznek előre).

Megapolisz felépítése tökéletesen modellezi le az emberiség történelmét... a természetközeli peremkörzetek helyezkednek el az amőbaszerű városállam legszélén. Itt kezdte valamikor az emberiség sok ezer évvel ezelőtt. De a tudni vágyás és az uralkodáskényszer hatására elindultunk a civilizációs lépcsőfokokon, és következtek az első városok, ami a külső körzeteket jelképezi. Ez a jelen korunkra is érvényes, hiszen a centrumkörzetek felé haladva a külső rész egészen a jelen nagyvárosaiig növekednek az épületek méretei. Aztán eljutunk a centrumkörzetekig, ami már a jövő megapoliszainak felel meg, ez az a világ, ami jelenleg még nem létezik a Földön, csak a sci-fi irodalomban és a filmeken. De ha végig vesszük a folyamatot, semmi nem mond ellent annak, hogy egyszer majd ez is bekövetkezzen.
___________________________________________________


A kolonizáció természetesen a Szerán bolygón is végbemegy (de ezúttal egy élő bolygón, ami eddig még nem történt meg a történet szerint, ez az első eset). Amikor hosszas, műkörnyezetben való sodródás után az ember minden hite elveszik, nem jelenti azt, hogy nem lenne igénye a hitre. Ez két teljesen különálló dolog. Sci-fi alkotások tömkelege mutatta már meg nekünk, hogy az Istenét vesztett emberiség milyen furcsaságokban tudnak hinni (például a vallási szekták, akik az Alien-t tisztelik megváltóként az ALIENS képregényekben, erről is írtam az említett jegyzetben), ehhez képest a Szerán bolygó, mint a SZENT TERMÉSZET megtestesítője nem is annyira különös.

A történet sejtetni engedi, hogy a Solaris mintájára talán a bolygó különös energiákat ébreszt fel néhány erre fogékony emberben, akikben eztán a Megtisztulás forró magmája is közelebb kerül a felszínhez. Azaz: elkezdődik egyfajta polgárháború az első kolóniában, ami ekkor még csak AcremCity városkolónia. Idővel (szintén rejtélyes módon, már ha ez annak számít) az emberek tömkelege indul el a Szeránra, mivel valóságos "Szerán-mánia" alakul ki a különböző kolóniákon, űrálommásokon élő emberek körében, mintha egy új Megváltó híre (fénye) terjedne el a sötét űrben.

Végre valami valóságos, végre valami élő. Valami, amit meg lehet fogni, meg lehet érinteni, meg lehet tapasztalni, nem csak a ködös múltba vesző mitologikus alakok, akik csak a történelem- és egyéb könyvek lapjain elevenedhetnek meg előttünk.

Hogy érzékeltessem ezt a nagyon is valós érzést, hadd hozzam példának egyik kedvenc filmemet, a ma már kultfilm státusznak örvendő dél-koreai Oldboy-t. A film főhőse hosszú éveken át egy szobába van bezárva, ahonnan nem távozhat (az emberiség az űrben, a csillagok között, a kolóniákon, az űrállomásokon), majd amikor teljesen megváltozva, letisztulva kiszabadulhat, egy étterembe lenyel egy egész élő polipot. Zseniális jelenet, és körülbelül jól érzékelteti, mire képes az ember ha végre kiszabadulhat valahonnan, ahol addig bezárva tartották. 

Andrej Tarkovszkij érzékletes képekkel operáló Solaris című klasszikusa Stanislaw Lem regényéből készült. A rejtélyes, "gondolkodó" bolygó, az intelligens, élő entitás ötlete egyértelműen nagy hatással volt rám a Szerán már-már vallási színezetű ábrázolásánál is. 

 Ugyanakkor, ami szintén fontos, hogy a Solaris című film nem csak a világűrben tett utazásról szól, hanem sokkal inkább a karakterek (és így az emberiség) belső utazását is ábrázolja, amely során szinte minden megkérdőjeleződik (vallás, hit, Isten...). Ugyanígy a BERONIS is sokkal inkább egy belső utazásról szól, melyen keresztül szintén sok minden kerül felülvizsgálat tárgyává: saját szerepünk az életben (kik is vagyunk?) a család, a szülő-gyermek viszony, a társadalmi szerepek, a párkapcsolat, a megapolisz, mint a szélsőségekig elvitt modern társadalom élettere, a város-falu ellentét, a történelem...

Minden MI vagyunk!
_______________________________


A Megtisztulás ott van sok-sok emberben külön, valahol a lelke mélyén, és ahogy AcremCity lakossága növekszik, és Megapolisszá duzzad, az ellenálló erők ugyanúgy megduzzadnak, és a rend őrei e rendbontó "ideológiát" a bolygóról viccesen szeranizmusnak nevezik el. Az elnevezés aztán megmarad, és minden terrorcselekményre ezt az elnevezést aggatják.

Megalakulnak a szeranista sejtek, köztük is a legnevesebb és a legkülönbözőbb társadalmi rétegekben leginkább beékelődött (az Al-Kaida mintájára) a Szerán Fiai terrorszervezet. A természet szent törvényeit óhajtják visszaállítani, a civilizáció már elbukott, csupán csak a bukás van végtelen hosszúságúra elnyújtva. A Szerán az új, élő Isten, a Szerán (azaz a természet) törvényei szerint kell most már tovább élnünk. Megnyomjuk a Reset gombot (ami majd a Meteorkomplexum pusztító támadása lesz, ahogy a dinoszauruszokat is hasonló istencsapás pusztította ki), és az elavult rendszer romjain valami új, élhetőbb világ fog szerveződni. De ehhez bizony MEG KELL NYOMNI azt a Reset gombot, mert önmagától ez a megkövesedett rendszer nem fog integetve ellovagolni a naplementébe. 

Ahhoz túl jó üzlet, túl jövedelmező vállalkozás ez a létra tetejéről lelökhetetlen, eltávolíthatatlan Uraknak. Mint a mitologikus hidra, ha levágod az egyik fejét, újra kinő egy, ha lelöksz onnan egyet, máris kettő terem a helyébe.

 

Inspiráció: A náci párt választott jelképe.

A Szerán Fiai jelképrendszerében ott a kör, mely egyértelműen a bolygót, a Szeránt, és minden élő bolygót jelképez (mely valójában a mi Teremtőnk), és sarló pedig a munkát, az igazi, földből való munkát jelképezi, ahova visszamenve újra fel kell építenünk egy élhetőbb világot. A sarló nyele kilóg a körből, ami több mindent is jelenthet... talán azt is, hogy eszméjük nem csak a Szeránon van jelen, és várják közéjük a "híveket" a végtelen csillagtenger minden pontjáról.

Gyakori, számomra inspiráló hatású fogalmak Ian Morris könyvében, melyeket találó elnevezésük miatt érdemes kiemelni (a bejegyzésben is kitérek rájuk):

- termékeny háború

- láthatatlan kéz

- láthatatlan ököl

- ketrecbe zárás


A Megtisztulás Hadművelethez az egyik fő inspirációt egyébként (sok más, például a kereszténység elterjedése mellett) a Harcosok klubjában szereplő "Project Mayhem", azaz a "Kalapács" hadművelet adta, amely egy kis apró sejt underground kedvteléséből nőtte ki magát világmegváltoztató erővé. A kereszténység is hasonlóképpen terjedt el a világban, ahogy a Megtisztulás is ott volt végig a fejekben, miközben Acremcorp. által gyártott hajókon szeltük át a végtelen csillagtengereket.

Ott  volt az emberekben.

Bennünk.

Ahogy az előző fejezetben annyiszor említettem, a BERONIS-ban

a hangsúly végig magán az EMBEREN van. Maga a főhős, Ginen Beronis is mi magunk vagyunk.

A beronis.hu honlapjának főcímfotóján sem látjuk Ginen Beronis arcát, ahogy a Megapoliszi álmok borítóján is Ginen egy fekete sziluett... Ginen mi magunk vagyunk, minket szimbolizál (ugyanazokkal a gondokkal küszködik, mint az emberek többsége, még ha jó esetben a legtöbb embernek nem kell a szétesett családi lét után új otthon keresésével foglalkoznia (és a Mara Harris-átokkal sem, valamint az ezzel párhuzamosan zajló társadalmi rendszer szétesésével sem, legalábbis nem ilyen mértékben), habár a magyar valóság sajnos többségében ilyen), így mindenki nyugodtan beleprojektálhatja a saját életét, személyiségét.

A Harcosok klubja végén láthatjuk, hogy a szervezet legvégsőbb támadása a "Kalapács" hadművelet volt, mely sorba lerobbantotta New York financiális negyedének toronyházait, számukra ez jelentette a Reset gombot. A Szerán Fiai nevű harcosok klubja viszont kicsit tovább megy náluk a Meteorkomplexum felépítésével, amelynek támadásával Megapolisz minden pontjára természeti katasztrófákat előidéző csapásokat mérnek. A káosz immár kiélezi a két fél, a Szerán Fiai magból kinövő Szeráni Ellenállás, valamint a rendszert védelmező Gariven Rendvédelmi Erők közötti harcot. Megapoliszi méretekben egy világháború alakul ki, ami igen találó, révén bár határok nincsenek, de ez a rendszer már minden valaha létezett nációt összegyűjtött, és Megapolisz igazi olvasztótégelye volt a múlt (Régi Földről) érkező, származó embereknek.

Egy olyan forradalom alakul ki, amilyen még sosem létezett az emberi történelem során, révén azok sosem természetes módon, hanem valamilyen korrupt indíttatásra alakultak ki. Mindig valamilyen erő pénzelte ezeket, amit aztán valamilyen ideológiával rejtettek el, hogy követőket szerezhessenek. Tényleg csak a kereszténység elterjedése mérhető ehhez, még akkor is, ha én, mivel rengeteg könyvet olvastam e témában, és bejegyzéseket is írtam a MySphere-re, egy kicsit máshogy látom a kereszténység eredetét.

...azokról a nagy ívű eszmékről, amelyekért férfiak és nők adták az életüket, vagy amiért az ártatlanokat gyilkolták, ki fog derülni, hogy nem többek a hullámok tetején fodrozódó haboknál, s e hullámokat a mélyben sokkal hatalmasabb erők keltik.

Ian Morris: Háború!

Szerintem valójában Jézus nem létezett, vagyis nem úgy, ahogy az utókor számára fennmaradt. A korabeli, Római (az akkori Acremcorp) uralma alatt sínylődő Izraelben ugyanis rengeteg Jézushoz hasonló szónok, Megváltó-jelölt tevékenykedett, aki természetesen mind hasonló módon végezték. Lehet, hogy valóban volt köztük egy Jézus nevű ember, és így az ő neve maradt fenn, de szerintem Jézus  története e megváltó-jelöltek élettörténetének részleteiből lett összegyúrva. Minden esemény valószínűleg megtörtént, csak nem mind Jézussal, csak, mivel eszmét kellett kreálni, és egy követőt kellett felállítani, mindet Jézus neve alá írták össze a híveket gyűjtő próféták. De ez csak az én elméletem, és természetesen nem kell vele egyetérteni, de ha már lesz valaki, aki kicsit elgondolkodik ezen és utánajár a témának (például az általam írt cikkel kezdve), akkor már elértem valamit.

Pont ugyanígy látom Ginen szerepét is (ez majd a harmadik kötetben fog jobban előjönni ez a téma, de mivel nem akarok semmilyen csavart lelőni, csak ennyit mondok), hogy ilyen nevű karakter sincsen, ő minden egyes olvasó története összegyúrva. Ginen én vagyok, és te is, és mindenki, aki elolvassa a könyvet. Ginen maga az EMBER, aki eljut a múltba (Szerán bolygó), és kénytelen revideálni mindent, amit eddig gondolt a saját szerepéről. Újra át kell vennie, honnan is indultunk, és mit rontottuk el. Mikor rontottuk el, a történelem mely pontján? Kik a felelősök? Mi mindannyian? Hogyan csinálhatnánk jobban? Van kiút a labirintusból?

Ez a BERONIS-trilógia fő témája. Szimbolikus értelemben végigvenni az emberi történelmet, és megnézni, mi vezetett ahhoz, hogy egy civilizáció a félelemkeltés céljából embertelen méretű megapoliszi tornyokat emel, és saját környezetében hoz létre egy embertelen méretekkel rendelkező életteret, mint amilyen a csillagközi tér, ahonnan érkezett és ahol átmenetileg élt a Régi Föld után.

Te jó ég, miért is kellett eljönnünk a Régi Földről? Hogy kerültünk mi ide? Ki mondta, hogy el kell egyáltalán jönni? Az egyetlen élettér, ahol az ember működni képes, amit átlát, amelyet le tud magában modellezni. Mit keresünk mi itt az élettelen, hideg űrben? Érthetjük ez alatt a világűrt és érthetjük a megapoliszi centrumkörzeteket is.

Hogy a francba vettek rá minket arra, hogy eljöjjünk?

Hol találunk most új otthont?

Itt. A Szeránon.

Lehet, hogy nem konkrétan a Szerán lesz a mi Megváltónk, de az itt lezajlani készülő események mindenképp hatalmas fordulatot jelenthetnek az emberiség történelmében... mint tette azt Amerika felfedezése vagy a francia forradalom, vagy a brit ipari forradalom, vagy akár Jézus működése és a kereszténység elterjedése (elterjesztése).

Az emberiség múltja egyébként egy másik formában, a Glarkenlegendák fantasy-száljában is jelen van (amelyről majd kiderül e kötetben, hogy nem is csak mesék), de erről majd a második részhez írt jegyzetekben fogok bővebben írni a Trilógia menüpont alatt. A Glarkenlegendákban szereplő Herszonasz nem más, mint  Megapolisz megfelelője, a civilizáció, amely már maga is elindult a korrupt, megfertőzött úton, a két világ tehát valahol egymás tükörképe. Még nem Megapolisz, de már nem is az a letisztult világ, ahová a szeranista ideológia szerint vissza kell térnünk.

De vajon vissza lehet e menni? Vajon nem az emberi élet velejárója, hogy egy csoport mindig különb akar lenni, mindig uralkodni fog a másikon, és mindig mindent meg fog tenni, hogy hatalmát konzerválja és megőrizze?



Remélem még velem vagytok. 

Folytassuk utunkat az emberi természet megismerésének vadösvényén!



> Hogyan jutottunk el idáig?

A folyamatok már elkezdődtek... a BERONIS megmutatja, hova vezet majd mindez... A folyamatok egy monumentális, de embertelen világba vezetnek.
___________________________________________


Kezdjük a történelmi áttekintést a már említett Háború! című mű alapján.

Ian Morris szerint három fontos tétel van, amely az emberiség és a háború meglehetősen ambivalens párkapcsolatáról elmondható. E négy tételre húzza fel a vaskos, történelmi tényekkel alátámasztott hatalmas munkáját.

Az első tétel szerint a háborúk megvívásával "az emberek nagyobb, szervezettebb társadalmakat hoztak létre, amelyek csökkentették annak a kockázatát, hogy a családtagjaik erőszakos halált halljanak."

Morris szerint "a világot ugyanis pontosan maga a háború tette biztonságosabbá. (...) Mintegy 10 ezer évvel ezelőtt a világ néhány részén, majd ezekről a helyekről elterjedve végül az egész bolygón elkezdődött az a folyamat, amelynek során a győztesek a veszteseket is bevonták egy nagyobb társadalomba. És ezeket a nagyobb méretű társadalmakat már csak úgy lehetett működtetni, ha az uralkodók erősebb kormányzatokat építenek ki, és ha ezek a kormányzatok még meg is akarták tartani a hatalmukat, akkor az első feladataik között kiemelt helyen szerepelt a társadalmon belüli erőszak felszámolása.

Azok az emberek, akik ezeknek a kormányzatoknak az élén álltak, aligha szívjóságból munkálkodtak a békéért. Azért szálltak szembe a gyilkolással, mert a jól viselkedő alattvalókat könnyebb volt kormányozni és meg adóztatni, mint azokat, akiket dühös, gyilkos indulatok fűtöttek. E cselekedet váratlan hozadéka azonban mégiscsak az lett, hogy a kőkorszak és a 20. század között az erőszakos halálozás arányszámai 90 százalékkal csökkentek.

"Megannyi módja van annak, ahogy a dolgainkat intézhetjük: a kormányzati formák "menüje" a történész, Niall Ferguson szerint."
___________________________________________________


Maga a folyamat nem volt szívderítő. Legyen szó a Britanniát meghódító rómaiakról vagy az Indiát leigázó britekről: a béketeremtők éppen olyan kegyetlenek tudtak lenni, mint a maguk alá gyűrt barbárok."

Morris második tétele, hogy

noha a háború az elképzelhető legrosszabb módszer arra, hogy kiterjedtebb és békésebb társadalmakat teremtsünk, az emberiség mégis nagyjából ez az egyetlen módszert fedezte fel eddig. 

Nyomasztó gondolat, de a bizonyítékok megint csak nem hagynak kétséget. Az emberek nemigen adták fel a szabadságukat, beleértve azt a jogukat is, hogy megöljenek vagy szegénységbe taszítsanak másokat, hacsak nem erővel kényszerítették őket erre. És gyakorlatilag az egyetlen erő, amely képes volt rávenni erre az embereket, az volt, ha egy háborúban legyőzték őket, vagy egy ilyen háborúban a vereség kézzelfogható közelségbe került."

A harmadik tétel, hogy "azonfelül, hogy biztonságosabbá tette az emberek életét, az elméletem szerint a háborúk által megteremtett nagyobb társadalmak gazdagabbá tettek bennünket - persze megint csak hosszú távon. A gazdasági növekedést és az eletszínvonal emelkedését a béke tette lehetővé. Persze ez a folyamat is zavaros és egyenlőtlen: a háború győzteseitől teljesen megszokott volt, hogy nőket erőszakoló és fosztogató tombolásba kezdtek, ezrével adták el a túlélőket rabszolgának, a földjeiket pedig kisajátították. 

Ha ezt a három tételt összerakjuk, akkor ezekből csakis egy következtetést lehet levonni. A háború nagyobb társadalmakat hozott létre, és ezeket olyan erősebb kormányok irányították, amelyek békét teremtettek, valamint létrehozták a jólélt előfeltételeit.

(...) Basil Lidell Hart, a 20. századi tankhadviselés taktikájának alapító atyja szerint a végső konklúzió az, hogy "a háború mindig azzal jár, hogy rosszat teszünk, annak reményében, hogy valami jó következik belőle."

Ezek tehát Morris tételei. Elgondolkodtató. 

A kérdés csak az, hogy kiknek származik jó belőle? 

Az tény, hogy a világ nyugati civilizációjának nevezett felén tényleg viszonylagos jólétben élünk. A demokrácia  azonban éppúgy elrabol és kisajátít földeket, ahogy a rendszerváltás után megtörtént, sok esetben annyi történik, hogy a földek parlagon maradnak, tönkre mennek, mivel senki sem gondozza tovább őket... mert egy csoport csak azért szerzi meg, hogy aztán gondozatlanul tönkre menjen minden.

Morris szerint az embernek lételeme a káosz, ahogy az Univerzum is folyamatosan a természetes állapotra, a káoszra törekszik. Hogy ezt megakadályozzuk, ellent kell állni a természet erejének (ezt Goldberg könyve fejtegeti jobban), és ehhez egy civilizációs rend szükséges. "A háború még mindig a kisebbik rossz, mert a történelem azt mutatja, hogy közel sem olyan rossz, mint az alternatívája lenne, a folyamatos, hétköznapi kőkorszaki erőszak, amely amellett, hogy sorra szedi áldozatait, még szegénységben is hagy", írja Morris.

Persze lehet, hogy ez egy időben igaz volt az emberre, de kérdés, hogy tud e ez a faj szintet lépni, és egy kialakult normarendszer nélkül is, önszerveződésben egy másik fajta normarendszert kidolgozni. A BERONIS szerint már eljött az ideje, hogy képes legyen, és a tomboló, pusztító polgárháború után, miután Megapolisz süllyedő hajóját ellepi a tenger (szó szerint, két értelemben is, a népek tengere és a Meteorkomplexum miatt az óriási szökőárak is), az addig lenézett és lesajnált peremkörzeteken egy új összefogással egy újfajta világ kezd kialakulni. Egy olyan világ, ami talán még sosem volt, ha volt is, akkor még azelőtt, hogy az első civilizációk létrejöttek volna.

De az egy olyan pont volt a történelemben, amikor az emberiséget a megismerés vezette, és még nem volt elég bölcs ahhoz, hogy nemet mondjon az ilyenfajta "fejlődésnek". Ugyanis ez is egy külön értekezést érdemel, hogy mi számít "fejlődésnek", mi számít fejlettnek. Sok tekintetben a mai ember igenis fejletlenebb a múltbéli, természettel szorosabb összhangban élő elődeihez képest. Persze, ma sokkal több mindent tudunk, de az vajon VALÓS TUDÁS, vagy csak mindenféle információk tömkelege, amelyekkel igazából semmit sem tudunk kezdeni? Csak arra jók, hogy a rendszer addig is lefoglalja valamivel az elménket, mert annak folyamatosan szüksége van a "virtuális fogyasztanivalókra". 

Legalább addig sem gondolkodunk a sokkal fontosabb dolgokon.

"A méret a lényeg: eurázsiai birodalmak összehasonlítása, i. e. 3000 és i. sz. 117 között.
_____________________________________________


Egyesek szerint az emberiség kinőtte a természetet, de én ebben nem hiszek. Az emberiség most bejár egy utat, és pillanatnyilag egy olyan állapotban van, amelyet részben nem szívesen hagy el a kényelem miatt, részben meg benne is tartják, mert a felsőbb körök olyan jól élnek belőlünk. A munkánkból, a fogyasztásainkból, a vásárlásainkról, és nem szívesen engednék el ezeket a "haszonállatokat", akik valójában mi vagyunk.

Ha létrejönne egy ilyen teljesen valós állapot, mint ami a BERONIS-ban is felmerül, ha egy másik bolygó kolonizálása egyben egy konfliktusforrást is eredményezne, az ember egy potenciális Szeránon tényleg válaszút elé kerülne. Ott a civilizáció csúcsát jelentő centrumkörzetek másik oldalán tényleg a "puszta" természet van, amelyet már elfelejtettünk "kezelni". A tudás még biztosan meg van valahol, elfeledett könyvekben, virtuális könyvtárakban, melyek újra előszedhetők, de ugyanakkor egy hosszabb tanulási folyamattal újra felelevenedhetők ezek a tudások (és az ösztönöket se becsüljük alá, ki tudja a sejtjeinkben, a tágabb memóriánkban mennyi olyan tudás szunnyad, ami hirtelen előtörhet, ha ez a jólét és biztonság egyszer csak eltűnne körülöttünk és tényleg rákényszerülnénk). 

Azt magam sem tudom, melyik a helyes út, és prédikálni sem akarok, ahogy a BERONIS-trilógia sem teszi le a voksát egyik vagy másik oldal mellett. Ginen Beronis-t például sokkal jobban vonzza a mozgalmas, megannyi izgalmas kalandokkal teli városi lét (érdekes módon gyermekkorában pont a peremi erdőkben való, fantasy-kalandokat imitáló játék jelentette az izgalmat), mint az általa is lesajnált és lenézett, unalmas peremkörzeti kis falu világa. És amikor kitör a háború, sokan lesznek, akik a GSF oldalára állnak a Szeráni Ellenállással szemben, mint ahogy a Mátrix című filmben is elmondják, hogy rengetegen vannak, akik az életüket adnák a Mátrixért, és sosem választanák a valóságot.

Lehet, hogy az emberiség helye egy Mátrix-Megapoliszban van. Lehet, hogy egy peremkörzeteken való újjászerveződés lenne a kollektív fejlődésünk újabb állomása. A konfliktus ott alakul, hogy a régi rendszer vajon hagyja e, hogy valami új alakuljon a határvidékein, vagy mint veszélyes konkurencia azonnal a megsemmisítésére tör?

A GarivenHáborúban ez is ki fog derülni, bár akik az első kötetet olvasták, és a honlapon is jártak már, sejtik a választ, ugyanis a múltban már voltak hasonló harcok, és akkor az önszerveződő peremkörzeti sejtek egyáltalán nem jártak jól.

Nesze neked nosztalgia. 

Vissza a természetbe? Na persze!

A civilizációs útra lépéssel az ember sok mindent elhagyott, köztük a szabadságát, az állati énjét is (ami elnyomva bár, de még mindig ott van, és a BERONIS-ban Megapolisz pusztulásakor is elő-előtör majd belőlünk), de a nosztalgia továbbra is ott van bennünk, még azokban is, akik ezen még sosem gondolkodtak el.

Úgy érezzük, valamit otthagytunk a természetben, amiért egyszer még vissza szeretnénk menni (főleg mi magyarok, akik történelmünk során mindig egészen különleges viszonyban voltunk a természettel, az állatvilággal, még ha ez sajnos ma már nem annyira látszik). Nem mi egyénileg, természetesen, mert mi már sosem fogunk, talán a mi unokáink sem, ez egy nagyon távoli, a BERONIS cselekményének ideje szerint mérhető távolságnyira van most tőlünk. De mi van, ha ez a mostani állapot is egy természetes tanulási állapot, amit be kellett járnunk, hogy aztán ezt a tudást és tapasztalatokat beépítve a kollektív emlékezetünkbe majd visszatérünk oda, ahonnan jöttünk.

És ez nem azt jelenti, hogy újra kőbaltákkal kell élnünk és barlangokban laknunk, hanem valami teljesen más társadalmi forma alakul majd ki. Mint ahogy Róma bukásával is egy teljesen más világ jött el, és a kor embere minden bizonnyal nem tudta volna elképzelni, és nem is hitt benne, hogy létezhet bármilyen más életforma. Ha részei vagyunk egy rendszernek, ami "kitenyésztett" minket, ami taníttatott minket, ami szocializált minket, teljesen nyilvánvaló, hogy csak e rendszer "agyával" vagyunk képesek gondolkodni, és minden, ami ezen kívül van, az félelmetes vagy fura (valahol a létünkhöz is ragaszkodunk ezzel, hiszen kapaszkodunk az addig felépített személyiségünkhöz, és nem szeretünk olyan infókra bukkanni, hogy minden, amit eddig tudtunk és amiben hittünk hazugság, vagy finomabban fogalmazva "enyhe ferdítés"). Pedig nem feltétlenül az, csak egy másik nézőpont, amire lehet, hogy csak még nem vagyunk felkészülve.

Vagy az is lehet, már rég fel lennénk készülve egy váltásra, csak még valami visszatart minket, az előbb említett két visszahúzó erő: a kényelem (hiszen minden változás sok munkával jár, amíg végre újra lepihenhetünk... bármilyen banálisan hangzik is, minden munka "munkával jár"), valamint maga a rendszer sem enged még el minket, mint egy jóságos anya a gyermekeit, úgy óv minket, úgy hizlal is minket, mert csak így tud elvenni is tőlünk.

Egyáltalán nem érdekük, hogy szegénységben éljünk. Az a jó nekik is, ha vannak tartalékjaink (magyarán pénzünk), amit el tudunk költeni az üzleteikben (nagyon lesarkítva, de nagyjából érezzük, hogy ez a lényeg).

Így működik ez az adok-kapok.

Erre épül a rendszer.

Ahogy Morris írja könyvében, "hosszú távon a kormányok csak akkor maradhattak fenn, ha az uralkodói megtanulták azt, hogy mikor hagyjanak fel a rablással, sőt, mikor csorgassanak vissza egy keveset az embereknek. A közgazdász Mancur Olson remekül szemléltette ezt az elméletet, amikor az uralkodókat útonállókhoz ("Végig az útszélen", az Út Ginen Beronis motívuma) hasonlította. A tipikus útonálló, akivel szemben találhatjuk magunkat, állítja Olson, a kóbor bandita. Felkeresi a közösséget, ellop mindent, ami nincs leszögezve, aztán elvágtat. Nem törődik azzal, hogy mekkora károkat hagy maga után, egyedül az számít, hogy a lehető legtöbbet rabolja, aztán odébbáll. 

Az uralkodók is lopnak az alattvalóiktól, ezt Olson is felismerte, de a nagy különbség a Leviatán és az erőszaktevő-fosztogató banditák között az, hogy az uralkodók megállapodott útonállók. Ahelyett, hogy mindent ellopnak, majd kereket oldanak, ők nem mennek sehová. És emiatt nem csupán az lesz az érdekük, nehogy abba a hibába essenek, hogy az utolsó cseppig mindent kisajtolnak a közösségből, hanem az is, hogy mindent elkövessenek azért, hogy az alattvalóik gyarapodását elősegítsék, mert később így több lesz, amit elvehetnek.

Normális esetben egy uralkodónak megéri némi pénzt költenie arra is, hogy a többi lehetséges útonállót távol tartsa, hiszen bármit is lop el egy kóbor bandita, azt az uralkodó már nem tudja megadóztatni. Racionális lépés a közösségen belüli erőszak elfojtása is - a meggyilkolt alattvalók nem tudnak a seregben szolgálni vagy adót fizetni, és a falvak közötti csetepaték során pusztasággá változott vidéken nem terem semmi. És hirtelen még az is értelmet nyer, ha a királyi vagy nemesi bevételeket utakra, kikötőkre és jóléti kiadásokra költik, feltéve, ha beláthatóan hosszú távon ezek a befektetések többet hoznak vissza a befektetett pénznél.

A Leviatán valóban egy gengszter, de lehet, hogy még így is a legjobb, amit a pénzéért kap az ember. Az uralkodók lényegében arra használják az erejüket, hogy fenntartsák a békét, és aztán ennek a szolgáltatásnak az árát az alattvalókkal fizettetik meg. És minél hatékonyabban teszi ezt az uralkodó, annál több profitot söpör be. Az egymást követő generációk során a versenyhelyzetből fakadó nyomás arra ösztökélte a római kormányzati működést, minél hatékonyabb megoldásokkal álljon elő. Az üzletmenetnek például rosszat tett volna, ha az adószedők annyit lophatnak, hogy áldozataik aztán ne tudják megfizetni a következő évi adót, ezért Róma véget vetett ennek a gyakorlatnak; még rosszabb lett volna, ha hagyják, hogy a potenciálisan termelékeny városlakók éhezzenek, ezért Róma kikötőket épített, sőt még ingyenélelmet is osztott. Az önérdek egy jótékony mellékhatása az lett, hogy a birodalom alattvalóit gazdagabbá, helyzetüket biztonságosabbá tette. A háború paradoxonja keményen latba vetette erejét. Azok a férfiak, akik az erőszakot a saját szolgálatukba állították, királyságokat kanyarítottak ki maguknak, de ahhoz, hogy ezeket irányítani is tudják, menedzserekké kellett válniuk."

Goldberg az általa vizsgált természet-természetellenes fogalomkörben így fogalmaz:

A modern ember a "korrupció" hallatán piti bűncselekményre gondol, ami főként a politikusok sajátossága. Ám ez csupán a korrupció jelentésének egy szűkebb értelmezése. A "korrupció" szó szerint hanyatlást, bomlást és rothadást jelent. Másként kifejezve a korrupció az entrópia természetes folyamata, mégpedig hogy a természet visszaveszi azt, ami az övé. A rozsda egészen addig marja a vasat, míg az szét nem porlad. A termeszek felfalnak bármilyen faházat, és ehhez mindössze két dologra van szükségük: lehetőségre és időre. A természet kíméletlensége elleni küzdelem egyetlen módja az emberi gondoskodás. Minden hajótulajdonos tisztában van azzal, hogy semmi sem helyettesítheti a karbantartást és az elővigyázatosságot. Ugyanezt a helyzet a Csodával. (...) A korrupció nem a megvesztegetés csábításának, hanem az emberi természet - primitív agyunk és érzéseink - csábításának való engedésről szól. (...) A Csoda azzal a feltételezéssel él, hogy az egyén alkotja rendszerünk erkölcsi középpontját, valamint, hogy az egyénnek, az oldalán az értelemmel, a tényekkel, a törvénnyel vagy az egyszerű erkölcsösséggel (remélhetőleg mind a néggyel egyszerre) bármilyen versenyben meg kellene állnia a helyét a törzsi szenvedéllyel átitatott, dühösen üvöltöző csőcselékkel szemben. 

Itt van egy közös pont Morris Háború! és Goldberg A Nyugat öngyilkossága című könyvében. Mindketten ugyanazt állítják, hogy az állam egy gengszter, az elnyomás egyik formája, legalábbis a KEZDETEKBEN mindenképp ez volt. Így ír erről Goldberg:

Idővel, a fejlődés folyamán "az emberiség történetében először az állam több lett, mint egy felmagasztalt bűnszervezet. Az állam évezredekkel ezelőtti megjelenése hasznos előfeltétele volt a Csoda felbukkanásának, de ez nem változtat azon a tényen, hogy kezdetben a kizsákmányolás egyik eszköze volt. A Csodát megelőzően valamennyi államot úgy alakítottak ki, hogy a társadalom legfelső vékony rétegének a gyarapodását szolgálja. Az uralkodók a világ minden táján elsősorban hatalmukat kiszolgáló eszközként tekintettek a tömegekre. Az emberek olyanféle ideológiákat és teológiákat találtak ki a rendszerek nemes voltának megindoklására, mint például a királyok isteni joga, és rendszerek egy része jobb volt, mint a többi, ám élesben mindig az uralkodók érdeke győzedelmeskedett.

Ennek ellenére ezek a rendszerek évezredeken át fennmaradtak. A legtöbb ember még mindig olyan társadalmakban él, amelyekben a régi szabályok továbbra is érvényben vannak. Miért? Mert van valami a zsarnokságban, a monarchiában és az önkényuralomban, ami "működik". Ezalatt azt értem, hogy valamiféleképpen úgy vagyunk huzalozva, ami alapján ezeket a rendszereket természetesnek találjuk. Ez vezet el bennünket az emberi természethez. (...) 

Minden szándékát és célját tekintve az emberi természet állandó marad, miközben a világ szüntelenül változik körülöttünk. Ezt könnyebb az irodalom, mint a tudomány felől szemléltetni. Amikor a múltbéli vagy a jövőbeli személyekről olvasunk, attól ismerjük fel őket, hogy még mindig olyanok, mint mi: emberi lények, pontosan azokkal az örömökkel, vágyakkal és félelmekkel, amelyekkel mi is rendelkezünk.

A "Leviatán" kifejezést Thomas Hobbes angol filozófus szóhasználata. "Hobbes úgy vélte, hogy a nap végén mindig az öldöklés, a szegénység és a tudatlanság győzedelmeskedik, hacsak nem létezik egy erős kormányzat - egy olyan kormányzat, vélte, amely oly félelmetes, mint a Leviatán, egy Godzillára hajazó szörnyeteg, amely Jóbot halálra rémisztette a Bibliában. ("nincs hozzá fogható a földkerekségen - mondja róla Jób. - Mindent, ami magas, megvetéssel néz le, mert a büszke állatoknak ő a királyuk.") Efféle kormányzat lehet egy egymagában uralkodó király, vagy a döntéshozókból összeálló tanács, de akárhogy is alakuljon, a Leviatánnak olya laposan meg kell félemlítenie az alattvalóit, hogy inkább válasszák a törvényei előtti behódolásst, mint egymás gyilkolását és kifosztását. (...) Bizonyos körülmények között a háború termékeny erő lehet, abban az értelemben legalábbis, hogy létrehozza az emberek életét biztonságosabbá és gazdagabbá tevő Leviatánokat. Más körülmények között viszont egyenesen romboló hatású, mert a nagyobb, gazdagabb és biztonságosabb társadalmakat ismét apróbb, szegényebb és erőszakosabb részeire szaggatja szét. Megint csak más körülmények között a háború minden korábbinál termékenyebb lehet, s immár nemcsak Leviatánokat hoz létre, hanem világcsendőröket is.

De mi van, ha a Leviatánok csak mankók voltak az emberiség történelmében, mint a kezdet kezdetén emelt hatalmas erejű istenek? Mi van, ha az ember már képes lenne szintet lépni, megszabadulni a rendszer békjóitól, de nem engedik nekünk, és mint Ginen Beronis a BERONIS-ban, mi is félünk útra kelni?

Mi van, ha a rendszer konzerváló ereje és a csábítás olyan nagy, hogy egyszerűen képtelenek vagyunk SZABADULNI? Hiszen (elméletben) ez a rendszer szinte mindent megad már nekünk... Már nincs olyan, ami lehetetlen, és minden náció előtt "szabad a pálya", a feketék ugyanúgy lehetnek már milliárdosok (vannak is jó páran), és a nők előtt is minden akadály elhárult, sőt, ha így haladunk, szép lassan már több jogaik lesznek, mint a férfiaknak (a hosszas "elnyomás" ingája leng most vissza - idézőjelbe tettem az elnyomást, hiszen ha egy férfi sikeres tudott lenni, a nő ugyanúgy profitálhatott belőle eddig is, csak most annyi a különbség, hogy már a nők is megvalósíthatják magukat, nyitva állnak előttük a karrierlehetőségek, már nincs feltétlenül szükségük férfiakra ehhez, vagy ahhoz, hogy jól házasodjanak).

Mi tehát az állam szociológiai fogalmak szerint? Az állam keletkezése szerint egészen, lényege szerint pedig létének első kezdetein csaknem kizárólag olyan társadalmi berendezkedés, amelyet egy győzedelmes embercsoport erőszakolt rá egy legyőzöttre azzal az egyetlen céllal, hogy az utóbbiakon való uralmát szabályozza s belső lázongások és támadások ellen biztosítsa. Az uralomnak végső törekvése: a legyőzöttek gazdasági kizsákmányolása. A világtörténelem egyetlen primitív "állama" sem keletkezett másképpen. 

Franz Oppenheimer: Az állam
(1912)

A híressé vált részlet Irvin Barlow Acrem Empire című munkájából... a jövőből. Idézet Jonah Goldberg A Nyugat öngyilkossága című művéből, a mából: 

Az elitek nem képesek ellenállni az emberi természet csábításának, és - a korrupció következtében - a civilizáció elveszíti azt az integritást, ami eredetileg a naggyá válás lehetőségét biztosította.

_________________________________________


A BERONIS-trilógia második részében bekövetkező Meteorkomplexum-támadás nem ad több időt számunkra az elodázásra. Ezúttal mi válunk dinoszaurusszá (vagyis a Régi Ember), és e terrorcsapás által létre kell jönnie az Új Embernek, ami már készen van - bennünk. 

Íme, itt is megjelenik a Norris által felhozott egyik fő tétel: a háború paradox természetű, rövid távon szörnyű és pusztító, de hosszabb távon változást idéz elő, és stabilitást eredményez, mivel a háború után csakis béke következhet (jobb esetben, természetesen). A természet a káoszra törekszik, de ha a káosz előidézi az emberben az önszerveződés egy újabb fokát, akkor előbb-utóbb el fogunk indulni a béke ösvényén, mert én hiszek benne, hogy alapvetően minden ember végeredményben a békére törekszik. Az emberi fejlődés mindig eljut bizonyos csomópontokra, ahol az erőszak elkerülhetetlen, de minden ilyen hullámvölgy után mindig képesek voltunk valami magasabb minőségű rendet létrehozni.

És ez tart mindaddig, még az a rend is eljut egy mélypontra, mikor felbomlik a balansz, és túlárad a korrupció, a káosz. Ilyen időszakot élünk most is, sőt, már jó ideje ilyen időszakot élünk. Ki merem jelenteni, hogy ezt minden civilizáció átélte, biztos vagyok benne, hogy a Római Birodalomban is az egyszerű emberek valahol érezték, hogy ennek egyszer vége lesz, hogy a "világvége" (amit tévesen hívunk így, hisz minden civilizáció önmagát tartja "világnak", pedig ez "csak" annak az adott civilizációnak a végét jelenti) már közel van.

Annus superior semper melior", azaz: "A múlt év mindig jobb a mostaninál."

Latin mondás

/ "A régi szép idők" kifejezés tehát valamilyen
formában már az ősidők óta köztünk van.
/

A mi világunk annyiban különbözik, hogy végtelen hosszúságúra nyúlt most ez a vég, mivel a rendszer is kapaszkodik belénk, illetve mi is kapaszkodunk az összekuporgatott javainkba, a televíziónkba, a számítógépes játékainkba, a könyveinkbe, a filmjeinkbe, az autóinkba, a családunkba (amit szintén a rendszer adott nekünk, még ha ebbe így talán nem is gondoltunk bele).  Nem akarjuk még hogy vége legyen. Félünk az újtól. Félünk a mástól. Ezt a végtelenségig el lehet így nyújtani. A szeranisták szerint a vész-kór "spirituális megbetegedés" is ennek a mélyen bennünk lévő lelki tépelődésnek az eredménye. 

Egy szabadjára engedett őrület.

Amíg nem épül meg az a bizonyos Meteorkomplexum, amíg nem áll a civilizációnk hajójának az útjába a jéghegy, és süllyedni nem kezdünk (természetesen a meteoreső is egy szimbólum, a történelmünk során számtalan ilyen jelképes, civilizációkat elpusztító meteoreső volt, a Római Birodalmat bukását előidéző határvidéki barbártámadások is valahol ilyen szimbolikus meteoresők voltak).

Süllyedni most is süllyedünk, de most még nem olyan jól láthatóan. Most még elvonja a figyelmünket a Hírfalak folyamatos színjátéka, az Athrems Club bömbölő zenéje, illetve a hajó zenekarának játéka.

Kedvenc focicsapataink éppen aktuális mérkőzése.

A legkorábbi társadalmakban, amik már "civilizáltnak" nevezhették volna magukat, a politikacsinálóknak - legyenek azok királyok, papok, vagy törvényhozók és hivatalnokok - az volt a feladatuk, hogy gátat vessenek az emberi természet korrumpáló erejének. Amikor az emberi törvényeknek nyoma vész vagy elvesztik erejüket, a természet törvényei - sietve - átveszik az irányítást.

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

"Szabadság... egy véres felirat volt a falon", idézet a Megapoliszi álmokból. Igen, Ian Morris könyvéből is valahogy ezt a megállapítást veszem ki... "...noha a háború az elképzelhető legrosszabb módszer arra, hogy kiterjedtebb és békésebb társadalmakat teremtsünk, az emberiség mégis nagyjából ezt az egyetlen módszert fedezte fel eddig. (...) Nyomasztó gondolat, de a bizonyítékok megint csak nem hagynak kétséget. Az emberek nemigen adták fel a szabadságukat, beleértve azt a jogukat is, hogy megöljenek vagy szegénységbe taszítsanak másokat, hacsak nem erővel kényszerítették őket erre. És gyakorlatilag az egyetlen erő, amely képes volt rávenni erre az embereket, az volt, ha egy háborúban legyőzték őket, vagy egy ilyen háborúban a vereség kézzelfogható közelségbe került."
____________________________________________


Nem merjük még elengedni a régit, mert igaz, sok bosszúságot okoz, és minden egyes nap tele van a tökünk valamivel, de mégis jó dolog az a kényelem amit adni tud, és a mérleg serpenyője még mindig a béke felé dől el.

Lehet, hogy ez már így is fog maradni. A BERONIS-trilógia sejtetni engedi, hogy a Szerán bolygó (a Solaris intelligens planéta-ötletének mintájára) triggereli az elménket, és lehetséges, hogy a bolygó, belelátva a belsőnkbe, kapcsol át valamit bennünk. Ez persze csak fantázia, de nagyon is elképzelhető, hogy minden egyes bolygó, így a Föld is rendelkezik valamilyen féle tudattal. Talán elég érzékenyek leszünk majd a jövőben ahhoz, hogy ezt megérezzük (mint a BERONIS távoli jövőjében). A szeranisták szerint valahol a vész-kórt is a természet rendje, az Univerzum küldte ránk, mely Univerzum (ahogy már erről volt szó) természetes állapota a káosz. A "felvilágosult", a természetből valamilyen formában kilépett, kinőtt emberi elme viszont törekszik a rendre. A háború paradoxona alapján a káosz használható arra, hogy megbolygassuk a régit, az elavult rendet, és általa valami új rend jöjjön létre.

De persze ez az egész csak fikció, csak egy gondolatkísérlet. Az emberben a természeti állati én és a civilizációs kreált én mindig is harcban lesz, és az is lehet, hogy ez a mostani rendszer a legjobb, amit létre tudunk hozni. Ez a legújabb, és legjobb verzió - több verzió is létezett a történelemben, Római Birodalom formájában, Brit Birodalom formájában (avagy ahogy állítólag Napóleon elnevezte a briteket, "a boltosok nemzete"),  Egyiptomi Birodalom formájában, de mind elbukott, és most ez látszik a legidőtállóbbnak - mert bár az előző variációk elbuktak, mindegyikből tanultak valamit a "rendszergazdák".

És itt eljutottunk a lényeghez: kik ezek a rendszergazdák? 

Mivel, ahogy korábban már írtam, mióta az ember lemászott a fáról, csupán egy dolog irányítja ténylegesen az életünket, és ez a kereskedelem. Le merem fogadni, hogy már az ősember is kereskedett valamivel, nyilván nem pénzért, de a cserekereskedelem már akkor is létezett - ez a kereskedelem legtisztább formája. Ha meg akarjuk tudni, kik a láthatatlan rendszergazdák, nyilván a kereskedelem irányítói, felügyelői, szervezői között kell szétnéznünk.

Teljesen mindegy, hány birodalom bukott el, a kereskedelem sosem állt le. Lehet, hogy nehézségekbe ütközött, de ha van valami az emberiség történelmében, ami örökös folytonosságot mutat, az minden bizonnyal a kereskedelem. Még a legpusztítóbb háborúkban is virágzott, sőt, akkor profitált a legjobban, a háborúnál ugyanis nincsen jobb biznisz - rövidtávon. Hosszútávon azonban mindenképpen a béke, és ez a fogyasztói lét a legkifizetődőbb. A rendszergazdák álma azt hiszem most valósult meg, hogy ezt a fogyasztói világot már nem csak Amerikán belül, ahol megalakult, hanem már szinte az egész világra ki tudták terjeszteni.

Jó sok időbe telt, és biztos vagyok benne, hogy talán már az ókorba is volt egy álom, mely előre vizionálta ezt az állapotot, mikor bárki kereskedhet bármivel, bármit el lehet adni, amikor a "szemetet" ("junk food") is úgy veszik, mint a cukrot. Dolgoztam a kereskedelemben, voltam eladó-árufeltöltő, ha valaki, én tudom, hogy tudnak az emberek viselkedni azokon a hétvégi estéken, mikor az egész család leszabadul vásárolni. Olyankor megmoccani sem lehet, és kő kövön nem marad. Olyan káosz marad a vásárlok után estére, ami erősen megkérdőjelezte bennünk az emberiségbe, és emberiességbe vetett hitünket, és ha létezne Meteorkomplexum, lehet gondolkodás nélkül megnyomtuk volna a "kilövés" gombot.

Sosem felejtem el azokat az értékes leckéket, amelyeket eladó-árufeltöltőként szereztem. Az a két év, amíg a kereskedelemben dolgoztam egyszerre volt büntetés és áldás. A BERONIS szerencsére mindig ott volt, hogy megmentsen, így mindig tudtam, mit miért csinálok, és hogy minden élményemet és tapasztalatomat továbbadhatom majd valahogy. Tudtam, hogy át kell esnem ezen, hogy aztán hitelesen tudjak írni róla. Én nem vagyok olyan, mint a kényelmes írók többsége, akik megelégszenek azzal, hogy csak interjúkat készítenek. Minden élményemet megírtam a BERONIS-trilógiában.

Ez nem kifejezetten magyar sajátosság (bár eléggé szívfájdító, hogy a saját nemzetemet is ilyennek látom, hogy beálltunk a sorba), hanem (mivel éltem Indiában, és sok helyen megfordultam) a világ minden táján így működik az ember FOGYASZTÓ verziója. A kereskedők már a kezdetektől globálisan  gondolkodtak, és már akkor globálisak voltak, mikor ez a fogalom még nem is létezett. Miért állnánk hát meg a Föld "határainál"?

Miért ne tekintené ugyanúgy kiaknázatlan üzleti lehetőségnek a kereskedő szellem a világűrt is? 

Erről azonban majd később.

A Nyugati társadalmakra jellemző, ehhez hasonló jólétet Jonah Goldberg zseniális, rendkívül inspiráló, A Nyugat öngyilkossága című könyvében (melyre feljebb is utaltam, valamint a képet is csatoltam) "Csodakén". nevez meg. Ahogy Ian Morris-nál megtalálhatók olyan sajátos fogalmak a könyvében, mint a "ketrecbe zárás", "láthatatlan ököl" és "láthatatlan kéz", "Leviatán", és még sorolhatnám (lásd fentebb a szógyűjteményt), úgy használja Goldberg is a "Csoda" szót minden olyan részletben, amikor a Nyugati civilizáció kényelmére, jólétére próbál utalni. Azokra a társadalmi vívmányokra céloz ezzel, amelyek által a nyugati életmódban élő ember elérte azt a szintet, amelyhez addig történelme legnagyobb részében még a közelében sem járt.

"Képzeljük el," - írja Goldberg - "hogy idegen lények vagyunk, akit azzal bíztak meg, hogy az elmúlt 250 000 évben tartsuk szemmel a Homo sapienst. Minden tízezredik évben ellátogatunk ide. (...) Eltekintve néhány, a vándorlásaikat, az étrendjükben bekövetkező változásokat, a kezdetleges eszközeik kialakítását és a Neander-völgyiekkel folytatott versengésüket érintő, érdekes részlettől, huszonhárom alkalommal nagyjából ugyanazt jegyzetelhetnénk fel 230 000 éven keresztül. A huszonnegyedik látogatás alkalmával viszont néhány lenyűgöző változásnak lehetnénk szemtanúi. Időközben számos, szétszórva élő emberi közösség fedezte fel a mezőgazdaság és az állattenyésztés alapjait. Egyesek közülük fém fegyvereket és eszközöket használnak. Az agyagművesség is számottevő fejlődésen esett át. Bizonyos vidékeket kezdetleges sár- és fűkunyhók tarkítanak (bevezetve egy új fogalmat az emberiség történetébe: az otthont). De még nem léteznek olyan utak vagy kőépületek, amelyek valódi utak vagy kőépületek lettek volna. Ettől függetlenül mindez lenyűgöző előrelépésnek számít ilyen rövid idő, mindössze 10 000 év leforgása alatt. 

A 10 000 évvel később lelkesen visszatérő idegen látogatónk kétségkívül kiszúrná a NORAD-ot. Ha épp időben érkezik, akár még láthatja is Janet Jackson fellépését a Super Bowl félidei szünetében.

Az emberiség fejlődésében tehát szinte minden az elmúlt 10 000 évre tehető. Ám ez a kijelentés némileg félrevezető; (...) hiszen ennek a bizonyos 10 000 évnek jelentős részét az emberiség zöme nyomorban töltötte. Valójában sokan vannak, akik - meggyőzően - amellett érvelnek, hogy a mezőgazdasági forradalom csak rontott a legtöbb ember helyzetén. Az étrendünk kevésbé változatos lett, és a többségünk számára napjaink csupán a kimerítő, lélekölő munkáról szólnak. 

A megdöbbentő igazság, hogy az emberiség fejlődésében szinte minden az elmúlt háromezer évben következett be (a kapitalizmusnak köszönhetően pedig több milliárd nem-nyugati ember emelkedett ki a lesújtó szegénységből, és mindez az elmúlt harminc év terméke). Az 1700-as évek környékén, az eurázsiai kontinens egyik szegletében, az emberiség botladozva elindult a társadalmi szerveződés és a világról való gondolkodás egy új iránya felé. Nem tűnt egyértelműnek, de olyan volt, mintha az emberiség nagyszerű menetelése átvezetett volna egy másik világba.

Robin Fox szociológus és Ernest Gellner történész nyomdokain járva "a Csoda"-ként fogok erre a másik világra utalni. Márpedig megcsináltuk, még ha igazából fogalmunk sincs, mit is csináltuk tulajdonképpen. 

A Csoda nem csupán a gazdaságról szól, de a gazdaság a legjobb eszköz arra, hogy elmeséljük az emberiség történetének kvantumugrását, amivel az emberiség kitört a maga természetes állapotából, a nyomorból. (...) Ahogy azt a kiváló közgazdász és filozófus, Friedrich Hayek megfigyelte, az emberek továbbra is arra vannak programozva, hogy a világot személyes és törzsi fogalmak mentén értelmezzék. A Csoda - és a modernitás - titka abban rejlik, hogy képesek vagyunk ellenőrzésünk alatt tartani ezt a hajlamot. Természetes, hogy előnyben részesítjük a családot és a barátokat - a törzs  tagjait -, és ellenségként tekintünk az idegenekre, a veszélyes Másokra. A társadalmi szerveződés szinte összes magasabb formája ezáltal kiterjeszti a "mi" fogalmát, magasabb fokú együttműködést eredményezve. A vallás azt hirdeti, hogy az azonos hitűek - még ha idegenek is - a szövetségeseink. A nemzetállam azt propagálja, hogy a polgártársaink egyek közülünk. Még a modern fajelmélet is - éppúgy, mint a kommunizmus, a fasizmus és szinte minden más modernizmus - ezt a szerepet játssza.

Számomra ezek a könnyen FOGYASZTható "infotainment" híradók, melyeket a kereskedelmi tévék adnak, mindig a rómaiak által a birodalmuk különböző pontjaira épített gladiátorjátékaira emlékeztetnek ("Colosseum-szolgáltatás"), csak sokkal biztonságosabbak. Ugyanúgy elviszi a figyelmünket a lényeges történésekről (melyek a "Híradókban" el sem hangoznak), valamint ugyanúgy mások szörnyű szenvedéseit nézzük, csak most nem a lelátókról, hanem otthonunk biztonságából, a puha fotelből.

A BERONIS-trilógiában a centrumkörzetek különböző nyilvános pontjaira felszerelt Hírfalak ugyanezt a célt szolgálják, reklámok, közlekedési hírek, valamint az éppen aktuálisan bekövetkező szeranista terrortámadásokról számolnak be (melyek amolyan feszültségkeltésként mindig ott vannak a háttérben, mint elszórt események, hogy aztán végül bekövetkezzen a nagy támadás a második kötetben).

AcremCity-ben és a centrumkörzetekben a mindennapok utcái, közterei és plázái jelentették a modern élet monumentális Colosseumát, ahol bármikor szabadon ömölhetett a vér, nemre, korra és nációra való tekintet nélkül.

Cirkuszt és kenyeret a népnek!

Szörnyű egy hely volt ez a csodálatosan szép világ, ahol nem kellett Vakembernek lenni ahhoz, hogy világtalannak érezhesse magát az ember.

Világtalanul c. novella
BeronisVerzum

Amikor egy politikai vagy egy vallási fanatikus fegyvert ragad és vérfürdőt rendez, intuitíve mindannyian belátjuk, hogy az erőszak hatalmas lépés hátrafelé. Ez a megfogalmazás azonban nem elégséges. Voltaképpen ez a rothadás egyik formája; az átlaghoz való visszafejlődés, az emberiség természetes barbárságának kifejeződése.

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

A kereskedelem fejlődésével a pusztító fegyverek is fejlődnek. Erre Ian Morris is hosszasan kitér. E két elem  (a kereskedelem és a harci eszközök fejlődése) elképesztő módon kapcsolódik egymásba.

"Az európaiak a 14. században kaptak először hírt a lőfegyverekről, mivel az utazók, a kereskedők és a harcosok Eurázsián keresztül nyugatra tartva magukkal hozták ezeket a fegyvereket, majd a 16. században az ázsiaiak azért értesültek az európaiak által végrehajtott lőfegyverfejlesztésekről, mert az utazók, kereskedők és harcosok visszavitték ezeket keletre. Ez tehát egyfajta viszonosság volt."

A Háború! című könyvből kiderül, hogy egy tanácsadó a török udvarban egyenesen kimondva ezekkel a szavakkal fordult a szultánhoz, mely valóban megkérdőjelezi, KIK IS A VALÓDI URALKODÓK:

Kegyesen tekints a kereskedőkre - intette az egyik tipikus oszmán tanácsadó a szultánt. - Mindig gondoskodj róluk, ne engedd, hogy bárki zaklassa őket, mert az általuk folytatott kereskedés nyomán virágzik fel ez a vidék.

Az államot alkotó bürokrácia, a vezetés, az uralkodó, összességében mind csak hivatalnokok. A kereskedelem maga és a kereskedők már az első birodalmak, városállamok, későbbi államok megalakulása előtt is léteztek, és minden egyes Leviatán birodalom bukását túlélték.

Ők az örök túlélők.

Charles Dickens a Dombey és Fia című regényében remekül leírja ezt a büszke, kereskedői szemléletet, mely minden létező elemet a saját szolgálatába próbál állítani, az ismert amerikai mondás alapján (Abraham Maslow amerikai pszichológus szavai), mely szerint "Ha egyetlen szerszámod a kalapács, akkor hajlandó vagy minden problémát szögnek látni." Dickens így ír erről szaítírikus hangvételű regényében:

A föld kizárólag arra teremtődött ugyanis, hogy Dombey és Fia kereskedjenek rajta. A nap és a hold azért született, hogy nekik világítson. Folyók és tengerek azért keletkeztek, hogy az ő hajóikat hordozzák; a szivárvány nekik ígért jó időt, a szelek járása az ő vállalataiknak kedvezett vagy ártott; a csillagok és planéták azért kerengtek a pályáikon, hogy fenntartsák sértetlenül a Rendszert, amelynek központjában ők álltak. (...) A. D. például hogyan is jelenthette volna, hogy Anno Domini? Dehogy! Azt jelentette, hogy Anno Dombey - és Fia.

Zseniális sorok.

És ez manapság sem változott. Nem fura, hogy mindig úgy tűnik, ha ezek a szövetkezetek vagy a bankok bajba kerülnek, az államnak mindig muszáj kisegítenie őket? Mindig óriási kedvezményeket kapnak az adott nemzetek kormányaitól, és szinte bármit megtehetnek, egyszerűen (ahogy az angol kifejezés tartja) "túl nagyok, hogy elbukjanak" ("Too big to fail.")

A gazdasági szabadság elkerülhetetlenül a politikai szabadság követeléséhez vezetett, és azok a királyok, akik megpróbálták feltartóztatni ezt az áradatot, akár a trónjukat is elveszthették (ahogy ez II. Jakabbal történt 1688-ban), sőt néha még a fejüket is (mint I. Károly angol király 1649-ben, vagy XVI. Lajos francia király 1793-ban).

Ian Morris: Háború!

És most jön a lényeg:

"Természet és civilizáció folyamatos harcban áll egymással úgy bennünk, ahogy a külvilágban is."
______________________________________________


A piacok nem tudtak hatékonyan működni, amíg a kormány ki nem vonult ezekről a piacokról, viszont a piacok egyáltalán nem tudtak működni mindaddig, míg a kormányok  be nem vonultak ezekre, és nem pacifikálták erővel a világot, és nem tartották sakkban az Állatot. Az erőszak és a kereskedelem ugyanannak az érmének volt a két oldala, mivel a láthatatlan kéz [vagyis a piac] csakis akkor tudta varázshatását kifejteni, ha előtte egy láthatatlan ököl [katonai erő, avagy az érme másik oldala, a piac és a katonai erő kéz a kézben jár] megtisztította a terepet. Az amerikai függetlenségi háborút követő ötven év fokozatosan megmutatta, hogyan lehet ezt a talányt feloldani - nem úgy, hogy a világ megszabadul a Leviatántól, hanem úgy, hogy egy olyan Leviatánt hívnak életre, amely az egész világot átéri. Ebből a Leviatánból egy újféle megállapodott útonálló válik, olyan amelyik felülemelkedik a megosztottságon, és részrehajlás nélkül bíróként ítélkezik a szabad hozzáférést biztosító nemzetközi rend felett, miközben megakadályozza a kisebb Leviatánokat abban, hogy a láthatatlan kéz tevékenységét megzavarják. Amit Északnyugat-Európa új, üzletbarát uralkodói tettek saját országaikban, ez az új, üzletbarát szuper-Leviatán immár az országok közötti kapcsolatokban teszi. Egyfajta világcsendőrként lép fel, elfogulatlan rendőrként, aki mindenki számára biztonságot teremt, és a gazdasági önérdekre bízza, hogy az emberek az egyre növekedő piacokon egymásra találjanak. Cserébe azért, hogy felhagy a fosztogatással, és lemond a monopóliumokról, ez a világcsendőr a hatalmasra duzzadt piac legkitüntetettebb szereplője lesz, és ha minden jól alakul, akkor sokkal gazdagabbá válik, mint ahogy arról bármelyik hagyományos Leviatán álmodozhatott volna.

Amiről már korábban is írtam: a folyamatos tanulás folyamatával egyre jobb uralkodási forma alakul ki. A rendszergazdák tanultak a Római Birodalom hibáiból, a Brit Birodalom hibáiból, és fokozatosan a legtökéletesebb államszerveződés kiépítésében foglalatoskodtak, melyet egyfajta példaállamként akartak létrehozni, amely aztán viszont az összes többi (szintén általuk létrehozott és megszervezett) államot ugyanarra a képre formálja.

Nem azonnal, természetesen, hanem szép lassan, módszeresen, és erre ma már nem kell hadiipart és fegyvereket áldozni (legalábbis nem mindenhol), hanem itt jönnek a puha fegyverek, valamint a kulturális imperializmus, a zene, a divat, a filmek, a számítógépes játékok... hogy szórakozásod közben észre se vedd, hogy a Mátrix miatt észre se vedd, hogy valójában most is a behódoltatásod zajlik.

És még fizetsz is érte, a pénzeddel, az időddel... a családoddal.

"...a háború megint egyszer a tetőpontjához közeledett. Mióta csak a 15. században újra feltalálták a termékeny háborút, az európaiak a bolygó egyre nagyobb részét vonták ellenőrzésük alá, és minden korábbinál nagyobb piacokat hoztak létre, de azok a stratégiák, amelyek ilyen hatalmas sikerrel jártak, most a katasztrófa irányába mutattak. Ahhoz, hogy a globális kereskedelem új világában, amelyet a termékeny háború teremtett, a kormányok gyarapodni tudjanak, magukévá kellett tenni a szabad hozzáférést biztosító rendet. (...) Nem akadt olyan nemzet a világon, amelyik tiszta szívből kiállt volna az efféle intézkedések mellett, olyannyira, hogy Britannia még az Észak-Amerikában elszenvedett vereség után is agresszívan terjesztette ki az uralmát India fölött. Ugyanakkor a kormányok kezdték belátni, hogy nem kell uralkodniuk Észak-Amerika fölött ahhoz, hogy a nagyobb társadalmak előnyeit learassák; elég, ha csak a hullámokon uralkodnak (nem véletlen, hogy a "Rule, Britannia!" [azaz: "Uralkodj, Britannia!"] című zeneszámot először 1740-ben énekelték el). Britannia apró lépésenként egyre közelebb került a világcsendőr szerepéhez, s a láthatatlan öklöt használta arra, hogy a tengeri országutak rendőreként megtisztítsa a terepet a piac láthatatlan keze előtt, hogy aztán az munkához lásson."

Sem a termékeny háború*, sem a Leviatán nem  avult el. okkal inkább továbbfejlődtek, és egy új és a korábbinál hatalmasabb alakot öltötek magukra. 

(*termékeny háború Ian Morris által használt gyakori fogalom, "termékeny" abban az értelemben, hogy elősegítette a Leviatánok, azaz az erős kormányzatokkal rendelkező birodalmak kialakulását és működését. A "termékeny háború" ellentéte a "visszájára fordult" háború, mely szintén sokszor szerepel Morris könyvében.)
________________________________________


Az Egyesül Királyság után az Egyesült Államok vette át a világcsendőri szerepet, a még tökéletesebb mintaállam, amely átörökölte "atyájától" ezt a szerepet. Erre minden feltétel adott volt, hiszen Európával ellentétben egy olyan földrajzi területen kísérletezhettek, ahol nem kellett senkitől sem tartani. Európában a különböző nemzetállamok hosszú ideig álltak szemben egymással, mígnem nagyjából rendeződött, hogy ki is az úr a háznál. Az Újvilágban ez nem volt probléma, az indiánokon kívül sok ellenállásra nem kellett számítani (itt is csak önmagukkal kellett viaskodniuk, a gyarmatosító államok csatározása a területekért jelentette az egyetlen konfliktusforrást).

"Az európai kormányok korábban vonakodtak a szárazföld irányába terjeszkedni, mert aggódtak a hódítás költségei és egyes esetekben még a bennszülött népek jogai miatt is. a fehér telepeseknek azonban már kevesebb ilyen fenntartásuk volt. Még meg sem száradt a tinta a Függetlenségi nyilatkozaton, az amerikaiak tömegesen özönlöttek az Appalache-hegységen túli területekre, és a chickamaugai háborúkkal (1776-94) megkezdődött az indiánok ellen száz éven át tartó hadakozás.

Egyetlen tengerparttal rendelkező ország sem volt biztonságban a Nyugattól. És ha már itt tartunk, éppenséggel egyetlen tengerparttal nem rendelkező ország sem. Az a feladat, amit a tengeren és a folyókon felhajózva a gőzhajók végeztek el, a szárazföldön a vasúti sínpárokra maradt. Ebben az esetben azonban nem is annyira az európaiak voltak az agresszió élharcosai, mintsem a tengerentúlon élő egykori európai telepesek. Az európai kormányok már korán rájöttek, hogy a tízezer kilométerre az egykori otthonaiktól élő gyarmatosítók hajlamosak figyelmen kívül hagyni az utasításaikat.

(...) Amikor a 15. századi európaiak belevágtak az ötszáz éves háborúba a világ fennmaradó része ellen, a régi vágású imperializmus állt a roham élére, kifosztva és megadóztatva a meghódított népeket. Az ötszáz éves háború sikere azonban oly hatalmas társadalmakat hozott létre, hogy a régimódi imperializmus túljutott a tetőpontján. A 18. századra a nyitott hozzáférést biztosító rendek, amelyek elérték, hogy a láthatatlan ököl és a láthatatlan kéz közösen munkálkodjon, sokkal nagyobb vagyonokat és hatalmat generáltak, mint a hagyományos birodalmak [tökéletesedett a rendszer]. Ennek lett az eredménye az első világcsendőr színre lépése - a nyitott hozzáférést biztosító rendek bevezetésében és irányításában elért sikerével azonban oly gazdag és nagy hatalmú vetélytársakat teremtett, hogy a brit rendszer is túlhaladt a tetőpontján.

Ennek lett az eredménye az acélzivatar és a minden korábbinál erősebb amerikai világcsendőr felemelkedése. Most ennek a világcsendőrnek a sikere egy olyan irányba tereli a világot, amelyet korábban a végső nyitott hozzáférést biztosító rendnek hívtam, s ebben a láthatatlan kéznek talán már nem lesz szüksége láthatatlan ökölre. És ez akkor majd azt jelenti, hogy nemcsak az amerikai világcsendőr halad túl a tetőpontján, hanem immár az összes világcsendőr. Jelenleg az Egyesült Államok nélkülözhetetlen nemzet, amelynek kötelessége előrenyújtózkodni, de ahogy közeleg a világcsendőrség tetőpontjához, az USA-nak vissza kell húzódnia. A Pax Americana átadja a helyét a Pax Technologicának (e kifejezést két jövőkutatótól, Ayesha és Parag Khannától kölcsönöztem), 

és többet már nem lesz szükségünk világcsendőrre.

A BERONIS-trilógiában valóban lezárul egy kör az emberiség történelmében, lévén, hogy tényleg megnyilvánulnak azok az irányító erők, amelyek eddig országok hivatali hálózata, és politikai rendszere mögött bújtak meg: ezúttal maga AcremCorp hoz létre városkolóniákat, nincsenek már országok, azok már régen a múlt meghaladott jelképeivé váltak. Az ellenség most már jól meghatározhatóvá vált, lévén, most már úgy érzi, megerősödött annyira, hogy nincs már oka bujkálni. A hübrisz bűne azonban előbb-utóbb megtorláshoz vezet... vagy mégsem? Hogy sikerül e valóban megrengetni legyőzhetetlen Birodalmának támasztékait, az kiderül majd az elkövetkező két kötetből!

A késő középkortól egészen napjainkig tartó korszakban továbbra is aggodalommal tölt el bennünket az a gondolat, hogy ha feszegetjük az ismert határokat, vagy Isten terepére tévedünk, szörnyeket fogunk találni - netán létrehozni. A tudomány és az értelem romantikus vádjának részét képezi a hübrisz, ami nem csupán arroganciát jelent, hanem az eredeti görög jelentés alapján az istenekkel és a tervükkel szembeni dölyfös szembeszegülést is. Hogy merészelünk a természet megszelídítésével vagy a világ varázstalanításával próbálkozni? Ily módon a szörnyek "a rendszerrel" szembeni bosszúfantáziánk eszközéül szolgálnak. A szörnyeteg, ami mindent lerombol, a végső radikalizmus. 

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

(...) Jelenleg úgy tűnik, a gépekkel való összeolvadás lehet a leginkább destabilizáló tényező (...), mert ez a folyamat rendkívül egyenetlen lesz.

(...) A nyitott hozzáférést biztosító rend akkor érzi magát elemében, ha mindenkit beszippanthat, hiszen minél nagyobbak a piacai, és minél nagyobb az ott uralkodó szabadság, annál jobban működik a rendszer. Emiatt a technológia szószólói általában bíznak abban, hogy közép- vagy hosszútávon a mindenek digitalizációja lebontja majd a korlátokat, és ezzel igazságosabbá teszi a világot. A történelem folyamán azonban, akik korábban alkalmazkodtak valamihez - legyen ez a földművelés, a Leviatán vagy a fosszilis energiahordozók -, azok mindig előnyben lesznek azokkal szemben, akik később léptek a nyomukba. A nyitott hozzáférést biztosító rend nem azonos felételekkel fogad be mindenkit, és nem mindenki egyformán lelkes attól, hogy bebocsátást nyerhet.

A 18. században az Amerikát gyarmatosító európaiak afrikaiakat is magukkal hurcoltak az atlanti-óceáni nyitott hozzáférést biztosító rendbe, elsősorban persze rabszolgaként; a 19. században pedig az iparosodott európaiak és amerikaiak gyakran ágyúkkal tereltek ki más afrikaiakat és ázsiaiakat a nagyobb piacokra. Nehéz elképzelni, hogy ez az erőszakos kényszer a 21. században újból felütné a fejét (gazdag északiak fegyverrel kényszerítik a szegény délieket, hogy azok beszkenneljék az agyukat?), rövid távon azonban a digitalizáció feltehetően inkább tágítani fogja a szakadékot az Első Világ és a többiek között. A következő egy-két évtizedben inkább több, mintsem kevesebb konfliktust gerjeszt majd azzal, hogy egyes gazdaságokat kizökkent a pályájáról, és csak tovább növeli azt a világ igazságtalanságába vetett hitet, amely már így is táptalaja lett az iszlamista erőszaknak [a BERONIS-ban az iszlamista dzsihád bizonyos formában a szeranisták képében jelenik meg]. 

Meglehet, hogy még több terrorizmus, búr háború és bukott állam vár ránk a közeljövőben.

Íme, itt ér össze a valóság és a tudományos fantasztikum (tényleg az?), és így jutunk el a GarivenHÁBORÚ című kötethez. "Si vis pacem, para bellum", tartja a híres római mondás. "Ha békét akarsz, készülj a háborúra."

Folytatása következik a BERONIS-trilógia második, GarivenHÁBORÚ című kötetében, valamint a könyvet kiegészítő jegyzetekben a Trilógia menüpont alatt.


/ Ezek vagyunk mi: Pillanatok a történelemből /

Arcok, tekintetek, őrület, avagy a bennünk lévő állati én tagadhatatlan megnyilvánulásai


Még több kép kerül fel folyamatosan a BERONIS facebook oldalára az EGY KÉP A MÚLTBÓL-sorozat keretében, így érdemes követni minket!

Rousseau-nak a haladással szembeni romantikus bírálata az ember bibliai bukásának történetét tükrözi vissza. A természeti törvény - vagyis Isten parancsának - megsértése óta, amikor is Ádám és Éva evett a tudás fájának tiltott gyümölcséből [átvitt értelemben a civilizációvá válás útjára lépett], az emberiség bűnben él, kiűzetve a Paradicsomból [természetből, feladta, hogy a természet határozza meg növekedésének mértékét, ahogy valóban illene]. Rousseau változatában, amikor az ember bevezette a tulajdont és a munkamegosztást, lemondott a nemes vadember boldog életéről, aki pedig még összhangban élt a természettel. 

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

"Földművesek és harcosok: a szerencsés szélességi fokok."

"A szerencsés szélességi fokokat éppen az tette szerencséssé, hogy a világ ezen tájain az éghajlat és a környezet összejátszása a hosszú fűfélék és a nagy testű emlősök evolúciójának kedvezett. A vadászat és a gyűjtögetés itt jobb eredményeket hozott, mint bárhol másutt a Földön, és az i. e. 8000 körül a világot benépesítő mintegy 10 millió ember több mint fele éppen ezért ezeken a szerencsés szélességi fokokon élt. 

A különféle jégkorszakok alatt az emberek kisebb csoportokba verődve, vándorolva éltek, de mielőtt az utolsó  nagy jégkorszak teljesen véget ért volna, a szerencsés szélességi fokokon fekvő egyes területeken (a jelek szerint különösen a Jordán folyó völgyében) a gyűjtögetés oly bőséges eredményeket hozott, hogy az emberek falvakban telepedtek le, és egész évben új, bőséges élelmiszerforrásokból táplálkoztak. És miközben ezt tették, valami fantasztikus dolog történt. Mialatt növényeket ültettek, állatokat tenyésztettek és étkeztek, az emberek öntudatlanul is olyan szelektív nyomást gyakoroltak a környezetükre, amely megváltoztatta ezeknek az élelmiszerforrásoknak a genetikai szerkezetét. Ez a folyamat - amelyet háziasításnak nevezünk - azért a szerencsés szélességi fokokon játszódott le először, mert messze itt volt a potenciálisan háziasítható növények és állatok sűrűsége a legnagyobb a Földön.

(...) Az összezsúfolódás, amely a szerencsés szélességi fokokon a földművelés hatására végbement, az egyik legfontosabb fejlemény, ami valaha is történt az emberiséggel - olyannyira fontos, hogy nem is egy, hanem egyszerre két nagyratörő társadalomtudós is magának követeli az érdemet, hogy elsőként állt elő az ötlettel, mondván ők adtak először elmés elnevezést ennek a folyamatnak. Még 1970-ben az antropológus Robert Carneiro a Science folyóiratban írt egy cikket erről a jelenségről, és ebben "lehatárolás"-nak nevezte el a folyamatot. 1986-ban a szociológus Michael Mann új címkét aggatott rá, és "ketrecbe zárás"-ként utalt rá.

A lehatárolással/ketrecbe zárással kapcsolatban a legfontosabb dolog, vélte Carneiro és Mann egyaránt, hogy a folyamat által csapdába ejtett emberek kénytelen egyre nagyobb és nagyobb társadalmakat létrehozni - bárhogy is vélekednek erről a folyamatról. Mivel az ellenség elől képtelenek elmenekülni, ezért vagy maguk hoznak létre egy hatékonyabb szervezetet, hogy képesek legyenek felvenni a harcot, vagy az ellenség által működtetett hatékonyabb szervezet fogja őket beolvasztani.

Ian Morris: Háború!

"Ketrecbe zárás". 

Nagyon találó megfogalmazás.

Azt a hosszú, lassú és a mai napig is tartó folyamatot, amelynek során ketrecbe zártuk a bennünk élő vadállatot, a szerencsés szélességi fokokon kialakuló háborúk indították el.

Nem csoda, hogy annyira inspiráló erejű volt számomra ez a megfogalmazás. A BERONIS a természet és a civilizáció harcáról szól úgy bennünk, ahogy a külső világban is, és a későbbi kötetekben (a másodiktól kezdve) valóban előtör belőlünk az állat. De jöjjön egy idézet az első, Megapoliszi álmok című kötetből, mely jól reflektál a ketrecbe zárás fogalomkörére, és ahogy említettem, itt is előjön a tény, hogy a BERONIS az EMBERRŐL szól, és ami megtalálható nagyban, az már ott van egészen kicsiben is:

Ginen és Claire szobája között egy meglehetősen visszataszító külsejű szerkezet volt a falra szerelve. A cirkó. A fal azon a részen nem volt lefestve, munkálatok nyomai még mindig jól látszottak. Mindez elmondható volt az egész belső térről, több helyen omlott a vakolat, repedések, foltok, elszíneződések voltak. Mindennek persze megvolt az oka: az apja addig nem volt hajlandó mindezeket megcsináltatni, amíg tartott a vagyonmegosztási per az anyjával, mert a kiküldött értékfelmérő így hátha kisebb összeget fog megállapítani.

Az egész ház egy disznóól volt.

Ginen egy másik sajátos elnevezése, a faterrendszeren túl a szobáikra vonatkozott. A három szobára, melyeket ő csak karámoknak hívott. Mindhárman elkülönülve éltek bennük, inkább éltek egymás mellett, mint egymással. Ha Ginennek lettek volna barátai, akkor se lett volna képe ebbe a házba elhívni őket

Ez az idézet első fejezetek egyikében van, amelynek a "Faterrendszer" címet adtam, utalva rá, hogy az egész társadalom milyen szerkezeti módon épül fel eredetileg, ugyanis az egész rendszer a tradicionális családi modellből épült fel. Ebből lettek az első kereskedőcégek (akkor még nyilván nem így hívták őket), majd később e cégek mintájára hozták létre az első államokat. Mindkettőt ugyanúgy menedzserek irányítják, csak máshogy hívjuk őket. És itt is van a csalás, ugyanis maga az állam nem a nemzetek találmánya, ahogy létezik Magyarország, Franciaország, Németország, ez egy külső (megnevezhetetlen, mivel annyira összetett, ahogy helyszínileg is meghatározhatatlan, mivel mindenhol ott van) globális kereskedelmi hálózat találmánya. Az ő esetükben ez gondos tervezés eredményeként szerkesztették meg ezt a formációt, de a nemzetállamok tekintetében ez nem önszerveződő alapon történt, főleg Európa keleti részén (köztük Magyarországon sem), ahol mindenkit a Nyugat belekényszerített ebbe a rendszerbe. Vagy mi is így élünk, ezen túl még a római kereszténység felvételével, vagy ellenségek vagyunk.

Az első néhány generációnak biztos fura lesz az új rendszer, minthogy rengeteg ember halt meg az ellenállás folyamán, mikor tűzzel-vassal próbálták bevezetni az új világ rendjét (ha már szóba került az "ami kicsiben párhuzam", ugyanez egyéni szinten is megtalálható, Ginen Beronis életében ez volt az általános iskolás korszak, amikor az apjával való közös tanulás nem nélkülözte az erőszakot sem. A következő generációnál viszont, akik már beleszületnek ebbe (vagy csúnya szóval, akiket "kitenyészt" ez a rendszer), nekik már ez lesz a természetes, és az előző életforma lenne az idegen.

Az utolsó fejezet keretbe foglalja a Megapoliszi álmok című kötetet, mivel a címe "Acrem, a Birodalom", azaz most már az egész társadalmat szemléljük, mely sok-sok faterrendszer szerű sejtből épül fel. Ott olvasható az alábbi idézet:

Amikor még szükség volt rájuk, a nemzetállamok valójában mesterségesen létrehozott karámok voltak, ahova a megkérdezésük nélkül vezetgették be az embereket, birka módjára, itt-ott rávezetéssel, itt-ott erőszakkal. A szabályok, a törvények, a vallások, a munkahelyek célja csak az ellenőrzés, az irányítás... az uralkodás.

Morris könyvében megszületik a felismerés, mely szerint "a világháborúk ellenére sem lett a modern kor olyan veszélyes, mint a kőkorszak.

A kőkorszaki társadalmak tízezer, sőt akár hússzor erőszakosabbak voltak, mint a középkor felfordulásokkal teli világa, és háromszázszor, sőt hatszázszor olyan rosszak, mint a 20. század közepének Európája." - írja Norris.

Alul: "A magterület: a hadászati forradalmak eredeti helyszínei kb. i. e. 9300 és 500 között."

Victor Davis Hanson haditörténész kulcsfontosságú állítást tett: 

Az elmúlt 2500 évben létezett a nyugati hadviselésnek egyfajta sajátos módja, az egymással szembeni harcnak egy olyan közös alapja és folytonossága, amely az európaiakat a civilizáció világtörténetének leghalálosabb katonáivá tette.

Bal oldalon: Félelmetes páncélkesztyűk a középkori Perzsiából! Ezekkel aztán biztosan lehetett sebeket ejteni...  

Jobb oldalon: A Kínai nagy fal titkai: a kitaposott lépcsőfokok. Az évszázadokon át tartó védelmi harcok során vajon hány és hány katona csizmája koptatta ki ennyire ezeket a lépcsőfokokat...?

Civilizált ember, nemes vadember, vagy... Vakember? A karakter az első részben még csak egy sötét árnyék, egy szimbólum, a második kötettől azonban egyre több háttértörténet derül ki róla... és fokozatosan fontos karakterré válik.
__________________________________________

Az írott történelem egészét vizsgálva a pénz feltalálása volt az egyik legfontosabb momentum az ember felszabadítását illetően, tudniillik a pénz lebontja az előnyös emberi érintkezések közötti korlátokat. A kereskedelem lehetősége révén mérséklődik a természetes hajlamunk, hogy erőszakkal szerezzünk meg dolgokat idegenektől. Egy boltosnak lehetnek fenntartásai a katolikusokkal, zsidókkal, feketékkel, fehérekkel, melegekkel vagy egyéb csoportokkal szemben, ám az önérdeke arra buzdítja, hogy hagyja figyelmen kívül ezeket. (...) Egy szabadpiacon alapuló társadalomban a pénz eltörli a kaszt - és osztálytagozódást, és a társadalmi érintkezés kenőanyagául szolgál. (...) A szabadpiac még inkább természetellenes jelenség, ugyanis ez nem csak arra ösztönöz bennünket, hogy megtűrjük az idegeneket, hanem arra is, hogy vásárlóént tekintsünk rájuk.

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

"...gyorsan sikert aratott a lőfegyver a távoli Európában is. 1326-ban - alig negyven évvel az után, hogy az első bizonyíthatóan létező lőfegyvert elkészítették, és harminc évvel az első bizonyítható koreai példa előtt két firenzei hivatalnokot, több mint hétezerre kilométerre nyugatra már arra utasítottak, hogy szerezzenek lőfegyvereket és lőszert. A következő évben egy oxfordi kódexrajzoló az egyik kéziratba egy apró ágyút is belerajzolt. 

Nem volt még egy találmány, mely ily gyorsan elterjedt volna.

Locke úgy vélte [John Locke, angol társadalomfilozófus, számos ma is használatban lévő elmélet megalkotója], hogy a fejlődéshez vezető út tulajdonnal van kikövezve; szó szerint ez képezi a fejlődés motorját. Lehetnek bármennyire egzotikusak és lenyűgözőek az amerikai törzsek, mégis csak úgy áll a helyzet, hogy "egy hatalmas és termékeny térség királya rosszabbul táplálkozik, lakik és öltözködik ott, mint Angliában egy napszámos". Más szóval Locke belátta, hogy az emberi találékonyság hozza létre a jólétet.

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

Minden, ami csak létezik körülöttünk, belőlünk fakad, rólunk mond el valamit, legyen az a háború valamelyik démona (lásd lejjebb), valahol az is mi vagyunk.

Londonban járva volt szerencsém ellátogatni a legendás angol kereskedőhajóhoz, a Cutty Sark-hoz. Egészen elképesztő élmény volt e "gigászi lény" az árnyékában állni, valamint a Maritime múzeumba is ellátogatni, ahol egy egészen addig elképzelhetetlen méretű Birodalom büszke emlékeit szemlélhettem meg. A Birodalom azóta se szűnt meg (ha úgy vesszük, sosem szűnt meg a Római Birodalom óta, csak mindig áttette a székhelyét), csak átköltözött az Újvilágba, és ma már Egyesült Királyság helyett Egyesült Államoknak hívjuk (számítógépes nyelvvel élve mindig készült egy újabb, fejlettebb verzió).

A Cutty Sark a világ egyik leghíresebb teaszállító vitorlás hajója. Vízre bocsátásakor a világ legfejlettebb technológiájú kereskedelmi hajója volt, mely különlegesen ívelt, keskeny hajótestének és hatalmas vitorla felületének köszönhetően, folyamatosan megdöntötte a sebességi rekordokat. Az utolsó fennmaradt teaszállító klipper, a brit kereskedelmi tengerhajózás első számú jelképe, az Egyesült Királyság egyik legnagyobb nemzeti kincse. 1948-óta Greenwich szárazdokkjában áll. A UNESCO világörökség részét képező Maritime Greenwich régiójához tartozó múzeumhajó, hosszú felújítás után 2012 óta újra látogatható.

Wikipédia


Az összes birodalom közül Nagy-Britanniáé volt a legnagyobb. Kanada legészakibb csücskétől, Grant Landtől a guyanai Georgetown tikkasztóan meleg tengerpartjáig és a déli-sarki Graham Landig a Níluson lefelé Nyanzáig, a Zambézin keresztül Fokvárosig; a Perzsa-öböltől Indián át a Bengáli-öbölig, majd tovább Burmáig és Borneóig, Szingapúrtól Sydneyig - a világ térképének hatalmas övezetei, köztük megszámlálhatatlan aprócska sziget, mind-mind halvány rózsaszínre színeződtek, mint egy skót bőre a trópusi napon. Az első világháború előestéjén a Brit Birodalom a világ földfelszínének egynegyedét borította be a térképen, és hasonló arányban gyakorolt uralmat a világ népessége fölött. A világ tengeri útvonalaiból és a nemzetközi távírdai hálózatából is mindenkinél nagyobb részt mondhatott magáénak. 

Niall Ferguson: Civilizáció

"Birtokain soha nem nyugszik le a nap", örvendezett már 1821-ben a legrégebbi skót napilap. "Míg a Felső-tónál a horizont alá bukik, addig a Gangesz torkolatánál éppen kinyitja a szemét."

Ian Morris: Háború!

Goldberg A Nyugat öngyilkossága című könyvében az EMBER természetes- nem természetes állapotát boncolgatja. A természetes állapot maga a káosz, a nyomor, és ez a világ, amiben jelenleg élünk, nagyon is természetellenes, mivel számos olyan elemre épül, mely nem "természetes módon" alakul ki, hanem ehhez rengeteg tanulásra, munkára, kísérletezésre van szükség, ami az embernek nem természetes állapota. Ezeket a fogalmakat már egy közösség, egy civilizáció teremti meg, vezeti be, veri a fejünkbe, a lényünkbe - nem maga a természet. A "természet" szó egy elvonatkoztatott értelemben szerepel Goldberg-nél, lévén ebben a "természetes" állapotban élte az emberiség az élete nagy részét a történelem során (ami maga a nyomor, lásd feljebb az idézetet). A Leviatánok kivezettek minket a természetből, majd ezek jóléti államokká fejlődtek, és később, a kapitalizmusnak köszönhetően ezek a jóléti államok megteremtették a Csodát, azaz a nyugati típusú jólétet.

E "goldbergi" értelemben minden olyan dolog természetes, ami nem igényel semmilyen munkát. Például a lustaság természetes állapot. A munka természetellenes állapot. A tanulás is természetellenes. Az elodázás, a csalás, mindaz, ami a korrupt tulajdonságainkat előhozza, mind a természetes állapotokat határozzák meg. A rend maga is természetellenes, mivel a világ természetes állapota a káosz, és minden pillanatban e felé sodródna az élet, ha hagynánk, de a civilizációs szabályok a mindennapokban egyelőre még megakadályozzák ezt.

A felszín alatt ott bujkál lesben állva minden társadalomban és minden lélekben. Várja, hogy kiküszöbölhesse a Csodát, és visszavezethesse az emberiséget a természeti állapotához. Az, hogy vajon a természet sikerrel jár-e, csak azon múlik, hogy hagyjuk e neki. Semmi sincs kőbe vésve. Semmi sincs előre megírva. Mindenért, ami jó a világban, meg kell dolgozni.

A kínálati oldal létfontosságú volt e gyors terjedéshez. A brutális 13. századi hódítások után a mongol kánok létrehoztak egyfajta Pax Mongolicát a sztyeppéken, s a kereskedők ezt kihasználva Eurázsia egyik sarkából a másikba szállították a különféle árucikkeket. 

A leghíresebb köztük, Marco Polo is csupán e kereskedők egyike volt. Azzal, hogy az árut (főként selymet) és gondolatokat leginkább a kereszténységet) vittek ide-oda, ezek az emberek összekapcsolták a Keletet és a Nyugatot; azzal pedig, hogy a mikrobákat (a fekete halált) is magukkal vitték, katasztrófát hoztak mindenkire. De az általuk szállított jótétemények és csapások közül egy sem volt olyan fontos, mint a lőfegyver.

Miután ezt leszögeztük, azt is el kell mondani, hogy a keresleti oldal is nagy szerephez jutott. Az európaiak a világon mindenki másnál nagyobb lelkesedéssel fogadták a lőfegyvereket, rögvest átlátták, hogyan lehet ezeket hasznosítani, és belevették magukat a találmány fejlesztésébe. 1331-ben, alig öt évvel azt követően, hogy Firenzében felbukkannak a lőfegyverekre tett első utalások, már más itáliaiak is kezdtek ágyukat bevetni az ostromoknál. Olyannyira, hogy 1372-ben lőfegyverek rombolták le egy francia vár falait. 

Valami egészen elképesztő játszódott le.

"Sebastian Junger, a Tribe: On Homecoming and Belonging (Törzs: Hazatárésről és valahova tartásról) című könyvében részletesen számol be arról, hogy az észak-amerikai angol gyarmatok lakóit mennyire bosszantotta egy szokatlan jelenség. Nevezetesen, hogy fehér, európai telepesek ezrei szerettek volna mindenáron indiánná válni, miközben szinte egyetlen indián sem akart európai lenni. "Amikor egy indián gyermek, aki köztünk nevelkedett, elsajátította a nyelvünket és alkalmazkodott a szokásainkhoz - magyarázta Benjamin Franklin 1753-ban, egy barátjának írt levelében - , meglátja a rokonait, és elkíséri őket egy indián vándorútra, nincs semmi, ami meggyőzhetné arról, hogy valaha is visszatérjen közénk." Ugyanakkor, tette hozzá Franklin, ha fehérek esnek indián fogságba, átvedlenek bennszülötté, és az indiánokkal maradnak még akkor is, amikor már visszatérhetnének a családjukhoz. "Noha a barátaik kiváltják őket, és az elképzelhető legnagyobb gyöngédséggel próbálják meggyőzni őket, hogy maradjanak az angolok között, mégis rövid időn belül úgy találják, hogy taszítja őket a mi életmódunk... és az első alkalommal újból visszamenekülnének az erdőbe..."

Íme, nagyon röviden a BERONIS-trilógia lényege. A szeranizmus lényege, a Szerán bolygó, mint sokak által isteni, megmentő, egy börtönné vált művilágból kivezető lénynek tartott entitás megteremtésének lényege Goldberg könyvében. Amikor ahhoz az oldalhoz értem, ahol e bekezdés szerepelt, azonnal megjelöltem, mert tudtam, hogy ezt idézetként fel kell majd itt használnom. Egészen különleges érzés, mikor a sajátjához hasonló gondolatokra bukkan valahol az ember.

A törzs vonzása ott rejlik minden ember szíve mélyén, és képes kifinomultabb formákat is ölteni.

A Nyugat öngyilkossága című mű végén található jegyzetekben az alábbi idézet található:

"Európaiak ezreiből lesz indián, ugyanakkor egyetlen olyan esetet sem tudunk mondani, amikor az őslakók közül legalább egyvalaki is úgy határozott volna, hogy európaivá válna - állapította meg Hector Saint John de Crévecoeur, egy francia emigráns író 1782-ben. - Minden bizonnyal van valami rendkívül magával ragadó és felsőbbrendű a társadalmi kötelékükben, melyek túlmutatnak bármin, amivel mi büszkélkedhetünk." "Úgy tűnik, Crévecoeur belátta, hogy egy indián törzs intenzív közösségi jellege olyan vonzerővel bírhatott, amivel a nyugati kultúra anyagi előnyei nem feltétlenül voltak képesek felvenni a versenyt - írja Junger. - Amennyiben igaza volt, a kérdéses probléma szinte azonnal felmerülhetett, mihelyst az európaiak amerikai partra léptek. Már 1612-ben a spanyol hatóságok csodálkozva jegyezték fel, hogy negyven-ötven virginiai telepes indián törzsekbe házasodott be, és hogy még az angol nők is nyitottnak mutatkoztak arra, hogy az őslakókkal vegyüljenek."

Bal oldalon, felül: Elképesztő pillanat: A pillanat, amikor Joseph Goebbels (náci propagandaminiszter, Hitler első embere) a titkárjaitól értesül arról, hogy az éppen a fotót készítő Alfred Eisenstaedt (a LIFE Magazin amerikai fotográfiusa) zsidó. A történelmi fotó, mely megörökíti ezt a félelmetes pillanatot, 1933 szeptemberében készült, Genfben, ahová a fotós a Nemzetek Ligája gyűlésének dokumentálására érkezett. A világhírű fotó a "Gyűlölet szemei" címet kapta.

"Goebbels rám nézett azokkal a gyűlölettel teli szemeivel, és arra várt, hogy megijedjek. De nem ijedtem meg. Amikor fényképezőgép van a kezemben, olyankor nem ismerem a félelemet", nyilatkozta évekkel később Eisenstaedt a (minden bizonnyal igencsak félelmetes) pillanatról.

Egy érdekes bejegyzés:
A tér és a torony - Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért
https://www.beronis.hu/l/zsenialis-konyv-a-ter-es-a-torony-halozatok-hierarchiak-es-harc-a-globalis-hatalomert/


Felül: Egy erős kép: Menóra náci zászlóval, 1931. A kép Hanuka nyolcadik éjszakáján készült a németországi Kielben, egy körülbelül 500 zsidó lakost számláló kisvárosban. Abban az évben Hanuka utolsó napja péntekre esett, és Akiva Boruch Posner rabbi, a zsidó közösség spirituális vezetője gyorsan meggyújtotta a Menórát, mielőtt a sabbat beköszönt.

Fent: Sazak, a szellemváros, brutális tisztogatások helyszíne, a nemzetállamok kialakulásának hajnalán. Amikor a Török Birodalom a nemzetállamok születésénél Törökországgá alakult át, az újonnan megalakult ország határain belül elképesztő változások mentek végbe (mint minden más ország esetében természetesen). De az örmény népírtás, amit a török kormány véghezvitt (és amit a mai napig tagadnak), egyedi volt minden tekintetben.

"...amikor egy többnemzetiségű birodalom nemzetállammá alakul át, az eredmény csakis vérontás lehet.

Mintha egy hamisan modern uniformitás érdekében szabadjára engedték volna az átlagemberek legelemibb ösztöneit egyfajta törzsi vérontás keretein belül. A történteknek semmiféle racionális gazdasági magyarázata nem volt. Az anatóliai partvidék mentén máig fellelhetők azok az elpusztított falvak, amelyeknek a lakóit 1922-ben elűzték, és amelyeket soha többé nem foglaltak el mások. 

Valaha legalább 500 ember lakott egy Sazak nevű faluban, nem messze a felkapott nyaralóhelytől, Karaburuntól. Jól megépített kőházaival, meredek kockaköves utcáival Sazak egy letűnt virágzó paraszti élet képeit eleveníti fel. Most azonban egy szellemváros, ahova csak a kóborló kecskék és a tengeri köd jut el - egy birodalom haláltusájának elhagyatott emlékhelyévé vált.

Niall Ferguson: A világ háborúja

Niall Ferguson könyvében az olvasók elé tár egy idézetet, melyet az amerikai konzul, George Horton írt meg, aki szemtanúja volt a kegyetlen rémálomnak. Az idézetet elolvasva felmerül a kérdés, valóban emberek vagyunk e, vagy az állati ösztöneink kiirthatatlanul ott lappanganak a civilizációs máz alatt, várva, hogy előtörjenek, és végigtomboljanak a világon...

Eleinte a civil törökök, a város szülöttei voltak a fő elkövetők. Én magam láttam, ahogy a vadászpuskával felszerelt civilek a keresztények házainak ablakait figyelték, lövésre készen, hátha egy-egy fej megjelenik. Mintha lesben álló, prédájukat cserkésző vadászok lettek volna. (...) Az örmény férfiak utáni hajtóvadászat, legyilkolásuk  borokkal és csákányokkal, vagy a csapatokban való vidékre kihajtásuk, majd lelövésük elképzelhetetlen pánikot keltett. (...) Láttam egy fiatal párt a tengerbe gázolni. Tisztességes, megnyerő pár volt, és a férfi egy kis gyermeket vitt a karjaiban. Amint egyre mélyebbre és mélyebbre gázoltak, és a víz már a vállukig ért, hirtelen észrevettem, hogy bele fogják ölni magukat a vízbe.

Ferguson így folytatja: "Ennek ellenére a nyugati erők szinte semmit sem tettek. A XX. század történetében nem először és nem is utoljára, a nemzetközi kontingens végignézte, egy brit diplomata szavaival élve "a kisebbségektől való megszabadulás átgondolt tervének" végrehajtását. Elképzelni sem lehetne jobb szimbólumot a Nyugat hanyatlására, mint a hellén civilizáció örököseinek brutális kiűzése Kisázsiából - talán azt, hogy az ókori görög demokrácia örökösei végképp kudarcot vallottak azon a téren, hogy mindezt megakadályozzák. (...) Ahogy Horton is keserűen megjegyezte: "A kisebbségek kérdése itt örökre megoldódott." A The New York Times a török politika szexuális dimenzióit is felfedte, és hírt adott arról, hogy "a törökök őszintén nem értik, miért ne kellene megszabadítaniuk országukat görögöktől és az örményektől, és miért ne vihetnék azok asszonyait a saját háremeikbe, ha azok elég jó kinézetűek."

Felül: Íme, az őrület: Magányos katona üres rakétahüvelyekkel körülvéve, Franciaországban. A brit katona magányos alakja térdig gázol a rakétahüvely-hegyen, mely jól demonstrálja a nyugati fronton végbement pusztítás mértékét.

Alul: A névtelen hős: A fotó egy német hadihajó vízre bocsájtásakor készült 1936-ban, egy ünnepségen, amelyen maga Adolf Hitler is részt vett. A képen egy magányos férfi látható a kör közepén, karba tett kézzel, miközben körülötte agymosott nők és férfiak emelik fel karjukat a náci párt vezetőjének tisztelegve. Aki nem hisz már az emberekben, e képet látva talán úgy érezheti, lehet mégis van még remény az emberiség számára.

...az erőszak genetikailag kódolva van szervezetünkben, s ezt elődjeinktől örököltük. Csupán a civilizáció jelenthet orvosságot rá, de a civilizáció csak arra képes, hogy elnyomja a tüneteket, gyógyulást nem hoz. (...) Az Állat közel jár, nagyon-nagyon közel, és csak egy még félelmetesebb vadállat tudja kordában tartani - a Leviatán."

Ian Morris: Háború!

Százötven éven keresztül az európai nagyhatalmak azért harcoltak a kereskedelemért és a gyarmatokért, hogy az ott előteremtett pénzből fedezzék az otthon vívott háborúikat. Nagy-Britannia ebben jobb volt mindenkinél, olyannyira, hogy 1718-ban egy író szerint

A két lábra emelkedett ember nem feltétlenül élt jobban annál, mint amikor még négy lábon járt. Az emberiség történetében most először a legnagyobb kihívást nem a túlélés, hanem a bőséggel való megbirkózás jelenti. 

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

Az embert véleményem szerint a kereskedő-ösztöne hozta le a fáról...

New York, USA, az 1940-es évek.

A saját börtönünket építtetik meg - velünk.

Alul: Munkás a Wall Street felett, építkezés, 1930 körül.

Az USA jól megtanulta a leckét elődjétől. A Brit Birodalom fénykorában, még a világháborúk előtt a brit elit így vélekedett hatalmas (akkori) világcsendőrről:

Kereskedelmünk óriási terjedelme és igencsak kiterjedt volta miatt a világ bármely nemzeténél előrébb valók vagyunk.

(...) Heves viták közepette a kereskedelmi érdekeket képviselő felek laza szövetsége, egy sor nekirugaszkodás és visszalépés után, egyre inkább egy új üzleti modell felé terelte Nagy-Britanniát, amelyben a franciákkal folytatott harc kizárólag azt a célt szolgálta, hogy Britannia még több gyarmatot gyűjtsön be, és fennakadások nélkül tudjon kereskedni ezekkel."

A brit kormány pénzt és embert is kölcsönzött Franciaország többi európai ellenségének, míg a Brit Kelet-indiai Társaság Karnátakában továbbra is kitartott a korábbi irány mellett, és gondoskodott róla, hogy mindig az általa kiválasztott naváb foglalja el a trónt. A társaság cserébe óriási sápot követelt az uralkodótól, az adóbevételeit elkobozta, és minden gazdasági posztra a saját embereit ültette. 

Alul: Persze más népeknek sem kell a szomszédba mennünk, ha letűnt civilizációk kultúráját kell kiárusítani: Egy arab kufár múmiákat árul Egyiptomban, 1865.

Katonák sokkban...

"1914-re a katonai kórházakban dolgozó brit orvosok észrevették a "shell sokktól" szenvedő betegeket. A korai tünetek közé tartozott a fáradtság, ingerlékenység, szédülés, koncentráció hiánya és fejfájás. Végül a férfiak lelki összeomlást szenvedtek, ami lehetetlenné tette számukra, hogy az élvonalban maradjanak . Néhányan arra a következtetésre jutottak, hogy a katonák állapotát az ellenség nehéztüzérsége okozta . Ezek az orvosok azzal érveltek, hogy a szétrobbanó héj vákuumot hoz létre, és amikor a levegő ebbe a vákuumba áramlik, megzavarja az agy-gerincvelői folyadékot, és ez megzavarhatja az agy működését."

Forrás:
https://spartacus-educational.com/FWWshellshock.htm

Bal oldalon: Franciaország, 1916. szeptember 15. Az első világháború lövészárkában sokkos állapotban lévő katona arca egészen démoni vonásokat vesz fel.

Jobb oldalon: 1917-ben készült kép az Ypres-nél zajlott ütközet során készült. Katonákat látnak el a képen az orvosok, a bal oldali katonán jól látszódnak a trauma jelei, mely fura, őrült vigyorrá torzítja az arcát.

"A gőzgépek által hajtott gyárak tízezerszám ontották magukból a puskákat, amelyek mindegyikét gépek faragták tökéletesre, és ezek a fegyverek már sokkal ritkábban sültek be, mint az ipari kor előtt készített muskéták. Az amerikaiak különösen élen jártak ebben a tömegtermelésben; a brit látogatók 1854-ben teljesen megdöbbentek, amikor a Massachusetts állambeli Springfield fegyvergyárban egy munkás találomra kiválasztott tíz pisztolyt az előző évtized különböző szakaszaiban legyártott fegyverek közül, ezeket szétszerelte, a részeket egy dobozba dobálta, majd ezekből találomra válogatva újból összerakott tíz teljesen működőképes fegyvert. A britek rögtön megvették az amerikai gépeket, és megalapították az Enfield Fegyvergyárat. 

"Nincs semmi, mit gépekkel elő ne lehetne állítani, 

közölte velük Samuel Colt.", írja Norris a Háború!-ban.

Fent: Német transzport megrakva "utasokkal" indul a megsemmisítő tábor felé.. Michael J. Nadel fotója.

Megapolisz centrumkörzeteiben az előre lefektetett sínpályák mentén mozgó tömegközlekedési eszközöket nem véletlenül nevezik transzportoknak. Annak idején a náci koncentrációs táborokba, illetve a szovjet gulágokra tartó transzportációs eszközöket is így nevezték. A párhuzam érzékelhető: eszerint ezek a modern, csilli-villi, high-tech járművek lényegüket tekintve nem sok mindenben különböznek elődeiktől, és igaz szebb környezetben, de e gépek ugyanúgy egy megtervezett (és önként vállalt, viszont jóval lassabb) halál felé viszik a mit sem sejtő (a SZABADSÁG hazug illúziójával megtévesztett) utasokat. Csak a módszerek és a díszletek változnak, finomodnak, de a lényeg mindig ugyanaz marad.

Fent: A történészek szerint ez a földfelszínen készített fénykép 15 perccel az után készült, hogy az atombomba felrobbant Nagaszakinál. A pusztítás és a pusztulás elképzelhetetlen mértékű volt... az EMBER pusztító ereje valóban ISTENI mértékűvé vált.

Felül: EGY KÍSÉRTETIES FOTÓ: betonba égett, névtelen áldozat árnyéka Hirosimában. 75 évvel ezelőtt, 1945. augusztus 6-án dobták le az első atombombát.

Bal oldalon: Gázmaszkot viselő japán iskoláslányok gyakorlat közben, Tokió, 1936 környékén. 

Jobb oldalon: Az 1950-es évek elején Harry Truman amerikai elnök végrehajtotta a Szövetségi Polgári Védelmi Hivatal (FCDA) iskolai gyakorlatait. Céljuk az volt, hogy felvilágosítsák a diákokat és a nagyközönséget arról, hogy mit lehet tenni nukleáris támadás esetén, hogy megvédjék magukat. A kép az egyik ilyen gyakorlatot örökíti meg. Nyilván, a pad alá bújva nem sok esély van egy nukleáris támadás esetén, de a kormány az embereknek adott legkisebb túlélési esély propagálásával is igyekeztek legalább egy kis illúziót adni az embereknek.

Ahogy a fenti képen is látható, régebben minden sokkal jobb volt, akkor beszélgettek egymással az emberek, és nem a telefonjukat bújták állandóan...

Hosszabb távon kifizetődőbb a béke... A mellékelt kép mutatja, hogy mennyit változott a világ.

Bal oldal: Marlene Dietrich második világháborúból hazatérő katonával csókolózik. A híres kép a LIFE Magazinban jelent meg.

Jobb oldal: A koreai háború során ez az apró kiscica elárvult az őrület viharában. Nagy szerencséjére Frank Prayton tengerészőrmester kezébe került. A kéthetes cicát örökbe fogadta, és "Miss Hap"-nak, azaz "Miss Véletlen"-nek nevezte el, hiszen a kis állatka rossz helyen, rossz időben született. Különös elegye ez a katonának, és a benne lakozó embernek, amikor az képes megnyilvánulni még a legnagyobb pusztulás és halál közepén is.

Bal oldalon: Megfagyott szovjet katona teste, amelyet finn harcosok támasztottak ki a szovjet csapatok megfélemlítésére, 1939. 

Jobb oldalon: Szovjet katona jegesmedvéket etet, 1950-ben.

"A kép egy rutin katonai expedíció során készült a Csukcsi-félszigeten, Szovjetunióban. Az éghajlat itt nagyon zord, a hőmérséklet elérheti a -40 fokot is, mely megnehezíti az élelemszerzést. A Csukcs-félsziget katonai körzetében szolgáló katonák nem fordítottak hátat a szegény és éhező állatoknak, és hébe-hóba etetni kezdték őket. Természetesen a szovjetek sem rendelkeztek nagy mennyiségű élelemmel, hogy több jegesmedvét etethessenek, így a katonák azt adták a medvéknek, amijük volt bőségesen: konzervdobozokat, pontosabban sűrített tejet. 

A kék-fehér sűrített tejes dobozok minden szovjet gyerek téli desszertjei voltak. A sűrített tej (oroszul: sgushchennoye moloko) rendkívül hosszú eltarthatóságú volt, és mindig volt belőle bőven. A hadseregben is gyakori desszert volt, és a Szovjetunióban korlátlan mennyiségben lehetett kapni.

A képen látható lánctalpas jármű egy GT-SM GAZ-34036-as kétéltű tank. Ezt a járművet széles körben alkalmazta a szovjet hadsereg. Kiválóan lehetett vele a havas tájon közlekedni, de a járművet elsősorban általános teherszállító/csapatszállító és könnyű tüzérségi feladatok elvégzésére használták. A GT-S sekély mocsaras területeken is képes volt áthaladni."

Forrás:
https://rarehistoricalphotos.com/feeding-polar-bears-tank-1950/

Nem olyan régen hallotta a hírekben, hogy néhány centrumkörzetben most már az ellenőrök fakeneket is visznek magukkal segítségnek. A hátránya csak az volt, hogy így könnyebben kiszúrhatók voltak, viszont így az utas biztos, hogy nem mert ellenkezni. Persze rengetegszer felbukkantak faken-verésekről szóló hírek. Ez mindig is gyakori volt, főleg ahogy egyre több helyen vették át az emberek szerepét.

BERONIS - Megapoliszi álmok

Felül: A háború egy idegbaj, amely senkit sem kíméli, akit megfertőz a vérszomj, az nem tud neki ellenállni. A fotót Colman Doyle ír fotós készítette. A fénykép eredeti felirata a Doyle által kiadott könyvben: "Egy nő IRA önkéntes aktív szolgálatban Nyugat-Belfastban AR18-as géppuskával". Az IRA rendszeresen "fegyverbemutatókat" tartott, hogy széles választékú fegyverarzenálját demonstrálja.

Alul: 1989. június 5-én készült az a kép, ami azóta nemcsak bejárta a világot, de a történelemkönyvek részévé is vált: ezekben a napokban fojtotta vérbe a kínai kommunista vezetés a Tienanmen téri tüntetéseket, egy fiatalember viszont a harckocsik elé állt. Fehér ing, sötét nadrág és pár bevásárlószatyor, előtte pedig hosszú sorokban tankok közelednek. A videó sok helyen megtekinthető, ahogy az elől jövő tank próbálja kikerülni a férfit, de az folyamatosan elállja az útját, megállásra kényszerítve a fémszörnyeteget.

...nemcsak kevesebb lett a nukleáris robbanótöltet, de ezek már kisebbek is. A bomba ma már egy hetvenéves technológia, egy olyan kor találmánya, amikor a robbanószert egy repülőgép hátuljából dobták ki, és szerencsés volt az a találat, amikor a robbanótöltet a célponttól egy kilométernyi távolságra landolt. A több megatonnás robbanások a találati pontosság problémáját megoldották, mert ezekkel egész városokat lehetett eltörölni a föld színéről, manapság azinban, amikor a precíziósan vezérelt lőszerek a kiszemelt célponttól egy-két méterre csapódnak a célba, ezek a hatalmas, drága hidrogénbombák egy olyan problémára adnak választ, amely ma már nem is létezik. Ezek helyébe mára a nagy pontosságú, kis erejű atomtöltetek, sőt a hagyományos töltettel ellátott okosbombák léptek.

Ian Morris: Háború!

...különös, hogy a pusztítás gyalázatos korából valahogyan kialakult a nem gyarmatosításon, hanem a fogyasztáson alapuló, újfajta civilizációs modell. 1945-ben elérkezett az idő a Nyugat számára, hogy letegye a fegyvert, az emberek pedig kezükbe vegyék a bevásárlótáskákat, az egyenruhák helyett pedig felvegyék a farmernadrágokat. 

Niall Ferguson: Civilizáció

Waco ostroma. A rendkívül híres esemény óriási médiavisszhangot kapott, szinte élőben közvetítették a különböző tévék, miközben a rendvédelmi erők tankokkal és óriási katonai fölénnyel álltak fel. Az ostrom 1993. február 28-tól 1993. április 19-ig tartott, az épületben önmagukat elbarikádozó dávidisták fegyverekkel védték magukat. Szinte mintha egy BERONIS-trilógiában szereplő szeranisták és a rendfenntartó GSF közötti összetűzés eseményéről írnék, de ez itt most a szörnyű valóság.

Az ostrom mely 51 napig tartott, ahol az állam az ATF (Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Iroda) rendőri és félkatonai szervezet erejével nőket és gyermekeket gyilkoltak meg (dávidistákat), csak mert azok nem voltak hajlandók feladni az államtól függetlenített életmódjukat. Ez a híres eset szintén befolyásolt a GSF és a szeranisták viszonyának felépítésében.


Teljes bejegyzés az eseményről:
https://www.beronis.hu/l/waco/


Egy érdekes bejegyzés:

Ami a Megapoliszi álmokból kimaradt: Acrem, a Birodalom, és az eltitkolt történelem
https://www.beronis.hu/l/ami-a-megapoliszi-almokbol-kimaradt-acrem-a-birodalom/

911, ami megváltoztatta a történelmet

Fent: A híres fotó, mely a "Zuhanó ember" ("Falling man") címet kapta, és a szeptember 11-ei terrortámadás egyik áldozatát mutatja, amint az egyik égő toronyból a biztos halálba veti magát. Amerikában e kép akkora "népszerűséget" ért el, hogy külön dokumentumfilm készült, mely arra vállalkozott, hogy felkutatja és kinyomozza a képen látható férfi kilétét.

Alul: Nem is sejti, de ez a kiskrapek már egy egészen más világban fog felnőni.

< Élet és halál egyetlen képen...


További, ritka képek 911-ről az alábbi link alatt:
https://www.beronis.hu/l/a911-emlekek-a-tortenelmi-naprol-ritka-fotok/


Vajon ha Jézus ma élne, mit szólna ehhez a képhez?

Luther Márton, egyetértve Horatiusszal abban, hogy az emberi természet teljes féken tartása hiábavaló törekvés, azon az alapon bírálta a papi cölibátus intézményét, hogy az úgyis önkielégítéshez vezet. "A természet soha nem adja fel - magyarázta Luther - , mindnyájunkat belehajszol a titkos bűnbeesésbe. Nem szép ilyet mondani, de igaz, ha nem asszonyba kerül, akkor az ingünkre."

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága


Trükkök százai című teljes bejegyzés elérhető az alábbi link alatt:
https://www.beronis.hu/l/trukkok-szazai/


Felül: Egy fontos inspiráció: Matolcsy György Amerikai Birodalom című könyve, melynek hatására a Megapoliszi álmok utolsó fejezetét Acrem, a Birodalom címre kereszteltem el. A könyvről írt bejegyzésem megtalálható az alábbi link alatt:

Matolcsy György: Amerikai Birodalom (szemelvények)
https://www.beronis.hu/l/matolcsy-gyorgy-amerikai-birodalom/


A Brit Birodalom és most az amerikai világbirodalom végül is azért működhettek ilyen hatékonyan, mert egy pozitív összegű "nyer-nyer" játszmát játszanak, miközben minden korábbi hagyományos birodalom egy "nyer-veszít" játékot erőltetett másokra: nem játszottak, hanem uralkodtak. 

Matolcsy György: Amerikai Birodalom, a jövő forgatókönyvei

A kapitalizmus felkelti bennünk az elképzelt - és egyes esetekben valóban - jobb múlt iránti nosztalgikus érzelmeket, amikor az emberek még tudták, hol a helyük az univerzumban, és a munkájuk és az identitásuk kibogozhatatlanul összefonódott egymással. 

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

Alul: Az Iszlám Állam (ISIS) harcosai.

Ahogy a világon egyre inkább teret nyer a fogyasztói kapitalizmus, könnyen lehet, hogy a globalizáció elutasítására irányuló kísérletek is egyre durvábbak és erőszakosabbak lesznek. 

Daniel Altmann

Már nem nemzet küzd nemzet ellen, hanem már csak seregek és hivatásos katonák szállnak szembe egymással; a háború olyan lett, mint egy szerencsejáték, amelyben senki nem teszi fel minden vagyonát egyetlen játékban, mi egykoron vad tombolás volt, az mára bolondozásig csitult.

Jean-Paul Rabaut Saint-Etienne
francia politikus, aki e szavakat még

 az 1780-as években mondta!

Columbine: Amikor a gyermeki ártatlanság illúziója örökre elveszett.

Bár Columbine nem kapott akkora sajtóvisszhangot a világban, mint 911, súlya mindenképpen vetekszik a szeptemberi terrortámadással, abban az értelemben, hogy itt is szegényebbek lettünk egy illúzióval. Az ellenség nem feltétlen van "odakinn", hanem "idebenn", a biztonságosnak és kiismertnek gondolt társadalmunkon belül is érkezhet a minden eddigi veszteséget felülmúló csapás.

A 17 éves Dylan Klebold és a 18 éves Eric Harris 1999. április 20-án hatalmas fegyverarzenállal 13 iskolatársukat és egy tanárt végeztek ki brutális kegyetlenséggel. Az eset megrázta Amerikát, és a mai napig hihetetlen kultusz övezi az eseményt, olyannyira, hogy egy pontot valóban fontolóra vették, hogy lerombolják az iskolát, lévén hogy rengeteg "rajongó" zarándokol a helyszínre. Végül mégsem dózerolták le az iskolát (ezzel azt az üzenetet próbálták minden bizonnyal elültetni, hogy Eric és Dylan mégsem győzött), viszont az iskola előtt folyamatosan egy rendőri járőr parkol, és minden "zarándokot" előállítanak, ha megközelítik az iskolát (ennek ellenére mindig sikerül valahogy beszivárogni, ahogy a YouTube-on is felkerül időnként egy-egy helyszínen készített vlogvideó).

Teljes bejegyzés az esetről:
https://www.beronis.hu/l/columbine/

Felül: az ikonikus fotó, mely bejárta a világsajtót, és amelyet az iskolai kamera készített az elkövetőkről az étkezőben. Fehér pólóban balra Eric Harris, fekete pólóban Dylan Klebold.

Alul: Helyszínelők vizsgálgatják a romokat, az elült "vihar" után. Borzongató belegondolni, milyen lehetett egy ilyen esemény után a már kiürült, elcsöndesedett iskola folyosóin járni. A civilizációs szerv romjai, miután a civilizációs máz alól előtört az állat, és tombolt egyet...

A háború tette a Földet békés és jómódú hellyé: olyannyira békéssé és jómódúvá, hogy a háború csaknem, bár nem egészen, felszámolta magát. És ez az utolsó paradoxon ebben a paradoxonokban már amúgy is bővelkedő történetben: Ha egy olyan világot akarunk, ahol a háború tényleg abszolút semmire sem jó, akkor be kell látnunk, hogy a háborúnak még mindig jut feladat.

Nem csak az amerikai gazdaság van hatással a világra (olyannyira, hogy minden egyes apró rezdülését megérezzük), hanem a kultúrája is. Ami Amerikában divat lesz, számítani lehet rá, hogy idővel (vagy akár azonnal, heteken, napokon belül) a világ minden pontján (de Európában biztos) divat lesz. Amikor például Indiában éltem, egészen meglepődtem, hogy egy ilyen viszonylagosan konzervatív társadalom fiataljai mennyire jól ismerik az amerikai szlenget, és bátran használják is egymás között ("dude", "bro" és hasonló szavak). 

Időnkét Amerika nemcsak a kultúráját (bár Columbine valamilyen szinten része annak is), hanem a tragédiáit is exportálni tudja. Egészen egyedi és különleges jelenség ez, amely előtt teljesen értetlenül áll a világ.

Columbine öröksége: 2018. október 17-én az ukrán származású, 18 éves Vlagyiszlav Roszljakov Eric Harris által inspirált öltözékben, fegyverével az iskola kamerafelvételein. A fiú céltudatosan halad a felvételeken, fehér pólóján orosz cirill betűkkel a "HATE", azaz a "GYŰLÖLET" olvasható, melyet (columbine-i elődeihez hasonlóan) saját maga csináltatott a merénylet előtt. A fiú szintén a menza felrobbantásával kezdte a tanulótársai levadászását, azonban amíg Eric Harris és Dylan Klebold pokolgépei besültek, a krími esetnél már minden óramű pontossággal működött.

A Columbine-nál elindult jelenség immár a mi térségünkben is megjelent, és mint a vírus, terjed tovább mindenfelé. Anglia, Németország, szinte mindenhol felütötte már a fejét ez a furcsa őrület... ez is bizonyítja a tézisemet, hogy a virtuális világban már nincsenek országhatárok, az egész bolygó egyetlen nagy, hatalmas Megapolisz.

 Vlagyimir Putyin orosz elnök a globalizációt illetve az amerikai életmód térnyerését tette felelőssé a tragédiáért, a szörnyű esemény utáni felszólalásában. 

Egy ide vágó részlet Ian Morris: Háború! című könyvéből:

"...az amerikai vezetők egy percre sem feledhették, hogy önmagában sem a bombák, sem a csaták, vagy a brutalitás nem hozza meg a győzelmet - azt csupán a szovjet birodalom saját alattvalói tudják szállítani, miközben a boltok előtt kígyózó sorokban várakoznak, amikor a lerobbant autóikat átkozzák, vagy amikor a feketepiacon megvásárolják Bruce Springsteen lemezeit. A láthatatlan kéz kis lépésekkel kiszorítja a szuszt a kommunizmusból. Ez a terv aligha volt hétpecsétes titok. Az amerikai szociológus, David Riesman már 1951-ben kigúnyolta, s egyben üdvözölte ezt egy novellában, amely a "The Nylon War" ("A nejlonháború") címet kapta. Az írásban a Pentagon legmagasabb rangú vezetői a következőkkel próbálják eladni a liberális háborút a Fehér Háznak: 

Ha az orosz nép számára lehetőség nyílna kipróbálni az amerikai luxuscikkeket, akkor többé nem tűrnék maguk fölött azokat az uraikat, akik porszívó helyett csak tankokkal és kémekkel traktálják őket.

 Az elnök támogatja a tervet, a légierő harisnyákkal és cigarettával bombázza az oroszokat, s a kommunizmus annak rendje és módja szerint összeomlik." - írja Ian Morris a Háború!-ban.

Az 1995-ös oklahomai bombatámadás eredménye. A masszív épület (Alfred P. Murrah Szövetségi Nyomozóiroda, avagy az FBI helyi központja) egész előrésze gyakorlatilag romhalmazzá vált. Waco-nál elkezdődött valami, amit akár "Waco átkának" is hívhatnánk: Timothy McVeigh, kitüntetett, leszerelt tengerészgyalogos Waco elpusztításának dátumát választotta ki merényletének időpontjának, őt még hajtotta valamilyen elv... ami nem mondható el Eric Harris-ről, aki az Oklahomában történt tragédia dátumát választotta ki a saját merényletének időpontjának, ami: április 19. A dátumot csak azért nem tudták tartani, mert a postán megrendelt lövedékek egy napot késtek, így a főiskolán elkövetett vérengzés "csak" egy nappal később, 20-án tudott megvalósulni.

McVeigh az elfogásakor egy "Így járjanak a zsarnokok" feliratú pólót viselt, melyet állítólag John Wilkes Booth mondott az Abraham Lincoln merénylet közben. A póló hátoldalán pedig a következő felirat állt:

A szabadság fáját időnként fel kell frissíteni a zsarnokok és a hazafiak vérével.


Alul: a kereskedőszellem egy világjárvány közepén sem állhat le...

A fogyasztói lét... az igazi vész-kór? Ha ilyen gátlástalan elvek irányítják a világot, márpedig ilyen elvek irányítják, akkor nem nehéz belátni, hogy mindegy egyes gyermek, aki beleszületik ebbe a nyugati civilizációba, ugyanígy fog gondolkodni. Számítógépes hasonlattal élve ez a forráskód, és minden generáció ezt adja tovább a következő generációnak.

A fogyasztói társadalom manapság olyannyira áthat mindent, hogy könnyen feltételezhető, hogy öröktől fogva létezett. 

Niall Ferguson: Civilizáció

A társadalom a szükségleteink, a kormány a gonoszságunk terméke. 

Thomas Paine
(1737-1809)
Politikus, újságíró, esszéista

...az amerikai érdekekre alapvetően nem Kína, az al-Káida vagy Irán jelent veszélyt, hanem magának a hálózatnak az evolúciója.

Anne-Marie Slaughter
(amerikai jogász, történész)

...és a végére a csattanó:

Kell még több bizonyíték?

A világ összes országa, így Magyarország is, cégként van bejegyezve a wall street-i tőzsdén. Az állam is csak egy termék, amivel kereskedni lehet, mi nem az ma már?

Ahogy a BERONIS-ban is írtam, az állam-alakulatok valójában sosem voltak az embereké, még ha a megtévesztő elnevezésben ez úgy is tűnik...

bizonyos kereskedelmi érdekszövetségek, csoportosulások (majd később a nagy társaságok) és a cégek már jóval az államok, sőt jóval a királyságok és minden egyéb szerveződési forma előtt kialakultak és létrejöttek. Szerinte a kereskedőszellem volt az a legfontosabb tényező, amely valamikor régen lehozta az embert a fáról. Az államokat aztán ezek a csoportosulások hozták létre később, mindenhol az egész bolygón, hogy önmaguknak megágyazzanak és általuk sikeresen terjeszkedni tudjanak, és még jobb, még biztosabb talajon virágozhassanak, fejlődhessenek. A cégek voltak a transzportszerelvények, az államok pedig a sínpályák. Hatékonyan csak rendszerrel lehet terjeszkedni, nem pedig erővel, ezt ők is tudták.

Egy érdekes bejegyzés korábbról:

Metropolisz... avagy a világ felépítése napjainkban, kezdőknek!
https://www.beronis.hu/l/metropolisz-avagy-a-vilag-felepitese-napjainkban-kezdoknek/


A ketrecbe zárt Föld már elveszett.

A Szerán talán egy új lehetőség lehet az emberiség számára, hogy helyrehozzon néhány dolgot a múlt hibáiból.

A Reset-gomb.

De vajon hagyni fogják ezt nekünk?

A második és a lezáró, harmadik kötetből minden kiderül.


Honnan számíthatunk a veszély közeledtére? Tán valamiféle transzatlanti katonai óriás lép majd a földünkre és zúz össze bennünket? Kizárt. Európa és Ázsia teljes hadereje ezer év alatt sem lenne képes rákényszeríteni, hogy igyunk az Ohio folyóból, vagy hogy ösvényt vájjunk a Blue Ridge-on keresztül. Nem, amennyiben a sorsunk valóban a megsemmisülés, úgy mi magunk leszünk annak szerzői és bevégzői. Szabad emberekből álló nemzetként vagy örökké fennmaradunk, vagy önmagunk elpusztítói leszünk. 

Abraham Lincoln

Faludy György: A jövő század lesz a végső

A jövő század lesz a végső,
kipusztulnak az emberek -
mögéjük kapdosni is késő.
Zabáljatok! Élvezzetek!

Ne gyűjtsetek pénzt. Szórjátok szét.
A pusztuló idő szele
port fúj belőle. Unokátok
nem tud mit kezdeni vele.

Hol van a szerelem s a szépség?
Hol hagytátok az irodalmat,
társalgást, könyvtárt és lugast?
Mind haldokolnak vagy meghaltak.

Le télen az Amazonászra
luxusban, míg csak van vize,
nyáron Báliba, Saint Tropez-be
(nem tarthat vissza senki se),

s ha nincs reá mód, üljetek le
a TV-hez olcsóbb utakra,
hallgassatok rossz zenét, filmet,
mely nem hatol le a tudatba,

a politikát se hagyjátok
üres locsogásnál alább,
s jegyezzétek meg a reklámot,
az áruk sírfeliratát.

(Budapest, 1997) 



> Jegyzetek

Részletek a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz című bejegyzéssorozatból, mely az első kötetet kiegészítendő megjegyzések, gondolatok tárháza. Mindhárom kötethez készülni fognak majd ilyen jegyzetek, és mind megtalálhatók lesznek a Trilógia menüpont alatt (fent).

A háború démonai: Ha pusztításról van szó, az emberi kreativitás határtalan.

Engem például mindig meglep, hogy a Terminator-filmek mekkora hatást gyakorolnak az autonóm fegyverekkel kapcsolatos diskurzusra. Akár a Pentagon irodáiban, akár az ENSZ termeiben beszélgetek az autonóm fegyverekről, tíz esetből kilencszer valaki biztosan előveszi a terminátort. Néha csak erőltetett tréfáról van szó - az emberiségre váró kipusztulásról, a szobában lévő közmondásos elefántról. Máskor komoly viták részét képezik, és a résztvevők azon töprengenek, hogy a terminátor vajon hol helyezkedik el az autonómia spektrumán. Néha azon tűnődőm, James Cameron vajon nem az autonóm fegyverekről szóló viták befolyásolása érdekében készítette-e el ezeket a filmeket. Vajon akkor is ennyire tartanánk az autonóm halálos hatást okozó gépekről, amennyiben a tudományos-fantasztikus fikciók alkotói nem láttak volna el minket az emberiség kipusztításán ügyködő gyilkos robotokkal? 

Paul Scharre: A Terminátor eljövetele - Autonóm fegyverek és a jövő háborúi

A másokon való uralkodni vágyás az ember egyik legerősebb ösztöne, és szinte bármire képes érte. Hogy mennyire, azt elárulják a centrumkörzetek gigászi tornyai, melyek mind ezt a vágyat hirdetik, mind ezt szimbolizálják. És ha az ember mindezt sikeresen véghez is viszi, nem átall Istennek hinni magát, egy olyan istennek, akinek ezek a monolitok az égbe nyúló templomai. Az odalenn a porban izgő-mozgó emberek pedig így kénytelenek csodálattal vegyes, istentől való félelemmel felnézni rá.

A szeranizmus tehát valahol szükségszerűen jelenik meg, hogy az Isteni szerepben tetszelgő embert visszavezesse az őt megillető, saját helyére... bármi is legyen az.

Hiszen egy nagyon rég bekövetkezett katasztrófa melléktermékei vagyunk. Ha az nem történik meg, mi sem fejlődünk ki, a gigászi őslények lábai közt szaladgálva élnénk mind a mai napig.

Ki tudja mi a szerepünk. Talán az emberi fejlődés erről szól, hogy megtaláljuk a saját szerepünket a Világmindenségben.

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz


Gondolom lehetetlen, de ha még nem láttad volna...

A GÉPEK DIADALA

BERONIS - GarivenHÁBORÚ hangulati előkészítő előzetes. Az előzetes egyben főhajtás is gyermekkorom kedvenc filmjei, az első két Terminator-film előtt, melyek mind a mai napig fontos inspirációs forrást jelentenek a számomra.

...és hogy mára hová jutottunk?

Nem, ez már nem science fiction! 

A BMPT "Terminator" Oroszországban kifejlesztett harckocsi-támogató vagy tűztámogató harcjármű. 

A harckocsik és a gépesített lövész csapatok tűztámogatására, elsősorban helységharcra, a csecsenföldi harcok tapasztalata alapján kifejlesztett erős páncélvédettségű harcjármű. Brutális pusztítóereje miatt kapta a (nem hivatalos) "Terminator" (Терминатор) becenevet.

A BMPT Terminator akcióban:

A civilizációs máz alatt lappangó, mindent felperzselő állatias haragnak Megapolisz tekintélyes, a hatalom mindenható felsőbbrendűségét jelképező tornyai sem tudnak ellenállni. Ez a történelemben már számtalanszor bebizonyosodott.

A meteorbombázás ötlete nem újdonság a tudományos-fantasztikum világában, többek között a Csillagközi invázió című Paul Verhoven című filmben is megjelent ez a motívum. Bevallom, nekem részben a már fentebb is említett Amerika-kutatásom adta ehhez az alapötletet. Az Egyesül Államok az az ország, amelyet azért építettek fel, hogy példaállamként szolgáljon, hogy az ott létrehozott kultúrával, üzleti modellekkel, filmekkel, zenével, divattal "bombázzák" a Föld minden egyes létrehozott államát. Bizonyos értelemben Amerika is egy fegyver. Mindig is Amerika volt az az ország, ahová mindenki fel akart zárkózni. Hogy ez jó vagy nem, mindenki döntse el maga, viszont számomra (átvitt értelemben) az Egyesül Államok az a Meteorkomplexum, ami a BERONIS-trilógiában szerepel.

Másik inspiráció pedig a már említett Titanic című film volt, mely gyermekkorom egyik kedvenc monumentális filmje volt (erről bővebben a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán című jegyzetemben írtam). A Szerán esetében Megapolisz jelenti az óriási luxusgőzöst, a Meteoreső pedig az a jéghegy, ami (óriási természeti katasztrófák közepette) léket adhat a fennálló világrendnek.

Ha nem jön az a meteor, ami annak idején a dinoszauruszok rendjét megdöntötte, az új dinoszauruszok, az emberiség rendjét majd maga az emberiség fogja megdönteni: egy másolat másolatának másolatát létrehozó korszakban mi mással, mint mesterségesen létrehozott meteorokkal.

"Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből."
Zsoltárok 85,11-12

"A káosz a természet rendje. A rend az ember álma."
Henry B. Adams


Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz


Ha nem elég hiteles a rettenet - elvész a feszültség.

Fogyasztói világ, ahol maga Megapolisz, illetve az ember (akremita) is csak egy termék.
_________________________________________________________

Ez már csak ilyen, a stílus váltakozhat, irányzatok jöhetnek-mehetnek, de a lényeg sosem változik.

Akár látjuk ezt a lényeget, akár nem.

"Acrem szelleme" mindig is köztünk volt, egészen a kezdetektől, és valószínűleg velünk is fog maradni, amíg csak ember az ember.

Az USA-ban, ahol a városok flaszterszerű képződményt alkotnak, már jól mutatkozik az a tendencia, ami szép lassan az egész világra ki fog terjedni. Hogy például sok utcának már neve sincs, és csak számokkal jelzik őket, mint például Hatodik utca, Százhentvenkettedik utca, satöbbi, ahogy intézmények neve is lehet Százharmincadik utcai Iskola.

Már név sem kell, a konzumvilágban minden egyforma, a tömegember-termelést végző intézmények mind ugyanolyanok.

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz


A kitörölhetetlen gyermekkor... 

Szórakozás vagy politikai üzenet? Mindkettő!

Az amerikai filmek és sorozatok nem csak filmek és sorozatok... Mozgóképes propagandaművek is az Amerikai Egyesült Államok elképesztő nagyságáról, egy monumentális világról, ahol elképesztő tájak vannak, óriási monolitok és felhőkarcolók, elképesztő városok, tengerpartok, gyönyörű nők és férfiak (lásd például a Baywatch és társai) és szinte pezseg az élet. Olyan színes és jó minden, mint sehol sem. Valljuk be, részben ezért is nézzük őket. Az én korosztályom biztosan, még a 90-es években, erről sokat beszélgettünk annak idején az iskolában, a családban (nem ilyen mélységekben, nyilván). A családunkban volt is egy szállóige, legalábbis apám részéről, ha valami rossz fát tettem a tűzre, vagy rossz jegyeket hoztam az iskolából, mindig így figyelmeztetett: "Csináld amit kell, különben nem lesz itt Amerika...", úgy értve, hogy akkor nem fogok semmilyen játékot vagy ajándékokat kapni, és nem utazgatunk el semerre. 

A Dallas című sorozatból kivett kép is azért szerepel itt, mert rendszeresen néztük annak idején a családdal, mint ahogy Magyarországon szinte minden család. Ha a kamera valamilyen hatalmas felhőkarcolót, vagy egy hazai szemmel egészen elképesztő városi tájat mutatott, a szüleim gyakran megjegyezték: "Asztamindenit, ez Amerika..." Egy másik, számunkra elérhetetlen világ. A televízió képernyője volt az átjáró, és minden ilyen film vagy sorozat által beléphettünk ebbe a másik világba. Aztán érdekes módon a 2000-es évektől (előtte is voltak ilyenek nyilván) egyre több olyan alkotás született, melyek e világ árnyoldalait mutatták be. Ma már rajzfilmsorozatok terén is rengeteg olyan zseniális alkotás készül, amelyet akkoriban még nem fogadott volna el a közönség, ilyen például a számomra is nagy kedvenc Rick és Morty-sorozat. De a gyermekkori filmjeimre és sorozataimra továbbra is erős nosztalgiával gondolok (azokba valahogy több lélek volt, és munka, mondjon bárki bármit), és a mai napig visszanézem őket. Már gyermekként is túl idősek voltunk, mikor például a Disney-délután vagy a Dragon Ball ment a tévében, igazából ezek a mesék mind a jóval fiatalabb korosztályoknak készültek, de amikor bejött, ezek nekünk annyira újak voltak, hogy mindannyian ott ültünk a tévé előtt, kirobbanthatatlanul. Ezek már elvehetetlen élmények maradnak... és az írásaimban, a BERONIS-ban szereplő bizonyos motívumokban valahol továbbra is fontos inspirációs forrásként szolgálnak.

További érdekességek a témában:

Hatások és fejhajtások

AcremCity korunk helyzetét, a mostani világunkat reprezentálja, AcremCity valójában már többé-kevésbé létrejött (virtuálisan mindenképp, a virtuális világ már rég túlhaladta a fizikai valóságot, a virtuális világban már rég létrejött a globális világ, ahol már rég nincsenek országhatárok). A BERONIS-trilógia nagy számú szimbólumhasználatában valahol Vakember, a történetben szereplő rejtélyes alak is szimbolikusan ezt a fajta, mindenen túlnőtt nagyvárosi létet, AcremCity-t személyesíti meg, de erről majd később.

Mindannyian ott utazunk együtt, egymásra utalva ezen a Megapolisz nevű hatalmas méretű, egyre személytelenebbé, egyre inkább embertelenebbé váló álomhajón, a végtelen csillagtengereken át, ahol mindenféle (várt vagy nem várt) csodák helyett ismét csak önmagunkkal szembesülhetünk.

Az is lehet, hogy mindez szükségszerű. Lehet, hogy ez az emberi fejlődés útja. De miféle fejlődés várható el egy teljesen zárt rendszer börtönében? Talán ezért is lehet a Szerán az egyetlen kiút, talán itt bekövetkezhet valami váltás, amit a Régi Földön nem lehetett véghezvinni.

Talán ezért szerepel rengeteg világűrben lebegő űrállomás falán a következő graffiti:

"A SZERÁN AZ EGYETLEN KIÚT."


Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz

Ami eleinte csak AcremCity városkolónia volt, és csak később, a beáramló hatalmas mennyiségű embertömegek betelepülése során alakult csak Megapolisszá.

A Szerán lett az emberiség új Édene, de ez a faj onnan már egyszer kiűzetett, és képtelen arra, hogy visszatérjen, ezért csak a saját rendszerét és saját társadalmát képes itt is újra felépíteni.

Az acrem-rendszert. Akremrendszert.

Ahol a különböző kultúrák sokszínűsége már teljesen eltűnt az egységesítés miatt, mely már a Régi Földön is végbement.

A SZERÁN BOLYGÓ EGY SPRITUÁLIS JÁTSZÓTERE AZ EMBERISÉGNEK, EGY ÚJ SOLARIS... ITT HARCOLHATNAK ÖNMAGUKKAL, SAJÁT DÉMONJAIKKAL (DRENEZHAAR), BETEGSÉGEIKKEL (VÉSZ-KÓR), ISTENEIKKEL (ARNETIK, MAGA A FÖLDANYA)... az emberi megtisztulás helyszíne... AHOGY EGY (a későbbiekben fontosabbá váló karakter) MAGA VAKEMBER IS EGY SZIMBÓLUM (de erről majd egy későbbi cikkben).

Akikben meg mégis valahogyan kigyúl a végig jelen lévő isteni szikra, és kivonulnak ebből a rendszerből, szeranistáknak bélyegzik őket, és minden módon az elnyomásukra, rosszabb esetben a likvidálásukra törekednek, hasonlóan, ahogy Róma tette ezt a korai keresztényekkel.

Nem fogadhat el más ideológiát, csak a sajátja létezhet, egy olyan spirituális katyvaszt pedig, hogy a Szerán bolygó is egy érzelmekkel, gondolatokkal rendelkező lény, entitás, egy sárba, anyagi létbe belesüllyedt gondolkodásmód teljességgel képtelen elfogadni.

Talán meg sem érdemeljük ezt a bolygót, mely a második lehetőségünk lehet a Régi Föld után.

...az a keresés, ami az embert újra meg újra visszacsábítja a természetbe, hogy visszaszerezze a teljességet, amit elveszettnek érez.

Varga Dénes: A felperzselt Éden - Terrence Malick: táj és természet, Filmvilág 2011/10.

Egyedül a Glarkenlegenda-történetekben és mesékben szereplő csodálatos arnetiknek sikerült eljutniuk addig (vagy talán csak annyi a magyarázat, hogy ők sosem hagyták el azt a tudást, ami nekünk, embereknek is megvolt egyszer, amíg be nem következett az intézményesítés és a világ sárba, anyagba rántása), hogy felfogják azt, hogy minden bolygónak sőt minden csillagnak saját tudata van, de erről majd később.

Az ember erre a bolygóra is azért jött, hogy uralkodjon, ez a hozzáállás a rendszerébe van kódolva, így ő sem tehet másként. Nem Istent keresni jött, Isten szerepét már régen átvette.

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

A természetbe való visszatérés motívuma át- és átszövi a BERONIS-trilógia történetszálát. A Megapolisz kivonulói is a természet felé igyekeznek a mesterséges körzetekből, hogy egy új világot hozzanak létre. Blút is a természet vonzza, ahogy Mortimasz sem akar elszakadni ettől a világtól. A vész-kórban szenvedő Brink Jones is "eggyé válik" a természettel (tulajdonképpen a rendszerben őt "kitenyésztő" szüleit váltja le az ő "valódi" szüleivel, a földanyával és a természettel, ha úgy vesszük), hogy aztán Onnan kísértsen minket tovább. Vakember, a névtelen antihős pedig a maga elhanyagolt, bűzlő, természetes mivoltában maga a megtestesült természetesség, teljesen ellentétben áll egy minden természetességet inkább eltakarni igyekvő, virtuális művilág "elvárásaival".

A vész-kóros Brink Jones egyenesen eggyé válik a természettel, konkrétan a folyóval, amikor a Szabadság-hídról (beszédes név) a Iolwyn-folyóba veti magát, és a fiú testét sosem találják meg. Kísértete tovább él, és amikor a peremi zuhogóban megöli Mara Harris-t, a kislány szelleme szintén a helyszín részévé válik.

És akkor ott vannak még a kivonulók, akik Megapolisz centrumkörzeteit elhagyva a peremkörzetek (vagy a vadonvilág) felé tartanak, hogy egy természetközeli életmódot folytathassanak. Vissza kívánnak térni a forráshoz, hiszen már eleget aludtak a csillagközi térben vándorolva, lakható bolygók, új otthonok után kutatva.

Most végre hazatérhetnek.

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

A peremkörzeten újjászerveződő emberi közösségek lesznek majd a süllyedő Megapolisz mentőcsónakjai?

"Szerán azonban nem jelentheti a megtalálást, ugyanis a miltoni "prófécia" szerint a Paradicsom (és a Pokol is) bennünk lakozik, a lelkünkben van. A szeranisták felismerték ezt, és cselekedtek, elindultak, hogy kiszakadva Acrem-ből átadják magukat Istennek, elindultak, hogy megtalálják újra azt az ösvényt, ahol valamikor nagyon régen ez a faj letévedt, és egy olyan irányba indult el, amely ide vezetett.

Ahogy Schreiber András írja, "Az ember porból lett és porrá lesz, sorsa tehát összekovácsolódik a bolygóval, a (szántó)földdel, amelyet kapott és amelyért felelősséggel tartozik."

Ez az úgynevezett "Föld-kötelességtudatnak" a felismerése vezette ki a szeranistákat AcremCity-ből a peremkörzetekre.

A várva várt tiszta lap." - Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

A természethez való visszatalálás programja és nosztalgiája egy civilizációs válságra adott ideológiai reakcióból ered, mely végső soron az elveszettnek hitt emberi méltóságot próbálja regenerálni, miközben azzal a feltételezéssel él, hogy van még egy olyan természet a Nagy Szakadékon túl, ahová érdemes visszatérni. De mi van, ha nincs? 

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció,
Filmvilág
(LXI. évfolyam 08.)

"És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt" [Genezis 2:15]

Egyedül a Szerán adta meg azt a lehetőséget a kitörésre, ami a Régi Föld idővel már egyre lehetetlenebbé vált.

Az ember emberként viselkedhet végre, az Isteni Tervet követve, a kivonulók ebben hittek, és újra megélhetik a földhöz illetve az egymáshoz való tartozás tiszta érzését. Az acremi rendszerlétben, ahol az elidegenedés és a megapoliszi rohanó, egymást semmibe vevő világnézet tombol, ember és ember között talán még hidegebb és nagyobb távolság van, mint csillag és csillag, bolygó és bolygó között. Az egyik probléma áthidalható technológiával... az ember-ember viszonyt azonban csak megmérgezi a technológia, és egyre messzebb viszi őket egymástól.

"A megváltás pótléka a haladás.", írja Király Jenő filmesztéta.

A peremvidékeken megtapasztalhatja az ember, milyen is az igazi szabadság, a mindenféle ránk rakódott teher és átvett vagy megörökölt megkötöttségek nélkül.

Itt az egyetlen kötöttséget maga a föld jelenti. A technológia adott, az ember már nagyon rég kifejlesztett olyan eszközöket, melyekkel könnyedén le tudna csatlakozni a rendszerről, elég csak megemlíteni Nikola Tesla nevét. A totális kontroll illetve a külső szerveződés helyett önszerveződés... senki sem lesz a másik ellensége, ha rá vannak utalva egymás segítségére.

Hogy ez mennyi ideig működhet, és vajon idővel nem jutnánk e el oda, ahonnan elindultunk, az persze megint egy másik kérdés, erre csak az idő adhat pontos választ.

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

Manhattan jövőbeli fantáziaképe, ahogy Richard Rummell amerikai illusztrátor elképzelte, készült 1910-11 körül.
____________________________________________________


Lezárás...


> Elérjük e valaha a világűrt? Túljutunk a küszöbön?


A BERONIS-ban két élettelen, hideg űr kerül párhuzamba egymással: maga a világűrben való bolyongás, illetve a szintúgy embertelen méreteket magáénak tudó megapoliszi lét. Vajon hol van az EMBER helye?
_____________________________________________


...az emberek megjavítását célzó egyetlen módszernek az tűnt, hogy létrehozunk egy új társadalmat, ami kellő felhatalmazással bír ahhoz, hogy betöltse a lelkünkben található űrt. A megváltás kollektív erőfeszítésnek tetszett. Az emberiség már nem volt képes visszatérni a magányos vademberszerű léthez; az emberiségnek a csoporton belül kellett új értelemre szert tennie, amit az "általános akarat" kormányzott; egy sajátos kollektív öntudat, ami elsőbbséget élvezett az egyéni lelkiismerettel szemben. 

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

A már említett világ szálait mozgató kereskedő szellemnek biztos, hogy egyelőre alaposan beletört a bicskája a világűrbe, mivel teljesen más fogalmakban kell gondolkodnia (pedig számára mint minden, a világűr is csupán egy újabb "termék"). A világűrt nem emberi méretekre tervezték. Egyelőre úgy tudjuk, nem igazán van az űrben semmi, amiért érdemes lenne elindulni, és ha mégis van, eszméletlen drága lenne kibányászni. Ehhez űrállomásokat kellene létrehozni, és az emberek szemében "menőbbé" kell tenni az űrbéli életmódot.

Azt hiszem, a filmek már ezt elkezdték, és biztos, hogy ez része ennek a kondicionálásnak. Ott volt az Utazók című film, Matt Damon Mentőexpedíciója, Chris Nolan Interstellar-ja, a Gravitáció, és lehetne még sorolni. Folyamatosan egyre élethűbbek, egyre jobb minőségűek ezek a filmek, és ha 3D-be nézzük őket (aminek én nagy rajongója vagyok), akkor tényleg úgy érezhetjük, mintha mi is ott lennénk.

De az biztos, hogy több időnek kell még eltelnie, amíg elindulunk az ismeretlenbe. De biztos, hogy el fogunk indulni. Mindig is elindultunk, mindig átkeltünk a végtelen óceánokon. Lehet, hogy a kezdetet nem is az ipari kereskedelem fogja jelenteni, hanem a szórakoztatóipar, hiszen tervbe van véve egy olyan fajta valóságshow, amit a Marson vagy űrállomásokon forgatnának. Nyilván ez is azért lenne, hogy az emberek kedvet kapjanak az űrbéli léthez, és megindulhasson az expanzió. 

Jelenleg még csak a küszöbön toporgunk, de a tervek és a hajlandóság már mind ott van, ami azt jelenti, hogy előbb vagy utóbb el fogunk indulni. 

Ez megakadályozhatatlan.

Ginen Beronis élete jó példa erre, ahogy ez a BERONIS-ban is kitűnik: először mekkora élményt jelentett kicsi gyermekként a tágas szobában játszani, a hatalmas szekrények között... mind tele volt rejtélyekkel, kalandok ígéretével (Blú maci története ennek a korszaknak a meséje), aztán a kert, a fák, az udvar, majd a patakpart, az első bicajozások az utcában, majd a szomszédos utcákban, majd az egész faluban, és a környező erdőkben, réteken. Aztán megismertük a környező falvakat, majd kiderült, hogy léteznek kisvárosok, valamint egészen káprázatos nagyvárosok is. Sőt, más földrészek is.

Egy személy történetét lemodellezhető az egész emberiség viselkedése. Amíg létezik ismeretlen, addig az emberi elmét mindig is vonzani fogja ez az ismeretlen, és mindig el fog indulni, hogy felfedezze.

A kérdés viszont ott van, hogy egyáltalán mennyit szabad tudnunk? Hol van a határ? Mikor jön el ez a pont, mikor a tudás már káros? Az biztos, ezt a fajt ismerve, hogy el kell mennünk egészen a falig ehhez. Hogy ott mit fogunk megtapasztalni az már egy másik kérdés. Lehet, hogy a nagy ismeretlen vizsgálatakor valami olyan szörnyű titokra bukkanunk, ami mindent megváltoztat majd, amit a világról eddig gondoltunk. És a tudásnak van egy olyan kellemetlen vonása, hogy ha valamit már tudunk, azt onnantól kezdve nem tudjuk "nem tudni". Titokban sem tudunk mindent tartani, előbb vagy utóbb szinte minden kiszivárog. Ha elindulunk a nagy ismeretlenbe egyszer, a "nagy semmibe", akkor fel kell arra is készülnünk, hogy mit fogunk ott találni, és amit találunk, lehet, hogy egyáltalán nem lesz az ínyünkre (a különböző vírusokról, betegségekről nem is beszélve, amelyekről már horrorfilmek tucatjai szólnak).

A BERONIS-ban mindez meg fog történni, de a trilógia ugyanakkor kimondja, hogy akárhova megyünk, önmagunk elől nem tudunk elmenekülni, és saját félelmeinket, vágyainkat fogjuk magunkkal vinni "Odakintre" is. Akárhova megyünk, önmagunkkal fogunk szembe kerülni (szó szerint, de hogy ez pontosan mit jelent, majd a harmadik kötetből fog kiderülni. A könyv ugyanis azt vallja, hogy ha intelligens életformákra fogunk bukkanni, semmiben sem fog különbözni tőlünk - ugyanis az ember fizikai és biológiai felépítése az egyetlen formája az intelligens létforma létezésének, a fura csápos lényeket hagyjuk meg a hatásvadász sci-fi horrorfilmeknek. Sajnos nem fog megadatni nekünk az a luxus, hogy majd megjelenik egy nyálkás-csápos gonosz lény, ami majd egyesíti a fajunkat, és diadalmaskodunk - itt és a világűrben is CSAK MI vagyunk, és az EMBER az, amit le kell győznünk, hogy aztán az EMBER kerekedjen felül).

Egy érdekes bejegyzés a témában:

Milyen világok várhatnak ránk Odakint?

"A science-fiction nem csupán a meglévő technológiákból következtet a jövőre, hanem - általában - az aktuális társdalmi folyamatokból kiindulva vizionál. A technolóigai fejlődés az embert emeli Isten helyére - a mennyország a kozmoszban van, és gyarmatosítható. A hitünket vagy hitetlenségünket önmagunkban visszük magunkkal a világűrbe - Gagarin azért nem látta Istent a sztratoszférában, mert rossz helyen kereste." Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

LINK:
https://www.beronis.hu/l/milyen-vilagok-varhatnak-rank-odakinn/



Folytatása következik a Jegyzetek szekcióban, a Trilógia menüpont alatt. Mivel egyben túl masszív és túl hosszú lenne, így az eddig leírt gondolatok, idézetek, képanyagok bejegyzés-sorozat formájában folytatódni fognak a BERONIS facebook oldalán. 

Tartsatok velem ott is!

Addig is a Szerán legyen veletek! 


______________________________________
További érdekességek:

Épületek kísérik az emberiséget őstörténetétől fogva. Számos művészi forma keletkezett és tűnt le. A tragédia a görögökkel keletkezik, hogy velük együtt hunyjon ki, és évszázdok múltán csak az ő "szabályaik" szerint éledjen fel. Az eposz, amelynek eredete a népek ifjúságában gyökerezik, Európában a reneszánsz végén hunyt ki. A táblaképfestészet a középkor találmánya, és semmi sem biztosítja megszakítás nélküli fennmaradását. Az ember hajlék iránti igénye azonban örök. Az építőművészet sohasem hevert parlagon. Története hosszabb, mint bármely más művészeté, és az a hatása, hogy felhívja magára a figyelmet, nagy jelentőségű minden olyan kísérlet számára, amely számot akar adni a tömegkenek a műalkotáshoz való viszonyáról. Az épületeket kétféleképpen fogadják be: használják és észlelik őket. 

Walter Benjamin: A műalkotás a technikai sokszorosíthatóság korában