Az építész tanulmányai

07/27/2020

Részletek Vitruvius Tíz könyv az építészetről című munkájából (keletkezett kb. i.e. 27 és 15 között).

Marcus Vitruvius Pollio (i. e. 80-70 körül - i. e. 15 után), általánosan elterjedt nevén Vitruvius római építész, hadmérnök és szakíró. Újabb feltételezés szerint Julius Caesar hadmérnökével, Mamurrával azonos. Vízvezetéket, hajítófegyvereket tervezett, egy Umbriában épített bazilikáját saját leírásából ismerjük. 

 Az építész tudását sok tudomány és különféle ismeretek ékesítik; ezáltal ítéli meg mindazt, amit más mesterségek alkotnak. Ez a tevékenység kézművességből és elméleti gondolkodásból születik. A kézműves munka a hasznosság folytonos és megszokott gyakorlása, tekintettel az alakítás céljára, amelyet anyagból, kézzel végeznek, aszerint, hogy a mű milyen anyagból van. Az elméleti megfontolás pedig a kézi munkával készített dolgokat aszerint tudja bemutatni és magyarázni, hogy milyen viszonyban áll bennük az ügyesség és gondolkodás

Ezért azok az építészek, aki tanultság nélkül akartak gyakorlott kézre szert tenni, nem voltak képesek elérni, hogy fáradozásukkal tekintélyt szerezzenek, akik pedig csak elméletben és a könyvekben bíztak, mintha a dolog helyett annak árnyékát kergették volna. Ám azok, akik mind a kettőt megtanulták, mivel teljes fegyverzet díszítette őket, hamarabb, tekintélyre szert téve érték el céljukat.

Ha pedig minden dologban, akkor kiváltképp az építészetben két dolog van: az, amit jelölünk és az, ami jelt ad. Amit jelölünk, az az elképzelt dolog, amiről szó van, ezt pedig a tudományok érveivel kifejtett bemutatás jelzi, fogalmazza meg. Ezért annak, aki magát építésznek vallja, mindkettőben gyakorlottnak kell lennie. Így tehát tehetségesnek és tanulékonynak kell lennie a tudományban, ugyanis sem a tehetség tudomány nélkül, sem a tudomány tehetség nélkül nem tehet valakit tökéletes mesterré. És legyen tanult ember, tudjon rajzolni, legyen képzett a geometriában, ismerje jól a történelmet, szorgalmasan hallgassa a filozófusokat, értsen a zenéhez, ne legyen járatlan az orvoslásban, ismerje a jogászok érvelését, értsen a csillagászathoz és a csillagászati számításokhoz.

Mindennek okait a következők: az építésznek írástudónak kell lennie, hogy feljegyzéseivel erősebbé tehesse emlékezetét. Aztán tudnia kell rajzolni, hogy színezett rajzokon minél könnyebben tudja ábrázolni, milyennek akarja a kész művet. A geometria pedig több segédeszközt kínál az építészetnek...

Jó néhány történelmi eseményt is ismernie kell az építésznek, hiszen művein gyakran olyan díszítményeket tervez, amelyekről ésszerűen számot kell adnia azoknak, akik arról érdeklődnek, miért készültek...

(...)

A filozófia pedig emelkedett lelkűvé teszi az építészt: hogy ne legyen hivalkodó, inkább szívélyes, részlehajlás nélküli és lelkiismeretes, s ami a legfőbb, kapzsiságtól mentes, mivel bizony semmilyen művet sem lehet megvalósítani bizalom és erkölcsi tisztaság híján. Ne legyen nagyravágyó, ne legyen lelke állandóan adományok szerzésével elfoglalva, hanem komolyan, úgy őrizze méltóságát, hogy megtartsa jóhírét, mivelhogy ezt írja elő a filozófia. Ezenkívül a természetet magyarázza a filozófiának az a része, amit görögül phüsziológiának neveznek. Ezt igen szorgalmasan kell tanulmányoznia, mivel a természet számos különféle kérdésével foglalkozik...

A zenéhez is értsen az építész, hogy fogalma legyen a törvényszerű és a matematikai arányról.

(...)

Az orvostudományt pedig az éghajlat miatt kell ismerni; ezt görögül klimatanak nevezik, és hogy melyik hely, levegő és víz egészséges vagy káros, ezek figyelembe vétele nélkül ugyanis egészséges lakás nem készíthető. A jogszabályokhoz is kell érteni, nehogy a munkák befejeztével vitás kérdések maradjanak a családfőkre.

A képzetlen emberek számára talán csodának tűnhet, hogy az emberi természet képes lehet ily sok tudományt megtanulni, és emlékezetben tartani. Viszont mihelyt világossá válik előttünk, hogy valamennyi tudomány a dolgok révén összeköttetésben és közösségben áll egymással, könnyen elhiszik, hogy ez lehetséges; az enciklopédikus tudás ugyanis belőlük tevődik össze, mint test a tagokból.

(...)

Minden mesterség két dologból áll, a munkából és annak elméletéből. A két dolog közül az első, vagyis a munka elvégzése, azok feladata, akik az egyes dolgokat művelik; míg a másik rész, vagyis az ésszerű gondolkodás közös minden tanult emberben... az építész hivatása minden ismeretben való gyakorlottságot követel, az ésszerűség a dolog kiterjedtségénél fogva nem engedi meg a tudományokban szükséges teljességet, helyette csak azt, hogy közepes tudással rendelkezzen... [ami ahhoz szükséges, hogy] ha ezekről a dolgokról és mesterségekről kell ítéletet vagy véleményt mondania, ne hibázzon.