Az igazi HORROR sztori: az ÉLETÜNK.

04/24/2021

Amiről már minden magyar ember tud, mégsem illik beszélni róla.

Már most kijelenthetem, hogy az alábbi bejegyzés, mely az Öt című műsorból lett összevágva, az egyik legnépszerűtlenebb poszt lett a BERONIS facebook oldalán. Nem szégyellem ezt kijelenteni, hiszen ez számomra is ez egy számomra is érdekes tanulmány, hogy a "semmiről sem szóló", vicces videók, tájfelvételek milyen nagy nézettségeket képesek elérni, míg sajnos a valóban fontos üzeneteket pedig a magyar ember inkább elhesegeti a füle mellett.

Sajnos ezért tartunk itt, és ezért sem fog semmi sem változni, legalábbis jó ideig. Amíg a szülők ezeket az eltanult mintákat adják tovább az újabb és újabb generációknak, addig sajnos ez marad a magyar valóság. Ha másra nem is, a COVID erre jó volt, hogy tűpontos tükröt tartott elénk, hogy hogyan is áll fizikálisan és mentálisan ez az ország.

Szeretjük mindenért a politikusokat okolni, mert mindenért rájuk hárítjuk a felelősséget. Ez nem egy népszerű kijelentés, és a politikusok közül sem meri ezt kimondani senki. 

Pedig ez a nagy igazság.

Ahogy a COVID, úgy a politikusaink és a mi tükörképeink, és azokat választjuk meg, akiket valóban megérdemlünk.

Ezeket a magukat politikusoknak hívó személyeket is csak ezért tartjuk, semmi másért. Hogy lehessen kire hárítani. Néha-néha elhangzik az igazság, mint például most, Vona Gábor szájából, de aztán gyorsan vagy leintik azt, aki kimondja, vagy elhallgatják. Véleményem szerint ez a "másra mutogatás" is a magyarság egyik sajátja, az, hogy mindig valaki mástól várjuk a segítséget, mindig van bennünk egy messiás-várás, és ez régen is így volt. Vagy egy Árpád vezér, egy Mátyás király, vagy jóval később Kádár apánk, és most Orbán (vagy majd a dicső Nyugat, akik valljuk be, mindig is tojtak ránk, de még ők sem tudják a mélyen, a személyiségünkben gyökerező gondjainkat megoldani helyettünk), mindig szeretjük egy másik, választott vezető nyakába önteni a gondjainkat, hogy majd ő megoldja.

Bárki, csak hadd mi ne foglalkozzunk vele. Mi csak cirkuszt és kenyeret kérünk.

Akár népszerű téma, akár nem, én ide külön is kirakom (elvégre a BERONIS-trilógia is a szembenézésről szól). Hadd lássa mindenki.

Ez a MI tükrünk.

Nem ártana néha belenézni, és nem csak akkor, amikor szelfiket készítünk a telefonunkkal.

Én is itt élek, így tagadhatatlan, hogy a BERONIS-trilógia is jórészt ebből a világból táplálkozik.


Nem tudom, hogy bírnék megmaradni ebben a lehúzó közegben az írás nélkül. 

Talán sehogy. Talán én is csak egy újabb statisztikai adat lennék.

De amíg van valami, ami motivál és életben tart... addig megyek én is tovább előre.

Lehet, hogy az igazság kimondásával még nem változik semmi, de legalább ez is egy kezdet.


+ Egy kis ráadás: A közép- kelet-európai népek fohásza.

Részlet "A bolond egy napja" című zseniális humorú lengyel filmből.