Az új Batman-film: Egy teljesen érdektelen újrakezdés

04/27/2022

Mivel alkotó vagyok, nem pedig kritikus (a lényemből adódóan nem szeretem mások munkáit kritizálni, van azokból így is éppen elég, akik ezt megteszik), így nem szeretnék mélyenszántó elemzésbe kezdeni az új Batman-film kapcsán, csak (mivel gyermekkorom óta nagy Denevérember-rajongó vagyok) néhány gondolatomat szeretném leírni, mivel a zseniális Joker-film után, és a franchise-t a béka feneke alá vivő, kókler Snyder-éra után valóban ígéretesnek tűnt ez az újrakezdés, és én is hittem benne... annál nagyobb volt a pofon, amelyet e film megtekintésével kaptam.

Valójában annyira semmitmondó és érdektelen volt, amit láttam, hogy gondolkodtam is azon, hogy írjak e egyáltalán róla... miről is? Hiszen annyira semmi nincs ebben a filmben, hogy igazából nincs is miről írni.

Az mindenesetre érdekes, mekkora hullámvölgyeken át ível a Denevérember mozgóképes karrierje. A kezdetekben igen butácska, színes-szagos jelmezekbe bújt Batman-t és Robint láthattunk a 60-as évek sikersorozatában, amelyet én csak a kor nosztalgiája miatt szeretek. A díszletek, az egész hangulat, a miliő. 

Mindezek után jött egy zseniális Tim Burton, aki új szintre emelte az egész Batman-történetet. Ha valaki Batman-rajongó lett, és körülbelül velem egykorú, eléggé esélyes, hogy Tim Burton filmje miatt lett az, ahogy az egész bolygón akkoriban (részben a hatalmas marketing-hadjáratnak) hatalmas Batman-őrület zajlott le. Bár ma már sajnos a Marvel-filmek, de a 80-as 90-es éveket egyértelműen a Batman fényes égre vetített szimbóluma uralta. Az én Batman-imádatom is innen eredeztethető, így elmondható, hogy egy képregényhős végülis nem a képregények, hanem egy film miatt vált az én héroszommá, és elsőszámú szuperhősőmmé, mind a mai napig, dacára az erőteljes Marvel-főlénynek. A Batman-történetek világa annyira hangulatos és annyira mély, annyi emberi sorssal és fájdalommal teli, hogy ezek a színes-szagos CGI-gagyi Marvel-filmek sosem fognak felérni erre a szintre.

A Burton-filmek sikere adta aztán az alapot a bőregér animációs kalandsorozatának is, ami szerintem mind a mai napig a legeslegjobb Batman-portéka. Ez egy elképesztően jó, több díjat is nyert sorozat, ami számos új karaktert is megalkotott, köztük például Harley Quinn-t is. Paul Dini és Bruce W. Timm valami egészen elképesztő szériát tettek le az asztalra, mind hangulatban, mind mondanivalóban, számtalan remek egész estés rajzfilmet (pontosabban animációs filmet, mert ezek nem "csak" rajzfilmek) ihlettek, kedvencem közülük például Batman egyik legemlékezetesebb kalandja (és az egyik legfájdalmasabb szerelmi szállal), A Rém álarca. A szériáról való rajongásomról egy külön posztban már áradoztam, ezt ide is belinkelem

Gótikus metropolisz

Néhány gondolat a Batman: Animációs Sorozat zsenialitásáról, valamint néhány kép az alkalomról, amikor Gotham-ben jártam!

Aztán jött egy Joel Schumacher, aki a mélybe rántotta az egész franchise-t, bár el kell ismerjem, igaz, szintén nosztalgiából, de azokat a filmeket is kedvelem: Mindörökké Batman, illetve a Batman és Robin, előbbit talán százszor is megnéztem annak idején VHS-en, és mind a mai napig újranézem időnként, míg a Batman és Robint moziban is megnéztem amikor megjelent. E két balul sikerült film esetében is óriási volt a hype és marketinghadjárat, Batman-figurák és mindenféle termékek lepték el a boltok polcait, egyszerűen nem lehetett belőle kimaradni. Zenék, videóklipek, pólók, Batman-emblémás táskák, és minden, ami szemnek és szájnak ingere.

Aztán jött Chris Nolan, és amit ő tett, az egy teljesen új dimenzióba repítette a Denevérember karakterét. A mai napig emlékszem, hogy mennyire szkeptikus voltam, mikor az első képeket megláttam a készülőfélben lévő Batman: Kezdődik!-ről. Még a címe is egy mekkora baromság (egyébként ezt a véleményemet a mai napig is tartom). Aztán elmentem a moziba, és megnéztem a filmet, és az egyik legnagyszerűbb mozis élményem volt a film. Imádtam minden pontját. A sztori, a színészi játék, a hangulat, a karakterek... az akció. Ha összegezni kellene Nolan-trilógiáját, nálam mindenképp a 2005-ös Kezdődik! vezeti a listát, még akkor is, ha a legnagyobb hype-ja, és a leginkább közönségkedvenc film a második fejezet, A sötét lovag. Sok szavával egyetértek Puzsér Róbertnek, aki A hét mesterlövészében ezt a filmet is górcső alá vette, és valóban, ennek a filmnek jóval nagyobb volt a hype-ja mint amennyire jó a film maga. Nálam az utolsó helyen van a listán, a második helyezett a minden idők legjobb főgonoszát megjelenítő Felemelkedés, míg a Jokeres A sötét lovag "csak" a harmadik. Burton egy kissé mesésebb és hangulatosabb, Nolan egy jóval realisztikusabb Batman-sorozatot teremtett, én mind a kettőt egyformán szeretem, és nem igazán tudnék dönteni, hogy melyik a jobb... de miért is kellene? Szépen elférnek egymás mellett, és pont az a szép ebben a karakterben, hogy szinte minden stílusban készült már róla mozgóképes alkotás.

Aztán jött a nagy hollywoodi tehetségnek kikiáltott Zack Snyder, és újra jött egy mélypont, a Denevérembernek újra meg kellett járnia a mélységeket. Nem szeretnék erről bővebben írni, ki nem állhatom Snyder-t és a munkásságát, Hollywood egyik legnagyobb kóklerének tartom. A Batman a Superman ellen, valamint az Igazság ligája mindkettő rémesen gyenge alkotás, emlékszem, amikor az utóbbit moziba láttam, elképesztően mérges lettem, hozzám se lehetett szólni az "élmény" után órákig. Magam is meglepődtem, mert nem gondoltam volna, hogy "felnőtt fejjel" még ilyen bosszús tudok lenni egy film miatt. Snyder belement az agyatlan Marvel-filmes játszmába, ahol ököllel vernek szét felhőkarcolókat, és az erősen a realitásból táplálkozó Batman-szériát elvitte egy olyan irányba, ahol a magasból zuhanó Aquaman végigzuhan egy sokemeletes házon, végigtöri az emeleteket, majd az ajtón kicsúszik a kamera elé, és ez a jelenet a trailer-be is ment, a kirakatba volt téve. A fejemet fogtam szégyenemben. CGI gagyi filmek, borzalmasan mű főgonoszokkal, papírvékony karakterekkel, teljesen felejthető pontja lesz ez szerencsére a Bat-történelemnek.

Ahogy Schumacher esetében, úgy Snyder is elhozott egyfajta végpontot a Batman-sorozatban, és évekig nem tudta senki, hogy akkor most merre tovább.

Aztán jött a Joker-film, ami megint elképesztő sikeres lett, és minden DC-fan újra látta a fényt az alagút végén. Magam is írtam egy rövid kritikát a csodálatomról, hogy mennyire hangulatos és jó filmet sikerült összehozni úgymond a semmiből. Egyszer csak itt volt, mindenféle előzmény nélkül, nem is emlékszem, hogy hallottam e valamit erről a filmről még a megjelenése előtt, bár egy-két kósza hír biztosan eljutott hozzám is. 

Aztán jött a hír, hogy egy új Batman-film is készülőfélben van, melynek szimplán csak "The Batman" lesz a címe, mintegy egy új kezdetet sugallva ezzel. Az első képek és a trailer is eléggé "Jokeresre" sikeredett, mármint a hangulat és a díszletek egyértelműen azt a filmet idézték. Ez a film nézése közben is érezhető volt, mintha a Joker díszleteiben bolyonganánk újra. 

Aztán kb ennyi.

Egy ígéretes kezdés után a film céltalanul sodródik, és kb a hangulaton kívül semmi más nem jön át a vászonról. Az új Bruce Wayne, Robert Pattinson bár jó színész (én mindenesetre nem kedvelem), a játéka annyira üres és visszafogott, hogy igazából a bús képpel való nézésen túl semmit nem csinál (ennél még a sokat szidott Ben Affleck is többet nyújtott). Ez nagyjából minden más karakterre ugyanígy igaz, minden színész úgy viselkedik, mint amilyen hangulatot maga a díszlet sugall: komor és kiábrándult. Talán csak a Pingvin karaktere kivétel ez alól, de ő annyira keveset van a színen, és annyira kevés dolgot csinál, hogy nem is nevezhető főgonosznak, csak egy mellékkarakternek. A Nolan-gonoszokkal ellentétben semmilyen emlékezetes momentumot nem tudok felidézni vele kapcsolatban (bár a Riddler személyében igyekeztek feleleveníteni a Felemelkedést uraló Bane zseniális, Darth Vader-t is leköröző hangorgánumát, nem sikerrel, a magas, eltorzított hangon való nyavalygáson kívül nem sok minden jött át), de az mindenesetre jó volt, hogy végre egy hús és vér ellent láthattunk, és nem egy komputeranimált Snyder-gagyiságot.

A film szépen sodródik egyik jelenetről a másikra, lebilincsel, mert Batman-rajongó vagyok, és mert végig lebegtetve van valami "nagy dolog". Nolan ebbe zseniális volt. Csak ott meg is kaptuk általában ezt a nagy dolgot. A film tehát szépen csordogál, de nem érzem, hogy tartanánk is valamerre. A nagy finálé elmaradásával pedig végig súlytalanná válik az egész, mintha csak egy álmot láttunk volna. 

Az új Batman-epizód erősen emlékeztetett engem Nolan Sötét lovagjára, csak nem érződött rajta az a "monumentális érzés", ami ott végig jelen volt. A filmhosszúság hasonló, illetve a szerepek is nagyon egyformák: Harvey Dent-Kétarc szerepét itt Oswald-Pingvin tölti be, a különös rejtvényeket és videóüzeneteket hagyó Jokert ebben a filmben Riddler-nek hívják. Nagy szerep jut a filmben Gordon felügyelőnek is, ahogy A sötét lovagban is szinte jobban együtt tudtam vele érezni, mint magával Batman/Bruce-szal, hiszen valahol egész Gotham közbiztonságának súlya az ő vállát nyomta.

Ha van valami pozitívum, az a szerelmi szál, nagyon jól tették, hogy nem erőltették túl, és a két fél Selina Kyle és Bruce Wayne igazából csak kerülgetik egymást, sosem lehetnek egymáséi, és a film végén is el kell hogy váljanak egymástól. A korra jól reflektál ez a kapcsolat, itt most nincs "váratlanul újra megjelenés", mint tette azt Macskanő Nolan Felemelkedésében, amikor inkább úgy dönt, hogy megmenti Bruce-t és Gotham-et.

Egy nő ilyet régen se tett volna meg egy férfiért, nem hogy manapság.

A film végi "Gotham-elárasztása" jelenet egyértelműen párhuzam a Kezdődik!-ben látható ideggáz-jelenettel, ahol az Árnyak Ligája fél Gotham-et elárasztotta a Madárijesztő által készített mérges gázzal. De Istenem, ott legalább történt valami! Ott benne voltunk a katasztrófa közepében, ott láttuk azt is, milyen hatással van ez az őrület az egyszerű emberekre is, elképesztő nagy kavarodás tört ki. Itt semmi ilyesmi nem történik. Távolról látjuk, ahogy érkezik a víz, aztán máris már valamilyen hatalmas arénában vagyunk, biztonságban (legalábbis egy ideig), de így egyszersem éreztem, hogy bármelyik karakter veszélyben lenne. A Batman-filmek végén szokásos Batman vs főgonosz csata is elmarad, így egy befejezés nélküli, céltalan lődörgéssé válik ez az egész MAJDNEM HÁROM ÓRÁS (!!!) zagyvaság.

Totális időpocsékolás, azt kell mondanom.

Pedig minden adott volt, és a Joker után valóban ígéretesnek látszott ez a próbálkozás, mivel újra a nolan-i receptet láttam újraszületni, ahol igazi karakterszínészekre építettek, nagy CGI-trükkáradatok nélkül, valós helyszíneken, realisztikus ábrázolásmódban. 

De csak az üres pózolás maradt, mint például Pattinson szomorkás arcú távolba révedése, vagy az a jelenet a végén, mikor Batman egy jelzőfénnyel kivezeti az embereket az elárasztott romok közül. Szép képek, tartalom nélkül, események nélkül, cselekmény nélkül, valódi főgonosz hiányában pedig izgalom nélkül.

Azt mindenesetre csodálom, hogy a rajongók mennyire kitartanak a film mellett, és mind a mai napig, jóval a premier előtt olvasom a kommenteket, hogy ez mennyire egy jó film volt, a kivágott jelenetek alá (például az üldözéses jelenet, melyben szintén semmi nem történik, és olcsó paródiája a Nolan-es Kezdődik!-ben látott Tumbler-üldözésnek), mennyi komment érkezik, hogy ez "mekkora egy rész volt". 

Egyszerűen nem értem.

Nagyjából ennyit tudok írni erről a filmről. Ezt a Batman-t biztos nem fogom annyiszor újranézni, mint a Joel Schumacher-es epizódokat, amikor hasonlóan mély gödörben volt a Denevér-széria, mint most. 

Ezzel a filmmel igaz, egy lépést sem tettünk kifelé a gödörből, de legalább nem zuhantunk mélyebbre sem. Az biztos, hogy a snyder-i borzalmas sötét mélységekből sikerült egy kissé kijjebb mászni.

Aztán persze ki tudja...

Ebben a tudatban várom a legújabb Indiana Jones-folytatást.

Batman a gazdasági problémák és a növekvő bűnözés miatt szorongó nagyvárosi tömeg hérosza. (...) A Batman-univerzumban a főbb szereplők excentrikus sztárként viselkednek és személyes brandet építenek. A figurák megjelenése és eszköztára a legutolsó kiegészítőig aprólékosan kidolgozott, hiszen a választott alteregó az egyedi imázst tükrözi. Akár a jók, akár a rosszak oldalán bukkannak fel, a megjelenésük kísérteties szemfényvesztés, a vágyott hatást kiváltó látványosság. Batman, Robin vagy Joker szerepeket játszanak, a közönség pedig maga Gotham városa. 

Huber Zoltán: Batman, az örök újjászülető