BERONIS - Megapoliszi álmok: kimaradt beszédek

02/18/2020

Ami a Megapoliszi álmokból kimaradt: Acrem, a Birodalom, és az eltitkolt történelem című fejezetben már közzé tettem olyan tartalmakat, melyek végül kimaradtak a BERONIS - Megapoliszi álmok elkészült kötetéből. A BERONIS második kötetére készülve, és a jegyzeteimet böngészve újabb részekre bukkantam, melyek közzé tételéről sokáig gondolkodtam, most mégis megteszem.

Egyrészt azért nem voltam biztos benne, hogy közzé tehetem e, mert nagyon sok gondolat általam nagyra becsült tanítók beszédeiből származik, akiknek mindig is imádtam a szavait hallgatni. Ilyen tanítók például Pap Gábor, Szántai Lajos, Géczy Gábor, Jásdi Kiss Imre. Előadásaikból rengeteg jegyzetet készítettem, és mivel nagyon nagy hatással voltak rám, megfogadtam, hogy gondolataikat a BERONIS-trilógia köteteibe is bele fogom fűzni (néhány előadás a BERONIS YouTube csatornáján is megtalálható, linkek a lap alján).

Az első próbálkozások még gondolataik szó szerinti átemelése volt, persze itt-ott kisebb-nagyobb változtatásokkal, hogy tökéletesen beleilleszthető legyen a könyv és megapolisz szerkezeti struktúrájába. Tanítóim gondolatait utcai szónokok szájába adtam, akik a vég óriáihoz közeledve Megapolisz centrumkörzeteiben mindenfelé felbukkannak, hogy egy új világ eszméit hirdessék, és lelket öntsenek az akremitákként élő emberekbe.

Ahogy a végleges verzió kezdet alakot ölteni, rengeteg gondolat és mondat kihúzásra került különböző okok miatt, vagy mert túl terjedelmesre sikerült, vagy mert találtam jobb megoldást egy adott gondolat kifejtésére.

Most szeretném ezeket az idézeteket itt elérhetővé tenni, és ezzel már minden felhasználható és közzé tehető jegyzetemet "olvashatóvá" tettem.

A kimaradt jelenetek nagy része szintén utolsó fejezetből az Acrem, a Birodalom című fejezetből származnak, még abból a legelső, több, mint 800 oldalas Word dokumentumból, amelyben az első és második kötet egyben szerepel.


Acrem, a Birodalom

"Ginen már alig várta, hogy kiérjen ebből a nyüzsgő labirintusból, és a parkja magányában kicsit magához térjen. Úgy döntött, már ott el fogja kezdeni az alapozást, aztán majd úton a Theo-val való talira, vesz még további italokat a buli előtti alapozáshoz. A terv egy kicsit megnyugtatta, és egyre jobban kezdte összeszedni magát, a járása is szilárdabb lett. El sem tudta képzelni, mi lenne vele az ital és az Athrems nélkül. Arra gondolt, milyen jövő várt volna rá, ha Vronsziban marad, és mi lett belőle úgy, hogy eljött onnan. Ugyanolyan piás volt, mint azok ott a falu kocsmáiban, nem? Dehogyis. Ő legalább kinéz valahogy, nincs elhanyagolt külseje, jó cuccokat hord, és nem volt alkoholista, inkább zugivó. Gyűlölte az italt, továbbra sem azért ivott, mert annyira szerette az ízét, mert kifejezetten utálta. Viszont a fuldokló rohamait kifejezetten sikeresen el tudta űzni vele. Ő lett volna a legboldogabb, ha ezt a pia nélkül is el tudta volna érni. Talán egyszer így lesz, ki tudja?

Újra Amy alakja lebegett a szeme elé. Ameddig együtt voltak, alig ivott, és a nyugtatókról is le tudott szokni. Nem volt könnyű, de meg tudta tenni. Viszont Amy már nincsen. Annak már vége, és neki meg kell birkóznia a hiányával, meg kell birkóznia a hétköznapokkal, és vissza kell rázódnia az Amy előtti életébe, amikor még minden szép volt és ő boldog volt.

Hirtelen hangos beszédhang ütötte meg a fülét. A hang minden más zajt túlszárnyalt, markás, mély férfihang visszhangzott keresztül a zárt kanyonban. Ginen pont arrafelé tartott.

A falak kezdtek kiszélesedni, és látta, hogy a hatalmas, föld alatti tér közepén maroknyi ember csoportosul valaki köré, akit még nem látott, mivel takarásban volt. Csak markáns, dörmögő mély hangját hallotta, ahogy agresszíven, kritikán nem tűrően mondja a magáét. Mivel Ginen amúgy sem sietett, gondolta közelebb férkőzik, és megnézi, miről van szó.

Ahogy közeledett, észrevette a közelben álló gariveneket, nagyobb párokban, csoportokban ácsorogtak az összegyűlt tömeg körül, próbáltak lazák lenni, de érződött rajtuk a feszültség. Készen álltak bármire, ha esetleg kitörne a káosz.

Csak nem valami tüntetés vagy felvonulás volt megint?

Minden bizonnyal lekéste, és már csak azt látja, ami maradt belőle.

Ginen az embereket kerülgette, akik úgy gyülekeztek ott, mint a lepkék gyülekeznek a fény körül, egyfajta kisebb szigetet képeztek a körülöttük jövő-menő emberek forgatagában. Ginen most már jól látta a férfit, egy kopaszodó, talán középkorú, sovány férfi volt. Érdekes, peremi paraszti viseletet hordott, fehér inget, bő szárú nadrágot, kalapot. Mögötte további, hasonlóan felöltözött emberek, férfiak és nők ácsorogtak, a férfit hallgatva, olykor bólogattak, tapsoltak, vagy olykor helyeslően közbekiáltottak. Ginen a hallgatóságot fürkészte. Nem voltak valami sokan. Volt köztük mindenféle korú, nemű, rasszú ember. Egyesek átszellemülten hallgatták, itták magukba a férfi szavait, mások csak unottan ácsorogtak. Mikor Ginen odaért közéjük, és megállt a tömegben, éppen heves szópárbaj alakult ki a szónok és néhány első sorban álló acremi polgár között.

A garivenek jól láthatóan bár ott voltak, de hagyták a férfit beszélni. Mindig engedni kell egy kicsit, csak hogy a szabadság látszata fennmaradjon.

- Nagyon jókat mondasz, tényleg elhallgatnám ezt napestig - szólalt meg végül egy idősebb, jól öltözött úr - De a megoldás kéne. Most például mondok egy olyan szitut, hogy megbüntetett a rendőr, mert lejárt a kocsim forgalmija. Most be kell fizetnem majd a csekket. Mi lesz, ha nem fizetem be?

Zúgolódás a tömegben. Mindenkinek meg volt a maga ötlete.

- Miért fizeted be? - szólalt meg a peremi szónok - Kinek fizeted be?

- De akkor rám terhelik - folytatta az öregúr hangosan - Mert van sajnos... vagy nem sajnos, de van ingatlanom, magántulajdonom, ráterhelik, és előbb-utóbb elveszik az egészet. Mert az évek során kamatozni fog az az összeg...

- Persze - vágott közbe a férfi, hevesen bólogatva, felemelt kézzel csendre intve mindenkit - Persze, értem - rövid csendet tartott, a földet nézve gondolkodni látszott - Aki már esetleg ismer, hallgatott tőlem előadásokat a neten, az már tudja, hogy én peremi vagyok, tehát a peremen élek. Az egyik nap megfogtak az egyik peremkörzetben éjjel. Bocsánatos bűn volt: dolgoztam. Ez volt a helyzet, és elég sokáig tartott a dolog, amit el akartam intézni... na de lényeg a lényeg, egy ilyen utánfutót szállítottam, amin ilyen mezőgazdasági gép-alkatrészek zötykölődtek hangosan. Jó messzire elhallatszott. Ugye, kiszállítottak, megbeszéltük a dolgot, elkérték a papírjaimat. Mondtam nekik, hogy bár nekem ezzel komoly problémáim vannak, de kaptam egy csekket. Kérdezi a kedves rendőr, hogy elismerem e, hogy én szabályt sértettem. Mondtam, hogy "Én azt ugyan nem, de nem akarok én itt tovább veletek beszélgetni, mert nincs értelme". Már hajnali fél kettő volt, haza akartam végre menni. Erre kijelenti, hogy ha elfogadom a csekket, és átveszem, az azt jelenti, hogy én elismerem a szabálysértést. Mondom neki, "Én ezzel tisztában vagyok, hogy ez milyen nyelven működik, de ha én elfogadom a csekket, az azt jelenti, hogy én elfogadtam a csekket, az SEMMI mást nem jelent. Erre újra elkezdte, "De az azt jelenti hogy..." Mondom "Te szerinted azt jelenti, szerintem nem, kérem a csekket, aláírom jó?" Újra elkezdi, "De az azt jelenti, hogy satöbbi satöbbi..." Mondom, "Ez így fog menni fél hatig, vagy meddig? Nem ismerem el, kérem a csekket, mert mennék tovább, nem érek én erre rá, neked ez a dolgod, nekem az a dolgom, leszarom én a te csekkedet!"

A tömeg újra élénken zúgolódni kezdett. Egyesek felnevettek, mások hevesen rázták a fejüket.

- Fogtam végül, átvettem, de láttam közben, hogy aki átadta, megértette, hogy miről van szó. Erre odajött a másik, akinek ilyen baromi fontos dolga volt, fölírta az adatokat meg ilyesmi, és megpróbált belém kötni. Közöltem vele, "Hogy nekem tulajdonképpen nem is kéne itt beszélgetnem veletek, mert semmi közünk egymáshoz." Erre a fickó már úgy jött volna nekem, mire az előző kolléga, akivel eddig beszélgettem, hirtelen rászólt, hogy "Maradj már, úgy néz ki, igaza van." Hirtelen látszott, hogy a kötekedő kolléga, ez a duhajda, látszott, ahogy összeroskad. Látszott rajta a döbbenet, hogy "Mi van? A saját kollégája mondja ezt neki?" Pedig milyen jó lenne ezt az embert a sötétben itt összeverni, tudjátok. Aztán abban a pillanatban, mikor a kollégája, akivel addig már kicsit többet tudtam beszélgetni, az én oldalamon volt, hirtelen onnantól megváltozott a leányzó fekvése. Számára is.

A tömeg felmorajlott, egyesek élénken nevetni, tapsolgatni kezdtek.

- Persze, hogy ki fogja adni azt a csekket, mert hivatalból ki kell adnia. Ki adja, vagy kiküldik, teljesen mindegy. Vagy te mész be érte. Miért mész be? Ő akar pénzt, menjen ki ő nem? - mondta a férfi, és tartott egy pár másodperc szünetet. Néhányan felnevettek - Hát akkor megválaszolom neki, hogy ha akarsz valamit, gyere ki. Ki vagy te nekem, hogy te nekem parancsoljál? - szavaira egyesek bátran felkiáltottak - Ez a minimum. Aztán amikor kiküldenek egy idézést, és oda írják, hogy a vonatkozó dokumentumokat hozza magával. Volt már olyan, hogy hatszáz-negyvenhét perem volt, most melyik az? Bevigyem mind a hatszáz per anyagát? Egy kisebb teherautón el fog férni az összes, én beviszem szívesen. Megírom neki, ha már meg mertél szólítani, írd meg, hogy mire gondolsz, milyen anyagot vigyek, akkor mondd el. - újabb rövid hatásszünet következet. A fickó fel alá sétálgatott az emberekkel körülvett szűk kis térben, és ide-oda pillantgatva az arcokat szemlélte - Ugye? Hogy is van ez a dolog a hajolgatással? Pénzautomata? Hol adja ki a pénzt, nem itt felül, hanem ott alul nem? A postán, a hivatalban? Hol van a kicsi ablak? Mondjam tovább? Megtanítottak szépen behajolni minket. Bemegyek egy irodába, bárhova, "Jó napot, mit szeretne?", mondják. Mondom, "Hát amíg ülsz addig biztos, hogy semmit, vagy álljál fel, vagy hozzál ide egy széket nekem is." Nekem ő egy beosztottam nem? Nem beosztottam egy közszolga?

Újabb heves bólogatások, lelkes felkiáltások következtek.

- Mert el vannak szemtelenedve! - kiáltott fel valaki a tömegből.

- Így van! - kiáltották mások.

- Így van, el lettek szemtelenedve, mert hagytuk nekik, hogy elszemtelenedjenek. Fölösleges itt ujjal mutogatni. Igenis fel kell ismerni, hogy nem figyeltünk eléggé, mert a rendszer egy állandó álomvilágban, állandó lebegésben tart minket. De őket felesleges okolni, mert nekik ez a dolguk. Nekik igenis ez a dolguk, mert csak így tudnak uralmon maradni. Elidegenítik az embereket, megosztják őket, állandó álomvilágban tartják őket, és akkor még nem beszéltem az oktatásról, az egészségügyről, hogy mindenféle vegyszerekkel mérgeznek minket, a boltban kapható mérgező élelmiszerekről, soroljam még? - a férfi szünetet tartott, megvárta, míg a zúgolódó tömeg hangos éljenzései elhallgattak - Ha egy normális világot akarunk megteremteni, ezt be kell fejeznünk, emberek. Nincs más megoldás. Nem tűrtük már így is épp elég ideig, birka módjára? Bambán bámuljuk a hírfalakat, hogy a valós problémákkal egy pillanatig se foglalkozzunk. Nem vesszük észre, hogy közben éppen rajtunk élősködnek. Az első lépés: fejezzük be az ellenség etetését, emberek. Eljött az összefogás ideje. Ha elhatározzuk, hogy nem fizetünk nekik többet, akkor a nálunk maradt pénz majd alkalmassá tesz minket arra, hogy saját hatásköreinkben döntést hozzunk a jövőnket illetően, hogy majd holnap és holnap után mit csináljunk. Nem kell ehhez lövöldözni, robbantgatni, meg kivándorolni a peremre. Melyik irodista fog ott az irodájában ücsörögni, ha nem kap egy galar fizetést sem? Akar akkor ő majd ott ücsörögni? - a férfi elhallgatott, amíg a közbekiáltott "Nem!"-ek el nem hallgattak - Esze ágában sem lesz! Döntsük el, hova akarsz fizetni? Oda vagy ide? Szervezzük meg! Ki lesz az közülünk, aki begyűjti a pénzt? Adót? - kérdezte a férfi, melyet hangos nevetés fogadott - Gyerünk, emberek! Ki az, aki a közgazdasághoz ért? Ki az, aki a közigazgatás tudja megszervezni? Gyerünk, bátran! Ha nem indítjuk el ezt a dolgot, nem lesz belőle semmi! Már van egy-két koponya, akit mindannyian ismerünk, van egy Irvin Barlow, vannak itt még emberek, akikre lehet számítani. Nem azt mondom, hogy Barlow egy szent ember volt egész életében, de amit tudás szinten már lerakott, azt tegyük már ki az asztalra, és nézzük meg, hogy kivel tudunk tárgyalni ez ügyben. Nem emberek?

Újabb üdvrivalgás.

- Az, hogy egy közszolgával nekem most mi dolgom van, elmondtam, haragszom rájuk. De ha valaki becsületesen dolgozott, miért ne mondhatná, hogy "Gyerekek, lehet, hogy én is egy irodában dolgoztam eddig, de attól még én hozom az információt, a tudást, satöbbi, mert szeretnék egy élhetőbb, normálisabb világot, mert nem vagyok bűnöző... Lehet, hogy bekaptam a legyet, behülyítettek engem is, de hát ez van... én is ember vagyok..." Akkor ő már közénk tartozik, nem? Nyilván lesznek beépített emberek, besúgók, meg minden, de a cselekvés során már ki fog derülni nyíltan és tisztán, hogy ki kivel van. Nem feltétlen kell itt nagy dolgokra gondolni. Aki a főzéshez ért, az főzzön. Aki söpörni tud, az söpörjön, aki vezetni tud, az vezessen. Ha igaz a rendszer, és egy igaz alapot fektetünk le, akkor ezek a szerepek úgyis kiválasztódnak maguktól, csak annyit kell tennünk, hogy mindenki tegye a dolgát. Mindenki tegye azt, ami a dolga - ismételte meg a férfi, szavait hangos tapsvihar és üdvrivalgás kísérte.

Ginen érezte, hogy a férfi szavai rá is hatással vannak, és kezdett egyre jobban fellelkesülni, de ezzel együtt a korábbi idegessége és feszültsége is lassan elpárolgott. Mintha végre testvérek között érezte volna magát, akik bár idegenek, még sem kell félnie tőlük. Benyúlt a táskájába, és előhúzta ásványvizes palackját, amiben a vizezett vodkáját tartotta. Kinyitotta, és lassan kortyolgatni kezdett.

- Az igazi vezetőket a nép teszi azzá - folytatta a szónok - Hol igaz ez ma már? Ez a társadalom már úgy lett megszervezve hosszú hosszú idők során, hogy a nép már megköveteli a saját elnyomóját. Sose higgyétek, hogy jobb lép majd a helyükbe, mert minden felülről szervezett megoldás továbbra is csak az ő kezükben tartja a hatalmat. Bármilyen új személy, új hatalom jön, az csak megtévesztés... éppen ezért fölösleges ma már ujjal mutogatni bárkire. Nincs értelme. Ezen már túl kell lépnünk végre - újabb helyeslő üdvrivalgás következett - Elég volt a Sátán Rendszeréből, mindenkorra! Mert ez nem a rendszer nem a szereteté, nem a szereteten alapszik, hanem nem más, mint a Sátán Rendszere! Hogyan is dolgozik a Sátán? A Sátán úgy dolgozik, hogy önkénteseket keres. Tehát úgy forgatja ki a dolgokat, hogy azt mondja, azt sugallja, hogy te ezt akarod, neked ez kell... Tehát, ő nem kényszeríti rád, hogy bármit is tegyél érte, ő ezt mint lehetőség ajánlja fel, lehetőségként, a reklámokban, a filmekben, újságokban, bárhol. Aztán már csak azt veszed észre, ha észreveszed, hogy már be is húzott a csőbe, jönnek majd a sárga csekkek világa, a bíróságok világa, satöbbi. Nekünk alulról kell megszerveznünk ezt az új világot, ami már itt van, itt emelkedik a látóhatáron. Legyünk akár tizen, az se számít.

- A tíz sem olyan rossz szám, nem emberek? - elszórt nevetés - De akkor a tíz az tényleg ember legyen. Nem feltétlen kellünk ehhez kétszázan... Ülhet ott kétszáz veréb a villanypóznán, egyet lelősz, mennyi marad utána? - "Egy sem!" , szúrták közbe néhányan - Egy sem. Ide olyan emberek kellenek, ha le is lőnek egyet, kilenc még mindig ott marad. Ez az, ami érhet valamit. Ez a minőség. Ehhez viszont az kell, hogy adjátok tovább a hírt, szóljatok másoknak is, a többi embertestvéreinknek, akik még mindig nem ébredtek fel teljesen. Mindenki tanuljon, olvassatok utána mindennek, senki se higgyen el semmit, akár nekem sem. Nekem sem kell mindent elhinni. De nézzetek utána. Tanulni, tanulni, tanulni. Valós anyagból tanulni, itt-ott azért még mindig fellelhetők ilyen források, akár az interneten is, még nem tüntettek el mindent, néhány bátor egyén mindig van, aki közzéteszi az igazat. Az igazság sosem hal meg. Ma bárhova is fordulsz, csak Acrem igazságát látod, az ő gondolataik vannak a fejedben. Az ő hitüket hiszed, az ő tudásukat tudod... mert persze baromi művelt az összes, és ettől megrettensz. Hagyjuk már! Elhiszed, ezzel is működteted.

- Ennek most már vége. Ne higgyetek el senkinek sem semmit, nem hinni kell, a hit korszakának már vége van, nekünk tudnunk kell. Ne higgy, hanem tudj! Ahol az ész, ott az erő! Minden egyes embernek kutyakötelessége az igazságot keresni. Az új kor vezetői majd ilyen emberekből fognak kikerülni. Sok ilyen vezetők vannak köztünk itt is, ebben én biztos vagyok. Vezetők, akik nem is tudják még, hogy azok, mert még sosem csinálták. Mert elnyomták őket. Vagy csak mert nem tudják, hogy milyen valós képességekkel rendelkeznek. De talán majd rájönnek ők is az út során.

Ginen bólogatni kezdett, miközben az emberek vadul tapsoltak körülötte. Arra gondolt, bárcsak ő is ilyen szépen tudna beszélni. Mindig is irigyelte a szónokokat, és a jó szónokokat, mert ő még az iskolai felelésekkor is csak hebegni meg habogni tudott.

- Ha nem az igazságért harcolunk, és nem az igazságért haltunk meg, akkor nem is éltünk igazán - folytatta a férfi - Teljesen mindegy, ki van hatalmon. Ez egy öntörvényű rendszer. Nem változtatható meg belülről. Ez csak úgy változhat meg, ha elbukik úgy, ahogy van. Aztán majd a káoszból kialakulhat az újabb rend. A káosz ugyanis jó dolog. A káoszt nem félni kell, a káoszt üdvözölni kell. A káosz arra való, hogy a kővé vált világot összetörje, feldarálja, hogy aztán abból majd valami más, valami új jöjjön létre. És hogy akkor milyen rend lesz, az már csak rajtunk múlik. Ne féljétek a káoszt, emberek! - kiáltotta a férfi - Ugyan mit veszíthetnél el? Mire van tényleg szükséged? Mi az amit te birtokolsz, vagy ami téged birtokol? Lehet, nem lenne több benzin a kocsikban, igen, lehet, de legalább lenne egy normális, élhető világunk, ahol egészségben és szeretetben élnénk a családunkkal, akkor mitől félünk?

- Azt hiszitek, a kedves gariven urak örömmel állnak ott? - mutatott el a férfi a tömeg feje felett az elszórtan ácsorgó rendvédelmisekre - Őket a rendszer helyezte oda, de attól még ugyanolyan emberek, mint te vagy én. Na jó, majdnem - nevetett el a férfi, amire többen mások is vele nevettek - Akkor mitől félünk? Gyilkolások lesznek? Ugyan ki gyilkolna? Te gyilkolnál? - mutatott az egyik hallgatóra a férfi maga mellett. A csoportban álló emberek mind egymásra néztek - Vagy te? Vagy én? Miért gyilkolnánk? Gyilkolás nélkül nem lehet megélni? Meg lehet élni, még SOKKAL jobban is, mint most. Ezért mondom, hogy el kell kezdeni kis közösségeket szervezni. Csak kezd el! Lehet, hogy öt tojással fogod elkezdeni. Lehet, hogy csak azzal fogod elkezdeni, hogy kiviszed a gyerekeket kapálni a kertbe egy fél órára, de az már legalább az életet fogja szolgálni - rövid szünet következett, a férfi fel alá mászkált újra a kis térben - Elgondolkodtatok már valaha is azon, mi a célja ennek az egésznek? - karjával körkörös mozdulatot tett, utalva az egész föld alatti térre, az egész környékre, az egész városra - Ennek az egész Megapolisznak nevezett valaminek, amiben élünk?

- Úgy működik az életünk, hogy minden a cél köré rendeződik. Bizonyos célból, ugye, lejövünk erre a Szerán nevezetű játszótérre. Vagy a Gorateron Űrállomásra, teljesen mindegy. És utána ehhez a célhoz kezd minden rendeződni. Pénz, fegyver, paripa. Társak. Feleség, férj, satöbbi. Ez mind a célokhoz van rendelve. És például azért is van annyi válás is, mert elég sok embernek változik meg a célja menet közben, és ettől kezdve sok esetben bizony a baráti társaságtól kezdve minden cserélődik - Ginen bólintott, és kortyolt egyet az üvegből. Mintha a fickó pont róla beszélne, de sokan mások is vele együtt bólogattak - A munkahely is lehet egy ilyen cél. Hogyan magyaráznád el egy peremi parasztembernek, aki tegyük fel még sosem hallott Acrem-ről, meg a centrumkörzetekről, hogy mi az a munkahely? - a fickó egy pár másodpercig csöndben járt körbe-körbe az arcokat fürkészve - "Tudod, nagypapi, az egy olyan dolog, hogy én bejárok oda dolgozni..." "Értem fiam, de miért nem otthon dolgozol? Otthon nincs elég munka?" "De van, de én ott pénzt kapok." "Értem fiam, és mit veszel azon a pénzen?" "Hát veszek kocsit, veszek bele benzint, veszek mobiltelefont, veszek szép cipőket..." "Értem fiam, és ezekre miért van szükséged, hiszen nekünk nincsenek is ilyen dolgaink." "Hát, hogy be tudjak járni a munkahelyemre dolgozni." - harsány kacaj a tömegben - És akkor megkérdezné a nagybácsi, hogy "Kisfiam, te normális vagy?" - rövid hatásszünet. Ginen együttérzően bólogatott. Mióta a Walnys-ban dolgozott, már ő sem járt bulizni vagy haverokkal lógni annyit, mint azelőtt. Nem kifejezetten azért, mert dolgozott, hanem rendszerint annyira fáradt volt, hogy másra már (például hogy elköltse a megkeresett pénzét) nem maradt ereje - És neki lenne igaza. Neki lenne igaza. Mert ő még a józan paraszti ésszel gondolkozik. Legalábbis most még, amíg el nem ér oda is a kolonizáció. Mert vegyük észre, hogy ez fog történni. Ez fog történni - ismételte el nyomatékosítva a férfi - Mert ilyen ez a rendszer. Nem tűr, nem tűrhet el maga mellett más megoldást. Neki minden más megoldás fenyegetés. Mert hogyan működik a város, a "vírus"? Nagy csápjaival benyúlik a tájba, mindent elszív maga körül, ami egészséges, ásványkincseket, állatokat mutogatnak a parkokba, embereket szívnak el a centrumba, már aki nem menekül éppen onnan, és mit ad majd vissza? A szemetet. Ma már nem tudsz úgy végigmenni egyetlen utcán sem a peremen, hogy ne vegyen körül az irdatlan mennyiségű szemét. De sok helyen már a centrumban is ez megy.

Szomorú bólogatások, helyeslések. A férfi tovább beszélt, de Ginen azon kapta magát, hogy már nem is figyel a szavaira. Az ital megtette a hatását, és ő már valahol máshol járt. Egyre bátrabbnak és erősebbnek érezte magát, és egyre inkább az éjszakai mulatozást várta. A körülötte lévő emberek kezdtek elhomályosodni. A fickó újra bömbölni kezdett, és bár Ginen még mindig őt bámulta, rájött, hogy lemaradt.

- ... mert a rendszer a magányban tart! Azt akarja, hogy azt hidd, hogy egyedül vagy, hogy ne merj lázadni. Amúgy se mersz, de az most mindegy. Mindennel leláncolnak, amivel csak tudnak, munkahellyel, játékpénzzel, kamu célokkal és tervekkel, melyek vagy összejönnek vagy nem - rövid hatásszünet - De tényleg egyedül vagyunk? - kérdezte a férfi lassan, és körbenézett - Itt most egyedül vagyunk? Nézzetek csak egymásra - a tömeg körbenézett. Ginen oldalra pillantott. Egy fekete bőrű nő állt mellette, egymásra pillantottak. Ginen elnyomott dühöt látott, látta a tüzet, mely ott lángolt még valahol a mélyben - Mit látnak társaik szemében? Még mindig úgy érzik, hogy egyedül vannak?

Az emberek bizonytalanul a fejüket rázták. Mások a vállukat vonogatták.

- A pénz, a galar is csak a rabság egyik eszköze, az egyik fémkarika a rabláncon. Ha neki áltok velük harcolni, úgyis ők nyernek. Ez az ő terepük. Ha harcba bocsátkoztok, lementek a szintjükre, és ők megvernek a rutinjukkal - halk kacarászás, de a férfi arca komoly maradt - Ez fog történni. Higgyétek el nekem. A rendszer egyre bonyolultabbá vált, egyre kifinomultabbá, de a lényege ugyanaz maradt. Uralkodás. Hatalom. Elnyomás. Uralkodnak, mert félnek. Féltik a hatalmukat, a pozícióikat. A félelemre egyetlen gyógyszer van: az uralkodás. Az az ember, aki nem fél, az sosem akar uralkodni.

Ginen megfordult, és az emberek között elindult kifelé a tömegben.

Lehet, hogy a fickónak igaza volt, de nem igazán hitt abban, a jelek ellenére, hogy itt bármi is változni fog. A történelem során már számtalan kataklizmát jósoltak meg előre, és egyik sem jött be soha. Az emberek birkák, inkább választják a viszonylagos elnyomást, minthogy háborúzni menjenek. Főleg, ha még családjuk is van, akkor senki nem fog leállni háborúzni. A rendszer már annyira szerteágazó, annyira bonyolult, hogy nem is érnének el vele semmit. Ide tényleg egy újfajta szerveződés kellene, alulról, ahogy a fickó mondja, hiszen szerveződés ellen csak ellenszerveződéssel lehet harcolni. De a szerveződés már belefektetett munkát igényel, és az embereket így is lefoglalják eléggé a saját gondjaik, legyenek azok meglévő, vagy saját maguk által teremtett gondok. Ez hosszú évek kitartó munkája során jöhet létre, és akkor sem biztos, hogy sikerül. És ha mégis sikerül, mi a garancia arra, az embereket ismerve, hogy az az új világ nem fog belecsúszni ugyanebbe az állapotba? Ahhoz valami nagyon nagy pálfordulásnak kéne történnie az emberi természetben."

________________________________________________________
Linkek, előadások:

Géczy Gábor: Mert az élet él és élni akar (https://youtu.be/MljkxIrMgZQ)
Géczy Gábor: Új Szövetség (https://youtu.be/vHj78Q4-j80)
Drábik János: A háttérhatalom világstratégiája (https://youtu.be/psfVa02Cixs)
Pap Gábor: Az emberiség felszámolása (https://www.youtube.com/watch?v=8eW1Z4KVpp4)
Pap Gábor: Kitalált középkor (https://youtu.be/6Pc_-YR-nLs)
Pap Gábor: Általános iskola másképpen (https://youtu.be/xl8ZwnkOeEI)