Borzasztó rossz filmek, melyeket mégis szeretek

05/14/2020

Néhány itt felsorolt filmekről már esett szó a korábbi bejegyzésekben. Mivel a '80-'90-enes évek filmjeinek nagy rajongója vagyok, így nem meglepő, hogy az összes film ebből az időszakból származik. Ebben nagy szerepet játszik a nosztalgia is, hiszen gyermekkorom éveinek nagyon nagy filmjei voltak ezek, és igencsak illúzióromboló volt, mikor később újranézve rájöttem, hogy (filmesztétikai szempontból) mennyire balul sikerült alkotások is ezek.

Persze ezt is kétfelé lehet bontani, hiszen vannak azok a rossz filmek, melyek dögunalmasan rosszak, illetve vannak azok, melyek viszont szórakoztatóan és egészen élvezhetően rosszak.

E listán inkább ez utóbbi filmek szerepelnek.

Azt továbbra is tartom, és erről is rengeteget írtam, főleg a Hatások és fejhajtások című bejegyzésemben, hogy az ebben az időszakban készült filmekben rengeteg olyan érték van, amelyeket roppant mód hiányolok a mai filmkészítésből: ekkoriban még nem volt annyira túltolva a CGI használata (lásd a borzalmas Marvel-filmeket, a kókler Zack Snyder munkásságát, Michael Bay, és még sorolhatnám), és minden díszletet ekkoriban valóban megépítettek, nem gagyi zöldháttérel vettek fel mindent egy üres studióteremben. Egyik nagy kedvencemben, az 1984-es terminator-ban például valóban megépítették a félelmetes kiborg fémvázát, ezt manapság szintén komputeres animációval oldanák meg (ahogy ezt meg is tették a T2 utáni további borzalmas folytatásokban).

Itt most felsoroltam néhány filmet, melyek fontos részét képzeték a gyermekkoromnak, de el kell ismernem, hogy ha nem lenne benne a nosztalgikus érzés, a legtöbbnek talán a címére sem emlékeznék. Olykor-olykor azonban néha leporolom és előveszem a mai napig ezeket a filmeket, és elszórakoztatom magam velük, olyankor még mindig az a kisgyerek vagyok, mint akkoriban, mikor először láttam őket, az agyonnézett VHS videókazetták szalagjain.

Jöjjön most néhány film, a teljesség igénye nélkül! 


Mindörökké Batman (1995) 

Batman és Robin (1997)

A Batman-rajonhók hada a pokolba kívánja ezt a két filmet, pedig annak idején a csapból is ők folytak, hihetetlen nagy marketingpénzeket öltek a promócióba. Joel Schumacher, a két félresikerült Baman-film rendezője egy remek rendező, és több jó filmet is letett már az asztalra, mint például a Michael Douglas által fémjelzett, 1993-as Összeomlás (Falling down). E két Batman film természetesen meg sem közelíti a Tim Burton által készített denevérfilmeket (aki egyébként ezeknek a filmeknek a producere is volt, tehát valamilyen szinten ő is okolható ezért a félresiklásért), de én annak idején (óriási Batman lázban égve) rendkívül jól szórakoztam rajtuk, és rengetegszer megnéztem őket. Ma már nem tudom beletekerések nélkül megnézni őket (bugyuta történet, papírvékony karakterek, ripacskodó színészek), de ettől függetlenül még mindig közel állnak a szívemnhez.  Szerintem ha más erénye nincs is, Gotham City igencsak hangulatosan lett felépítve, és ebből a stílusból a Batman Animációs Sorozat (a valaha készített legjobb animációs sorozat minden szinten mind a mai napig) is sokat profitált. Mai napig megvannak a két film alapján készített képregények, sőt, annak idején Batman akciófigurám is volt. Az akkori minden egyéb más képregények is tele voltak a két filmet reklámozó hirdetésekkel, akciófigura-reklámokkal, és valóban egy olyan rajongás alakult ki, amelyet ma már nagyon hiányolok. Igaz, hogy sokat változott a világ, de ma már semmilyen más filmmel kapcsolatban nem érzem a fiatalok között azt a fajta rajongást, ami régen még meg volt. 

A hozzám hasonló Batman-fanatikusoknak ajánlom a következő cikket:

Gotham City-ben jártam!

Egy rajongó vallomása, illetve egy Gotham City-élmény jelentése képes illusztrációval!

Double Dragon - A medál hatalma (1994)

A medál hatalma című filmben már igencsak bőkezűen bántak az akkoriban igencsak elterjedt számítógépes effektekkel, de ez a film (még akkori szemmel is) a CGI-t is rendkívül gagyi módon használta fel. A film egy rendkívül sikeres videójáték alapján készült (lesznek még ilyen filmek a listában), amivel én sosem játszottam (bár volt Commodore64-em, ez a játék sose volt meg), de a Double Dragon-t rengetegszer megnéztem. Egy rendkívül lepusztult jövőben játszódik a történet, ahol már a friss levegő is fogyasztási cikknek számít, ezt a hátteret talán jobban is ki lehetett volna bontani. A főgonosz pedig az a Robert Patrick, aki a Terminator 2-ben a folyékony fém T-1000 terminatort is játszotta. Lehet, hogy ez a film valamilyen szinten beleépült a tudatalattimba, az underground ellenállás megjelenése (a BERONIS-ban a szeranisták), a mágia, a gonosz korporációs erők, a kibírhatatlan megapolisz, bár ezek az elemek több más történetben is megtalálhatók.

Eliminators (1986)

Ezt a méltán eltűnt film szintén meg volt annak idején VHS-en, hogy alámondással vagy eredeti hanggal, arra már nem emlékszem, az interneten mindenesetre nem találtam róla semmilyen magyar nyelvvű cikket. Ez egy rendkívül gagyi kiborg-film, mely érezhetően (mint szinte minden akkoriban) az 1984-es Terminator nagy sikeréből próbált merítkezni. Itt is megtalálható az időutazás (vissza a római korba), itt is vannak gépek, van vörös szemmel izzó kiborg, de a történet rendkívül sablonos és buta, karakterekről pedig nem is beszélhetünk. Mégis, a filmnek ez a "gagyi bája" valamiért igencsak megfogott,de ebben természetesen nagy szerepe van a már említett nosztalgiának is. Speciális effektek szinte alig vannak a filmben, minden háttér és tárgy, kellék valóban megépült, de így is rémgagyi lett.

Howard, a kacsa (1986)

Gondolkodtam, hogy beletegyem e ebbe a listába George Lucas mester alkotását, mert ez egyáltalán nem egy rossz film, a kor elvárásainak megfelelő effektekkel, kivéve természetesen a kacsajelmezt, melyről már annak idején is megírták, hogy rémgagyi lett. A filmben remek színészek bontogatták szárnyaiket (például a flúgos tudós szerepében a remek Tim Robbins), és bár sokan egy gagyi ZS kategóriás filmnek tartják, szerintem a mai napig is megállja a helyét. A poénok, Howard beszólásai még mindig remekül ülnek, és a mai napig neveteg a legjobb beszólásokon (például a munkaügyi hivatal jelenete: "Tudja, hogy miért küldték magát ide?" "Hogy tovább súlyosbítsák a helyzetemet?"). A zene nagyszerű, mind a filmzene, mind pedig a filmhez írt főcímzene, melyet Howard a Vissza a jövőbe!-filmekből megismert Lea Thompson-nal ad elő a filmvégi nagy koncerten. Emlékszem, a film végén, a fináléban megjelenő csillagközi démontól mennyire féltem akkoriban, és mai szemmel is igen brutálisan néz ki szerintem. Ami igencsak meglepő a számomra, hogy egy laza kalandfilmhez képest mennyire sötét hangulata van a filmnek, melyet sok '80-anas évekbeli alkotáson megfigyeltem: koszos, szeméttel teli utcák, hajléktalanok, punkok mindenhol. Talán ez is az 1984-es Terminator hatása, ahol szinte már a bőrünkön érezhető ez a káoszal teli nagyvárosi elveszettség- és pusztulásérzés.

Mission of Justice - Az igazságos küldetés (1992)

Jeff Wincot neve talán ismerősen cseng minden akciófilm fanatikus számára, aki a '80-anas, '90-enes évek legdivatosabb (és általam is imádott) műfajának egyik nagy képviselője volt. Természetesen Arnold és Sly volt a top-kategória, akiket imádni kellett, alattuk helyezkedett el Jean-Claude Van Damme-Steven Seagal páros, és utánuk jött befutóként Jeff Wincott, akinek számtalan filmje megvolt annak idején VHS-en, de talán Az igazgságos küldetés volt a legnagyob kedvenc. A film mai szemmel is szórakoztató, a magányos hős, aki rendőrtársával elindul, hogy felderítse egy kétes működésű igazságosztó misszió sötét üzelmeit. A film főgonosza Sly Stallone volt felesége, Brigitte Nielsen (aki a listán szereplő Rocky IV-ben is szerepelt, illetve egy másik kedvenc, az Arnold Schwarzenegger által fémjelzett Vörös Szonjában is játszott), aki egyenesen polgármesteri babérokra is tör a filmben. Jobbkeze pedig, az a német származású Matthias Hues, aki akkoriban szinte minden B és ZS kategóriás film főgonosza mellett ott állt a háttérben, óriási erővel, de szinte minimiális szöveggel. Nagy kedvenc.

Mortal Kombat (1995) 

Mortal Kombat: Annihilation - A második menet (1997)

A Mortal-mániáról, mely gyermekkorom egyik meghatározó vonulata volt, már rengeteget írtam. Így nem csoda, hogy a játékokból készült filmekért is hihetetlen módon rajongtam. Egyszerűen nem lehetett elrontani, minden, amin a Mortal Kombat név szerepelt, már elég volt a számomra (és a többi rajongó számára), hogy zseniális legyen (arról már nem is beszélve, hogy a filmek filmzene-albumait is rongyosra hallgattam, akkoriban még CD-n). Ma is olykor előveszem is belenézek mindkét filmbe. A második rész már annak idején is roppant gagyi volt, de ez nem gátolt meg abban, hogy többször is megnézzem. Számomra egy örök rejtély és egy hatalmas kihagyott ziccer, hogy a MK Univerzumból miért nem készítettek jobb és minőségibb filmeket, hiszen ez a világ (főleg, hogy manapság, a Marvel és Trónok harca sikereinek az idején) roppant alkalmas lenne a minőségibb alkotások készítésére, mennyire divatos lett a fantasy. Ennek ellenére csak egy körülbelül 10 perces részekből álló sorozat készült el, és még korábban a Mortal Kombat Conquest, amelyet szintén imádtam. A rajongásom azóta természetesen erősen lanyhult, annak idején is az MK IV. volt az utolsó játék, amivel még sokat játszottam. A rajongásom csúcsán a két kedvenc az első három rész volt, mert később már kezdett túl erőltetetté válni, hogy mindig jött egy újabb és újabb főgonosz, valamilyen csavar miatt mindig újra veszélybe került a Földi Birodalom. Hihetetlen színes, rejtélyes ez a világ (melynek fő inspirációs forrása John Carpenter Nagy zűr kis-Kínában volt, ahogy egy másik kedvenc és akkoriban nagy sikerű játéknak, a Duke Nukem-nek egy másik Carpenter-film, az Elpusztíthatatlanok), számtalan remek karakterrel. Óriási kedvenc!

Rocky IV (1985)

A Rocky IV volt a másik film a Howard, a kacsa mellett, amelyen még gondolkodtam, hogy helye van e ebben a listában. A Rocky-filmek egyértelműen meghatározták a gyermekkoromat, a harmadik és negyedik rész volt a legtöbb, amelyket megnéztem, és kommerciális szempontból ezek is a legjobban "fogyszthatók". Az Oscar-díjt is megnyert első rész az etalon, a későbbi részek egyike sem tudott felnőni ennek a színvonalához, de nem is ez volt a céljuk: csak szórakoztatni akartak, és elmondani a megszokott üzenetet: gyakorlással, vasakarattal, küzdeni tudással minden, még a legfélelmetesebb cél is elérhető. Annak idején az esti hétvégi családi mozinézések alklamaival a Rocky IV volt az egyik nagy kedvenc, és a film értékeit a mai napig nagyra becsülöm. Ugyanakkor ha a filmet nem a ROCKY cím fémjelezné, akkor egyike lenne a rakásszámra készített rengeteg kickbox és karatefilmeknek. Köztük olyan rémesen gagyi húzások is vannak a filmbe, mint a (egyébként a korabeli Sly-filmekre jellemző) videoklip-betétek, melyek alatt valamilyen zene szól, és alá flashback-szerűen jeleneteket vágnak, mintegy kitöltve (az amúgy sem valami hosszú) játékidőt. Ennek ellenére az első rész után ez a második kedvenc Rocky-filmem, a két titán közötti irtózatos harc a fináléban pedig az egyik legjobb harcjelenet, amelyet valaha leforgattak, szinte tapinhtató a feszültség. Zseniális darab!

Street Fighter (1994)

A belga rugóláb színész Van Damme sztárságának egyik meghatározó darbja volt annak idején. A Street Fighter a Mortal Kombat-hoz hasonlóan szintén egy menő videójáték-sorozat volt, amolyan Coca Cola-Pepsi helyzet volt kettejük között. Az én szívem (mint talán szinte mindenkinek) inkább a Mortal Kombat felé húzott, de a Street Fighter autómatái is sok helyen megtalálhatók voltak akkoriban, és igencsak üdítően hatottak az új karakterek, új speciális mozdulatok, hátterek, helyszínek. A film nagy kedvencem volt annak idején, emlékszem, mikor a hatalmas sztár Van Damme arcával hirdetett film borítóját megláttam annak idején a videótékában (igen, valaha voltak ilyenek), azonnal rohantam apámhoz, hogy ki kell vennünk ezt a filmet. A rajongásom első sorban nem Van Damme-nak szólt, hanem magához a film világához, amiről tudtam egy-két dolgot, de korántsem annyit, mint az MK univerzumáról, amelyről részletes, saját magam által vezetett leírásaim voltak (vajon a mai világban van bármilyen franchise, legyen az játék, film vagy sorozat, amelyről valaki hasonló módon kézzel írt jegyzeteket vezet?). Sosem voltam nagy Van Damme rajongó, de a gyermekkoromban több filmjét is rengetegszer láttam, mivel akkoriba nagyon menő volt. Ha ki kéne tőle emelnem néhány filmet, az mindeképp a zseniális John Woo által rendezett Tökéletes célpont, illetve Az időzsaru, melyek talán a legjobb filmjei. Ezek mellett a legtöbbször a Dupla dinamitot, illetve A kalandort láttam. A Dupla dinamitban a főgonoszt az a Bolo Yeung alakítja, aki a lista következő filmjében is szerepel, ezúttal a jó oldalon.

TC 2000 (1993)

Kiváncsi lennék, van e másoknak is egy olyan listája, akinél ez a film is szerepet kap pozitív értelemben. A fillérekből összehozott, ZS kategória alatti film minden ízében katasztrófa: rossz történet, rossz színészek, rossz világítás, vágás, kamerabeállítás, és minden, amit csak fel lehet sorolni, az ebben a filmben katasztrofális. Mégis, van benne egy Bolo Yeung, aki óriási karizmával rendelkezik, és egy rettentően tehetséges harcművész (Bruce Lee-filmben is játszott), aki egy jóval nagyobb filmes karriert érdemelt volna (én elneveztem őt a "kigyúrt kínai Charles Bronson-nak", mindkettejüket markáns kinézetük, és nem elsősorban a színészi játéka miatt kedveljük). Az akciófilmek fénykorában számtalan olyan színész volt, akik a testépítő vagy sportolói hátterük miatt kerültek be a filmekbe. A TC 2000 elvileg egy jövőben játszódó sci-fi sztori lenne, de eközben minden valós helyszíneken, leselejtezett gyári környezetben játszódik, melyeken jól látszódik, hogy csak "elmentek oda forgatni", semmilyen szerves viszony nincs a cselekmény és a háttér között. Megszokott a főgonosz jobbkeze-szerepben itt is megjelenik a  hosszú, szőke hajú német testépítő, Matthias Hues. A rajongásom lehet, hogy nem is a filmnek szól, hanem inkább ezeknek a karaktereknek, akik gyermekkorom számtalan kedvenc filmjében ott voltak, és fontos részei voltak akkoriban az életemnek. Ez a nosztalgia az oka, hogy e listán szereplő filmek mindegyike a mai napig megvan, de modern korunknak hála már nem kell ehhez egy egész videókazetta vagy DVD. Minden egyes korszaknak megvan a maga előnye és hátránya, természetesen régen sem volt minden fenékig tejfel, mégis akkoriban még meg volt valami, ami ma már nincs meg a mai világban. A világ sokkal tágasabb volt, színesebb, megannyi rejtélyekkel, megannyi lehetőségekkel teli, és az internet nem zsugorította le a világot egy telefon méretű helyre.

De ez már egy másik téma. A listán szereplő filmek legtöbbje a mai napig szórakoztat, és néhány filmet már csak a nosztalgia miatt nézek meg újra és újra. Egy film bukásának több oka lehet (a listán szereplő filmek nagy része mind bukás volt), például rossz időben készültek (például az egyébként zseniális Az utolsó akcióhős), de én hiszek abban, hogy eredendően senki sem akar rossz filmet készíteni. Ezek az alkotások továbbra is megmaradnak az örökkévalóságnak, és ciki vagy nem, bátran felvállalom az irántuk való, továbbra is fennálló rajongásomat... 

Még akkor is, ha lesznek olyanok, akik igencsak furán fognak majd rám nézni, ha egy-két címet megemlítek...

_____________________________
További érdekességek:

A gyermekkori kedvencek sötét végzete

Avagy: Hasta la vista, Halálosztó!

"Azok a régi szép idők..."

Sosem gondoltam volna, hogy valamikor én is ezt fogom mondani... Egy kis nosztalgikus eszmefuttatás, megemlékezés a szép régmúltról, ami már sosem fog visszajönni.

Képköltészet

Vár mindenkit a varázslatos képvilágú filmek filmszínháza!