Egy kis retro: Halálosztó filmkritika 1988-ból!

01/15/2022

Használjuk fel mi is a SkyNet módszerét, és menjünk vissza az időgéppel egészen 1988-ig!


Ma már szinte természetesnek vesszük, hogy a Terminator-széria (legalábbis az első két része) a halhatatlan filmklasszikusok közé tartozik. Cameron első két Terminator-filmje gyermekkorom nagy élményei közé tartozik (erről már magam is rengeteget írtam), melyek mind a mai napig inspirálnak. 

De vajon hogy vélekedtek erről a saját korában?

Érdemes megjegyezni, hogy bár ma úgy emlékszünk az első Terminator-filmre (akkori magyar címén: Halálosztó), mint egy hatalmas sikerfilmre, és ez így is van, de nem úgy, ahogy gondoljuk: nem egy olyan sikert kell elképzelni, mint mondjuk a Star Wars esetében, hogy a bemutatása pillanatában már garantált volt a siker. A Halálosztó esetében ez szép lassan építkezett, megjelenése idején nem volt egyéb, mint egy feszes tempójú, jól megcsinált akciófilm, mely szépen termelt a mozipénztáraknál (1984 legsikeresebb filmje volt), de kultfilm csak évek múltán lett, legfőképpen a VHS korszakban terjedt leginkább a híre.

Összességében a film inkább volt közönségsiker, mint kritikai siker.

Bemutatásakor olyan filmekkel kellett felvennie a harcot, mint David Lynch Dűnéje (melynek éppen most fut nagy sikerrel egy újabb feldolgozása Denis Villeneuve rendezésében), illetve Kubrick klasszikusának, a 2001-nek a folytatása, 2010 - A kapcsolat éve, Peter Hyams dirigálásában. Mindkét filmet leiskolázta egy alacsony költségvetésű kis filmecske, melyet senki sem várt, és melyet minden előzetes számítgatás szerint a filmes szakemberek (köztük a film producerei is) úgy gondolták, jó, ha egy hétig fut majd a filmszínházakban, aztán mindenki szépen el is felejti az egészet. A fiatal, a Piranha 2-vel már csúnyán megbukott senkiházi filmrendezőnek, James Cameron-nak meg is gyűlt a baja a producerekkel rendesen, akik mindenbe beleszóltak, hogy hogyan kellene megvágni a filmet (eredetileg azt szerették volna, ha a tartálykocsi felrobbanásával ér véget a film, még a fémcsontváz megjelenése előtt!!!), és a marketing és promóciós költségeket is alaposan megnyirbálták, hogy Cameron-nak ténylegesen könyörögnie kellett, hogy növeljék meg a marketingköltségeket.

De kérése süket fülekre talált.

Baló Júlia interjúja Arnold Schwarzeneggerrel a Halálosztó magyarországi bemutatásának idején
_______________________________________


Nem csoda, hogy HÉT ÉVET kellett várni, amíg a folytatás elkészült: Cameron-nak bár meghozta a sikert első igazi rendezése, de maga a forgatás egy rémálom volt a számára, és a filmet készítő Hemdale céggel semmi szín alatt nem akart újra dolgozni. Szó szerint meg kellett várni, míg a cég szabályosan csődbe megy, hogy eladja a Terminator-jogokat (melyekbe addig keményen kapaszkodott), melyet Cameron kérésére az akkor már szép sikereket elérő Carolco vásárolt meg (Andy Vajna és Mario Kassar cége, mely a 80-as és a 90-es évek legnagyobb akciófilmsikereiért volt felelős: Rambo-filmek, Vörös Zsaru, Emlékmás, Terminator 2).

Én magam egy varázslatos időszakként tekintek vissza azokra a (számomra legalábbis) boldog, és megannyi zseniális filmmel teli 80-as, 90-es évekre. Lehet hogy ez csak nosztalgia, nem tudom, de még a Jeff Wincott-féle B-filmeket is imádom abból a korszakból. Valahogy volt még valami élet, valami lüktetés azokban a filmekben, amely a mai túl steril, túl mű filmekben már nincs meg.

Mániákusan gyűjtöm a korszak filmjeit, újságjait, és mindent, amire csak rá tudom tenni a kezem, sajtóanyagokat próbálok mentegetni, hogy ezáltal dokumentáljak mindent, ami akkor történt. A Galaktika-folyóirat nagy kedvencem volt már akkor is, és az 1988-as évben kiadott, 92-es számban rábukkantam egy igazi nosztalgikus kincsre: a korabeli Halálosztó kritikára!

Vajon a kritikusok hogyan tekintettek akkoriban James Cameron filmjére? Mivel sehol sincs fenn a neten a szöveg, ezért én most bemásolom ide az egészet. A meglehetősen kritikus írásból ki fog tűnni az, amiről már beszéltem az előbb, hogy ez a kultikus jelleg koránt sem volt olyan egyértelmű, és a siker sem volt annyira magától értetődő, bizony voltak sokan, akik fanyalogtak.

Persze ez mindig így van.

Jöjjön hát az írás maga a 88-as Galaktika szám állandó FILM, TV, VIDEO rovatából!


FILM, TV, VIDEO

Májusi filmbemutató: A Halálosztó

2029-ben vagyunk, atomkatasztrófa után, amikor a Földön újabb háború dühöng: hatalmas, villámló halálsugarakat kibocsátó lánctalpas szerkezetek tipornak el mindent, miközben a gépuralom ellen lázadókkal csatáznak. Az égen gyilkoló szuperhelikopterek manővereznek, lenn mindenütt pusztulás, törmelék, zűrzavar. A félelmetes, nyomasztó jövőkép nem sok jót ígér, a lázadóknak mindössze egy esélyük van: csak leendő vezetőjük, John Connor viheti diadalra ügyüket. Hogyan próbálja mindezt megakadályozni a komputervezérlésű géptársadalom, erről szól James Cameron 1984-ben készült amerikai filmje, A Halálosztó (The Terminator), amely azonkívül, hogy hazájában az 1984-es év egyik legnagyobb sikere volt, és a sci-fi filmek avoriazi filmfesztiválján 1985-ben elnyerte a legjobb film díját, a hazai videókörökben is jól ismert sikerfilm.

Az előbbiekben vázolt alapszituációból kibontakozó cselekmény első lépcsőjeként - elektromos kisülések kíséretében a jövőből visszatérve - 1984-ben Los Angelesben materializálódik a Halálosztó (Arnold Schwarzenegger), ez a félig gép, félig ember teremtmény, hogy megölje Sarah Connort (Linda Hamilton), a majdani John Connor leendő anyját. Isaac Asimov A halhatatlanság halála című regényének olvasása óta tudjuk, hogy milyen következményekkel jár egy ilyen bűntény: valóságváltozás következik be, és az új valóságban John Connor - törvényszerűen - már nem fog létezni. Megérkezik azonban a jövőből egy fiatal gerilla, Kyle (Michael Biehn) is, akinek az a feladata, hogy megvédje a mit sem sejtő Sarah Connort. A Halálosztó módszeres alapossággal kutatja és üldözi a nőt, de Kyle megmenti, és vele együtt menekül. Végül sikerül legyőzniük a gyilkolásra programozott gépembert, és közben gyengéd szálak szövődnek közöttük...

Kyle személyében adva van tehát a pozitív hős, aki a nem kevésbé pozitív mondanivalót hordozza magában: a nemes, jó ügyért való harcot, a jövőbeli emberiség megmentését. Ezzel a nemes figurával szemben viszont ott áll az abszolút rosszat képviselő, szélsőségesen negatív címszereplő, az emberfölöttien szörnyűséges géplény, aki elejétől végig akcióban van a filmen. A Halálosztó nem más, mint mechanikus céltudatossággal mozgó eleven gyilkológép: Sarah keresése közben először megöl két azonos nevű nőt, majd végez Sarah barátnőjével, és amikor fegyvert vásárol, a maga módján fizet érte: a frissen szerzett szuperlézerpuskával szitává lövi a fegyverkereskedőt. Nem kíméli a rendőröket sem: kocsistul robbanva be az őrszobára, halálra zúzza az ügyeletes tisztet, majd mindkét kezében egy-egy automata gépfegyvert tartva, szobáról szobára, folyosóról folyosóra járva lemészárolja az egész rendőrséget. Gépember mivolta mindvégig nyilvánvaló: infravörös látásával célkeresztszerűen, koordináta-rendszerben érzékel mindent (ahogy időnként a kamera a nézővel láttatja), folyamatosan utasításokat kap, hogyan cselekedjen, és hogy minél tökéletesebb, emberhez minél hasonlatosabb legyen, még izzadni is képes. Rajta nem fog a golyó: amikor például a diszkóban Kyle az utolsó pillanatban kétszer is megmenti a lány életét, egy-egy gépfegyversorozatot ereszt belé, annak csak a mechanikus hatását érzi, és ha ez le is dönti, mindig újra talpra áll. Elpusztíthatatlansága már-már mitikusnak tűnik: felrobbantják, végtagjai leszakadnak, átmegy rajta egy tartálykocsi, már csak egy csontváz, de nem egy amúgy is félelmetes kísértetcsontváz, hanem egy továbbra is funkcionáló fémskeleton vagy robotgépezet, amely, mint egy szuper-Gólem, rendíthetetlenül megy tovább.

Sok a kegyetlen, brutális halál látványa a filmen, és ez még akkor is sokkoló, hogyha elkövetőjük egy géplény, egy elembertelenedett, antihumánus jövő képviselője, küldötte. Mivel ő uralja a mezőnyt, a film legnagobb részét az akció, az üldözés, a pusztítás teszi ki. Ezt csak időnként szakítják meg a lírai részek, vagyis Sarah és Kyle románca meg a robot(ember) öngyógyító tevékenysége: felszakadt alsókarját még tovább hasítja, hogy hozzáférjen az ott futó huzalokhoz, majd kivágja sérült bal szemét. Színészi játékról nem nagyon lehet beszélni, bár Arnold Schwarzenegger, mint rezzenéstelen arcú, kevés szavú gyilkolóautomata a maga nemében jó, Sarah alakítója, Linda Hamilton kellőképpen paranoiás, Michael Biehn azonban a pozitív hős halványabban eljátszott, kisebb kaliberű szerepében nem tud Schwarzenegger egyenlő ellenfele lenni.

A James Cameron és Gale Anne Hurd által írt sztori egészében véve jól funkcionál, bár elég későn tudjuk meg, miről is van szó tulajdonképpen: Kyle csak akkor mondja el a lánynak (és a nézőnek) küldetése célját, amikor a diszkóbeli lövöldözés után a Halálosztó elől lopott kocsin menekülnek. Kár, hogy a döntő szerepet játszó üldözési és akciójelenetek hihetősége csak a western- és kalandfilmek szokásos szintjén mozog. Ügyesen használják ki viszont a történetben rejlő időutazási paradoxont, az egész sztori keretét alapjában véve ez adja meg, és ezt színezi tovább egy-két apró epizód: "Nagy vihar készül+ - mondják egyszer Kyle-nak [saját megjegyzés: a cikk írója itt téved, ugyanis Sarah-nak mondják, nem Kyle-nak... EJNYE-BEJNYE! Hát hogyan nézted meg ezt a filmet???], aki igenlően válaszol, persze ő a nukleáris háborúra gondol, az utolsó jelenetben, a benzinkútnál pedig egy gyerek lefényképezi Sarah-t, és ez lesz az a kép, amelyet a férfi a jövőben magánál hord, illetve hordott a film elején.

Részlet a Terminator Vault című (csak angolul) megjelent albumból. További képek, érdekességek az alábbi bejegyzésben: 

Nincs végzet
https://www.beronis.hu/l/nincs-vegzet/

James Cameron, akinek épp a múlt hónapban láthattuk - a különben ennél két évvel később készült - A bolygó neve: Halál című sci-fijét, ebben a nagyon jó ritmusú, kitűnő trükkök és díszletek tömegét felvonultató, de nagyon kemény filmjében sem törekedett kubricki mélységekre, amit azonban vállalt - az akciót, a kalandot, az izgalmasságot -, azt abszolút profi módon teljesítette. 


Hát ennyi...

Sajnos nem tudom, ki írhatta a kritikát, mert a szerző nem volt külön megjelenítve.

Mindenesetre, zárszóként annyit jegyeznék meg, hogy ha ezzel a filmmel is tudtak ennyire keményen bánni kritikus szempontból, vajon mit szóltak volna, ha (mondjuk az időutazásnak köszönhetően) előre tudják, hogy később milyen folytatásokkal kellett ezt az első két részben felépített (és kritizált) nívót MÉG LEJJEBB szállítani... talán ha ezt tudják, jóval kíméletesebbek lettek volna a nagyon kemény Halálosztóval.

Jócskán megkésve: Amikor a Corvin-mozi Budapesten a programjára tűzte A Halálosztó újbóli levetítését 2016 nyarán, természetesen én is ott voltam... és így kicsit átélhettem magam is a múltat - jó pár évtizeddel később (a képen egyébként a táskám vállpántját szorítgatom, csak mivel az is fekete színű, ezért nem látszódik).

____________________________________
TOVÁBBI ÉRDKESSÉGEK
Szomorú rajongói kritika a Terminator: Sötét Végzet című filmről
https://www.beronis.hu/l/a-gyermekkori-kedvencek-sotet-vegzete/


Egy meglehetősen ritka, oldschool Terminator-poszter, mely magában hordozza a 80-as évek minden ismérvét!