Egy poszt, ami mélyen megérintett

08/17/2019

Az alábbi posztra a facebook-on bukkantam rá, és annyira mélyen érintett, hogy gondoltam itt a MySphere-en is megosztom, mert bár mindenki tisztában van vele, milyen az élet ebben az országban, szeretném, ha minél többen elolvasnák, és elgondolkodnának rajta... A szöveget Vara Veronika írta, és remélem nem haragszik rám, hogy kölcsönveszem, és itt is megosztom. Mindezt annak a reményében is teszem, hogy talán van rá esély, hogy valami változzon... ha nem is sok.

Én is mélyen átérzem e sorokat, én is éltem külföldön, Indiában, és bár az a másik véglet, ahol túlságosan is laza az élet, úgy érzem, mi még mindig nem találtuk meg a helyünket a világban, itt Európa szívében, se nyugathoz, se kelethez nem tartozunk, és magunk se tudjuk, hogy pontosan mit is akarunk.

Jó nekünk ez a nyugodt állóvíz, és mégsem. Változást akarunk, és mégsem...

De ezt a változást magunkban kell elkezdeni, a vezetőinktől nem várhatunk semmit, ez nem az ő dolguk... ők csak bábok, és teszik, amit tenniük kell. Mi is tegyük, amit tennünk kell... hogy legalább egy kicsivel jobb legyen. Itt, ebben az országban, ami egy sokkalta jobb hely is lehetne, ha egy kicsit is kedvelnénk egymást, önmagunkat, és kevesebb gyűlöletre (vész-kór, ahogy a Megapoliszi álmokban nevezem) pazarolnánk az energiánkat.

Persze ehhez idő kell, de minden másodperc alkalmas arra, hogy elkezdjünk valamit, akármilyen kis lépéssel is indulunk el, az is több, mint a semmi.

Csak induljunk el.

Végig az útszélen...

___________________

M E N E K Ü L J Ö N A K I T U D ( minden betűjével egyetértek annak ellenére, hogy momentán itt kell éljek)

Egy tíz év után hazaköltöző magyar őszinte vallomása...Érdemes elolvasni!!!
"Csak egy nyomós indokot szeretnék bárkitől is hallani, hogy miért kéne ide hazajönni?"
"Mivel 10 év után márciusban hazajöttem, így számomra eléggé aktuális a téma és szeretném leírni az én véleményemet.
Ha hazaköltözne fél millió magyar mostanság, akkor maximálisan fél évet adnék nekik és már menekülnének is. Röviden és tömören megpróbálom felsorolni, milyen dolgokon is kellene változtatni:
egymás elfogadása
egymás segítése
becsületesség
tisztelet
összefogás
állandó stressz helyett mosoly 📷:)
Tudom, könnyen beszélek én, hiszen megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor nem kell állandóan az anyagiakon aggódni. Ha az ember belecsöppen egy nyugati ország életébe, az első, amitől megnyugszik, hogy elég pénzt keres.
Ha elég pénzt keres, tud tervezni, tehát van motivációja. Ha van motivációja, van életkedve. Ha sok hasonló ember veszi körül, vidám lesz.
Sajnos, amit én itt látok lassan 5 hónapja, borzasztóan elkeserítő.
Munka
Először is, ha munkát keresel, szinte irreális elvárásokat kellene teljesíteni kritikán aluli pénzösszegért. Ha nincs elég végzettség vagy tapasztalat, maradnak a végzettséghez nem kötött munkák éhbérért.
Az albérletárak az egekbe szöktek, amit ilyen fizetések mellett képtelenség kifizetni. Vidéken szinte nincs munka, én jelenleg Kaposvár mellett lakom és a munkaügyi hivatalba való regisztrálás után közölték, nincs munka.
Budapesten is eltöltöttem pár hetet, naponta jó pár önéletrajzot elküldve. Azzal sem tisztelik meg az embert, hogy értesítsenek, nem te kapod az állást.
A munkába állás is rizikós, hiszen a legtöbb helyen be sem jelentenek, de ha mégis, akkor is csak minimálbérre a többit kézbe kapod. Könyörgöm és ha valaki szülni akar vagy lerokkan vagy bármi problémája adódik és hivatalosan minimálbéren van, akkor annak az embernek milyen választása van?? Éhen hal???
Tolerancia
Utálni mindenkit független attól, hogy magyar vagy esetlegesen külföldi. A rokonoktól elkezdve a barátokig mindenki gyűlölködik. Szerintem sokaknál az irigység dominál, azaz a másiknak miért megy jobban.
A rossz anyagi helyzet miatt mindenki feszült, így könnyebben ki is jön a sodrából és szinte alig várja, hogy valakin leverje. Budapesten járva döbbenten láttam, hogy vadidegen emberek apró ügyekből óriásit kerekítenek és nem zavartatva magukat, ordítoznak egymással.
Sok a válás, a gyerekek elég nagy százalékban csonka családban élnek. A gyerekek a pénz hiánya miatt sok dologból kimaradnak, például: továbbtanulás, nyaralás. Ahogy hallom a válások legnagyobb oka anyagi jellegű.
Megadtam az esélyt
Írhatnék ide regényt, de a lényeg, hogy ilyen közhangulatba, ilyen maradi életszemlélettel, reménytelen jövőbe egy külföldön élő magyarnak nincs kedve hazajönni és hülye is lenne, ha megtenné.
Én sem vagyok normális, de mentségemre szóljon, hogy megadtam az esélyt, megpróbáltam és igyekszem pozitívan felfogni és levonni a következtetést. Szeretem ezt az országot, de élhetetlen.
Ezt a népet pedig ránevelni arra, hogy összefogjon illetve, hogy kiálljon a jogaiért, sajnos szinte lehetetlennek tartom, ugyanis kint is elég nehéz akár egy "jó" magyarral találkozni és megbízni benne.
Sok a rossz tapasztalat. A magyar emberek többsége a végletekig önző, csak magával foglalkozik, panaszkodik a négy fal között, de nem tesz semmit azért, hogy jobb legyen.
A szeretet hiánya
Akárhányszor hazajöttem külföldről, az első kérdés mindig az volt: mennyit keresel?
A legfontosabb talán, ami nélkül nem nemzet egy nemzet, az pedig a szeretet. Sajnos ez már régen nem érezhető...
Érzelmileg, lelkileg ez az 5 hónap a mélybe taszított és alig várom, hogy megint elhagyhassam ezt a rossz közeget, de valószínűleg ezúttal örökre.
Ui: csak egy nyomós indokot szeretnék bárkitől is hallani, hogy miért kéne ide hazajönni?"

_______________________

Linkek:
Az új vallás, a szeranizmus: https://www.beronis.hu/uj-vallas-szeranizmus/
A Megapoliszi álmok és az eltitkolt történelem: 
https://www.beronis.hu/l/ami-a-megapoliszi-almokbol-kimaradt-acrem-a-birodalom/