Egy remek sorozat: Vaják

05/11/2020

Előljáróban annyit, hogy én egyáltalán nem ismertem a Vaják (azaz a The Witcher) univerzumát, se a játékokkal nem játszottam, és a könyveket sem olvastam, és a sorozatra is teljesen véletlen bukkantam rá, a lejjebb belinkelt remekül megkoreografált harci jelenet vitt rá arra, hogy adjak egy esélyt neki.

Első látásra a Vaják egy Trónok harca-utánzatnak tűnt, és lehet, hogy egyedül vagyok vele, de (bár szeretem a Trónok harca-sorozatot), nem lettem akkora rajongója, mint sokan mások, és a sorozat körül kialakult óriási felhajtást se nagyon értem. Tény, hogy mélyebben ábrázol egy fantasy világot, ármányokkal, szennyeslelkű alakokkal (nem olyan mesés világgal, mint például a jóval "gyermekbarátabb" Gyűrűk Ura), de nem hiszem, hogy ezt a Trónok harca tette meg először.

Először a Trónok harcához is kellett egy kis idő, míg nekem is elkezdett tetszeni, az első évadot többször is elkezdtem, mert eleinte nem igazán fogott meg a cselekmény. Túl szerteágazó volt a sztori, rengeteg karakterrel,  akik közül alig volt egy-kettő, akivel azonosulni tudtam volna (ami számomra minden jó sztori alapját jelenti, itt dől el a számomra, hogy tudok e egy adott könyvért vagy filmmért rajongani), így a cselekmény se nagyon érdekelt, többször el is aludtam rajta. Később persze ez változott, igaz, még mindig nem néztem végig a teljes sorozatot, és ismét újra kell kezdenem, mert már azt sem tudom hol tartottam. 

Mindez persze sokkal könnyebben menne, ha nem lennék annyi filmmel és könyvvel betáblázva, de előbb-utóbb időt fogok szentelni rá...

...aztán jött a Vaják, ami egyből megfogott, remek karaktereivel, a világával, sodró cselekményével. A történet nem különösebben különbözik egy átlagos fantasy-világokat bemutató, e műfajba sorolható mű történetétől, sárkányok, birodalmak, varázslók, királyok, harcosok világában járunk.

A főszereplő és címszereplő magányos hős szerepére nagyon jó választás volt Henry Cavill-t választani, akit én nagyon szerettem ez előtt is, és sajnáltam, hogy nem igazán tudott eddig befutni... Igaz, én a Man of Steel szerepében is nagyon szerettem, és bár gyűlölöm Zack Snyder-t és amit tett a Batman-Superman Univerzmmal, Cavill végig szimpatikus volt a számomra, és jól hozta a kryptoni szuperember szerepét.

Igaz, még csak az első évad ment le, különösen tetszett a Vajákban, hogy (a Trónok harcával ellentétben) szisztematikusan építi fel a világát, nem egyből kétszáz karakterrel nyit, hogy aztán kövesd a velük kapcsolatos eseményeket ahogy tudod. Valakit ez leköt, de sajnos én úgy működöm, ha valami érdektelen a számomra, akkor elkalandozok és nem igazán érdekel mi történik a képernyőn. 

Éppen ezért, a Trónok harca sokáig mindig ott halt be nálam, és ott hagytam abba a nézését, amikor a Sean Bean által játszott királyt kivégzik, pedig igazából csak ott indulna be a cselekmény. Sean Bean az egyik kedvenc színészem, a Trónok harcát is a legelején az ő nevével reklámozták, minden plakáton ő volt. Akkoriban, még a kezdetekben egy silány Gyűrűl Ura utánzatnak hittem, és nem is különösen figyeltem fel rá, amíg rá nem jöttem, hogy egy sokkal mélyebb világ kerül itt bemutatásra. 

Akkoriban kicsit csalódott is voltam. Imádtam a Gyűrűk Ura első részét, A Gyűrű Szövetségét, melynek hatására óriási Gyűrűk Ura-lázban égtem, a könyveket is elolvastam, Tolkien csodálatos és mély rétegekből álló világában éltem (Mortimasz kalandjainak megalkotásában is óriási hatással volt rám ez a világ). 

És akkor jöttek a filmes folytatások, a Két torony és A király visszatér, melyek rendkívül vérszegények lettek, és óriási csalódást jelentettek a számomra. Borzasztó vontatott lett a cselekmény, minden belassult, eltűntek a tétek, súlytalan lett az egész. Minden, ami az első részben olyan jól működött, az egyszeriben eltűnt. Talán mindez megelőzhető lett volna,  ha Peter Jackson inkább egy trilógia helyett két részben meséli el Tolkien történetét, és nem ragaszkodik annyira a három filmhez, mert az első rész után szerintem az egész cselekmény meghal. Éppen ezért számomra ha A Gyűrűk Ura-filmekről beszélünk, nekem csak az első rész jelent valamit, olyannyira, hogy akár egy különálló, folytatások nélküli filmként is el tudnám képzelni.

A könyvekmben sem történik sok minden az első rész után (Tolkien is megírta emlékirataiban, hogy hosszú időre megállt, mert minden ihlete elfogyott), de a folytatások szerintem így is jobbak inkább könyv alakban. Főleg a harmadik kötethez csatolt Függelék-rész tetszik, ahol időrendi sorrendbe le van vezetve, hogy mi lett a karakterek sorsa a cselekmény lezárása után. Emlékszem, Legolas és Gimli történetét kicsit meg is könnyeztem, hogy ketten egy hajóban kihajóztak az Anduinon keresztül a nagy óceánra, ahol aztán senki sem tudja, mi lett velük.

Akkoriban a könyvekben szereplő Középfölde-térképekhez hasonlóan magam is rengeteg saját térképet rajzoltam, hogy én is valami hasonló világ alapjait építhessem fel, valahol az egyik még mindig meg van, és néhány saját elnevezést fel is használtam a BERONIS-trilógiában.

A Vajákban tehát különösen tetszik az, hogy lassan építkezik, hogy nem egyből minden karakter van a képünkbe tolva (A Gyűrű Szövetségéhez hasonlóan, hogy ennél a példánál maradjunk). Ez olyannyira így van, hogy a végén még kicsit csalódott is voltam, az évad végére, ahol valami nagyobb, monumentálisabb összecsapást, vagy legalábbis valami (Trónok harcában bekövetkező, Sean Bean által játszott király kivégzéséhez hasonlítható) csavart vártam, de ez igazából nem történt meg.

De igazából így sem volt hiányérzetem, kárpótoltak ezért a remek karakterek, és az évad fináléjában leginkább részt vevő Anya Chalotra szépsége és remek játéka.

A mágusnő karaktere különösen jól van megírva, és nem csak a szépsége miatt fogott meg, de tény, hogy rendkívül szép színészőt választottak a szerepre, és Henry Cavill-el közös jeleneteikben valóban érződik köztük a kémia. A szerelmi szál az egyik erőssége a Vaják sztorijának, az a tipikus játék, hogy hol közel kerülnek egymáshoz, hol elsodródnak, mégis mindvégig érződik az a szerlem, amit egymás iránt éreznek.

Amikor az egyik akciójelenet után, a környezetre fittyet hányva először esnek egymásnak a helyszínen, kifejezetten az egyik kedvenc jelenetem volt. Nem az jelnet erotikus mivoltja miatt, hanem mert rendkívül jól megírt és odaillő jelenet volt, melyet nem látunk minden mozgóképes alkotásban (mármint minőségiben), és engem is megihletett a BERONIS későbbi részeinek megírásában (igaz, egy hasonló jelenet már jóval ezelőtt szerepelt a fejemben, de itt most meggyőződhettem róla, hogy tényleg működhet).

Egy remek harcjelenet az első évadból
____________________________________


Az Anya Chalotra által játszott Yennefer torz külsőből hihetetlen, mindenkit elbűvőlő szépséggé alakul, az új külsőjében való első megjelenése az egyik legerősebb pontja volt számomra a sorozatban, amire (mivel semmi információm nem volt erről a világról) egyáltalán nem számítottam.

A sorozat második évada sajnos csak úgy néz ki jövőre fog kijönni, mivel a vírushelyzet miatt most minden csúszik. Hosszú lesz kivárni, de talán addig lesz időm elkezdeni a könyveket is, és legalább addig eljutni, míg a sorozat első évada véget ér.

Addig is kiváncsian várom a folytatást!

Egy saját készítésű térkép, melyet még A Gyűrűk Ura hatása alatt készítettem régebben... néhány helyszín elnevezését a BERONIS-ban is felhasználtam.