Egy rövid vallomás: Miért szeretem annyira a tudományos fantasztikum műfaját?

04/04/2019

A tudományos fantasztikum számomra inkább egy látásmód, egy világnézet, mint műfaj. Eszközeivel lehetőség nyílik arra, hogy a jelenkori állapotokat, félelmeket, problémákat lemodellezhessük, kivetíthessük, felnagyíthassuk, láthatóvá tegyük.

Tükröt tart elénk.

A tudományos-fantasztikus művek olykor közvetlenül az emberi lélek mélységeibe néznek bele. Fajunk egy sötét autópályán halad az éjszakában, és bármikor kisodródhat minden kanyarnál. Miközben utazunk, rá vagyunk utalva a saját magunk által létrehozott technológiára, ami mind segíti, ugyanakkor fenyegeti is létünket. A tudományos-fantasztikus történetek példázatai azok a fényszórók a sötétben, melyek segítségével talán láthatjuk az utat, és így talán sikeresen vehetjük azokat a kanyarokat, melyek még előttünk állnak.

A tudományos fantasztikum mindig skizofrén módra tud nagyon derülátó, optimista, illetve akár mélyen pesszimista is lenni, hogy ezáltal figyelmeztessen minket arra, hogy történelmünk egy zsákutca felé halad, és semmi esélyünk nincs a túlélésre.

A tudományos fantasztikum láttatni engedi a legrosszabb rémálmainkat is.

Rendkívül átfogó, komprehenzív műfaj ez, mely képes górcső alá venni fajunk állapotát, technológiai fejlettségünket, és lehetőségeinket. Az emberiség fejlődik, együtt fejlődünk a saját magunk által kifejlesztett technológiával együtt (mely fejlődésben mi, magyarok is igen komolyan és tevékenyen részt vettünk, lásd az alábbi összefoglaló cikket: https://femina.hu/terasz/magyar_talalmanyok1/), és e két szereplő viszonyának mélyreható elemzése a tudományos-fantasztikus művek talán legfontosabb témája.

Fejlesztünk és fejlődünk, új utakat keresünk.

Hogy milyen irányba, az már egy másik kérdés...

...és ki tudja, hogy ez a kísérletezgetés aztán hova fog majd vinni minket.

A tudományos fantasztikum olykor egyszerre magasztalja a legjobb emberi tulajdonságainkat, miközben képes megmutatni a legrosszabb jellemvonásainkat is. Számtalan történelmi korszaknak megvoltak a maga félelmei illetve reményei, illetve az ezekből fakadó jövőképei is. Ott volt például a hidegháború okozta atomfegyver-fenyegetés, az első Holdra lépésből fakadó optimizmus, vagy a számítástechnológiai fejlődésből származó túlzott társadalmi elidegenedés.

Ezek a félelmek és remények mind megnyilvánultak az adott kor műalkotásaiban, filmjeiben és irodalmában is.

A túlzott gépesítés, az általunk létrehozott mesterséges intelligenciától való félelem már ott volt a korai Frankenstein-történetekben is. Mi lesz, ha egyszer a megalkotott lény az Istent játszó alkotója ellen fordul?

Az atomfegyverek által sújtott Japán hozta felszínre a gammasugárzás által gigászi méretűre nőtt, pusztító és fenyegető szörnyet, Godzillát.

Ahogy a bolygónkról egyre inkább eltűntek a homályos foltok, és fajunk mindent feltérképezett már, jött az új határvonal, a csillagok és az Univerzum mélységes mélye. Mi várhat ott ránk? Van e helyünk a létezésben, vagy az emberiség talán csak egy véletlen biológiai és kémiai folyamat műve lenne?

Számtalan kérdésre mind a mai napig nem tudjuk a választ, és sok mindenre talán soha nem is fogunk választ kapni, mivel a mi emberi szintünkön egyszerűen képtelenek vagyunk a Világmindenség megértésére.

És így talán csak egy láthatatlan életfolyóban sodródunk tovább előre... vagy ki tudja, hogy merre.

A mai kor problémáját (legalábbis számomra, ami engem leginkább érdekel) az egyén, az ember és a rendszer szembenállása, és az ebből fakadó feszültség jelenti. Ezt a témakört leginkább a szociológiai tematikájú tudományos-fantasztikus művek próbálják elemezni, és a Beronis-trilógia részeinek is fontos tárgyát képezi.

Képesek e vajon a különböző nemzetek, nációk arra, hogy egy mindent átfogó és mindent egyesítő eszmerendszer szerint éljenek? Működtethető egyáltalán egy ilyen hatalmas, globális rendszer, vagy mint minden birodalmi törekvés a történelem során, ez is bukásra van ítélve?

Korunkban az emberek átadták az életük feletti teljes jogot egy számukra teljesen láthatatlan hatalomnak, akik mindenben helyettünk döntenek, és semmi esélyünk sincs a beleszólásba. Azt esszük, amit ők adnak, azt nézzük a tévében, amit ők vetítenek nekünk. Elmondják, hogyan éljünk, hogy öltözködjünk, kinek drukkoljunk, kire szavazzunk.

Vajon az ember tényleg erre hivatott, hogy mindent jó előre a szájába rágjanak, és irányítsák minden mozdulatát, vagy ez is egy újabb zsákutca lesz?

Előbb-utóbb majd ez is kiderül.

E túlzott kontrolltól való félelem hozta létre többek között az 1984 és a Szép új világ című műveket is, hiszen ezeket a folyamatokat a tudományos-fantasztikus művek írói már jól előre érzékelték és meglátták. Ezek a művek felteszik a kérdést, hogy vajon képesek lennénk e más módon is együtt élni egymással, vagy tényleg egy mindent irányító szuperstruktúra létrejötte lenne az egyetlen megoldás?

Ez az a kérdés, amelyre talán már sosem kapjuk meg a választ.

Ahhoz ez a szuperstruktúra már túlságosan is kiépült, túlságosan is a kezében tart a létezéséhez szükséges minden fontos strukturális elemet (média, törvényhozás, jogszabályozás, erőszakszervezetek, stb).

De mégis ott motoszkál a fejünkben a tudományos-fantasztikus történetek megalkotására képes emberi képzelet egyik (talán legfontosabb) fő kérdése: "De mi lenne, ha..."

Mi lenne, ha valami mégis máshogy történne?

A tudományos fantasztikum kihívás elé állít minket, hogy legalább arra a kis időre egy kicsit másképpen gondolkodjunk. A gondolkodásmódunkat nem változtathatja meg, de viszont fel tud ajánlani másfajta nézőpontokat, másfajta perspektívákat.

Alternatív valóságokat nyit meg előttünk, melyekben (biztonságosan) elveszhetünk.

Nem feltétlen szükséges ehhez a tudomány és a technológiai állapotunk pontos ismerete. A legjobb művek egyébként is csak a legritkább esetben törekednek valódi hitelességre, és inkább a "lehetséges", az "elképzelhető" az, amire főként törekednek. Jelen korszakunkhoz köthető problémák ábrázolása a fő cél, szociológiai és politikai helyzetünk hibás működésének megmutatása, természetesen egy szórakoztató, ugyanakkor azonosulásra lehetőséget adó  (ezen a téren sajnos több mű is elbukik manapság) történet köntösébe bújtatva.

Persze jó, ha egyre jobban képezzük magunkat a tudomány és a technológia terén is, és ez egyre inkább fontosabbá fog válni majd a jövőben, hiszen ha tetszik, ha nem, egy tudományos-fantasztikus világban élünk. Talán ez is a magyarázat arra, hogy ez a kezdetben igencsak lenézett műfaj hogyan tudta átvenni az uralmat például a mozipénztáraknál, hiszen a világ legsikeresebb filmjei között böngészve túlnyomó részt a tudományos-fantasztikus, illetve a fantasy zsánerbe tartozó alkotásokat találunk. 

A fejlődés hihetetlenül felgyorsult, és olyan iramban halad, mint talán még soha előtte.

A tudományos-fantasztikus művek egyik fő félelme, a gépek általi hatalomátvétel már réges-régen megtörtént. A gépek már réges-régen átvették az uralmat. Elég csak bárhol körülnézni, az összes nyilvános helyen, az utcán járva, a buszokon utazva. Az emberek hozzánőttek okostelefonjaikhoz, melyek már a személyiségük részét képezik, és egyszerűen képtelenek elszakadni ezektől a mindennapi élethez nélkülözhetetlenné váló szerkezetektől.

Az életünk minden egyes színterén ott vannak, és ott segítenek minket a gépek. A konyhában, a nappaliban, kinn az utcán. Vajon ha ez a folyamat továbbra is így folytatódik, és egyre több feladatot ruházunk át a gépekre, melyeket annak idején mind mi, emberek csináltunk, mi marad majd nekünk?

Mi olyan marad majd nekünk, amitől továbbra is embernek érezhetjük még magunkat?

A tudományos fantasztikum képes rá, hogy emlékeztessen minket arra, hogy technológiánk, a találmányaink bármikor cserbenhagyhat minket, bármikor elromolhat, "rossz útra terelődhet" és ez által ellenünk fordulhat... vagy esetleg maguk a tudományon uralkodó, és azt felhasználó körök fordítják majd ellenünk.

És akkor újra csak mi, emberek maradhatunk egymásnak.

Nincs az a találmány, ami önmagában rossz lenne, a kérdés csak az, mire használjuk őket. Mire "használtatják" velünk őket. A gépek nem jók vagy rosszak, az emberek viszont igen. Illetve, ez sem pontosan igaz... Az ember maga is olyan, mint a gépek: önmagában ő sem jó vagy rossz... minden a rendszert működtető hatalmi érdekek által dől el, hogy melyik utat választja.

A tudományos fantasztikus művek olykor ünnepelik az emberi találékonyságot, a bátorságot, kíváncsiságot, együttérzési képességet. Ezek a képességek mindnyájunkban megvannak, és valóban csodákat vagyunk képesek elérni általuk.

Azonban van egy másik aspektus is, mely szerint mindnyájunknak megvannak a saját, belső démonaink, melyek valahol titkon végig irányítanak minket, és így mint faj, saját lehetőségeinket talán sohasem fogjuk kihasználni, a találmányaink és az elért technológiai teljesítményünk csak saját, belső negatív tulajdonságaink kivetülései csupán.

Semmi más, csak kontroll.

Ellenőrzés.

Hatalom.

És akkor még ott van a tudományos-fantasztikus műfaj alighanem legalapvetőbb dilemmája: vajon az ember használja a technikát, vagy fordítva, a technika használja az embert?

A tudományos-fantasztikus történetekben megvan ez a yin-yang állapot, hogy nagyon optimista, ugyanakkor mélyen pesszimista is tud lenni velünk, emberekkel kapcsolatban.

Bárhogy lesz is, sosem adhatjuk fel az álmodozást.

A tudományos fantasztikum az egyik útja annak, hogy álmodozzunk, illetve, hogy kiűzzük magunkból a démonokat, a jelenkori és mindenkori félelmeinket. Ezekben a labilis, bizonytalan időkben a tudományos fantasztikum lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük legnagyobb reményeinket és a legnagyobb félelmeinket saját magunkkal, illetve a kollektív, emberiségre váró jövőnkkel kapcsolatban. Ezzel együtt megmutatja a technológiánkhoz fűződő nehéz, problémás viszonyunkat is, miközben együtt haladunk a bizonytalan jövő felé, a Világegyetem mindent átfogó, hideg sötétjébe merülve, amelyben talán az is lehet, hogy semmi helyünk nincsen.

A tudományos fantasztikum megerősítheti a helyünket az Univerzumban, vagy akár meg is kérdőjelezheti azt.

Akik pedig a felszín alatt meghúzódó tartalmakra nem annyira kíváncsiak (vagy félnek ezekkel szembesülni és inkább elhatározzák, hogy nem is érdekli őket), azoknak szimplán megmaradnak izgalmas, szórakoztató történeteknek.

Mert a tudományos fantasztikum nem kötelező jelleggel foglal magába mély, mögöttes tartalmakat, akár az is lehet a célja, hogy csak szimplán szórakoztasson, mindenféle mélyreható mondanivaló nélkül.

Mindannyian felfedezők vagyunk a magunk saját, mindennapi szintjén, és a döntés csak rajtunk áll, hogy mennyire akarunk részt venni ebben a sok-sok izgalmas kérdést felvonultató, csodálatos kalandban.

Hogy hogyan vehetünk ebben részt? Nem kell ehhez űrhajókon cikáznunk a csillagok között, vagy időgépbe ülnünk, megzavarva ezzel a teljes tér-idő koninuumot... A mi részvételünk (hiszen a rendszer részeként már nem vonhatjuk ki magunkat semmiből, egyformán felelősek vagyunk minden egyes tettünkért) ebben a soha véget nem érő kalandban hasonlóan izgalmas és legalább ennyire fontos tevékenységektől függ, mely a következő három kötelességünkből áll:

Tájékozódás. 

Olvasás. 

Tanulás.

Fajunk és Földünk jövője függhet tőle.

______________________
További érdekes olvasmányok a témában:
Kárpáti György -  Schreiber András: A sci-fi (válogatott tanulmányok)
Metropolis folyóirat 2003/2: Science fiction
G. Gurevics: A képzelet birodalmai (Galaktika 31., 1978)
James Cameron's Story of science fiction (filmsorozat illetve könyv is megjelent angol nyelven)

__________________
TOP 5 TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS REGÉNYEK
Arthur C. Clarke: 2001 - Űrodisszeia (1968)
Halálosztó-könyvsorozat (A Cherubion Könyvkiadó kiadásában)
StarCraft-könyvsorozat (A Szukits Könyvkiadó kiadásában)
Ray Bradbury: Fahrenheit 451 (1953)
Stanislaw Lem: Solaris (1961)

TOP 5 TUDOMÁNYOS-FANTASZTIKUS FILMEK
Alien (Alien, 1979, Ridley Scott)
Az ember gyermeke (Children of Men, 2006, Alfonso Cuarón)
Elpusztíthatatlanok (They Live, 1988, John Carpenter)
Mátrix (The Matrix, 1999, Larry & Andy Wachowski)
Terminator 2: Az Ítélet Napja (Terminator 2: Judgment Day, 1991, James Cameron)
+ Páncélba zárt szellem (Ghost in the Shell, 1995, Mamoru Oshii)
   Robotzsaru (Robocop, 1987, Paul Verhoven) 

KEDVENC KÖNYVEK ILLETVE FILMEK A MISZTIKUS-THRILLER-HORROR MŰFAJBAN:
H. P. Lovecraft összes művei
Stephen King:
 A ragyogás (1977)
Alien (1979, Ridley Scott)
A dolog (The Thing, 1982, John Carpenter)
A kör (The Ring, 2002, Gore Verbinski)
Démonok között (The Conjuring, 2013, James Wan)
Halálhajó (Event Horizon, 1997, Paul W. S. Anderson)
Gonosz halottak-trilógia (Gonosz halottak, The Evil Dead, 1981; Gonosz halottak 2 - Halott vagy hajnalra, Evil Dead - Dead by Dawn 1987; A sötétség serege, Army of Darkness, 1992, Sam Raimi)
REC (2007, Jaume Balagueró, Paco Plaza)
Síri találkozások (Grave Encounters, 2011, Colin Minihan, Stuart Ortiz)
Wer (2013, William Brent Bell)

+ TOVÁBBI KEDVENCEK, MELYEK NEM HIÁNYOZHATNAK A LISTÁRÓL:

12 dühös ember (12 Angry Men, 1957, Sidney Lumet)
A gyűlölet (La Haine, 1995, Mathieu Kassovitz)
A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége (The Lord of the Rings: The Fellowship of the Ring, 2002, Peter Jackson)... a filmek közül nekem csak az első rész tetszett!
A ház hideg szíve (The Haunting, 1963, Robert Wise)
A kincses bolygó (Treasure Planet, 2002, Ron Clements, John Musker)
A sebhelyesarcú (Scarface, 1983, Brian De Palma)
A vérzés (The Bleeding House, 2011, Philip Gelatt)
Acéllövedék (Full Metal Jacket, 1987, Stanley Kubrick)
Amadeus (1984, Milos Forman) 
Batman: The Animated Series (animációs sorozat, Warner Bros, 1992-1995)
Berlin felett az ég (Wings of Desire, 1987, Wim Wenders)
Broken Sword: The Shadow of the Templars (számítógépes kalandjáték, Revolution Software, 1996)
David Nicholls: Egy nap (2009)
Egy rém rendes család (Married... with Children, 1987-1997)
Rambo: Első vér (First blood, 1982, Ted Kotcheff)
Fargo (1996, Ethan & Joel Coen)
Fekete István minden műve!
Gargoyles (animációs sorozat, Walt Disney, 1994-1997)
Indiana Jones filmek + könyvek + Az ifjú Indiana Jones kalandjai sorozat!
Kerülőutak (Sideways, 2004, Alexander Payne)
Két félidő a pokolban (1961, Fábri Zoltán)
Marguerite Duras: Oroszlánszáj (1967)
Mennyei Királyság (Kingdom of Heaven, 2005, Ridley Scott) A RENDEZŐI VÁLTOZAT!!!
Nagy zűr kis Kínában (Big Trouble in Little China, 1986, John Carpenter)
Nincs bocsánat (Unforgiven, 1992,Clint Eastwood)
Robert E. Howard: Conan összes
Robert E. Howard: Solomon Kane összes 
Sir Arthur Conan Doyle: Sherlock Holmes összes
Titanic (1997, James Cameron)
Toyboy - Selyemfiú a pácban (Spread, 2009, David Mackenzie)
Vissza a jövőbe-trilógia (Back to the Future, 1985, 1989, 1990, Robert Zemeckis)