Hatások és fejhajtások

11/09/2019

Az előző bejegyzésemben már említettem, hogy a '80-anas,'90-enes évek filmjeinek és képregényinek (Batman, Superman, Pókember, Spawn, (és a még német nyelvű) Conan, Hulk...) és játékainak a gyermeke vagyok. Számomra a '90-nes évek volt az utolsó nagy korszak, amelyben még születtek zseniális, eredeti alkotások, a rám legnagyobb hatással lévő művek mind ekkor születtek, hogy aztán a 2000-es évek már csak a régi korok remekeinek remake-jeivel, lemásolgatásaival teljenek.

A gyermekkori rajongás a legtisztább és legerősebb rajongás, amit érezhetünk például egy művészi alkotás iránt, legyen az film, zene vagy könyv, és én mindenképp azon vagyok, hogy amennyire lehet, ezt a gyermeki tisztaságot idősebb koromban is megőrizzem. Gyermekkorban vagyunk a legnyitottabbak a külső hatásokra, ingerekre,  így az ebben a korban szerzett (akár művészeti, film- és olvasmány)élmények valamilyen formában egész életünkön át elkísérnek minket.

Előljáróban megjegyezném, hogy semmiképp sem szeretném előre megmondani, hogy az olvasóknak mit kellene érezniük a BERONIS-trilógia olvasása kapcsán, ahogy a BERONIS-jegyzetek sem ezért készültek, csupán a tiszteletadást szeretném megadni azoknak a műveknek, amelyek olyan nagy hatással voltak rám a könyvek megírásánál.

Azt is szeretném hozzátenni, hogy ha egy film, sorozat vagy könyv tényleg jó, akkor teljesen mindegy, milyen korban születik, az mindig is jó lesz, készüljön bármikor. A legtöbb kedvenc gyermekkori filmemet, sorozatomat ma is szeretem, és bizonyos időköznként újranézem őket, vagy beletekintek egy-egy részbe.

Persze ugyanakkor szem előtt tartom azt is, hogy az írás, az alkotás első szabálya, hogy elsősorban valós, az életből szerzett tapasztalatainkat vessük papírra, hiszen úgy tudunk egyedit alkotni, ha szakítunk az addig bevált sémákkal, szadbályokkal. Ez a tétel számomra is nagyon fontos, ugyanakor nem tudom elvitatni, hogy számtalan alkotás, könyv, film és zene hatott rám is az évek során, és hat mind a mai napig. 

De ezzel nincs is semmi baj.

Nem feltétlenül csak művészeti alkotás, de rengeteg valós, a világban vagy velem történt esemény is feldolgozásra kerül a BERONIS-trilógia lapjain. Az írás, az alkotás számomra azt is jelenti, hogy visszaadjak, rekonstruáljak egy olyan élményt, amit például egy film megnézése vagy egy könyv olvasása közben éreztem.

A valóságon alapuló történelmi regény. Önéletrajzi regény. Fantasy. Sci-fi. Mese. A BERONIS-trilógia minden műfajt egyesít magában.
______________________________________


Ha esetleg okostelefon böngészőjéről néznéd az oldalt, a jobb élvezhetőség kedvéért kérlek fordítsd el a készüléket! A megfelelő hang, felbontás, képarány és a beépített háttérvideók megjelenítéséhez MINDENKÉPP laptop vagy pc használata javasolt.


A '80-anas, '90-enes évek filmjeiben még mindent megépítettek (díszleteket, szörnyeket, különböző fantasy-karaktereket), és nem csak műnek ható számítógépes effektekből álltak a filmek, valahogy több meló érződött azokból az alkotásokból, bármennyire is elavultnak tűnnek is mai szemmel ezek a művek. A mai filmekben minden veszély amolyan "studiósan elkészített" műveszély, ami igencsak aláássa az izgalmi faktort, a sérülések, a vér is csak úgy "studiósan" van ott, semmi valóságérzet nincs mögötte.

Nem szeretnék a túlzott nosztalgia csapdájába esni, de meg szeretnék emlékezni azokról az évekről, amelyhez hasonlók már soha többé nem lesznek. Amikor a videókazetta-kölcsönzők, ahova bizonyos időközönként rendszeresen jártunk a falunkból a szomszédos városba, számomra maga volt a fantázia birodalma. A sorok között járva különböző filmek borítói néztek vissza rám, és mindig óriási izgalommal töltött el, hogy vajon milyen új "mozgókép-csodákra" bukkanok ezúttal. Azokban az időkben inkább a filmek rabja voltam, mint a könyveké, rengeteg videókazettánk volt, hiszen rendszeresen átmásoltuk a kikölcsönzött videókazettákat. A falunk iskolájában is mindig én voltam az egyedüli, aki büszkén eldicsekedhetett, hogy milyen új filmeket néztem meg, a többiek meg csak hallgatták, ahogy elmesélek bizonyos részeket. Így visszagondolva fogalmam sincs, a többieket miért nem vitték el a szüleik a kölcsönzőkbe ugyanúgy, mint engem, de ők mindig megvárták, míg az adott filmeket (az a néhány) tévécsatorna a műsorára tűzi. Mivel jártam hittanra, számtalanszor rendeztünk filmnézős különórákat, ahova szinte mindig én vittem a filmeket, hiszen nem csak kifejezetten vallási témájú filmeket néztünk, hanem számtalan mást is.

Gyermekkorom kedvenc figurái még mindig ott vannak a polcomon, poszterek itt-ott a falakon, hogy tovább inspiráljanak, és sose felejtsem el, milyen érzés is volt gyermekként rajongani valamiért... Remélhetőleg nekem is sikerül majd alkotnom valami olyasmit, ami hasonló érzéssel tölti el az embereket.

Persze akkoriban a televízió is egészen más volt. Ma már egyáltalán nem nézek tévét (maximum nagyon néha egy-két bajnokok ligája meccset), de annak idején alig lehetett kirobbantani a készülők elől (ezt a szerepet aztán szép lassan később a számítógép vette át). Imádtam a Disney-délután meséit, mint például a Kacsamesék, Gumimacik, Csipet Csapat, Micimackó, Balu kapitány, és még sorolhatnám, illetve az olyan sorozatokat is (ciki vagy nem, vállalom), mint a Dallas vagy a Szomszédok. 

Nemsokkal később jöttek be a parabola segítségével fogható több száz külföldi csatorna, és én azonnal beleszerettem a Cartoon Network által sugárzott olyan sorozatokba, mint a Space Ghost, a Batman: The Animated Series, a Thundarr, a Johnny Quest, a Scooby Doo és a többi William Hanna-Joseph Barbera produkció, The Flintstones, a Dexter Laboratóriuma, és még lehetne sorolni a végtelenségig. Bár nem a Cartoon Network-on, hanem egy német adón ment, de az egyik legnagyobb kedvencem a Gargoyles sorozat volt, melyet egyébként szintén a Disney készített. A sorozatra egy korábbi kedvenc, a Tini Nindzsa Teknőcök is nagy hatással lehetett, hiszen az alapfelállás nagyon hasonló, csak itt mutáns nindzsák helyett az éjszaka leple alatt életre kelő vízköpő-lények a főhősök, akik Batman-hez hasonlóan éjjel ténykednek, hogy megőrizzék egy hatalmas metropolisz békéjét. 

 A BERONIS-trilógia egyik rejtélyes hősének, Vakembernek a megalkotásában minden bizonnyal  igen nagy szerepet játszott a gyermekkori Denevérember-rajongásom.
________________________________________


A TMNT-sorozathoz még abban is nagyon hasonlított, hogy amíg a teknőcöket egy talpraesett riporterhölgy, April O'Neil segíti, addig a Gargoyle-ok oldalán egy szintén rátermett New York-i nyomozónő, Elisa Maza védi az igazságot. 

A szép lassan családdá összeálló csapat legnagyobb ellenfele a leginkább Lex Luthor-Bruce Wayne-kombinációjára hajazó multimilliárdos üzletember, a mindig valamilyen sötét, furfangos gaztetten ügyködő, dúsgazdag David Xanatos.

Büszkén pózolok a születésnapomra kapott Gargoyles-akciófigurával (valójában a rosszfiút, David Xanatos-t kaptam meg). A Gargoyles rajzfilmsorozat volt az egyik legnagyobb kedvencem gyerekkoromban. Maga a történet nagyon hasonlított a Tini Nindzsa Teknőcökhöz abban, hogy szintén a társadalmon kívül álló, számkivetett karakterek, "rémségek" osztották az igazságot New York megapoliszában, de ezúttal főhőseink nem a csatornákban rejtőzködtek, hanem templomtornyok tetejéről néztek le ránk vízköpők formájában. 

Talán nem véletlen, hogy a számkivetettség motívuma a BERONIS-trilógia karaktereinek megalkotása során is az egyik kedvenc témámmá vált. 

Többségében ezek a filmek és sorozatok természetesen mind amerikaiak voltak, és ezek az alkotások úgymond egyfajta betekintést engedtek az amerikai létformába, egy csipetnyi amerikát hozott el nekünk ebbe a mindenfajta monumentalitást nélkülöző magyar világba.  A BERONIS-trilógia Megapolisza az akkoriban tudatosan-tudatlanul elraktározott képek által átélt érzelemvilágból meríti talán a legtöbbet.

Az amerikai kultúra szinte elárasztotta az agyamat, ha még hozzátesszük, hogy a megboldogult TV3 akkoriban kezdte el vetíteni az azidőtájt fénykorát élő Chicago Bulls meccseit, és én szinte azonnal a bikák nagy rajongója lettem: nem létezett számomra más, csak Michael Jordan, Scottie Pippen, Dennis Rodman, az akkoriban annyira divatos kosaras kártyák vásárlásakor is szinte csak őket kerestem. Ha akkoriban létezett volna Facebook vagy Instagram, biztos vagyok benne, hogy nekik lettek volna a legtöbb követőik. Sajnos erről lecsúsztak, már ha ezek a követőszámok egyáltalán jelentenek valamit. A kosárlabda-meccsek hangulata már akkor is rabul ejtett.

Később esett csak le, milyen nagy mázli, hogy az idő tájt nőhettem fel, hogy én még láthattam őket játszani (igaz, csak a tévé képernyőjén keresztül). Bár a meccsek csak nagyon későn voltak, de mindig felvettük őket VHS kazettákra, így napközben meg tudtam nézni az újabb csodát. 

A Terminator-filmekből ismert Cyberdyne Systems Társaság (amely a SkyNet feltalálója és megalkatója), illetve a BERONIS-trilógiában szereplő Miscren Társaság logója.

___________________________________________


Aztán ott voltak a hétvégék, amikor esténként mindig volt valami nagy esti film, melyet mindig nagyon vártunk: rendszerint a műsorújságokat (Úristen, de rég is volt...) már előre átböngésztük, és mindenki bekarikázgatta tollal azt a műsort, amit nézni akart.

Akkoriban álmodni se mertem volna, hogy ez a világ egyszercsak ódivatúnak fog számítani, és úgy elmúlik, mintha sose lett volna, és átveszi a helyét ez a személytelen, lélekromboló, névtelen trollokat kitermelő virtuális lét.

A negyedik képen szereplő, a BERONIS-trilógiában is megjelenő Blú maci történetei egyértelműen Milne Micimackójának hatását tükrözik. Imádtam a Disney-rajzfilmet illetve a Disney-délután során vetített sorozatot is. Másik nagy kedvencem a harmadik képen szereplő Rupert maci kalandjai voltak, melyet szintén vetített a magyar televízió. Ezek mind nagyon mély benyomást tettek rám. Így volt ez a 4 dínó New York-ban (1993) című rajzfilmmel is, mely Steven Spielberg produceri felügyelete alatt készült, a Jurassic Park monumentális méretű sikerének köszönhetően. Ahogy az értelmet kapott, jóságos dinók a film végére megvadulnak, egyértelműen megjelenik Blú maci történetében is.

Alul: Fatty Bear's Birthday Suprise. Az 1993-as, különleges hangulatú játék nagyon nagy hatással volt rám annak idején, és minden bizonnyal Blú kalandjainak írása közben is valahol ott mostoszkált a tudatalattimban.

Ahogy a Megapoliszi álmokból Ginen Beronis által megtudjuk, a családi életünk érzelmi oldalról sosem volt teljesen rendben, de anyagi szinten igazából mindig mindenünk megvolt, és ezt nem pénzügyi értelemben értem, hanem a szellemi táplálékot értem ez alatt. Ma már úgy gondolom, ez szándékos volt, és ezek a filmek és könyvek pótolták azt a "szülői szerepet", amit az én szüleim nem tudtak megadni. 

A mindennapok során mindenki végezte a saját dolgát, és nem sokat beszélgettünk egymással, aztán mikor a család szétesett és a szüleim elváltak, még annyit se, mint azelőtt, és minden olyan addigi szokásaink és rég eltűntek, mint például a moziba járás vagy a közös délutáni vagy esti filmnézés, ami már szinte egy amolyan "szent hagyomány" volt nálunk hétvégenként. 

Akkoriban még minden új film megtekintése a kikölcsönzött VHS-kazettán nagy eseménynek számított nálunk, a tévé köré gyűlt az egész család esténként, és engem is magával ragadott az élmény. Természetesen akkoriban még nem foglalkoztam olyan elvont fogalmakkal, mint szerkezeti felépítés, színészi játék, forgatókönyv és hasonlók.

Húgommal, és saját készítésű Flintstones-járgányommal. A Flintstones-film az idő tájt jött ki (1994), és nagy rajongója lettem az őskori történetnek... ha pedig valaminek nagy rajongója lettem, szinte csak abban a világban éltem, és muszáj volt reprodukálnom valahogy az ott látottakat.

< Saját készítésű Batman és Robin-jelmezben. Nem egy álarcként funkcionáló sapkát szétvagdostam, aminek a szüleim nem igazán örültek :) Egyébként azon kivételek közé tartozom, akinek a Joel Schumacher-féle bugyutább változatok is tetszettek (inkább ő, mint Zack Snyder).

Így hát, ha például egy kis bátorításra vágytam, megnéztem például valamelyik Rocky-filmet Sylvester Stallone-val (a negyedik rész volt a kedvencem), és ez egy kicsit mindig helyrerakott. Ha valami sérelmet akartam feledni, ami a valóságban történt, általában nem beszéltem meg senkivel, hanem elmentem régészkedni Indiana Jones-szal (Indiana Jones-filmek), vagy vissza mentem a múltba Dokival és Marty-val a DeLoren segítségével (Vissza a jövőbe!-trilógia). Ha úgy éreztem, egy senki vagyok, és jelentéktelen életemet élem, máris ott termett egy Terminator, és én John Connor-ként beleélhettem magam (Terminator 2: Az Ítélet Napja), hogy milyen érzés valóban fontosnak lenni. Ha nagyon-nagyon rossz kedvem volt, megnéztem egy Gonosz halott filmet (titokban, csak az anyukám tudott róla, az apám nagyon elvert volna, ha megtudja), és máris nem tűnt akkora szörnyűségnek a helyzetem ahhoz képest, ami a filmekben a főhős Ash Williams-szel történik (számomra a legszebb hasonlatot adják az életre a Gonosz halott filmek: odakinn a sötétség és az őrület tombol, melynek a végét a főhös - mindenki gondoljon önmagára - egy ütött-kopott, tüledező viskóban próbálja kivárni). Már csak egy romos kunyhó jelenti a józan ész megmaradt (még tapintható és megfogható, érzékelhető) oázisát a sötétség és a téboly viharos tengerének közepén (egyébként nagyon emlékeztet ez a felállás a Cápa című Spielberg-filmre, csak ott a düledező viskót egy ütött-kobortt bárka váltja fel, a tomboló démonokat pedig egy tomboló, ragadozó óriáscápa). 

Csak éljük túl valahogy hajnalig...

Ma már úgy gondolom, az elhagyatott, düledező, magányos erdei viskók mi magunk vagyunk, akiket folyamatosan a kinti külvilág őrült, sötét vihara tépáz, és mindig csak egy haszálon múlik, hogy ne ragadjon el minket is az őrület.

Az őrület, amely ha nem is ekkora mértékben, de a mindennapjaink során is megmutatkozik, és sokszor igenis ugyanabból a határtalan, céltalan, lehúzó gonoszságból táplálokzik, ami a főhős Ash Williams-t is kínozza, "tormenting"-eli. És ha ez az egyszerű, mindennapi figura is túl tudta élni  ezeket a szörnyűségeket (feláldozva barátnőjét, és a saját egyik kezét), akkor talán mindnyájunknak lehet esélye a túlélésre.

Csupán nem szabad túlságosan túlértékelni a Gonosz hatalmát. Hiszen ő is csak a mi félelemenergiánkból táplálkozik. Ugyanilyen energiavámpírok vannak jelen a mi mindennapjaiknban is... amíg fel nem ismerjük őket.

Mondjon bárki bármit, számomra egy horrorfilm sem tudta felülmúlni azt a zseniális jelenetet, amikor a földöntúli, halálos játszmában egyedül maradt Ash Williams-t játszó Bruce Campbell a film vége felé a nagy finálé előtt feljön a pincéből, és mi zseniális módon elhelyezet kamerabeállítások és őrült vágások (illetve a zene és a hangeffektek) segítségével élhetjük át az elszabadult, határokat és valóságunk szabályait nem ismerő, tomboló őrületet.

Ugyanakkor pont ezek a nemes megpróbáltatások teszik a hősöket hősökké, ellentétben a valósággal, ahol nincsenek hősök, nincsenek nemes kalandok, csak egy kiüresedett, megalkuvásokkal teli, hideg, anyagias, szétzüllött világ.

És így tovább, a végtelenig tudnám sorolni, hogy egyes filmek milyen szellemi és érzelmi muníciót adtak nekem. És ők mindig ott voltak, ha szükségem volt rájuk, csak el kellett emelni egy kazettát a polcról, és máris megelevenedtek a tévé képernyőjén keresztül.

Terminator 2: Az Ítélet Napja videoárkád játék, és a T2 flipper automata. Annak idején, a '90-es évek elején szinte mindenhol ott voltak, és rengeteget csüngtem rajtuk (egy T2 flipper  automata a Westend-ben és a Duna Plázában is nagyon sokáig ott volt a későbbiekben is).

Szinte minden termék, ami a Terminator-névhez köthető, a gyüjteményem részét képezi, könyvek (köztük a filmek regényváltozata is), számítógépes játékok (mai napig a legnagyobb kedvencem a 90-es években készült Terminator: Future Shock, illetve a folytatása, a Terminator: SkyNet) "Így készült" könyvek és albumok, poszterek... és még sorolhatnám. Szinte bármit el lehet adni nekem és bármit megveszek, amelyen az 1984-es, illetve az 1991-es Terminator neve szerepel (Ha esetleg van bármilyen ilyen jellegű tárgy a birtokotokban, és szívesen megválnátok tőle, kérlek írjatok nekem a KAPCSOLAT menüpont alatt!).

A T2 mint brand két legtöbbször használt, jellegzetes promóciós képanyaga. Mivel rengeteg cikkem, interjúm, irodalmam volt hozzá, annak idején a reklámszervező szakmenedzser szak végzős hallgatójaként a Terminator 2 marketingstratégiájából írtam a szakdolgozatomat. A film poszterei és promóciós anyagai a kezdetektől azt a marketingtervet igyekeztek megvalósítani, hogy ne derüljön ki rögtön, ezúttal az Arnold által játszott kiborg a jó oldalon áll, illetve a képeken látszódó magányos embergép-image ne áruljon el túl sok részletet a történetből, de természetesen adja vissza annak hangulatát. Én mindig is nagyon rajongtam az ilyen fajta minimalista megoldásokért, és ezt az elvemet a BERONIS: Megapoliszi álmok könyv borítójának megtervezésekor is próbáltam megőrizni. Sose szerettem, mikor egy poszterre vagy borítóra a történet szinte összes szereplőjét belepréselik, inkább az ikonikus, "lényegre törő" ábrázolásmód híve vagyok.

További érdekesség:
 A Megapoliszi álmok eredeti, visszautasított borítóterve:
https://www.beronis.hu/l/a-megapoliszi-almok-eredeti-visszautasitott-boritoterve/
______________________________________


Akkoriban bármerre is jártunk, mindenhonnan viszaköszönt a Terminator mint brand, játékfigurák, könyvek, videójátékok (amikor még léteztek játéktermek), flipper-játékok, plakátok, VHS-kazetták, újságcikkek és borítók, TV-műsorok, zenekazetták (igen, akkoriban még magnók voltak) formájában.

A Terminator, John Matrix, Martin Riggs, John Rambo, John McClane, Indiana Jones, Ash Williams, ők voltak az én virtuális "nevelőszüleim", akiket később a kedvenc alkotóim, íróim, filmrendezőim váltottak fel.
______________________
< James Cameron a Terminator 2: Az Ítélet Napja filmvégi gyárkompexum-jeleneteinek forgatása közben.

Ha össze kellene számolni, biztos vagyok benne, hogy jóval több művészi alkotás segített ki a nehezebb időszakokból, mint ahány ember, akikre számíthattam. Persze nem feltétlen mérhető össze a kettő, hiszen egyetlen ember is képes lehet akár száz művészi alkotás "méretű" támogatást adni (néha egyetlen szó vagy tekintet is elég lehet, és persze a szülőktől vagy szeretteinktől kapott érzelmi támogatást semmivel sem lehet összehasonlítani)... de sokszor érzem úgy, ha bizonyos zenék, könyvek, vagy főleg filmek nem léteztek volna, az is lehet, hogy talán már nem is élnék.

James Cameron: "A sci-fiben azt szeretem a legjobban, hogy segítségével bármilyen témát fel lehet dolgozni anélkül, hogy bármely csoport vérig sértődne. Ilyen köntösben megírható egy történet, amely egy elnyomott kisebbségről szól, és az olvasók között ott vannak az elnyomottak, valamint azok is, akik hasznot húznak az ő elnyomásukból. Bárki elolvashatja a sztorit, és mindenki a saját ízlése szerint értelmezheti anélkül, hogy megbántaná a másik oldalon lévőket."

________________________________


A Terminator-filmek azonban nem csak remek akciófilmek, hanem rendkívül erős és markáns véleményt fejt ki rólunk, emberiségről, a fogyasztói rendszerünk csődjéről, ember és ember, ember és gép viszonyáról. Egy olyan civilizációról, amely következetesen és végérvényesen a megsemmisülés felé halad. Csömörfilmek a javából.

"A történelem halott". Ez a graffiti mind a Terminator első, mind a második rész könyvalakjában is megjelenik, visszatérő motívumként.

Broken Sword: Shadow of the Templars, 1996. A zseniális játék képvilágát és stílusát a híres Don Bluth, amerikai animációs filmkészítő (Charlie: Minden kutya a mennybe jut, A NIMH titka, Anasztázia, Egérmese, Titán - Időszámításunk után, Mese Rockkal, stb) segítségével készült.

Ha meg kellene neveznem a kedvenc számítógépes játékomat, az mindenképp a Broken Sword: Shadow of the Templars lenne (a folytatások sajnos már nem lettek ennyire jók). Remek történet, remek karakterek, remek helyszínek, izgalmas rejtélyek és egyedi hangulat. A Templomos Lovagok homályba vesző, rejtélyes és egyben tragikus történelme rányomja a bélyegét a játék hangulatára, melynek (többek között) Párizs rendkívül jó helyszínéül szolgál (a játék során elutazhatunk többek között Írországba, Skóciába, Szíriába, Spanyolországba is). A templomosok itt-ott elhelyzett nyomai nagyon ügyesen vannak elhelyezve a játékban, például templomokban, csatornákban, katakombákban bukkanhatunk rá egy-egy korabeli vésetre, szoborra, és egyéb ábrázolásokra. Ezt a monitorhoz szögező hangulatot próbáltam magam is átmenteni a BERONIS-trilógia lapjaira, amikor Megapolisz történelmét megalkotva a régen legyilkolt és elnyomott szeranisa felkelők nyomait itt-ott elhelyeztem a cselekményben. Az általános iskola után Vácra jártam gimibe, és a város egyes pontjai egy kicsit mindig a Broken Sword-ban látott Párizsra emlékeztettek. Sok helyen jártam már a világban, de Párizs sajnos még nem jött össze. Talán majd egyszer...


Templomos lovagok nyomai a Párizs alatti katakombákban, Broken Sword: Shadow of the Templars:

Egy-egy képkocka a Terminator: Future Shock, illetve annak kiegészítő-folytatása, a Terminator: SkyNet játékokból. Rendkívüli (a filmekhez hasonló szürkés színvilágú, gépies), magával ragadó hangulat jellemzi a jövőben játszódó, emberek és gépek csatáját bemutató játékot, mely hangulatot a korabeli PC Guru számítógépes játékokkal foglalkozó újságokban is nagyon dicsértek (természetesen annak idején szinte az összes szám megvolt), és számomra igen szomorú, hogy nem tett szert akkora hírnévre, mint például a Doom vagy a Duke Nukem, pedig simán van olyan jó, sőt... A rendkívül valósághű 3D-s megjelenítésnek közönhetően szinte a tériszony is elfogja az embert, mikor a játék során magas épületkomplexumok tetején találja magát, a zene és a hangeffektek pedig szintén zseniálisak, csakúgy, mint a játék egész textúrája. 

Óriási Terminator-rajongóként nagyon izgalmas élményt jelentett, amikor a filmből megismert helyszíneket (sajnos nem túl sokat) itt-ott elhelyeztek a játékokban, így például a Terminator első részéből ismert Tech-Noir bárt, illetve a SkyNet programot megalkotó Cyberdyne System Társaság főépületét is bejárhatjuk. A BERONIS-trilógia első kötetében, a Megapoliszi álmokban szereplő hírfal-reklámokban mindenhol felbukkan a GarivenWar című lövöldözős játék... A sors iróniája, amit akkor még senki sem sejt, hogy ez a háború tényleg valósággá válik majd a második kötetre, melynek így nem véletlenül adtam a Garivenháború címet. A hírfal reklámjai valósággá válnak, így a reklámok afféle előzetesként is szolgálnak.

Alul: Kiragadott képkockák a Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmből. Jól látható, hogy a film (az alaptéma történetéből adódó) hangulatos, szinte festményszerű (James Cameron illusztrátorként is dolgozott), monokróm képi világa mennyire hatott a Terminator: Future Shock és a Terminator: SkyNet grafikai megvalósítására. Számomra az egyik legszebben és leghangulatosabban megvilágított film a T2 (Adam Greenberg Oscar-díjra jelölt, zseniális munkáját dicséri, melyhez csak hozzáad Brad Fiedel nagyszerű, elektronikus filmzenéje), komplexitásáról egy nagyon jó cikk olvasható az alábbi link alatt:

https://www.jamescamerononline.com/T2Complexity.htm 

Bizonyos filmek, mint a Gonosz halott is (ahol a második részre a rengeteg szörnyűség végül már önmaga paródiájába megy át) a legsötétebb pillanatokban tartották bennem a lelket. Ezekhez persze később újabb alkotások is jöttek, tehát hazudnék, ha azt mondanám, hogy később nem készültek további jó filmek, mert ez nem igaz. 

A fiatalkorom lényegében a filmek imádatával telt, a könyveket csak jóval később fedeztem fel, és az első kedves olvasmányaim is mind a filmekhez köthetők: kedvenc filmek regényváltozatait olvastam, vagy fanfiction-öket (ezek közül a legkiemelkedőbb számomra a HALÁLOSZTÓ 2029-sorozat, melyeket magyar írók írtak, és Terminator-filmekből megismert jövőben játszódnak, az emberek és a gépek közötti elkeseredett harcot mutatják be), illetve nem kevés tanulmánykötetet, esszéket is, hogy jobban megértsem a filmek cselekménye mögötti mélyebb mozgatórugókat, a narráció felépítésének tudnivalóit. 

Képkockák az egyik kedvenc kalandjátékomból, a Simon the Sorcerer-ből. Imádtam a játék képi világát, az itt-ott látható emberi arcokat a sziklákon, a fák göcsörtös törzsein.

Idézet a BERONIS: Megapoliszi álmokból: "A sűrű, ismeretlen erdő viszont egyre inkább vonzotta magához a lányt, aki egyre beljebb merészkedett a mohás törzsű, göcsörtös fák között... torz, kérges testükön itt-ott mintha néma arcok néztek volna vissza rá." 

"Ezrel leszállt a fénykör közepére, és Mortimasz körbenézett a sötét tájon. A dolgozó lényeken. A hegyes sziklákon. Az egyenetlen sziklaköveken lévő bemélyedések és kidudorodások csalóka játéka miatt néha úgy érezte, kőbe vésett emberi arcok bámulnak vissza rá." 

The Legend of Kyrandia (Book One), 1994-ből, egy másik nagy kedvenc.


Ha fantasy-filmek, akkor nálam egyértelműen A Gyűrűk Ura első része, A Gyűrű Szövetsége nálam az abszolút favorit. Bár a könyvtrilógia mindhárom részét imádom, a filmváltozatok közül szerintem csak az első rész volt zseniális... a többi túlságosan monotonra, nehézkesre, vontatottra sikeredett, talán túl sok volt három darab háromórás filmre bontani a történetet. Az első részt viszont időnként muszáj újranéznem, és akár egyetlen, nyitott végű filmként is el tudnám képzelni. Az első rész sodrása lebilincsel, teli van eseményekkel, izgalommal, a folytatásokban viszont már nem tudok izgulni senkiért, mivel tudom, hogy úgy is mindenki túléli, vagy úgy is visszatérnek a halálból, mint Fehér Gandalf. Viszont a filmek is ugyanúgy mestermunkák ahogy a könyvek is, minden képkockájából és sorából érződik a gondosan kitalált mitológia és törtétenelem, melyet a saját tudásom szerint én is megpróbáltam érzékeltetni a BERONIS-trilógia Glarkenlegendáiban.

Mivel az első nagy kedvenc rendezőm James Cameron volt, és róla szinte semmi irodalom nem jelent meg a hazai piacon, így amit tudni szerettem volna vele kapcsolatban, azt mindet az internetről halásztam le (később aztán az ebay-nek köszönhetően már rengeteg angol nyelvű irodalmat és kötetet tudtam megrendelni). Az, hogy rengeteget olvastam angolul, nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen az angol nyelvtudásom is szépen fejlődött, így az angol középszintű nyelvvizsgát is könnyedén le tudtam tenni (a BKF reklámszervező szakának elvégzéséhez kötelező is volt a nelyvvizsga letétele).

A szimbólumok, logók szerepe nagyon fontos volt az olyan filmek, "brandek" esetében, mint például a Jurassic Park, Mortal Kombat, Batman, Terminator 2: Az Ítélet Napja. A legutolsó képen szereplő Szerán Fiai terrorcsoport jelképe is valahol e nagy elődök nyomdokain halad. Ezek a jelképek egyedi, megkülönböztető jelleget is adhatnak az adott "terméknek", és megsegíthetik a felismerést, hiszen az ehhez hasonló ikonokat könnyű megjegyezni, felismerni, és a marketingszerepük sem utolsó. Bármilyenek is legyenek a logók, mindenképp az adott történet hangulatát kell tükrözniük.

Aztán később, ahogy bővült a világlátásom, rengeteg olyan rendezőt megismertem, akik a kedvencemmé váltak, és akikről már könnyebb volt a hazai könyvesboltokban is irodalmat találni. Ilyen volt például Alfred Hitchcock, vagy Stanley Kubrick. Stanley Kubrick-hoz először szintén James Cameron-on keresztül jutottam el, hiszen több helyen is nyilatkozta, hogy Kubrick volt a legnagyobb példaképe, és a mester 2001: Űrodüsszeia című filmje miatt kezdett el egyáltalán filmezéssel foglalkozni. Nagy segítség volt, hogy számos remek folyóiratot is a figyelmembe ajánlottak, ilyen volt például a ma is létező Filmvilág (amelyben értesültem arról a szinopszis-pályázatról, amelyen különdíjat sikerült nyernem), vagy a METROPOLIS Filmelméleti és filmtörténeti folyóirat.

A Nemes Károly által írt tanulmány Alfred Hitchcock életéről is munkásságáról egyébként a legjobb, vékony, de rendkívül lényegre törő és remek meglátásokkal bővelkedik.

Jelenet Steven Spielberg Hook (1991) című filmjéből. Nagyon imádtam annak idején a filmet, mely egyébként óriási bukás volt a maga idejében (csakúgy, mint számtalan kedvencem, például a Gonosz halott-trilógia, vagy a Howard a kacsa is, de ez engem nem igazán érdekelt, ha egyszer tetszett). A film egyik központi szerelmi szálának rendkívüli szomorúsága nagyon mélyen érintett akkoriban, és úgy éreztem, nekem is ki kell találnom valami hasonlót... A szomorú szerelmes történetek egyébként is mindig a kedvenceim közé tartoztak a későbbiek során is (Titanic, Egy nap, stb...). Az idő közben megöregedett Wendy, illetve az örök fiatal Peter Pan szívszorító szerelmének története adta az ihletet a gyors öregedés tünetét mutató idődilatációs progéria szindróma kitalálásához, mely a BERONIS-trilógia történetében Ginen Beronis és Amy szerelmének állít szomorú akadályt. Azonban mindez csak részben fantázia, másik részben a saját életemből is tudtam hasonló példát meríteni, a saját bőrömön, méghozzá az egyik nem túl jól végződött párkapcsolatom során. Ez segített, hogy a saját élményeimet is le tudjam írni. Hasonló történet szerepel a Mel Gibson, Jamie Lee Curtis, Elijah Wood által fémjelzett, szintén nagyon jó, Halhatatlan szerelem című 1992-es filmben is.

Ha már love-story... James Cameron utolsó (számomra) vállalható filmje, az 1997-es Titanic az egyik legnagyobb kedvencem, elsősorban nem a szerelmi szál miatt, hanem a filmből áradó monumentális hangulat miatt (amely Cameron szinte összes filmjére jellemző, a képen látható, hogy számtalan a film szerkezeti felépítésével, elbeszélésmódjával, hatásával foglalkozó könyvet igyekeztem megszerezni). A mai napig az egyik legjobb élménymozi, ami valaha készült (igen, számomra ez egy külön filmes kategória). Az alsóbb szintekre zárt harmadosztályú utasok képe örökre belém égett, és talán évekkel később, a BERONIS-trilógia második kötetének. a Garivenháború írásakor tört újra felszínre: a Meteorkomplexum-támadás utáni szörnyű természeti katasztrófák elől a peremkörzetek felé menekülő akremiták elött a városvezetés lezárja az utakat, melynek köszönhetően agy véres, mindent felperzselő óriási háború alakul ki. A süllyedő hajó kicsiben nem más, mint az emberi társadalom, egy rosszul működő rendszer bukása, és ez a hasonlat mindenképp ráillik Megapolisz bukására is. A hajón a süllyedés pillanatában is játszó zenészek pedig megegyezhetnek Megapolisz kihalt, romos centrumkörzeteinek továbbra is automatikusan működő berendezéseivel... A hírfalakon még mindig reklámok mennek, a plázákban szól a zene, villognak a hirdetések... Ez a motívum egyébként egyik kedvenc sci-fi íróm, Ray Bradbury "Langy esők jönnek" című zseniális novellájában is szerepel, csak ott egy nukleáris háború viharában megmaradt kihalt, csúcsmodern, automatizált ház működésébe nyerhetünk kísértetiesen szomorú bepillantást.

A kedvenceim közé tartozik a Titanic-hoz hasonló szintén grandiózus szerelmi történet, az Elfújta a szél is, ahol Clark Gable zseniális figurája (és az egész szerkesztésmód, ahogy a háttértörténet a cselekményre hat) rendkívül megfogott.

Természetesen a szerelmi szál sem hiányozhat a BERONIS-trilógia cselekményéből (Ginen Beronis és Rae Anne Corzek románca), és e téren az Egy nap (One Day) című film volt az, ami a legnagyobb hatással volt rám. A film David Nicholls regényéből készült (nem tudom nem megjegyezni, hogy a magyar kiadás borítója sajnos mennyire gagyi lett), melyet csak a film megtekintése után olvastam el (a forgatókönyvet egyébként szintén az író írta, ami szinte mindig garancia a sikerre). Mind a film, mind a könyv zseniális lett, és mindig a könnyeimmel köszködöm, ha belenézek a filmbe, vagy újraolvasom a könyvet. Emma Morley és Dexter Mayhew két évtizeden át tartó románca rendkívül szívfacsaró, a hosszú-hosszú évek során hol közelebb, hol távolabb sodródnak egymástól."
"Whatever happens tomorrow... we had today."

Az Egy nap és a kedvenc szerelmes történeteimől szóló rövid cikkem a MySphere-en:
__________________________________________


A művészi oldal mellett roppant módon érdekelt az alkotók életútja is, így megtudhattam, hogy James Cameron vagy Stanley Kubrick élete sem volt fenékig tejfel (főleg Cameron-é, Kubrick-nal New York-i zsidóként azért megvoltak a kapcsolatai), és nekik is hosszú út vezetett a sikerhez, ami valahol további inspirációt is adott a számomra. Másik kedvencem, az erdeti és igazi Star Wars-trilógiát jegyző George Lucas is hasonlóan rögös utat járt be a sikerig, olyannyira, hogy később már a producerkedésen túl nem is akart a filmkészítéssel foglalkozni, annyira felőrölte az idegeit az egész élmény. Mivel rengeteget olvastam az életükről, a nehéz kezdetekről, ez akaratlanul is közelhozta őket hozzám, mivel ugyanezt a nehézséget érzem én is most, hogy az első könyvem megjelent. Aztán később, ahogy egyre több információm lett egyes alkotókról, például Cameron-ról, a sok érdekesség még inkább "emberivé" tette a szememben. Gondolok itt az olyan, csak rajongóknak számító részletekre, mint például az,  hogy James Cameron első felesége egy pincérnő volt, csakúgy, mint Sarah Connor a Terminator első részében, vagy az, hogy a Terminator-filmek kamionos üldözési jeleneteit Cameron már karrierje kezdetén kigondolta, mikor még kamionsofőrként dolgozott, vagy az, hogy a Terminator-filmek regényváltozatát Cameron még az iskolában megismert barátja, az írónak készülő, kevésbé ismert Randall Frakes írta Cameron javaslatára, és még sorolhatnám a végtelenségig.

Az egymásra hatás tökéletes példája: a rendre folyamatosan ügyelő, arctalan robot-rendőrök George Lucas 1971-es THX című filmjében, valamint a folyékony fém kiborg T-1000-es James Cameron 1991-es T2-jében.

Részlet a BERONIS: Megapoliszi álmokból, mely a Kreeg-modellű fakenekről szól: : "Ginen kilépett a kapun, lesietett a széles lépcsőkön, és hamar beleveszett a szintén széles utcán elhaladó emberek széles folyamába. A fiú egy Kreeget látott, amint az egyik járda szélén parkoló gariven-motor nyergében üldögélt. A hatalmas motor egy nyújtózkodó acélkutyaként nyújtotta előre mellső kerékvilláit. Nagy méretű, sötét szemfedőjén az elhaladó járókelők eldeformált alakja tükröződött. A Kreegek egyszerű járőrgépek voltak, a futószalagon gyártott fakenek egyik legelső képviselői, akiket szintén a Miscren Társaság állított elő. Nem volt akkora sabb külsejű Hagad vagy T.Zer modelleknek, de saját szerepkörükben ugyanolyan megbízhatóak voltak.

A Miscren gyáraiból csakis minőségi termékek kerülhettek ki.

A Kreeg emberi arcot imitáló, mozdulatlan, szoborszerű ábrázata egybeolvadt a fej nagyobb részét alkotó kerek, az ősrégi filmekből ismerős motorosrendőrökre jellemző, szemellenzős bukósisakkal, melynek fehérre festett, tükörsima felülete megcsillant a napfényben."

James Cameron sajnos a Titanic után (amit szintén nagyon szeretek) már inkább egyre ellenszenvesebbé vált a számomra, de a régi munkáit továbbra is elismerem és tovább inspirálnak a mai napig.

Két kalapos hős, Indiana Jones, illetve a BERONIS-trilógia egyik fontos karaktere, a rejtélyes, névtelen Vakember. A karakter egyébként tényleg úgy született, ahogy az a Megapoliszi álmokban is szerepel, csak nem Ginen Beronis-szal, hanem velem történt meg: egy unalmas, gimnáziumi biokémia órán egyszer csak Vakember nézett szembe velem a füzetem lapjairól... Valamiért izgalmasnak tűnt az ötlet, és már csak egy történetet kellett kitalálni köré.

További párhuzam az Indiana Jones-történetek és a BERONIS-trilógia között, hogy ahogy a kalapos régész kalandjaiban a sztori mindig egy fiktív, mesének hitt mítosz felemlegetésével történik, mely a végén mindig valósággá válik (a Frigyláda, a Végzet temploma, a Grál), úgy Ginen Beronis fantáziatörténeteiről is kiderül majd, hogy mégsem teljesen csak a képzelet szüleményei.

James Cameron eredeti koncepciója a Terminator kinézetéről. Az első tervek szerint a jövőből érkező kiborg bérgyilkos nem egy félelmetes külsejű, halált sugárzó izomkolosszus lett volna, hanem egy olyan figura (eredetileg Lance Henriksen játszotta volna, Cameron jó barátja (a Piranha 2-ben és az Aliens: A bolygó neve: Halál-ban is együtt dolgoztak, az utóbbi filmben már megkapta a szintetikus karakter, Bishop szerepét). Ez aztán nem valósult meg, és végül Arnold Schwarzenegger megnyerése után egy mellékszerepet kapott a filmben), aki teljesen jellegtelen, és könnyen beleolvad a Los Angeles-i tömegbe... ismerős a kép? Igen, a BERONIS-trilógiában szereplő rejtélyes, névtelen, halált hozó Vakember karakterére abszolút ráillik ez a jellemzés.

Mégis, ha meg kellene neveznem, mi volt a  leginkább hatással a karakter megalkotásában, akkor az eredeti, Lugosi Béla által fémjelzett (illetve az 1992-as, Francis Ford Coppola által rendezett) Drakula-filmeket említeném meg első helyen. Annak ellenére van ez így, hogy nem kifejezetten szeretem a vámpíros és Drakula-filmeket, viszont a karakterben rengeteg potenciál van, melyeket mindenképp fel szerettem volna használni. Ezt majd bővebben is kifejtem egy külön cikkben.

Alsó képen egy másik kalapos hős, Solomon Kane, akinek a varázslatos, kissé darkos, sötét kalandjai szintén nagy hatással voltak rám, és a névtelen Vakember figurájára. Robert E. Howard (a szintén nagy kedvenc, a barbár kimmériai Conan megalkotója) a '20-as, '30-as években irtotta a gonoszt a Weird Tales című ponyvamagazin lapjain. A magányos hős 2009-ben a mozivásznon is feltűnt, egy véleményem szerint nem annyira rossz (remek hangulat, jó csatajelenetek és zene), de összességében inkább közepes kategóriájú filmben. Indiana Jones, Conan, Solomon Kane, e hősök varázslat és valóság határmezsgyéjén játszódó kalandjai mind hatással voltak rám Vakember történeteinek megírásakor. Vakember karakterét tovább árnyalja az a tény, hogy a tettei miatt sokszor válik inkább negatív figurává, egy romlott világ romlott hősévé.

És néhány további inspiráció...

Cybersix, a szökött kiborglány, a kétbalkezes Darkwing Duck (gyermekkori kedvenc), Spawn, V, mint Vendetta (illetve természetesen Indiana Jones)... e magányos hős karakterek kalandjai mind hatással voltak rám. Vakember karakteréről később fogok majd részletesebben írni, mert nem szeretnék lelőni bizonyos fordulatokat, melyek a történetben következnek. Egy kevés további információ megtalálható a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Ginen Beronis című cikkben.

A kedvenc fanfiction-ök kategóriájában még az Indiana Jones-sorozatot is meg szeretném említeni, antikváriumokban bukkantam rájuk, magyar nyelven is megjelentek, és természetesen rögtön mindegyiket el is olvastam, miután összegyűjtöttem az összes nálunk is megjelent példányt. Indiana Jones, mint karakter is mindig rendkívül inspiráló volt számomra, ráadásul az ő fiatalkori élete is rendkívül rögös volt, az apjához fűződő igen viharos viszonya miatt is igencsak könnyen azonosulni tudtam a személyiségével.

Indiana Jones album- és könyvgyűjteményem egy része, köztük legfelül középen Indy bőrkötéses naplója. Az Indy-filmekre és történetekre jellemző, hogy a valóságból indul ki, majd az eredetileg "csak legendának, mesének" hitt, de végül mégis realitássá váló miszikumba ível át. Ez a fajta cselekményvezetés megtalálható a BERONIS-trilógia narratív felépítésében is.

Indy
 Jones könyvekből (és a remek Ifjú Indiana Jones-sorozatból) megismert rögös életútja sokszor inspirált sötétebbnek, reménytelenebbnek tűnő élethelyzeteimben, ahogy reményeim szerint majd Ginen Beronis is inspirálni tudja a hasonló helyzetben lévő olvasókat.

Példaként, hogy mire is gondolok, itt egy Indiana Jones-cikk a MySphere-en:
https://www.beronis.hu/l/indiana-jones-es-az-ozonviz-legandaja/

Sajnos a legutóbbi, negyedik Indy-részt már alaposan elrontották, de az eredeti trilógia a mai napig nagyon nagy kedvencem, időnként újranézem őket, sőt, az annak idején a tévében is sugárzott Ifjú Indiana Jones kalandjait is rendkívül szeretem. Nem tudom, hogy köze van e ennek ahhoz, hogy faluból származom, és a természet mindig is közel állt hozzám (gyermekként rengeteget játszottunk a környező erdőkben, ezeket az emlékeket a BERONIS-trilógia is megörökítettem), de a fantasy témájú filmek (Conan, Indiana Jones filmek, Gonosz halott-trilógia, Jumanji, Nagy zűr kis Kínában) és játékok (Legend of Kyrandia, Simon the Sorcerer, Mortal Kombat, Warcraft) mindig is közel álltak hozzám.

A Gonosz halott első része volt a legelső horrorfilm, amit valaha láttam, és rögtön a kedvencemmé vált (bár legelőszőr még nagyon féltem tőle). Maga a koncepció is zseniális: egy magányos hős egy omladozó, elhagyatott viskóban az elszabaduló őrület közepén. Az első rész még igazi sötét horrorfilm volt, a második rész már inkább átment komédiába, de remekül ötvözte ezt a két műfajt: az őrület, mikor már eljut egy olyan pontra, hogy nem lehet már mást tenni, csak nevetni rajta, ha nem akarünk mi is beleőrülni. A második rész a kedvencem a három közül, a második helyre mindenképp az első rész kerül, a harmadik szintén jó lett, de ott kezdték el a főhőst, a zseniális Bruce Campbell által megformált Ash Williams-et egyfajta nagyképű, sötét bájgúnárként ábrázolni, amivel én nem értek egyet, szerintem Ash egyáltalán nem ilyen, és nem is válna ilyenné az első két rész után. Ezt aztán tovább erőltették a későbbi Ash vs Evil Dead sorozatban, amit természetesen szintén megnéztem, és bár valamelyest hozta is az "Evil Dead-hangulatot", számomra nem volt meggyőző.

Az 1983-as Evil Dead, a Gonosz halott-trilógia első résznek plakátja, illetve az általam készített illusztrációs képanyagok.

BERONIS vs Gonosz halott: Egy általam készített fan-videó:

Vérözön-jelenetek híres filmekből (óramutató járásával megeggyező irányban): Gonosz halott, Gonosz halott 2: Halott vagy hajnalra, A sötétség serege, Halálhajó, illetve a zseniális mester, Stanley Kubrick által rendezett Ragyogás, mely Stephen King azonos című, nagy sikerű regényéből készült. Az utolsó, Photoshoppal általam megszerkesztett képen a BERONIS: Megapoliszi álmokban szereplő vérköpő fa látható, mely a könyv egyik fontos jelenete. 

A véröpő fa-jelenet Ginen Beronis egyik lázálmában játszódik, mintha ez a kivénhedt, ősöreg fa a gyökerein keresztül felszívta volna a "békés" falu összes halottjának vérét, és most mindezt a saját helyét, szerepét kereső Ginen Beronis nyakába zúdítaná. Az ehhez hasonló jelenetek mindig egyfajta megtisztulást szimbolizálnak, illetve az ahhoz vezető utat jelképezik (METROPOLIS Filmművészeti és filmtörténeti folyóirat, 2002/02: Stanley Kubrick). 

Rajongók figyelmébe ajánlom az alábbi cikkemet:
Hogyan inspirált az Evil Dead: Gonosz halott-széria?

https://www.beronis.hu/l/the-evil-dead-gonosz-halott/

Ennek ellenére szívesen néztem volna tovább, de sajnos érdeklődés hiányában levették a műsorrol, és nem forgatták tovább... annak ellenére, hogy az egyik legtöbbek által letöltött sorozat volt.

A kör című film híressé vált, megátkozott képkockái, illetve Vronsy hírhedt, kísértetjárta zuhogója, ahol Brink Jones vész-kórral fertőzött szelleme brutálisan meggyilkolt egy helyi kislányt, Mara Harris-t. Miután Ginen Beronis-nak sikerül kiszabadulni a helyszín sötét vonzásából, és Vronsy-ból is elköltözik, a fiúnak a későbbiekben többször is megjelenik a megcsonkított Mara Harris szelleme, mintegy jelezve, hogy Ginen bár Vronsy-ból megmenekült, az őt kísértő őrületből még nem... És talán soha nem is fog... Ez az ő átka.

A Gonosz halott első része egyébként nagyon hasonlít a Terminator első részére abban, hogy rendkívül alacsony költségvetéssel készültek, és emiatt is hihetetlenül sötét és valóságos durvasággal operál... mindkét franchise folytatásai pont emiatt lazíthattak a kemény hangnemen, mert az első rész brutalitása végig ott mozog bennünk tudat alatt, és ez pont elég.

Később persze rájöttem, hogy a Gonosz halott mennyit merített George A. Romero 1968-as klasszikusából, a nagysikerű Élőhalottak éjszakájából, de ez semmit ssm von le a filmek értékéből. Még akkor sem, ha Sam Raimi horrortirilógiájának mnindegyik része csúfos bukás volt a mozipénztáraknál, hála a hű rajongóknak, így is kultuszfilm-státuszba tudtak emelkedni.

Egy elborult vallási fanatikus szekta vezére a Dark Horse Comics Aliens-képregényeinek egyik számában, valamint a hatalmas tömeg a Kába-kő szentélye körül. A vallás, mint téma mindig is nagyon érdekelt, a középkor a kedvenc történelmi korszakom (bizonyítja ezt a gregorián zene imádatom, illetve Ridley Scott Mennyei Királyság című filmje hatalmas kedvencem). Mindig is szerettem kutatni, hogy vajon mi kell ahhoz, hogy az ember ennyire átadja magát egy ideológiának, egy eszmének, olyannyira, hogy még az életét is képes legyen adni érte. A szeranizmus vallási erejű szellemiségének kitalálása egyértelműen ennek az izgalmas témának az érzékeltetése céljából történt.

Andrej Tarkovszkij érzékletes képekkel operáló Solaris című klasszikusa Stanislaw Lem regényéből készült. A rejtélyes, "gondolkodó" bolygó, az intelligens, élő entitás ötlete egyértelműen nagy hatással volt rám a Szerán ábrázolásánál is.

Persze a fiktív történetek mellett számtalan valóságban zajló esemény, folyamat érdekel. Ezek közül a két nagy "kedvenc" (idézőjelben, mert végül is szomorú, hogy egyáltalán megtörténhettek) témám a Kennedy-merénylet és a szeptember 11-ei terrortámadás. Mindkét esemény valahol megváltoztatta a világot, és biztos vagyok benne, hogy sokkal több minden van a háttérben, mint amennyit talán valaha is tudni fogunk. Mindkét tragédiában tevékenyen részt vett az amerikai kormány is, és bár nem vagyok összeesküvés-elméle hívő, de ebben a két esetben rengeteg titok húzódik meg a háttérben. Szinte minden videót, írást, cikket elolvasok e két eseménnyel kapcsolatban, és bár megvan a magam véleménye, ez nem egyezik a hivatalos állásponttal, amit meg próbálnak etetni velünk.

A Csillagok háborúja Halálcsillagja, és egy illusztrációs fotó a BERONIS-trilógia Meteorkomplexumjáról. Természetesen a Csillagok háborúja eredeti filmtrilógiája is ott volt a kedvenc gyermekkori, rongyosra nézett VHS kazetták között, és bár nem voltam annyira elvakult rajongó, de én is nagyon szerettem. A BERONIS-trilógia írásakor aztán rádöbbentem, hogy a monumentális bolygópusztító gépezet volt az egyik "inspirációforrása" a Garivenháború című második kötetben felbukkanó, szintén halálos erejű Meteorkomplexumnak. A szörnyű gépezet támadása számtalan áldozattal járó óriás-tsunamikat és egyéb katasztrófákat okoz majd Megapoliszban, mintha egy "isteni csapás" lenne a gigászi háború vihara előtt. Mivel a BERONIS-trilógia próbál minél valóságosabb és realisztikusabb hatást elérni, ellentétben a Csillagok háborúja inkább fantasy-science-fiction elemeivel, a Meteorkomplexum is rendkívül valóságosnak hat: egy gigászi méretű gyárkomplexum, mely a Moraszir bolygó ásványkitermelésének egyik bázisa. Egy (belső szerveknek ható) dübörgő gépekkel teli, fullasztó, pokolszerű szörnyeteg, hasonlóan a Terminator 2: Az Ítélet Napja végén látható gyárkomplexumhoz, ahol a film végződik. A "meteorbombázás" ötlete egyébként megjelenik itt-ott a tudományos-fantasztikus irodalomban, például a Csillagközi invázió című 1997-es Paul Verhoeven filmben (mely Robert A. Heinlein regénye alapján készült) is megemlítik.
______________________________________

Rendkívül fontosnak tartom, hogy egy írót, alkotót ne csak a fiktív történetek inspirálják (természetesen ez is nagyon fontos, és nagyon erős motiválóerőt adhatnak, és a szimpán csak a szórakoztatás céljából készült művek sem elítélendők), hanem a valóság is, és a valóságunkban zajló események, folyamatok is.

"Ahogy  a világon egre inkább teret nyer a fogyasztói kapitalizmus, könnyen lehet, hogy a globalizáció elutasítására irányuló kísérletek is egyre durvábbak és erőszakosabbak lesznek." (Daniel Altman)
___________________________________


Nem kell ehhez zseninek lenni, a Kennedy-felvételen jól látható, hogy az elnök feje hátrabicsaklik, tehát semmiképp sem jöhetett a lövés a hivatalos verzióban erőltetett könyvraktár felől, és a két torony is szinte szabadesésben zuhan le a saját alapjába, ami az irányított robbantás ismérve, amikor az épületeket a saját alapjukra omolva robbantják le, hogy ne tegyenek kárt a környező más épületekben.

Az amerikai történelem mindig is érdekelt, ahogy az ehhez nagyon nagy mértékben hozzájáruló titkozatos szabadkőműves csoportok kialakulása is. Nem nehéz rájönni, hogy a BERONIS-trilógiában megjelenő, mindent uraló Acremcorp Társaság nem más, mint Amerika, a világbirodalom, mely a Szovjetunió bukása után a világ egyeduralkodójává vált. 

Ha valaki meg akarja érteni a napjainkban játszódó folyamatokat, elengedhetetlen, hogy Amerikát, az Egyesült Államokat is tanulmányozza, hiszen bárhova is tekintünk a világban, egyértelműen az USA mozgatja a szálakat minden fronton: kultúrában, művészetek terén, külpolitikában, ami aztán nagy kihatással van a belpolitikára is. Ez nem jelenti azt, hogy nagy USA-hívő lennék (bár a történelmük roppant érdekes), egyszerűen csak érteni szeretném, ami a jelenben játszódik, és ehhez meg kell érteni Amerika (az új Róma), működését is.

E témában számomra az egyik legkiemelkedőbb mű Matolcsy György: Amerikai Birodalom című könyve, melyet többször is végigolvastam, és számos helyen megjelöltem. A könyv remekül világít rá bizonyos Amerikában és a világban végbemenő folyamatokra, rendszerismérvekre, akár "rendszerismereti Bibliaként" is alkalmazható. A Megapoliszi álmok utolsó fejezetének e könyv tiszteletére adtam az Acrem, a Birodalom címet, mely eredetileg az "Acremrendszer" lett volna, utalva egy korábbi, "Faterrendszer" című fejezetre, mivel ez a két rész igen erősen összefügg: így kapjuk meg azt a mondanivalót, hogy a családok működésükben teljesen leutánozzák a tágabb értelemben vett rendszer működési szisztémiát, úgy is mondhatnánk, a családok az acremrendszer leképeződései, és kicsiben, a maguk szintjén teljesen ugyanúgy működnek. 

Ahogy nagyban, úgy kicsiben, ahogy kicsiben, úgy nagyban.

A Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmben szereplő Harley Davidson Fat Boy motorbicikli tankján látható Harley-emblélma, mellette a szabadkőművesek G-betűt ábrázoló híres szimbóluma, valamint a Gariven Security Force (GSF) logója. A vaskos Harley és a T2-ben látható motoros akciójelenetek inspiráltak az alakváltó Garivenbike kitalálására, ami a BERONIS-trilógiában szerepel. A szabadkőművesség eredete, a titkos szervezet rejtélyes működése a kedvenc témáim közé tartozik. A G-betű a "nagy geométert, a világegyetem építőjét jelenti, vagyis a felsőbb lényt, a felsőbb értelmet, bárki vagy bármi is legyen az a szabadkőműves testvériség egyes tagjainak a hite szerint." (Wikipédia)

A GSF rendfenntartó szervezet tagjait csak röviden csak "gariveneknek" nevezik, ezzel jelezve, hogy ők is csupán egy nagy társaság, a Garivencorp futószalagon gyártott termékei, akik csak azonosítószámaikban különböznekegymástól (Mercedesek, Suzukik, Iphone-ok, Sony-k, Colt-ok, stb). Ugyanakkor modern megfelelője az olyan történelmi, gunyoros elnevezéseknek is, mint például a német "fritzek", amerikai "jenkik", vagy az ír "finenek" (az ír Fenian Testvériség, forradalmi mozgalom), míg a Szerán Fiai terrorcsoportot röviden csak "sarlósoknak" hívják.

Másik nagyon lényeges inspiráció a híres (és hírhedt) FEMA, az amerikai hadsereg új, különleges alakulata volt, melyet sokan egy jövőbeli "rendőrállamhoz" vezető út egyik fontos állomásának tartanak. A FEMA (Federal Emergency Management Agency) a hírek szerint (melyet sokan csak összeesküvéselméletnek tartanak) az USA-n kívül is (köztük például Magyarországon is) központokat (fúziós központok) és titkos fogolytáborokat hoztak létre (detention camp, szükségállapot-tábor, megsemmisítő tábor), jövőbeli alkalmazásra. Bármi is legyen az igazság, a titokzatosságba burkolózó "szervezet" működése és létrejöttének oka sok találgatás és spekuláció forrása (Drábik János vagy az amerikai Alex Jones is foglalkozik a témával), és egy eljövendő világ nem túl rózsás képét vetíti előre.

A későbbiekben még röviden szó lesz Waco 1993-as ostromáról, ahol az állam az ATF (Alkohol- és Dohánytermékek, illetve Lőfegyverek Forgalmával Foglalkozó Iroda) rendőri és félkatonai szervezet erejével nőket és gyermekeket gyilkoltak meg (dávidistákat), csak mert azok nem voltak hajlandók feladni az államtól függetlenített életmódjukat. Ez a híres eset szintén befolyásolt a GSF és a szeranisták viszonyának felépítésében.


Ehhez remek segítséget nyújt Matolcsy György: Amerika, a birodalom című könyve. Részben e mű hatására neveztem el a Megapoliszi álmok utolsó fejezetet Acrem, a Birodalom címűre, mely párban áll a második fejezettel, mely "Faterrendszer" címre hallgat. Ennek megfelelően a hatodik fejezet címe "Acremrendszer" lett volna, de végül mégis így döntöttem, hogy Acrem, a Birodalom lesz (utalva ezzel Amerikára és Rómára is, Amerika elődjére).

Modern világunk működését talán a zseniális Mátrix című film modellezi le a legjobban. A tudományos-fantasztikus műfajnak vannak a legjobb eszközei arra, hogy lemodellezze a valóságunkat, és a lehető legpontosabban mutassa be fajunk és a (valamikor általunk kreált) rendszerünk működését. A Mátrix is egy ilyen, rendkívül egyedülálló film, komplexitása már a kezdetektől fogva lenyűgözött. A Mátrix, mint virtuális világ egyértelműen jelen világunkra utal, ahol mindez már szinte teljesen megvalósult. A Mátrix egy program, egy számítógépes rendszer, ahogy az Acremcorp Társaság által kreált (és diktált) "rendszer" is egy hasonló fél-virtuális világban létezik a Szerán bolygón. Acrem (ez a szó röviden magában foglalja a Társaságot, AcremCity-t, és az egész rendszert is) tehát egyenlő a Mátrix-szal, csupán annyi a különbség, hogy nem egy szó szerinti értelemben vett virtuális világról van szó. 

Az "akremrendszer" a centrumkörzetekben (köztük is AcremCity a központ) kulminál, ahol a hírfalakról éjjel-nappal ömlő reklámok, a minden addigi méreteken túlnőtt gigászi épületek uralkodnak. Mint annak idején a Római Birodalom esetében, ahol a kereszténység kezdte szétfeszíteni a rendszer betonjának repedéseit, itt a szeranizmus eszméje az, ami egy újabb fordulatot hozhat el az emberiség történelmében. A fentebb említett Titanic hasonlatával élve, Megapolisz maga a hajótest, a szeranizmus pedig a jéghegy. Ahogy a Mátrix és számtalan más tudományos-fantasztikus mű, úgy a BERONIS-trilógia is a jelenkor állapotait projektálja ki egy másik világba.

A Mátrix virtuális világa, illetve Megapolisz, pontosabban a centrumkörzetek, ahol az illúzió a leginkább "kulminálódik", majd egyre kifelé haladva, a peremkörzetek természetközeli világához érve szimbolikusan elérkezünk a teremtésünk helyszínére, a végtelen természetbe, ahonnan annak idején elindultunk a civilizáció rögös útján. 

BŐVEBBEN:
A Mátrix és a BERONIS filozófiai párhuzamai
https://www.beronis.hu/l/mar-forog-a-matrix-4/

A napjainkban zajló események egyértelműen hatással voltak a BERONIS-trilógia fiktív világára is, hiszen valós elemekből épül fel ez a világ is, ahogy minden jó tudományos-fantasztikus-fantasy világnak fel kell épülnie. A szeptermber 11-ei merényletből adódóan roppant módon elkezdett érdekelni a harmadik világ, az arab világ fenyegetése a nyugati világra, a terrorizmus mint egyfataja "intézményrendszer" elterjedése a világban igencsak érdekes téma a számomra. Mindez a BERONIS-ban is érezhető, nem nehéz látni a párhuzamokat Acremcorp és Amerika között, a Szerán Fiai csoport és az Al-Kaida között, Eric Trayan és Oszama Bin Laden között. A szeranizmus, mint egyfajta "új kereszténység" terjed el az ismert emberi világokban, kolóniákon, űrállomásokon apró hangyaként szorgoskodó, hazátlanul bolyongó lelkek között. Egyetlen különbség, hogy a szeranizmus sosem intézményesül, hogy aztán a hittételeket hazug és álszent papok ferdítsék el, létrehozva ezt a hazug egyházat, amit mi is ismerünk.

"A 10. században Németország a gazdag országok közé számított, ahol jelentős számú főúr... engedhette meg magának, hogy elit magánhadsereget szereljen föl és tartson fegyverben egész éven át..." (Phyllis Jestice: Középkori lovagok)

Ismerős? Nincs új a nap alatt. A Gariven Security Force, az AcremCorp jövőbeli magánhadserege sem különbözik múltbéli elődeitől. 
______________________________________


Annyi kiüresedett évszázad, évezred után az emberek végre hihetnek valamiben, ami végre nem hazugság. A Szerán bolygó, az első élő bolygó, amelyet felfedeztek, és megindul a kolonizáció.

A Szerán, mint főisten sokak számára hitelesebb úr és vezető erő az élettelen csillagközi bolyongásba belefásult embereknek, mint a kiüresedett "Acremi Álom" hazugságai. Sokszor az Oldboy című klasszikus és zseniális film egyik elhíresült jelenete jut eszembe erről, amikor az évekre a négy fal közé bezárt főhős a kiszabadulása után egy élő-mozgó polipot fal fel egy étteremben. Hihetetlen erejű jelenet.

Waco ostroma, illetve fotó David Koresh szektavezérről. A rendkívül híres esemény óriási médiavisszhangot kapott, szinte élőben közvetítették a különböző tévék, miközben a rendvédelmi erők tankokkal és óriási katonai fölénnyel álltak fel. Az ostrom 1993. február 28-tól 1993. április 19-ig tartott, az épületben önmgaukat elbarikádozó dávidisták fegyverekkel védték magukat. Szinte mintha egy BERONIS-trilógiában szereplő szeranisták és a rendfenntartó GSF közötti összetűzés eseményéről írnék, de ez itt most a szörnyű valóság. Az ostrom során rengeteg felnőtt és ami még szörnyűbb, rengeteg gyermek vesztette életét, mely óriási felháborodás keltett (később, a még több civil áldozatot követelő híres oklahomai robbantást is az emiatti a felháborodás fűtötte. Csak a 2001-es World Trade Center lerombolásához vezető terrortámadásnál halt meg több ember amerikai földön). A waco-i események inspitálták a BERONIS-trilógia második kötetében, a Garivenháborúban történő morasziri zendülés ötletét, David Koresh figurája pedig a szeranista fővezér, Eric Trayan egyik inspirációs forrása lett. Trayan Koresh-hez hasonlóan hatalmas követősereget toborzott össze, messiásként tekintettek rá, azonban a rendszer később őt is megrontotta és korrupttá vált. Ez a tény a Megtisztító Háborúk során komoly kihatással lesz a mozgalomban betöltött további szerepére.

Cikk a Waco ostromáról a MySphere-en:
https://www.beronis.hu/l/waco/

Akiket esetleg jobban érdekel a téma, azoknak ajánlom a Waco című remek, hat részes minisorozatot, mely 2018-ban készült, a mindig zseniális Michael Shannon főszereplésével.

A rejtélyes és brutális Fekete Dália-ügy, és a Mara Harris-rejtély. Egyiket sem sikerült sohasem megoldani.
_____________________________________

"Elizabeth Short holttestére 1947. január 15-én délelőtt tíz óra körül a Los Angeles-i Leimert Park városrészben, egy üres telken a South Norton Avenue Coliseum Street és West 39th Street közötti szakaszán talált rá Betty Bersinger helyi lakos, aki hároméves lányával sétált a környéken. Bersinger első pillantásra áruházi próbababának nézte Short testét. Amint rájött, hogy tényleg egy holttestről van szó, egy közeli házba rohant, ahonnan telefonon értesítette a rendőrséget.

Short testét a derekánál kettévágták, összes vére elfolyt. Száját mindkét oldalon a füléig felvágták. Testét számos vágás borította, egyik mellét megcsonkították, több helyen darabokat vágtak ki a testéből. Short testét lemosták és letisztították, karjait könyökénél behajlítva a feje fölé helyezték, lábát terpeszbe tették. A nyomozók a test mellett egy cementeszsákot találtak, melyen vércseppek voltak, valamint cipő- és keréknyomokat is rögzítettek." (Wikipédia)

Ismerős? A máig megoldatlan, óriási nyílvánosságot kapott ügy igen nagy hatást gyakorolt rám, így amikor a Megapoliszi álmok írásakor Mara Harris rejtélyes halála (és megtalálása) háttértörténetét írtam, volt honnan meríteni.

"It's a long road...": Sylvester Stallone, mint John Rambo a First blood (1982) című zseniális filmben. Rambo/Rocky/Stallone gyermekkorom nagy hősei voltak, és a "Csak végig az útszélen"-motívumában is fontos inspirációt jelentett a fenti filmből származó kép... A motívum legelőször a Megapoliszi álmokban Ginen Beronis  Vronsy-ból kivezető útja során jelenik emg, mely valóban így történt a valóságban is: egy pusztán keresztül vezető kivilágítatlan út vezetett ki a szomszédos település vasútállomására, melyet mindig gyalog tettem meg. Ábrándozásaim során gyakran eszembe jutott John Rambo magányosan vándorló alakja. Mindig tovább, mindig előre... sosem feladni, bármit is hozzon a jövő...
____________________________________________

És így végezetül, szeretném leírni azokat a szabályokat, "parancsolatokat",  idézeteket, amelyeket mindig szem előtt tartok, amikor nekiállok az írásnak. Ezek pedig a következők:

1. A történet lényege elmondható legyen egyetlen mondatban. Ha úgy érzed az írás során, eltévedtél, és ide-oda bolyongsz, mindig vedd elő ezt a mondatot, és az majd visszasegít a helyes útra.

2. Ha semmi sem jön össze, hagyj időt magadnak. Róma sem egy nap alatt épült fel.

3. Minél hitelesebb egy történet, annál magával ragadóbb és sikeresebb (többek között ezért is hasznos naplót vezetni). A történet átfogó szerkezeti egységeit az atmoszférával, a karakterekkel, végül a párbeszédekkel kell beburkolni.

4. "Szereplőim saját félelmeikkel, traumáikkal és aggodalmaikkal szembesülnek. Ez tulajdonképpen terápiás folyamat." (M. Night Shyamalan)

5. "Négy vagy öt szépen felépített rémisztő pillanat elég egy teljes filmhez. Nem kell ötpercenként ijesztgetni szegény nézőt!" (Paul Schrader) - Ugyanez a szabály lényegében igaz egy könyv megírása esetében is.

6. "Azt hiszem, A Gyűrűk Ura varázsa abban rejlik, hogy a háttérben időnként felntűnik a történelem egy-egy darabkája; olyasmi ez, mint amikor egy messzi szigetet vagy egy távoli város tornyát pillanjuk meg, amint egy pillanatra kivillan a ködből. Ha elérjük, oda a varázslat, hacsak nincsenek a távolban további elérhetetlen célok." (J. R. R. Tolkien)

7. Lineáris történetvezetés, érthető elbeszélésmód. Minden egyes jelenettel a következő eseményeket készítjük elő.

8. Egy rakás jó ötlet még kevés a jó történet létrehozásához, ha nem állnak össze szigorú rendbe a legteljesebb formai bizonsággal.

9. Minden felesleges szereplőt és történetszálat húzz ki!

10. Ne bonyolíts túl semmit feleslegesen! Mindig tudd, hogy mit miért csinálsz. Ha mégis eltévednél, vedd elő újra az első pontot!

+ "Mindegy, hogy az ember mit ér el az életben, azt el is kell adni! Nem volt elég számomra a Mr. Olympia cím elnyerése. Az emberek tudtára kellett adnom, hogy itt volt egy verseny a világ legizmosabb fickói között. Meg kellett velük értetnem, mire jó a testedzés amellett, hogy izmossá tesz - hogy a mozgás jót tesz az egészségnek, és javítja az életminőséget. El kellett adnom az edzettséget. Lehet valaki kiváló költő, nagyszerű író vagy zseniális kutató, de ha az emberek nem tudnak arról, amit csinál, az olyan, mintha semmit sem tett volna! A politikában ugyanez van: akár környezetvédelemmel foglalkozik valaki, akár oktatással vagy gazdasági növekedéssel, a legfontosabb az, hogy erről tudomást szerezzenek." (Arnold Schwarzenegger: Emlékmás)


Az egyedi, nagyhatású filmek rajongóinak ajánlom figyelmébe az alábbi cikket:

Képköltészet

Sok szeretettel vár mindenkit egy kis kikapcsolódásra  a varázslatos filmek filmszínháza!

Gyermekkorom néhány további kedvenc...


...filmje, meséje:

101 kiskutya (1961, Rendezte: Wolfgang Reitherman)
A cápa (1975, Rendezte: Steven Spielberg)
A klasszikus Csizmás Kandúr (1969, Rendezte: Kimio Yabuki)
Casper (1995, Rendezte: Brad Silberling)
Howard, a kacsa (1986, Rendezte: Willard Huyck)
Jumanji (1995, Rendezte: Joe Johnston)
Jurassic Park: Az elveszett világ (1997, Rendezte: Steven Spielberg)
Mentőcsapat a kenguruk földjén (1990, Rendezte: Hendel Butoy, Mike Gabriel)
Nagy zűr kis Kínában (1986, Rendezte: John Carpenter)
Superman (1978, Rendezte: Richard Donner)

...filmsorozata:

A suli (1990)
Csillagutasok (1988)
Dallas (1978-1991)
Egy rém rendes család (1987-1997)
Kaliforniai álom (1992-1996)
Knight Rider (1982-1986)
Kojak (1973-1978)
Nehéz napok egy Föld nevű bolygón (1989)
Szomszédok (igen, még ez is! 1987-1999)
X-Akták (1993-2018)

...rajzfilmsorozata:

A pálya ördögei (1991-1992)
Batman: The Animated Series (1992-1995)
Balu kapitány kalandjai (1990-1991)
Dragon Ball (1986-1989)
Gargoyles (1994-1997)
Kacsamesék (1987-1990)
Mézga család (1960-1978)
Micimackó legújabb kalandjai (1988-1991)
Thundarr (1980-1981)
The Centurions (1986)
Tini Nindzsa Teknőcök (1987-1996)

...pc-játéka: 

Aladdin (1993)
Beneath a Steel Sky (1994)
Broken Sword: Shadow of the Templars (1996)
Duke Nukem (1996)
Fatty Bear (1992)
Fifa 2000, 2001
Mortal Kombat I. - III. (1992, 1993, 1995)
Simon the Sorcerer (1993)
StarCraft (1998)
Terminator: Future Shock (1995), Terminator: SkyNet (1996)
The Legend of Kyrandia-trilógia (1992, 1993, 1994)
The Lion King (1994)
Warcraft II. (1995)

...néhány kedvenc együttese, zenéje: Brad Fiedel: Terminator 2: Az Ítélet Napja filmzene album, Guns 'N' Roses (persze évekkel később, amikor rájöttem, hogy miről is szólnak a számaik valójában, újra Guns 'N' Roses rajongó lettem), James Horner, Hans Zimmer filmzenéi, Hair filmzene album, István, a király rockopera album, Jézus Krisztus Szupersztár filmzene album, Scooter, Roxette, The Smashing Pumpkins, The Corrs... (...emlékszem, hogy annak idején az általános iskolában, ahol csak rockernek vagy rappernek lehetett lenni, rengeteget cikiztek, hogy én mindkét oldal zenéjét hallgatom...)

____________________________________________
További linkek, érdekességek:
Hogyan inspirált az Evil Dead-széria?
(https://www.beronis.hu/l/the-evil-dead-gonosz-halott/)
Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz
(https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-beronis-megapoliszi-almokhoz/)
Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Ginen Beronis
https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-megapoliszi-almokhoz-ginen-beronis/
Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán
(https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-megapoliszi-almokhoz-a-szeran/)
Jegyzetek a Megapoliszi álmohoz: A vész-kór
(https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-megapoliszi-almokhoz-a-vesz-kor/)
Quinn H. Lennox interjú a Könyv Guru oldalán: 
https://konyv.guru/az-iras-megszabadit-a-belso-demonoktol/