Hatások

11/09/2019

Az előző posztomban már kifejtettem, hogy a '80-anas,'90-enes évek filmjeinek és képregényinek (Batman, Superman, Pókember, Conan, Spawn...) a gyermeke vagyok. A '90-nes évek volt az utolsó nagy korszak, amelyben még születtek zseniális, eredeti filmek, hogy aztán a 2000-es évek már csak a régi korok remekeinek újraforgatásaival teljenek.

A fiatalkorom lényegében a filmek imádatával telt, a könyveket csak jóval később fedeztem fel, és az első kedves olvasmányaim is mind a filmekhez köthetők: kedvenc filmek regényváltozatait olvastam, vagy fanfiction-öket (ezek közül a legkiemelkedőbb számomra a HALÁLOSZTÓ 2029-sorozat, melyeket magyar írók írtak, és Terminator-filmekből megismert jövőben játszódnak, az emberek és a gépek közötti elkeseredett harcot mutatják be), illetve nem kevés tanulmánykötetet, esszéket is, hogy jobban megértsem a filmek cselekménye mögötti mélyebb mozgatórugókat, a narráció felépítésének tudnivalóit. Mivel az első nagy kedvenc rendezőm James Cameron volt, és róla szinte semmi irodalom nem jelent meg a hazai piacon, így amit tudni szerettem volna vele kapcsolatban, azt mindet az internetről halásztam le (később aztán az ebay-nek köszönhetően már rengeteg angol nyelvű irodalmat és kötetet tudtam megrendelni). Az, hogy rengeteget olvastam angolul, nagyon hasznosnak bizonyult, hiszen az angol nyelvtudásom is szépen fejlődött, így az angol középszintű nyelvvizsgát is könnyedén le tudtam tenni (a BKF reklámszervező szakának elvégzéséhez kötelező is volt a nelyvvizsga letétele).

Aztán később, ahogy bővült a világlátásom, rengeteg olyan rendezőt megismertem, akik a kedvencemmé váltak, és akikről már könnyebb volt a hazai könyvesboltokban is irodalmat találni. Ilyen volt például Alfred Hitchcock, vagy Stanley Kubrick. Stanley Kubrick-hoz először szintén James Cameron-on keresztül jutottam el, hiszen több helyen is nyilatkozta, hogy Kubrick volt a legnagyobb példaképe, és a mester 2001: Űrodüsszeia című filmje miatt kezdett el egyáltalán filmezéssel foglalkozni. Nagy segítség volt, hogy számos remek folyóiratot is a figyelmembe ajánlottak, ilyen volt például a ma is létező Filmvilág (amelyben értesültem arról a szinopszis-pályázatról, amelyen különdíjat sikerült nyernem), vagy a METROPOLIS, ami sajnos azóta már megszűnt, de az internetes oldala még mindig üzemel.

A Nemes Károly által írt tanulmány Alfred Hitchcock életéről is munkásságáról egyébként a legjobb, vékony, de rendkívül lényegre törő és remek meglátásokkal bővelkedik.

A művészi oldal mellett roppant módon érdekelt az alkotók életútja is, így megtudhattam, hogy James Cameron vagy Stanley Kubrick élete sem volt fenékig tejfel, és nekik is hosszú út vezetett a sikerhez, ami valahol további inspirációt is adott a számomra. Másik kedvencem, az erdeti és igazi Star Wars-trilógiát jegyző George Lucas is hasonlóan rögös utat járt be a sikerig, olyannyira, hogy később már a producerkedésen túl nem is akart a filmkészítéssel foglalkozni, annyira felőrölte az idegeit az egész élmény. 

James Cameron sajnos a Titanic után (amit szintén nagyon szeretek) már inkább egyre ellenszenvesebbé vált a számomra, de a régi munkáit továbbra is elismerem és tovább inspirálnak a mai napig.

A kedvenc fanfiction-ök közé még az Indiana Jones-sorozatot is meg szeretném említeni, antikváriumokban bukkantam rájuk, magyar nyelven is megjelentek, és természetesen rögtön mindegyiket el is olvastam, miután összegyűjtöttem az összes nálunk is megjelent példányt. Indiana Jones mint karakter is mindig rendkívül vonzó volt számomra, ráadásul az ő fiatalkori élete is rendkívül rögös volt, az apjához fűződő igen viharos viszonya miatt is igencsak könnyen azonosulni tudtam a személyiségével. Sajnos a legutóbbi, negyedik részt már alaposan elrontották, de az eredeti trilógia a mai napig nagyon nagy kedvencem, időnként újranézem őket, sőt, az annak idején a tévében is sugárzott Ifjú Indiana Jones kalandjait is rendkívül szeretem.

A Gonosz halott első része volt a legelső horrorfilm, amit valaha láttam, és rögtön a kedvencemmé vált (bár legelőszőr még nagyon féltem tőle). Maga a koncepció is zseniális: egy magányos hős egy omladozó, elhagyatott viskóban az elszabaduló őrület közepén. Az első rész még igazi sötét horrorfilm volt, a második rész már inkább átment komédiába, de remekül ötvözte ezt a két műfajt: az őrület, mikor már eljut egy olyan pontra, hogy nem lehet már mást tenni, csak nevetni rajta, ha nem akarünk mi is beleőrülni. A második rész a kedvencem a három közül, a második helyre mindenképp az első rész kerül, a harmadik szintén jó lett, de ott kezdték el a főhőst, a zseniális Bruce Campbell által megformált Ash Williams-et egyfajta nagyképű, sötét bájgúnárként ábrázolni, amivel én nem értek egyet, szerintem Ash egyáltalán nem ilyen, és nem is válna ilyenné az első két rész után. Ezt aztán tovább erőltették a későbbi Ash vs Evil Dead sorozatban, amit természetesen szintén megnéztem, és bár valamelyest hozta is az "Evil Dead-hangulatot", számomra nem volt meggyőző.

Ennek ellenére szívesen néztem volna tovább, de sajnos érdeklődés hiányában levették a műsorrol, és nem forgatták tovább... annak ellenére, hogy az egyik legtöbbek által letöltött sorozat volt.

Persze a fiktív történetek mellett számtalan valóságban zajló esemény, folyamat érdekel. Ezek közül a két nagy "kedvenc" (idézőjelben, mert végül is szomorú, hogy egyáltalán megtörténhettek) témám a Kennedy-merénylet és a szeptember 11-ei terrortámadás. Mindkét esemény valahol megváltoztatta a világot, és biztos vagyok benne, hogy sokkal több minden van a háttérben, mint amennyit talán valaha is tudni fogunk. Mindkét tragédiában tevékenyen részt vett az amerikai kormány is, és bár nem vagyok összeesküvés-elméle hívő, de ebben a két esetben rengeteg titok húzódik meg a háttérben. Szinte minden videót, írást, cikket elolvasok e két eseménnyel kapcsolatban, és bár megvan a magam véleménye, ez nem egyezik a hivatalos állásponttal, amit meg próbálnak etetni velünk.

Nem kell ehhez zseninek lenni, a Kennedy-felvételen jól látható, hogy az elnök feje hátrabicsaklik, tehát semmiképp sem jöhetett a lövés a hivatalos verzióban erőltetett könyvraktár felől, és a két torony is szinte szabadesésben zuhan le a saját alapjába, ami az irányított robbantás ismérve, amikor az épületeket a saját alapjukra omolva robbantják le, hogy ne tegyenek kárt a környező más épületekben.

Az amerikai történelem mindig is érdekelt, ahogy az ehhez nagyon nagy mértékben hozzájáruló titkozatos szabadkőműves csoportok kialakulása is. Nem nehéz rájönni, hogy a BERONIS-trilógiában megjelenő, mindent uraló Acremcorp Társaság nem más, mint Amerika, a világbirodalom, mely a Szovjetunió bukása után a világ egyeduralkodójává vált. Ha valaki meg akarja érteni a napjainkban játszódó folyamatokat, elengedhetetlen, hogy Amerikát, az USA-t is tanulmányozza, hiszen most már egyértelműen ők mozgatják a szálakat minden fronton: kultúrában, művészetek terén, külpolitikában, ami aztán nagy hatással van a belpolitikára is. EZ nem jelenti azt, hogy nagy USA-hívő lennék, egyszerűen csak érteni szeretném, ami a jelenben játszódik, és ehhez meg kell érteni Amerika (az új Róma), működését is.

Ehhez remek segítséget nyújt Matolcsy György: Amerika, a birodalom című könyve. Részben e mű hatására neveztem el a Megapoliszi álmok utolsó fejezetet Acrem, a Birodalom címűre, mely párban áll a második fejezettel, mely "Faterrendszer" címre hallgat. Ennek megfelelően a hatodik fejezet címe "Acremrendszer" lett volna, de végül mégis így döntöttem, hogy Acrem, a Birodalom lesz (utalva ezzel Amerikára és Rómára is, Amerika elődjére).

A napjainkban zajló események egyértelműen hatással voltak a BERONIS-trilógia fiktív világára is, hiszen valós elemekből épül fel ez a világ is, ahogy minden jó tudományos-fantasztikus-fantasy világnak fel kell épülnie. A szeptermber 11-ei merényletből adódóan roppant módon elkezdett érdekelni a harmadik világ, az arab világ fenyegetése a nyugati világra, a terrorizmus mint egyfataja "intézményrendszer" elterjedése a világban igencsak érdekes téma a számomra. Mindez a BERONIS-ban is érezhető, nem nehéz látni a párhuzamokat Acremcorp és Amerika között, a Szerán Fiai csoport és az Al-Kaida között, Eric Trayan és Oszama Bin Laden között. A szeranizmus, mint egyfajta "új kereszténység" terjed el az ismert emberi világokban, kolóniákon, űrállomásokon apró hangyaként szorgoskodó, hazátlanul bolyongó lelkek között. Egyetlen különbség, hogy a szeranizmus sosem intézményesül, hogy aztán a hittételeket hazug és álszent papok ferdítség el, létrehozva ezt a hazug egyházat, amit mi is ismerünk.

Annyi kiüresedett évszázad, évezred után az emberek végre hihetnek valamiben, ami végre nem hazugság. A Szerán bolygó, az első élő bolygó, melyet felfedeztek, és megindul a kolonizáció.

A Szerán, mint főisten sokak számára hitelesebb úr és vezető erő az élettelen csillagközi bolyongásba belefásult embereknek, mint a kiüresedett "Acremi Álom" hazugságai. Sokszor az Oldboy című klasszikus és zseniális film egyik elhíresült jelenete jut eszembe erről, amikor az évekre a négy fal közé bezárt főhős a kiszabadulása után egy élő-mozgó polipot fal fel egy étteremben. Hihetetlen erejű jelenet.

(folytatása következik)

____________________________________________
Linkek, érdekességek:
Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: AcremCity
(https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-beronis-megapoliszi-almokhoz/)
Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán
(https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-megapoliszi-almokhoz-a-szeran/)
Ha valaki további inspirációra vágyik: (https://www.achievement.org/)