Hitchcock Megapoliszban!

06/27/2022

Nem olyan régen fejeztem be Edward White Alfred Hitchcock tizenkét élete című könyvét, és találtam benne egy érdekes részletet, ami remekül passzol a BERONIS-témájához (az egyikhez a sok közül persze xD Itt most a gigászi nagyvárosra, mint jelenségre gondolok, Megapoliszra, az örökké háttérben lévő állandó főszereplőre).

A könyvről néhány szóban annyit, hogy White magát a Hitchcock-jelenséget vizsgálja benne, a halhatatlan, mai napig nagy hatással bíró rendezőzseni tizenkét oldalára bontva a masszív életművet. Ezek az oldalak mind tizenkét fejezetet foglalnak el a könyvben, melyek a következők:

1. fejezet: A fiú, aki sosem nőtt fel

2. fejezet: A gyilkos

3. fejezet: A szerző

4. fejezet: A nőcsábász

5. fejezet: A kövér férfi

6. fejezet: A dandy

7. fejezet: A családapa

8. fejezet: A kukkoló

9. fejezet: A született komédiás

10. fejezet: Az újító

11. fejezet: A londoni

12. fejezet: Az Isten embere


Hitchcock mester az egyik kedvenc rendezőm, és rólam köztudott, hogy minden magyarul megjelenő könyvet megveszek, ami róla szól, már egész könyvespolcnyi mennyiségű irodalmam van róla... büszkén jelenthetem, hogy sok olyan példányom is van, ami ma már lehetetlen lenne megszerezni, még antikváriumokból is. Előfordult, hogy utolsó példányokra bukkantam a neten, pedig ezek között voltak olyan könyvek is, amelyek a kétezres években íródtak, mégis szinte lehetetlen már hozzájuk jutni.

Ez is bizonyítja, hogy Hitchcock nem halt meg, műveiben továbbra is köztünk él, és élni is fog, amíg létezik az a "dolog", amit filmművészetnek hívnak. Hatása kitörölhetetlen, a suspense, amit ő tökéletesített, és a thriller műfaja, amelyet megteremtett.

A Mesternek volt egy nagyon érdekes filmterve, amely aztán sosem valósult meg, pedig nem akármilyen mozgóképes élmény lehetett volna. Egy igazi megapoliszi élmény, ami biztos nagy hatással lett volna a Megapoliszi álmokra is...

Jöjjön az idézet:

Évtizedekkel a titokzatos lakó után Hitchcock egy olyan film ötletén kezdett el dolgozni, amelyet mindig is szeretett volna megvalósítani: "Huszonnégy óra egy nagyváros életéből (...) Csupa váratlan fordulat, nagy perspektívák, egyetlen nagy ciklikus mozgás." A film Hitchcock ellentmondásos érzéseit közvetítette volna az emberek, a fogyasztás és a városi élet kapcsán. 

"Teljes egészében le szeretném filmezni az élelmiszerek útját. Mi hogyan érkezik a városba, hogyan szállítják az üzletekbe, hogyan adják el és hogyan veszik meg. Miként kerül a konyhába, az asztalra, illetve mi lesz az élelmiszerrel a különböző szállodákban, hogyan tálalják, hogyan fogyasztják el. És a film végén lassan eljutunk a szennyvízcsatorna nyíláság, az óceánba ömlő szennyvízig, (...) egyszeriben az emberiség végromlása kerül a film középpontjába. De ehhez keresztül-kasul be kell járni az egész várost, mindent le kell filmezni, mindent meg kell mutatni." Bár néhány elem bekerült a koncepcióból a Tébolyba, a tervezett film végül nem készült el. Hitchcock sehogy sem találta a módját, hogy a történetvázra olyan sztorit fűzzön fel, amely a mozikban nem csupán "egy-két páholyülésnek, nemcsak néhány emeleti kakasülőnek" szól, hanem a teljes, kétezres nézőteret megtölti. A londoni kereskedőcsaládban nevelkedett Hitchcock jól tudta, milyen fontos a vásárlói igények kielégítése.

Nem akármilyen filmötlet, ambiciózus, mint maga a Mester, mindig kereste a nem mindennapi filmötleteket, mindig készen állt a technikai újításokra (lásd például a Szédülés óta ismert hátrakocsizós-zoomolós képmozgást). Ez a filmterv végül nem készült el, bár van egy nagyon hasonló remek filmtrilógia, a Quatsi-trilógia, amelyet ajánlok mindenki figyelmébe, ha valaki nem ismerné, és három nagy műből áll: 

Koyaanisqatsi (1982)

Powaqqatsi (1988)

Naqoyqatsi (2002) 

De a Samsara - Az élet körforgása is hasonló tematikájú, mindegyik dokumentumfilm stílusú kísérleti film, mely a Föld legszebb és legérdekesebb tájait, illetve az emberi civilizáció különböző területeit mutatja be, a megapoliszszerű nagyvárosoktól az egészen apró bennszülött falucskákig.

És valahol a motívum megtalálható a BERONIS-trilógia első kötetében, a Megapoliszi álmokban is, ahol Brink Jones a könyv elején eggyé válik a megapoliszi folyóval, a nagy Iolwyn-nal (minden nagyvárosnak, minden nagy civilizációnak van egy ismert nagy folyója... Temze, Szajna, Nílus, Eufrátesz, Tigris, Duna... ez Megapolisz esetében a Iolwyn)... majd a nagyvárosból a lelke elindul (az életfolyón keresztül) a természetközelibb életmódot folytató peremkörzetekbe, hogy a vész-kórral átitatott, "megkövült" lelke ott pusztítson. A séma felismerhető: a nagyváros mocska eljut a falvakba is, nem csak kézzelfogható módon (szemét), hanem spirituális módon (lélekvándorlás, megszállás) is.

És a második, GarivenHÁBORÚ című kötetben csak fokozódnak majd ezek az események, mígnem egy totális háborúban odáig jutunk, hogy megkérdőjeleződik magának az EMBERNEK is a szerepe ebben a teremtésben.

Van tehát így is miből válogatni.

Kép: Hitchcock a zseniális reklámszakember marketingötlete a Téboly című filmjéhez: saját műanyagból készült mása a londoni Temze vizén lebeg.


További érdekességek:

Isten éltesse a Mestert! 

Hitchock idézetek minden mennyiségben, és az egyik kedvenc jelenetem a hatalmas életműből!

Véleményem szerint az a történet a legizgalmasabb, melyben hétköznapi emberek látszólag mindennapos szituációba kerülnek, amely azonban (lehetőleg minél hamarabb) csábítóan veszedelmes játéknak bizonyul.