James Cameron: A science fiction története

10/26/2020

FIGYELEM! Ahogy a honlap kezdőlapján is olvasható, az a bejegyzésekre is igaz: amint új, érdekes információkhoz, képanyagokhoz jutok, azzal párhuzamosan fogom ezt a cikket is bővíteni, ezért mindenképp érdemes KÉSŐBB IS visszatérni! A változásokat, plusz infókat rendszeresen közzé teszem külön is a BERONIS facebook oldalán, ezért érdemes velünk tartani (a linket lásd lejjebb)! 

Köszönöm az együttműködést!

Valahol a sors iróniája, hogy pont október 26-án készül ez a poszt (esküszöm, ebben semmi tervszerűség nem volt), mikor a sci-fi filmtörténelem egyik legnagyobb klasszikusa, az 1984-es Terminator éppen ma ünnepli a 36-odik születésnapját. James Cameron rendezői debütálása (ha nem számítjuk bele a félresikerült Piranha második részét) a mai napig a tudományos-fantasztikus filmek legjobbjai közé tartozik, és természetesen nekem is ott van a legnagyobb kedvenceim között.

Ahogy a bemutatkozó menüpont alatt is írtam, hatalmas Terminator és James Cameron rajongó vagyok. A T1 és a T2 gyermekkorom nagy filmjei voltak, ezeken nőttem fel, részévé váltak az életemnek, szinte már nem is filmek a számomra, hanem annál jóval többet jelentenek. Annak idején a T2 VHS kazettát (amelyet a film moziba kerülése előtt megszereztük valahogy) szinte rongyosra néztem, aztán ugyanígy lett a DVD változattal is. Gyermekként rengetegszer játszottam "Terminatorosat": miközben a film ment, én egyidejűleg a T-800-as bőrébe bújva eljátszottam és leutánoztam mindent, amit a jövőből érkezett kiborg csinált vagy mondott.

Szinte minden termék, ami a Terminator-névhez köthető, a gyűjteményem részét képezi, könyvek (köztük a filmek regényváltozata is), számítógépes játékok (mai napig a legnagyobb kedvencem a 90-es években készült Terminator: Future Shock, illetve a folytatása, a Terminator: SkyNet) "Így készült" könyvek és albumok, poszterek... és még sorolhatnám.

A Terminator 1-2, az Indiana Jones, az Alien, a Gonosz halott-filmek, a Rambo- és Rocky-filmek, a Csillagok háborúja, a Jurassic Park, Vissza a jövőbe!, ezek a filmek jelentették a gyermekkoromat. Nagyon sokáig inkább a filmek, mesék, rajzfilmek voltak azok a művészeti alkotások, amelyek hatottak rám, és igen, sok fiatalhoz hasonlóan a filmek inspiráltak arra is, hogy magam is alkotó legyek, nem pedig a könyvek. Ez a folyamat igazából csak sokkal később fordult meg, és manapság már sokkal többet olvasok, mint ahány filmet megnézek (azok is inkább a régi kedvencek, hogy újra és újra erőt nyerjek és "inspirálódjak" meg nem látott részleteken, ötleteken, koncepciókon, esztétikai hatásokon).

Többek között sci-fi rajongó is e klasszikusok miatt lettem.

Igazából mindig volt egy-egy olyan film, ami miatt az adott műfaj hódolója lettem. A Terminator-filmek, Az Alien-filmek, a Vissza a jövőbe!-sorozat, valamint a StarCraft-játék miatt lettem először sci-fi rajongó, a Gonosz halott és Stephen King A ragyogás regénye miatt pedig a horror lett a másik kedvenc műfajom. A sort pedig lehetne ugyanígy folytatni a fantasy-val (Conan-képregények, Indiana Jones-filmek, Nagy zűr Kis Kínában, Mortal Kombat-játékok), a bűnügyi regényekkel (Broken Sword: A templomosok árnya játék, Sherlock Holmes), stb.

A tudományos fantasztikum számomra inkább egy látásmód, egy világnézet, mint műfaj. Eszközeivel lehetőség nyílik arra, hogy a jelenkori állapotokat, félelmeket, problémákat lemodellezhessük, kivetíthessük, felnagyíthassuk, láthatóvá tegyük. 

James Cameron rendező karrierje azért volt nagyon inspiráló a számomra (filmjeinek tematikáin, illetve rendezői stílusán túl), mert ő is egy egyszerű kétkezi munkásként indult (kamionsofőr), akinek abszolút semmilyen protekciója, ismeretsége nem volt a filmes szakmán belül. Egy kísérleti bemutatófilmet forgatott le a barátaival, ezzel kapott munkát az alacsony költségvetésű B-filmek királyánál, Roger Corman-nél, ahol szépen végigjárta a szamárlétrát, legalulról kezdve egészen a rendező-asszisztens pozícióig. Őt nem apuci rakta oda, vagy egy közeli rokon, hozzátartozó. Így jutott el Cameron oda, hogy ma már ő az egyetlen olyan filmrendező, akinek két alkotása is ott van a világ legtöbb bevételt hozó 3 filmje között. Nagyon sokáig a Titanic vezette a listát, amit aztán ő döntött meg az Avatar-ral, ami szintén hosszú ideig trónolt az élen, ezt csak a Bosszúállók záró epizódja tudta überelni (igaz csak nagyon parányi különbséggel).

Természetesen folyamatosan figyelemmel kísérem egyik nagy rendezőm munkásságát (sajnos olyan sok mindent már nem tudok rajta követni, néha-néha leforgat egy sokadik vízalatti dokumentumfilmet, miközben már több mint egy évtizede (!) forgatja az Avatar második részét), és amikor hírét vettem, hogy egy Sci-fi történelméről szóló sorozatba kezd bele, azonnal ugrottam.

Ez a James Cameron: A science fiction története, mely az AMC csatorna saját gyártású sorozata. A hat részes minisorozat sorra veszi a műfaj legnagyobb filmes alkotásait, és olyan nagyágyúk szólalnak meg benne, mint maga James Cameron, George Lucas, Steven Spielberg, Christopher Nolan, Keanu Reeves, Will Smith, Arnold Schwarzenegger, és még sorolni lehetne azokat a neveket, akik mind hozzátették a maguk részét a tudományos-fantasztikus zsáner fejlődéséhez.

A sorozat rendkívül igényesen van elkészítve, és tényleg mélyreható interjúkat hallgathatunk meg benne nem csak maguktól az alkotóktól, rendezőktől, íróktól és színészektől, hanem a műfaj és a tudomány szakértőitől is. Ahogy megnéztem a sorozatot, rögtön tudtam, hogy meg kell szereznem a könyvet is, hogy egy újabb darabbal bővüljön a nagy science-fiction (és James Cameron munkásságáról szóló) könyv-gyűjteményem. Azért is szerettem volna mindenképp beszerezni a könyvet, mert (ahogy az már lenni szokott), számtalan olyan részletet is tartalmaz, ami a sorozatba már nem férhetett bele, lévén hogy hihetetlen mennyiségű alkotó és szakértő szólal meg benne. Az epizódok játékideje is véges, így a teljes összképhez minden sci-fi rajongónak ajánlott a könyvet is beszereznie, amelyben (magának a sorozatnak  narratívájához hasonlóan) maga James Cameron által készített interjúk leiratai találhatók meg. Cameron, bár legnagyobb sikerét az Avatar megjelenéséig a Titanic-kal érte el, mindig is vallotta, hogy óriási science fiction őrült, és a könyvben található interjúkat szintén hozzá hasonló igazi "őrültekkel" készítette el: ők Steven Spielberg, George Lucas, Christopher Nolan, Guillermo del Toro (Cameron nagy barátja), Ridley Scott (Cameron egyik legnagyobb példaképe, akinek A nyolcadik utas: A HALÁL című filmjéhez folytatást is készített) és Arnold Schwarzenegger (egy másik igazi jóbarát, akivel több filmet is forgattak együtt).

A könyv a sorozathoz hasonló igényességgel készült el, számtalan remek fotóval, illusztrációs anyaggal (különböző ikonikus filmekből vett képekkel és klasszikus regények borítóival), de van benne egy plusz anyag is, ami a sorozatban nem volt benne: a legelső interjút magával James Cameron-nal készítik el, ahol ez esetben ő az alany, a kérdező pedig egyik legjobb fiatalkori barátja, Randall Frakes.

Randall Frakes maga is sci-fi író, forgatókönyvíró, de számtalan könyvet is írt, többek között néhány James Cameron-film regényváltozatát is ő jegyezte, ilyen például az 1984-es Terminator, vagy annak folytatása, a Terminator 2: Az Ítélet Napja. 

Az interjúk között rendkívül jó esszék is találhatók, amelyben különböző szakértők adnak rövid és tömör ismeretanyagot a sci-fi műfajának különböző alműfajaihoz. A sci-fi műfaját rendkívül sokan próbálták meg kategorizálni, részekre bontani, és szinte ahány szakértő, annyi féle-fajta szubzsánerek léteznek. Cameron sorozata összesen hat szubzsánert különít el, és vesz górcső alá, ezek pedig a következők: Sötét jövők, Szörnyetegek, Időutazás, Intelligens gépek, Világűr és Idegen élet. Mindegyik témában egy-egy ikonikus rendező szólal meg a könyvben. A Sötét jövők című fejezetben A Szárnyas fejvadász és A nyolcadik utas: A HALÁL nyomasztó mozgóképes vízióit nagyképernyőre álmodó Ridley Scott, a Szörnyetegekben (természetesen) a horror-guru Guillermo del Toro, az Időutazás témakörben a filmjeiben állandóan az időérzékeléssel manipuláló Christopher Nolan, az Intelligens gépekben maga a Terminator, Arnold Schwarzenegger, a Világűrben egy messzi-messzi Galaxisba visz el minket George Lucas, és az Idegen élet témakörben A harmadik típusú találkozást, az E.T.-t, illetve a Világok harcát nekünk adó Steven Spielberg kerül vallatásra.

Oldalak a James Cameron: A science fiction története című könyvből.

A szerepek tehát mondhatni tökéletesen vannak leosztva. Cameron interjúi azért mélyrehatóak és inspiratívak, mert tudni való, hogy ő is felnéz ezekre a pályatársakra, számos interjúban bevallotta már, hogy mennyire rajong bizonyos alkotásokért. Lucas Star Wars-a kellett ahhoz, hogy otthagyja a kamionsofőri állását, és ő maga is elinduljon a filmkészítés rögös és bizonytalan ösvényén (akkori házasságát is feláldozva ennek az "őrültségnek", ami pont emiatt a terve miatt ment tönkre). Azt is többször beismerte Cameron, hogy Ridley Scott a kedvenc rendezője, és hogy mekkora hatással volt rá például A Szárnyas fejvadász, vagy A nyolcadik utas: A HALÁL, amelynek ő maga készítette el a (még sikeresebb) folytatását.

A kölcsönös megbecsülés és az egymás munkássága iránti tisztelet érződik az interjúkon, ugyanakkor szinte gyermeki fellángolással tudnak még így ősz fejjel is beszélni (kivéve a még fiatal Chris Nolan-t) egy-egy gyermekkori nagy filmes élményről, vagy emlékezetes olvasmányról.

De természetesen ezek a nagy ikonok sem a semmiből bukkantak fel, és a sorozat többek között pont ezt a visszatekintést próbálja elvégezni: honnan is indult el ez a műfaj, és kik voltak az első nagy alkotói? Abban szinte mindannyian megegyeznek, és sokuknál közös pont, hogy Stanley Kubrick 2001: Űrodüsszeja-ja volt az a film, ami az első nagy élményt jelentette a számukra, ami miatt sci-fi vagy filmrajongók (majd később pedig filmkészítők) lettek. Stanley Kubrick valóban kivételes zseni volt, és minden egyes műfajban maradandót alkotott a tudományos fantasztikus zsáneren kívül például a horrorban is.

Hosszú periódus volt az emberi történelemben, több ezer évek, amikor mindenféle történeteink, meséink voltak szörnyekről, démonokról, angyalokról és isteni szellemekről, mítoszok és mesék. Aztán jött a felvilágosodás és az Ipari Forradalom, és a varázslat kiszorult az életünkből. A science fiction feladata, hogy kinyomozza a jövőt egyre nehezebb, egyre csúszósabb terep, de fontosabbá vált, mint valaha. A változás hihetetlenül gyors lett a mai világban, és a jövő már nem a következő évtizedet jelenti, hanem néhány éveket, esetleg hónapokat. A világ már túlságosan is felzárkózott a tudományos-fantasztikum világához. Ma már egy science fiction világban élünk.

James Cameron
James Cameron: A science fiction története

A James Cameron: A science fiction története sajnos magyar könyvesboltokban nem kapható, ahogy magyar nyelven sem olvasható. Az igazi nagy rajongók, akik tudnak angolul, hozzájuthatnak például Ebay-en, vagy Amazon-on, ahogy én is megszereztem. Mivel szinte kimeríthetetlen rajongás van bennem a téma és ez iránt a nem mindennapi alkotók iránt, szeretnék közzé tenni néhány inspiratív részletet a könyvből. Ezeket a szövegrészeket mind magam fordítottam le, tehát (legalábbis tudtommal) egyedül itt olvashatók magyar nyelven részek a könyvből. 

Két hosszabb részt is teljesen lefordítottam, James Cameron saját maga által a könyvhöz írt előszavát, valamint barátja, Randall Frakes előszavát, aki arra emlékszik vissza rövid írásában, hogyan is kezdődött életre szóló barátsága Cameron-nal, még az egyetemi évek alatt.

Mivel nagyon régre visszamenőleg követem ezeknek a "fickóknak" az életét, szinte már családtagjaimnak érzem őket, és ezek a megszakítás nélküli, leírt beszélgetések még közelebb hozták őket hozzám. Cameron, mint maga is rajongó, önmagából kiindulva nagyon jól tudja, mire kérdezzen rá, mikor maradjon csöndben, és milyen varázsszavakkal tud még több információt kicsikarni vendégeiből, barátaiból.

Számtalan olyan érdekes információ is kiderül a könyvből, amit még én sem tudtam (pedig ha valaki, én nagyon régóta követem szinte minden egyes lépésüket, del Toro-t kivéve, akit, ahogy erről már korábban is írtam, nem igazán kedvelek), mint például az, hogy eredetileg az 1993-as Jurassic Park-ot a tervek szerint nem más, mint James Cameron rendezte volna, de Spielberg időben elorozta a projektet az orra elől. Akkoriban a CGI-technológia óriási fejlődésnek indult köszönhetően főleg Cameron T2: Az Ítélet Napja című filmjének, ahol a folyékony fém T-1000 effektjei Oscar-esővel jutalmazott filmtörténeti mérföldkövek lettek.

Mindig vannak mások, akik megelőznek minket. Rengeteg alkotó előzött meg engem is. George Pal, Stanley Kubrick, Willis O'Brien. Azt hiszem, ami leginkább feltüzelte a képzeletemet gyermekkoromban nem más volt, mint a félelem. Tennem kellett valamit, amivel megvédhetem magam bármitől, és ez leginkább a sötétség volt. Elkezdtem álmodozni. Rengeteget rajzoltam. Borzasztó rajzokat, rengeteg félelmetes képet. Mivel a szüleim nem engedték meg, hogy tévét nézzek, ezért elkezdtem a fantáziámat használni, és saját magam által kitalálni dolgokat a saját szórakoztatásomra.

Steven Spielberg
James Cameron: A science fiction története 

Jól tudom Magyarországon mennyi science fiction rajongó él, főként nekik készült el ez a bejegyzés, de remélem, hogy a műfaj iránt kevésbé lelkesedő filmnézőkre/olvasókra is átterjed majd egy kicsit ez a rajongás, amivel én is megírtam ezt a cikket.

Kicsit öncélú is ez a dolog, ez az első része annak az összefoglaló sorozatnak, aminek "Út a Megtisztulás felé" a címe (utalva a Megtisztulás-hadműveletre), és a BERONIS-trilógia második kötete, a Garivenháború megjelenéséhez szeretnék kedvcsinálót (és tematikai összegzést) is készíteni. Az első kötet, a Megapoliszi álmok célja a megalapozás volt, egy stabil talajt szerettem volna megalkotni, amelyre a folytatásokban építkezni lehet, és a Garivenháborúban (a legjobb középső részekhez illően) igencsak erős megpróbáltatások várnak erre a bizonyos talajra... olyannyira, hogy a rajta lévő szilárd beton is erősen megrepedezik, széttöredezik, de természetesen csak a jó értelemben.

Ahogy a nagy példaképektől megtanultam, a lefektetett, megteremtett szabályokat nem lehet áthágni, a legjobb művek mindig attól váltak klasszikussá, mérföldkövekké, mert felépítettek egy szabályrendszert, és végig tartották is magukat ehhez a szabályrendszerhez. A legrosszabb filmek, könyvek ismérve pont az, hogy azt érezzük, itt bármikor bármi megtörténhet, nincsenek szabályok, nincsenek törvények, a cselekmény súlytalanná válik, a karakterek ettől érdektelenek lesznek, és pont az ilyen alkotásokon szoktunk mindannyian elbóbiskolni, vagy félretenni.

A BERONIS-szal ez nem történhet meg.

Ezért tehát, hogy összekössem a kellemest a hasznossal, és egyfajta élménybeszámolót tegyek közzé e filmes ikonok munkáságáról, szeretném ezek közé az idézetek és fordítások közé beszúrni a saját gondolataimat is, saját észrevételeimet, megjegyzéseimet, illetve bizonyos esetekben pedig arra is felhívni a kedves olvasók figyelmét, hogy bizonyos motívumok, történetelemek hogy hatottak rám (egy újabb rajongóra), és rajtam keresztül természetes módon a BERONIS világára is.

Lesz itt olyan bejegyzés, gondolat is, amelyet a BERONIS facebook oldaláról másoltam át, ahol szintén számtalan sci-fi érdekesség vár minden kedves rajongóra, ezért itt szeretném felhívni minden olvasó/filmnéző figyelmét, hogy mindenképp érdemes követni a közösségi oldalunk posztjait is.

Mindenki azt mondja, hogy eredeti dolgokat találtál fel, de valójában ez nem igaz. Ez nem csak úgy kipattan a fejedből. Az ötletek az általad eddig látott felhalmozódott tudásanyagból kerülnek ki. Te csak elraktározod. Aztán amikor eljön a pillanat, hogy létrehozd a saját verziódat, előveszed az elraktározott anyagok legjobb részeit az agyadból. Amikor megpróbálod összetenni a részleteket, ez olyan, mint a kémia. Olyan dolgok történhetnek, amelyre nem is gondoltál. Szoktam gyermekekkel beszélni, és amikor megkérdezik, hogy "Honnan jöttek az ötleteid ezekhez az idegen lényekhez? Hogyan találtad ki őket?", ilyenkor azt szoktam mondani, hogy "Menjetek oda például egy akváriumhoz. Ott is láthattok majd különös lényeket." A jó ötletek bárhonnan jöhetnek.

George Lucas
James Cameron: A science fiction története 

Jöjjön mindjárt egy bejegyzés a BERONIS facebook oldaláról, ami pont idevág George Lucas szavaira:

Az Alien-filmek H.R. Giger svájci festőművész által megtervezett Xenomorf-lényeinek külsejét (és design-ját) egy valóban élő halfaj, a fekete sárkányhal inspirálta, mely a mélytengeri viperahalak közé tartozik. A mélytengeri viperahalfélék a csontos halak főosztályának sugarasúszójú halak osztályába és a nagyszájúhal-alakúak rendjébe tartozó család. A tudomány a mélytengeri viperahalfélékről keveset tud, így van ezzel az Idiacanthus atlanticus-szal (fekete sárkányhal) is.

Az Atlanti-óceánban őshonos élőlény akár 2000 méteres mélységben is képes élni. Ebben a környezetben már olyan nyomás van, hogy az ember teste ennek már a tizedét sem bírná ki.

Alul: pörölycápa, illetve a kalapácsfejű Titanothere az Avatar (2009) című filmből.

Az óceáni élővilág által inspirált Pandora bolygó látványa az Avatarban:

A szörnyeket azért kreáljuk, hogy ezek által figyelmeztessük egymást a félelmeinkre. Ott van például a sárkány, amely univerzális, mert három fő ragadozót testesít meg - kígyót, macskaféléket és a nagyobb ragadozó madarakat. Archetípusokat öntöttek össze... azoknak az állatokénak, amelyektől félnünk kellett még a legprimitívebb emlős szinten. A napjaink félelmeit ugyanígy meg tudjuk fogalmazni, ha kreálunk rá valamilyen szörnyet, ha ezeket a félelmeket egy szörny képében meséljük el, hogy érthetővé tegyük azt, ami túl absztrakt.

Guillermo del Toro
James Cameron: A science fiction története 

Folytatva a megkezdett sort, a tematika szerint haladva most jöjjön egy újabb idézet a könyvből az első Alien-film rendezőjétől, Ridley Scott-tól.

Mi vagyunk napjaink novelistái, ha úgy tetszik. Ma már a filmek helyettesítik a könyveket. De ez egy igen lusta útja az információszerzésnek. Csak ott ülsz, nem érzed a lapok illatát, és nem látod a borítót. Csak az agyadba öntik az információkat, úgymond "megetetnek vele". Hogy ez most jó vagy rossz? Fogalmam sincs.

Ridley Scott 
James Cameron: A science fiction története 

Két eset lehetséges, vagy egyedül vagyunk az Univerzumban, vagy nem. Mindkettő egyformán félelmetes.

"Arthur C. Clarke 

Elveszett hánykolódás az élettelen világűr sötét óceánján... Gépi kigőzölgésekkel teli, sötét, homályos folyosók, klausztrofób hangulat... és a halál, mely ki tudja, melyik sötét oduból csap le ránk... A remek, jól bevilágított díszletek, a "játék a sötéttel" hatásos eleme, a H. R. Giger rajzai által inspirált lény biomechanikus design-ja (mellyel remekül olvad bele a gépi háttérbe, és így szinte megmondhatatlan, hol végződik a gép és hol kezdődik maga a lény), a Ridley Scott-ra jellemző, első résznél elkezdett filozófikus hangulat remek mélységet ad az Alien-franchise-nak, mely nélkül számtalan olyan későbbi nagy kedvenc sem születhetett volna meg, mint a StarCraft, vagy a Dead Space. Emellett Ridley Scott Alien-je tettte hihetetlen menővé az úgynevezett (a Csillagok háborújában bevezetett) "lepukkant jövő" ábrázolását, az addig divatos high-tech "fényes jövő" ábrázolásmódjával szemben. Az idegen lény fajunk egyfajta szörnyűséges (rémséges esztétikájában mégis gyönyörű), csupán a beleprogramozott ösztönök szerint élő, eltorzult tükörképe. 

Gyermekként teljesen különbözőnek éreztem magam, teljesen más voltam, mint a többi ember. Nem éreztem jobbnak magam senkitől, de valahogy kívülállónak éreztem magam. Amikor megnéztem a Frankenstein-t, és láttam, hogy a szörnyetegnek olyan erőkkel kell szembeszállnia, amelyek ellen esélye sincs, úgy éreztem, ez a kreatúra engem jelképez. Valahogy volt egy számomra örömteli jelenléte. Szerintem az őt játszó színésznek (Boris Karloff) is volt egy ilyen jelenléte. És egy rendkívüli ártatlan bájt vitt bele a szerepbe. Volt benne egy tisztaság és ártatlanság, ami például remekül jön ki abban a jelenetben, mikor Fraknenstein Mariav-al játszik a virágokkal. Teljesen együtt éreztem vele. Úgy éreztem, hinni tudok benne. Úgy értem, katolikus neveltetést kaptam, és Frankenstein karakterét sokkal közelebb éreztem magamhoz, mint azok a különböző személyek, melyeket tanítottak nekem. Mindig azt mondom az embereknek, olyan vagyok, mint Szent Pál, aki a Damaszkusz felé vezető úton találta meg Jézust, én a hétvégi tévécsatornákat nézve bukkantam rá az eredeti Frankenstein-re. A hatás számomra hasonlóan hatalmas volt. Az egész életemet megváltoztatta."

Guillermo del Toro
James Cameron: A science fiction története 

A különböző bejegyzések alatt mindenki számára elérhetővé válnak azok a linkek, ahol további érdekességre bukkanhatnak azok, akik egy-egy témakör iránt részletesebben is érdeklődnének. A BERONIS honlapja ilyen esetben minden rajongó számára tárva-nyitva áll.

Chris Nolan filmjeiből tudjuk, az idő folyása képes radikális módon megváltozni, de ha az ember jó társaságba kerül, az addig ólomlábakon járó másodpercek hihetetlenül felgyorsulnak. Biztosíthatom az olvasókat, ebben a társaságban is hasonló élményeket fognak átélni. Csak reménykedni tudok benne, hogy minél többet velünk tartanak majd.

Mindig is imádtam a science fiction-t. A két legfontosabb alkotás a számomra George Lucas legelső Csillagok háborúja filmje 1977-ből, és e sikertörténet hozadékaként újra vetíteni kezdték Stanley Kubrick 2001: Űrodösszeia című mesterművét. Levetítették a Leicester Square Theater-ben Londonban, és az apám elvitt rá, hogy megnézhessem. Nagyon élénk emlékeim vannak arról az élményről. Óriási vetítővászon. Nagyon, nagyon fiatal voltam. Hét éves. De úgy megmaradt az emlékezetemben, mint valami mérföldkő, és rögtön tudtam, hogy egy film vagy egy képernyő hogyan tud kinyílni, és hogyan képes elvinni téged olyan világokba, amelyekről addig nem is álmodtál.

Christopher Nolan
James Cameron: A science fiction története 

A tudományos fantasztikum az egyik útja annak, hogy álmodozzunk, illetve, hogy kiűzzük magunkból a démonokat, a jelenkori és mindenkori félelmeinket. Ezekben a labilis, bizonytalan időkben a tudományos fantasztikum lehetőséget ad arra, hogy felfedezzük legnagyobb reményeinket és a legnagyobb félelmeinket saját magunkkal, illetve a kollektív, emberiségre váró jövőnkkel kapcsolatban. Ezzel együtt megmutatja a technológiánkhoz fűződő nehéz, problémás viszonyunkat is, miközben együtt haladunk a bizonytalan jövő felé, a Világegyetem mindent átfogó, hideg sötétjébe merülve, amelyben talán az is lehet, hogy semmi helyünk nincsen.

A tudományos fantasztikum megerősítheti a helyünket az Univerzumban, vagy akár meg is kérdőjelezheti azt.

Akik pedig a felszín alatt meghúzódó tartalmakra nem annyira kíváncsiak (vagy félnek ezekkel szembesülni és inkább elhatározzák, hogy nem is érdekli őket), azoknak szimplán megmaradnak izgalmas, szórakoztató történeteknek.

Mert a tudományos fantasztikum nem kötelező jelleggel foglal magába mély, mögöttes tartalmakat, akár az is lehet a célja, hogy csak szimplán szórakoztasson, mindenféle mélyreható mondanivaló nélkül.

Mindannyian felfedezők vagyunk a magunk saját, mindennapi szintjén, és a döntés csak rajtunk áll, hogy mennyire akarunk részt venni ebben a sok-sok izgalmas kérdést felvonultató, csodálatos kalandban.

Mivel nagyon régóta vagyok már részese ennek az iparágnak, ami nagyon érdekes a számomra, az a folyamat, hogy ami eleinte még tudományos-fantasztikumnak hívtak, hogy lett mára tudományos-valóság. Már rengetegszer beszéltünk erről. Ami egészen hihetetlen, hogy egymás után csináltam a Terminator-filmeket, és az első része mára teljesen valósággá vált - kivéve persze, hogy a gépek még nem ébredtek öntudatra. De ott van például az a jelenet, mikor a Terminator ránéz valakire, és ki tudja számítani a testsúlyát, és mindenféle más információkat. Ma már ott van az a rengeteg telefonos applikáció, ami szintén képes ilyesmire. Egészen hihetetlen ez a számomra, hogy lett mindebből valóság.

Arnold Scharzenegger
James Cameron: A science fiction története

Hogy hogyan vehetünk ebben részt? Nem kell ehhez űrhajókon cikáznunk a csillagok között, vagy időgépbe ülnünk, megzavarva ezzel a teljes tér-idő kontinuumot... A mi részvételünk (hiszen a rendszer részeként már nem vonhatjuk ki magunkat semmiből, egyformán felelősek vagyunk minden egyes tettünkért) ebben a soha véget nem érő kalandban hasonlóan izgalmas és legalább ennyire fontos tevékenységektől függ, mely a következő három kötelességünkből áll:

Tájékozódás.

Olvasás.

Tanulás.

Főleg ilyen vészterhes időkben, fajunk és Földünk jövője függhet tőle.

Bárhogy lesz is, sosem adhatjuk fel az álmodozást. 

Kezdhetjük?

Mindenki itt van még?

Remek. Akkor indulhatunk.

Ezennel a képzelet végtelen mezejére léptünk, és ahogy egy időtlen klasszikusban elhangzott,

Ahova mi megyünk, ott nincs szükség utakra!

Vissza a jövőbe
(1985)

James Cameron: A sci-fi története #1

ELŐSZÓ
Írta: James Cameron
(saját fordítás alapján)

Science fiction mindig is a nagy és a mély kérdésekkel foglalkozott: Mit jelent embernek lenni? Mi a mi szerepünk a világban? Vajon egyedül vagyunk a végtelenben? Mit jelent mindez? Mi fog történni? Bukásra ítéltettünk, vagy a sikerre? Ez egy olyan műfaj, ami nem fél a legnagyobb filozófiai mélységektől sem. Ez az a vonás, ami megfogott engem még fiatalabb koromban, azon túl, hogy a különböző feltűnő robotok és a világot fenyegető szörnyetegek a műfajhoz csalogattak. A sci-fi történetek fanatikus olvasójaként kezdtem, majd jöttek a filmek, jött a televízió. Faltam az összes puha fedeles ponyvát és magazint, amit csak találtam, minden olyan kiadványt, melynek a címlapján csillaghajók vagy robotok voltak (továbbá gyakori elem volt ezeken a borítókon a különböző veszélyes és fenyegető idegen világok környezetéhez képest rendkívül lenge öltözetű, meglehetősen attraktív külsejű szépségek megjelenése is). 

Néhány retro science fiction borító/képillusztráció >

Mikor még nomád törzsek voltunk, mindenféle sztorikat találtunk ki, hogy a különböző jelenségeket megmagyarázzuk. Mikor letelepedtünk, el kellett kezdenünk dekódolni a világot. Meg kellett magyaráznunk, miért kell fel a Nap? Hol volt a Hold, mielőtt megjelenik az éjszaka? Lényeget kreáltunk, emberfelettieket. Isteneket, szörnyeket, démonokat, hogy meg tudjuk magyarázni ezeket a jelenségeket. Rengeteg túl absztrakt jelenséget tudunk magyarázni valamivel, mint pl a Frankenstein meséjével. Meg tudjuk vele testesíteni azt a példát, mikor egy magára hagyott lényt megkreál egy közömbös kreátor. A szörnyek remekül alkalmazhatók olyankor, amikor valamilyen absztrakt témát akarunk megfoghatóvá tenni, láthatóvá, magyarázhatóvá. Ott a Godzilla. Godzilla a nukleáris háború okozta félelmet testesíti meg. A szörnyek a különböző korok különböző félelmeit testesíti meg. 

James Cameron
James Cameron: A science fiction története

Mindig fennmaradtam késő estig péntekenként, hogy megnézhessem a Creature Feature-t (amerikai televíziós horrorsorozat, melynek keretében különböző klasszikus horrorfilmeket vetítettek a 60-70-80-as években). Kívülről ismertem az összes 50-es években készült fekete-fehér B-filmet. Enciklopédia-szerűen fel tudtam sorolni az idegenek összes inváziós stratégiáját - ismertem minden álcázási technikát, spórát, illetve a meteor-becsapódások által létrejövő különféle masszalényeket, melyek mind közöttünk járnak. Ismertem minden szörnyé alakulási metódust, legyen az laborincidens, nukleáris fegyver-tesztelés, vagy elektronikus úton felélesztett, különböző emberi testrészek által összetákolt halott. Fiatalabb koromban egy közeli középiskolába jártam, ahova minden nap egy órát kellett utaznom a busszal. Ezeken az utakon szinte minden nap elolvastam egy könyvet (nos, a Dűne valamennyivel tovább tartott...) - minden ponyvát a 30-as, 40-es évekből, illetve az olyan nagy meseterek műveit is, mint Bradbury, Clarke, Heinlein és Asimov, egészen a 60-as évek végi nagy Új hullám ikonjaikig.

Már főiskolába jártam, amikor rájöttem, hogy más műfajok is léteznek a tudományos fantasztikumon kívül, és elkezdtem más műveket is olvasni. De tudtam, hogy már megtaláltam a saját műfajomat. Tudtam, hogy science fiction történeteket szeretnék majd egyszer én is elmesélni. 

Promóciós fotók híres alkotásokból, jobb oldalon az 1951-es klasszikus film, A nap, amikor megállt a föld kulcsszereplőjét, Gort-ot veszik "kezelésbe" a hölgyek. Hogy minél több korosztályt (többnyire a műfaj fő bázisának számító fiúkat) megszólítsanak, a sci-fi és a csipetnyi rejtett erotikát magába foglaló prezentáció már szinte a műfaj legelejétől összefonódott.

Retro science fiction promóciós fotók, illetve a jelen: Marie-Claude Bourbonnais kanadai Glamour-modell, divattervező, aki cosplay-modellként számos nagy sci-fi és fantasy-rendezvényeken is felbukkan, köztük több Comic-con-on is megcsodálhatták már tökéletes alakját. Az ő képeit nézve mindenki számára egyértelművé válik, hogy ami a kezdetekben még sokszor rejtett volt, az mára már finoman szólva is idejétmúlt lett. Az érzékiség, a (sokszor túlzott méretű) idomok kihangsúlyozása ma már nem csak a különböző rendezvények, de maguknak a filmeknek is a sajátjuk lett.

Alul: Irina Meier, híres orosz modell és cosplay-múvész.

Alul: a világ legsikeresebb filmjeinek listája (2021-es állás szerint, forrás a Box Office Mojo). A címeket megvizsgálva erőteljes sci-fi túlsúly jól tapasztalható. A science fiction napjaink legjobban eladható műfajává vált. A Titanic 1997 óta (!) erősen tartja magát a "felsőházban".

Egy ide passzoló bejegyzés: Újra az Avatar a világ legsikeresebb filmje
https://www.beronis.hu/l/ujra-az-avatar-a-vilag-legsikeresebb-filmje/

És amikor eljött az én időm, hogy én is kiálljak és elmondjam a saját történeteimet, az első forgatókönyvek, amelyeket írtam, mind űroperák és inváziós történetek voltak. Az első saját történetem, amiből végül film is készült a Terminator volt 1984-ben. Mikor végre sikerült befejeznem a filmet a vészesen közelgő határidőre, találkoztam az Orion Pictures filmforgalmazó cég marketing igazgatójával. Adtam neki néhány jó ötletet azzal kapcsolatban, hogy hogyan kellene eladni a filmet, mint egy igazi science fiction történet. Erre ő azt mondta, "Ez nem egy science fiction sztori. Ez félrevezető lenne." Csak néztem rá. Egy film az időutazásról és gyilkos robotokról nem science fiction film? El kellett telnie egy kis időnek, mire rájöttem, hogy science fiction-nak akkoriban mindenki számára egyedül a Csillagok háborúja számított. Csak amikor George Lucas epikus neo-mítosza megjelent, csak akkor törte be magát a műfaj a hollywood-i filmkészítés elitjébe. Az előtt csak egy komolytalannak tartott zsáner volt - a vörös hajú fogadott gyermeke a kommersz filmkészítésnek -, alacsony költségvetésű B-filmek műfaja volt, amelyek egyből az autósmozikban kötöttek ki, olyan rizikós darabok, melyek mindig veszteségesek voltak (a 2001: Űrodüsszejának 25 évbe tellett, mire behozta a gyártási költségeit), illetve sivár disztópiakat ábrázoló művek voltak, apokaliptikus jövőket mutattak, mely lehangoló témák sosem keltették fel annyira a nézők érdeklődését, hogy hosszú sorokban álljanak a különböző filmszínházak előtt.

A gépek evolúciója...

Csak néhány évvel az első Terminator-film előtt történt meg, hogy a műfaj végre betörhetett a mainstream elitbe. 1977-ben a Csillagok háborúja valahogyan - szinte lehetetlen módon - a történelem legsikeresebb filmje lett. Aztán jött az E.T. - A földönkívüli, és megismételte ezt a csodát 1982-ben. Manapság a science fiction blockbusterek nem a kivételek, hanem azok az alkotások, amelyek dominálják a legsikeresebb filmek listáját. Ha belevesszük ezek közé a Marvel-filmeket - melyek hősei exo-ruhákat viselnek (Vasember), vagy gamma sugarak áldozatai (Hulk), vagy egy radioaktív pók csípése útján szereznek csodálatos képességeket (na vajon kicsoda?), illetve a Transformers-t (amelynek a hősei és gonoszai idegen robotok) - akkor a világ legsikeresebb filmjeinek a listáján tizenkettőből tizenegy science fiction alkotás. Ezek a neo-mítoszok a tudományt segítségül hívva mesélik el történeteiket, nem a babona és a fantasy világán keresztül. És ezek nem csak science fiction történetek, hanem ez ma már a leginkább profitképes formája a szórakoztatásnak az egész világon. A science fiction ma már a többség, nem pedig a kisebbség.

Fent: az Animatrix egyik legjobb jelenete, a tudás almáját tartó géppel. Az Animatrix méltánytalanul elfeledett, zseniális alkotás, mely szerintem kenterbe veri a Mátrix folytatásainak színvonalát, és sokkal több és mélyebb mondanivalóval bír, mint az első rész után készített filmek összesen!

Felül: Videojáték automata promóciós képanyaga (hasonlókkal én is rengeteget játszottam annak idején, főleg a T2 automatájával), illetve Informatika oktatás a 80-anas években, Egyesült Államok.

Hosszú utat tettünk meg azóta...

Alul: Be.Brussels Esport Show, Brüsszel első nemzetközi e-sport fesztiválja, ahol profik és amatőrök mérhették össze erejüket, 2019.

GarivenWar... Ezek a játékok minden bizonnyal arra is jók voltak, hogy a GSF harci eszközeit, tankjait, járműveit, fegyvereit reklámozzák. A gigászi, félelmetesen monumentális városi díszletek között hangyaként szaladgáló emberek számára legyen ez egy újabb bizonyíték, ízelítő, hogy mi várható, ha esetleg mégis lázadni támadna kedve: "Mi már itt tartunk, és simán leigázunk, tehát meg ne forduljon a fejedben az ellenállás gondolata!

BERONIS - Megapoliszi álmok (részlet)

A science fiction nem mindig tartozott ebbe a körbe. A 20. század nagy részében csak a figyelemért küzdött, és leginkább elhanyagolták és marginalizálták, sőt olykor ki is nevették. De napjaink ikonikus filmjei és TV-sorozatai előtt voltak már úttörő alkotások a 60-as években (Star Trek, The Twilight Zone, The Outer Limits, Lost in Space), és azelőtt is, az 50-es évek B-filmjei képviseletében, az előtt pedig a 30-as évek ponyvái és képregényei képében, még azelőtt pedig a nagy irodalmi úttörők alakjában - akik nem mások, mint például Jules Verne és H. G. Wells. Azért vettem részt az AMC James Cameron: A science fiction története saját gyártású sorozatának készítésében, mert úgy érzem, meg kell tisztelnünk ezzel a műfaj legkorábbi alkotóit és művészeit, akiknek a hátára és a vállára támaszkodva ez az egész gigantikus üzletág napjainkra kiépült és felemelkedett. Szeretném, ha minden egyszerű rajongó tudná, hogy mivel is tartozunk ezeknek az első úttörőknek, és ez csak úgy történhet meg, ha elkezdjük visszavezetni az ötletek DNS-láncát. Ki találta ki először ezeket az őrült koncepciókat? Ki fejlesztette tovább őket? És hogyan vették át ezeket azok a nagy sikerű filmek, amelyeket ma ismerünk? A Csillagok háborúja nem csak úgy a semmiből bukkant elő. Több évtized képekben, motívumokban és ötletekben rendkívül gazdag tudományos-fantasztikus irodalom, képregény és film kellett hozzá. Szerettem volna felkutatni ezeket a rendkívül lényeges írókat (és műveiket), akinek (és amelyeknek) ma annyi mindent köszönhetünk.

Mindezek mellett azt is érzékeltetni szerettem volna, hogy a tudományos-fantasztikus műfaj remek eszköz arra, hogy a jövő ígéreteiről álmodozzunk, valamint hogy kiűzzük a jelenünk fortyogó dühében keletkezett, bennünk lakozó démonokat. Azokban a bizonytalan időkben, melyekben együtt kell élnünk a nukleáris háború félelmeivel, a szociális problémákkal, gazdasági válságokkal, a science fiction reményt adhat nekünk, és segíthet nekünk megtalálni félelmeink okát. Rávilágíthatunk ez által ambivalens kapcsolatunkra a technológiai fejlődéssel, mellyel együtt jár az egyre nagyobb tudásanyag is, illetve az Univerzumunk megismerése, melyben a mi helyünk egészen jelentéktelennek tűnik. A science fiction egy lehetőséget ad e félelmek kezelésére, és hogy megbirkózzunk ezekkel e démonokkal.

A James Cameron: A science fiction története című sorozatban merülés teszünk hat elkülönülő alműfajban - Sötét jövők, Szörnyetegek, Időutazás, Intelligens gépek, Világűr és Idegen élet - hogy megmutassuk, hogyan fejlődtek tovább e területek a tudomány által, hogyan ismertük meg közben a világunkat magunk körül, és hogy hogyan hatottak vissza e alműfajokra a különböző korszakok félelmei és paranoiái.

Technológiai mérföldkövek: Terminator 2: Az Ítélet Napja 1991-ből, valamint az 1999-es Mátrix pont egy teljes évtizedet foglal tökéletesen keretbe.

Hogy szélesítsem a látóteret, személyesen interjúvoltam meg a tudományos-fantasztikus filmkészítés hat titánját a sorozatban: ők Guillermo del Toro, George Lucas, Christopher Nolan, Arnold Schwarzenegger, Ridley Scott és Steven Spielberg. Ez a könyv megörökíti ezeket a rendkívül sok témát felölelő beszélgetéseket, hogy ezáltal mások is belelássanak azoknak az elméknek a mélyére, melyeknek a világ legsikeresebb science fiction filmjeit köszönhetjük. A beszélgetések között rövid esszék találhatók science ficiton-szakértők tollából, hogy körüljárják azokat a kulcstémákat, melyek említésre kerülnek a sorozatban is. Ezek az írások plusz információval szolgálnak a történelmi kontextusokat illetően is, hogy jobban megértsük a különböző témák, alműfajok jellegzetes vonásait.

Ginen mintha egyik álomból a másikba került volna. A szintek közötti térben járt, az aluljárókra jellemző fallal és plafonnal határolt tágas udvarban. A zárva lévő virágüzletek, újságosok, falatozók kirakatait betörték, az ajtajaik tárva-nyitva álltak, a termékek szerteszét hevertek a földön. A pultokra fegyvereket pakoltak. Terepmintás ruhákba bújt, bakancsot, testi páncélt viselő férfiak és nők kotorásztak köztük, és egymásnak adogatták őket. Egy kihelyezett asztalon heves munka folyt, fegyvert tisztogattak, térképeket, rádiókat, dokumentumokat, robbanószereket, detonátorokat szállítottak kézben egyik helyről a másikra. Egy lengén öltözött, izmos, sebhelyes férfi hátratolta puskájának tolózárát, és belenézett a töltényűrbe, mintha világéletében ezt csinálta volna, majd elengedte, és a tolózár egy hangos kattanással a helyére csúszott. Néhányan elkezdték felcsatolni magukra az erőnövelő szerelés pántjait.

- SZERÁÁÁN!!! SZERÁÁN!!! SZEERÁÁÁN!!! - bömbölte a tömeg.

Hirtelen abbamaradt a tömeg sodró ereje, és Ginen ott maradt állva kórus közepén. A fiú körbenézett, valami szintközi térben volt ismét, körülötte terepmintás ruhába bújt katonák, fegyvereiket, ökleiket a magasba emelve üvöltötték szeretett bolygójuk nevét. Fegyverek kerepelése hallatszott, ahogy többen a plafonba lőttek. Ginen erre aztán felriadt, mint aki mély kábulatból tér magához, és ijedt őzikeként nézett körbe. Itt-ott víz folyt le a magasan, körben futó párkányokról a korlátok alatt.

Egy nagydarab, kopasz férfi közeledett felé, magabiztos járással, kihúzott derékkal járt, felemelt fejjel. Súlyos katonai bakancsai a befolyt csak néhány ujjnyi vízen csattogtak.

A fickó megpillantotta Ginent, de szinte átnézett rajta.

Szemében ott égett a tűz, az a bizonyos biztos tűz, hogy bármi is fog történni, ők biztos nyerni fognak, mert az ő oldalukon áll a természet és az univerzum minden törvénye. Hiányos, peremi fosztogató ruházata láttatni engedte hatalmas, izmos karjait. Kezeivel éppen páncélja felső peremét markolta, a melle felett, hanyag, magabiztos pózban. Kopasz fején megannyi, szintén valószínűleg a peremi vadak okozta heg és karmolásnyomok látszottak. Mögötte további katona követte őt, mintha egy halhatatlan vezér vezetné most csatába harcosait. Mögöttük a fallal egybefolyt a belső csarnok egyik vastag, négyszögletes gerendájának ferdén futó oszlopa, mintha a város egyik támpillérje tört volna meg.

Bárki is volt ez az ember, Ginen nem akart szembekerülni vele, sőt, el akart tűnni innen minél gyorsabban.

BERONIS - GARIVENHÁBORÚ

(részlet) 

A science fiction nem csak a szörnyekről és az űrhajókról szól. A tudományos fantasztikum egyenesen az emberi lélekbe néz bele. Azt kutatja, hogy néhány eszközhasználó majom vajon hogyan tudta uralma alá hajtani a világot, hogy aztán ez elhozza az antropocén-korszakot, jelentsen ez akár jót, akár rosszat. Az emberi faj egy sötét országúton halad előre, minden kanyarnál úgy tűnik, hogy kisodródik, miközben ezen az úton az a technológia viszi őt előre, amely megkönnyíti és fenyeget is a létét. A science fiction szolgáltatja a fényt e képzeletbeli járműnek, hogy aztán majd időben tudjunk reagálni az előttünk feltűnő akadályokra. Illetve, hogy feltárja előttünk, hogy mi következhet, ha mégsem reagálunk időben. Annak a nagy és elképesztő munkának a megértése, melyeket a nagy elődök hagytak itt nekünk, egy lépést jelenthet előre abba az irányba, hogy végre a saját kezünkbe vegyük az irányítást fajunk sorsa felett.

Ez a science fiction története. 

És csak mi döntjük el, hogy hogyan is végződjön majd ez a történet.

James Cameron science fiction kedvencei

(Lista mindenféle sorrend nélkül) 

FILMEK

2001: Űrodüsszeja (1968) - Rendezte: Stanley Kubrick

Metropolis (1927) - Rendezte: Fritz Lang

Harmadik típusú találkozások (1977) - Rendezte: Steven Spielberg

Alien (1979) - Rendezte: Ridley Scott

Tiltott bolygó (1956) - Rendezte: Fred M. Wilcox

Gépnarancs (1971) - Rendezte: Stanley Kubrick

Mad Max 2 - Az országúti harcos (1981) - Rendezte: George Miller

A majmok bolygója (1968) - Rendezte: Franklin J. Schaffner

A nap, mikor megállt a Föld (1951) - Rendezte: Robert Wise

A Mátrix (1999) - Rendezte: A Wachowski-testvérek

Csillagok háborúja (1977) - Rendezte: George Lucas

Ginen keresztülhaladt az emberfolyamon, és a felüljáró felé tartott, ami egy soksávos autóút sodró áramlata felett kötött össze két mesterséges betonpartot, mint egy híd a folyó felett. A fiú a híd bal oldalán, a korlát mentén haladt, és lenézett az alatta dübörgő, zúgó forgalomra. Ginen látta, hogy a távolból már érkezett is a transzport, hogy a híd alatt húzódó, a forgalmi sávok közé beékelt betonsziget megállója felé tartva felszedje az ott várakozó utasait. Ginen elfordította a tekintetét, és a hídon haladó járókelőket figyelte.

Éppen egy helyes kiscsaj közeledett felé, aprócska topban, feszülős, koptatott farmerben, bokáig érő, kopogó csizmában haladt el oda sem figyelve mellette. Egy kicsit arrébb, a híd korlátjánál egy másik kiscsaj éppen egy srác haverjával beszélgetett, együtt nevetgélve valamin. A lány szintén feszülős, farmer-rövidnadrágot viselt, melyen a szándékosan odatett, divatos tépések láttatni engedték fenekének fedetlen, alsó részét. Újabban ismét divatba jöttek ezek a nagyon lenge, merészen kivágott öltözékek a lányoknál, melynek Ginen Beronis minden férfitársával együtt természetesen nagyon örült. A fiú nagyot sóhajtott. 

Hát igen. 

Ez AcremCity.

BERONIS - Megapoliszi álmok
(Részlet)

A civilizációs társadalmakat érintő válságok sorozata a XX. század második felében újabb tényezővel, az ember és a természeti környezet közötti konfliktussal bővült. Az ökoszféra (természet) és az ember alkotta művi világ (technológiai, gazdasági rendszerek) kapcsolatában súlyos zavarok támadtak, egyre határozottabb a felismerés, hogy a nem megújuló nyersanyag- és energiaforrások kimerülhetnek, a természet hulladéktűrő képessége pedig nem korlátlan. Kényszerítő erővel fogalmazódik meg tehát a kérdés: a visszaélés az erőforrások használatával milyen mértékben fosztja meg a jövendő generációkat és a másfajta berendezkedésű társadalmakat az értelmes és elfogadható emberi létezés lehetőségétől.

Papp Sándor: Társadalom-gazdaság-természet
A civilizációs társadalmak egyensúly nélküli hármassága 

KÖNYVEK

Fahrenheit 451 (1953) - Ray Bradbury

A gyermekkor vége (1953) - Arthur C. Clarke

Dűne (1965) - Frank Herbert

Hyperion-könyvek - Dan Simmons

Neurománc (1984) - William Gibson

Örök háború (1974) - Joe Haldeman

Célom a csillagok (1957) - Alfred Bester

A Hold börtönében (1966) - Robert A. Heinlein

Csillagközi invázió (1959) - Robert A. Heinlein

Solaris (1961) - Stanislaw Lem

Az időgép (1895) - H. G. Wells

Ringworld (1970) - Larry Niven

TOVÁBBI FANTASZTIKUS ÉRDEKESSÉGEK...

Hatások és fejhajtások a filmművészetben


> 2001:
 Űrodüsszeja (1968) jól érezhető hatása filmeken...

HAL 9000 - A Terminator (The Terminator)
(1984, rendező: James Cameron)

HAL 9000, az öntudatra ébredt szuperszámítógép ötlete adja az egész Terminator-széria alapját, SkyNet ugyanis HAL memóriaegységeiből "nőtt ki".

Halálos világító szempárok: a múlt és a jövő csúcsragadozói a 2001 (balra) és a A Terminator (1984) filmekben. 

Terminator 2: Az Ítélet Napja (Terminator: Judgment Day)
(1991, rendező: James Cameron)

James Cameron több interjújában elmondta már, hogy milyen hatással volt rá gyermekkorában Kubrick mesterműve, és hogy valójában ez a film tehet arról, hogy a filmrendezés iránt érdeklődni kezdett. A végső "ütést" azonban Geroge Lucas Csillagok háborúja című filmje vitte be... (lásd lejjebb!)

Alul a Csillaggyermek világító fénygömbje, valamint az időáthelyező berendezés ugyanilyen alakzatú jelensége látható a T2-ből.

Ami nagyon hasonló a 2001 ikonikus, négy millió évet felölelő híres vágásához (az ember szabású majom egy csontfegyvert dob az égbe, mely egy vágás múlva már egy csúcstechnológiát képviselő űrhajó), és szerintem sokaknak fel sem tűnt: A jövőbeli háborús képsorok, valamint a főcímzene után a kamera egy Terminator világító szempárjára közelít rá, ami aztán egy vágás múlva már egy kamion egyik első fényszórója. Egy halált szimbolizáló, az emberiség egymás ellen vívott harcainak végtermékét jelentő fémkoponya, valamint egy közlekedési eszköz szintén szemre hasonlító lámpája. A technológia nem gonosz, az emberek azok. A technológia attól függően jó vagy rossz, hogy mire használjuk őket.

Csillagok között (Interstellar)
(2014, rendező: Christopher Nolan)

Rengeteg nagy rendező, köztük Chris Nolan-ra is óriási hatással volt a 2001, és ez érezhető is a Csillagok között című filmjén. Csak néhány kép, összehasonlításként:

A mélység titka (The Abyss)
(1989, rendező: James Cameron) 

...és a korszakalkotó sci-fi hatása a valóságra:

A sci-fi ereje: Kubrick látnoki erejű mesterműve, 2001: Űrodüsszeja, ami feltalálta a repülőgépeken ma már teljesen megszokott, és alapberendezésnek számító székbe szerelt tévéképernyőt (bal oldalon), valamint a modern világunk másik alap kellékét, az iPad-et (jobb oldali kép):

"Réges-rég, egy messzi-messzi Galaxisban..." 

Mint szinte minden forradalmian új alkotás, úgy a Csillagok háborúja is rengeteget merített a nagy elődökből: George Lucas bevallottan fontos inspirációjának tartja (többek között) fiatalkorának egyik kedvenc sorozatát, a Flash Gordon-t, melyben minden egyes epizód a Csillagok háborújához hasonló lebegő prológussal indított.

> A THX rendfenntartói és a T-1000-es

Az egymásra hatás tökéletes példája: a rendre folyamatosan ügyelő, arctalan robot-rendőrök George Lucas 1971-es THX című filmjében, valamint a folyékony fém kiborg T-1000-es James Cameron 1991-es T2-jében. James Cameron Lucas Csillagok háborúja című filmje miatt lett kamionsofőrből filmrendező. Ahogy a Teljesítmény Akadémiájának adott interjújában elmondja: "Ez volt az a film, ami rávett arra, hogy felálljak a fenekemről, és filmrendező legyek (...) Nem szeretnék semmit elvenni George filmjétől, mivel nyilvánvalóan egy fenomenális mestermű, de az én reakcióm rá nem az volt, hogy "Ez mekkora dolog, még többet szeretnék látni belőle!", az én reakcióm ez volt: "Istenem, jobb ha felállok végre a fenekemről, mert valaki már elkészítette ezt a filmet, és ezzel legyőzött engem..."

James Cameron T2 pedig természetesen számomra is rendkívül inspiráló hatással volt, mely hatás mind a mai napig tart.

Részlet a BERONIS - Megapoliszi álmokból, mely a Kreeg-modellű fakenekről szól: : "Ginen kilépett a kapun, lesietett a széles lépcsőkön, és hamar beleveszett a szintén széles utcán elhaladó emberek széles folyamába. A fiú egy Kreeget látott, amint az egyik járda szélén parkoló gariven-motor nyergében üldögélt. A hatalmas motor egy nyújtózkodó acélkutyaként nyújtotta előre mellső kerékvilláit. Nagy méretű, sötét szemfedőjén az elhaladó járókelők eldeformált alakja tükröződött. A Kreegek egyszerű járőrgépek voltak, a futószalagon gyártott fakenek egyik legelső képviselői, akiket szintén a Miscren Társaság állított elő. Nem voltak akkora méretű vázaik, mint a robusztusabb külsejű Hagad vagy T.Zer modelleknek, de saját szerepkörükben ugyanolyan megbízhatóak voltak.

A Miscren gyáraiból csakis minőségi termékek kerülhettek ki.

A Kreeg emberi arcot imitáló, mozdulatlan, szoborszerű ábrázata egybeolvadt a fej nagyobb részét alkotó kerek, az ősrégi filmekből ismerős motorosrendőrökre jellemző, szemellenzős bukósisakkal, melynek fehérre festett, tükörsima felülete megcsillant a napfényben."

További érdekességek:
https://www.beronis.hu/l/hatasok/


> A Mátrix és a Terminator

Óriási Terminator-rajongóként nem volt nehéz felismerni a párhuzamot az ember és gépek közötti háború témájáról szóló két filmtörténeti klasszikus között. Az 1991-es Terminator 2: Az Ítélet Napja, és az 1999-es Mátrix egyfajta érdekes keretet ad a '90-es évek akciófilmjeinek és általános értelemben vett filmművészetének, mind vizuális, ind filozófiai értelemben. Saját hasonlatommal élve: T2 volt a hardware, a Mátrix viszont már a szoftver, mindkét film új alapokra helyezte a mozgókép-készítést, és a mai napig olyan mércének számítanak, melyet csak nagyon kevesen tudtak megközelíteni.

A Mátrix filozófiai és gondolati értelemben jóval mélyebbre ásott le, többek között ezt értem a "szoftver" hasonlat alatt. Itt már nincsenek pontos megnevezések, mint a T2 esetében, (Los Angeles), sem dátumok, (2029). A "valóság sivataga" mindannyiunk sivataga, szimbolikus értelemben értendő, nem konkrét, megnevezhető helyszínekre és időpontokra. A virtuális világ mátrixa már az egész bolygóra kiterjedt az alatt a nyolc év alatt, amíg a két film elkészült, és az életünk, életmódunk minden téren gyökeresen megváltozott, mindkét film remekül tükrözi vissza a saját korának jellegzetes világszemléletét. Amit a T2 "elkezdett", a Mátrix tovább (és mélyebbre) vitte. Ilyen értelemben a Terminator harmadik része, eszmei folytatása nem a borzalmas A gépek lázadása volt, hanem maga a Mátrix (ettől még persze lehetett volna jól megírt Terminator-folytatásokat készíteni, ha hozzáértők kezébe kerül a projekt).

Az alapvető különbség a teremtett ember és az ember által teremtett entitás között nem pusztán az isteni/emberi (álisteni) eredetben keresendő, hanem abban, hogy míg Isten mindenható, az ember képességei korlátozottak, teremtésigénye abból fakad, hogy az általa alkotott entitások kiváltsák a munkavégzésben. Isten próbára tesz, az ember feladatot ad; Isten híveket gyűjt, az ember szolgákat.

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

További érdekességek a témában:
https://www.beronis.hu/l/mar-forog-a-matrix-4/


> Ghost in the Shell (1995) és a Terminator

Kiemelt képkockák az 1995-ös sci-fi alapmű anime, a Ghost in the Shell és az első két Terminator filmből (1984, 1991).

> A Mad Max és a Terminator

A civilizáció utáni elpusztult, sivatagi világ motívuma a Terminator-filmekben ismerős lehet a Mad Max filmekből. A Mad Max második része, Az országúti harcos (1981) Cameron-nak is fontos inspirációt jelentett. Annak idején, mikor még az első Terminator-film forgatása elkezdődött, Cameron két filmet nézett meg közösen operatőrével, Adam Greenberg-gel: ezek közül az egyik a Mad Max második része, a másik pedig a Szárnyas fejvadász volt. Ezt a két filmet végignézve Cameron elmagyarázta Greenberg-nek, mit is vár el tőle a Terminator forgatása, bevilágítása során. Az akciójelenetek során valóban érződik a Mad Max-hatás, míg a Szárnyas fejvadász-hatás inkább a sötét, noir-os megvilágításban érhető  tetten.

Minél távolabb kell kerülnünk a várostól!

"Amióta csak úgy tízezer évvel ezelőtt megkezdődött a ketrecbe zárás, a hódítók mindig is sivár pusztaságokat hagytak maguk mögött...", részlet Ian Morris zseniális Háború! című könyvéből (melynek elemzése nemsokára megtalálható lesz a MySphere-en!). A sivatag a lehetőségek határa. A bujkálás, a menekülés, de a megújulás, az új remények szinonimája is."


"Az egyistenhit a sivatagból jött, majd ott létezett tovább az út-menti szentélyek, a kulturális kapcsolatok színhelyei mellett, ahol a sivatag egyik végéből a másikba tartó utazók számtalan istent imádtak.

A Bibliában Jeruzsálem a hegyen álló város, a dicsőség és a megváltás helye, a rideg, barátságtalan és meg nem alkuvó sivatag pedig a vándorlásé. A két hely, a sivatag és a város a Biblia világának két szélén helyezkedik el.

A sivatag mindig otthona volt a menekülőknek.

Izrael népe Mózes vezetésével negyven éven keresztül vándoroltak a Sinai-félsziget pusztaságában. Sokan egyenesen visszakívánkoztak Egyiptomba. Ott ugyan rabszolgaként dolgoztatták őket, de mégis emberek építette világban éltek. A pusztaságban viszont egyre csak a teljes létbizonytalanság, a mostoha természeti körülmények, a nélkülözések kísérték őket.

A puszta ettől kezdve a próbák, a kísértések és az Istennel való találkozás helye, jelképe lett.

Jézus is a pusztában készült a küldetésére. Őt is megkísértette a Sátán. Neki is döntenie kellett, hogy engedelmesen teljesíti-e az Atya akaratát, vagy saját érdekeiért fog küzdeni. Kiállta a próbát a pusztaságban." - Amy Dockser Marcus: A Biblia a régészet tükrében.

> Transformers (2007) és a Terminator

Gyermekkoromban ez a két franchise szinte teljesen összemosódott, hiszen a játékboltokat járva abban az időben minden tele volt Terminator- és Transformers-játékokkal, és a két "brand" figurái akár egy világból is származhattak volna. Rengeteg olyan Terminator-játékfigurát lehetett kapni (nekem is volt egy), melyek mind olyan karakterek voltak, amelyek fel se bukkantak a filmekben... de semmilyen más vonalon sem (játékokban, későbbi sorozatokban), valószínűleg ezek mind csak a játékgyárosok fantáziájából kerültek ki, akik megkapták a jogokat, és gyorsan ki kellett találniuk érdekes kiborg és robot karaktereket. Nekem egy olyan figurám volt, egy kopasz, mérges tekintetű kiborg, amelynek egyik karja fura harapófogószerű mechanikus végtagban végződött, nagyon hasonlított a későbbi, Stallone-féle Dredd bíró című film fél-robot karakterére, akivel a főhős a száműzöttek sivatagában küzd meg.

Igaz, Michael Bay CGI-gagyi sorozata nyomába se érhet Cameron első két Terminator filmjének, azért a legelső, 2007-es Transformers még igencsak jó film volt... kétszer is megnéztem moziban. A látvány, a vágások, a képbeállítások, mind-mind újszerűen hatottak, és meg kell hagyni, a mögöttes tartalmakhoz nem, de a dinamikus akciók rendezéséhez és az izgalmas beállításokhoz nagyon ért Bay... aki egyébként maga is nagy Cameron-rajongó. A Transformers és a Terminator-filmek összes hasonlóságának felsorolásához egy külön bejegyzésre lenne szükség, ezért ízelítőnek álljon itt talán a leglényegesebb, ami a filmek háttértörténetéhez köthető. A Terminator-filmekben az első, 1984-be küldött Terminator tanulmányozása vezet a számítástechnikai fejlődés óriási ugrásához, míg ugyanehhez a Transformers-filmekben az úgynevezett egy ugyanolyan (de földönkívüli) robot, Megatron tanulmányozása vezet. 

Hasonlítsuk össze a két monológ-részletet, melyek közül az első a T2-ből származik, és az elhivatott tudós, Miles Dyson szájából hangzik el, míg a második a titkos Hetes szektor egyik ügynökének, Simmons-nak a szavai (újabb hasonlóság: egy Simmons nevű karakter szerepel a T2 történetében is, igaz, csak a jóval bővebb könyvváltozatban esik szó róla: ő Greg Simmons, a gonosz Cyberdyne Systems társaság elnöke).

Terminator 2: Az Ítélet Napja (1991)

"Félelmetesen agyafúrt az a chip... Bár törött és nem működik, de mégis olyan ötleteket adott, amikről nem is álmodtunk... Az egész munkám arra épült."


Transformers (2007)

"A modern kor forrását látják. Mikrochip, lézer, űrutazás, autók... Mindezeket őbelőle fejtettük vissza".

A Terminator és a Terminator 2: Az Ítélet Napja szerkezeti összehasonlítása, párhuzamok, észrevételek I.

James Cameron karrierje, miután első rendezői munkájából, a Piranha balul sikerült második része forgatásakor kirúgták, úgy tűnt, a reményteli kezdetek után azonnal véget is ér. Most, hogy egy borzasztó, bukott film kötődött a nevéhez, még kevesebb esély volt rá, hogy bárki rendezői feladatokkal fogja felkeresni, mint előtte, mikor még tehetséges fiatal rendezőként állt pályája elején. Éppen ezért nagyon jól tudta, hogy saját magának kell tető alá hoznia következő projektjét. Amikor a Terminator legelső változatát 1982-ben papírra vetette, még nem tudta, hogy a jövőt álmodja meg... egyszerűen csak a lehetőségeinek megfelelően próbált egy történetet összehozni. 

Tudta, hogy egy hatalmas költségvetésű filmötlettel senki se bízná meg, ezért a költségeket a minimális szinten kellett tartani. A jövőt éppen ezért csak rövid visszaemlékezésekben látjuk, a fő jelenetek végig a jelen korban, hétköznapi helyszíneken játszódnak. A Terminator első része egy újabb remek példa arra, hogy a pénz és a források hiánya hogyan tudja átlagon felüli kreativitásra ösztönözni az egész csapat munkáját.

A Hatodik utcai híd sötét árnyékában a kreatív falrajzolatok közé valaki gondosan felpingálta spray-vel festett kicsi, precíz betűkkel: "A történelem megállt". Ez egy rendkívüli kinyilatkoztatás volt, ha belegondolunk, hogy mi vette kezdetét a valóságban. Ezeket a szavakat a város más pontjaira is felfestették. Főképpen Kelet LA vasúti átjáróira, a Dodger Stadion közelében, és a Hollywood hegyen lévő Griffith Obszervatórium külső falaira.

Senki sem figyelt fel rá.

LA színültig tele volt látnokokkal, akik a legkülönbözőbb tömeges pusztulási formákat jósolták meg, természetes és emberi eredetű katasztrófákat. Ez a helyszínhez tartozott, akárcsak a szmog és a pálmafák.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet)

Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy az emberiség akkor veszti el a mesterséges intelligenciával szembeni harcát, amikor a gépek meghaladják az erősségeinket.

Pedig ennek pont az ellenkezője igaz.

Akkor veszítünk, amikor a gépek megtanulják kihasználni a gyengeségeinket.

Jószó.hu

A Terminator 2 bizonyos értelemben nem folytatás, hanem (A Gonosz halott második részéhez hasonlóan, lásd a cikket: Hogyan inspirált az Evil Dead-széria?) inkább remake, mint folytatás. A két film szerkezetében, felépítésében szinte teljesen megegyezik, a fő narratív pontokban mindenképpen teljes az egyezés. Mivel imádom filmek szerkezeti felépítését boncolgatni, ezekre a hasonlóságokra természetes módon felfigyeltem.

Mindkét film remekül választja ki azokat a helyszíneket, melyek valamilyen módon mindig hozzáadnak valamit a történet hangulatához, hangulati kifejeződéséhez, melyet tovább mélyít Adam Greenberg zseniális operatőri munkája (mely a T2-ért Oscar-jelölést is kapott), illetve Brad Fiedel kiváló filmzenéje. 

> Az élhetetlen megapolisz...

...az Amerikai Birodalomnak azért kell a Nyugatot vezetnie, mert egyéni szabadsággal, szabadpiaci kapitalizmussal és plurális demokráciával Amerika elérte az emberiség fejlődéstörténetének végét. A végső bizonyíték arra, hogy esélyes a jövőbeli vezető szerepre, az Amerikai Birodalom jelenlegi vezető szerepe. Minden lehetséges és tényleges globális versenytársat fel kell tartóztatni annak érdekében, hogy a fejlődés vívmányait megőrizhesse: aki Amerika vezető szerepét fenyegeti, az emberiség jövőjét kockáztatja. Pont.

Matolcsy György: Amerikai Birodalom vs. Európai álom: Az euró kudarca

> Egy túltechnicizált világban az emberi vonásoknak már nincs helye...

A mindennapjaink során használt gépek egyszer csak az ellenségeinkké válnak: Sarah barátnője, Ginger nem hallja barátnője segélyhívását, mert a walkman-jét hallgatja, majd amikor Sarah újra telefonál, az üzenetrögzítő buktatja le a Terminator előtt... Sarah a tévéből értesül róla, hogy valaki valószínűleg őt üldözi, és az életére tör... Amikor a film végén Sarah felhívja az anyját, a vonal tulsó végén a Terminator várja a hívását, és ezzel sikeresen a saját nyomára is vezeti a kiborg bérgyilkost...

LA, a bukásra ítélt város...

Számomra LA már örökké a "doomed city" szimbóluma marad... ez a képzettársítás inspirálta a BERONIS-trilógia AcremCity-jét is (a züllött, de monumentális Gotham City mellett, ahol a monumentális díszletek árnyékában nagyon is emberi történetek játszódnak). Végig LA-ról mintáztam, a pálmafáival, tengerpartjaival... óriási üveg épületeivel, mozgalmas utcáival. Egy jövőbeli Babilon, melynek pusztulása ugyanúgy elkerülhetetlen, mint elődei sötét sorsa... az árnyék valahogy ott lebeg fölötte, a meleg napfény dacára a halál lengi körbe minden pillanatban ezt a szörnyű és gyönyörű emberi kreálmányt. LA mindig megihlette az apokaliptikus témájú történetek, filmek alkotóit, talán nem is csoda, hogy rengeteg ilyen témájú mozgóképes alkotás játszódik ebben a városban (Terminator-filmek, Strange Days - A halál napja [szintén Cameron-tól], Menekülés Los Angelesből, Zombieland, 2012, stb...).

Üdvözöllek a valóság sivatagában...

Morpheus
(Mátrix, 1999)

> A történelmi pillanat, amikor a Birodalomra már "csak" a saját technológiája jelenthetett veszélyt... A hidegháború végével a világ egy ideológiai vákuumban, egy céltalan űrben találta magát. Már csak egyvalami maradt: fogyasztás, fogyasztás, fogyasztás...

...az USA egyedi sikertörténet, gyakorlatilag az egyetlen ország az emberiség történetének elmúlt 500 esztendeje során, amely ötvözni tudta a kereskedelem segítségével megvalósított békés fokozatos felemelkedést a háborúkkal elért hirtelen ugrásokkal. Az összes többi hatalom és szuperhatalom vagy a békés korszakokat veszítette el, vagy a háborúkat, vagy mindkettőt. Franciaország veszített Spanyolországgal szemben 1700-ban, veszített a britekkel szemben 1815-ben, míg a németek megnyerték az európai ipari forradalom második hullámát, de elveszítettek két világháborút az amerikaiakkal szemben 1945-re. A szovjetek pedig a hidegháborút veszítették el az amerikaiakkal szemben 1992-re.

Matolcsy György: Amerikai Birodalom vs. Európai álom: Az euró kudarca 

Tech-noir, film-noir... a technológia sötét oldala... egy elembertelenedett világ, ahol egy emberbőrbe bújtatott, mindenféle érzelmektől mentes gép is úgy járkálhat közöttünk, hogy észre sem vesszük...

Minden ember maga formálta a sorsát, mindaddig, amíg Skynet életre nem kelt, és betöltötte azt az űrt, ami a látszólag érdektelen isten után maradt.  

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet)

Fellázadnak a gépek!

A SkyNet feladata nem volt más, mint megvédeni az emberiséget (pontosabban szólva a Nyugati civilizációt) minden veszélyes elemtől, és hogy megvédje "gazdáit" egy ellenséges támadástól. De mi van, ha ez a veszély mi magunk vagyunk? Ha saját magunk számára jelentjük a legnagyobb fenyegetést? A SkyNet bizonyos szinten végig csak azt tette, amire programozták. Megvédte a bolygót a legnagyobb, legkártékonyabb fenyegetéstől: tőlünk. AZ EMBERISÉGTŐL.

Fuentesnek halvány gőze sem volt róla, mit jelenthet ez, de akkor még azt sem tudta, miért van szükség erre az időutazásra. John megpróbálta elmagyarázni neki, de a férfi csak valami technikai zagyvaságnak tartotta. Fuentes nem szeretett itt lenni, annak a gépnek a belsejében, ami ellen olyan keményen harcolt, hogy legyőzze. Gyűlölt minden gépet, kivéve azt az egyszerű szerkezetet, ami a vállán lógott. Csak a fegyverek a jó gépek. Tudta, hogy a gyűlölete értelmetlen. John türelmesen elmagyarázta neki, hogy a gépek sem jók, sem rosszak. Az emberek igen. Skynetet emberek építették. Emberek, akik annyira féltek egymástól, hogy fegyverkezni kezdtek, így hát építettek egy eszközt, ami bizonyos fokig csupán azt hajtotta végre, amire programozták.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet) 

A HALÁL gyártása beindul...

Az ember által uralt környezet elszabadul, gépesített világunk ellenünk fordul: gyár helyett rémálomház...

Futószalagon jön a halál... saját technológiánk szörnyszülöttei.

A gép látásmódja nagyon egyszerű volt. Végre akarta hajtani mindazt, amit az ember már régóta szeretett volna: elpusztítani a gonoszságot az emberekből. Csakhogy minden emberben van legalább egy szikrányi gonoszság, és Skynetnek fogalma sem volt róla, hogy vonhatná ezt ki belőlük. Vagyis nem az embereket akarta kiirtani, a biológiai masszát elpusztítani, csak a gonoszságtól akart megszabadulni. És ebbe a gépbe nem programoztak bűnbocsánatot. Csak hideg megtorlást a múlt bűneiért.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet)

Van annál félelmetesebb kép, mint mikor egy kihalt gyárban egy elpusztíthatatlan gép üldöz? Egy rémálom, amelybe még a Sarah Connor-féle harcosok is beleőrültek...

A véretekben van az önpusztítás.

Terminator 2: Az Ítélet Napja
(1991)

Az örök kérdés: Érdemes egyáltalán megmenteni ezt a világot?

Jelen és jövő... vagy inkább: a jövő már a jelenben van? Hideg kék színek ("Cameron-kék"), azonos színvilág, roncsok és rengeteg szemét... azaz a jövő, a háború már kezdetét vette a jelenben is... csak nem figyeltünk fel rá időben... csak amikor már túl késő lett. Ahogy SkyNet gyárai, bázisai is ugyanolyanok, mint napjaink plázái, üzletközpontjai (lásd lejjebb), fegyházai, börtönei is ugyanolyanok, mint a jövő SkyNet hadiközpontjai. 

Egy civilizáció bukása, avagy apokaliptikus jövőképek James Cameron filmjeiben:
A Terminator (1984), T2: 
Az Ítélet Napja (1991) és Titanic (1997)


A BERONIS-trilógia örökös háttérszereplője, az embertelen (ugyanakkor csábítóan gyönyörű) kreálmány, Megapolisz lényegében ugyanolyan emberek által megtervezett és létrehozott mesterséges gép, Frankenstein, szörnyszülött, mint akár egy Terminator.

Az emberi élet számára tökéletesen megfelelő, trópusi klímájú Szeránon létrehozott városkolóniát (mely az idők során jóval később Megapolisszá nőtte ki magát), szintén önmagukról nevezték el AcremCitynek, minthogy számtalan más bolygón is létezett már ilyen nevű telepük.

BERONIS - Megapoliszi álmok

Terminator vagy Megapolisz? Gyors, brutális halált szeretnél, különböző betegségektől, mentális és fizikai leépüléssel járó, lassú elsorvadást?

Egy elpusztíthatatlan gyilkológép, vagy az élehetetlen Megapolisz... mindkettő ugyanolyan Frankenstein szörnyszülött, mindkettő egy gépezet, amely bizonyos értelemben megsemmisítő erővel is bír...

...azonban úgy ahogy a gépek, úgy a társadalmi szerveződés, melyet az ember kreál, mindkettő felhasználható jóra is... egyik sem önmagában gonosz (már ha jelent valamit ez a szó egy jelentések nélküli világban), gonosszá MINDEN attól válik (a technológia is), hogy MIRE HASZNÁLJUK FEL.

Az emberiség elválaszthatatlan a technológiájától. Mi vagyunk a domináns faj a bolygónkon, uralkodunk az állatvilág felett, kontrolláljuk a környezetünket - az élelmiszerellátásunkat, az energiaellátást és így tovább - ezt a státuszt pedig a technológia adta meg nekünk. Az a képességünk, hogy együtt fejlődjünk a technológiával. Felegyenesedtünk, hogy a mozgáson kívül másra is tudjuk használni a kezünket. Ez lehetővé tette, hogy köveket szedjünk fel, a köveket hegyezésre tudtuk használni, ezáltal fegyvert készítettünk magunknak, melyet folyamatosan magunknál tudtunk tartani. Meg tudtunk ölni valamit, és magunkkal cipelni. Fel tudtunk venni bármit és magunkkal vinni, vagy kiásni valamit, például egy növényt, mert kétlábúak lettünk. Tehát az emberiség egész történelme arról szól, hogyan hat a technológia az éppen aktuális fizikai evolúciós szintünkre, hiszen az agyunk egyre nagyobb lett, ami aztán pozitívan visszahatott a technológiára, ami aztán oda vezette az egész folyamatot, ahol most tartunk. Tehát a science fiction a legátfogóbb emberi fikció, mert ez velünk foglalkozik, illetve a technológiánkkal, amivel együtt fejlődünk. Mi fejlesztjük a technológiát ami pedig visszaható jelenségként fejleszt minket.

James Cameron
James Cameron: A science fiction története 

A rémült Sarah még nem is sejti, hogy a rémálom java még csak most következik...

Alul: Terminator a valóságban: amerikai harci drón a sivatag fölött. Cameron 1984-ben még álmodni sem mert róla, hogy néhány évtizeddel később a saját maga által kitalált története véres valósággá válik. A Terminator-filmekben számítógép által vezérelt, repülő Vadász-Gyilkosok napjainkban már bevett harcászati eszközök. Miles Dyson víziója valósággá vált: "Képzelj el egy olyan vadászrepülőt, melynek a pilótája sohasem hibázik, sohasem fárad, sohasem megy dolgozni másnaposan..."

A hivatalos szervek szokás szerint csak értetlenkednek, és mindig az események után kullognak... és inkább akadályt képeznek, mint hathatós segítséget.

"A technológia az elembertelenedéssel is fenyeget minket. Egy fejlett, urbanizált társadalomban gépszerűvé válunk érzelmileg... az érzelemmentes rendőrtiszttől a személytelen bürokratán át az ellenszenves, minden részvétet nélkülöző doktorig. Ahogy elnyomjuk az érzelmeinket, csak gépek maradunk, mely megtagadja az életet. Elszigetelté, egymástól elidegenedetté válunk, félünk és elveszünk önmagunkban, minden kifejezésmódtól eltiltva, vagy ami még rosszabb, olyan szinten közönyössé válunk, hogy már nem csak a másoké, de a saját életünk sem érdekel már minket." - James Cameron. 

A teljes cikk: 

Nincs végzet
https://www.beronis.hu/l/nincs-vegzet/

A Terminator azért jött, hogy "Szolgáljon és védjen." 

Na de kit?

Sajnos nem minket.

Hogy szolgálja és védje SkyNetet.

A gépek programjuknak megfelelően ugyanazt teszik az emberiséggel, mint amit "mi", emberek a jelenben teszünk rendszerszerűen a főhősökkel... 

A jövő végig itt volt velünk.

______________________

Alul: egy másik ironikus csavar, John, a jövő hadvezére egy hadművelet közben... természetesen most még CSAK virtuálisan (After Burner egy valóban létező játék volt annak idején, a címe egy nukleáris háború utáni "felégetett világra" utal... egy olyan világ, amelyben a felnőtt John Connor-nak majd helyt kell állnia). Többek között ez az inspiráló csavar adta nekem az ötletet ahhoz, hogy a BERONIS-trilógia második részét GarivenHÁBORÚNAK nevezzem el, tudván, hogy a történet szerint a GarivenWAR egy nagyon ismert és sikeres játék a könyv által megteremtett világban... ez a játék aztán valósággá válik a második kötetben... ahogy a háború is a Terminator-filmekben.

Természetesen a T2 sem maradhatott ki a sorból... Mindkét géppel, a flipperrel és a lövöldözős automatával is rengeteget játszottam annak idején... Így inspirálta a valóság a fikciót, ami aztán visszahatott a valóságra. A T2-nél éreztem át először (igaz akkor még nem tudatosan), mit is jelent az a marketing alapelv a filmek világában, hogy minden terméknek az adott alkotás hangulatát kell felidéznie, megteremtenie, és ezt a T2-termékek remekül tolmácsolták. Ez a téma annyira érdekelt (és érdekel mind a mai napig), hogy a főiskolán a reklámszerzvező szakmenedzser kurzusom végén a szakdolgozatomat a T2 marketingstratégiájából írtam (a T2 DVD-jének extrái között hihetetlen mennyiségű információ volt erről, illetve a gyűjteményem részét képező különböző, többnyire angol nyelvű cikkekből is rengeteg infót szedtem össze).

> Ha egy Terminator képes elvegyülni közöttünk...

Plázák, a fogyasztói társadalom templomai...

...az csakis azt jelentheti, hogy mindannyian ugyanolyan hidegek és kíméletlenek lettünk, mint a rendszer, ami kitermel minket...

...a fogyasztói világ elgyötört arcai...

Mi magunk.

Együtt vezetjük bele magunkat (és a "hajónkat") az apokalipszisbe...

...mindannyiunkban van egy terminátor, és néhányan embernél ez a gépies oldal veszi át az uralmat, és ez teszi aztán őket unalmas bürokratává, vagy szolgálatkész rendőrtisztté.

James Cameron

Alul: Két rejtélyes, névtelen karakter, elrejtőzve a modern civilizációban. Egy sötét, eltiportak csontjain taposó világ árnyképei. További érdekességek az ezt követő, A képzelet birodalmai című bejegyzésben!

> Amikor összemosódik valóság és fikció....

Vízszintes vonalak... gépi geometria.

A semmibe meredező fémrudak... a hajdani civilizáció építményeinek fémgerince.

A gépekkel együtt építettük fel ezt a civilizációt... mígnem a belső démonjaink önálló életre nem keltek, és szó szerinti fém-démonokká nem váltak, egyetlen céllal (melyet mi magunk adtunk neki): hogy elpusztítsanak minket. Ember és gép szimbiózisa mozgatja a történetet, nem kell szó szerint géppé válnunk, hogy gépek legyünk, gépekké válhatunk cselekedeteinkben, érzelmeinkben is.

Alul: képek a T2 Arcade-játékból, mely a T2 idején számtalan játékteremben ott volt (a T2 flipper mellett), én pedig gyerekként mindig megborzongtam, ha megláttam, és azonnal játszani akartam vele.A játéknak számítógépes változata is készült.

A Terminator-filmek talán amiatt is válhattak a kedvenceimmé, és amiatt állnak hozzám olyan közel, mert a filmekben (és az ahhoz köthető termékekben, mint például a Terminator: Furue Shock című zseniális játékban) még gyermekként látott motívumok a valóságban is visszaköszöntek. Cameron első két Termintor-filmje a valóságról, jelen korunkról mond (stílszerűen) ítéletet, hogy a folyamatok, amelyek majd a kihalásunkhoz vezetnek, már régen elkezdődtek... azonban ez az akkori Magyarországra csak éppen hogy kezdett bejönni, és gyerekként előbb szembesültem ezzel a fajta életmóddal filmekben, játékokban, mint a valóságban. 

Ma már pedig teljesen természetessé vált mindenki számára.

A gépiesen, azonos sémák szerint felépített bevásárlóközpontok (a képeken a solymári Auchan bevásárlóközpontja látható), parkolók, irodaházak mind-mind ennek a rendszernek egy-egy kihelyezett "képviselőháza", mint ahogy a játékokban a SkyNet is kiépíti a maga gyárait, gépi bázisait a lepusztult, háború sújtotta világban. 

SkyNet nem csak a filmekben él, hanem itt van velünk, és erősebb, mint valaha. Az én fiatalkori elmémben a világban szétnézve ugyanúgy a SkyNet terjeszkedett. A könyvemben ugyanez a szerep az AcremCorp-nak jutott.

A SkyNet Syndrome és a Terminator Syndrome két olyan fejlesztés, ami élénk megbeszélések tárgyát képezi napjainkban. A DARPA és a Védelmi Minisztérium olyan ötleteken egyezkedik, amely még science fiction volt azokban az időkben, amikor a Terminator forgatókönyvének első vázlatát megírtam 1982-ben. Ez most már fenyegető.

James Cameron
James Cameron: A science fiction története

Óriási Terminator-rajongóként nagyon izgalmas élményt jelentett, amikor a filmből megismert helyszíneket (sajnos nem túl sokat) itt-ott elhelyeztek a játékokban, így például a Terminator első részéből ismert Tech-Noir bárt, illetve a SkyNet programot megalkotó Cyberdyne System Társaság főépületét is bejárhatjuk. A BERONIS-trilógia első kötetében, a Megapoliszi álmokban szereplő hírfal-reklámokban mindenhol felbukkan a GarivenWar című lövöldözős játék... A sors iróniája, amit akkor még senki sem sejt, hogy ez a háború tényleg valósággá válik majd a második kötetre, melynek így nem véletlenül adtam a Garivenháború címet. A hírfal reklámjai valósággá válnak, így a reklámok afféle előzetesként is szolgálnak.

Ironikus csavar a BERONIS-trilógia szerkezetében, hogy Megapolisz hírfalain időnként megjelenő GarivenWar játék reklámblokkjai, a romos Megapolisz maradványai között dúló harcok képeivel (a könyvben szereplő részletes trailer-leírásokkal), VALÓBAN egyfajta előzetesként szolgál, hiszen a második kötetben, a GARIVENHÁBORÚ-ban pont ezek a jelenetek fognak megtörténni. Ezek az inspirációk mind a Terminator-ra, és annak két zseniális játékverziójára (Future Shock, SkyNet) vezethetők vissza. Gyermekkoromban annyira magába szippantott a Terminator világa, az Ellenállás, a gépekkel folytatott háború, hogy mai napig élénken élnek bennem az emlékek, ahogy a Future Shock-kal játszva (melynek sokkal szürkébb, monotonabb a képi világa, szemben az élénkebb színvilágú SkyNet-tel), időnként remegve összerezzenek, amikor valahonnan a sötétből meghallom egy közelben lévő gyilkológép mechanikus szervóinak gépi nyüszítését... szó szerint!

További érdekességek:
https://www.beronis.hu/l/hatasok/

Az időgép

Robert Zemeckis nagy sikerű, 1997-es Kapcsolat című filmjében (melynek főszereplő tudósnője Jodie Foster volt) látható gép, amelynek a tervrajzát az idegenek elküldik nekünk, nem más, mint a Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmhez megtervezett (a végleges filmhez végül fel nem használt), és onnan szinte teljes egészében átvett időáthelyező berendezés. Ez tulajdonképpen nem is csoda, ha azt nézzük, hogy mindkét film látványtervezője nem más volt, mint Steve Burg, aki már számtalan sci-fi klasszikus készítésében részt vett. Csak néhány cím: Total Recall - Az emlékmás (1990), Alien 3 (1992), X-Men (2000), Alien vs Predator (2004), Csillagok között (2014), A marsi (2015), Alien Covenant (2017).

Az örökké gonosz Társaságok, a megkreált "személyek"

Jobb világokat építünk!

Weyland-Yutani Társaság

Az idegen létformával kísérletezni óhajtó Weyland-Yutani Corporation az Alien-filmekből, illetve az emberiség elpusztítására törő SkyNet védelmi rendszert megalkotó Cyberdyne Systems a Terminator-filmekből két alap példája azoknak a háttérben meghúzódó, gigászi méretekre nőt óriáscégeknek (illetve az RDA az Avatarban), melyek államok lettek az államban (bár nem sci-fi, de Cameron Titanic-jában a White Star Line hajóépítő társaság is hasonló szerepet tölt be, követve a megkezdett hagyományokat). Számtalan science fiction történetben megtalálható ez a téma, és azt gondolom, mára már ez is valósággá vált, jogos tehát a feltételezés, hogy a jövőben ez még inkább így lesz. A gyenge államok szerepe lecsökken, és addig is inkább kiszolgálói voltak ezeknek a nemzetközi konglomerátumoknak, mint szabályozói.

Ahogy oly sok mű esetében, természetesen rám is hatással volt ez a koncepció, mivel számtalan elődömhöz hasonlóan én sem látom jobb színben a jövőt.

Az a AcremCorp nem más, mint egy a meghaladottá vált országhatárokat helyettesítő, multinacionális kereskedelmi vállalatként kezdő óriáslény, mely gyakorlatilag az emberi élet fő szervezőerejévé vált az ismert Világegyetemben és a különböző világokban. A megavállalat egy külön mega-állammá nőtte ki magát, amely különböző más cégek segítségével tartja fenn magát, és az általa hirdetett rendet. Ezek közül az egyik a GarivenCorp, mely a Gariven Rendvédelmi Erők fenntartásáért felelős, amely szervezetet a Miscren Társaság által gyártott csúcsmodern járművekkel, gépekkel tesznek szinte sebezhetetlenné, és ezáltal az egész rendszert megdönthetetlenné... legalábbis ők ezt hitték.

További érdekességek:
https://www.beronis.hu/beronispedia/

A science-fiction nem csupán a meglévő technológiákból következtet a jövőre, hanem - általában - az aktuális társadalmi folyamatokból kiindulva vizionál. A technolóigai fejlődés az embert emeli Isten helyére - a mennyország a kozmoszban van, és gyarmatosítható. A hitünket vagy hitetlenségünket önmagunkban visszük magunkkal a világűrbe - Gagarin azért nem látta Istent a sztratoszférában, mert rossz helyen kereste.

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

A "Gonosz" ügynökei... Carter Burke a Weyland-Yutani-tól az Aliens-ben, Parker Selfridge az RDA-tól az Avatarban, valamint az arrogáns Bruce Ismay a White Star Line-tól a Titanic-ban. Mindnyájukat a profit hajszolásán túl semmi más nem érdekelte... rengeteg ártatlan ember/kolónia lakó/utas halálát okozva. Parker Selfridge esetében még a név is beszélő: "self" jelentése nagyjából: "maga", "saját maga".

Lenn: Sok tudományos-fantasztikus műben a tudósok negatív figuraként jelennek meg, James Cameron a filmjeiben viszont más nézetet képvisel. A képeken: Miles Dyson a Terminator 2-ben, valamint Thomas Andrews a Titanic-ban. Mindkettőjüket összeköti, hogy bár a cégnek (Cyberdyne Systems, valamint White Star Line) dolgoznak programozóként/mérnökként, a lelküket még nem adták el, és az utolsó pillanatokban képesek a megtérésre, és a jó oldalra állva segítik a hősök küldetését. Ez Cameron nézőpontját tükrözi, aki bár mélységesen elítélő minden filmben a cégvezetőkkel kapcsolatban, viszont nagyra becsüli és tiszteli a tudósok munkáját.

Lent: részletek Puzsér Róbert és Farkas Attila Márton 2020. július 1-jei és július 8-ai Apu-előadásaiból.

Alul: FIGYELJÜK MEG A HÁTTERET! Ahol az ember megjelenik, jön vele a rendszer is... Képek a T2, illetve az Avatar filmekből (Pokol Kapuja bázis [beszélő név], Pandora bolygó).

Csoda egyáltalán, hogy SkyNet a kipusztításunk mellett döntött?

A sci-fi állandó témája: a szép lassan a saját maga által termelt szemetébe belefulladó társadalom... A Terminator és a T2 helyszínei... érdemes megmenteni egy ilyen világot? A jövőből visszatérő gépek szemével nézve a sci-fi műfaj tükröt tart elénk, amely tükörben különösen élesen látszik, milyen egy beteg világban élünk. SkyNet társadalma vajon annyival rosszabb lenne? Ha a kiirtásunkra törekszik, akkor nyilván... de mi van, ha ő csak saját magunktól akarna megvédeni "minket", és csak ezt a megoldást találta? 

Valahol emiatt is lett a Terminator karaktere annyira sikeres, mert akár a "gonosz" oldalon akár a "jó" oldalon áll, mindenféleképpen egyfajta "igazságszolgáltatás" történik, miközben a T-800-as (vagy a T-1000-es) lecsúszott, drogos punkokat és motorosokat, flegma biztonsági őröket ver szét, gyilkol meg. Az amerikai tesztvetítéseken például a készítők döbbenten tapasztalták, hogy az 1984-es Terminator-film egyik klasszikus jelenete, a rendőrőrs szétlövése mekkora sikert okozott a nézők körében, hogy (a szóbeszéd szerint) állva éljeneztek, és a Terminatort dicsőítették. 

Ezúttal a Teremtett válik Istenné, és leckézteti meg a Teremtőjét.

Az egyik legjobb  Terminator- játék (mind a mai napig) a Bethesda Softwork által készített, 1995-ös Terminator: Future Shock. A rendkívül hangulatos, szinte minden szempontból tökéletes játék a mai napig nagy kedvencem. A Future Shock játékban nagyon tetszettek az olyan (sajnos túl kevés) utalások is, hogy a gépek több járművén, berendezésén is ott a CYBERDYNE SYSTEMS-felirat, mely ugye az a cég, mely a SkyNet-et létrehozta, de aztán a gép nem nevezte újra magát, így a logót és a cégnevet továbbra is használja. Zseniális ötlet!

Persze az ilyen apróságok csak a rajongók számára okozhatnak örömet, melyet a "normális" emberek nem érthetnek. Nagyon inspiráló, ha egy világnak ennyire széles határai tudnak lenni, és a Terminator és a Mátrix világa mindenképp egy ilyen világ.

Remélem a BERONIS-szal nekem is sikerül valami hasonló hatást elérnem másokban.

Tárgyak, fegyverek, eszközök, mint fontos, személyiségkifejező elemek

M-79-es gránátvető a T2-ben...

A kedvenc sci-fi filmjeimben, és a jobb akciófilmekben azt figyeltem meg (és amire a BERONIS-trilógiában is különösen ügyelek), hogy ezekben az alkotásokban a főbb karaktereknek a  személyiségét fejeztek ki a fegyverekkel (de még akár például a különböző járművekkel is, amelyek használatba vettek a cselekmény során, ahogy természetesen a háttérként szolgáló helyszínek is az adott történet hangulati alkotóelemei voltak), míg az újabb filmekben erre már abszolút nem figyelnek, random módra érdektelenül szedik fel és dobálják el őket. 

Ezúttal nincs menekülés. A Terminátor fegyverének fekete csöve a végtelenségig látszott rámeredni. Szóval ez a halál, gondolta a fiú. A gép a következő pillanatban szét fogja lőni a fejét, és akkor... de furcsamód, az idő mintha lelassult volna. Cowan a Terminátor "arcába" pillantott. Ajaktalan szájából fényezett titániumfogak csillogtak elő, örökös vigyorra emlékeztetve. A csillogó halálfej mintha nevetne rajta. Egy továbbfejlesztett aratógép, gondolta a fiú. A parázsló, vörös démoni szempár rámeredt. Nem tud hibázni.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet) 

A Terminator személyes fegyverei: a film első szakaszában az 1887 Winchester, a második felében pedig az M-19-es gránátvetőé a főszerep.

Alul: Minek idefegyver, ha egy egyszerű baltával is megoldható minden? Egy kép a T2 egyik kivágott jelenetéből. Engem ez egy kicsit a 2001 híres jelenetére emlékeztet, mikor a még csimpánz formában lévő elődünk feldobja az égre az akkor használt csontból készült fegyverét, mely egy vágással később (és évezredek fejlődésének eredményeként) már egy űrhajóvá alakult.

A T1 és a T2-ben még arra is ügyeltek a szereplők, hogy innen-onnan tárakat szedjenek össze arra az esetre, ha a fegyverük kiürülne (lásd a Pescadero biztonsági őr eseténél a T2-ben). Továbbá, szintén egy apró, de annál fontosabb effekt, hogy a fegyverek (és a járművek) hangjait is a karakterek személyiségéhez igazították: az Arnold-féle Terminator fegyvereit olykor mély ágyúhanggal is keverték, míg a T-1000 fegyvereinek általában rövid, magas hangeffektje van.  Ugyanígy a járművek esetén, a T-800 karakterénél külön kiemelték a masszív, fekete Harley Davidson motorbicikli mély torokhangú berregését. Az óriási kamionok is mindig gigászi, félelmetes gépmonstrumokként vannak ábrázolva. 

A lőfegyverek és a járművek szintén gépek, így a téma adja is magát, hogy ők a Terminator primitívebb ősei, tehát bizonyos értelemben minden megjelenő mechanikus szerkezet valahol egy külön karakter is a Terminator-filmekben.

És akkor ott van még a filmzene is, amelyben szintén minden karakternek meg van a maga témája, mély fémes hangok a T-800-asnál, illetve, fura, szélszerű, vagy gépi sóhajtásszerű hangok a szuper fejlett, misztikus és legyőzhetetlen T-1000-nél.

A helyszínek is mindig a sztori hangulati elemei voltak. A Terminator-filmek esetében pont ezért nagyon gyakori a gyári látkép, vagy a fogyasztói társadalom végpontját jelképező szeméttel teli, lepusztult utcák, homokos, a szintén a civilizáció végét jelképező, gépi roncsokkal teli forró sivatagok, de jelen van a rendkívül steril és rendezett gépi környezet is (Pescadero Elmegyógyintézet, Cyberdyne Systems).

Ezek nagyon apró dolgok, melyek fel sem tűnnek az egyszerű nézőknek, de rendkívüli módon hozzáadnak a filmnézés élményéhez, hogy tényleg valósnak érezzük az eseményeket, és tényleg izguljunk a karakterekért. 

Vajon a mai alkotások miért nem figyelnek ezekre az apróságokra? 

Alul: A Vietnamban rendszeresített, a T2 második felében is látható M-79-es gránátvető puska akció közben Stanley Kubrick Acéllövedék (1987) című filmjében.

A Terminátor éppen félrelökte a vészkijárat romjait, és beljebb lépve a terembe, körülnézett. A tűzben teljesen túlterhelt infravörös optikája nem működött, úgyhogy lassú panorámapásztázást használt, felerősített élességgel.

Mozgást látott minden irányban, de egyik sem illett a céltárgyra. Elsétált a szerelőszalag mellett. Tökéletesen beleolvadt, a gyár sziszegő, csillogó anyagába, testvére voltba körülötte lévő vak gépezeteknek, de nem tudatosodott benne ez a visszásság, hogy ezek az értelem nélküli robotok az ő primitív ősei.

Randall Frakes: A Terminátor
(regény, részlet) 

...és a G. E. Minigun (alul)

BMPT Terminator: Az igazi Halálosztó!

Nem, ez már nem science fiction! A BMPT "Terminator" Oroszországban kifejlesztett harckocsi-támogató vagy tűztámogató harcjármű. A harckocsik és a gépesített lövész csapatok tűztámogatására, elsősorban helységharcra, a csecsenföldi harcok tapasztalata alapján kifejlesztett erős páncélvédettségű harcjármű. Brutális pusztítóereje miatt kapta a (nem hivatalos) "Terminator" (Терминатор) becenevet.


A BMPT Terminator akcióban:

"Az vagy, amit viselsz..."

"Az vagy, amit viselsz", tartja a mondás, és a JOBB, aprólékosan kidolgozott filmeknél ez hatványozottan is igaz. Számtalan példával lehetne ezt igazolni, vegyük például az eredeti Csillagok Háborúja trilógiát, annak is A Jedi visszatér (1983) című epizódját.

Alul: Apa-fiú pillanat, gép és ("még") ember végső búcsúja... Hol végződik a gép és hol kezdődik az ember? Hol végződik az ember és hol kezdődik a gép?

Luke Skywalker a harmadik részben végig a sith-ekre jellemző, sötét színű ruhát visel, az apja öltözetének a színét. Ezzel az alkotók (vagyis Lucas) végig azt a feszültséget szerették volna fenntartani, hogy mi van, ha Luke is apja sorsára jut, mi van, ha ő is átáll a Sötét Oldalra? Azonban a film végén, mikor Luke először látja meg apja arcát, a fiú viseletén már látjuk a világos színt, azaz Luke Skywalker átcsábítása mégsem sikerült a rossz erőinek. Hasonló színek keverednek egyébként a Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmben is, ahol a T-800-as (Arnold) az első rész negatív karakteréhez méltóan talpig fekete, hideg viseletben van (melyet megtold még a sötét napszemüveg is), majd a film felétől már egy szürke színű pólót hord a fekete helyett... azaz a karakter jelleme megváltozott, már nem az a "gonosz" gyilkológép, aki eddig volt). Számtalan film használ ehhez hasonló apró közléseket a karakterek jellemábrázolásához.

Sajnos a legutóbbi Terminator-filmben ezt az emberré válás folyamatát az abszurditásig eltúlozták, ahogy erről írtam is már egy hosszú (és szomorú) bejegyzést korábban:

A gyermekkori kedvencek sötét végzete
https://www.beronis.hu/l/a-gyermekkori-kedvencek-sotet-vegzete/

Az eredeti, 1994-es Jurassic Park szintén dúskál a különböző archetipikus motívumokban. A 4 fő archetípus megjelenik a főbb karakterek személyében Hammond a Rend, Ian Malcolm a Káosz, Alan Grant az Apa, és Ellia az Anya. Ez a jelleg még a ruhaválasztásban is dominál, fehér színek, fekete színek, Alannél a külső hideg kék, melyet ellensúlyoz a piros nyakkötője, vagyis hogy valahol belül neki is vannak mély érzelmei. Ellie öltözékén kívül a meleg szín dominál, a belső kék szín viszont arra utal, hogy ő is meg tud állni a saját lábán, és egy igen határozott személyiség. A színkavalkád itt még nem ér véget, ugyanis...

...a film legvégén, ahogy a történet valós cselekményeként szolgáló családi egyesülés témája beteljesül, láthatjuk, hogy mindannyian meleg, földi színekben "pompáznak". A család egyesült.

További érdekességként mindenképpen ajánlanám minden érdeklődőnek a zseniális elemző, Mike Hill remekbe szabott előadásait:
https://www.youtube.com/watch?v=B9C_WJ_C3Nk

Az ilyen aprólékos kidolgozottság tesz halhatatlanná és örök klasszikussá egy-egy alkotást, és remélem, hogy a BERONIS-trilógiával én is hozzá tudom tenni a saját ötleteimet ehhez a nem akármilyen örökséghez.

Bibliai utalások

Pescaderói tartózkodása alatt sokszor átlépte a határvonalat. De mindig tudta, hol tartózkodik. Silberman ezt sohasem értette meg. Mindent egyetlen nézőpontból látott. A sajátjából. És az ő oldalán állt a tudomány és a filozófia. És ez az ő területe volt. A gyógyintézet tele volt profetikus képességű nőkkel. Sarah rájött, hogy tökéletesen beleillik ebbe a képbe. Elvégre a fia neve is John Connor. A rövidítése ismerős: J.C. - Jesus Christus. És az apja egy fantom a jövőből. A fia születése nagyon közel állt a szeplőtelen fogantatáséhoz. És a fia önfeláldozása fogja megmenteni a világot. Ó, igen, megsértette a törvényt. Tulajdont rongált. Egyértelmű volt számára, hogy Silberman nézőpontjából ő tökéletesen őrült.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet) 

Az Apokalipszis Négy Lovasa... Bibliai utalás a T2 elején
__________________________________


A sci-fi és a bibliai utalások kéz a kézben járnak, főleg a mesterséges intelligenciáról szóló darabokban. Ott ez a téma természetes módon adja magát, hiszen a Teremtő és a Teremtett közötti dilemma éleződik ki benne újra. Azt hiszem ebben a témában a zseniális Mátrix-trilógia vezetheti a sort, de számtalan más film bővelkedik bibliai utalásokban. A Mátrix-filmek elemzése több órát vehetne időbe (vannak is ilyen videók magyar és angol nyelven is a YouTube-on szép számmal), de hogy utaljunk egy kicsit az előző, öltözködésről szóló pontra, Neo a hosszú fekete, testhezálló kabátjában végig egyfajta pap benyomását kelti. Minden bizonnyal ez sem véletlen, ahogy a Mátrix-ban semmi sem az.

A Paul Verhoeven által rendezett 1987-es Robotzsaru főhőse szintén egy Krisztusi karakter, akit brutálisan meggyilkolnak, majd (egy géptestben) feltámad, és a film végén láthatjuk őt vizen járni is.

James Cameron-tól nem idegen, hogy bibliai utalásokkal teszi mélyebbé a filmjeit, és ami nekem nagy meglepetés volt, és fel sem tűnt, hogy ezek a motívumok már A bolygó neve: HALÁL-ban is ott voltak. A film végén, az emelőgépben megjelenő Ripley nagyon emlékezetet a keresztfán lévő Jézus Krisztusra, melyre még a hátulról beáramló dicsfény is rásegít.

Jézust végig rémálmok gyötörték a jövőjét illetően, ahogy ennek hangot is adott a Getszemáni  kertben, ahoyg Ripley is a múlt szörnyű emlékeivel küzd álmaiban. További adalék, hogy az Idegenek bolygóját LV-426-nak hívják, és ha megnézzük a Bibliából a Leviták könyvének 4-edik könyv 26-os fejezetét, az alábbi idézetet találjuk:

Lerombolom magaslati helyeiteket, elpusztítom illatáldozataitok oltárait, holttesteiteket bálványaitok törmelékeire halmozom, és eltaszítalak benneteket. Városaitokat rommá teszem, elpusztítom szentélyeiteket, és nem szívom többé a megbékélés illatát. Úgy elpusztítom országotokat, hogy ellenségeitek álmélkodni fognak rajta, amikor odamennek lakni.

Embergép vagy gépember? Ripley, a "fordított" Terminator.

Alul:  Erre már nem mondhatjuk, hogy "rejtett": jól kivehető vallási szimbolika az Alien negyedik részében (Jézus-feszület középen, a címválasztásról nem is beszélve: ALIEN: FELTÁMADÁS):

A szintén zseniális eredeti Szárnyas fejvadászban a Szentlélek végig jelen van galamb formájában, és a legvégén, Batty halálakor el is távozik, ezzel utalva arra a motívumra, hogy az emberi lélekkel megáldott mesterséges intelligencia szelleme ezzel eltávozott. Az akciófilmek rendezőzsenije, John Woo is szinte minden filmjében szerepelteti háttérelemként a Szentlelket jelképező galambokat.

Én láttam olyan dolgokat, amiket ti emberek el sem hinnétek. Lángoló csatahajókat az Orion peremén, gyilkos sugarakat az éjben a Tannhäuser-kapunál. Mindezek a pillanatok elvesznek az időben, mint könnyek az esőben...

+ REJTETT UTALÁS AZ AVATARBAN:

James Cameron 2009-es kasszasikere számtalan apró, a tudatalattira ható üzenetet tartalmaz, ebből szeretnék egyetlen kis ízelítőt adni. A film legelején, a Pandora bolygóra érkezve főhősünk, Jake Sully részt vesz a főgonosz hadvezér, Quarich eligazításán. Figyeljünk meg a háttérben lévő nagyméretű ablakot! A nyitva lévő relék nagyon is az amerikai zászló sávjaira emlékeztetnek! A csillagok igaz hiányoznak, de a bal felső sarokban, az ötven tagállamot jelképező csillag-szimbólumok helyén egy 50-es számra nagyon is hajazó alakzatot látunk... 50, azaz Egyesült Államok 50 tagállamának szimbóluma!

Gondoltad volna a filmet nézve, hogy ilyen apró üzenetek vannak elrejtve a képkockák mögött? Ezek mind hatnak a tudatalattinkra, még ha erről nem is vesztünk tudomást, és valahol a felszín alatt igenis célba érnek.

A Terminator és a Terminator 2: Az Ítélet Napja szerkezeti összehasonlítása, észrevételek II.

A Terminator 2 bizonyos értelemben nem folytatás, hanem (A Gonosz halott második részéhez hasonlóan, lásd a cikket: Hogyan inspirált az Evil Dead-széria?) inkább remake, mint folytatás. A két film szerkezetében, felépítésében szinte teljesen megegyezik, a fő narratív pontokban mindenképpen teljes az egyezés. Mivel imádom filmek szerkezeti felépítését boncolgatni, ezekre a hasonlóságokra természetes módon felfigyeltem.

Lássuk mindezt pontokba szedve: 

Teljes cikk az alábbi link alatt:

Nincs végzet
https://www.beronis.hu/l/nincs-vegzet/

 

A NŐI minőségek, szimbólumok a BERONIS-trilógiában

Ez a kis összesítés segít megérteni a BERONIS-trilógia mélyebb rétegeit. Néhány felsorolt karaktert még nem ismerhet az olvasó, bár a háttérben ott vannak az első kötetben is, de ez majd később fog világossá válni. Amy, Rae Anne Corzek, Armyna, róluk az elkövetkező két kötetben lesz bővebben szó.

További érdekességek:

ÉLD ÁT A JÖVŐT! VIZUÁLIS ÚTMUTATÓ A BERONIS-TRILÓGIÁHOZ!

A gondosan összeválogatott képanyagok vizuális életet ad a szövegnek, életre keltve a cselekményt és az eseményeket. Röviden, két szóban összefoglalva: vizuális segédlet.

Haladjunk időrend szerint, ismerjük meg (jelen korunkból kiindulva) a ránk (nagy valószínűséggel) váró történelmet, a jövőnket, a karaktereket, a hőseinket, az ő nagyon is árnyalt életüket és színes érzelemvilágukat...

Az utazás kezdetét veszi az alábbi linken:
Éld át a jövőt! Vizuális ÚTMUTATÓ!

A bolygó neve: HALÁL és a Terminator 2: Az Ítélet Napja érdekes párhuzamai

1. hasonló kezdés...

Egy újabb érdekes párhuzam a Cameron-filmekben: mind A bolygó neve: HALÁL, mint a T2-őt összeköti az a sztorielem, hogy adott egy főhős (Sarah Connor és Ellen Ripley), aki a múltban valamilyen külső hatás ért (idegen létforma, támadás a jövőből), és ezért az emberi világban felülvizsgálati meghallgatásban kell részt vennie... ahol természetesen kinevetik, őrültnek tartják, és egyetlen szavát sem hiszik el. Hiába a próbálkozás, hogy mindenkinek értésére adja, veszély fenyegeti az emberiséget, a válasz az elhallgattatás, elmegyógyintézetbe zárás. Ez az úgynevezett "Kasszandrai figyelmeztetés" (Cassandra warning) motívuma: Kasszandra neve a megvetett jóslatok révén vált fogalommá. A T2 egyébként is bővelkedik a mitológiai elemekben (Csillagok háborúja-hatás újra), John Connor nevének rövidítése sem lett véletlenül J. C. (Jesus Christ), akinek az apja egy fantom a jövőből (Kyle Reese), utalva a szeplőtelen fogantatás bibliai történetére.

Mielőtt Ellen Ripley felfegyverkezve kilép a gyár liftjéből a végső csatára, még becsukja a szemét, és nagyot sóhajt... ezek azok az apró, emberi pillanatok, amelyek még a régi filmekben megvoltak, és amelyek miatt közelebb éreztük magunkhoz a karaktereket. Mikor még valóban érezhető, szinte már tapintható díszletek között zajlottak az események, és nem egy steril, üres teremben felvett, teljesen műnek ható jelenetek követték egymást.

2. hasonló finálé...

A T2 fináléja (hasonlóan az Aliens-ével) egy gigászi gyárban játszódik (az Aliens esetében ez nem teljesen igaz, mert a főhősökre ezek után is vár egy nem mindennapi csata). A T2 gigászi acélkohója maga a földi pokol, és stílszerű is volt, hogy egy gépek harcáról szóló történet nem is fejeződhet be máshol, mint egy hatalmas öntödében ("vissza a forráshoz"-téma). Ez az elem sokkal koherensebb a T2-ben, kösznhetően a témának, hiszen ebben a filmben fokozatosan a forráshoz megyünk vissza, először a komputertársaság esetében, utána pedig a pokoli öntödében. Ez a "Pokoli befejezés"-motívum (most hirtelen neveztem el így) nagyon megmaradt bennem, és ez a hatás a BERONIS-ban is érezhető, ugyanis a Garivenháború című második kötet finálékában mi is hasonló (ha még nem gigászibb) helyszínen találjuk majd magunkat: az óriási Meteorkomplexum végtelen gyár-rengetegében, irdatlan méretű gépek között patkányként iszkolva... gépek, melyeknek célját, funkcióját már nem is tudjuk, de nem is lényeges. Egy rémálom az egész. Egy saját magunk által teremtett Pokol. Egy filmben sem láttam olyan zseniálisan ábrázolni a "poklot", mint a T2 monumentális, szikracsóvákkal és villogó fényekkel teli, klausztrofóbiás acélgyára esetében. 

Valamiért szinte természetessé vált bennem, hogy minden izgalmas történet csak úgy zárható le, ha a fináléban a karakterekkel együtt mi is megjárjuk ezt a poklot (szellemi és valós értelemben), a helyszín ebben az esetben természetesen a belső világ metaforájaként értelmezhető. Ez a tétel a BERONIS-trilógia egészére is érvényes, hiszen amennyire egy külső, olyannyira egy belső utazás is a három kötet, a természet, a külvilág minden esetben a belső világ megnyilvánulása is egyben. 

A 80-as, 90-es évek akciófilmjeinek nagy része egyébként rendre valamilyen démonian bevilágított, vagy lezárt gyárépületben ért véget, a nagy finálé mindig ilyen helyeken játszódott. Csak néhány példa: Terminator 1-2, Commando (1985), Cobra (1986), Robotzsaru (1987), Sötét Anagyal (1990), Dupla dinamit (1991), Pusztító (1993)... és még sorolni lehetne. Talán emiatt maradt meg bennem az a "szabály", hogy a nagy finálé mindig gyárépületben zajlik le. Mondom ezt úgy, hogy a gyárak a magánéletben is mindig lenyűgöztek, ezek a fura, csövekkel, mindenféle ismeretlen, ki tudja mire való gépekkel teletűzdelt helyszínek... valahogy mindig csodálatot és félelmet generáltak bennem.

A Terminator-filmekben a gyári finálé, és a háttérben megjelenő gyári létképek a témából is adják magukat, hiszen a hangulat vizuális megjelenítői ezek az elemek, és Cameron nagyon jól ráérzett erre. Ezt hiányoltam a Mátrix-filmekből is, hiszen számomra az a film nagyrészt túl steril helyszíneket játszódik, de a Mátrix-széria inkább a lélektelen fogyasztói társadalom kritikája. A T2 bár már előrevetítette ezt a világot, de még nem járt ott teljesen.

A BERIONIS-trilógia második kötetében, a Garivenháborúban még inkább rá akartam erősíteni a helyszínek klausztrofóbiás hatására, mint például a történet végi gyár esetében, ahol mindenféle gépmonstrumok veszik körbe a karaktereket, de már azt sem tudni, melyik gép mire való, és milyen céllal készült, mintha egy bizarr kafkai rémlátomás részesei lennénk. A világ, ami már túlhaladt azon a ponton, hogy egyáltalán megértsük a részleteit.

Erről a témáról bővebben a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán című bejegyzésemben írtam, amely megtalálható az alábbi link alatt:
https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-megapoliszi-almokhoz-a-szeran/

Két mesterség, a kohászat meg a földművelés bevezetése váltotta ki e nagy forradalmat. A költő szerint az arany meg az ezüst, ám a filozófus szerint a vas meg a gabona civilizálta az embert, s okozta az emberi nem vesztét.

Jean-Jacques Rousseau

Az Idegen (Alien) egyfajta férfias, fallikus, freud-i, pszicho-szexuális támadó, mely a tudatalatti szinten hat azokra a félelmeinkre, amelyeket az erőszak, a megerőszakolás iránt érzünk. Az ellentétek rendkívül gyönyörű egységét mutatta az egymás ellen harcoló két fél A bolygó neve: HALÁL-ban. A második részben azonban egy másik aspektust választottam, melyben már két anya harcol egymással, létezésük legfontosabbnak számító értéke miatt.

James Cameron
James Cameron: A science fiction története

Alul: az ellehetetlenített, számkivetett főhősnők szörnyű rémálmai/látomásai. James Cameron itt szintén egy régi mitologikus motívumot emel be: A Kasszandra-figyelmeztetést ("Cassandra-warning"): Kasszandra a legszebb trójai (a korabeli Megapolisz, a bukott város, ahogy ez idézetként is szerepel a BERONIS - Megapoliszi álmok című könyvben) hercegnő volt a görög mitológiában. Kasszandra neve a megvetett jóslatok révén fogalommá vált.

3. az "összesodródott család" motívuma...

Ripley, Hicks és Newt, valamint a T-800-as, John és Sarah.

Fontos elem a filmben, hogy Ripley teljesen érdektelennek mutatkozik az Idegenek bolygója, az LV-426 iránt, és mindenféle küldetést elutasít, amíg az egyik kihallgatótiszt el nem árulja neki, hogy a bolygón már több család él. "Családok... Jézusom...", hüledezik Ripley, aki a film elején a saját lányát  is elveszti (a rendezői változatból kiderül, hogy amíg ő sodródott a világűrben, a lánya időközben megöregedett, és idős hölgyként halt meg), ez pedig csak még közelebb hozza őt később Newt-hoz, a túlélő kislányhoz, hogy egyfajta pótanya legyen... és egy családot alkossanak a katona Hicks-szel, és a kiborg "dadussal" (T2-motívum), Bishoppal.

Alul: Egymásra utalva: Ripley és fogadott gyermeke, Newt, valamint Sarah Connor és fia, John a finálé jeleneteiben. Mindkét film az anyai ösztönöket mutatja be (A bolygó neve halál két külön faj esetében is), és ezt állítja be, mint az Univerzum talán legerősebb erejének, mellyel semmi más nem vetekedhet.

+1: Hasonló párbeszédek!

Mindkét párbeszéd-részlet a gonosz társaság (Weyland-Yutani és Cyberdyne Systems) két fontos szereplője között zajlik. Az adott jelenetet az Aliens moziváltozatából kivágták, de a rendezői változatban megtekinthető.Hasonlítsuk össze a kettőt!

ALIENS (1986)

- Valaki egy földi irodában azt mondja: "Vizsgáljatok meg egy térképi pontot". Mi megvizsgáljuk. Ők nem mondják, miért, én pedig nem kérdezem. Azért nem kérdezem, mert két hétig is eltart, mire válasz érkezik. S a válasz mindig: "Ne kérdezd!"

Terminator 2: Az Ítélet Napja (1991)

- Én tudom, hogy zöldfülű vagyok itt, de gondoltam maga talán tudja...
- Mit tudok?
- Hát... maga tudja, hogy az, honnan van.
- Pont ugyanezt kérdeztem én is valamikor. És mi volt rá a válasz? "Semmi kérdés."

Alul: ereklyék a múltból... tanulmányozás céljából elraktározott arctámadók az Aliens-ből, valamint az első Terminator megmaradt roncsai a T2-ből... melyek szintén a jövő technológiájának alapjául szolgálnak. A Terminator a tökéletes halál szimbóluma, mely "halottként" is csak halált hoz az emberiségre.

A fiú és a rakodógépe

Van Ling egyszerű, szüleinél élő diák volt a kaliforniai USC filmes szakán, amikor 1984-ben az akkor még pályája elején járó James Cameron (egy iskola utáni filmes program keretében), meghívott vendég volt a nagysikerű Terminator első részével. A filmes iskolákban, szakiskolák életében megszokott, hogy egy-egy feltörekvő filmrendezőt, írót, filmes berkekben jártas szakembert meghívnak, ahol filmvetítés után a diákok mind feltehetik nekik a saját kérdésüket. Van Ling-et természetesen sokakkal együtt lenyűgözte az első Terminator film, és magával ragadták a Cameron által előadott történetek a rendkívül alacsony költségvetésről, a filmkészítés nehézségeiről, a pénzszűke miatt kikényszerített kreatív megoldásokról. 

A padsorokban ülő fiatal Van Ling kezdő filmesként nem véletlen, hogy azonosulni tudott Cameron történeteivel. Miután elvégezte az egyetemet, minden hónapban felhívta telefonon egy esetleges álláslehetőség reményében a Pacific Western Productions-t, ami Cameron-nak és akkori feleségének (aki többek között a Terminator, az Aliens, A mélység titka és a T2 producere) közös filmes cége volt. Az egyetem 1982-től 1986-ig tartott, tehát pont abban az évben ért véget, amikor Cameron A nyocladik utas: A HALÁL című kasszasikere dominálta a filmszínházak sikerlistáit. Van Ling gondolt egyet, és (eredetileg egy Halloween-partyra tervezve) megépített a szülei garázsában, barátai segítségével papírból és habkartonból elkészített egy igazi, valóban működő rakodógépet.

Van Ling újra felhívta a Pacific Western filmes céget, ahol engedélyt kapott, hogy bemutassa nem mindennapi művét, és néhány napra rá maga James Cameron rendező kereste fel a fiatal fiút, hogy felvegye maga mellé asszisztensnek. A rendkívül élethű Power Loader bizonyára Cameron-t is lenyűgözte, de az is lehet, hogy saját magát látta viszont a lelkes fiúban: mikor (nem is oylan régen), egy szívvel-lélekkel összerakott bemutatófilmmel ő maga jelentkezett állásért Roger Corman cégénél, a New World Pictures-nél. Igen, ez a Xenogenesis volt, mely még mai szemmel is egészen lenyűgöző, hogy néhány fiatal sufnituning segítségével hogyan képes egészen elképesztő, profi szintű effekteket létrehozni (a szüleik garázsában).

Van Ling számtalan Cameron-filmben ott volt technikus asszisztensként, és mind a mai napig Cameron csapatának a tagja, és például a DVD-filmek extra anyagainak összeállításért is felel.

Valami ehhez hasonló, kreatív csapat összeállásáról reménykedem én is... hogy ami a múltban még működött, talán egyszer újra működni fog.

Alul: Van Ling rövid cameo megjelenése a Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmben, Miles Dyson mellett, illetve Leonardo DiCaprio őt löki félre a Titanic folyosóján a Titanic-ban.

Johnny Matheny, az igazi Terminator!

A legfejlettteb sebészeti technológiának köszönhetően Johnny Matheny, akinek bal karját amputálni kellett, mechanikus kart kapott: az úgynevezett Moduláris Prosztetikus Végtag (Modular Prosthetic Limb) az APL (Alkalmazott Fizika Laboratórium - Applied Physics Laboratory) fejlesztésében készült el, és a különböző mozgásformák olyan széles skálájára is képes, amely azelőtt csak a science fiction filmekben volt lehetséges!

Photoshop: Egy új program születése!

A ma már mindenki számára ismert Photoshop programot 1987-ben készítette (erdetileg saját maguknak) egy egyetemista testvérpár, Thomas és John Knoll. Akkoriban a programot még Display-nek hívták, és csak később kapta a Photoshop nevet, mikor egy évvel később, 1988-ban a testvérpár eladta a program licensét a Adobe Systems Incorporated-nek. John Knoll ekkor már az ILM speciális effekteket gyártó cég alkalmazottja volt, és az ő ötletet volt, hogy a programot jól lehetne használni az egyre divatosabbá váló különleges filmes effektusokhoz is. Az első ilyen alkotás nem más volt, mint James Cameron 1989-es, (a vizuális effektekért Oscar-díjat nyert) A mélység titka. A siker óriási volt, és az ekkorra már Photoshop-ra keresztelt program természetesen folytatta hódító útját: következett a T2: Az Ítélet Napja, amely már 4 Oscar-díjat vágott zsebre a különleges vizuális hatások miatt. Az Adobe Photoshop azóta már minden felhasználó számírtógépén megtalálható, és a leghíresebb képszerkesztő programmá vált.

Brad Fiedel, a zseniális zeneszerző, aki akár egy másik Hans Zimmer is lehetett volna...

...ha ő maga is így akarta volna. 

A legfontosabb, a tehetsége mindenképp megvolt hozzá.

Egy ilyen jellegű összegző posztban nem maradhat ki, hogy szót ejtsek egyik kedvenc filmzeneszerzőmről, Brad Fiedel-ről, akitől olyan sokat vártak a rajongók, de végül sajnos csak ígéret maradt. Fiedel az első Terminator-film zseniális és hangulatos szintetizátor-zenéjét szerezve tűnt fel, majd Cameron a T2 készítésekor is lehetőséget adott neki. A harmadik (és egyben utolsó) nagyobb munkája Cameron True Lies: Két tűz között című filmje, melynek egyébként annak idején az volt az egyik nagy marketing-szövege, hogy "A T" stábja újra összeállt, hogy megismételje a csodát!". A True Lies szinte teljesen a T2 stábjával készült el, csak egy-két helyen változtak a nevek.

A True Lies után érthetetlen módon Fiedel teljesen eltűnt. Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy aki ilyen zseniális zenéket szerzett, és láthatóan van tehetsége ahhoz, amit csinál, miért hagyta ennyiben a dolgot. Pedig Cameron mindig megadta neki a lehetőséget. A T2 filmzene albumát minden más filmzenénél többször hallgattam meg, és hallgatom mind a mai napig... olyannyira, hogy az albumon szereplő kedvenc számomból, a "Desert suite"-ból készítettem egy háromnegyed órás változatot, hogy még hosszabbnak tűnjön ez a zseniális szám... FIedel egyik legjobb alkotása. A T2 nem csak mozgóképként mérföldkő, de szerintem a filmzene is valami teljesen egyedit produkált.

Sajnálom, hogy Fiedel aztán nem adta a tehetségét más pojektekhez is. Biztos vagyok benne, hogy lett volna belőle is egy olyan nagy név, mint Hans Zimmer, James Horner, vagy korunkban Michael Bay házi-zeneszerzője, Steve Jablonsky.

Ash és Sarah, a hétköznapi hősök, avagy "A Hős útja..."

Ashley J. Williams: nyavajgó, gyáva tinédzserből zombiaprító szuperhős. Szinte teljesen ugyanilyen utat jár be gyermekkorom másik kedvenc filmjének főhőse, Sarah Connor is (eggyel lejjebbi képeken). James Cameron egyébként nagy rajongója volt Sam Raimi Gonosz halott filmjeinek (erről bővebben a Nincs végzet című bejegyzésemben írtam). SkyNet, a gépeket uraló szuper-intelligencia gyakorlatilag megfeleltethető a Gonosz halott sosem látható sötét démonjának (akinek mindig csak a személyes nézőpontján keresztül látjuk a történéseket), a gonosz erők megtestesülései pedig a zombik (illetve az életre hívott tárgyak, eszközök), a Terminator esetében pedig maguk a gépek.

Külön érdekesség, hogy Cameron nagy rajongója volt Sam Raimi 1981-es Gonosz halottjának, így elég valószínű, hogy hatottak rá is bizonyos motívumok.

A rendkívül jó, Bill Warren által írt The Evil Dead Companioncímű könyvben (mely minden Gonosz halott-rajongónak kötelező darab) Sam Raimi így folytatja:

" ...rendkívül szórakoztató nézni, ahogy az ártatlan hőst kínozzák a gonosz szellemek, mivel a közönség együtt tud érezni vele, miközben saját maguk is félnek. Ugyanakkor látni szeretnénk a démonokat, a "bűnöst", ahogy megjelennek. A közönség persze azt szeretné, hogy a morális értékrendet helyreálljon a legvégén, mivel a valóságban ez nem mindig így történik. A harmadik szabály, hogy "meg kell ízlelned a vér ízét" nem más, mint maga a rítus, melynek során a hős valóban hőssé válik. Bruce nem csak hogy megízleli a vért, hanem ötven gallonnyit nyel be belőle az egész Gonosz halott széria alatt. Meg kell tapasztalnia az erőszakot, vagy valami fajta erőszakot, hogy végbe mehessen az átmenet, melynek során szimpla "hülyegyerekből" mozihőssé válik." (saját fordítás)

> Érzelmi középpontok James Cameron filmjeiben

Szerelem, apa-fiú viszony, szétesett család, újra egymásra találó család... Egyetlen sci-fi, de semmilyen más műfajú történet sem működhet azonosulásra alkalmas karakterek, hiteles érzelmi középpont nélkül. A Star Wars, ha úgy vesszük, a Skywalker-család szétesésének (majd egymásra találásának) története, és ugyanígy minden kiemelkedő alkotásban van valamilyen emberi szál, ami miatt nézzük (vagy olvassuk) ezeket a történeteket.

Sorrendben: Sarah Connor és Kyle Reese románca a Terminator-ban, Ellen Ripley és Newt anya-lánya viszonya az Aliens-ben (hagyjuk most a magyarosan kreatív A bolygó neve: HALÁL címet), Sarah Connor és fia, John Connor a T2-ben, Helen Tasker és Harry Tasker újra egymásra talál a True Lies: Két tűz között című filmben, valamint Jack Dawson és Rose DeWitt Bukater osztályharcot elsüllyesztő viszonya a Titanic-ban. Mindezek mellett persze ott van Bud és Lindsey elhidegült, majd újra felforrósódó viszonya A mélység titkában, illetve Jake és Neytiri románca az Avatarban. A szerelmi szálak mindig központi témái a Cameron-filmeknek, hiszen ez egy olyan elementáris erő tud lenni, mely világokat képes megmozgatni... 

...vagy megmenteni.

Egymásra találás a káoszban... ez az, amit a BERONIS-trilógiában úgy nevezek: a káosz MEGTISZTÍTÓ ereje... ami ha nem jön magától, akkor majd mi megteremtjük.

A BERONIS-trilógia Titanic-ján, ami Megapolisz kolóniájának feleltethető meg (mely kolóniát a White Star Line helyett az AcremCorp. birtokol) Ginen Beronis és Rae Anne Corzek rendkívül erős, és végül a világ sorsát eldöntő "romantikus rémálma" kerül idővel a középpontba, ahogy egyre jobban haladunk a harmadik kötet, valamint a MEGTISZTULÁS felé.

Zseniális keresztezések: Batman az Idegen és a Ragadozó, valamint a Terminator ellen!

BATMAN: Halálos vég (Dead End)
A HALÁL és a RAGADOZÓ megérkezett Gotham City-be!
Sandy Collora nagysikerű rövidfilmje 2003-ból.

A Denevérember a Halálosztó ellen!

Ismét egy remek példa arra, amikor a rajongók jobb filmeket hoznak össze, mint maga a nagy Hollywood... A hangulatos kis rövidfilm a BERONIS facebook oldalán magyar felirattal látható!

Már 30 év eltelt, mióta Bruce Wayne túlélte SkyNet nukleáris támadását, mely 1997. augusztus 29-én hárommilliárd ártatlan ember életet követelte. Fém démonok szállták meg a bolygó romos felszínét, és mivel már nem kellett többé ártatlanokat védenie a bűntől és a társadalmi igazságtalanságoktól, Wayne biztonságos menedékre lelt egy bombabiztos bázison: a Denevérbarlangban.

Miközben élelem és erőforrások után kutatott a kietlen pusztaságban, Batman egy rádióra bukkant egy halott katona közelében. A rádió még működött: nyugaton mindent felforgató, véres háború dúl a gépek ellen. A Stinger (szó szerinti magyar fordításban: "fájdalmas ütés") elnevezésű gépezet (mely lázongások leverésére szolgáló járműnek készült még az apokalipszis előtt), valamint egy szupererős páncéllal kiegészülve, Batman elindul a valamikori amerikai civilizáció romjain Gotham City-ből a csata fő színtere, Los Angeles felé, hogy egyesítse erejét azzal a kis sejttel, amely SkyNet rémuralmának leverését tűzte ki céljául.

A kis sejt vezére pedig nem más, mint: John Connor.

Batman vs The Terminator (2014)
Eredeti ötlet: Tony Guerrero
Zene: Noir Deco
Animáció: Mitchell Hammond

Batman az emberarcú istenek és klasszikus mitológiai hősök kortárs reinkarnációja. Papírra és vászonra vetülő sötét sziluettje a mi saját árnyékunk.

Huber Zoltán: Batman, az örök újjászülető

Még több érdekesség az alábbi linken:

Gotham City-ben jártam! A Batman mélysége és komplexitása:
https://www.beronis.hu/l/batman-animated/


Tudtátok? A televíziótörténet első fekete-fehér csókja is a sci-fihez köthető!

A televíziótörténet első fekete-fehér csókját a Star Trek sorozatban láthatták a nézők, az aktus a James T. Kirk kapitányt játszó William Shatner, és az Uhura hadnagyot alakító Nichelle Nichols között jött létre, a "Platón mostohagyermekei" című részben, 1968-ban.

A mese, amely megjósolta a jövőt...

Az idősebbek talán még emlékeznek erre a humoros kis sorozatra: A Jetson család 1962-től 1987-ig vetített amerikai televíziós rajzfilmsorozat volt, amelyet a Hanna-Barbera stúdió készített. Az animációs játékfilmsorozat ötletgazdái William Hanna és Joseph Barbera voltak... talán nem is sejtették, hogy a szomorú pandémiás helyzetre való tekintettel a világ jelenlegi állapota miatt akár vátesznek is nyilváníthatná őket a feledékeny utókor...

"Erőátvitel"-motívum: Sarah Connor és Kyle Reese, Jack és Rose...

Kyle Reese a T1-ben, illetve Sarah Reese esőkabátjában a T2-ben
________________________________________

James Cameron filmjeiben gyakori téma az a bizonyos "erőátviteli motívum", amelyet már az első filmjében, A Terminatorban is elkezdett. Leginkább Cameron szerelmespárjai között történik meg ez az érdekes folyamat, ahogy a férfi főhős a saját világába vonja a fiatal lányt (Kyle Reese: háború a jövőben, Hicks megtanítja Ripley-t a fegyverek kezelésére A bolygó neve: HALÁL-ban, mely tudás igen hasznosnak bizonyul a film hátralévő részében, Harry Tasker menő feleséget varázsol életunt háziasszony feleségéből, Helen Tasker-ből a True Lies: Két tűz között című filmben, Jack Dawson felszabadító hatása Rose-ra a Titanic-ban).

A True Lies: Két tűz között szerelmi szála érdekes, hiszen ott a házaspár már évek óta ismerte egymást (hasonlóan A mélység titka házaspárjához), mégis az unalmas háziasszony-életet élő Helen Tasker csak később jön rá, hogy férje mégsem az a hétköznapi figura, mint addig hitte. Harry titkosügynök ackiódús mindennapjai izgalmat hoznak a nő életébe is (mikor a férfi lelepleződik), tehát ilyen értelemben a férfi végig a nő álmai, vágyai szerint élt, csak nem tudott róla (ahogy a film könyvváltozatában olvasható, bekerül "Tükörországba")... és amikor a nő is bekerül a férfi életébe, itt is "erőátvitel" történik, ami Helennek (Rose-hoz hasonlóan) segít a kiteljesedésben.

A Terminator 2-ben Cameron odáig erősíti ezt a motívumot, hogy a legvégső harcra indulva Sarah Connor egy ugyanolyan stílusú hosszú esőkabátot visel, mint amilyet Kyle Reese is hordott az első epizódban. Apró részletek, melyek minden bizonnyal nem sok embernek tűntek fel, de a tudatalattink pont az ilyen apró részletekkel dolgozik, ezeket raktározza el.

Összehasonlítás: Bal oldalt képek A Terminator kimaradt jeleneteiből, valamint Sarah Connor támadása Dyson ellen.

Kyle Reese-nek érzelemmentes géppé, Terminatorrá kell válnia, hogy küldetését teljesíteni tudja. Nem szerethet bele Sarah-ba, hiszen ezzel megváltoztathatja a történelem menetét (természetesen nem tudja, hogy John Connor, az emberiség megmentője valójában az ő fia). Később Sarah-nak, miután egy új világra ébred, amelyre teljes pusztulás vár, Kyle Reese-zé kell válnia, hogy felnevelje fiát, aki majd az emberiség megmentője lehet... de még tovább megy, és szó szerint Terrminatorrá válik, mikor megindul, hogy likvidálja Miles Dyson-t, SkyNet megteremtőjét. Ugyanazt a taktikát alkalmazza, amit a gépek ő ellene.

A Terminator-filmek a képünkbe vágják, hogy a gépek ellen harcolva ugyanúgy megvan az esélye, hogy gépekké váljunk.

Aki túl sokáig harcol a sárkányok ellen, maga is sárkánnyá válik, és ha túl sokáig néz a mélységbe, akkor a szakadék beléd fog nézni.

Friedrich Nietzsche

...és az érzelemmentes Terminator-rá válás

Itt hevert a padlón, szétszórt testek között, és rámeredt arra az alakra, akitől a legtöbb rosszat és jót kapta a világon. Nem tudta, hogy nevessen-e, avagy sírjon ezen a képtelenségen... Miközben ezen rágódott, a fia megragadta a vállát, és keményen megrázta.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet)

Sarah több átalakuláson is átmegy, és ezek a motívumok mind megjelenítődnek a filmben: a sötét napszemüveg (melyet megerősít a Terminator-fémes zenemotívum is) által jelképesen az emberi érzelmektől elhidegült Terminator válik belőle (e szerepében végül elbukik, mikor képtelen megölni Miles Dyson-t). A Cyberdyne elleni végső támadás kezdő jelenetében viszont (ahol az igazi T2 elkezdődik) már Kyle Reese szürke esőkabátja van rajta. A T1-ben eleinte Reese is a küldetésére fókuszálva, gépiesen cselekszik... ugyanúgy mint Sarah a T2-ben. Mindketten csak később döbbennek rá emberi mivoltukra. Kyle-t a Sarah iránti szerelem, Sarah-t a fia iránt érzett anyai szeretet "hoz le a földre". A Terminator-filmek végső soron tehát nem a gépekről, hanem az emberi érzelmekről szólnak, illetve arról a modern társadalmunkban nagyon is égető kérdésről, hogy mi is tesz minket emberré?
____________________________________

A T2-ben kát párhuzamos átalakulás is zajlik egyszerre: amíg a T-800-as Terminator egyre emberibbé válik a fiatal John Connor hatására, addig Sarah Connor ezzel ellentétes lelki folyamaton megy keresztül, belőle egyre inkább "Terminator" válik. Ezt több apró motívum is megerősíti. Amíg a T-800-as elhagyja a gépies megjelenéshez remekül passzoló sötét napszemüveget, Sarah Connor Dyson elleni harcba indulva felveszi magára. A megjelenését tökéletesen kiegészíti a Terminator zenei motívuma a filmzenében, a jellegzetes fémes ütemhang, mintha valami óriási mechanikus óra ketyegne megállíthatatlanul.

Az emberiség órája.

Persze a döntő pillanatban Sarah nem tudja megtenni, amire a Terminator simán képes lenne, és nem tudja elvenni Miles Dyson életét. Sarah egy gyermekekkel teli játszóteret vízionál rémálmaiban, ahogy a nukleáris háború okozta tűzhullám elsodorja a megszenesedett testüket. Amikor Dyson gyermeke, felesége megjelenik a helyszínen, Sarah újra maga előtt látja ezeket a képeket, és már egyszerűen nem képes meghúzni a ravaszt.

Egy másik átvett motívum: Sarah Connor ugyanazt a taktikát választja a jövő megváltoztatására, amelyet SkyNet is használt a múlt átírására: egyetlen embert kell kivenni a játékból, és minden megváltozik. SkyNet esetében ez John Connor likvidálása, míg Sarah Miles Dyson eliminálását veszi tervbe.

Mint kiderült, egyik terv sem vált be.

A narrátor szerepe: Sarah Connor a T2 egyik kimaradt jelenetében, valamint Rose DeWitt Bukater a Titanic-ban. A Titanic végén a happy end-et az jelenti, hogy végül Jack-nek hála Rose egy mozgalmas, élménydús és színes életet tudott élni, ezt bizonyítják a polcán sorakozó fotók, melyeken a film legvégén végigpásztáz a kamera. Tehát átvitt értelemben Jack Dawson nem halt meg, ahogy Kyle Reese sem, hiszen Sarah Connor végigvitte a küldetését, és megakadályozta, hogy a gépek átvegyék az uralmat az emberiség felett.

És így, ennyi év után Sarah bájos szépséggé vált, furcsa sebhelyekkel, és egy keserédes csillogással a szemében.

És a férfiak hiába szerették.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet)

Alul: Sarah Connor idősen, a T2 kivágott jelenetéből, illetve az idős Rose a Titanic-ból.

Ha már Titanic...

Igaz, a Titanic nem sci-fi, de minden olyan téma, motívum benne van, ami számtalan tudományos-fantasztikus történet is vizsgál. A Titanic az emberi civilizáció mikrokozmoszát jelképezi, mely egy olyan korszakban épült, melyben úgy tűnt, az ember előtt nem létezik lehetetlen. Felhőkarcolók törtek a magasba, megjelent a távközlés, az iparosodás hihetetlen erővel kezdett el kiteljesedni.

A Titanic-motívum a BERONIS megírásában is inspirált, a különbség, hogy itt az Álmok Hajója helyett az Álmok Városa kerül megjelenítésre, és a természetet jelképező hatalmas óceán helyett egy óhatalmas élő bolygó jelképezi az áthághatatlan "Isteni erőt". Erről bővebben is írtam az alábbi bejegyzésben:

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán
https://www.beronis.hu/l/jegyzetek-a-megapoliszi-almokhoz-a-szeran/ 

A Titanic utasai a jeges óceánba fulladtak bele, míg a modern társadalom a saját maga által termelt szemetébe... pedig a túlélés záloga végig ott volt előttünk: az egyszerű, fából készített tutaj az óriási gép árnyékában (Titanic, 1997), valamint a természetközeli peremi közösségek a BERONIS-ban (bal oldali fantáziakép)... ahonnan a történet elején Ginen Beronis annyira elvágyódik.

Alul: A T2 és a Titanic felvezető képsorai.

Ugyanez a motívum a T2-ben is megtalálható, hiszen láthatjuk LA-t, ezt a tengerparti paradicsomot, hideg nagyvárost (mint amilyen hideg és komor Rose-nak a Titanic), és láthatjuk a sivatagokban újraszerveződő emberi közösségeket is... ahol az emberek már nem hatalmas tornyokban, hanem fabungallókban és lakókocsikban élnek. Egy olyan közösség ez, ahol újra számít az adott szó, a bajtársiasság, és minden emberi kapcsolat érték. A város szemetéből egy új értékrend képes kiemelkedni. Ránk, magyarokra szokás mondani, hogy nekünk Mohács kell... az emberiségnek viszont mindehhez tömeges pusztulás és világvége-fenyegetettség kell...

Kicsitől a nagyig, azaz az ember
a technológia mögött:

Kéz-közelik, kézmotívumok a Titanic-ban

Az ember elméjével, akaraterejével, keze munkájával hihetetlen csodákat képes teremteni, óriási luxushajókat, égbe törő felhőkarcolókat, és hatalmas, monumentális megapoliszokat.

Érdekesség: Amikor Jack Rose portréját festi, a közeli képeken valójában nem Leonardo DiCaprio, hanem James Cameron keze látható. Mivel Cameron maga is rendkívül jó festő, ezzel a megoldással sokkal hitelesebben fel lehetett venni a jelenetet, mint DiCaprio-val, akinek (mint a jelenet felvételekor kiderült, valamint a film DVD-kommentárjában is szóba kerül), egyáltalán nincs semmilyen rajzérzéke.

Az ember ott kezdődik, hogy teremt valamit, ami nincs. Valakinek lenni a semmiből. Nem a legkisebb, hanem a legnagyobb ellenállást keresni. Csak azt érdemes megcsinálni, ami lehetetlen.

Hamvas Béla

A határ a csillagos ég...

"Magányos hős vs elképesztő túlerő", mint motívum

A BERONIS-trilógiában is megjelenő, a "magányos hős szemben áll a hihetetlen túlerővel"-motívum számtalan történet alapja... ez egy olyan motívum, amelyet számtalan filmben megfigyeltem, de csak három van, amelyben zseniálisan, feledhetetlen módon kivitelezték ezt a motívumot. A lent felsorolt filmek kivételes zsenialitása abban rejlik, hogy ez a kiemelt motívum nem csak amolyan kirakatpóz szerepét tölti be, hanem valóban szerves része a történetnek... és ettől igazi tétet is kap a cselekményben.

Robotzsaru (1987)

"- Ne csinálják, ő is egy rendőr az Isten szerelmére! "- Parancsunk van, hogy elpusztítsuk!" A mai napig libabőrös leszek ettől a jelenettől... mely párhuzamba állítható a film eleji, még emberbőrben lévő Alex Murphy-t érő sortűzzel, mely az újjászületésének előzményeként fogható fel.

Terminator 2: Az Ítélet Napja (1991)

FENYEGETŐ VISELKEDÉS - MEGSEMMISÍTÉSI PARANCS FELÜLBÍRÁLVA - CSAK HARCKÉPTELENNÉ TENNI. A T-800-as megígéri, hogy "Visszatér", majd a SWAT-csoport kereszttüzébe sétál... Ölni szigorúan tilos! 

Wonder Woman (2017)

Egy teljesen közepes jellegű film véleményem szerint 10-es jelenete (egy szerintem teljesen közepes, körülbelül 5-ös filmből), amely engem is inspirált, (természetesen) a harcos amazonná váló Eyrah karakterének megálmodásában... ahogy a fantasy-világ és a valóság egyre inkább egybe mosódik, úgy Eyrah-nak is részt kell vennie a Megapoliszt teljesen feldúló gigászi ("világ")polgárháborúban.

A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége (2001)

"Végig elkísértelek volna... egészen Mordor tüzéig." Aragorn az uruk-hai orkok ellen.

...és egyedül az egész világ ellen: Joker (2019)

"Szuperhős-megérkezés", mint motívum

Figyeljétek, figyeljétek, ebből szuperhős-megérkezés lesz, figyeljétek...!

Deadpool
(2016)

De honnan is indult el ez az egész?

Páncélba zárt szellem (1995)

A Mátrix (1999)

És csak néhány a megszámlálhatatlan sok példa közül...

...és ahol az igazi MEGÉRKEZÉS elkezdődött: a T-800-as Terminátor megérkezése a jelenbe, képkivágások a Terminator első (A Terminator, 1984), illetve második részéből (Terminator 2: Az Ítélet Napja).

> A "hősies megérkezés" másik alaptípusa, a drámai beállításban felvett ajtókinyitás motívuma, ahogy ez legjobb példaként látható a Terminator 2: Az Ítélet Napja, valamint Aragorn esetében A Gyűrűk Ura: A két torony című filmekben. Peter Jackson rendező egyébként nagy rajongója volt Cameron T2-jének, melynek hatására ő is elkezdte a speciális effekteket használni a filmjeiben. "Féltem, hogy ha nem használom őket, lemaradok..."

A Hagad modell mindkét kezében hatalmas harcki karabélyt tartott, és fegyvereit előretartva a puskái csövével kinyitott egy kettős fémajtót, szétcsapva az ajtószárnyakat. A gép jobb mellkasáról és válláról, alkarjairól eltűnt a harcok során megroncsolódott, megpörkölődött borítás, és mindenféle huzalok, kábelek látszódtak ki alóla. A fegyverek mintha karjainak meghosszabbításai lettek volna, annyira egybefolyt gép és embergép egymással.

BERONIS - Megapoliszi álmok (részlet)

> Egy másik kihagyhatatlan, gyakori filmes motívum a rend bátor őreinek hatásos megérkezése. Ez minden esetben egyfajta elrettentő erődemonstráció, ahol tisztán kifejezésre jut, hogy hőseink milyen kevesen vannak és mekkora túlerővel is kell szembeszállniuk. Ennek egyik legszebb példáját a Christopher Nolan Batman: Kezdődik! (2005) című filmjében láttam, amely rendkívül jól összevágott jelenetet biztos vagyok benne, hogy Cameron T2-je inspirált. A jelenetsorok a filmek nagyjából ugyanazon a részén helyezkednek el, és Nolan esetében sokszor a beállítások is nagyon hasonlóak, ahhoz, amelyeket a T2-ben láthattunk. Mind a két esetben a jelenetsorok a hatékony beleélés kedvéért kézikamerával lettek feléve.

Ez a motívum engem is kellőképpen inspirált, és a BERONIS-trilógia második, GarivenHÁBORÚ részében magam is felhasználtam, mikor a GSF erői felállnak a szeranista felkelők egyre szervezettebbé váló támadásai ellen.

A két film színvilága azt hiszem elárulja, mely képek mely filmekből származnak. Bal oldalon a Batman: Kezdődik!, jobb oldalon a T2 pillanatképei látszódnak:

+ Érdekesség a hardcore fanoknak...

A Moshier nevezetű mozgóőr, aki kihívja a komplett rendőrséget a Cyberdyne-épülethez a T2-ben, nem más mint Mike Muscat, aki a John Connor-t alakító újonc színész, Eddie Furlong acting coach-a (mentor, segítő) volt a produkció során. Muscat egyébként egy másik Arnold Schwarzenegger-filmben, Az utolsó akcióhősben is felbukkan egy hasonlóan rövid szerepben (lásd jobb oldali kép). A maga korában óriási bukást jegyző, majd az idővel kultfilmmé váló (nekem is nagy kedvencem) Az utolsó akcióhős rengeteg vicces cameo-t tartalmazott, többek között Robert Patrick is megjelenik a T-1000-es szerepében. A filmet az a John McTiernan rendezte, aki korábban Arnoldot egy másik sci-fi klasszikusban, az 1987-es Predator-ban is dirigálta.

James Cameron: A sci-fi története #2

BEVEZETŐ
Írta: Randall Frakes

(Saját fordítás)

James Cameron-nal először 1972-ben találkoztam, amikor még mindketten a Fullerton Főiskola tanulói voltunk Orange County-ban, Kaliforniában. Én dráma szakos voltam, Jim fizikát tanult, pszichológiát, és a mítoszok eredetével foglalkozó órákat is látogatta. Ami az élethosszig tartó barátságot okozta kettőnk között az a közös sci-fi imádatunk volt - olyan mesterek munkái iránt lelkesedtünk, mint Robert A. Heinlein, Joe Haldeman, Arthur C. Clarke, Alfred Bester, Stanislaw Lem, Larry Niven és természetesen ott voltak a modern sci-fi megalkotói is, H. G. Wells és Jules Verne.

Fiatalok és sikerre éhesek: Randall Frakes, Bill Wisher és James Cameron (balról jobbra haladva). A három jóbarát 1978-ban elkészítette a Xenogenesis című 12 perces kísérleti filmet (mely a YouTube-on is megtekinthető, és elképesztő, hogy szinte költségvetés nélkül is milyen hihetetlen effekteket voltak képesek létrehozni). A filmben számtalan olyan elem megtalálható, amelyet később Cameron újra felhasznált (például a HK-tank a Terminator-filmekben). Bár a Xenogenesis sosem készült el teljesen, mégis Cameron által munkát kapott Roger Corman, az alacsony költségvetésű B-filmek királyának cégénél, a New World Pictures-nél, és ezzel elindult a hosszú és rögös úton, mely 1997-ben a minden díjat (és bevételi rekordot) bezsebelő Titanic Oscar-estéjén végül az "Én vagyok a világ ura!" (sokak által igencsak megkérdőjelezhető) felkiáltáshoz vezetett.

Alul: Bill Wisher cameo-jelenetei a Terminator (1984) és a T2: Az Ítélet Napja (1991) című filmekben.

Jim és én falánk olvasók voltunk - vámpírok, akik úgy itták fel a betűket, mintha vérből lettek volna (Jim napi rendszerességgel olvasott el egy könyvet). Beszippantott minket a sci-fi univerzum nagy és széles világa, és a nagy elmék korlátlan képzelete, azok a végtelen lehetőségek, melyeket felkínáltak. A TV-sorozatokat is rendszeresen néztük. Néhány sorozaton csak nevettünk, másokat pedig ajnároztunk az eredetisége és a kreativitása miatt. Az egyik nagy kedvencünk a Végtelen határok (Outer Limits, 1963-1965) volt, egy fantasztikus ötletekkel teli sorozat, amely megannyi rajongót inspirált arra, hogy maguk is sci-fi történetmesélők legyenek.

Ahogy sokakat, Jim-et is arra inspirálták ezek a tinédzserkori sci-fi történetek, hogy megalkossa a saját műveit. Nem volt nehéz észrevenni a tehetségét és az ambícióit, igaz az már igencsak ritka volt egy 18 évestől, hogy ennyire rendíthetetlenül és eltántoríthatatlanul el akarta mesélni saját történeteit. Mint egy mérnök apa és egy művész anya fia, Jim úgy tekintett a világra, hogy alkotóelemeire bontotta, és aztán újra összerakta őket, hogy aztán magával ragadó, nagyon is valósnak tűnő fikciót is keverjen hozzá. Nagyon izgalomba tudott jönni egy-egy könyvben olvasott vagy egy filmben, tv-sorozatban látott ötlettől, hogy aztán annál is messzebbre vigye ezt az ötletet, mint ahogy azt az eredeti alkotók tették.

Az első mű, melyet Jim-től olvastam, a Necropolis című írásának első néhány fejezete volt, egy poszt-apokaliptikus történet, amelyet saját kezűleg egy jegyzettömbbe írt ceruzával. Az ösztönös tehetsége, mint prózaíró nyilvánvaló volt, dinamikus ötletei szinte leugrottak az oldalról drámai intenzitással. Ahogy ott ültem a szerény külvárosi bérelt lakásomban, egy teljesen más világ kapui nyíltak meg előttem.

< James Cameron nagy méretű festménye a befejezetlenül maradt, 1978-ban készült bemutatófilmjéhez, mely a Xenogenesis címet kapta. Jobb oldalon, a rózsaszínű fűben álló kék bőrű lány a későbbi 2009-es Avatar na'vi lényeinek előfutára.

Fent a Terminator (1984) vizualizációjának első koncepciója látható, amikor még Cameron barátja, Lance Henriksen külsejével képzelte el a halálos gyilkológép alakját.

Jim már az elején többször is megjegyezte, hogy a legtöbb tudományos-fantasztikus könyv azért nem tud megszólítani egy tágabb és szélesebb közönséget, mert túlságosan is az olvasók elméjét veszik célba, nem pedig a szívre, az érzelmekre koncentrálnak. Jim mélyrehatóan tanulmányozta a mitológiákat, és elolvasta George Frazer The Golden Bough című 1890-es művét, valamint Joseph Campbell Hero with a Thousand Faces 1949-ben készült alkotását is. Jim saját küldetéseként vette, hogy találjon egy olyan univerzális témát a sci-fi-történetei hátterébe, amellyel a közönség is együtt tud érezni. Bár rendkívül hatottak rá az olyan első vonalas írók művei, mint Clarke vagy Lem, Jim olyan ismerős vonásokkal teletűzdelt alkotásokat akart létrehozni, melyek bár mindenki számára ismerősek, mégis erősek és ütőképesek is tudnak lenni egyszerre.

Sarah és Kyle, Jack és Rose, Terminator, Titanic, nukleáris háború, a társadalmi osztályok elsüllyedése... a téma örök, csak a külső változó.
_______________________________

Jim már az elején többször is megjegyezte, hogy a legtöbb tudományos-fantasztikus könyv azért nem tud megszólítani egy tágabb és szélesebb közönséget, mert túlságosan is az olvasók elméjét veszik célba, nem pedig a szívre, az érzelmekre koncentrálnak.

Szerelmi szálak, mely nélkül egy történet sem az igazi: Kyle Reese és Sarah Connor romantikus rémálma a Terminator-ban, Jack Dawson és Rose DeWitt Bukater társadalmi osztályokat elsüllyesztő szerelme a Titanic-ban, és Harry Tasker ügynök és Helen Tasker nemzetközi kémjátszmákba keveredő, házastársi viszonyt új szerelemmel feltöltő viszonya a True Lies - Két tűz között című filmben.

A repülés, mint motívum James Cameron filmjeiben: True Lies - Két tűz között (1994), illetve a Titanic (1997), valamint

az Avatar (2009) című filmekben:

Szerelmesek menekülés közben: Kyle Reese és Sarah Connor egy gép elől futnak az életükért a Terminator-ban, illetve Jack Dawson és Rose DeWitt Bukater magában egy gépben teszik ugyanezt a Titanic-ban.

További érdekességek a szerelmes történetekről:
https://www.beronis.hu/l/egy-nap/

Jim képes volt saját, személyes életének az elemeit is belevinni a tudományos-fantasztikus történeteibe, ezzel pedig még inkább emberibbé tette a sztorijait. Amikor a Terminator forgatókönyvét írta a korai 80-as években, Jim akkoriban még együtt élt akkori barátnőjével, aki pincérnőként dolgozott (Sharon Williams, akitől 1984-ben vált el, mivel a nő igencsak szkeptikus volt férje filmrendezői álmaival kapcsolatban). Tőle megtudhatta, hogy mi mindenen megy keresztül egy pincérnő a munkája során minden egyes nap, és ezeket mind fel tudta használni egy forgatókönyv megírása során. A nevezetes történet főhőse, Sarah Connor egy hiteles, mindennapi hős, akinek nagyon is emberi reakciója arra az elmét megrengető hírre, mely szerint egy elpusztíthatatlan gép vette őt üldözőbe, segít nekünk abban, hogy teljesen együtt tudjunk érezni vele.

Önéletrajzi elemek: Sarah Connor, a Bob's Big Boy étterem pincérnője, a karakterhez remek inspirációt nyújtott James Cameron első felesége, akivel együtt élt még a történet első változatainak papírra vetése idején. Jobb oldalon fenn egy kép látható Cameron szülővárosáról, a kanadai Kapuskasing településről, ahol a különböző gyárak igen dominánsan hozzájárulnak az összképhez (akárcsak a Terminator-filmekben). 

A további képeken az első két Terminator-film kamionos jeleneteiből láthatunk képeket, olyan jelenetekből, melyek biztos folyamatosan ott jártak Cameron fejében a hosszú, magányos, unalmas utakon, amikor még kamionsofőrként dolgozott (a szennyvízcsatorna üldözési jelenete például régóta tervbe volt véve, a rendezőnek különösen tetszett az ötletben a bezártság, a menekülés lehetetlenségének aspektusa). A sötét autópálya szintén gyakori motívum a filmekben, ami termésuetesen nem más, mint az ismeretlen jövő metaforája, ahogy ezt Cameron is megfogalmazza a Science fiction története című könyv bevezetőjében (lásd feljebb). A Terminator-filmeknek ez a személyes jellege teljesen elveszett a T2 utáni folytatásokban, ahol inkább az érződött, hogy az alkotóknak fogalma sincs, mihez kezdjenek ezzel a világgal... és a folyamatos sikertelenség a legutóbbi résszel, a Sötét Végzettel hosszú időre parkolópályára állította a Terminator-sagát.

Egy Terminator kezében minden gép halálos fegyverré válik...

A BERONIS esetében számtalan velem valóban megtörtént esetet dolgoztam fel és tettem át ebbe a fiktív világba, amitől nagyon valóságosnak hat a történet, de természetesen vannak bizonyos pontok, ahol a tudományos-fantasztikum és a fantasy elemek dominálnak, mivel egy regény elsődleges célja mégiscsak a szórakoztatás, de véleményem szerint fontos, hogy ezen túl is átadjunk valamit. Reményeim szerint olyan példákat tudtam hozni, amelyekből minden ember tanulhat valamit, és összehasonlíthatja a saját tapasztalataival, a saját "kis világával". Remélem, hogy sok fiatal tud majd erőt meríteni Ginen Beronis életéből is, hiszen ezek az események nagyrészt mind megtörténtek velem, tehát saját tapasztalatból írok mindent.

John bólintott. Látott már igazi embereket, akik igazi fegyverekkel játszották a halál játékát. A kegyetlenség számos formában tárult eléje. A tévéből. A filmekről. Az újságokból. A viccekben. Szerelmesek és barátok között. Az ellenség ott van mindenhol. És a vér szabadon ömlik.

Más gyerekek is látják ugyanezt, de megtalálják a módját, hogy nevethessenek rajta, mivel az olyan valótlan, olyan távoli... ha nem ők vannak a középpontjában. Ha az anyjuk nem hozza a tudomásukra, ha nem vágja a képükbe állandóan, míg a végén már csak koponyákat látnak arcok helyett.

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
(regény, részlet)

Az egyik legborzongatóbb aspektusa a Terminator-filmeknek az az ötlet, hogy az emberiség egy nukleáris apokalipszis szélére került, hála a tudomány téves használatának - a megnevesített okozója pedig nem más, mint egy "gonosz", mesterséges intelligencia, a SkyNet. Bár a filmeknek igen sötét víziója van a jövőről, Jim mindig beleszövi a remény halvány sugarait is a tudományos-fantasztikus történeteibe. Az 1991-es folytatása, a Terminator 2: Az Ítélet Napja című filmben Sarah Connor úgy dönt, hogy elpusztítja a SkyNet-et oly módon, hogy felrobbantja a céget, amely felelős a szuperkomputer létrehozásában, és ezáltal a történelem megváltoztatásában (mely az ő és a fia megölésére irányított, visszájára fordított stratégiát egyébként ő maga is a mesterséges intelligenciától kölcsönzött). Bár maga az emberi faj kreálta ezt a problémát, Jim világában ez a faj egyúttal képes e problémák megoldására is, a tudomány, a stratégikus gondolkodás, és az emberi akarat által. Tehát, bár Jim élesen elítéli az emberiség legrosszabb tulajdonságait, egyúttal ünnepli is a legjobb kvalitásainkat. Felruházza a karaktereit, és általuk a közönséget is: ha megteremtünk egy problémát, akkor meg is tudjuk oldani őket. Jim sci-fi történetei egyfajta box-kesztyűk a közönség lábai elé hajítva, kihívva őket, hogy vállalják a felelősséget a körülöttük lévő világ állapotáért, arra biztatva őket, hogy álljanak a történelem jó oldalára. Hogy inkább felfedezők legyenek, ne kiszipolyozók, hogy inkább adjanak, ne elvegyenek.

Jim mindig hitt abban, hogy az általa megalkotott sci-fi történetei (a szórakoztatáson túl) majd inspirálni is fogják az emberiséget a valóságban. A második nagyfilmjében, A bolygó neve: HALÁL-ban (Aliens, 1986) - mely a folytatása volt Jim egyik kedvenc filmjének, Ridley Scott A nyolcadik utas: a HALÁL -nak (Alien, 1979) - Jim ízelítőt kaphatott arról, hogy ez mennyire igaz. Miután annyi energiát fektetett abba a munkába, hogy megtervezze azt a rakodógépet (Power Loader), melyet Ripley felhasznál az Alien-királynő elleni harcban, Jim kapott egy telefonhívást egy nagy hidraulikus gépeket gyártó cégtől. A cég létre akarta hozni a rakodógép kommersz, kereskedelmi verzióját, és persze arról nem is tudtak, hogy ez a szerkezet csak egy ügyes speciális effekt volt, a fikció műve, nem pedig a valóság. Jim kitalált valami olyan szerkezetet, ami tényleg létezhetne, mi több, kellene is, hogy létezzen, sőt, mind a mai napig a robotika szakértői továbbra is hasonló mesterséges külső vázak (exoszkeletonok) fejlesztésén dolgoznak, olyan eszközökön, amelyek megsokszorozhatják az ember fizikális képességeit.

Jim következő filmje, a mélytengeri sci-fi, A mélység titka (The Abyss, 1989) volt, melyben szintén az általa elképzelt találmányokat szerette volna a valóságba átültetni. Jim-nek nem csak igazi búvár felszerelésre volt ehhez szüksége, valamint távirányítással működő gépekre (ROV) - ez utóbbiak olyan eszközök, melyek rendkívül fontosak lesznek később, amikor Jim a Titanic roncsának belsejét fogja feltérképezni - de a tudományos-fantasztikum által inspirált víziói ahhoz is hozzásegítették, hogy a filmkészítéshez szükséges technológiát még tovább fejlessze. Jim meg akarta mutatni, hogy a mélytengeri idegen-civilizáció (NTI - Non-Terrestrial Intelligence) képes felhasználni a vizet kommunikációs eszközként, de az eddig létező, tradicionális speciális effekt-módszerek ehhez nem voltak megfelelőek. Hogy megoldja ezt a problémát, Jim olyan VFX-készítő cégekkel dolgozott együtt, mint az Industrial Light & Magic (ILM), hogy létrehozzák a "vízcsápot". Ez az élethű, digitálisan létrehozott effekt teljesen új élményt jelentett a közönségnek 1989-ben. Ilyet még sosem láttak azelőtt, és legközelebb is csak akkor, amikor Jim újra felhasználta ezt a technikát, hogy aztán újabb szintre emelje két évvel később, méghozzá a folyékony fém karakter létrehozásánál a Terminator 2-ben. Egy nagyon fontos aspektusa Jim tudományos-fantasztikus műfajhoz való hozzájárulásának a mindig is az volt, hogy kiszélesítse a valóság addig létező határait, és ezt összevegyítse az ő végtelen és megállíthatatlan képzeletével, ez pedig egy olyan minőség, ami mindig is lenyűgözte a közönséget, és sok hasznot húzott belőle a filmkészítés is. Mikor Jim kifejti akaratát egy projektben, a végeredmény kiszélesíti elménk határait, és arra kényszeríti magát a technológiát is, hogy egy nagy ugrást tegyen előre.

A fiatal, még pályakezdő James Cameron John Carpenter mester klasszikusa, A menekülés New York-ban című film látványtervezőjeként (1981), valamint első igazi rendezése, a Terminator munkálatai közben, a többszörös Oscar-díjas Stan Winston-nal, 1984-ben.

A legfontosabb effektünk maga a Terminator. A kiborg a jelenkori technológia extrapolációja. Külsejét a mai csúcstechnika figyelembevételével alakítottuk ki. Ez nem afféle fémláda, amire ráfogjuk, hogy robot, hanem egy valóban fejlett gépezet. Szerintem mindenki elhitte, hogy ilyen robot valóban létezhet, és tényleg működne, ha megépítenénk egyet. (...) Úgy vélem, nagyon közel vagyunk ahhoz, hogy intelligens gépeket teremtsünk, és ez a folyamat a jövőben olyan rémek elkészítését teszi lehetővé, mint a Terminator. Persze a film alapvetően szórakoztató jellegű, de remélem, az emberek elgondolkodnak azon, mit hozhatunk létre. Minden technikai fejlődésnek van nem várt megllékhatása.

James Cameron

Jim hite és bizalma az új technológiákban, melyek a filmkészítés új módszereit rejthetik magukban, a 3D-s kamerarendszerek tökéletesítésével az Avatar megalkotásához vezetett, mely egy régóta dédelgetett, epikus sci-fi film, melyben egy részlet-gazdag, és teljesen realisztikus idegen világ tárul elénk - ez pedig egy hihetetlen álom egy science fiction rajongónak, főleg akik imádják a csillagközi utazásokról és az idegen fajokkal való kapcsolatfelvételről szóló történeteket. Pandora, az idegen hold lett a világa az ökológia egyensúlyának és a természet ünnepének. Jim kidolgozott egy tudományos alapot, mely valósághű érzetet kölcsönzött minden kreatúrának, technológiának, és bioszférának. Semmi sem dönti meg a fizika törvényeit. Pandora egy olyan világ lett, ami tényleg létezhet valahol az univerzum végtelenjében.

Emlékszem, amikor meglátogattam Jim-et egy késő éjszaka a forgatás digitális mozgásrögzítés (motion-capture) fázisánál, amikor az Avatar digitálissá alakított jeleneteit forgatták. Mindenki elment már, kivéve Jim-et, aki egy erős fénysugár alatt ült egy széken a végtelen méretű hangárban (volume), és a virtuális kamerájának irányításával játszadozott. Megmutatta nekem, hogyan tudja manipulálni a digitális felvételeket ahhoz a jelenethez, amikor a film főhőse, Jake Sully megérinti a gombaszerű növényeket, melyek erre hirtelen napernyőszerűen összecsukódnak, így felfedve azt a kalapácsfejű titáni lényt, mely ezek után támadásba lendül ellene. Jim éppen a növény összecsukódásának a sebességét próbálta állítgatni, hogy így megtalálja az egyensúlyt a fizika valós törvényei és a drámai hatás között. Addig tágította a technológia határait, amíg a virtuális világát valós időben tudta lefilmezni, a színészeinek a játékát pedig azonnal át tudta alakítani úgynevezett pre-vizuális iránypontokká, melyek végül az idegen Na'vi karakterek lettek egy digitális díszletben. Az ő virtuális Pandoráján belül kontrollálni tudta a beállításokat, továbbá a fény, a világítás irányát, ahogy a növények kinézetét és minden más környezeti elemet is.

Jim egy teljesen más világot képzelt el az Avatarban, digitálisan felépítve minden elemet a legapróbb részletekig, hogy aztán minden az ő elképzelése alapján épüljön fel. Visszagondoltam azokra az időkre, amikor először találkoztam vele, amikor még a saját sztorijait körmölgette egy jegyzettömbbe. Micsoda hihetetlen utat tett meg azóta. Megvolt benne a kurázsi, hogy világokat álmodjon, valóssá tegye őket, hogy ezzel mindannyiunkat inspiráljon, és hogy áttörjön mindenféle addig lehetetlennek tűnő művészi és technológiai határt.

A James Cameron: A science fiction története című sorozatban Jim leül a tudományos-fantasztikus műfaj óriásaival, hogy megosszák egymással az elképzeléseiket, hogy honnan is indult ez a műfaj, és hogy vajon merrefelé tart. Nincs jobb vezető ezen az úton, mely a műfaj fontosságának és a végtelen vonzerejének megértéséhez vezet, mint Jim és a társai. 

Üdvözöllek az ő világukban.

Az érdekességek még nem értek véget...

"A Tudományos Fantasztikum Végtelen Világa"-galéria a Seattle-i Popkulturális Múzeumban

James Cameron: egy zseniális elme forgatás közben, avagy így készülnek a rémálmok...

A filmkészítők legfontosabb célja a szórakoztatás. Ez az első, de sokan megfeledkeznek arról, hogy ezen túl is adnunk kell valamit, egyébként a nézők felállnak, és kisétállnak a moziból. Amikor aztán leszállnak az érzelmi hullámvasútról, semmijük sem marad. Nemcsak azért készítünk filmeket, hogy legyen hol eladni a popcornt!

James Cameron

Mert ilyen az, amikor egy rendező valóban dolgozik, nem csak a zöld háttér előtt vezényel, mint ahogy azt a legtöbb mai "kollégák" teszik (köztük maga Cameron is sajnos ilyenné vált, már amikor egyáltalán hajlandó filmet rendezni). Ez a "melós" érzés az, ami már szinte teljesen kiveszett a mai filmek 99 százalékából, hogy ezzel egy teljesen steril, ezerszer felhasznált sablonok alapján legyártott, izzadtságszagtól mentes műanyag "terméket", fogyasztási cikket dobjanak elénk a kor alkotói. 

Xenogenesis
1978

Ahol minden elkezdődött... 

A rövid bemutatófilm, amely James Cameron belépőjét jelentette a filmes világba (akkor még csak látványtervező-asszisztensként). A bal oldali képen a kisfilmben látható lánctalpas gép, bal oldalon pedig annak továbbfejlesztett változata, a HK-tank látható a 1984-es Terminator című filmből. Egy múltbéli ötlet, koncepció felhasználása magasabb szinten, kidolgozottabb formában.

A Terminátor
(The Terminator)
1984

...hogy büszke vagyok e arra, hogy a hadiiparban már olyan szavakat és fogalmakat használnak, mint "SkNet" és "Terminator"? Nem, és egyáltalán nem is örülök neki...

James Cameron
James Cameron: A science fiction története

A mélyén ott van egy szerelmi történet. Röviden romantikus rémálomnak is nevezhetnénk a történetet. Már az első pillanattól fogva fontosnak tartottuk a karakterek valósághűségét, a jelen és a jövő hátterét alkotó elemeket. A szereplők hétköznapi emberek, akik felkelnek, megreggeliznek, panaszkodnak a kevés fizetés miatt, majd valami hihetetlen dologba keverednek. A derült égből lecsap rájuk a jövő! Linda Hamilton az elején egyszerű pincérnő, akiből fokozatosan fontos személy, valódi vezető válik.

James Cameron (Starlog Magazine, 1984)

Az első két Terminator-film vizuális stílusa rendkívül konzisztens. A gépi motívumok a film témájának és hangulatának megfelelően mindenhol ott vannak. A Tech Noir beszédes nevű bár asztallapja az első részből az acélkohó gyári padlójának mintázatát vetíti előre a filmek fináléjából. Ezek az apróságok mind tudatos választások, melyekre fel sem figyelünk, de a tudatalattink mindent megjegyez és elraktároz. Ha úgy vesszük, a rácsozat motívuma keretet is ad, hiszen Sarah története a Tech Noirban kezdődik el, majd legvégén az acélkohóban ér véget.

RIP Stan Winston
(1946-2008)

A bolygó neve: HALÁL
(ALIENS)
1986

A mechanikus gyilkos kiborgok után jöjjenek a biomechanikus gyilkológépek!

A szörnyek remek szimbólumai annak a folyamatnak, mi történik akkor, amikor a tudomány világra gyakorolt hatása rosszul sül el, mint például a nukleáris fegyverek esetében. Rendkívül sok olyan science fiction-szörny született meg a 40-50-es és a korai 60-as években, amely a nukleáris félelem ihletett. Az a félelem-hangulat szülte őket, hogy talán túl sokat tudunk, és túl erősek és hatalmasak lettünk anélkül, hogy meglenne ehhez a bölcsességünk is, hogy ezt az erőt kezelni. Sokan ezt ahhoz hasonlítják, mintha egy csimpánz kezébe gépfegyvert adnánk. A technológiai fejlődés, a technológiai evolúció sokkal erőteljesebb lett, és jóval megelőzte a mi szociológiai, érzelmi, sprituális evolúciónkat.

James Cameron
James Cameron:
 A science fiction története

A mélység titka
(The Abyss)
1989

Összehasonlító képek A mélység titka és a T2,...

 ...valamint az 1989-es mélytengeri klasszikus és az Avatar című filmekből. Ezekből a képsorokból érzékelhető, hogy Cameron hogyan vitte mindig tovább és tökéletesítette a saját ötleteit.

Egy eléggé fejlett technológia megkülönböztethetetlen a varázslattól.

Arthur Charles Clarke

Terminator 2: Az Ítélet Napja

(Terminator 2: Judgment Day)

1991

A kedvenc James Cameron filmem, a gyermekkori nagy élmény, mely a mai napig inspirál.

...ami nagyon tetszett Robert-ben [Robert Patrick], az az, hogy úgy néz ki, mint egy macska. Mintha nála minden csak az érzékelésről szólna. Mindannyian átérezhetjük, milyen közeli kapcsolatban van a környezetével, mintha mindent analizálna és megfigyelne. (...) Olyat színészt kerestem, aki tökéletes kontrasztban van Arnold-dal. Ha a T-800-as karakter egy emberi alakba bújtatott Panzer tank, akkor a T-1000-esnek egy Porsche-nak kellett lennie.

James Cameron: Így készült a T2 dokumentumfilm

Ezek a szavak remekül rávilágítanak arra, hogy nem szükséges napjain mozifilmjeire jellemző gagyi CGI-szörnyekkel telerakni a képernyőt (lásd akár a Transformers-filmeket), hiszen a megfelelő karizmával, kisugárzással rendelkező színészekkel is el lehet érni a megfelelő hatást. Szomorú, hogy később saját szabályait Cameron is felrúgta, az Avatar szinte teljes egészébén számítógéppel generált (szintén macskaszerű!) lényeivel.

Conan és a Terminator, avagy: a civilizáció kezdetének és végóráinak hősei... az emberiség két káosszal teli korszakának "szülöttei". A születendő civilizációk, világok kalandora és az apokalipszis lovasa.

Vesd bele a tűzbe!

Egy eléggé fejlett technológia valóban megkülönböztethetetlen a varázslattól: A Gyűrűk Ura és a T2 fináléja. A megoldás mindkét esetben az, hogy az egy nagyobb tudást hordozó "tárgyat" (a megrontó tudás) a tűzbe kell vetni. A Gyűrűk Ura esetében ez az Egy Gyűrű, a T2 esetében ez az egész galibát okozó mikrochip.

Ez a gondolat adta számomra a BERONIS-trilógia második, GarivenHáború című kötetében szereplő úgynevezett info-gyűrű (inforing) eszközt, melyet a GSF a szupertitkos információk elrejtésére, tárolására használ (mivel a szeranista ideológia hívői az egész társadalom minden szintjén megtalálhatók).

James Cameron saját készítésű festményei, munkák, vizualizációk

Úgy gondolom, sok film, amely megpróbálta leutánozni a Terminator-t, nem értették meg a lényeget. Ők megpróbálták a saját filmjeik Terminator-karaktereit hőssé tenni. Én a Terminator sosem akartam hőssé tenni. Ő volt az ellenség. A halál maga. De néhány film elkezdte dicsőíteni az általa elkövetett erőszakot. A Terminator nem olyan értelemben véres film, inkább intenzív élmény, de elutasítom azokat a vádakat, akik erőszakossággal vádolnak, csak mert próbálom jól végezni a munkámat, és próbálok minden filmrajongónak izgalmas szórakozást nyújtani. Mindkét Terminator-filmben számtalan mögöttes mondanivaló van, ami megágyaz a látható akcióknak és horrornak. Azt próbáltam elérni, hogy az emberek elgondolkozzanak az elképzelhetetlenen, ami a nukleáris háború.  Ha ezeket a fontos témákat fel tudod öltöztetni egy epikus, nagy akciófilm köntösébe, ami majd a moziba csábítja a közönséget, és el is gondolkodnak olyan dolgokon, amelyeken máskor nem agyalnának, akkor tettünk talán valami jót is azon kívül, hogy rengeteg pénzt kerestünk.

James Cameron
Így készült a Terminator 2: Az Ítélet Napja könyv
(saját fordítás)

...egy csontváz, egy klasszikus halál figura. Mindkét film [A bolygó neve: HALÁL és A Terminator] magában foglalja az anyaság témáját, hogy az anyák egyfajta védelmezői az életnek, ellentétben a halál szimbólumaival. És mi szimbolizálná jobban a megállíthatatlan halált mint maga a Terminator vagy az Idegen? Ebben mindketten megegyeznek. Az Idegen ráadásul még magában rejti az ismeretlent is - az X-faktort, egy olyan lény, amellyel csak a mi világunkon túl találkozhatunk. Ezzel ellentétben, a Terminator nagyon is emberinek tűnik. Ő annak a tulajdonságnak a vizuális megjelenítője, megtestesítője, amely arra irányul, hogy minél jobb technológiát állítsunk elő a leghatékonyabb gyilkolásra. Mi jelképezhetné ezt jobban, mint egy mechanikus csontváz?

James Cameron
James Cameron: A science fiction története

Hogy miért alakulhatott ki az Idegennek két részes életciklusa? 

James Cameron válasza: adaptáció

Amikor az arctámadó (facehugger) a tojását vagy embrióját beleülteti az áldozatába, a gazdájába, az a sejt elkezdi az adaptációs folyamatot, melynek során a kikelő egyed már felveszi a gazdája tulajdonságait, és így az adott világ meghatározott körülményei közé tudja integrálni saját magát, ahol aztán tovább szaporodhat. Egy igazi biológiai fegyvernek pont ilyennek kellene lennie, ha létrehoznánk egyet. 

James Cameron: A science fiction története 

...a nukleáris holokauszt (valaha nagyon is létező) réme...  

Nukleáris robbanások James Cameron filmjeiben, sorrendben: Aliens, T2 és True Lies - Két tűz között. A '60-as évek káosszal és félelemmel teli évtizedében felnőve Cameron magával hozta ezeket a témákat a későbbiekben, és a filmjeiben jól láthatóan meg is jelenítette ezeket a félelmeket.

...de ma már más fajta veszélyek leselkednek ránk:



...és végezetül a zárszó a mestertől...

James Cameron: Az utolsó szó 

(Titanic: The Final Word with James Cameron - National Geographic, 2012)

James Cameron filmjeinek a központi témája mindig is valami globális fenyegetettségtől való félelem volt, és ez alkotásainak jelentős részében a nukleáris katasztrófától való félelem. Több interjújában beszélt arról, hogy a 60-as években felnőve valóban úgy tűnt a számára, hogy itt elkerülhetetlen lesz a nukleáris vég. Filmrendezőként ez a téma egészen az 1997-es Titanic-ig kitartott. A hidegháború végével, a Szovjetunió széthullásával azonban a 90-es évek vége felé a nukleáris háború réme egyre inkább szertefoszlott. 1991-ig, a T2-ig a nukleáris holokauszt volt filmjeinek fő témája, és ebben a filmben már igen erősen érződik az enyhülés ("Miért támadja meg az oroszokat, nem a barátaink?" - kérdezi a fiatal John Connor a Terminator-tól), és a következő filmjében, a True Lies - Két tűz közöttben már a globális terrorizmus a fő téma (ezzel a témával aztán a szeptember 11 -ei terrortámadás után Cameron már nem is akart többet foglalkozni). Az 1997-es Titanic pedig már átmenetet képez a 2009-es Avatar felé, melyben Cameron egy újabb fenyegető katasztrófát vetít elő, ami nem más, mint a globális klímaváltozás. 

Cameron erről is beszél az alábbi visszatekintő, rövid részletben:

____________________________________________

További érdekességek:


Még több T2 érdekességek:

A Terminator 2: Az Ítélet Napja mélysége és komplexitása (eredeti angol nyelven)

https://www.jamescamerononline.com/T2Complexity.htm


...hamarosan jön az "Úton a Garivenháború felé"-sorozat második része:

A képzelet birodalmai című részben (a tudományos és a történelmi kontextust továbbra is meghagyva, sőt, utóbbit még jobban kiemelve) már inkább a BERONIS-trilógiáról lesz szó (főként a most következő, Garivenháború című második kötetről), annak  szerkezeti vonásairól, felépítéséről, és hogy a trilógia megfelel e vajon a nagy tudományos-fantasztikus irodalmi szakértők, kritikusok legfontosdabb kifogásainak.

A képzelet birodalmai

Már régóta terveztem, hogy megírom ezt a bejegyzést, de szerettem volna egy kicsit még várni vele. Bár a BERONIS-trilógiát elég hosszú ideje tervezgetem, és mondhatjuk, hogy a kötetek tökéletesítésével fekszek-kelek, mégis kellett egy kis idő az első könyv megjelenése után, hogy egy kis távolságról tudjak tekinteni a Megapoliszi álmokra. Ma már természetesen látom, mit hogyan kellett volna másként csinálni, és igyekszem ezeket a kisebb-nagyobb hibákat kiküszöbölni a második, Garivenháború című kötetben (mind esztétikailag, írói stílust tekintve, mind pedig cselekményvezetési értelemben).

Nincs semmi, ami felkészíthetne
a HÁBORÚRA!

Kedves Útitárs! Ha idáig eljutottál, akkor reménykedem benne, hogy tetszett neked ez a bejegyzés! A BERONIS-trilógia sokszínű világához híven a könyv hivatalos facebook oldalán megjelenő tartalmak is rengeteg érdekes témát ölelnek fel, ezért mindenképpen érdemes velünk tartani! A folytatáshoz kérlek kattints a Facebook-ikonra! Köszönöm!