Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

05/01/2019

Az oldal külseje, tartalma folyamatosan újul, változik, ezért érdemes többször is visszatérni!

(Ha esetleg okostelefon böngészőjéről néznéd az oldalt, a jobb élvezhetőség kedvéért kérlek fordítsd el a készüléket! A megfelelő hang, felbontás, képarány és háttérvideók megjelenítéséhez MINDENKÉPP laptop vagy pc használata javasolt.)
_______________________________________________

Oly szabad vagyok, mint a természet ős első szülöttje, 
Mielőtt létrejött a szolgaság alantas törvénye,
S amikor az ősrengetegben a nemes vadember még gáttalan futhatott.

John Dryden - Granada meghódítása
(1670)

Korunknak, melyre a világ racionalizálása, intellektualizálása s mindenekelőtt a varázslat alól való feloldása a jellemző, az a sorsa, hogy éppen a végső és legmagasabb rendű értékek húzódtak vissza a nyilvánosságból, mégpedig vagy a misztikus élet világon túli birodalmába, vagy az egyének közvetlen kapcsolatainak testvériségébe.

Max Weber: A tudomány mint hivatás
(1917)

"Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből."

Zsoltárok 85,11-12

"A tudományos-fantasztikum látszólag kiveti magából a vallásos tanokat. Úgy tűnhet, a modern, felvilágosult társadalmak a mindent megérteni akarás és megismerés szellemében hisznek, nem pedig egy kézzel foghatatlan (megmagyarázhatatlan) teremtő erőben, a határtalan megismerést korlátozó szeretetszigorban, a mennyei megváltásban. (...) A hitünket vagy hitetlenségünket önmagunkban visszük magunkkal a világűrbe. A technológiai fejlődés az embert emeli az Isten helyére - a mennyország a kozmoszban van, és gyarmatosítható. (...) A tudományos-fantasztikum és a vallás egyaránt keresi az ember helyét az univerzumban, mindkettő igyekszik választ adni az emberiség jövőjére, jelenére és múltjára."

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

A BeronisVerzum menüpont alatt szereplő Egy új vallás: a szeranizmus című írást (is) kiegészítve szeretnék néhány gondolatot lejegyezni a Szerán bolygó körül kialakult vallásos ideológia, a szeranizmus megértéséhez. 

Az élő bolygó, mely egyfajta valláspótlékul szolgálhat a sötét világűr embertelen méreteiben elvesző, kallodó emberiség számára egy kiüresedett (mű)világban.

A Szerán az óriási méretű Yhaars gázbolygó egyik aprócska holdja, ahol az emberi létforma számára kedvező éghajlat alakult ki. Ebből kifolyólag az élet is megtalálható rajta, a mi földi történelmünk, illetve (valamikori) bolygónk földtörténeti korszakai alapján meghatározva (a nálunk bekövetkezett meteorcsapás hiányában) még mindig őshüllők, dinoszauruszok lakják a planéta felszínét.

Ami néhány szóban a lényeg (egy jegyzettömb-leírásomat bemásolva):

A SZERÁN BOLYGÓ EGY SPRITUÁLIS JÁTSZÓTERE AZ EMBERISÉGNEK, EGY ÚJ SOLARIS... ITT HARCOLHATNAK ÖNMAGUKKAL, SAJÁT DÉMONJAIKKAL (DRENEZHAAR), BETEGSÉGEIKKEL  (VÉSZ-KÓR), ISTENEIKKEL (ARNETIK, MAGA A FÖLDANYA)... az emberi megtisztulás helyszíne... AHOGY EGY (a későbbiekben fontosabbá váló karakter) MAGA VAKEMBER IS EGY SZIMBÓLUM (de erről majd egy későbbi cikkben).

A történet szerint tehát az élet tehát nagyjából ugyanazon sablon szerint alakult és fejlődött ki, vagyis ha bárhol máshol is kialakult az élet, többé-kevésbé valószínűleg ezeken a helyeken is a földi mintákat fogja követni.

Az emberi élet rendkívül nagy kincs a tágas, sötét, káros sugárzásokkal teli Univerzumban. Évezredek óta bolyong már itt az ember, de még mindig csak egy nagyon aprócska szegletét sikerült belakni... és bár elvétve itt-ott sikerült valamilyen emberi civilizáció nyomaira, épületeire, roncsaira bukkanni, a kontaktra még nem került sor.

Az Univerzum nem emberi méretekre lett "kitalálva".

Ha évmilliókig él ez a faj, talán akkor se tudná teljesen bejárni, és talán nem is lenne értelme.

Emberi mértékekkel mérve viszont a Szerán bolygón létrehozott Megapolisz is csak egyetlen kolónia a sok, több száz, több ezer kolónia közül... viszont az első és egyetlen, ami igazi élő bolygón jött létre, és ettől jelentősége szinte már amolyan vallási, spirituális többletet is kapott.

A Megapoliszi álmok kötet két nagy könyvből áll, melyek közül az elsőnek a címe: Bolyongás. Bár a cím elsősorban a főhős, Ginen Beronis életére utal, ezzel párhuzamosan az egész emberi faj jövőjére is kiterjeszthető a jelentése: a történetben a Föld bolygót elhagyva az egész emberiség otthontalanná, számkivetetté vált, ahogy bizonyos értelemben Ginen Beronis is, miután otthagyta szülőfaluját, a peremkörzeti Vronsy-t. Míg Ginen az óriási Megapolisz végtelen útvesztőjében bolyong, addig a kollektív emberiség a végtelen Világegyetem emberi életre alkalmatlan, hideg sötétjében kutat új otthon(ok) után.

A "lebegés" kifejezés nem csak Ginen, de az egész faj állapotát kifejezi.

Lebegés az ismeretlen, kegyetlen környezetben, ami majd örökre átformál minket.

A Szeránon nem következett be a meteorcsapás okozta kataklizma viszont jött helyette egy másik: megjelent az űrben bolyongó ember, és letelepedett a bolygón, igaz, nem szétterjedve e "bolygólény" testén, mint tette ezt korábban a teljesen lelakott és kiszipolyozott Régi Földön, hanem egyetlen hatalmas, gépek és emberek által felépített városkolóniába tömörülve.

Megapolisz.

[A tudományos fantasztikumban] "visszatérő tematikát jelentett az űr, az ismeretlen, kifejezve az emberi kíváncsiság határtalanságát."

Kárpáti György: A sci-fi filmek társadalomtörténete

Ami eleinte csak AcremCity városkolónia volt, és csak később, a beáramló hatalmas mennyiségű embertömegek betelepülése során alakult csak Megapolisszá.

A Szerán lett az emberiség új Édene, de ez a faj onnan már egyszer kiűzetett, és képtelen arra, hogy visszatérjen, ezért csak a saját rendszerét és saját társadalmát képes itt is újra felépíteni.

Az acrem-rendszert. Akremrendszert.

Ahol a különböző kultúrák sokszínűsége már teljesen eltűnt az egységesítés miatt, mely már a Régi Földön is végbement.

A természeti szféra fizikai-kémiai processzusokra való leegyszerűsítése lehetőséget ad arra, hogy dologként birtokba vegyük a világot, de ez a folyamat "birtokot" képez és nem "otthont", mert a varázstalanított humánimperializmus úgy avatja egy kiüresített világtér urává az embert, hogy közben lemond a természetivel való organikus együttlétezésről, a "növények megértéséről."

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció, Filmvilág (LXI. évfolyam 08.)

Puzsér Róbert és Müller Péter elmélkedése a spirituális fejlődés legújabb lépcsőfokáról. 

A Szerán bolygó sokakat az egész emberi faj átértékelésére kényszerítette. Itt nem következett be az a szörnyű kataklizma (amelyet majd a Meteorkomplexum képében újrakonstruálnak a Garivenháború című második kötetben), amely aztán az őshonos élővilág kihalását, és az emberi faj kialakulását hozta magával. Ilyen értelemben fajunk a természet mellékterméke csupán. Lehetséges, hogy fajunk csak egy elszaporodott kórokozó az Univerzum testében?

________________________________________


...a Római Birodalom valódi hierarchia volt, négy fő társadalmi renddel - szenátori, lovagi, hivatalnoki, plebejusok -, a kereszténység azonban minden rétegbe behatolt.

Niall Ferguson: A tér és a torony (Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért

Akikben meg mégis valahogyan kigyúl a végig jelen lévő isteni szikra, és kivonulnak ebből a rendszerből, szeranistáknak bélyegzik őket, és minden módon az elnyomásukra, rosszabb esetben a likvidálásukra törekednek, hasonlóan, ahogy Róma tette ezt a korai keresztényekkel.

Nem fogadhat el más ideológiát, csak a sajátja létezhet, egy olyan spirituális katyvaszt pedig, hogy a Szerán bolygó is egy érzelmekkel, gondolatokkal rendelkező lény, entitás, egy sárba, anyagi létbe belesüllyedt gondolkodásmód teljességgel képtelen elfogadni.

Talán meg sem érdemeljük ezt a bolygót, mely a második lehetőségünk lehet a Régi Föld után.

...az a keresés, ami az embert újra meg újra visszacsábítja a természetbe, hogy visszaszerezze a teljességet, amit elveszettnek érez.

Varga Dénes: A felperzselt Éden - Terrence Malick: táj és természet, Filmvilág 2011/10.

Egyedül a Glarkenlegenda-történetekben és mesékben szereplő csodálatos arnetiknek sikerült eljutniuk addig (vagy talán csak annyi a magyarázat, hogy ők sosem hagyták el azt a tudást, ami nekünk, embereknek is megvolt egyszer, amíg be nem következett az intézményesítés és a világ sárba, anyagba rántása), hogy felfogják azt, hogy minden bolygónak sőt minden csillagnak saját tudata van, de erről majd később.

Az ember erre a bolygóra is azért jött, hogy uralkodjon, ez a hozzáállás a rendszerébe van kódolva, így ő sem tehet másként. Nem Istent keresni jött, Isten szerepét már régen átvette.

Modern korunkból kiveszett minden rejtély. Az emberiség otthagyta a természetet egy másik világ kedvéért, otthagyta Istent. A Szerán felfedezésének korszaka egyben visszatérés Istenhez is, és azelőtt Amerika felfedezése, és a telepes-időszak még mindenképp egy ehhez hasonló korszak volt. Ezt az érzést a modern ember már csak a régi westernfilmekből ismeri. A régi westernfilmekre jellemző szomorú, melankolikus hangulatot részben a végtelen, rejtélyes, Isten által teremtett táj monumentalizmusának elvesztése adja. Megapolisz peremkörzetein az emberi telepesek újra átélhetik ezt az érzést, és bizonyos értelemben a Szerán által visszatérhetnek ehhez a rég elvesztett, a hosszú és megpróbáltató csillagközi utazás során elfelejtett Istenhez. 

...a monumentális határvidék, a határtalan szabadság... A történelem ciklikus működése folytán egy másik időben, egy másik helyen, a Szeránon mindez újra valósággá és átélhetővé válik, és a Föld bolygó elpusztulása után új filozófiai értelmet nyer.

Hiányoljuk a felvilágosodás előtti elme egységét. Ezért sóvárgunk azután, hogy ott próbáljuk meg helyreállítani az egységes értelmezést, ahol nem is létezik. Szeretnénk véget venni a munkamegosztásnak, és rátalálni az "autentikus" és "holisztikus" életmódra. Olyan ideológiák mellett kötelezzük el magunkat, amelyek egységet hirdetnek, amelyben mindannyian ugyanannak a családnak vagy törzsnek lehetünk a részesei. (...) Oly sok szónoklat hangzott már el a pénz és a "kapitalista rendszer" gonoszságáról, amelyek voltaképpen nem is a pénzről szólnak, hanem arról, hogy a fizikai és a szellemi munkamegosztás révén - száműzve a hétköznapjainkból a transzcendens nyújtotta eksztázist - mennyire felszabdaltuk az életünket. Ez röviden a romantikus kedélyállapot. A romantika le akarja dönteni a kategóriákba kényszerített élet falait, és helyre akarja állítani az olyan dolgok értelmét és célját, mint a szentség érzése vagy a hazafias egység.

"...ők nem a szó hagyományos értelmében vett zarándokok voltak, akik egy szent helyet kívánnak felkeresni, hogy aztán visszatérjenek az otthonukba, és folytassák addigi életüket; sokkal inkább örök zarándokok, egy ezredéves cél fáradhatatlan követői, és alapítói egy új, szent hazának, amely véget nem érő zarándoklásuk célpontja lesz. Saját magukat kivételnek tekintették, akik nem hajlandók elárulni a keresztény elveket és értékeket - s mindennapjaikban gyakorolták is kivételességüket." (...) Ez magyarázza, hogy [a vallásosság] olyan hatalmas erőt jelentett az emberek mindennapjaiban, s oly fontos szerepet játszott abban, hogy a semmiből egy új társadalmat építsenek. Isten gyarmatosai voltak, s az Ő nevében az Ő országán munkálkodtak." - Paul Johnson: Az amerikai nép története.

Csak mert a modern elme jobban kategorizál elődjénél, még nem biztos, hogy a falak olyan magasak és erősek, mint amilyennek hisszük őket. Kicsiben az elménkben és nagyban a közösségben minden nap lebontjuk őket. Tesszük ezt azért, mert a bennünk élő törzsi ember nem kedveli ezt a világot, és kétségbeesetten igyekszik visszatérni oda, ahonnan származik. A gond csak az, hogy azzal, hogy mindenben az egység után kutatunk, épp a modernitás Csodájától való eltávolodás útján tesszük meg az első lépést. A vágy, hogy az élet összes aspektusát - a munkát, a családot, a politikát, a közgazdaságtant, a művészetet, stb. - újból egységbe kényszerítsük, valójában reakciós törekvés. Ez pedig maga a totalitárius kísértés és a civilizáció korrumpálása, amiben élni van szerencsénk. Ami teljesen természetes.

Jonah Goldberg: A nyugat öngyilkossága

A természetbe való visszatérés át- és átszövi a BERONIS-trilógia történetszálát. A Megapolisz kivonulói is a természet felé igyekeznek a mesterséges körzetekből, hogy egy új világot hozzanak létre. Blú-t is a természet vonzza, ahogy Mortimasz sem akar elszakadni ettől a világtól. A vész-kórban szenvedő Brink Jones is "eggyé válik" a természettel, hogy aztán Onnan kísértsen minket tovább. Vakember, a névtelen antihős pedig a maga elhanyagolt, bűzlő, természetes mivoltában maga a megtestesült természetesség, teljesen ellentétben áll egy minden természetességet inkább eltakarni igyekvő, virtuális művilág "elvárásaival".

A vész-kóros Brink Jones egyenesen eggyé válik a természettel, konkrétan a folyóval, amikor a Szabadság-hídról (beszédes név) a Iolwyn-folyóba veti magát, és a fiú testét sosem találják meg. Kísértete tovább él, és amikor a peremi zuhogóban megöli Mara Harris-t, a kislány szelleme szintén a helyszín részévé válik.

És akkor ott vannak még a kivonulók, akik Megapolisz centrumkörzeteit elhagyva a peremkörzetek (vagy a vadonvilág) felé tartanak, hogy egy természetközeli életmódot folytathassanak. Vissza kívánnak térni a forráshoz, hiszen már eleget aludtak a csillagközi térben vándorolva, lakható bolygók, új otthonok után kutatva. 

Most végre hazatérhetnek.

Ginen Beronis családi házuk kertjében folyamatosan kis faházakat, bungalókat építgetett. Az ő kis gyermeki szintjén a kert volt a rejtélyes vadnyugat, a határvidék valóság és a SZABADSÁG között, mely örök felfedezésre várt.

A természethez tartozó állatias, ösztönlény-énünk végig velünk maradt, hiába hagytunk ott mindent, és léptünk át egy másik világba. A későbbi kötetekben ez a téma még inkább a felszínre fog kerülni.

Az ember elszakadt Istentől, és később is rossz mintákat követett. Ahogy Király Jenő írja, az ember "istenkeresése azért sem lehet megtalálás, mert újra kívül keres, a tér és a társadalmi viszonyok elidegenedett távolságaiban, olyan távolságokban, melyek nem adnak szellemi távlatot, s mert amennyiben talál valamit, önjelölt hamis isteneket kell lelepleznie."

A Régi Földet kénytelenek voltunk elhagyni a naprendszerünk pusztulása miatt, így egyfajta bibliai özönvíz-állapot alakult ki, ahol a Szerán csak egy újabb Ararát lehet nekünk, ahol hajónk szárazföldet érhet (nem beszélve persze egyéb kolóniákról, és a világűr különböző pontjain lebegő hatalmas űrállomásokról).

A természethez való visszatalálás programja és nosztalgiája egy civilizációs válságra adott ideológiai reakcióból ered, mely végső soron az elveszettnek hitt emberi méltóságot próbálja regenerálni, miközben azzal a feltételezéssel él, hogy van még egy olyan természet a Nagy Szakadékon túl, ahová érdemes visszatérni. De mi van, ha nincs?"

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció, Filmvilág (LXI. évfolyam 08.) 

"Sebastian Junger, a Tribe: On Homecoming and Belonging [Törzs: Hazatérésről és valahova tartozásról] című könyvében részletesen számol be arról, hogy az észak-amerikai angol gyarmatok lakóit mennyire bosszantotta egy szokatlan jelenség, nevezetesen, hogy fehér, európai telepesek ezrei szerettek volna mindenáron indiánná válni, miközben szinte egyetlen indián sem akart európai lenni. "Amikor egy indián gyermek, aki köztünk nevelkedett, elsajátította a nyelvünket és alkalmazkodott a szokásainkhoz - magyarázta Benjamin Franklin 1753-ban, egy barátjának írt levelében -, meglátja rokonait, és elkíséri őket egy indián vándorútra, nincs semmi, ami meggyőzhetné arról, hogy valaha is visszatérjen közénk." Ugyanakkor, tette hozzá Franklin, ha fehérek esnek indián fogságba, átvedlenek bennszülötté, és az indiánokkal maradnak még akkor is, amikor már visszatérhetnének családjukhoz. "Noha a barátaik kiváltják őket, és az elképzelhető legnagyobb gyöngédséggel próbálják meggyőzni őket, hogy maradjanak az angolok között, mégis rövid időn belül úgy találják, hogy taszítja őket a mi életmódunk... és az első adandó alkalommal újból visszamenekülnek az erdőbe." - Részlet Jonah Goldelberg A nyugat öngyilkossága című zseniális könyvéből. Íme az idézet, ami tökéletes magyarázatul szolgál a szeranizmus jelenségére is, azaz hogy néhány peremvidékre vágyódó csillagközi telepes miért vágyik vissza az anyatermészet (kétségkívül vad és megannyi veszélyt rejtő) ölébe, hogy aztán soha többé ne akarjon újra asszimilálódni a megapoliszi (acremi) rendszerrel.

Amint azt Junger megjegyzi, ez a jelenség látszólag ellenkezik a kulturális fejlődés koncepciójával. És mégis számtalanszor előfordult már, és azóta is újra és újra megtörténik. Vajon miért? Mert van valami végtelenül csábító a törzsi életmódban. A nyugati út sok munkával jár. Ez a jelenség nem csupán az Újvilág szegényei, alul-képzettjei vagy idegenjei között volt megfigyelhető. A törzs vonzása ott rejlik minden ember szíve mélyén, és képes finomultabb formákat is ölteni.

Szerán azonban nem jelentheti a megtalálást, ugyanis a miltoni "prófécia" szerint a Paradicsom (és a Pokol is) bennünk lakozik, a lelkünkben van. A szeranisták felismerték ezt, és cselekedtek, elindultak, hogy kiszakadva Acrem-ből átadják magukat Istennek, elindultak, hogy megtalálják újra azt az ösvényt, ahol valamikor nagyon régen ez a faj letévedt, és egy olyan irányba indult el, amely ide vezetett.

Ahogy Schreiber András írja, "Az ember porból lett és porrá lesz, sorsa tehát összekovácsolódik a bolygóval, a (szántó)földdel, amelyet kapott és amelyért felelősséggel tartozik."

Ez az úgynevezett "Föld-kötelességtudatnak" a felismerése vezette ki a szeranistákat AcremCity-ből a peremkörzetekre.

A várva várt tiszta lap.

...a természet korrumpáló erejének kordában tartása központi szerepet töltött be a hétköznapi életben. Gondoljunk csak bele, mit értünk azon, amikor "dekadens" társadalmakról, civilizációkról, vagy birodalmakról beszélünk. A "dekadens" kifejezés a középkori latin decadentia szóból származik, ami romlást vagy hanyatlást jelent. A hanyatló civilizáció, hasonlóan egy szétesőben lévő házhoz, olyasmi, ami átengedte magát az entrópia természeti erőinek. 

A legkorábbi társadalmakban, amik már "civilizáltnak" nevezhették volna magukat, a politikacsinálóknak - legyenek azok királyok, papok, vagy törvényhozók és hivatalnokok - az volt a feladatuk, hogy gátat vessenek az emberi természet korrumpáló erejének. Amikor az emberi törvényeknek nyoma vész vagy elvesztik erejüket, a természet törvényei - sietve - átveszik az irányítást.

Jonah Goldberg: A nyugat öngyilkossága 

A Szerán Fiai jelképe, mely a leghírhedtebb és legnagyobbra nőtt szeranista terrorcsoport. Az inspirációt a napjainkban is keményen tomboló iszlám fundamentalizmus adta, mondhatnánk, a Szerán Fiai a "szeráni Al-Kaida". A Megtisztulás-mozgalom, mely a szeranizmusból nőtte ki magát, az egyetlen és első igazi, tiszta emberi forradalom. Bármennyire is szeretnénk azt hinni, az emberiség eddigi történelme során egyetlen forradalom sem volt az igazi értelemben vett forradalom, valamilyen módon mindegyiket a háttérből irányították. Tiszta forradalom sosem létezett. A szeranizmus viszont a természet erejével söpri el a múlt anyagba süllyedt, romlott rendszerét. Ez a Meteorkomplexum szörnyű támadása következményeként pont így is fog történni, hogy aztán a "természet katonái", Szerán Katonái ("sarlósok") megkezdjék a leszámolást a rendszert védő rendvédelmi (GSF) erőkkel.
________________________________

"És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt" [Genezis 2:15]

Egyedül a Szerán adta meg azt a lehetőséget a kitörésre, ami a Régi Föld idővel már egyre lehetetlenebbé vált.

Az ember emberként viselkedhet végre, az Isteni Tervet követve, a kivonulók ebben hittek, és újra megélhetik a földhöz illetve az egymáshoz való tartozás tiszta érzését. Az acremi rendszerlétben, ahol az elidegenedés és a megapoliszi rohanó, egymást semmibe vevő világnézet tombol, ember és ember között talán még hidegebb és nagyobb távolság van, mint csillag és csillag, bolygó és bolygó között. Az egyik probléma áthidalható technológiával... az ember-ember viszonyt azonban csak megmérgezi a technológia, és egyre messzebb viszi őket egymástól.

"A megváltás pótléka a haladás.", írja Király Jenő filmesztéta.

Az alapvető különbség a teremtett ember és az ember által teremtett entitás között nem pusztán az isteni/emberi (álisteni) eredetben keresendő, hanem abban, hogy míg Isten mindenható, az ember képességei korlátozottak, teremtésigénye abból fakad, hogy az általa alkotott entitások kiváltsák a munkavégzésben. Isten próbára tesz, az ember feladatot ad; Isten híveket gyűjt, az ember szolgákat."

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

A peremvidékeken megtapasztalhatja az ember, milyen is az igazi szabadság, a mindenféle ránk rakódott teher és átvett vagy megörökölt megkötöttségek nélkül.

Itt az egyetlen kötöttséget maga a föld jelenti. A technológia adott, az ember már nagyon rég kifejlesztett olyan eszközöket, melyekkel könnyedén le tudna csatlakozni a rendszerről, elég csak megemlíteni Nikola Tesla nevét. A totális kontroll illetve a külső szerveződés helyett önszerveződés... senki sem lesz a másik ellensége, ha rá vannak utalva egymás segítségére.

Hogy ez mennyi ideig működhet, és vajon idővel nem jutnánk e el oda, ahonnan elindultunk, az persze megint egy másik kérdés, erre csak az idő adhat pontos választ.

A tájban való "elveszés", gyakori elem a BERONIS-trilógia cselekményében. A karakterek sokszor akció közben is meg-megállnak egy-egy pillanatra, hogy megcsodálják ezt az ember által épített gigászi monstrumot, melyet Megapolisznak hívnak... ahogy ez ugyanígy előfordul a legalább ugyanennyire monumentális peremkörzeteken túli, ember nélküli természettel is, ahol az Isten az úr. Ehhez hasonló az Újvilág felfedezésekor történt, mikor egy teljes kontinens monumentális területének felfedezésére tett kísérletet az ember. Gondoljunk csak a Farkasokkal táncoló című fim első félórájára, míkor a gyönyörű tájakon ballagnak a magányos emberek a messzeségbe.

Ugyanígy gyakori elem a parkok szerepe a centrumkörzetekben, hiába az AcremCity-mánia, Ginen Beronis gyakran megpihen a különböző parkokban, mintha a peremkörzeti természet egy apró oázisában lelne otthonra egy rövid időre.

A hippikorszak idején, a '70-enes években az embereket újra közelebb hozta a természethez, az irányzat "hívői" újra felfedezték a belső, spirituális békét önmagunkban, elutasították a háborút, és az USA technokrata beállítottságú irányítási szemléletét. Ahogy ez az irányzat a semmiből jött, ugyanígy (a történelem ciklikus természete miatt) egy új, Földhöz hasonló bolygó felfedezésének hatására a szeranizmus felbukkanása is véleményem szerint teljesen elképzelhető a távoli jövőben, és a hippi-kultúra megjelenése (az iszlám fundamentalizmus mellett) igen erős inspirációt adott számomra.

Alul: különböző példák más történetekből, filmekből, képregényekből (illetve a valóságból is), ahol egy bizonyos élőlény, személy, vagy tárgy iránt a szeranizmushoz hasonló vallásos imádat jön létre. Aliens, Superman, a Dead Space számítógépes játék unitáriusai, a kába kő... Mivel mindig is a középkor volt a kedvenc korszakom (ezt bizonyítja például a Mennyei királyság című film illetve a gregorián zene iránti rajongásom is, emellett a Biblia történetét illetve Jézus életét is régóta kutatom), a vallás, mint téma mindig is rendkívüli módon érdekelt.

...az életünk egységes értelmezése után vágyunk, amit elvesztettünk, továbbá sóvárgunk a mindennapi létezéstől megtisztított varázslat után.

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

Mindenható Isten, te, aki rendelkezel az emberi szellemmel, szabadíts meg atyáink tudományától és végzetes műveitől, add vissza nekünk a tudatlanságot, az ártatlanságot és a szegénységet, mert nincs más javunk, ami boldoggá tehetne minket és becsessé teelőtted.

Jean-Jacques Rousseau: Javított-e az erkölcsökön a tudományok és a művészetek újraéledése?
(1750)

Nem hiszünk a természetben, mint "aktív entitásban", mely egy közös életáram mentén köt össze emberit és nem-emberit, hiszen a 16.-17. század természettudományos felfedezései Philippe Descola antropológus szerint úgy hoztuk létre a "Nagy Szakadékot" [az emberi kultúra és az ember "nélküli" természet között keletkezett szakadék], hogy a tér matematizálásával "kiürítették" a természetet mindenféle teremtő szubjektivitástól."

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció, Filmvilág (LXI. évfolyam 08.) 

A kivonulók száma egyre nagyobb lett idővel a Szeránon való letelepedés és AcremCity felépítése után, de ez még mindig elhanyagolható szám ahhoz képest, akik a maradás és Acrem mellett döntöttek. A rendszer urai inkább attól féltek, hogy a kivonulók olyan példát szolgáltatnak majd a fogyasztóknak, amellyel majd egyre több követőket találnak maguknak, és így kiürülnek majd a nagyvárosok.

Erre persze nem igazán van reális esély, AcremCity még mindig túl vonzó sokaknak. A fogyasztói lét egy olyan erős vallássá nőtte ki magát, mely talán az összes többi más vallásnál is erősebbnek és meghatározóbbnak bizonyult. Jellemformáló hatása is van, kitermelte az újabb és újabb generációkban a totális kontroll iránti igényt a kényelemért cserébe. Ők legyintenek a kivonulók törekvéseire, szerintük lehetetlenség, amit vállalnak, de csak azért gondolhatják ezt, mert annak a rendszernek az elvárásai szerint gondolkodnak, amelynek ők is a részei, az életprogramjuk alapeleme, hogy így gondolják.

"A valódi, élhető és elfogadható rend mindig a szeretetközpontú világ képe.", írja Shreiber András filmkritikus.

A kivonulók alkotta életközösségek ugyanolyan olvasztótégelyt alkotnak, mint a Megapolisz körzetei. A Megapoliszi álmokban olvashatjuk, hogy Ginen Beronis többször hallotta a nagymamáját valamilyen idegen nyelven beszélni, a többi idősebb asszonnyal... valami régi nyelv lehetett ez, amely a Régi Földön még megvolt... német, francia, spanyol... ki tudja azt már? Idővel eltűntek ezek a nagyobb nációk is, és beleolvadtak a nagy egészbe. Ezt részben a saját életemből is vettem, egy apró kis faluból jövök, ahol egy időben a szlovák volt az egyik nagyon elterjedt nyelv, és én még hallottam a nagymamámat szlovákul beszélgetni a többi, hasonló korú nénivel.

Ami kicsiben, az nagyban.

Baráti viszonyban kell lennünk a természettel, hogy a létezésben megvethessük a lábunkat.  A sivatag lakóinak meg kell barátkozniuk a homokvégtelennel és a tűző nappal, míg az északi erdők embereinek meg kell szeretniük a fagyot, a havat és a hideg szelet. Ez a "barátság" arra utal, hogy a környezetet mint jelentéssel bírót tapasztaljuk meg. Ezen az úton szerezzük meg a külső és a belső világ közötti összhangot, ami azt jelenti, hogy az emberi lélek azon a megértésen alapszik, hogy jelentéssel bíró dolgok között, befolyása alatt tartózkodunk. Ha a dolgokat ilyen módon "megértjük", közel kerülnek hozzánk, a világ világgá válik, és az ember rátalál önmagára.

Christian Norberg-Schulz: A jelentés az építészetben

Egyik kedvenc filmemben, James Cameron 1997-es Titanic-jában látható jelenet: az emberi természetből fakadó, mindenáron való uralkodni vágyás eredményeként született megamonstrum árnyékában megbújó kis facsónak, illetve ugyanezt a témát követve hajléktalan fabungalók és sátrak egy másik monstrum, a nagyvárosok árnyékában. Ez a téma át- és átszövi a BERONIS-trilógia köteteit, és szimbolikus értelemben folyamatosan megjelenik a történet során, hasonlóan Ginen Beronis gyermekkori, paradicsomi életének erdei fakunyhó-építési motívumával.

Természetesen ezek az élmények mind a saját gyermekkori élményeimből származnak, és nagyon sajnálom, hogy egy fénykép sem készült emlékként abból az időszakból. Rengeteg fabungalót építettem a házunk kertjébe is, hála annak a rengeteg faanyagnak, melyeket apám a kiállításépítő munkájából mindig hazahozott. Nagyon szép emlékek ezek, a rengeteg negatív élmény mellett azért sok pozitív élmény is ért, melyekre szívesen gondolok vissza, és melyeket szeretnék a BERONIS-trilógia köteteiben másoknak is továbbadni.

Emlékszem, vidékről bejárva a vonat ablakából mindig megpillantottam a Nyugati Pályaudvar végállomásához közeledve azt a kis fás részt, ahová annak idején a hajléktalanok beköltöztek, és kis faviskókban élték a saját életüket. Furcsa élmény volt ezt látni, ezt a kezdetleges létformát, majd a következő pillanatban a modern világ szimbólumának számító nagyvárosba beérkezni, ahogy a vonat befutott a hatalmas pályaudvarra. Ez a kép örökre belém égett, és így nem véletlen, hogy ez a kép a Megapoliszi álmokban is megtalálható. Az a kis fás-füves rész továbbra is ott van, de a hajléktalanok és az általuk épített élettér maradványai már teljesen eltűntek onnan. Egyszer talán visszamegyek azokra a rétekre, ahová gyermekkoromban mi is építkeztünk, és megnézem, mennyi maradt azokból a kis kezdetleges faépítményekből, melyeket mi készítettünk...

Ahogy a Titanic-ban a hajó elsüllyedése mikrokozmikus értelemben az emberi civilizáció elpusztulását jelképezi, ugyanúgy (a tudományos-fantasztikum kiváló "lemodellező" képességének hála)  átvitt értelemben Megapolisz is az emberi világot jelképezi. Megapolisz a történetünk Titanic-ja, mely a Meteorkomplexum támadásakor jéghegynek ütközik, és elsüllyed a szeranizmus tomboló tengerében.

"Feltámadott a tenger, a népeknek tengere..."

TITANIC: Egy katasztrófa üzente a mának.
Részlet a National Geographic "A Titanic és James Cameron" című műsorából. 
_____________________________________


További hasonlat, párhuzam a BERONIS és a Titanic története között, hogy a Megapoliszi álmokban említésre kerül, hogy Ginennek feltűnik, milyen sok akremita család, akik a központi centrumkörzetekben laknak, birtokol vidéki házakat a peremkörzetei telkeiken. Mintha ezek a házak jelképeznék szimbolikusan a mentőcsónakokat, arra az esetre, ha mégis kitörne a háború, és a gigászi városkolónia elsüllyedne a vérontás tengerében... Egyfajta vésztartalékok a háttérben, a biztonság kedvéért... nem mintha egy totális háború kitörésével a peremkörzeteken nem alakulna ki káosz, de talán sokkal "kezelhetőbb" mértékben, mint a süllyedés "epicentrumában", az összeomlás "ground zero"-jában.

Ginen kinézett az ablakon túl elterülő külső-körzeti zöldövezetre. A fák között mindenféle összetákolt, szedett-vedett fabungalókat látott. Emberek ücsörögtek a réteken, tüzet raktak, iszogattak, nevetgéltek, vitatkoztak... rongyos ruhákba bújt hajléktalanok voltak, akik megteremtették saját kis közösségeiket a monumentális díszleteken kívül, Megapolisz figyelő szemein túl.

Az élet él, és élni akar.

Vajon képes az emberiség az újrakezdésre?

BERONIS - Megapoliszi álmok

...és még egy példa...

Theo családjának volt egy kis birtoka a peremen. Építettek rajta egy kis házikót, amit saját maguk húztak fel, és az nem csak egy egyszobás lyuk volt, mint amiben most éltek a centrumban. A szülei azt tervezték, majd oda vonulnak vissza, amikor nyugdíjasok lesznek. Theo persze a centrumban akart maradni, ahol nyüzsgés volt, ahol élet volt, de ő is sokat segédkezett az építés során, és nem is egy Athremses hétvégét hagyott ki emiatt. Ginen több munkatársának is voltak peremi birtokaik, telkeik, mintha valami biztosítékok lennének arra az esetre, ha AcremCity már annyira élhetetlenné válik, mint amennyire a mostani helyzet szerint valószínűleg válni fog.

BERONIS - Megapoliszi álmok

A vidéki, peremi ingatlanok, házak, nyaralók birtoklása számomra mindig is a Titanic mentőcsónakjaihoz hasonlított. Ebben is sok valós elem van, rengeteg nagyvárosban élő ismerősömnek van vidéki telke, olyan ismerősöm is van, akinek tényleg csak telke volt, és azon építettek fel egy házat a semmiből. Ezek a kis birtokok mintha tényleg apró mentőcsónakok lennének, ha esetleg eljön majd egy olyan világ, amikor tényleg menekülni kell a nagyvárosokból... Bármi miatt alakuljon is így.

A Titanic-ban a főhős Rose élete van párhuzamba állítva a hajóval. Mindkettejüket a világot dominálni akaró nagyhatalmú pénzemberek uralják, a hajóra is sokszor női nemben "she"-ként utalnak, a Titanic-nak is ez az első útja ("maiden voyage"), ahogy Rose is szűz még, amikor elindulnak az Újvilágba. A BERONIS-ban Ginen életén keresztül vizsgáljuk meg a rendszert, ugyanezt a metódust követve, mintha egy csepp vízből akarnánk meghatározni az óceán alkotóelemeit. A kicsi lemodellezi a nagyot, a nagy lemodellezi a kicsit. Viszont ehhez példákra van szükség, emberi párhuzamokra, mert csak az emberi motívumok közérthetőek, minden más verzió túl elvont lenne. Egy jól megírt tudományos-fantasztikus történet azonban jó eséllyel képes lehet arra, hogy szórakoztassa az olvasókat (nézőket), illetve hogy ezen túl is adjon valamilyen minden korra érvényes mondanivalót.

...egy idézet a már sokszor megemlített remekműből, Jonah Goldberg A Nyugat öngyilkossága című könyvéből:

...nehéz a mából megítélni, milyen radikális elhajlást jelentsen ez a világnak attól a működési módjától, ami egészen addig a pillanatig uralkodó volt. George Washingtonból lehetett volna király, ő azonban ezt visszautasította. Még arra is úgy kellett rábeszélni, hogy vállalja el az elnökséget. Amikor III. György arról faggatta amerikai portréfestőjét, Benjamin Westet, hogy mit csinálna Washington, ha elnyernék a függetlenségüket, West azt felelte: "Azt beszélik, visszatérne a farmjára."

"Ha tényleg ezt tenné - válaszolta a megdöbbent király -, ő lenne a világ legkiválóbb férfiúja."

Habár az alapítók valami újjal ajándékozták meg a világot, nem hitték, hogy képesek lennének hatályon kívül helyezni az emberi természet törvényeit. Az alapítók tisztában voltak vele, hogy senki sem képes eltörölni a frakciók - beleértve a vagyonon, státuszon, hatalmon alapuló arisztokráciák - kialakítására irányuló természetes emberi hajlamot. Ugyanakkor remélték, hogy az általuk kialakított kormányzati rendszer elejét veszi, hogy bármelyik frakció is tartósan koncentrált hatalomra tehessen szert.

Talán csak idő kérdése. (Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a szeranizmus és a napjainkban eldurvuló fundamentalista iszlamista ideológia között, illetve a kivonulók modern népvándorlása és a szintén napjainkban igen aktuális migráns-probléma között, de erről majd később bővebben is írok.)

A vallás rendkívül megfoghatatlan dolog, és számomra mindig is rejtély, hogy lehet ennyire elvakultan rajongani valamiért, egy megkreált mindenhatóért, melynek létezését sosem fogjuk ténylegesen megtudni és bizonyítani. Folyamatosan jelennek meg a mai napig új vallások (szcientológia például), és nem tudhatjuk, milyen új irányzatok fognak megjelenni a jövőben. A szeranizmus legalább valami megfogható élményen alapul, a Szerán bolygó felfedezése egy új kezdet igéretét hordozza rengeteg (addig a sötét, halott űrben bolyongó) ember számára.

Andrej Tarkovszkij érzékletes képekkel operáló Solaris című klasszikusa Stanislaw Lem regényéből készült. A rejtélyes, "gondolkodó" bolygó, az intelligens, élő entitás ötlete egyértelműen nagy hatással volt rám a Szerán már-már vallási színezetű ábrázolásánál is. 

Ugyanakkor, ami szintén fontos, hogy a Solaris című film nem csak a világűrben tett utazásról szól, hanem sokkal inkább a karakterek (és így az emberiség) belső utazását is ábrázolja, amely során szinte minden megkérdőjeleződik (vallás, hit, Isten...). Ugyanígy a BERONIS is sokkal inkább egy belső utazásról szól, melyen keresztül szintén sok minden kerül felülvizsgálat tárgyává: saját szerepünk az életben (kik is vagyunk?) a család, a szülő-gyermek viszony, a társadalmi szerepek, a párkapcsolat, a megapolisz, mint a szélsőségekig elvitt modern társadalom élettere, a város-falu ellentét, a történelem...

Tarkovszkij Solaris-a egyszerre kelt életre egy rég elfojtott traumát, és idéz fel nosztalgikus emlékeket. A filmben valóban megelevenedik a múlt, a belső valóság külsővé válik az idegen katalizátor, a nagy kísérletező, a Solaris bolygó óceánján, amely mintha az elfojtások ellenszereként működne, és a szereplők személyes tudattalanjává válva életre kel. Lehetővé válik a trauma illetve nosztalgia múltbéli eseményének fiktív jóvátétele, ami nem más mint a múlt feldolgozása.

Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma
(Filmvilág 2010/07) 

[Tarkovszkij Solaris-ában] a halottaikat visszakapó szereplőket egyszerre kínozzák elfojtott, de most újra testet öltő traumáik, és hívogatják őket a múlt idilljének újraélésével csábító nosztalgia szirénhangjai.

Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma
(Filmvilág 2010/07)

Pintér Judit Nóra pszichológus és bölcsész dolgozatát idézve a Solaris című film "cselekménye szerint a Solaris bolygó hosszú ideje a földi tudósok megfejthetetlen talánya, évtizedek óta sikertelenül próbálnak kapcsolatba lépni vele: bár folyamatosan jeleket ad, a Földön mégsem képesek értelmezni azokat. A Solaris pályája nem jelezhető előre, rácáfol az emberi számításokra, az értelem és gravitáció törvényeire, éppen ezért rengeteg spekulációra készteti a tudósokat. A földiek alapvetően élőlényként gondolnak rá, a biológusok szerint gigászi sejt, homeosztatikus óceán. A fizikusok szerint szuper intelligens, a földinél bonyolultabb struktúra, egy gondolkodó monstrum, amely végeérhetetlen monológot folytat, mely akár párbeszédkísérletként is felfogható, azonban senki nem érti."

A rendkívül sokat idézett "filmvégi befejezésben [a főhős] Kelvin először halott anyjával álmodik, majd megtér ahhoz a múlthoz, ahová a valóságban is lehetséges megtérni: az apjához, az apai házba - ez a megerősítő nosztalgia. Még ha a filmben ezt a képet is a bolygóóceán (emlékezet óceánja) veszi körül, tehát minden csupán vágyképként élne Kelvinben, azonban ez mégis valóságos, amennyiben egy lehetséges jövőt mutat..."

Az élő, gondolkodó bolygó ötlete a Solaris kapcsán jutott el először hozzám, és rögtön megfogott ennek az ötletnek a zsenialitása. A BERONIS-ban a Szerán bolygó is egy külön élőlényként van ábrázolva, ami körül valóságos vallási kultusz alakult ki. Hosszú idő után ez a bolygó az egyetlen élő "dolog", amelyet a világűrben sodródó emberiség végre találni tudott.

...ez természetes állapot. A felszín alatt ott bujkál lesben állva minden társadalomban és minden lélekben. Várja, hogy kiküszöbölhesse a Csodát, és visszavezethesse az emberiséget a természeti állapotához. Az, hogy vajon a természet sikerrel jár e, csak azon múlik, hogy hagyjuk-e neki. Semmi sincs kőbe vésve. Semmi sincs előre megírva. Mindenért, ami jó a világban, meg kell dolgozni. 

Jonah Goldelberg - A nyugat öngyilkossága 

...a sárgásbarna színű patak csillogó felszíne úgy örvénylett a napfényben, akárcsak gyors iramban sodródó, kusza gondolatainak véget nem érő folyama. ..

...a repedezett útburkolatra itt-ott az út menti fák árnyéka vetült, mintha saját kesze-kusza gondolatainak kivetülései lettek volna...

A Solaris mintájára sok esetben, például leírásokban használom azt a módszert, melyekben bizonyos tájképeket úgy ábrázolok, mintha azok valamelyik karakter (főképpen Ginen Beronis) belső megnyilvánulásai, lelki-szellemi-gondolati kivetülései lennének, ahogy ezt a fenti idézetek is bizonyítják. 

A megszállt zuhogónál ez a módszer remekül hozzáad ahhoz a témához, hogy a hely valóban önálló életre kelt, és szándékosan képes az ott megforduló áldozatainak a "fejébe mászni".

Emellett hasonló okokból rengetegszer használok olyan igéket bizonyos helyzetekben, melyek inkább természeti képek leírásaikor használunk, mint például az "elmerült", "felbukkant",  "megvilágosodott", "gondolatainak folyama", "érzelmeinek sodrása", satöbbi.

A Solaris-ban a bolygó gondolkodó óceánja a szereplők belső lelki traumáira reflektál, ezeket a szörnyű emlékeket kelti életre. Ahogy Pintér Judit Nóra írja, "az óceán a földi jövevények agyában talán valami "pszichikai eltokosodásra bukkant", olyan elfojtott, befalazott folyamatokra, az emlékezet gyulladásos gócaira, amelyeket receptnek nézett, konsrtukciós tervnek, és megalkotta őket, fogalmaz Snaut, a bolygót kutató egyik tudós."

Ady Endre óta ismerjük a mondást, mely nem túl pozitív szállóigévé vált, és rólunk, magyarokról szól: "nekünk Mohács kell..." Rendkívül szomorú gondolat, mely nagy igazságokat rejt, és talán mindent el is mond rólunk.

Ha a tudományos-fantasztikum műfaját és annak elemeit segítségül vesszük, és kiszélesítjük a képet az egész földi emberiség egészére, akkor ez a gondolat talán így lenne helyes: "nekünk Szerán kell..."

Talán tényleg így van. Talán tényleg így lesz.

Talán ez az az út, melyet az emberiségnek szükségszerűen végig kell járnia. 

Ki fog derülni.

Csak idő kérdése...

"Elérkezik majd az idő, amikor nem kell (nagyfrekvenciás váltóáram segítségével) továbbítani az energiát. Abszolút nem lesz szükség az energia szállítására. Gépeinket néhány generáció múlva olyan energia fogja hajtani, amely az univerzum minden pontjában rendelkezésre áll. De ez az ötlet nem új. Anteus csodás legendájában már megtalálható, aki a földből merítette az erejét. A térben mindenhol energia van. Statikus vagy kinetikus ez az energia? Ha statikus, akkor kár reménykednünk, ha azonban kinetikus, akkor csak idő kérdése, hogy az ember mikor fogja megoldani, hogy szerkezeteit közvetlenül a természet kerekéhez kapcsolja."

Nikola Tesla (1856-1943)

Az Egy új vallás: a szeranizmus című bejegyzésben részletesebb információkat tudhatunk meg a szeranizmusról, a Nagy Mozgalmak idejéről, és két elementáris erejű eszme és ideológia szembenállásáról.

Hosszú évek, évtizedek, évszázadok óta nem volt nagyobb megmozdulás és összecsapás az emberi történelemben, csak a Régi Föld nagy háborúiban, melyek a messzi-messzi régmúltba nyúlnak, és már az iskolákban sem tanítanak.

A mozgalom spontán mivolta tovább növelte a félelmet a vezetőkben, hiszen nem tudhatták, ez mennyire lesz ragályos a kolónia többi lakója között. Ahogy majd a későbbiekben látni fogjuk, ellentétben a későbbi ellenállás megszerveződésével, ahol már egy jól szervezett "csoport" teljesen szisztematikusan tervezett műveleteit látjuk, erről itt még egyáltalán nem beszélhetünk. Úgy tűnik, amit egy másfajta rendszerben évezredek hosszú munkájával sem lehetett elérni, a különböző kultúrák, vallások egymással való összehangolását, az a peremen teljesen természetes és spontán módon lezajlott, különösebb (látható) súrlódások nélkül.

Irvin Barlow AcremCity városkolónia Kolóniavédelim Tanácsának egykori ügyosztály-vezetője. Az ő idejében a Szeránon még egyedül AcremCity létezett. Megapolisz csak később alakult ki a csillagok közül folyamatosan a bolygóra érkező telepes-áradat miatt. Barlow remek érzékkel rengeteg folyamatot előre látott, melyet Acrem Empire című vaskos művében meg is fogalmazott, igen nagy felhördülést keltve a város vezetőinek körében, jelentősen megosztva ezzel a közvéleményt.

A fiktív Barlow neve egy valós történelmi karakter nevéből ered, aki szintén egy nagy erő jelenlétére hívta fel a figyelmet. Amíg Irvin Barlow a valós természeti, már-már isteni eredetű szeranizmusra figyelmeztetett, addig egy bizonyos John Perry Barlow nevű ember a virtuális világ megérkezésére hívta fel a figyelmet, amely egyfajta Új Édenkert (a vallási felhangok mind a szeranista természeti [ez az irányzat hátterének természetéből magától értetődő], mind a virtuális világ hirdetményeiben megfogalmazódnak) szerepét töltheti be az emberiség történetében. Az alábbi szavakat mintha maga Neo mondaná a Mátrix című filmből, hasonlóan az első rész végéhez, amikor főhősünk egy telefonfülkében monológot intéz a gépek hadának:

Én a kibertérből jövök, a lélek új otthonából. A jövő nevében követelem tőletek, kik a múltból vagytok, hagyjatok békén minket! Nem üdvözlünk benneteket jó szívvel. Ahol mi összegyűlünk, ott nektek semmi hatalmatok nincsen. 

Nekünk nincsen választott kormányunk, és soha nem is lesz. Ezért beszélek hozzátok pontosan annyi autoritással, amennyit a szabadság maga valaha is adhat. Ezennel megalapítom a globális szociális teret mint magától értetődően függetlent a zsarnokságotoktól, amit ránk akartok kényszeríteni. Morális jogotok nincsen minket irányítani, és eszközeitek sincsenek arra, hogy a módszereiteknek, melyektől félnünk kellene, érvényt szerezzetek. (...)

A kibertér nem a ti határaitokon belül található. Nehogy azt higgyétek, hogy egyszerűen, mint egy nyilvános építkezésre, betörhettek. Ez egy természeti erő, mely a mi kollektív cselekedeteink által növekszik és erősödik napról napra.

A kibertér tranzakciókból, kapcsolatokból és tiszta gondolatokból épül fel, melyeket a hálózatban a kommunikáció köt, kovácsol egybe. A mi világunk egyszerre mindenhol jelen van, és sehol sincs, de élő testet egyet sem találni benne.

Egy olyan világot építünk fel, ahol mindenki kifejezheti a véleményét, nem számít, mennyire különös, és ahol nem kell félnie, hogy elhallgattatják vagy arra kényszerítik, álljon be a sorba.

A ti legális elképzeléseitek tulajdonról, identitásról számunkra érvényüket vesztik. Ezek mind anyagra vonatkoznak; de nálunk anyag nem létezik (...), a ti egyre ellenségesebb és kolonizáló törekvéseitek ugyanolyan helyzetbe sodortak minket, mint amilyenben azok a harcosok voltak, akik annak idején a szabadságért és az önrendelkezés jogáért küzdöttek a távoli gyarmataitokon."

- John Perry Barlow: Kiberfüggetlenségi nyilatkozat

Furcsa paradoxon ez, Barlow kiáltványa akár egy szeranista felhívás is lehetne, szinte szóról szóra megegyezően, az egyetlen kivétel, hogy amíg Barlow egy virtuális világról beszél, addig a szeranizmus magára a Szerán bolygóra, vagyis egy igazi, élő, megfogható világ eljövetelét fogalmazza meg, és mint egy új "Messiás" megérkezését jelenti be az emberiségnek.

______________________________
Folytatás:

A tér és a torony - Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért

Niall Ferguson napjaink egyik legismertebb történésze és legnagyobb hatású gondolatformálója. Tanított a Hoover Intézetben, a Stanford Egyetemen, vendégprofeszorként a pekingi Csingua Egyetemen. Számos kitüntetést kapott, többek közt Benjamin Franklin (2020), Hayek- (2012) és Ludwig Erhard-díjjal (2013) jutalmazták tudományos munkásságát.

További érdekességek:

Trükkök százai

Milyen cselek és trükkök vezettek a keresztény egyház elterjedéséhez világvallássá válásához?