Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

05/01/2019

Az oldal külseje, tartalma folyamatosan újul, változik, ezért érdemes többször is visszatérni!

(Ha esetleg okostelefon böngészőjéről néznéd az oldalt, a jobb élvezhetőség kedvéért kérlek fordítsd el a készüléket! A megfelelő hang, felbontás, képarány és háttérvideók megjelenítéséhez MINDENKÉPP laptop vagy pc használata javasolt.)
_______________________________________________

"Hűség sarjad a földből és igazság tekint le az égből."

Zsoltárok 85,11-12

"A tudományos-fantasztikum látszólag kiveti magából a vallásos tanokat. Úgy tűnhet, a modern, felvilágosult társadalmak a mindent megérteni akarás és megismerés szellemében hisznek, nem pedig egy kézzelfoghatatlan (megmagyarázhatatlan) teremtő erőben, a határtalan megismerést korlátozó szeretetszigorban, a mennyei megváltásban. (...) A hitünket vagy hitetlenségünket önmagunkban visszük magunkkal a világűrbe. A technológiai fejlődés az embert emeli az Isten helyére - a mennyország a kozmoszban van, és gyarmatosítható. (...) A tudományos-fantasztikum és a vallás egyaránt keresi az ember helyét az univerzumban, mindkettő igyekszik választ adni az emberiség jövőjére, jelenére és múltjára."

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

A BeronisVerzum menüpont alatt szereplő Egy új vallás: a szeranizmus című írást (is) kiegészítve szeretnék néhány gondolatot lejegyezni a Szerán bolygó körül kialakult vallásos ideológia, a szeranizmus megértéséhez. 

Az élő bolygó, mely egyfajta valláspotlékul szolgálhat a sötét világűr embertelen méreteiben elvesző, kallodó emberiség számára egy kiüresedett (mű)világban.

A Szerán az óriási méretű Yhaars gázbolygó egyik aprócska holdja, ahol az emberi létforma számára kedvező éghajlat alakult ki. Ebből kifolyólag az élet is megtalálható rajta, a mi földi történelmünk, illetve (valamikori) bolygónk földtörténeti korszakai alapján meghatározva (a nálunk bekövetkezett meteorcsapás hiányában) még mindig őshüllők, dinoszauruszok lakják a planéta felszínét.

Ami néhány szóban a lényeg (egy jegyzettömb-leírásomat bemásolva):

A SZERÁN BOLYGÓ EGY SPRITUÁLIS JÁTSZÓTERE AZ EMBERISÉGNEK, EGY ÚJ SOLARIS... ITT HARCOLHATNAK ÖNMAGUKKAL, SAJÁT DÉMONJAIKKAL (DRENEZHAAR), BETEGSÉGEIKKE  (VÉSZ-KÓR), ISTENEIKKEL (ARNETIK, MAGA A FÖLDANYA)... az emberi megtisztulás helyszíne... AHOGY EGY (a későbbiekben fontosabbá váló karakter) MAGA VAKEMBER IS EGY SZIMBÓLUM (de erről majd egy későbbi cikkben).

A történet szerint tehát az élet tehát nagyjából ugyanazon sablon szerint alakult és fejlődött ki, vagyis ha bárhol máshol is kialakult az élet, többé-kevésbé valószínűleg ezeken a helyeken is a földi mintákat fogja követni.

Az emberi élet rendkívül nagy kincs a tágas, sötét, káros sugárzásokkal teli Univerzumban. Évezredek óta bolyong már itt az ember, de még mindig csak egy nagyon aprócska szegletét sikerült belakni... és bár elvétve itt-ott sikerült valamilyen emberi civiliziáció nyomaira, épületeire, roncsaira bukkanni, a kontaktra még nem került sor.

Az Univerzum nem emberi méretekre lett "kitalálva".

Ha évmilliókig él ez a faj, talán akkor se tudná teljesen bejárni, és talán nem is lenne értelme.

Emberi mértékekkel mérve viszont a Szerán bolygón létrehozott Megapolisz is csak egyetlen kolónia a sok, több száz, több ezer kolónia közül... viszont az első és egyetlen, ami igazi élő bolygón jött létre, és ettől jelentősége szinte már amolyan vallási, spirituális töbletet is kapott.

A Megapoliszi álmok kötet két nagy könyvből áll, melyek közül az elsőnek a címe: Bolyongás. Bár a cím elsősorban a főhős, Ginen Beronis életére utal, ezzel párhuzamosan az egész emberi faj jövőjére is kiterjeszthető a jelentése: a történetben a Föld bolygót elhagyva az egész emberiség otthontalanná, számkivetetté vált, ahogy bizonyos értelemben Ginen Beronis is, miután otthagyta szülőfaluját, a peremkörzeti Vronsy-t. Míg Ginen az óriási Megapolisz végtelen útvesztőjében bolyong, addig a kollektív emberiség a végtelen Világegyetem emberi életre alkalmatlan, hideg sötétjében kutat új otthon(ok) után.

A "lebegés" kifejezés nem csak Ginen, de az egész faj állapotát kifejezi.

Lebegés az ismeretlen, kegyetlen környezetben, ami majd örökre átformál minket.

A Szeránon nem következett be a meteorcsapás okozta kataklizma viszont jött helyette egy másik: megjelent az űrben bolyongó ember, és letelepedett a bolygón, igaz, nem szétterjedve e "bolygólény" testén, mint tette ezt korábban a teljesen lelakott és kiszipolyozott Régi Földön, hanem egyetlen hatalmas, gépek és emberek által felépített városkolóniába tömörülve.

Megapolisz.

A tudományos fantasztikumban "visszatérő tematikát jelentett az űr, az ismeretlen, kifejezve az emberi kíváncsiság határtalanságát."

Kárpáti György: A sci-fi filmek társadalomtörténete

Ami eleinte csak AcremCity városkolónia volt, és csak később, a beáramló hatalmas mennyiségű embertömegek betelepülése során alakult csak Megapolisszá.

A Szerán lett az emberiség új Édene, de ez a faj onnan már egyszer kiűzetett, és képtelen arra, hogy visszatérjen, ezért csak a saját rendszerét és saját társadalmát képes itt is újra felépíteni.

Az acrem-rendszert. Akremrendszert.

Ahol a különbző kultúrák sokszínűsége már teljesen eltűnt az egységesítés miatt, mely már a Régi Földön is végbement.

A természeti szféra fizikai-kémiai processzusokra való leegyszerűsítése lehetőséget ad arra, hogy dologként birtokba vegyük a világot, de ez a folyamat "birtokot" képez és nem "otthont", mert a varázstalanított humánimperializmus úgy avatja egy kiüresített világtér urává az embert, hogy közben lemond a természetivel való organikus együttlétezésről, a "növények megértéséről."

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció, Filmvilág (LXI. évfolyam 08.)

Puzsér Róbert és Müller Péter elmélkedése a spirituális fejlődés legújabb lépcsőfokáról. 

A Szerán bolygó sokakat az egész emberi faj átértékelésére kényszerítette. Itt nem következett be az a szörnyá kataklizma (amelyet majd a Meteorkomplexum képében újrakonstruálnak a Garivenháború című második köteben), amely aztán az őshonos élővilág kihalását, és az emberi faj kialakulását hozta magával. Ilyen értelemben fajunk a természet mellékterméke csupán. Lehetséges, hogy fajunk csak egy elszaporodott kórokozó az Univerzum testében?

________________________________________


Akikben meg mégis valahogyan kigyúl a végig jelen lévő isteni szikra, és kivonulnak ebből a rendszerből, szeranistáknak bélyegzik őket, és minden módon az elnyomásukra, rosszabb esetben a likvidálásukra törekednek, hasonlóan, ahogy Róma tette ezt a korai keresztényekkel.

Nem fogadhat el más ideológiát, csak a sajátja létezhet, egy olyan spirituális katyvaszt pedig, hogy a Szerán bolygó is egy érzelmekkel, gondolatokkal rendelkező lény, entitás, egy sárba, anyagi létbe belesüllyedt gondolkodásmód teljességgel képtelen elfogadni.

Talán meg sem érdemeljük ezt a bolygót, mely a második lehetőségünk lehet a Régi Föld után.

...az a keresés, ami az embert újra meg újra visszacsábítja a természetbe, hogy visszaszerezze a teljességet, amit elveszettnek érez."

Varga Dénes: A felperzselt Éden - Terrence Malick: táj és természet, Filmvilág 2011/10.

Egyedül a Glarkenlegenda-történetekben és mesékben szereplő csodálatos arnetiknek sikerült eljutniuk addig (vagy talán csak annyi a magyarázat, hogy ők sosem hagyták el azt a tudást, ami nekünk, embereknek is megvolt egyszer, amíg be nem következett az intézményesítés és a világ sárba, anyagba rántása), hogy felfogják azt, hogy minden bolygónak sőt minden csillagnak saját tudata van, de erről majd később.

Az ember erre a bolygóra is azért jött, hogy uralkodjon, ez a hozzáállás a rendszerébe van kódolva, így ő sem tehet másként. Nem Istent keresni jött, Isten szerepét már régen átvette.

Modern korunkból kiveszett minden rejtély. Az emberiség otthagyta a természetet egy másik világ kedvéért, otthagyta Istent. A Szerán felfedezésének korszaka egyben visszatérés Istenhez is, és azelőtt Amerika felfedezése, és a telepes-időszak még mindenképp egy ehhez hasonló korszak volt. Ezt az érzést a modern ember már csak a régi westernfilmekből ismeri. A régi westernfilmekre jellemző szomorú, melankólikus hangulatot részben a végtelen, rejtélyes, Isten által teremtett táj monumentalizmusának elvesztése adja. Megapolisz peremkörzetein az emberi telepesek újra átélhetik ezt az érzést, és bizonyos értelemben a Szerán által visszatérhetnek ehhez a rég elvesztett, a hosszú és megpróbáltató csillagközi utazás során elfelejtett Istenhez. 

...a monumentális határvidék, a határtalan szabadság... A történelem ciklikus működése folytán egy másik időben, egy másik helyen, a Szeránon mindez újra valósággá és átélhetővé válik, és a Föld bolygó elpusztulása után új filozófiai értelmet nyer.

A természetbe való visszatérés át- és átszövi a BERONIS-trilógia történetszálát. A kivonulók is a természet felé igyekeznek a mesterséges körzetekből, hogy egy új világot hozzanak létre. Blú-t is a természet vonzza, ahogy Mortimasz sem akar elszakadni ettől a világtól. A vész-kórban szenvedő Brink Jones is "eggyéválik" a természettel, hogy aztán Onnan kísértsen minket tovább. Vakember, a névtelen antihhős pedig a maga elhanyagolt, bűzlő, természetes mivoltában maga a megtestesült természetesség, teljesen ellentétben áll egy minden természetességet inkább eltakarni igyekvő, virtuális művilág "elvárásaival".

Ginen Beronis családi házuk kertjében folyamatosan kis faházakat, bungallókat építgetett. Az ő kis gyermeki szintjén a kert volt a rejtélyes vadnyugat, a határvidék valóság és a SZABADSÁG között, mely örök felfedezésre várt.

A természethez tartozó állatias, ösztönlény-énünk végig velünk maradt, hiába hagytunk ott mindent, és léptünk át egy másik világba. A későbbi kötetekben ez a téma még inkább a felszínre fog kerülni.

Az ember elszakadt Istentől, és később is rossz mintákat követett. Ahogy Király Jenő írja, az ember "istenkeresése azért sem lehet megtalálás, mert újra kívül keres, a tér és a társadalmi viszonyok elidegenedett távolságaiban, olyan távolságokban, melyek nem adnak szellemi távlatot, s mert amennyiben talál valamit, önjelölt hamis isteneket kell lelepleznie."

A Régi Földet kénytelenek voltunk elhagyni a naprendszerünk pusztulása miatt, így egyfajta bibliai özönvíz-állapot alakult ki, ahol a Szerán csak egy újabb Ararát lehet nekünk, ahol hajónk szárazföldet érhet (nem beszélve persze egyéb kolóniákról, és a világűr különböző pontjain lebegő hatalmas űrállomásokról).

A természethez való visszatalálás programja és nosztalgiája egy civilizációs válságra adott ideológiai reakcióból ered, mely végső soron az elveszettnek hitt emberi méltóságot próbálja regenerálni, miközben azzal a feltételezéssel él, hogy van még egy olyan természet a Nagy Szakadékon túl, ahová érdemes visszatérni. De mi van, ha nincs?"

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció, Filmvilág (LXI. évfolyam 08.) 

Szerán azonban nem jelentheti a megtalálást, ugyanis a miltoni "prófécia" szerint a Paradicsom (és a Pokol is) bennünk lakozik, a lelkünkben van. A szeranisták felismerték ezt, és cselekedtek, elindultak, hogy kiszakadva Acrem-ből átadják magukat Istennek, elindultak, hogy megtalálják újra azt az ösvényt, ahol valamikor nagyon régen ez a faj letévedt, és egy olyan irányba indult el, amely ide vezetett.

Ahogy Schreiber András írja, "Az ember porból lett és porrá lesz, sorsa tehát összekovácsolódik a bolygóval, a (szántó)földdel, amelyet kapott és amelyért felelősséggel tartozik."

Ez az úgynevezett "Föld-kötelességtudatnak" a felismerése vezette ki a szeranistákat AcremCity-ből a peremkörzetekre.

A várva várt tiszta lap.

A Szerán Fiai jelképe, mely a leghírhedtebb és legnagyobbra nőtt szeranista terrorcsoport. Az inspirációt a napjainkban is keményen tomboló iszlám fundamentalizmus adta, mondhatnánk, a Szerán Fiai a "szeráni Al-Kaida". A Megtisztulás-mozgalom, mely a szeranizmusból nőtte ki magát, az egyetlen és első igazi, tiszta emberi forradalom. Bármennyire is szeretnénk azt hinni, az emberiség eddigi történelme során egyetlen forradalom sem volt az igazi értelemben vett forradalom, valamilyen módon mindegyiket a háttérből irányították. Tiszta forradalom sosem létezett. A szeranizmus viszont a természet erejével söpri el a múlt anyagba süllyedt, romlott rendszerét. Ez a Meteorkomplexum szörnyű támadása következtményeként pont így is fog történni, hogy aztán a "természet katonái", Szerán Katonái ("sarlósok") megkezdjék a leszámolást a rendszert védő rendvédelmi (GSF) erőkkel.
________________________________

"És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt" [Genezis 2:15]

Egyedül a Szerán adta meg azt a lehetőséget a kitörésre, ami a Régi Föld idővel már egyre lehetetlenebbé vált.

Az ember emberként viselkedhet végre, az Isteni Tervet követve, a kivonulók ebben hittek, és újra megélhetik a földhöz illetve az egymáshoz való tartozás tiszta érzését. Az acremi rendszerlétben, ahol az elidegenedés és a megapoliszi rohanó, egymást semmibe vevő világnézet tombol, ember és ember között talán még hidegebb és nagyobb távolság van, mint csillag és csillag, bolygó és bolygó között. Az egyik probléma áthidalható technológiával... az ember-ember viszonyt azonban csak megmérgezi a technológia, és egyre messzebb viszi őket egymástól.

"A megváltás pótléka a haladás.", írja Király Jenő filmesztéta.

Az alapvető különbség a teremtett ember és az ember által teremtett entitás között nem pusztán az isteni/emberi (álisteni) eredetben keresendő, hanem abban, hogy míg Isten mindenható, az ember képességei korlátozottak, teremtésigénye abból fakad, hogy az általa alkotott entitások kiváltsák a munkavégzésben. Isten próbára tesz, az ember feladatot ad; Isten híveket gyűjt, az ember szolgákat."

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

A peremvidékeken megtapasztalhatja az ember, milyen is az igazi szabadság, a mindenféle ránk rakódott teher és átvett vagy megörökölt megkötöttségek nélkül.

Itt az egyetlen kötöttséget maga a föld jelenti. A technológia adott, az ember már nagyon rég kifejlesztett olyan eszközöket, melyekkel könnyedén le tudna csatlakozni a rendszerről, elég csak megemlíteni Nikola Tesla nevét. A totális kontroll illetve a külső szerveződés helyett önszerveződés... senki sem lesz a másik ellensége, ha rá vannak utalva egymás segítségére.

Hogy ez mennyi ideig működhet, és vajon idővel nem jutnánk e el oda, ahonnan elindultunk, az persze megint egy másik kérdés, erre csak az idő adhat pontos választ.

A tájban való "elveszés", gyakori elem a BERONIS-trilógia cselekményében. A karakterek sokszor akció közben is meg-megállnak egy-egy pillanatra, hogy megcsodálják ezt az ember által épített gigászi monstrumot, melyet Megapolisznak hívnak... ahogy ez ugyanígy előfordul a legalább ugyanennyire monumentális peremkörzeteken túli, ember nélküli természettel is, ahol az Isten az úr. Ehhez hasonló az Újvilág felfedezésekor történt, mikor egy teljes kontinens monumentális területének felfedezésére tett kísérletet az ember. Gondoljunk csak a Farkasokkal táncoló című fim első félórájára, míkor a gyönyörű tájakon ballagnak a magányos emberek a messzeségbe.

Ugyanígy gyakori elem a parkok szerepe a centrumkörzetekben, hiába az AcremCity-mánia, Ginen Beronis gyakran megpihen a különböző parkokban, mintha a peremkörzeti természet egy apró oázisában lelne otthonra egy rövid időre.

A hippikorszak idején, a '70-enes években az embereket újra közelebb hozta a természethez, az irányzat "hívői" újra felfedezték a belső, spirituális békét önmagunkban, elutasították a háborút, és az USA technokrata beállítottságú irányítási szemléletét. Ahogy ez az irányzat a semmiből jött, ugyanígy (a történelem ciklikus természete miatt) egy új, Földhöz hasonló bolygó felfedezésének hatására a szeranizmus felbukkanása is véleményem szerint teljesen elképzelhető a távoli jövőben, és a hippi-kultúra megjelenése (az iszlám fundamentalizmus mellett) igen erős inspirációt adott számomra.
_________________________________________

Nem hiszünk a természetben, mint "aktív entitásban", mely egy közös életáram mentén köt össze emberit és nem-emberit, hiszen a 16.-17. század természettudományos felfedezései Philippe Descola antropológus szerint úgy hoztuk létre a "Nagy Szakadékot" [az emberi kultúra és az ember "nélküli" természet között keletkezett szakadék], hogy a tér matematizálásával "kiürítették" a természetet mindenféle teremtő szubjektivitástól."

Nemes Z. Márió: A nagy szakadék: természet vs civilizáció, Filmvilág (LXI. évfolyam 08.) 

A kivonulók száma egyre nagyobb lett idővel a Szeránon való letelepedés és AcremCity felépítése után, de ez még mindig elhanyagolható szám ahhoz képest, akik a maradás és Acrem mellett döntöttek. A rendszer urai inkább attól féltek, hogy a kivonulók olyan példát szolgáltatnak majd a fogyasztóknak, amellyel majd egyre több követőket találnak maguknak, és így kiürülnek majd a nagyvárosok.

Erre persze nem igazán van reális esély, AcremCity még mindig túl vonzó sokaknak. A fogyasztói lét egy olyan erős vallássá nőtte ki magát, mely talán az összes többi más vallásnál is erősebbnek és meghatározóbbnak bizonyult. Jellemformáló hatása is van, kitermelte az újabb és újabb generációkban a totális kontroll iránti igényt a kényelemért cserébe. Ők legyintenek a kivonulók törekvéseire, szerintük lehetetlenség, amit vállalnak, de csak azért gondolhatják ezt, mert annak a rendszernek az elvárásai szerint gondolkodnak, amelynek ők is a részei, az életprogramjuk alapeleme, hogy így gondolják.

"A valódi, élhető és elfogadható rend mindig a szeretetközpontú világ képe.", írja Shreiber András filmkritikus.

A kivonulók alkotta életközösségek ugyanolyan olvasztótégelyt alkotnak, mint a Megapolisz körzetei. A Megapoliszi álmokban olvashatjuk, hogy Ginen Beronis többször hallotta a nagymamáját valamilyen idegen nyelven beszélni, a többi idősebb asszonnyal... valami régi nyelv lehetett ez, amely a Régi Földön még megvolt... német, francia, spanyol... ki tudja azt már? Idővel eltűntek ezek a nagyobb nációk is, és beleolvadtak a nagy egészbe. Ezt részben a saját életemből is vettem, egy apró kis faluból jövök, ahol egy időben a szlovák volt az egyik nagyon elterjedt nyelv, és én még hallottam a nagymamámat szlovákul beszélgetni a többi, hasonló korú nénivel.

Ami kicsiben, az nagyban.

Egyik kedvenc filmemben, James Cameron 1997-es Titanic-jában látható jelenet: az emberi természetből fakadó, mindenáron való uralkodni vágyás eredményeként született megamonstrum árnyékában megbújó kis facsónak, illetve ugyanezt a témát követve hajléktalan fabungallók és sátrak egy másik monstrum, a nagyvárosok árnyékában. Ez a téma át- és átszövi a BERONIS-trilógia köteteit, és szimbolikus értelemben folyamatosan megjelenik a történet során, hasonlóan Ginen Beronis gyermekkori, paradicsomi életének erdei fakunyhó-építési motívumával.

Természetesen ezek az élmények mind a saját gyermekkori élményeimből származnak, és nagyon sajnálom, hogy egy fénykép sem készült emlékként abból az időszakból. Rengeteg fabungallót építettem a házunk kertjébe is, hála annak a rengeteg faanyagnak, melyeket apám a kiállításépítő munkájából mindig hazahozott. Nagyon szép emlékek ezek, a rengeteg negatív élmény mellett azért sok pozitív élmény is ért, melyekre szívesen gondolok vissza, és melyeket szeretnék a BERONIS-trilógia köteteiben másoknak is továbbadni.

Emlékszem, vidékről bejárva a vonat ablakából mindig megpillantottam a Nyugati Pályaudvar végállomásához közeledve azt a kis fás részt, ahová annak idején a hajléktalanok beköltöztek, és kis faviskókban élték a saját életüket. Furcsa élmény volt ezt látni, ezt a kezdetleges létformát, majd a következő pillanatban a modern világ szimbólumának számító nagyvárosba beérkezni, ahogy a vonat befutott a hatalmas pályaudvarra. Ez a kép örökre belémégett, és így nem véletlen, hogy ez a kép a Megapoliszi álmokban is megtalálható. Az a kis fás-füves rész továbbra is ott van, de a hajléktalanok és az általuk épített élettér maradványai már teljesen eltűntek onnan. Egyszer talán visszamegyek azokra a rétekre, ahová gyermekkoromban mi is építkeztünk, és megnézem, mennyi maradt azokból a kis kezdetleges faépítményekből, melyeket mi készítettünk...

Ahogy a Titanic-ban a hajó elsüllyedése mikrokozmikus értelemben az emberi civilizáció elpusztulását jelképezi, ugyanúgy (a tudományos-fantasztikum kiváló "lemodellező" képességének hála)  átvitt értelemben Megapolisz is az emberi világot jelképezi. Megapolisz a történetünk Titanic-ja, mely a Meteorkomplexum támadásakor jéghegynek ütközik, és elsüllyed a szeranizmus tomboló tengerében.

"Feltámadott a tenger, a népeknek tengere..."

További hasonlat, párhuzam a BERONIS és a Titanic története között, hogy a Megapoliszi álmokban említésre kerül, hogy Ginennek feltűnik, milyen sok akremita család, akik a központi centrumkörzetekben laknak, birtokol vidéki házakat a peremkörzetei telkeiken. Mintha ezek a házak jelképeznék szimbolikusan a mentőcsonakokat, arra az esetre, ha mégis kitörne a háború, és a gigászi városkolónia elsüllyedne a vérontás tengerében... Egyfajta vésztartalékok a háttérben, a biztonság kedvéért... nem mintha egy totális háború kitörésével a peremkörzeteken nem alakulna ki káosz, de talán sokkal "kezelhetőbb" mértékben, mint a süllyedés "epicentrumában", az összeomlás "ground zero"-jában.

Ginen kinézett az ablakon túl elterülő külső-körzeti zöldövezetre. A fák között mindenféle összetákolt, szedett-vedett fabungalókat látott. Emberek ücsörögtek a réteken, tüzet raktak, iszogattak, nevetgéltek, vitatkoztak... rongyos ruhákba bújt hajléktalanok voltak, akik megteremtették saját kis közösségeiket a monumentális díszleteken kívül, Megapolisz figyelő szemein túl.

Az élet él, és élni akar.

Vajon képes az emberiség az újrakezdésre?

BERONIS - Megapoliszi álmok

Talán csak idő kérdése. (Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a szeranizmus és a napjainkban eldurvuló fundamentalista iszlamista ideológia között, illetve a kivonulók modern népvándorlása és a szintén napjainkban igen aktuális migráns-probléma között, de erről majd később bővebben is írok.)

A vallás rendkívül megfoghatatlan dolog, és számomra mindig is rejtély, hogy lehet ennyire elvakultan rajongani valamiért, egy megkreált mindenhatóért, melynek létezését sosem fogjuk ténylegesen megtudni és bizonyítani. Folyamatosan jelennek meg a mai napig új vallások (szcientológia például), és nem tudhatjuk, milyen új irányzatok fognak megjelenni a jövőben. A szeranizmus legalább valami megfogható élményen alapul, a Szerán bolygó felfedezése egy új kezdet igérett hordozza rengeteg (addig a sötét, halott űrben bolyongó) ember számára.

Andrej Tarkovszkij érzékletes képekkel operáló Solaris című klasszikusa Stanislaw Lem regényéből készült. A rejtélyes, "gondolkodó" bolygó, az intelligens, élő entitás ötlete egyértelműen nagy hatással volt rám a Szerán már-már vallási színezetű ábrázolásánál is. 

Ugyanakkor, ami szintén fontos, hogy a Solaris című film nem csak a világűrben tett utazásról szól, hanem sokkal inkább a karakterek (és így az emberiség) beslő utazását is ábrázolja, amely során szinte minden megkérdőjeleződik (vallás, hit, Isten...). Ugyanígy a BERONIS is sokkal inkább egy belső utazásról szól, melyen keresztül szintén sok minden kerül felülvizsgálat tárgyává: a család, a szülő-gyermek viszony, a társadalmi szerepek, a párkapcsolat, a modern társadalom élettere, a város, a falu, a történelem... és még sorolni lehetne.

Tarkovszkij Solaris-a egyszerre kelt életre egy rég elfojtott traumát, és idéz fel nosztalgikus emlékeket. A filmben valóban megelevenedik a múlt, a belső valóság külsővé válik az idegen katalizátor, a nagy kísérletező, a Solaris bolygó óceánján, amely mintha az elfojtások ellenszereként működne, és a szereplők személyes tudattalanjává válva életre kel. Lehetővé válik a trauma illetve nosztalgia múltbéli eseményének fiktív jóvátétele, ami nem más mint a múlt feldolgozása.

Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma
(Filmvilág 2010/07) 

[Tarkovszkij Solaris-ában] a halottaikat visszakapó szereplőket egyszerre kínozzák elfojtott, de most újra testet öltő traumáik, és hívogatják őket a múlt idilljének újraélésével csábító nosztalgia szirénhangjai.

Pintér Judit Nóra: Nosztalgia és trauma
(Filmvilág 2010/07)

Ady Endre óta ismerjük a mondást, mely nem túl pozitív szálóigévé vált, és rólunk, magyarokról szól: "nekünk Mohács kell..." Rendkívül szomorú gondolat, mely nagy igazságokat rejt, és talán mindent el is mond rólunk.

Ha a tudományos-fantasztikum műfaját és annak elemeit segítségül vesszük, és kiszélesítjük a képet az egész földi emberiség egészére, akkor ez a gondolat talán így lenne helyes: "nekünk Szerán kell..."

Talán tényleg így van. Talán tényleg így lesz.

Talán ez az az út, melyet az emberiségnek szükségszerűen végig kell járnia. 

Ki fog derülni.

Csak idő kérdése...

"Elérkezik majd az idő, amikor nem kell (nagyfrekvenciás váltóáram segítségével) továbbítani az energiát. Abszolút nem lesz szükség az energia szállítására. Gépeinket néhány generáció múlva olyan energia fogja hajtani, amely az univerzum minden pontjában rendelkezésre áll. De ez az ötlet nem új. Anteus csodás legendájában már megtalálható, aki a földből merítette az erejét. A térben mindenhol energia van. Statikus vagy kinetikus ez az energia? Ha statikus, akkor kár reménykednünk, ha azonban kinetikus, akkor csak idő kérdése, hogy az ember mikor fogja megoldani, hogy szerkezeteit közvetlenül a természet kerekéhez kapcsolja."

Nikola Tesla (1856-1943)

További érdekességek:

Trükkök százai

Milyen cselek és trükkök vezettek a keresztény egyház elterjedéséhez világvallássá válásához?