Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

05/01/2019

Az oldal külseje, tartalma folyamatosan újul, változik, ezért érdemes többször is visszatérni!

(Ha esetleg okostelefon böngészőjéről néznéd az oldalt, a jobb élvezhetőség kedvéért kérlek fordítsd el a készüléket! A megfelelő hang, felbontás, képarány és háttérvideók megjelenítéséhez MINDENKÉPP laptop vagy pc használata javasolt.)
_______________________________________________

"A tudományos-fantasztikum látszólag kiveti magából a vallásos tanokat. Úgy tűnhet, a modern, felvilágosult társadalmak a mindent megérteni akarás és megismerés szellemében hisznek, nem pedig egy kézzelfoghatatlan (megmagyarázhatatlan) teremtő erőben, a határtalan megismerést korlátozó szeretetszigorban, a mennyei megváltásban. (...) A hitünket vagy hitetlenségünket önmagunkban visszük magunkkal a világűrbe. A technológiai fejlődés az embert emeli az Isten helyére - a mennyország a kozmoszban van, és gyarmatosítható. (...) A tudományos-fantasztikum és a vallás egyaránt keresi az ember helyét az univerzumban, mindkettő igyekszik választ adni az emberiség jövőjére, jelenére és múltjára."

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

A Beronisverzum menüpont alatt szereplő Egy új vallás: a szeranizmus című írást (is) kiegészítve szeretnék néhány gondolatot lejegyezni a Szerán bolygó körül kialakult vallásos ideológia, a szeranizmus megértéséhez.

A Szerán az óriási méretű Yhaars gázbolygó egyik aprócska holdja, ahol az emberi létforma számára kedvező éghajlat alakult ki. Ebből kifolyólag az élet is megtalálható rajta, a mi földi történelmünk, illetve (valamikori) bolygónk földtörténeti korszakai alapján meghatározva (a nálunk bekövetkezett meteorcsapás hiányában) még mindig őshüllők, dinoszauruszok lakják a planéta felszínét.

A történet szerint tehát az élet tehát nagyjából ugyanazon sablon szerint alakult és fejlődött ki, vagyis ha bárhol máshol is kialakult az élet, többé-kevésbé valószínűleg ezeken a helyeken is a földi mintákat fogja követni.

Itt nem következett be a meteorcsapás okozta kataklizma, viszont jött helyette egy másik: megjelent az űrben bolyongó ember, és letelepedett a bolygón, igaz, nem szétterjedve e "bolygólény" testén, mint tette ezt korábban a Régi Földön, hanem egyetlen hatalmas, gépek és emberek által felépített városkolóniába tömörülve.

Megapolisz.

Ami eleinte csak AcremCity városkolónia volt, és csak később, a beáramló hatalmas mennyiségű embertömegek betelepülése során alakult csak Megapolisszá.

A Szerán lett az emberiség új Édene, de ez a faj onnan már egyszer kiűzetett, és képtelen arra, hogy visszatérjen, ezért csak a saját rendszerét és saját társadalmát képes itt is újra felépíteni.

Az acrem-rendszert.

Akikben meg mégis valahogyan kigyúl a végig jelen lévő isteni szikra, és kivonulnak ebből a rendszerből, szeranistáknak bélyegzik őket, és minden módon az elnyomásukra, rosszabb esetben a likvidálásukra törekednek, hasonlóan, ahogy Róma tette ezt a korai keresztényekkel.

Nem fogadhat el más ideológiát, csak a sajátja létezhet, egy olyan spirituális katyvaszt pedig, hogy a Szerán bolygó is egy érzelmekkel, gondolatokkal rendelkező lény, entitás, egy sárba, anyagi létbe belesüllyedt gondolkodásmód teljességgel képtelen elfogadni.

Egyedül a Glarkenlegenda-történetekben és mesékben szereplő csodálatos arnetiknek sikerült eljutniuk addig (vagy talán csak annyi a magyarázat, hogy ők sosem hagyták el azt a tudást, ami nekünk, embereknek is megvolt egyszer, amíg be nem következett az intézményesítés és a világ sárba, anyagba rántása), hogy felfogják azt, hogy minden bolygónak sőt minden csillagnak saját tudata van, de erről majd később.

Az ember erre a bolygóra is azért jött, hogy uralkodjon, ez a hozzáállás a rendszerébe van kódolva, így ő sem tehet másként. Nem Istent keresni jött, Isten szerepét már régen átvette.

Az ember elszakadt Istentől, és később is rossz mintákat követett. Ahogy Király Jenő írja, az ember "istenkeresése azért sem lehet megtalálás, mert újra kívül keres, a tér és a társadalmi viszonyok elidegenedett távolságaiban, olyan távolságokban, melyek nem adnak szellemi távlatot, s mert amennyiben talál valamit, önjelölt hamis isteneket kell lelepleznie."

A Régi Földet kénytelenek voltunk elhagyni a naprendszerünk pusztulása miatt, így egyfajta bibliai özönvíz-állapot alakult ki, ahol a Szerán csak egy újabb Ararát lehet nekünk, ahol hajónk szárazföldet érhet (nem beszélve persze egyéb kolóniákról, és a világűr különböző pontjain lebegő hatalmas űrállomásokról).

Szerán azonban nem jelentheti a megtalálást, ugyanis a miltoni "prófécia" szerint a Paradicsom (és a Pokol is) bennünk lakozik, a lelkünkben van. A szeranisták felismerték ezt, és cselekedtek, elindultak, hogy kiszakadva Acrem-ből átadják magukat Istennek, elindultak, hogy megtalálják újra azt az ösvényt, ahol valamikor nagyon régen ez a faj letévedt, és egy olyan irányba indult el, amely ide vezetett.

Ahogy Schreiber András írja, "Az ember porból lett és porrá lesz, sorsa tehát összekovácsolódik a bolygóval, a (szántó)földdel, amelyet kapott és amelyért felelősséggel tartozik."

Ez az úgynevezett "Föld-kötelességtudatnak" a felismerése vezette ki a szeranistákat AcremCity-ből a későbbi peremkörzetekre.

A várva várt tiszta lap.

"És vevé az Úr Isten az embert, és helyezteté őt az Éden kertjébe, hogy mívelje és őrizze azt" [Genezis 2:15]

Egyedül a Szerán adta meg azt a lehetőséget a kitörésre, ami a Régi Föld idővel már egyre lehetetlenebbé vált.

Az ember emberként viselkedhet végre, az Isteni Tervet követve, a kivonulók ebben hittek, és újra megélhetik a földhöz illetve az egymáshoz való tartozás tiszta érzését. Az acremi rendszerlétben, ahol az elidegenedés és a megapoliszi rohanó, egymást semmibe vevő világnézet tombol, ember és ember között talán még hidegebb és nagyobb távolság van, mint csillag és csillag, bolygó és bolygó között. Az egyik probléma áthidalható technológiával... az ember-ember viszonyt azonban csak megmérgezi a technológia, és egyre messzebb viszi őket egymástól.

"A megváltás pótléka a haladás.", írja Király Jenő filmesztéta.

A peremvidékeken megtapasztalhatja az ember, milyen is az igazi szabadság, a mindenféle ránk rakódott teher és átvett vagy megörökölt megkötöttségek nélkül.

Itt az egyetlen kötöttséget maga a föld jelenti. A technológia adott, az ember már nagyon rég kifejlesztett olyan eszközöket, melyekkel könnyedén le tudna csatlakozni a rendszerről, elég csak megemlíteni Nikola Tesla nevét. A totális kontroll illetve a külső szerveződés helyett önszerveződés... senki sem lesz a másik ellensége, ha rá vannak utalva egymás segítségére.

Hogy ez mennyi ideig működhet, és vajon idővel nem jutnánk e el oda, ahonnan elindultunk, az persze megint egy másik kérdés, erre csak az idő adhat pontos választ.

A kivonulók száma egyre nagyobb lett idővel a Szeránon való letelepedés és AcremCity felépítése után, de ez még mindig elhanyagolható szám ahhoz képest, akik a maradás és Acrem mellett döntöttek. A rendszer urai inkább attól féltek, hogy a kivonulók olyan példát szolgáltatnak majd a fogyasztóknak, amellyel majd egyre több követőket találnak maguknak, és így kiürülnek majd a nagyvárosok.

Erre persze nem igazán van reális esély, AcremCity még mindig túl vonzó sokaknak. A fogyasztói lét egy olyan erős vallássá nőtte ki magát, mely talán az összes többi más vallásnál is erősebbnek és meghatározóbbnak bizonyult. Jellemformáló hatása is van, kitermelte az újabb és újabb generációkban a totális kontroll iránti igényt a kényelemért cserébe. Ők legyintenek a kivonulók törekvéseire, szerintük lehetetlenség, amit vállalnak, de csak azért gondolhatják ezt, mert annak a rendszernek az elvárásai szerint gondolkodnak, amelynek ők is a részei, az életprogramjuk alapeleme, hogy így gondolják.

"A valódi, élhető és elfogadható rend mindig a szeretetközpontú világ képe.", írja Shreiber András filmkritikus.

A kivonulók alkotta életközösségek ugyanolyan olvasztótégelyt alkotnak, mint a Megapolisz körzetei. A Megapoliszi álmokban olvashatjuk, hogy Ginen Beronis többször hallotta a nagymamáját valamilyen idegen nyelven beszélni, a többi idősebb asszonnyal... valami régi nyelv lehetett ez, amely a Régi Földön még megvolt... német, francia, spanyol... ki tudja azt már? Idővel eltűntek ezek a nagyobb nációk is, és beleolvadtak a nagy egészbe. Ezt részben a saját életemből is vettem, egy apró kis faluból jövök, ahol egy időben a szlovák volt az egyik nagyon elterjedt nyelv, és én még hallottam a nagymamámat szlovákul beszélgetni a többi, hasonló korú nénivel.

Ami kicsiben, az nagyban.

Talán csak idő kérdése. (Nem nehéz észrevenni a párhuzamot a szeranizmus és a napjainkban eldurvuló fundamentalista iszlamista ideológia között, illetve a kivonulók modern népvándorlása és a szintén napjainkban igen aktuális migráns-probléma között, de erről majd később bővebben is írok.)

Ady Endre óta ismerjük a mondást, mely nem túl pozitív szálóigévé vált, és rólunk, magyarokról szól: "nekünk Mohács kell..." Rendkívül szomorú gondolat, mely nagy igazságokat rejt, és talán mindent el is mond rólunk.

Ha a tudományos-fantasztikum műfaját és annak elemeit segítségül vesszük, és kiszélesítjük a képet az egész földi emberiség egészére, akkor ez a gondolat talán így lenne helyes: "nekünk Szerán kell..."

Talán tényleg így van. Talán tényleg így lesz.

Talán ez az az út, melyet az emberiségnek szükségszerűen végig kell járnia. 

Ki fog derülni.

Csak idő kérdése...

"Elérkezik majd az idő, amikor nem kell (nagyfrekvenciás váltóáram segítségével) továbbítani az energiát. Abszolút nem lesz szükség az energia szállítására. Gépeinket néhány generáció múlva olyan energia fogja hajtani, amely az univerzum minden pontjában rendelkezésre áll. De ez az ötlet nem új. Anteus csodás legendájában már megtalálható, aki a földből merítette az erejét. A térben mindenhol energia van. Statikus vagy kinetikus ez az energia? Ha statikus, akkor kár reménykednünk, ha azonban kinetikus, akkor csak idő kérdése, hogy az ember mikor fogja megoldani, hogy szerkezeteit közvetlenül a természet kerekéhez kapcsolja."

Nikola Tesla (1856-1943)

(Folytatása következik)