Joker

01/07/2020

Sokáig kerestem a szavakat, miután megnéztem ezt a filmet, mely újra hitet adott a számomra a filmművészet irányába.

Az agyra-főre készített, a tömérdek CGI-effektek miatt teljesen hiteltelen szuperhősfilmek között egyszer csak megjelent ez a csodálatos alkotás. A DC ezzel újabb esélyt kapott (bár ez bizonyos értelemben abszolút nem egy DC-film, inkább egy nagyon erős filmdráma), ami a tehetségtelen Zack Snyder által soha nem látott mélységekbe zuhant (talán Joel Schumacher Batman-filmjei idejében élt át hasonlót a franchise, bár azoknak még volt valami bája, de talán csak a nosztalgia beszél belőlem).

A Joker fordított egyet az aktuális divathullámon, és egy mérhetetlen KO-val legyőzte az összes eddig készült szuperhős-filmet, beleértve az összes Marvel-filmet, de megkockáztatom, hogy még Nolan Batman-filmjeit is túlszárnyalta.

Eleinte, mikor az első hírek megjelentek a filmmel kapcsolatban, nem sok esélyt adtam annak, hogy valami jó fog kisülni belőle. Joaquin Phoenix bár isteni színész, sosem tartozott valahogy a kedvenceim közé, aztán megjelentek az első képek, és azok se mozgattak meg túlságosan. Már akkor érződött, hogy ez egy sokkal mélyebb alkotás lesz, de valamiért annyira lesúlytó véleménnyel voltam már a töménytelen mennyiségű szuperhős-filmek miatt, hogy gondoltam most is csak egy újabb bőrt próbálnak lehúzni erről az irányvonalról, de most minőségi színészeket nyernek meg erre a feladatra.

Aztán megjöttek az első előzetesek, és akkor már láttam, hogy itt egy csoda készül. Hogy ez a film valószínűleg forradalmasítani fogja az egész műfajt, és elkezdtem végre azt az izgalmat érezni, mint amit kiskoromban éreztem, mikor egy újabb Batman-film jött ki a mozikba. Batman mindig azért át a legközelebb hozzám, mint "szuperhős", mert mind közül talán ő a legemberibb, és vele tudtam a leginkább együttérezni (nálam őt a sorban Superman és a Pókember követik ebben a tekintetben).

De ez nem egy Batman-film!

Ez nem is egy DC-film!

Mindkettő igaz rá, de sokkal több is annál!

"Danse macabre", azaz Haláltánc, gyakori visszatérő téma a kedvenc filmjeimben. Néhány képsor, mely hirtelen eszembe jutott, hogy példákkal érzékeltessem ezt a motívumot (az első képen az Evil Dead 2 - Halott vagy hajnalra (1987) egyik jelenete látható). Ha már szétesik a világ, táncoljunk egy utolsót a romjain! Mikor minden emberi és társadalmi szabály szétesett már, és semmi sem tartja egyben a világot, és eluralkodik a céltalan, állatias káosz, mely minden emberi lény mélyén ott lappang, várva, mikor törhet elő. És ha előtörhet, hát elő is törik elementáris erővel.

Természetesen e motívum hagyományait a BERONIS-trilógiában is folytattam, de hogy hogyan, az egyelőre legyen titok, és derüljön ki ott!
(Ajánlott téma:
 Hatások és fejhajtások (https://www.beronis.hu/l/hatasok/)

One Day (2011) Egy halott románc felélesztése az álmokban. Az egyik legjobb és legszomorúbb szerelmi történet, amit valaha írtak, és az egyik fő inspirációs forrása volt a BERONIS-trilógia Rae Anne Corzek-Ginen Beronis szerelmi kapcsolatnak.

Batman (1989)

Titanic (1997)

The Terminator (1984)

Akira (1988)

Full Metal Jacket (1987)

The Shining (1980)

Independence Day (1996)

The First Purge (2018)

The Animatrix (2003)

Középkori danse macabre ábrázolás a Szentháromság Templomban, Hrastovlje, Szlovénia 
_____________________________________________


Ez egy nagyon erős filmdráma, olyan klasszikusokra való utalásokkal, mint az említett Joel Schumacher zseniális Összeomlása, Martin Scorsese Taxisofőrje, vagy Sean Penn kiváló A Richard Nixon-merénylete. Még a karakterek neve is nagyon hasonló, a Joker-ben Arthur Fleck, míg a Nixon-merényletben a szintén (még a nevében is) jelentéktelen kisember, Joseph Byck szívszorító drámáját láthatjuk.

Ritkán sírok filmeken, de a Nixon-merényleten bizony elbőgtem magam. Az Út a vadonba című filmen sírtam talán még ennyire. A Joker inkább más értelemben volt nagyon erős.

Nem szeretnék további ódákat zengeni a filmről, megtették már mások is előttem, köztük Puzsér Róbert kritikáját érdemes meghallgatni a Jó a rossz és a nézhetetlen-ben. Én csak reménykedni tudok, hogy maradni fog ez az irányvonal, és az effektek helyett a karaktereken lesz inkább a hangsúly, bár tudom, hogy ez hiú remény. Mindig jön egy-egy zseniális film, ami után aztán Hollywood visszasüllyed a műanyag olcsó szórakoztatás mocsarába.

Akármennyire is fejlett kort élünk, és akármennyit is fejlődött a technika, valahogy még mindig látszódik, hogy mi mű és mi nem. Nézzük csak meg az ebből a szempontból hihetetlen sikereket elért Marvel-filmeket, ahol szintén jól látszott sok helyen a CGI, ami teljesen hiteltlenné teszi számomra a történetet. Én már említettem, hogy a 80-anas, 90-enes évek filmjeinek a rajongója vagyok, mikor még díszletek voltak, és mindent megépítettek. Ha látszott is, hogy valami csak díszlet vagy bábú, mégis valahogy "jelen volt", és nem keltette ezt a mű-hatást, amit a mai filmek keltenek. De lehet, hogy ez csak azért van, mert én egy régebbi korban születtem, és a maiaknak meg a régebbi filmek emészthetetlenek.

A Joker nagy sikere azért reményt ad arra is, hogy még mindig lehet igény az emberekben a jóra, nem csak az olcsó tömegtermékekre. Ez az alkotás és annak siekre magába az emberi fajba vetett hitemet is megújította. Természetesen már jönnek a hírek az esetleges folytatásokról, amiktől nagyon tartok, hirtelen csak a Mátrix-trilógia jut eszembe, amelynél a folytatások borzasztóak lettek az első rész után, és valljuk be, a Gyűrűk Ura is ellaposodik az első rész után, de hát ott már egy megírt anyaggal volt dolguk a készítőknek, nem tudtak sokat tenni az ügy érdekében.

Az igazgáshoz az is hozzá tartozik azért, hogy Joker egy zseniális karakter. Talán még Bruce Wayne karakterénél, és Batman-nél is zseniálisabb, és jobban összerakottabb. Ha értő kezekbe kerül a karakter, igazából nem lehet nagyot bukni vele, és ha tehetséges rendezők kezei közé került, mindig nagy alakítások születtek, gondoljunk csak Jack Nicholson-ra vagy szegény Heath Ledger-re.

Ha tehetségtelen, Zack Snyder-szintű rendezők kezébe kerül, akkor viszont könnyen átmehet a karakter a ripacs kategóriába, mint amit például Jared Leto esetében láthattunk.

Szóval igazából még nem tudhatjuk, ez a remek film csak a "véletlen" műve e, mikor minden zseniális módon összeállt, egy jó forgatókönyv, jó színészek, jó zene, jó operatőri munka, és minden egyéb, vagy tényleg tudták az alkotók, hogy egy remekművet tesznek le az asztalra.

Ha tényleg jönnek a beígért folytatások, azokból ez mindenképp ki fog derülni.

Azt még nem tudjuk, hogy Batman (legalábbis felnőttként) benne lesz e a filmbe, de ebből a részből igazából egyáltalán nem hiányzott, sőt, remekül működött a kisfiú Bruce belevitele a sztoriba. Akárki lesz is Batman, Joker ellen nem lehet túl sok esélye, hiszen ez a karakter mindig elviszi a show-t, ezt tette Nicholson és Ledger is, egyszerűen túl jó a karakter, túl mély sebei vannak, túlságosan is "valós" az őrülete ahhoz, hogy felnőjön valaki mellé. Annyira Joker-nek szurkolunk, hogy Batman mindenképp csak egy negatív karakter lehet mellette.

Legalábbis ebben a részben. A folytatásokban úgy lehet ezen "javítani", hogy Jokert teljesen elviszi az őrület egy olyan irányba, hogy már tényleg nem tudunk vele tovább együtt érezni, és kelleni fog valaki, aki visszaviszi a világot a középútra. Egy hasonlóan sérült karakter, aki maga Batman, akinek szintén megvan a maga drámája (Puzsérral nem értek egyet abban, hogy neki nincsen), és nagyon erős karakter, ha nem is annyira, mint maga Joker.

Egy hardcore-fannak, mint amilyen én is vagyok, igazából az a meglepő, hogy ez a film nem előbb született meg, hiszen a karakter, a történet, minden meg volt hozzá eddig is. Itt jön be a képbe, mennyire fontos az, hogy egy "anyag" értő kezekbe kerüljön, és hogy ez sajnos milyen ritka. Hollywood is csak egy üzlet, egy biznisz, ami a minél biztosabb anyagi megtérülés reményében gyártja a produktumait tömegszámra. Inkább a mennyiség számít, a minőség másodlagos ebből a szempontból.

Érdekes megfigyelni a Batman-filmek evolúcióját, ahogy a kezdeti, szinte karikatúrisztikus ripacsságból átmegy jelen korunk mély és árnyalt drámájáig. A DC ezért is lesz mindig sokkal jobb és mélyebb franchise, mert itt valódi emberi tragédiák mennek végbe, szemben a Marvel gyerekes, "verjük szét jól egymást"-világával. Talán sokan ezért nem tudnak együttérezni a DC-világával, mert még a régi korok stílusa jut eszükbe, vagy mert összemosódik az emberek tudatában a műanyag zenére egymást csépelő Marvel-figurákkal.

A Joker most bebizonyította, milyen erőkre is képes ez a franchise, amit Nolan egyszer már bebizonyított, de még ő is csak a felszínt karcolgatta.

Csak így tovább!

_______________________________
Ajánlott linkek, érdekességek:
Mi van, ha Jokernek igaza van? (https://mandiner.hu/cikk/20191114_es_ha_jokernek_igaza_van)