Képköltészet

02/16/2020

Ebben a felsorolásban azokat a mozgóképes alkotásokat szeretném megemlíteni (ismét csak a teljesség igénye nélkül, néhányról már votl szó a korábbiakban), melyek egyedi képi világa, operatőri és/vagy díszlettervezői megvalósítás miatt a mai napig nagyon erős hatással vannak rám, és ezáltal mind a mai napig inspirálni tudnak... alkotóként pedig abban reménykedem, hogy talán hasonló hatást tudok én is elérni a saját műveimmel, melyek valahol annak a máig bennem lakozó gyermeknek készülnek, aki valaha én voltam.

A gyermekkor mindannyiunk életében csak egyszer jön el (jobb esetben). Én azonban meg szeretném őrizni azt a bizonyos "gyermeki szemszöget", ahogy annak idején láttam a világot: mikor még minden monumentálisnak tűnt, és lehetőségekkel, rejtélyekkel teli. Egyik nagyon fontos célom, hogy ezt az életérzést a BERONIS-trilógiába is beleszőjjem.

Íróként mi nem díszletekkel alkotunk világokat, hanem szavakkal, nem kamerabeállításokkal és operatőri munkával teremtünk atmoszférát, hanem a megfelelő szavakkal, mondatokkal. Mi szavakkal dolgozunk, szavakból alkotunk egy képzeletbeli képet, mely aztán az olvasók elméjében jelenik meg. Mint írót, engem is rengeteg külső hatás ért és ér mind a mai napig, és számtalan külső forrásból tudok inspirációt szerezni, legyen az egy másik könyv (hogy a képeknél maradjunk, Fekete Istvánnál szebb tájleírásokat véleményem szerint senki sem tud alkotni), film, festmény, grafika, képregény, zene, sőt,  ahogy azt majd a listából is látni fogjuk, még számítógépes játék is.

Gyermekként ezek voltak azok a filmek, melyek nagy mennyiségben zúdították el az elménket, ezerszer megnéztük őket VHS kazettákon, és így nyílván ezért ezek hatottak a leginkább az én képzeletvilágomra is. Most, hogy már teljesen megváltozott a filmművészet, csak utólag döbbentem rá, hogy milyen szerencsés vagyok, hiszen rengeteg értékes alkotás született ebben az időszakban, melyekt a mai fejlett technikával hiába próbálnak meg leutánozni, vagy értéktelen folytatásokkal felidézni (lásd az újjabb Terminator, Star Wars vagy Jurassic World filmeket). Szerintem nagyon fontos hogy ezeket a felállított régi értékeket megőrizzük és továbbvigyük valamilyen formában, íróként a saját műveimmel én is erre törekszem (és itt nem a szó szerinti lekoppintásra gondolok, hanem bizonyos történetalkotási szabályok és törvények megőrzéséről).

A filmek mindig is közel álltak hozzám, erről már rengetegszer írtam korábban, és egy időben én magam is szerettem volna filmrendező lenni. James Cameron számított a legfőbb idolomnak, tömegével olvastam és fordítottam le a vele készült interjúkat a netről, remélve, hogy egyszer majd belőlem is nagy filmrendező válik. Ő volt az, akivel a leginkább azonosulni tudtam, mivel neki is végig kellett járnia a ranglétrát, és rendkívül göröngyös út vezetett a későbbi sikerekhez.

Bár végül író lettem, a filmkészítés iránti szeretetem továbbra is megmaradt, emiatt forgattam le a Rémálomvog és a Bolyongás című rövidfilmeket is.

A BERONIS-trilógia köteteiből láthatjuk, hogy mennyi különböző műfaji elem keveredik a cselekményben, ez talán mnd a múltban (és jelenben) történt hatások szárba szökkenéséből adódik. Az ember a gyermekkorban a legnyitottabb a világból jövő akár művészeti (filmek, zene, könyvek, képregények), akár mindenféle más hatások befogadására, bár én igyekszem ilyen értelemben folyamatosan "gyermek" maradni, és nyitott lenni ezekre a hatásokra. Hiszen sosem lehet tudni, hogy éppen mi fog megihletni legközelebb.

Az itt felsorolt filmek, játékok és sorozatok valamilyen formában mind hatással voltak a BERONIS-trilógia történetére, cselekményére.

Jöjjenek tehát a példák (mindenféle helyezési és rangsorolási sorrend nélkül), a filmművészet illetve a számítógépes játékok világából. Olyan alkotások képei, melyek nap mint nap inspirálnak, és erőt adnak az íráshoz, reménykedve, hogy talán én is el tudok érni hasonló hatást másokban.

E listán természetesen csak a töredéke szerepel a rám nagy hatással lévő művek közül, e lista főként az egyedi képi világgal és atmoszférával rendelkező filmekre és játékokra fókuszál, melyek rendkívül közel állnak a szívemhez. Mivel a '90-enes években nőttem fel, a többségük ebből az időszakból is származik. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy az én generációmnak még része lehetett ehhez hasonló élményekben. Akármennyit fejlődött is azóta a technika, olyan időszak volt ez, ami már sosem fog visszatérni.

De ennyit a bevezetőről, beszéljenek inkább a képek!

Terminator (1984)
Rendezte: James Cameron

Brutálisan feszes tempó, kietlen, romlott metropolisz, a világvége eljövetele... és a szerelem, melynek gyümölcséből talán egy új világ alapjai teremtődhetnek meg. A kékes, hideg színvilág remekül passzol a történet atmoszférájához, mely aztán a második részben éri el a csúcspontját. A nagyon is emberi, küldetése terhe alatt sínylődő gerilla katona számára a saját mocskába süllyedő nagyváros, LA egyfajta csodálatos álomvilág, a szerelmet pedig egy átlagos pincérő, Sarah Connor jelenti. Az elkárhozott szerelmespár szinte lehetetlen küldetéssel áll szemben: nem csak egy elpusztíthatatlan kiborg elől kell menekülniük, de az egész világ hitetlensége is ott van velük szemben, nem beszélve a küszöbön álló mérhetetlen veszteséggel járó háborúról (valóban veszteség?), mely az örök sötétség korszakába taszítja majd az emberiséget.

Terminator 2: Az Ítélet Napja (1991)
Rendezte: James Cameron

Számomra a T2 az abszolút csúcskategoria körébe tartozik. Zseniális megvilágítás, hideg kékes színvilág, melyhez hozzáad még Brad Fiedel szintetizátor-zenéjének briliáns atmoszférája, megerősítve a szomorú, "gépies" tónust. Az operatőri munkáért a zseniális Adam Greenberg Oscar-jelölést kapott. A jelenben játszódó jelenetek többségét is hideg kék színvilágban látjuk, ezzel érzékeltetve a tényt, hogy a jövő már a mi korunkban elkezdődött. Az első rész szerelmi szála után most egy "összesodródott család" motívuma kerül előtérbe. Az emberiség kora valóban lejárt: a csodálatos nagyváros, LA utcáit szenny és mocsok borítja, az elhanyagolt külsejű, unott fogyasztópolgárok többsége ellenszenves és visszataszító. A gépek elleni, milliók halálával járó háború bármennyire is szomorú, mégis egyfajta reményt is ad az újrakezdésre. Csömörfilm a javából.

További érdekességek: A Terminator 2 mélysége és komplexitása:
https://www.jamescamerononline.com/T2Complexity.htm

A cselekmények hátterében megjelenő "gépies" helyszínek a történet hangulatának fontos kifejeződései.

...és ami még zseniális az első két Terminator-filmben: a fegyverek és a járművek (mint szintén gépek, a terminatorok primitívebb ősei, az embergépekhez hasonló sorozatszámokkal, mint a fenti képen látható T-800-as M-79-es, Vietnamban rendszeresített gránátvetője) nem csak egyszerű eszközök, hanem az adott Terminator karakterének, személyiségének "meghosszabbítása", jellemkifejező elemek is egyben.

Alien-filmek (1979, 1986, 1992, 1997)
Rendezte: Ridley Scott, James Cameron, David Fincher, Jean-Pierre Jeunet)

Elveszett hánykolódás az élettelen világűr sötét óceánján... Gépi kigőzőlgésekkel teli, sötét, homályos folyosók, klausztrofób hangulat... és a halál, mely ki tudja, melyik sötét oduból csap le ránk... A remek, jól bevilágított díszletek, a H. R. Giger rajzai által inspirált lény biomechanikus design-ja, a Ridley Scott-ra jellemző, első résznél elkezdett filozófikus hangulat remek mélységet ad az Alien-franchise-nak, mely nélkül számtalan olyan későbbi nagy kedvenc sem születhetett volna meg, mint a StarCraft, vagy a Dead Space.

Jól kivehető vallási szimbólum az Alien negyedik részében:

H. R. Giger munkái:

Batman, Batman visszatér (1989, 1992)
Rendezte: Tim Burton

Tim Burton Batman-filmjeinek hangulata, díszletei egy hatalmas, gótikus, velejéig romlott metropoliszt mutatnak be, melyben a tomboló őrület ellen csak egy hasonlóan őrült jelmezes figura veheti fel a harcot. Mintha csak a BERONIS-trilógiából ismert Vakember történetének lényegét írtam volna le röviden...

Anton Furst munkái:

The New Batman Adventures (1997)
Rendezők: Bruce Timm, Paul Dini

Az egyedi kép- és látványvilággal rendelkező Batman: The Animated Series a mai napig az egyik legjobb animációs rajzfilmsorozat, amelyet valaha készítettek, és készíteni fognak. Minden egyes rész különböző, fontos morális dilemmákat feszeget, ezáltal a "negatív" karakerekkel ugyanúgy képesek vagyunk azonosulni, mint az "igazság" eszményében hívő főhősökkel. Bővebben a Gótikus metropolisz című cikkemben foglalkoztam a témával.

Gargoyles (1994)
Rendezők: Dennis Woodyard, Frank Paur, Bob Kline

Gyermekkorom egyik kedvenc sorozata a Walt Disney-studiótól, melyet még anno a német adókon lehetett fogni, és engem azonnal megfogott. Története kicsit hasonlít egy másik kedvenc, a Tini Nindzsa Teknőcök történetéhez abban az értelemben, hogy itt is számkivetett emberfeletti erejű lények a főhősök. A csatorna mélye helyett a vízköpő igazságosztók itt felhőkarcolók szélén figyelik a hatalmas metropolisz mindennapjait, hogy lecsapjanak a megtévedt bűnözőkre.

Valamikor réges régen: én és a szülinapi ajándékom, egy Gargoyles-játékfigura.

A Gyűrűk Ura - A Gyűrű Szövetsége (2001)
Rendezte: Peter Jackson

Magasan a kedvenc részem a három film közül, mely talán a leginkább inspirálta  a BERONIS-trilógiában helyet foglaló Glarkenlegenda és Mortimasz történetét. A Gyűrűk Ura elképesztő vonzerejének okát a történelmi hangulaton, a hiteles karaktereken és a remek történeten túl talán maga az író, J. R. R. Tolkien fogalmazta meg a legjobban: "Azt hiszem, A Gyűrűk Ura varázsa abban rejlik, hogy a háttérben időnként felntűnik a történelem egy-egy darabkája; olyasmi ez, mint amikor egy messzi szigetet vagy egy távoli város tornyát pillanjuk meg, amint egy pillanatra kivillan a ködből. Ha elérjük, oda a varázslat, hacsak nincsenek a távolban további elérhetetlen célok." Ezt az idézetetet írói hitvallásom egyik fő szabályává tettem, és szem előtt is tartom, valahányszor csak egy újabb röténet írásába kezdek.

Vissza a jövőbe! I.-II.-III. (1985-1989-1990)
Rendezte: Robert Zemeckis

Robert Zemeckis mindig is értett az egyedi hangulatú filmek készítéséhez. A Vissza a jövőbe! filmek a hatvanas évekbe kalauzolnak el minket, mely rég letűnt korszak George Lucas American Graffiti című filmjének sikere után jött újra "divatba" a mozivásznon. Személy szerint én igencsak rajongok e korszak stílusa és design-ja iránt, az art deco például a Tim Burton-féle Batman-filmek és az animációs sorozat képi ábrázolásának egyik fő stílusjegye. A Vissza a jövőbe!-filmekben azonban akármilyen korszakban is járunk,a díszletek, a háttér, a színes és élénk kosztümök, a színészi játék mind egy egyedi atmoszférát keltenek. Talán ez a trilógia az egyetlen olyan franchise-kedvenc, melybe Hollywood utólag sem piszkált és rondított bele (rejtély, hogy miért), ellentétben a Terminator, Indiana Jones, vagy a Star Wars-filmekkel.

Roger nyúl a pácban (1988)
Rendezte: Robert Zemeckis

Újra Zemeckis, újra a hatvanas évek hangulata, újra az art deco... ha ezek mind így összeállnak, abból csak jó sülhet ki. Egyedi stílusú, remek atmoszférájú film, mely a témájában hordozza a valóság és a fikció határainak összemosódását, mely a BERONIS-trilógiának is az egyik központi témája. A lecsúszott magánynomozó-főhős, mint a filmnoir műfaj egyik kedvelt alakja Vakember egyik fő inspirációs forrása is volt. A megrajzolt "Firkanegyed" világ helyszínein, háttérképein szinte incs olyan milliméter, ahova ne lenne valami parányi részlet, valami apró érdekesség elrejtve.

Rémusz bácsi meséi (1946)
Rendezte: Wilfred Jackson

A fantázia és a valóság összemosódásának témája újra megjelenik ebben a klasszikus, elfeledett, egyedi hangulatú Walt Disney-filmben.

Mary Poppins (1964)
Rendezte: Robert Stevenson

Fantázia és valóság összemosódása, harmadszorra is. A máig népszerű Mary Poppins többek között egyedi látványvilága miatt vált az egyik legkedvesebb filmemmé. Annak idején a Walt disney studió számos remek élőszereplős filmet készített, melyek szinte mind nagy kedvenceim (és a tévé rendszeresen adta is őket annak idején): a Kicsi kocsi-sorozat, Elliot, a sárkány, Vasakarat... csak néhány cím a sok közül.

Alice Csodaországban (1951)
Rendezte: Wilfred Jackson

Valóság és fantázia összemosódása negyedszer: Lewis Carroll klasszikus történetének Disney-féle feldolgozása, mely gyermekkorom nagy kedvence volt egyedi látványvilága, és a főhős remekül átérezhető elveszettségérzése miatt. Az én "Alice-om" végül Ginen Beronis lett, akinek Megapolisz végtelen útvesztője egyfajta futurisztikus Csodaország is egyben.

101 kiskutya (1961)
Rendezte: Wolfgang Reitherman

Talán ez az a Walt Disney-rajzfilm, amelyet gyerekként a legtöbbször láttam, és szinte azon nyomban kedvencemmé vált egyedi stílusával, remek karaktereivel és zseniális humorával. Horace és Jasper, a két ügyefogyott bűnözőpáros az egyik legszórakoztatóbb Stan és Pan duó, akiket valaha láttam, és mind a mai napig megmosolyogtatnak.

Folyón keresztül jutunk el London nagyvárosából a vidéki tájakra... a motívum, ami a Megapoliszi álmok olvasóinak is ismerős lehet... A motívum, melynek felismerése csak egy nemrégi újranézés alkalmávál következett be.

Micimackó (1977)
Rendezte: Wolfgang Reitherman

Sokunk gyermekkorának egyik meghatározó alakja, a "csacsi öreg medvebocs", aki a BERONIS-mitológiában szereplő Blú történetének egyik fő inspirációs forrása volt. A Disney-rajzfilm remekül adta át a történet atmoszféráját, egyedi hangulatát, csakúgy, mint az imádott Disney-délután keretei között vetített rajzfilmsorozat is, melynek minden részét megnéztem. Az 1977-es rajzfilmnek sok-sok évre rá, 1997-ben készült egy folytatása is, Micimackó visszatér címmel, mely szerintem szintén nagyon jól sikerült.

Mentőcsapat a kenguruk földjén (1990)
Rendezte: Mike Gabriel

A mese, melyet anak idején moziban élvezhettem végig, és gyermekként az egyik legmeghatározóbb mozis-élményem volt. Bernard és Bianka történetének második része jóval monumentálisabb előadásmódot kapott: gyönyörű képek, csodálatos (ausztrál) tájak, remek zene, emlkezetes karakterek, köztük az egyik legemlékezetesebb főgonosz Percival C. McLeach személyében, akit a híres amerikai színész, George C. Scott külsőségei alapján rajzoltak meg, és az ő hangja is szólaltat meg. Bianka eredeti, angol hangját egyébként a magyar származású szinésznő, Eva Gabor szolgáltatja. A történet főszereplője Cody, az állatok nyelvén is beszélő, jószívű kisfiú (Mortimasz-előkép?), akinek elrablásakor a Mentőcsapat  is akcióba lendül, élükön egérpárosunkkal, Bernarddal és Biankával.

Goofy - A film (1995)
Rendezte: Kevin Lima

Mindig is imádtam a régi Walt Disney-rajzfilmek animációs stílusát, a megjelenítést, a hátterek ábrázolását, és a '90-enes évek volt az utolsó nagy korszak, mikor még minőségi, hagyományos módon készített, zseniális alkotások születtek. Goofy ikonikus karakterét szintén a Disney-délután állandó nézőjeként ismertem meg, és vált a kedvencemmé Plutóval, a kutyával, Chip és Dale-lel és a többi ikonikus krakterrel együtt. Azokban a korai verziókban Goofy még nem szólalt meg, és családja sem volt, mindez teljesen megváltozott a későbbi, Dinka banda (Goof Troop) című sorozatban, melynek egész estét rajzfilmváltozata 1995-ben készült el, és számomra ez az amerikai életmód szerinti hétköznapokat élő családos Goofy-verzió is nagyon bejött. Az ügyefogyott Goofy  egyetlen fiával, Max-szal vakációra indulnak, hogy apa és fia közelebb kerüljenek egymáshoz. A '90-enes évek Disney-rajzfilmjeinek és sorozatainak stílusa, kép- és színvilága mindig is nagy kedvencem volt, többek között ezért is lett ez a rajzfilm is a kedvencem.

+ Darkwing Duck (1991-1992)

A szórakozott szuperhős, Drake Mallard, aka Darkwing Duck köpenyes-kalapos alakja egyértelmű Vakember-előkép a gyermekkoromból. Vakember rejtélyes karaktere a Megapoliszi álmok epizódszerepe után a második kötettől egyre inkább előtérbe kerül, hogy aztán kiderüljön, a sötét jövőt szimbolizáló figura milyen kapcsolatban is áll Ginen Beronis karakterével.

Az utolsó akcióhős (1993)
Rendezte: John McTiernan

Valóság és fantázia összemosódása ötödször. Az általam nagyon kedvelt rendező (főként a Die Hard harmadik része, és e műve miatt, de a Predator első részét is ő jegyzi), John McTiernan filmje óriási bukás volt annak idején, mely Arnold Schwarzenegger karrierjében rögtön a Terminator 2 kolosszális sikere után következett. Az utolsó akcióhős aztán az évek során mégis közkedvelt klasszikussá vált, mely bizonyítja a tényt, hogy ha valami tényleg jó, az előbb-utóbb megtalálja a közönségét. Én nem így voltam vele: én már az első megtekintés után imádtam. Remek helyszínek (főleg a film elején látott ódon Pandora mozi épülete... beszélő név!), tucatnyi kiváló karakter (Charles Dance, F. Murray Abraham), emlékezetes szövegek, a látványvilág, minden adott ebben a filmben, így nem csoda, hogy azonnal az egyik kedvencemmé vált. A számtalan filmben elrejtett apró kameó pedig tovább fokozta a lelkesedést: hiszen megjelenik benne Sylvester Stallone, a Terminator 2 folyékony fém főgonosza, Shakespeare Hamlet-je egy "kicsit" más verzióban, és emellett Arnold Schwarzenegger még saját sztár-státuszát is kiparodizálja.

Mission: Impossible II. (2000)
Rendezte: John Woo

Az akciófilm műfajának koronázatlan királya, John Woo legelőször a zseniális Rés a pajzson című filmmel vált a kedvencemmé. Már ott látszott, hogy a kínai származású rendezű remekül ért a művészi módon megkomponált, felejthetetlen akciójelenetek vászonra viteléhez. A Rés a pajzson remek filmzenéjét az a Hans Zimmer szerezte, aki a Mission: Impossible II. soundtrackjéért is felelős, és természetesen mint mindig, ezúttal is maradandót alkotott (gondoljunk csak az Injection című számra). A magányos hős és ellenfelének mítikus csatája kerül bemutatásra az M:I második részében is, mely John Woo szinte összes filmjének fő témája, és e filmjénél mind szakértelemi, mind művészi szempontból meg is kapott mindent, hogy vízióját a lehető legtökéletesebb formában kivitelezhesse. Csak azt sajnálom, hogy annak idején nem a moziban néztem meg ezt a filmet...

Gonosz halott II. - Halott vagy hajnalra (1987)
Rendezte: Sam Raimi

A Gonosz halott-trilógia filmjei közül a kedvenc részem. Sam Raimi zseniális horrorfjei iránti rajongásomról már írtam a Hogyan inspirált az Evil Dead: Gonosz halott-széria? című cikkemben. Mit is adhatnék még hozzá? Aki megnézi a filmből kiválogatott képeket, azt hiszem rájön, mitől is olyan egyedi az a látványvilág és atmoszféra, amellyel ez az örök klasszikus rendelkezik:

Mennyei királyság (2005)
Rendezte: Ridley Scott

A Mennyei királyság című cikkemben részletesebben is górcső alá vettem ezt a remek filmet, mellyel a hollywood-i studiók igen méltatlanul bántak el. Középkor iránti rajongásom mellett az egyedi hangulat, atmoszféra, gönyörűen megkomponált, festői képek miatt is nagy kedvencem  Ridley Scott e remekműve.

Bor, mámor, Provence (2006)
Rendezte: Ridley Scott

Újabb Ridley Scott-klasszikus, főszerepben egyik kedvenc színészemmel, Russell Crowe-val. A gyönyörű vidéki tájakban szinte elveszik a tekintetünk, miközben egyfajta spirituális megtisztulás megy végbe a lelkünkben, melyhez hasonlót a én a hasonló témára épülő (a bor érése párhuzamban az ember testi-lelki fejlődésével, érésével) Kerülőutak című film megtekintésekor éreztem. 

A kincses bolygó (2002)
Rendezte: Ron Clements, John Musker

A Disney Studió a régi, gyermekkorunkból ismert kalóztörténeteket tette át egy modern, jövőszerű fantáziavilágba, az eredmény pedig egy egyedi látványvilágú,  igen mély (és szomorú) morális tanulságokkal is foglalkozó, zseniális mesefilm lett, a látvány túl remek filmzenével is megfűszerezve. Nem tudom, annak idején adták e a magyar mozik ezt a filmet, de ha igen, nagyon sajnálom, hogy akkor A kincses bolygót valamiért  kihagytam...

Broken Sword: The Shadow of the Templars (1996)
Fejlesztő: Revolution Software

És akkor jöjjenek a játékélmények! A Broken Sword: The Shadow of the Templars-ról már volt szó a már említett Mennyei királyság és a Hatások és fejhajtások című írásomban is. A szomorú sorsú Templomos Lovagrend utódjaiként feltűnő Neo-templomosok összeesküvése után nyomozva varázslatos helyszíneken, emlékezetes karakterekkel találkozva kell fényt derítenünk az izgalmas rejtélyekre. Egyszerűen magával ragadó az a varázslat, ahogy a játék egyszerű helyszíneket, hétköznapi karaktereket is képes rendkívül érdekessé, izgalmassá festeni. Ez az, amit én "triviális monumentalizmusnak" hívok, és a BERONIS-trilógia írása során én is igyekeztem ez a "módszert" alkalmazni.

Simon the Sorcerer (1993)
Fejlesztő: Adventure Soft

A Simon the Sorcerer kéopi világa egyértelműen óriási hatással volt rám, és ez a BERONIS-trilógia lapjain is visszaköszön. A képeket látva, és az idézeteket elolvasva azonnal megérthető, hogy miért.

A sűrű, ismeretlen erdő viszont egyre inkább vonzotta magához a lányt, aki egyre beljebb merészkedett a mohás törzsű, göcsörtös fák között... torz, kérges testükön itt-ott mintha néma arcok néztek volna vissza rá."

Ezrel leszállt a fénykör közepére, és Mortimasz körbenézett a sötét tájon. A dolgozó lényeken. A hegyes sziklákon. Az egyenetlen sziklaköveken lévő bemélyedések és kidudorodások csalóka játéka miatt néha úgy érezte, kőbe vésett emberi arcok bámulnak vissza rá."  

Star Wolves (2004)
Fejlesztő: X-bow Software

Egy nem annyira ismert játék, és különösebben nem is kiemelkedő jelentőségű. Az egyetlen, ami miatt mégis be tudott vonzani magába, az az egyedi atmoszférája volt, illetve világűr ábrázolásának olyan hangulatos és különleges megvalósítását láthattam, amit eddig még egyetlen egy játékban vagy filmben sem láttam. Gyönyörű színek, az "univerzális magány" szomorkás hangulatát keltő varázslatos fények a sötét világűrt is festői szépségűvé teszik.

StarCraft (1998)
Fejlesztő: Blizzard Entertainment

A játék, ami előtt órákat ültem, és amelyet nek évekkel később az összes Magyarországon megjelent regényváltozatát is megvettem, néhány nap leforgása alatt kiolvasva őket. A játék igen erőteljesen épít az Alien-filmek hangulatára, talán nem is véletlen, hogy a játék végi stáblistán a speciális köszönet rovatban ott van  többek között James Cameron neve is. A világűr birtoklásáért folyó, emberek, protossok és zergek elsöprő erejű háborújának története szinte már a megjelenés pillanatában klasszikussá vált.

Batman: Vengeance (2001)
Fejlesztő: Ubisoft

A játék, melyet majdnem szinte egyhuzamban vittem végig. Egy éjszaka kezdtem el, és mikor legközelebb a redőny felé sandítottam, az már a reggeli nap fényében világított. A Batman: Vengeance a kedvenc Batman: The Animated Series évadom  megújult stílusában készült (negyedik, The New Batman Adventures), és ez már elég is volt arra, hogy teljesen elvesszem a világában.

Mortal Kombat I. - II. - III. (1992, 1993, 1995)
Fejlesztő: Acclaim Entertainment

Mai csúcstechnológia ide vagy oda, számomra az első három Mortal Kombat-játék jelenti mind a mai napig az igazi "Mortalélményt". Ez volt az első olyan játék, amelyért valóban rajongtam, de sokakkal ellentétben én főként nem a véres verekedések miatt imádtam ezt a sorozatot: a rengeteg színes és rejtélyes pálya és karakter mögé bármilyen saját sztorit beprojektálhattam (mivel akkoriban angolul még semennyire sem tudtam), és ez minden bizonnyal hozzájárult élénk fantáziám kialakulásához. Később, amikor már többet megtudtam a játék világáról, saját füzetett vezettem, amelybe mindent lejegyeztem, hiszen rendkívül magával ragadott ez a dimenziókapukkal, különböző izgalmas világokba vezető portálokkal és átjárókkal, rejtélyes mágiával teletűzdelt univerzum, melynek hatása minden bizonnyal a BERONIS-trilógia karaktereiben (Vego El-Thor, Drenezhaar) és történetében is jól érzékelhető lesz majd a rajongók számára. Ahogy a játékokból készült 1995-ös filmváltozatban mondják: "A Mortal Kombat az életről szól, nem a halálról." Valóban így van.

Terminator: Future Shock (1995)
Fejlesztő: Bethesda Softworks

Terminator-rajongóként, imádva az első két film különleges képi világát, szinte azon nyomban a Future Shock rajongója lettem, amint megláttam, hogy stílusában és atmoszférájában milyen jól sikerült megőrizni a filmek egyedi hangulatát. A játék szürkés, monokróm képi világa, illetve a filmzenéből átvett zenei motívumok mind megteremtik azt az egyedi Terminator-hangulatot, amelynek létrehozásával a T2 után egyetlen filmes folytatási kísérlet sem tudott megbírkózni.

További érdekességek:

Azok a régi szép idők...
(https://www.beronis.hu/l/azok-a-regi-szep-idok/)
Hatások és fejhajtások

(https://www.beronis.hu/l/hatasok/)
A gyermekkori kedvencek sötét végzete
(https://www.beronis.hu/l/a-gyermekkori-kedvencek-sotet-vegzete/)
Gótikus metropolisz
(https://www.beronis.hu/l/batman-animated/)
Hogyan inspirált az Evil Dead: Gonosz halott-széria?
(https://www.beronis.hu/l/the-evil-dead-gonosz-halott/)
Mennyei királyság
(https://www.beronis.hu/l/mennyei-kiralysag/)