Kovidos lettem

05/12/2021

Igen, sajnos engem is utolért a világjárvány, és sikerült elkapnom a vírust.

A munkahelyemet igencsak megtizedelte a COVID, és mind a mai napig nagyon sokan kiesnek. Szerencsére nincs komolyabb bajom, egyszerű megfázás tüneteim voltak. A legelső nap egyszerű láz jelentkezett nálam, pedig amikor felkeltem korán reggel, még jól voltam. Még mondtam is magamban, milyen jól, kipihenten ébredtem, mert előző nap sikerült időben lefeküdnöm. 

Aztán útközben sem jelentkezett nálam semmi különös tünet. Amikor beértem a munkahelyemre, és elkezdődött a munka, akkor kezdtem furán érezni magam, és pár óra múlva felismertem, hogy lázam van. Akkor még nem kerítettem nagy feneket a dolognak, eszembe sem jutott a COVID. Nem is nagyon kerültem közeli kontaktba senkivel, így arra gyanakodtam, csak szimpla hőemelkedésem van, néha elő szokott velem ilyen fordulni, aztán ahogy jött, úgy el is múlik.

Azt a napot még végigcsináltam, sőt, mivel lehetőség is van rá, elmentem egy COVID-tesztelésre, mivel a munkahelyen van erre lehetőség. Már régóta el lehet menni, de mindig visszautasítottam, hiszen már nagyon régóta nem járok sehova a munkahelyemen kívül, otthon vagyok, és a BERONIS-on dolgozom. De valamiért most bennem volt a kisördög, hogy megnézetem magam, és biztosra megyek.

A műszakom végén el is mentem. Egyszerű gyorstesztről van szó, az orron felnyomnak egy pálcát, elég kellemetlen. Pár perc múlva meg is volt az eredmény: nem vagyok kovidos.

Megörültem. Aztán másnap se múlt el a lázam, és kiderült, hogy akivel egy dolgoztam kollégám, kovidos lett, és be sem jött dolgozni. Mivel közeli kontaktként voltam feltüntetve, kérték, hogy én is maradjak otthon, és csináltassak egy PCR tesztet. El is mentem, rövidre vágva a sztorit, és ott kiderült, hogy igen, pozitív lett a tesztem.

Mondanom sem kell, a magyar egészségügyben igen nagyot csalódtam, és nem csodálkozom, hogy az elsők vagyunk a statisztikai adatokban. Ami ebben az országban megy, az katasztrófa. A háziorvosom nem gyanakodott kovidra, mivel csak náthás tünetekre nem hívhat ki tesztelőt. Csak később mondtam el, hogy elment a szaglásom és az ízlelésem is... ez lehet az én hibám volt. Nem gondoltam, hogy ez olyan fontos infó lehet, mivel amikor megfázom, gyakran elmegy a szaglásom és az ízlelésem is. Akkor volt ez gyanús, mikor már több ideje tartott ez az állapot, és még mindig nem jött vissza sajnos egyik sem. Most már több, mint egy hete otthon vagyok.

Amikor a háziorvossal beszéltem telefonon, egy sürgősségi számon hívtam fel őket. Először azt szerettem volna, ha ők hívnak ki egy tesztelőt, vagy legalábbis adnak egy beutalót. De mivel rendelési időn túl hívtam őket, nem segíthetnek. Egyébként sem biztos, hogy kovid, várjak még pár napot, és ÉN szóljak vissza. Én vagyok a beteg, a kovidos, szóljak én, nyilván, nehogy már értem bármit is tenni kellene, hiszen alig pusztítja ez a járvány a világ lakosságát.

Ja, és hétvégén egyáltalán ne is telefonáljak, mert akkor (ha képes vagyok rá), nekem kell közvetlenül a mentőket hívni, mert hétvégén a háziorvos semmit sem tehet.

Nagyon jó.

Ezeken végig menve már  nem csodálkozom, hogy elsők vagyunk. 

És hol van még a vége...

Nagyon optimista a hangulat, nyílnak a helyek, és szörnyű látni, hogy az emberek, mint az agyhalott birkák, sáskaszerűen megszállták a szórakozóhelyeket, üzleteket. Semmi elővigyázatosság. A kormány is nagyon sumákol, lejjebb vitték a tesztelési pontok számát, így a hirdetményekben is arról tájékoztatnak, hogy kevesebb a fertőzött... PERSZE, MIVEL MÁR NEM MŰKÖDIK ANNYI TESZTELŐÁLLOMÁS! Közeleg az EB, kell a pénz, igaz?

De legalább sumákba működhetne néhány tesztelőállomás, így hogy fog a kormány hiteles számok birtokába jutni? Az indiai mutáns valószínűleg nemsokára eléri az országot, és sokak szerint ezek az ellenszérumok az ellen nem is védenek... legalábbis ezeket a rémhíreket olvastam, nem tudom, hogy igaz e vagy sem. De erről a kovidról is annyi ellentétes véleményt olvasni, hogy már fene tudja, mi igaz, mi nem... nekem egy nagy sötétben tapogatózásnak tűnik az egész.

Magyarországon meg főleg így van, ahol amúgy is nemzeti sportot űzünk abból, hogy leszarjuk egymást... még háziorvosi szinten is, ahogy feljebb írtam.

Azt is hallottam, hogy más országokban az orvosok hívják fel a lakosságot, hogy hogy vannak, javult e az állapotuk, stb. Itt ilyenről álmodni se lehetne. Egy haverom volt oltani a napokban, Budapesten a Blahán, és megdöbbenve mesélt róla, hogy a sátrakban egymás hegyén-hátán tülekednek az emberek, semmi biztonsági távolság, semmi fegyelem.

Tartok tőle, hogy ahogy így egymásra engedték az embereket a közelgő EB miatt, a java még csak most következik, főleg ha az indiai mutáns elér ide, ami ellen még vakcina sincs.

Nem gondoltam volna, hogy én is elkapom majd ezt a vírust, ha belegondolok, hogy még az egész hisztéria legelején csak egy lufinak gondoltam ezt az egészet, valami újabb parasztvakítás, amivel a média operál és az embereket hülyítik. Aztán mikor már kézelfogható közelségben volt az egész, sokakat megkérdeztem, hogy ismernek e olyat, akik elkapták ezt a vírust, mert hallom a statisztikai adatokat, de senkit sem ismerek, akik tényleg elkapták volna.

Mint annak idején, mikor az embereknél afelől érdeklődtem, ismernek e olyat, aki író vagy kiadott már könyvet. Ezek az emberek mindig olyanok, hogy valakinek a valakijének a valakije talán halott ilyenről, de sosem találkoztak még ilyennel.

Mostanában kevesebbet is posztolgattam a BERONIS facebook oldalán, volt néhány nap, amikor eléggé mélyponton volt a lelkesedésem. Néha ez az ország teljesen a padlóra tud küldeni. Az egész mentalitás, hozzáállás, ez a sok agyhalott, aki itt él... lásd az előző, vonatozós videót. Hol vannak ezeknek az embereknek a szüleik? Hol van egy csöppnyi együttérzés vagy szolidaritás, a sok halálozás és megbetegedés miatt, amiért világszinten vezetjük a statisztikát?

Néha azt gondolom, egy nálunk jóval életképesebb nyugati országnak kellene ide jönnie (magyaros messiásvárás), és igenis nyíltan gyarmatosítsa ezt az országot, mert nekünk nem megy, rá kellene már döbbeni. Igaz, ki a fenének kellenénk... senkinek. De rá kellene döbbenni, hogy nem értünk hozzá, nincs meg hozzá a polgárság, a rendszer, a hozzáállás, semmi. Egy óriási sötétség van itt, egy fantomzóna. Sokan képesek nagy Magyarországért rimánkodni... de ha ezt a csöppnyi kis országot is képtelenek vagyunk igazgatni és fenntartani, akkor mit kezdenénk a Trianon előtti országgal?

És itt nem a politika a hibás. Egyszerűen a nép alkalmatlan mindenre. A munkára is. Pedig munka igen is van, nem is értem, hogy lehet még mindig ilyen nagy a munkanélküliek aránya. Bárhol dolgoztam az utóbbi időben, vagy akár régebben, mindenhol ez a nyomasztó emberhiány volt a probléma. Akár az Auchan-ban, ahol régebben dolgoztam, vagy később telefonos operátori állásaimban, akár most. 

A szórakozóhelyek és kocsmák pedig mégis tele vannak állandóan, bármerre is megyek. És ez a szomorú. A COVID jótékony hatása az lehetett volna, hogy rendet tesz talán a fejekben, és a selejt ha kell, igenis hulljon el... de minden ugyanúgy folytatódik, ahol előzőleg abbamaradt.

Ez a mi tragédiánk.

Szerencsém van a BERONIS-szal, mert ez egy olyan küldetés, amit nem tudok nem csinálni. Ez erőt és célt ad nekem. A legutóbb már posztoltam, de még mindig nem vagyok az igazi, vissza kell szereznem az ihletemet, ami pár nap alatt elpárolgott. Pedig egy nagyon jó szériában voltam benne, amíg meg nem tudtam, hogy COVID-os vagyok. Igazából örülnöm kellene, hogy csak enyhe tünetekkel jelentkezett nálam, és nem kerültem életveszélybe, kórházba se kellett mennem emiatt... és remélhetőleg nem adtam át senkinek, főleg anyukámnak nem.

Szép lassan vissza fogok térni, és felveszem a fonalat, amelyről letérítettek.

Addig is álljon itt végezetül a legutóbbi facebook-posztom, zárszóként. Az idézet egy könyvből van, amit jelenleg olvasok, ihletforrásként. Roger Crowley Az elátkozott torony című könyve, és a keresztes háborúkról szól, ami az egyik kedvenc témám, és nagyon érdekel. A könyv témája Akkó erődjének eleste, és a keresztes háborúk vége. Eddig nagyon jó könyvnek tűnik... talán fel is tudok egy-két dolgot használni belőle a BERONIS számára is.

Ez az idézet azonnal megfogott, és azonnal tudtam, hogy közzé kell tennem... még ha szomorú tendenciaként tapasztalom, hogy csak a könnyedebb, "ökör-posztok" azok, amelyek populárissá válnak és elterjednek (A Csuja Imre-vicc videó már EGY MILLIÓS NÉZETTSÉGNÉL JÁR!), míg a tartalmasabb, komolyabb posztokat alig nézi meg valaki.

És ez nagyon szomorú, mert a megtisztulásnak még a távoli árnyképe sem sejlik így fel előttünk, és úgy látszik, egy pusztító világjárvány is kurvára kevés, hogy itt valami változzon a fejekben. És ehhez valami polgári mozgalom, összefogás kellene, hogy kialakuljon, de a nyugattal szemben sajnos erre a magyarság teljesen alkalmatlan.

Most már biztos.

Az idézet pontosan illik ránk.

"Egyetlen engedelmes rabszolga többet ér

háromszáz fiúgyereknél;

mert az utóbbi atyja halálát lesi,

míg az előbbi hosszú életet kíván urának."

Talán elolvassa valaki, bár ez is egy olyan dolog, amit mindenki tud már, és a BERONIS első kötetében is megírtam.

De nem várok már semmilyen csodát. Ilyenek vagyunk, mi magyarok, és ilyenek is maradunk.

Az alapanyagról: A Siyasatnama (avagy a Kormányzás Könyve) a kormányzati vezetésről és magatartásról szóló terjedelmes előírás-gyűjtemény, mely 1086 és 1091 között íródott. Magyarul sajnos kevés forrás található róla. A mű szerzője az a Nazim ül-Mülk (Nizam al-Mulk), aki több mint 30 évig volt a Szeldzsuk Birodalom két egymás követő uralkodójának minisztere. A Szeldzsuk Birodalom határai ebben az időben Indiától egészen Egyiptomig húzódott.

Ez az, amit a BERONIS-ban úgy fogalmaztam meg, Irvin Barlow szájába (vagyis inkább tollába) adva, hogy 

"Az emberiség a fejlődése során eljutott oda, hogy már megköveteli a saját elnyomóját."

Ebből a szempontból mi magyarok már réges-rég eljutottunk oda, és hajlandóság sincs bennünk a változásra. A jövő generációjában nincs reményünk, mert a szülők ugyanazokat a hibás mintákat adják tovább, és ugyanúgy eltanulják hogy lehet kummantani, elkerülni a munkát, és tartalmatlan, szelfikészítésben gazdag életet élni.

Nagyon kíváncsi vagyok, hogy fognak alakulni az elkövetkező hónapok, és hogy az indiai mutáns valóban olyan szörnyű pusztítást ígér, mint amit jósolnak.

Mert akkor igencsak nehéz idők várnak még ránk.