Rae Anne Corzek és a különdíj: egy kis érdekesség a múltból

03/25/2019

Régi jegyzeteim között böngészve kezembe akadt egy boríték. A Katapult Film-től jött, még 2005-ben, és arról értesítenek, hogy szinopszis pályázatukon különdíjat ért el az írásom. Bár az az időszak nem sok kellemes emléket idéz fel bennem, mégis e levél láttán egy aprócska mosoly jelent meg az arcomon.

A Katapult Film pályázatára való felhívást a Filmvilág magazinban pillantotttam meg, mely magazinnak mind a mai napig nagy imádója és rendszeres olvasója vagyok. Imádom a filmeket, és szerintem a FIlmvilág az egyetlen olyan filmművészeti folyóirat Magyarországon, ahol tényleg színvonalas írások és kritikák jelennek meg, ellentétben a többi, inkább propaganda- és reklámcélokat betöltő lapokkal.

Ma már az interneten számtalan rendkívül jó filmkritikával foglalkozó műsort lehet találni, de akkoriban ez még nem volt így.

A pályázatra rövidfilm-forgatókönyveket lehetett beküldeni, maximum 5-10 oldal terjedelemben, ha jól emlékszem.

Először nem is akartam jelentkezni erre a pályázatra, mert azt gondoltam, minden bizonnyal már az elején minden le van "zsírozva", és már előre lehet tudni, kiknek fogják a díjakat kiosztani, így amikor megjött az értesítő a különdíjról, mondani sem kell, igencsak meglepődtem. 

Hogy mi volt az írás, amivel jelentkeztem? A szinopszis-forgatókönyv címe "Anna a nagyvárosban" volt. Egy fiatal lányról szólt, aki egy apró vidéki faluban él, majd onnan felkerül a nagyvárosba, Budapestre, ahol aztán... Igen, ez volt az a történet-kezdemény, melyet később is megőriztem, módosítgattam, fejlesztettem, és így ez a szinopszis lett végül a magja Rae Anne Corzek történetének.

Így vált ez a néhány oldalas szinopszis a Megapoliszi álmok részévé, ahova természetesen sokkal jobban beleillett, elsősorban a természetfeletti erők megjelenése és jelenléte miatt. Brink Jones vészkórságtól fertőzött lelke leúszik a Iolwyn-folyón, és lebolyong Vronsy-ig, ahol a helyi kislány, a különös képességekkel megáldott (vagy megvert) Mara Harris lesz a következő áldozata. Innentől kezdve a patak ezen szakasza, a zuhogó-résznél, ahol a gyilkosság történt, különös, megmagyarázhatatlan jelenségek színhelyévé válik, és aki véletlenül ellátogat idő, mindig magával hoz onnan "valamit"... valamit Brink Jones-ból.

E természetfölötti elem lehetőséget adott Rae Anne Corzek tetteinek elmélyítéséhez, hiszen ő is ott járt a zuhogónál, és bizonyos fokig ő is elhozta onnan a vész-kórt, ami különös tettekben nyílvánul meg. Ehhez még csak hozzájön Ginen Beronis-hoz hasonló, AcremCity iránt érzett megszállottsága (ez már így két megszállottság, mely csak erősíti egymást), és az ebből fakadó kényszer, hogy bármire képes, hogy megragadjon a hatalmas centrumkörzetben. Bulik bulik hátán, a város magápaszippantja, és ez sajnos összehozza különös, kétes múlttú (és jelenű) emberekkel is, ahogy ez a Megapoliszi álmokból ki fog derülni. 

Nem feltétlen Rae Anne Corzek ismerkedik meg velük ezekben az öntudatlan pillanatokban.

Hanem a benne lévő Brink Jones, aki valahol végig ott motoszkál azoknak az embereknek a lelkében, tudatalattijában, aki ellátogatott arra a helyszínre... 

Mara Harris halálának helyszínére.

De a többit majd a regényből...

Azóta nem tudom, vajon mi lehet a Katapult Film-mel, az interneten nem sok mindent találtam róluk. Mindenesetre nagyon köszönöm nekik utólag is ezt a lehetőséget, mert abban a számomra igencsak sötét és borús időszakban ezzel hozzásegítettek egy kis örömforráshoz, amire azért jól esik visszagondolni.

Egy jó lecke volt ez számomra, hogy sosem szabad feladni az álmodozást.

Ti se tegyétek. Ha láttok bármilyen hasonló pályázatokat, érdemes próbálkozni, mert ezek a kis pozitív élmények adják azt az üzemanyagot, melyek továbbsegítenek azokon az periódusokon, mikor olyan gondolatok kísértik az embert, hogy "minek csinálom, úgysem fog senkit sem érdekelni..." Velem is sokszor volt így, és mind a mai napig előfordul, sajnos ez elkerülhetetlen.

Ilyenkor bármilyen apró biztatás rendkívül jól tud esni, ha pedig maga a szakma ismer el, az már tényleg több, mint csodálatos... és ad egy kis lökést, hogy talán mégis érdemes azzal az adott dologgal foglalkozni. 

Csak olykor merni kell álmodozni.

És haladni tovább előre.

Ahogy Ginen Beronis mondaná: "Végig az útszélen..."