Matolcsy György: Amerikai Birodalom (szemelvények)

10/01/2020

Matolcsy György zseniális könyve remek és rendkívül közérthető összefoglalója a napjainkban megfigyelhető világfolyamatoknak. Már többször is megemlítettem, hogy mennyire nagy hatást gyakorolt rám ez a mű, és mennyire jól átláthatók általa a világban zajló folyamatok. Fontos inspiráció számomra ez a könyv, és a BERONIS megírásakor AcremCorp óriási vállalatbirodalmának megalkotásában is nagy támaszom volt ez a mű... a Megapoliszi álmok utolsó fejezetét éppen Matolcsy György könyvének tiszteletére neveztem el így:  "Acrem, a Birodalom".

Matolcsy a könyvében kitér a múltra is, de nem megy bele felesleges részletekbe, éppen csak annyira tárja fel a múltban gyökerező szálakat, hogy ezáltal jobban megértsük a jelen korban zajló politikai, gazdasági, és minden egyéb folyamatokat.

Ajánlom mindenkinek ezt a remek könyvet, de főleg olyanoknak, akik jobban át szeretnék látni világunkban zajló látható, és nem látható folyamatokat.

Álljon itt néhány apró részlet a könyvből, melyek láttatni engedik Matolcsy György lényegre törő, rendkívül jól érthető, feltáró írói stílusát, mely könnyedén magával ragad olyanokat is, akik esetleg nem érdeklődnek jelen korunk politikai és gazdasági folyamatai iránt (amit én egyébként nagy bűnnek tartok, hiszen kötelességünk a tájékozódás). 

Ez a könyv egy remek tudásanyagot adhat mindenki számára a tisztánlátáshoz, valamint a jövőbe látáshoz, mivelhogy (ahogy az alcím is jelzi) Matolcsy könyvében a jövő forgatókönyvei is a szemünk elé tárulnak.

Egy olyan jövőé, melyben majd AcremCorp és Megapolisz igen kézzelfogható víziói és rémlátomásai is nagyon könnyen valósággá válhatnak...

Korunk világhatalma az Amerikai Egyesült Államok. Amerika már a születésének pillanatában - az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és az amerikai alkotmány megszületésének pillanatában - magában hordozta a későbbi világhatalom szellemi csíráit. Amerika alapító atyái a szabadság és a fény birodalmát szerették volna felépíteni Amerikában és Amerikán keresztül a világban. Az elmúlt mintegy kétszáz évben Amerika minden történelmi fordulópontján egy lépéssel közelebb került mai világhatalmához. Történelme a hódítás történelme, amelyet döntően gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi eszközökkel ért el, kisebb részben katonai vagy politikai eszközökkel. Amerika valójában korunk legerősebb nemzetállama, ahol a nemzeti nyelv, a nemzeti érzés, a nemzeti kultúra és a nemzeti érdekérvényesítő erő egységes nemzetté és nemzetállammá fűzi össze a különböző származású, élethelyzetű és gondolkodású amerikaiakat. Az Amerikai Birodalom igazából a nemzetállam sikerét jelzi, az érzelmileg és közös értékekkel összefűzött szabad egyének egységes amerikai nemzetként való működésének sikerét.

Az Amerikai Birodalom kemény és puha eszközökkel irányítja világunkat. A kemény eszközök közé tartozik a politika és a katonai erő, a birodalom által folytatott gazdasági és pénzügyi hadviselés eszköztára, valamint a mindezt megalapozó hírszerzés. A birodalom által használt puha eszköztár alapvetően a szellemi élet, a kultúra, a média és a divatok terén működik. Az amerikai filmek, hírek és médiatartalmak, az amerikai értékek és gondolatok, az amerikai életmód és magatartásminták egyaránt a puha hatalom gyakorlásának eszközei. A puha hatalom valószínűleg még fontosabb a birodalom összetartásában, mint a kemény eszköztár politikai, katonai és más eszközei. A puha eszköztár elemeit folyamatosan és mindenhol alkalmazza az Amerikai Birodalom, ezzel szemben a kemény eszközöket időben és térben pontszerűen.

Amerika eddigi történelme során folyamatosan háborúzott, valójában - mint a Római Birodalom - a háborúk teremtettek belőle birodalmat. Amerika ma is háborúzik, hiszen folyamatosan visel hírszerzési, katonai, politikai, valamint gazdasági és pénzügyi háborúkat a világ meghatározott pontjain. Bár a háború folyamatos, de nem mindig és mindenhol tapasztalható működési formája a birodalomnak, szemben a puha eszköztár életformát, gondolkodást, szellemi-kulturális értékrendet, híreket, információkat és médiatartalmakat meghatározó működésével, ami térben és időben folyamatos.

Ma Amerikában a médián, elsősorban a televízión keresztül megy végbe az értékek, érdekek és magatartásminták rejtett összehangolása. Minden egyórai televíziónézés nagyjából 10 százalékkal csökkenti a legtöbb társadalmi tevékenységet. A televíziónézéssel nem férnek össze a közért vállalt feladatok, a jótékonykodás, az intenzív társadalmi kapcsolatok, azonban erre már nincs is szükség. A sok civil tevékenységből és szervezetből sokszor jöhetnek olyan kezdeményezések, amelyek a központi hatalom érdekeivel, mögötte az új arisztokrácia érdekeivel ellentétesek. A "központi hatalom" egyszerre jelenti a kormányzatot, a politikai elitet és magát a médiaelitet. Az arisztokratikus politikai berendezkedést jelentős mértékben a média alakította ki és tartja fenn. A média felértékelődött, mert csupán rajta keresztül lehet ugyanazt a gondolatot egyszerre az amerikaiak tömegében a fejében elültetni, ezt korábban a hagyományos közösségek és a társadalmi szervezetek végezték, ma a média. Mivel az embereket egyre kevésbé fűzik össze szoros és tartós kapcsolatok, ezért kell egy új nagy közös lánc: ez a média. Úgy tűnik, mintha a médiában nem a hírek és az üzenetek, hanem a szórakozás vette volna át a szerepet.

A nézőket a televízió otthon lehorgonyozza, így közömbösek, izoláltak, és központilag irányíthatók lesznek. A tévénézés "könnyű" tevékenység, alacsony energiaszintet kíván, szemben a társadalmi tevékenységek sok kötelezettséggel együtt járó és sok energiát igénylő "nehéz" tevékenységeivel.

Az ember genetikai állományában van rögzítve az együttműködés igénye és képessége. A mai ember elődei kétszázötvenezer évvel ezelőtt a kelet-afrikai szavannákon 150-200 fős csoportokban éltek, amelyekben a feladatok megosztása és az együttműködés döntő forrása volt a fennmaradásnak, tehát a sikernek. Az emberi történelemben mindig különböző hálók és hálózatok alakultak ki, amelyekben együttműködtek az egyének és közösségeik. Legyenek azok falvak vagy városok, régiók vagy országok, nemzetközi szervezetek vagy nemzetállamok, hadseregek vagy vállalkozások, minden esetben szervezett hálózatokban működnek együtt az emberek csoportjai.

A tudás alapú gazdaság és társadalom abban különbözik az összes megelőző formától, hogy benne elsősorban nem hierarchikusan szervezett hálókat és hálózatokat találunk, hanem azok horizontálisan szerveződnek. Ezek valódi hálók és hálózatok, mert nincs középpontjuk, így mindenki lehet középpont és irányíthatja a háló működését, és mindenki lehet partner ebben az együttműködésben. A hálózati gazdaság és társadalom természetesen alakul ki az információ és a tudás felértékelődése során, mert a tudás attól gazdagodik, hogy megosztják, így minél sűrűbb és nagyobb az információs és együttműködési háló, annál gyorsabban bővül a tudás. A globalizáció és a demokratizálódás ugyancsak a hálózati szerveződések felé mutat, mert leépíti a hierarchiákat és a vertikális hatalmi kapcsolatokat.

A hálózatok kora természetesen nem jelenti az uralmi és hatalmi struktúrák eltűnését, csupán átalakulását. Az Amerikai Birodalom valójában hálókon és hálózatokon keresztül irányít, ezért mintha "láthatatlan" lenne. A birodalmi érdekek, a globális értékek és a nyugati értékrend együttes képviseletét építi fel a világ minden helyén, ahol helyi szövetségesekkel működteti az egyszerre rejtett és nyílt Amerikai Birodalmat. A katonai támaszpontok nyílt hatalmi pontok ebben a birodalomban, de az amerikai kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi érdekeket képviselő helyi elit már jobbára rejtve fejti ki tevékenységét.

__________________________
Kapcsolódó bejegyzés:

Niall Ferguson: A  tér és a torony

Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért

"Központi tézisem szerint a közösségi hálózatok mindig sokkal fontosabbak voltak a történelem során, mint azt a legtöbb történész - akik főként az olyan hierarchikus szervezetekre koncentrálnak, mint az állam - feltételezte. (...) A hierarchikusan szervezett hatalom csúcsa a XX. század közepére esett, a totalitárius rendszerek és a totális háború időszakára."

Valójában kis létszámú kisebbségek irányítják a világot, ahol a fejlett hírközlési és információs technológiák miatt egyidejűség és teljes integráltság a jellemző, és technikailag ez teszi lehetővé a világ kis pontokból történő irányítását. Ahogy a katonai technológia a pontszerű csapások elvére épül, úgy valójában az erős pontokból, kis létszámú csoportokból indulnak ki a globális tér irányítására alkalmas akciók. Természetesen a globális háló nem mindegyik pontja, valamint nem minden kisebbsége alkalmas a globális irányító szerepre. Csupán azok, amelyek képesek a "nagy fúzióra": képesek arra, hogy a tudást, a technológiát, a pénzt a hírszerzési, a politikai és katonai erőt, a gazdasági és pénzügyi erőt, valamint a szellemi-kulturális befolyást egyszerre, egy időben és koncentráltan alkalmazzák. Minél nagyobb a globális tér - a globális gazdaság fejlődése, valamint a globális gazdaságba integrált emberek számának növekedése nyomán -, annál kisebb pontokból irányítható a világ. Ez egy új globális paradoxon.

Amerika ma birodalom, sőt egyedüli világbirodalom a 21. század első évtizedében. Amerika ma látható és láthatatlan birodalom is egyben, amely politikai, diplomáciai és katonai erejével, valamint kereskedelmi és pénzügyi eszközeivel jól láthatóan irányítja a világot. Ennél is fontosabbak azonban a láthatatlan birodalom eszközei és a hatalom "puha" eszközei: a hírszerzés, a divatok, a szellemi és kulturális áramlatok, valamint a média üzenetei. Ha Amerika egyedüli világbirodalomként maradt a globális színpadon a 21. század elején, akkor alig kerülhetünk meg egy kérdést: hogyan volt képes erre?

Az amerikai vásárlók fogyasztási hajlandósága és egyre bővülő hitel-felvételei nem csupán az amerikai gazdaság erejét növelik, nem csupán az amerikai gazdaság növekedése mögötti legfontosabb forrást adják, hanem a globális gazdaság növekedésének is döntő tényezői. A gyorsan növekvő ázsiai gazdaságok - különösen Kína, India és a kelet-ázsiai tigrisek - aligha lennének képesek ilyen gyors gazdasági felzárkózásra, ha Amerika nem nyitotta volna meg számukra belső piacait. Ezek az országok a folyamatosan bővülő amerikai exporton, mögötte a folyamatosan érkező külföldi tőkebefektektetéseken keresztül modernizálják gazdaságaikat. Ha Amerika bezárná a belső amerikai piacokat az ázsiai vagy európai termékek előtt, akkor leállna a globális gazdaság motorja. Az amerikai vásárlók tehát elsősorban nem mint munkavállalók, hanem mint fogyasztók tartják fenn a globális gazdaság dinamikáját. A világkereskedelem és a globális tőkeáramlás folyamatos bővülése egyszerre oka és következménye az Amerikai Birodalomnak, és ha leállna a globális gazdaság dinamikája, akkor a birodalom hajója is léket kapna. 

A globális gazdasági dinamika, ezen belül a világkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlás bővülése folyamatosan megengedi az amerikai politikai, katonai, kereskedelmi és pénzügyi érdekek érvényesítését, de fordítva is, ezek érvényesítése tartja fenn a globális gazdaság fejlődését. Amerika ma már igen mély gyökereket eresztett a világban, ahogy a globális gazdaság dinamikusan fejlődő országai is szorosan összekötődtek az amerikai gazdasággal. Az amerikai fogyasztó döntő helyzetben van, mert vásárlásaival és fogyasztását megalapozó hitelfelvételével fenntartja a globális gazdaság dinamikáját, így magát a birodalmat. Az amerikai világbirodalom fennmaradása - a 21. század előrelátható feltételei között - nélkülözhetetlen a globális gazdasági és pénzügyi stabilitás megőrzése számára. Valójában tehát a mai új globális rend mögött, ahogy a tömeges ázsiai és európai felzárkózási sikerek mögött is, a legfontosabb tényező az amerikai fogyasztó.

Az Amerikai Egyesül Államok valójában már alapításakor birodalom volt, mert az alapító atyák fejében az új ország a szabadság és az értelem hordozója volt, és azzal a küldetéssel lépett színre, hogy ezeket az értékeket az egész világon elterjessze. Már kezdetben birodalom volt, mert már induláskor a terjeszkedésben látta küldetését. Ha a szabadságot, a magán-tulajdont és az amerikai protestantizmus értékeit kell - hiszen ez a küldetése - elterjesztenie a világban, akkor földrajzilag is bővülnie kell. Abban az értelemben is birodalom volt már a kezdet kezdetén, hogy az első telepesek egy új földrészre érkeztek, ennek birtokbavételére és benépesítésére már a birodalmi térhódítás első szakasza volt. Később, a tengerek meghódítása és a világkereskedelembe való belépés szintén birodalmi lépés volt, mert ezek nyomában jártak a piaci és a területi hódítások. Amerika már korán felismerte, hogy elsősorban nem területet, hanem piacot kell szereznie, és elsősorban nem katonai erő révén hódíthat, hanem a kereskedelem és a pénz eszközeivel.

Amerika azért válhatott birodalommá, majd korunk egyedüli világbirodalmává, mert sokat tanult más birodalmaktól. Már az amerikai alapító atyák szeme előtt ott lebegett az ókori görög városállamok kereskedelmi hatalma, majd a Római Birodalom példája. Sokat tanultak a hollandoktól, de legtöbbet a Brit Birodalomtól. Valójában a brit tanítómester okosította ki az amerikaiakat arra, hogyan lehet megszerezni és megtartani egy birodalmat. Érdekes módon, ellenfeleitől is igen sokat tanult Amerika, főként a nemzetiszocialista Németország kísérletéből, és a Szovjetunió is sok tanulsággal szolgált számára. Amerika végig tudta, hogy csak egy birodalom maradhat a világ színpadán, és az 1800-as évek utolsó harmadától kezdve már tudatosan törekedett az amerikai világbirodalom felépítésére.

Az amerikaiak megtanulták a britektől, hogy a birodalmi működés elengedhetetlen feltétele, hogy a világ lehető legnagyobb része átvegye az amerikai eszméket, intézményeket és infrastruktúrát. Amikor a britek kormányoztak egy országot, akkor elterjesztették az angol nyelvet, az angol földbirtokrendszert, felépítették a skót és az angol bankrendszert, beiktatták a brit jogrendszert, terjesztették a protestáns vallást, bevezették a különböző labdajátékokat és csapatsportokat, képviseleti gyűléseket szerveztek, és a lehető legtöbb brit szokást és divatot igyekeztek elterjeszteni a gyarmatok elitje és szűk középosztály körében. Annak ellenére, hogy a Brit Birodalom külső hódításai valójában gyarmatok voltak, mégis az angolszász egyéni szabadságeszme érvényesült. Nem rabszolgák, hanem fizetett szolgák, munkavállalók és nem teljesen jogtalan nincstelenek jellemezték a brit gyarmattartást.

A brit tisztviselők elkülönültek a gyarmati világtól és zárt közösségekben éltek, de érdekes módon, ez is tovább erősítette a szabadságot, vagy legalábbis annak illúzióját, mert meghagyták a hagyományos kapcsolatrendszert és érintkezési módokat, hierarchiákat és függőségi rendszereket a brit közösségeken kívüli gyarmati világban. Lehet úgy érvelni, hogy az egyéni szabadság gondolata elég erős volt a Brit Birodalom gyarmatain ahhoz, hogy végül levessék magukról a gyarmati jármot. India polgárjogi függetlenségi mozgalma mögött valóban az a szabadságeszme áll, amelyet az indiai gyarmattartás során az angolok nem romboltak le, és a békés engedetlenségi mozgalommal alig tudtak mit kezdeni az alapvetően békés gyarmatosításban hívő britek. Már az első angol telepesek, valamint a korabeli spanyol és portugál telepesek között alapvető különbség volt, hogy az angolok képviseleti intézményeket építettek fel, tehát nem egy örökletes arisztokrácia kormányzott az első, angol fennhatóság alatt álló amerikai-angol településeken, hanem demokratikus intézmények.

Ma már tudjuk, hogy az 1700-as évek elejétől kezdve Európában a jogi, pénzügyi és politikai intézmények fejlesztésére épült az ipari technológiák és a kereskedelem fejlődése. A britek a gyarmatokra exportálták azokat az intézményeket, és ott felépítették azt az infrastruktúrát, amely lehetővé tette a Brit Birodalom megszületését és a gyarmatosítást. A szabad költözés, a kereskedelem szabadsága, az utak, majd a vasút kiépítése, a kiegyensúlyozott költségvetés, a stabil pénz, a jogbiztonság és a kor fogalmai szerint valóban korrupciótól mentes kormányzat hatalmas előrelépést jelentett egy sor olyan ország számára, ahol megjelent a Brit Birodalom. A brit uralom alatt álló országok gyorsabban fejlődtek, mint azok, amelyek Ázsiában és Afrikában nem voltak részei a Brit Birodalomnak. Bár a britek valóban kirabolták a gyarmatokat és lefölözték a gyarmatokkal folytatott kereskedelem hasznát, azonban a brit intézmények és infrastruktúra kiépítésén keresztül valószínűleg gyorsították az adott társadalmak és gazdaságok fejlődését. Az Amerikai Birodalomnak már szerencséje volt, mert a kereskedelmen és pénzügyeken alapuló birodalom szervezésében számíthatott a brit tapasztalatokra.

A Brit Világbirodalom 1921-ben.
_____________________________________


A briteknek azonban szintén szerencséjük volt, mert úgy  tudtak birodalmat építeni, hogy fölhasználták a hollandok tapasztalatait. A hollandok voltak az elsők, akik kiépítettek egy valóban fejlett bankrendszert. Bevezették az állami kölcsön intézményét, ahol a holland állam alacsony kamat mellett vett fel kölcsönt saját polgáraitól. Egyszerű adórendszert működtettek, amelynek hatékonyságát a fogyasztási adó bevezetése adta. A 16. és a 17. században a hollandok minden más európai hatalomnál több hajót küldtek Ázsiába, amely mögött a hajóépítéshez felvehető hitelforrás állt, valamint egy érdekeltségi innováció. A hollandok a hajóskapitányokat és a kereskedelmet irányító "menedzsereket" nem a profit százalékában fizették, hanem az árbevétel százalékában. A holland kereskedelmet bonyolítók érdekeltek voltak a kereskedelmi mennyiség növelésében, ezzel Hollandia minden más vetélytársával szemben  fölényre tett szert az ázsiai kereskedelemben.

Royal Museums Greenwich

National Maritime Museum

London

Látogatás a dicső múltban.

A Cutty Sark a világ egyik leghíresebb teaszállító vitorlás hajója. Vízre bocsátásakor a világ legfejlettebb technológiájú kereskedelmi hajója volt, mely különlegesen ívelt, keskeny hajótestének és hatalmas vitorla felületének köszönhetően, folyamatosan megdöntötte a sebességi rekordokat. 

Wikipédia

Aki a világtengereket uralja, az uralja a világot", tartja a mondás. A remek történelmi múzeumban járkálva, átérezve a brit dominanciát egy rövid ideig én is a világ urának érezhettem magam.

Az amerikai stratégiában mindig fontosabb volt a pénz a területnél, mert a kereskedő számára a pénz a fontos, hiszen ez közvetít áru és áru, valamint piac és piac között. Ez óriási stratégiai előnyt jelent Amerika számára, mert a pénz mozog, míg a terület helyben marad. Az amerikai saját maguktól is rájöhettek a pénz fontosságára, de a britek is erre tanították őket. Az angolok és a hollandok között kereskedelmi harc folyt a világkereskedelem ellenőrzéséért, ahol valójában a nagyobb piaci részesedésért folyt a küzdelem. Az egész 18. században, valójában 1815-ig Nagy Britannia Franciaországgal küzdött a világhatalomért, ahol nem a kereskedelem, hanem a hatalom volt a tét. 1700-ban a francia gazdaság a brit kétszerese volt, lakossága háromszorosa, de az angoloknak már jobb hajóik voltak. A hosszú 18. században - 1699-től 1815-ig - a franciák és az angolok között dőlt el, hogy angol vagy francia lesz a világ.

A felszínen katonai erők küzdöttek egymással, de mögöttük két hatalmi stratégia feszült egymásnak. Az angolok a hajógyártás és a flotta gyors felfuttatására tettek, a franciák a területi hódításokra. A britek sikerében azonban a pénz volt a döntő ok, mert átvették a holland pénzügyi innovációkat, képesek voltak nagy összegű hiteleket felvenni a frissen kiépített pénzpiacokról, és ezzel a pénzzel finanszírozták a hajóépítést. A franciák nem ismerték fel a pénz és a pénzügyi rendszer fontosságát, a francia király és a francia hajóépítők nem tudtak friss pénzt felvenni a pénzpiacokról, és végül ez döntött.

A pénz mögött azonban még egy további titok lappang, és ez a hírszerzés. Máig rejtély, hogy 1789-ben miért Franciaországban tört ki a forradalom, ahol Angliához képest kisebbek voltak az adók és jobban éltek az emberek. Ahogy már évszázadokkal korábban a százéves háború során, úgy a hosszú 18. században is kiváló és hatékony brit hírszerzés és titkosszolgálat titkos műveletei hozták meg a briteknek a végső sikert. A francia forradalom a szárazföldi hódítás felé vitte Franciaországot, ezzel időt adott Nagy-Britanniának, hogy a tengerek és óceánok feletti ellenőrzés megszerzésével végül győzzön. Formailag Waterloo-nál győzték le Napóleont, Wellington sikere mögött azonban az angol hajógyártás és a brit flotta, valamint a tengerek és az óceánok feletti uralom húzódott meg, amit jól egészítettek ki a kiváló titkos műveletek.

A fejlett holland pénzügyi intézményrendszer előnyét jelzi az angol-holland háborúk kimenetele. 1652 és 1674 között az angolok három háborút indítottak a hollandok ellen, mellettük álltak a franciák - mégis a hollandok győztek. A holland katonai győzelem mögött a fejlettebb pénzügyi rendszer húzódott meg: olcsó hitelből több hajót lehetett építeni, jobb felszereltséggel, és ez húzódott meg a holland tengeri fölény mögött.

Angliának óriási szerencséje volt, mert 1688-ban II. János angol katolikus király ellen összeesküvést szerveztek, és az összeesküvők meghívták a holland királyt az angol trónra. 1688-ban egy angol-holland politikai egyesülés történt. Az új királlyal jöttek a holland tanácsadók és a fejlett pénzügyi intézmények, így a következő években az angolok mindent megtanultak a hollandoktól a pénzügyek területén, amit évtizedek, sőt évszázadok alatt Hollandia felépített. 1694-ben megalakult a Brit Jegybank, amelyet már 85 évvel előbb megelőzött a Holland Központi Bank létrehozása. Angliában bevezették az államkölcsönpapírokat, amelyeket az újonnan alakított tőzsdén jegyeztek. A tőzsdén hosszú lejáratú kötvényeket is lehetett venni és eladni, az olcsó és tömeges hitel lehetővé tette a Brit Birodalom alapját jelentő új hajógyárak és flotta felépítését.

London, Times Square

A hollandok és az angolok megosztották egymás között a világkereskedelmet, a hollandok kapták a fűszerek kereskedelmének kizárólagos jogát, míg az angolok ugyanilyen jogot nyertek a textilkereskedelemre. Végül utóbbi bizonyult jobb üzletnek, mert a textilkereskedelem mennyisége egy idő után természetesen meghaladta a fűszerek kereskedelmét, és a nagyobb mennyiség nagyobb profitot, végül kereskedelmi fölényt hozott.

A Brit Birodalom mindig a korona és a magánvállalkozók közös kalandjára épült - például az összeesküvő magánvállalkozók hoztak egy új királyt -, valamint arra, hogy közösen megszerezzék azt a vagyont, amit más már létrehozott, legyen az arany, kikötő, király, pénzügyi tudás vagy világkereskedelmi részesedés. Ez roppant hatékony módja a birodalom építésének, mert kétszeresen jó: erősíti azt, aki megszerezte, és gyengíti azt, akitől elvették.

Az Amerikai Birodalom megerősödését sajátos módon a britek is segítették, és nem csupán azzal, hogy példát adtak egy kereskedelmi és pénzügyi alapokon álló birodalom megteremtésére és fenntartására, hanem azzal is, hogy pénzt vittek Amerikába. 1865 és 1914 között a brit befektetők több pénzt vittek Amerikába, mint amennyit Nagy-Britanniában beruháztak. A brit befektetések kétszeresen meghaladták a francia, és háromszorosan a német befektetéseket a világban, ezen belül Amerikában. 1865 után - tehát Észak Dél felett aratott győzelme és a polgárháború lezárása után - a britek Amerikába fektették be azt a pénzt, amit később, az 1914 és 1945 közötti hosszú brit-német háborúban a háború finanszírozására felhasználtak. Míg a franciák, a németek és más európai nemzetek a 19. század második felében döntően Nyugat-Európában fektettek be, addig a britek döntően Amerikában, Kanadában, Új-Zélandon és Ausztráliában. A Brit Birodalom, valószínűleg okos és tudatos politikai döntés nyomán, az angolszász gazdaságokba vitte a pénzét, és az Amerikai Birodalom gyors megerősödése nem csekély mértékben ennek volt köszönhető. Az 1914-18 közötti első világháborús költségeket Nagy-Britannia döntően az Amerikában korábban szerzett vagyontárgyak eladásából fedezte, valamint új amerikai hitelekből. Történelmi távlatból azt is mondhatjuk, hogy a Brit Birodalom vezetői valószínűleg már a 20. század első éveiben tisztában voltak azzal, hogy előbb-utóbb Amerika veszi át Nagy-Britannia szerepét a világ színpadán. Talán tudatosan törekedtek arra, hogy inkább Amerikáé legyen a Brit Birodalom öröksége, mint Németországé, esetleg Franciaországé vagy Oroszországé. A britek elég okosak voltak ahhoz, hogy tudják, végül csak egy világbirodalom maradhat a porondon, és jobb ha ez egy angolszász birodalom, mint ha egy másik, különösen ha az a kontinentális Európában alakul ki. A második világháború során ugyan Churchill mindent megtett, hogy megőrizze Nagy-Britannia gyarmatait és a Brit Birodalmat, azonban a brit politikai elit végig tisztában volt azzal, hogy a hosszú brit-német háborúk legvalószínűbb kimenetele az lesz, hogy a világhatalom a britektől az amerikaiakhoz kerül.

A Brit Birodalom és most az amerikai világbirodalom végül is azért működhettek ilyen hatékonyan, mert egy pozitív összegű "nyer-nyer" játszmát játszanak, miközben minden korábbi hagyományos birodalom egy "nyer-veszít" játékot erőltetett másokra: nem játszottak, csak uralkodtak. Korunk "könnyű kor", az információ már könnyebb, mint a vasaké, a szellemi munka már könnyebb, mint a szénbányász munkája, a mindennapi életünkben nélkülözhetetlen használati tárgyak könnyűvé teszik életünket, és a szabadidő teret nyer a munkával szemben. A mai kornak ez a "könnyűsége" az amerikai világbirodalom működésében is tetten érhető, mert elsősorban "könnyű", puha és közvetett eszközökkel irányít, játszadozik velünk, és nem ver fejbe egy kemény bunkósbottal. Kétségkívül igen sok rejtett és láthatatlan csatornán keresztül adóztat bennünket, sőt csalafinta és furfangos módon még a Brit Birodalomhoz képest is rafináltabban működteti a pénzügyi innovációkat saját céljai érdekében, de ezt finomabban és játékosabban teszi, mint a hagyományos birodalmak, mert egy kereskedelmi világhatalomként "nyer-nyer" játszmát játszik velünk. Aki élt a Szovjet Birodalom vagy a nemzetiszocialista Német Birodalom keretei között, pontosan tudja, hogy mennyivel "könnyebb" a mai Amerikai Birodalom, és mennyivel "keményebb" volt a másik kettő.

Amerika, bár nagyon sokat tanult a korábbi birodalmaktól, mai sikerét mégis döntően annak köszönheti, hogy a megszerzett tudást kiválóan alkalmazta a 20. század végén, a 21. század elején működő világ feltételeihez. Amerika egyik mai birodalmi titka az, hogy nem követi a Római Birodalom és a Brit Birodalom stratégiáját, mert nem küld tömegesen amerikai telepeseket a világ valamennyi pontjára. Pont fordítva, a tehetséges és szorgalmas embereket hívja Amerikába. A birodalom sikeres és hatékony működésének másik titka talán az, hogy a rendelkezésre álló puha és kemény, illetve a látható és láthatatlan eszközöket - tehát a hírszerzési, politikai, diplomáciai, katonai, gazdasági, pénzügyi és szellemi-kulturális eszközöket - együtt, egymással összehangoltan, valamint térben és időben koncentráltan használja a birodalom fenntartására, sőt megerősítésére. Amerika tudja, hogy csupán egyetlen világbirodalom létezhet, ezért mindenki számára világossá tette: minden eszközzel megakadályozza, hogy a világban egy megerősödő új hatalom a helyére kerüljön.

Amerika ma elsősorban kereskedelmi és pénzügyi birodalom, és csak másodsorban katonai és politikai világbirodalom.Bár a történelme során gyakran viselt támadó, néhány esetben terjeszkedő háborút, de elsődleges célja az elmúlt hatszáz évben folyamatosan a kereskedelem bővítése volt. Bár kereskedelmi érdekeinek jobban megfelel a piac megszerzése, mint a terület meghódítása, azonban ennek egy mélyebb, az amerikai értékrendben gyökerező oka is van. Az amerikaiak számára valóban alapvető érték a szabadság, az egyéni szabadságjogok, a demokrácia és a tulajdon szabadsága. Az alapító atyák Amerikát egy olyan birodalomnak és nemzetnek tartották, sőt alkották meg, amely a szabadság nagyvilágban történő terjesztését kapta feladatként a Gondviselőtől. Ezzel a küldetéssel nehezen lenne összeegyeztethető, ha a világ jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolnák. Ráadásul - ez már csak hab a tortán - a kereskedelem és a pénz áramlásának szabadságát könnyebb és olcsóbb is biztosítani, mint ha a fél világot Amerikához kellene csatolni.

Amerika akkor képes vezetni a világot a 21. században, ha nem uralkodni akar rajta, hanem valóban vezetni: ehhez a hasonlóan működő más globális szereplőkkel minden kérdésben és mindig együtt kell működnie. Amerika akkor képes kormányozni a világot, ha minden területen előnyben részesíti az együttműködést a versennyel, különösen a hadviseléssel szemben.

________________________________________

Már megjelent a folytatás!

"Az Amerikai Birodalom című könyv első kiadása, majd e kibővített változat megjelenése között mélyreható változásokat eredményező másfél évtized telt el... 
Ennek a könyvnek az első kiadása 15 évvel ezelőtt látott napvilágot. Könyvemnek akkor az volt a célja, hogy mind az európai, mind a magyar elitet ráébresszem az Amerikai Birodalom nemzeti érdekeire, átfogó stratégiáira és eredményes hadviselésére. A Birodalom - mint a birodalmak a történelem során bármikor - hadba lép mindazok ellen, akik az Egyesült Államok globális politikai, katonai és pénzügyi pozícióját fenyegetik. Az európai politikai és üzleti elit felé egy másik egyszerű üzenetet igyekeztem megfogalmazni: az Amerikai Birodalom nem fog eltűrni egy rivális globális fizetőeszközt, és a modern hadviselés teljes arzenálját felvonultatja annak érdekében, hogy vagy az eurózónát, vagy az európai integrációt, vagy akár mindkettőt megtörje." - Matolcsy György

____________________________________
Bejegyzéseim, ahol szó esik Matolcsy György az Amerikai Birodalom című könyvéről: