Matolcsy György: Amerikai Birodalom (szemelvények)

10/01/2020

Avagy: Az Amerikai álomtól a Megapoliszi álmokig...

"We're all living in Amerika..." 

Rammstein: Amerika
(2004)

"Ne félj a nagyságtól!"

Shakespeare: Vízkereszt, vagy amit akartok

Matolcsy György zseniális könyve remek és rendkívül közérthető összefoglalója a napjainkban megfigyelhető világfolyamatoknak. Már többször is megemlítettem, hogy mennyire nagy hatást gyakorolt rám ez a mű, és mennyire jól átláthatók általa a világban zajló folyamatok. Fontos inspiráció számomra ez a könyv, és a BERONIS megírásakor AcremCorp óriási vállalatbirodalmának megalkotásában is nagy támaszom volt ez a mű... a Megapoliszi álmok utolsó fejezetét éppen Matolcsy György könyvének tiszteletére neveztem el így:  "Acrem, a Birodalom".

Mivel Amerika is egy Új világ gyarmatváros-szövetségeként kezdte, egyértelmű volt a párhuzam, hogy honnan is nyerhetnék ihletet a saját történetemhez, ahol Megapolisz szintén egy idegen, élő Szerán bolygón létrehozott gyarmatváros-szövetségekből (körzetekből) létrejövő városállam. Ha a jövőben hasonló folyamatok fognak végbemenni, az is csak azt  bizonyítja, hogy semmi új nincs a nap alatt, a történelem (történetírás) valóban ciklikus jellegű, és valójában már megtörtént események követik egymást újra és újra.

Matolcsy a könyvében kitér a múltra is, de nem megy bele felesleges részletekbe, éppen csak annyira tárja fel a múltban gyökerező szálakat, hogy ezáltal jobban megértsük a jelen korban zajló politikai, gazdasági, és minden egyéb (például kulturális) folyamatokat.

Ajánlom mindenkinek ezt a remek könyvet, de főleg olyanoknak, akik jobban át szeretnék látni világunkban zajló látható, és nem látható folyamatokat.

Álljon itt néhány apró részlet a könyvből, melyek láttatni engedik Matolcsy György lényegre törő, rendkívül jól érthető, feltáró írói stílusát, mely könnyedén magával ragad olyanokat is, akik esetleg nem érdeklődnek jelen korunk politikai és gazdasági folyamatai iránt (amit én egyébként nagy bűnnek tartok, hiszen kötelességünk a tájékozódás). 

Ez a könyv egy remek tudásanyagot adhat mindenki számára a tisztánlátáshoz, valamint a jövőbe látáshoz, mivelhogy (ahogy az alcím is jelzi) Matolcsy könyvében a jövő forgatókönyvei is a szemünk elé tárulnak.

Egy olyan jövőé, melyben majd AcremCorp és Megapolisz igen kézzelfogható  (és napjainkban is érzékelhető) víziói és rémlátomásai is nagyon könnyen valósággá válhatnak...

A BERONIS: Megapoliszi álmok hatodik, záró fejezetét részben Matolcsy könyvének hatására neveztem el Acrem, a Birodalomnak, ugyanakkor ez egy utalás is volt az USA történelmi "jogelődjére", a Római Birodalomra is. A "jövőbeli Római Birodalom" nem más, mint az Acremi Birodalom, a birodalmi törekvések mindig velünk maradnak, amíg ember az ember, teljesen mindegy, milyen távoli bolygókat, új világokat fogunk majd egyszer felfedezni/felépíteni.
______________________________________________


Szemelvények...

Korunk világhatalma az Amerikai Egyesült Államok. Amerika már a születésének pillanatában - az amerikai Függetlenségi Nyilatkozat és az amerikai alkotmány megszületésének pillanatában - magában hordozta a későbbi világhatalom szellemi csíráit. Amerika alapító atyái a szabadság és a fény birodalmát szerették volna felépíteni Amerikában és Amerikán keresztül a világban. Az elmúlt mintegy kétszáz évben Amerika minden történelmi fordulópontján egy lépéssel közelebb került mai világhatalmához. Történelme a hódítás történelme, amelyet döntően gazdasági, kereskedelmi és pénzügyi eszközökkel ért el, kisebb részben katonai vagy politikai eszközökkel. Amerika valójában korunk legerősebb nemzetállama, ahol a nemzeti nyelv, a nemzeti érzés, a nemzeti kultúra és a nemzeti érdekérvényesítő erő egységes nemzetté és nemzetállammá fűzi össze a különböző származású, élethelyzetű és gondolkodású amerikaiakat. Az Amerikai Birodalom igazából a nemzetállam sikerét jelzi, az érzelmileg és közös értékekkel összefűzött szabad egyének egységes amerikai nemzetként való működésének sikerét.

Az Amerikai Birodalom kemény és puha eszközökkel irányítja világunkat. A kemény eszközök közé tartozik a politika és a katonai erő, a birodalom által folytatott gazdasági és pénzügyi hadviselés eszköztára, valamint a mindezt megalapozó hírszerzés. A birodalom által használt puha eszköztár alapvetően a szellemi élet, a kultúra, a média és a divatok terén működik. Az amerikai filmek, hírek és médiatartalmak, az amerikai értékek és gondolatok, az amerikai életmód és magatartásminták egyaránt a puha hatalom gyakorlásának eszközei. A puha hatalom valószínűleg még fontosabb a birodalom összetartásában, mint a kemény eszköztár politikai, katonai és más eszközei. A puha eszköztár elemeit folyamatosan és mindenhol alkalmazza az Amerikai Birodalom, ezzel szemben a kemény eszközöket időben és térben pontszerűen.

Amerika eddigi történelme során folyamatosan háborúzott, valójában - mint a Római Birodalom - a háborúk teremtettek belőle birodalmat. Amerika ma is háborúzik, hiszen folyamatosan visel hírszerzési, katonai, politikai, valamint gazdasági és pénzügyi háborúkat a világ meghatározott pontjain. Bár a háború folyamatos, de nem mindig és mindenhol tapasztalható működési formája a birodalomnak, szemben a puha eszköztár életformát, gondolkodást, szellemi-kulturális értékrendet, híreket, információkat és médiatartalmakat meghatározó működésével, ami térben és időben folyamatos.

Ma Amerikában a médián, elsősorban a televízión keresztül megy végbe az értékek, érdekek és magatartásminták rejtett összehangolása. Minden egyórai televíziónézés nagyjából 10 százalékkal csökkenti a legtöbb társadalmi tevékenységet. A televíziónézéssel nem férnek össze a közért vállalt feladatok, a jótékonykodás, az intenzív társadalmi kapcsolatok, azonban erre már nincs is szükség. A sok civil tevékenységből és szervezetből sokszor jöhetnek olyan kezdeményezések, amelyek a központi hatalom érdekeivel, mögötte az új arisztokrácia érdekeivel ellentétesek. A "központi hatalom" egyszerre jelenti a kormányzatot, a politikai elitet és magát a médiaelitet. Az arisztokratikus politikai berendezkedést jelentős mértékben a média alakította ki és tartja fenn. A média felértékelődött, mert csupán rajta keresztül lehet ugyanazt a gondolatot egyszerre az amerikaiak tömegében a fejében elültetni, ezt korábban a hagyományos közösségek és a társadalmi szervezetek végezték, ma a média. Mivel az embereket egyre kevésbé fűzik össze szoros és tartós kapcsolatok, ezért kell egy új nagy közös lánc: ez a média. Úgy tűnik, mintha a médiában nem a hírek és az üzenetek, hanem a szórakozás vette volna át a szerepet.

A nézőket a televízió otthon lehorgonyozza, így közömbösek, izoláltak, és központilag irányíthatók lesznek. A tévénézés "könnyű" tevékenység, alacsony energiaszintet kíván, szemben a társadalmi tevékenységek sok kötelezettséggel együtt járó és sok energiát igénylő "nehéz" tevékenységeivel.

Az Amerikai álomtól a Megapoliszi álmokig...
________________________________________


Az ember genetikai állományában van rögzítve az együttműködés igénye és képessége. A mai ember elődei kétszázötvenezer évvel ezelőtt a kelet-afrikai szavannákon 150-200 fős csoportokban éltek, amelyekben a feladatok megosztása és az együttműködés döntő forrása volt a fennmaradásnak, tehát a sikernek. Az emberi történelemben mindig különböző hálók és hálózatok alakultak ki, amelyekben együttműködtek az egyének és közösségeik. Legyenek azok falvak vagy városok, régiók vagy országok, nemzetközi szervezetek vagy nemzetállamok, hadseregek vagy vállalkozások, minden esetben szervezett hálózatokban működnek együtt az emberek csoportjai.

A tudás alapú gazdaság és társadalom abban különbözik az összes megelőző formától, hogy benne elsősorban nem hierarchikusan szervezett hálókat és hálózatokat találunk, hanem azok horizontálisan szerveződnek. Ezek valódi hálók és hálózatok, mert nincs középpontjuk, így mindenki lehet középpont és irányíthatja a háló működését, és mindenki lehet partner ebben az együttműködésben. A hálózati gazdaság és társadalom természetesen alakul ki az információ és a tudás felértékelődése során, mert a tudás attól gazdagodik, hogy megosztják, így minél sűrűbb és nagyobb az információs és együttműködési háló, annál gyorsabban bővül a tudás. A globalizáció és a demokratizálódás ugyancsak a hálózati szerveződések felé mutat, mert leépíti a hierarchiákat és a vertikális hatalmi kapcsolatokat.

A hálózatok kora természetesen nem jelenti az uralmi és hatalmi struktúrák eltűnését, csupán átalakulását. Az Amerikai Birodalom valójában hálókon és hálózatokon keresztül irányít, ezért mintha "láthatatlan" lenne. A birodalmi érdekek, a globális értékek és a nyugati értékrend együttes képviseletét építi fel a világ minden helyén, ahol helyi szövetségesekkel működteti az egyszerre rejtett és nyílt Amerikai Birodalmat. A katonai támaszpontok nyílt hatalmi pontok ebben a birodalomban, de az amerikai kereskedelmi, gazdasági és pénzügyi érdekeket képviselő helyi elit már jobbára rejtve fejti ki tevékenységét.

__________________________
Kapcsolódó bejegyzés:

Niall Ferguson: A  tér és a torony

Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért

"Központi tézisem szerint a közösségi hálózatok mindig sokkal fontosabbak voltak a történelem során, mint azt a legtöbb történész - akik főként az olyan hierarchikus szervezetekre koncentrálnak, mint az állam - feltételezte. (...) A hierarchikusan szervezett hatalom csúcsa a XX. század közepére esett, a totalitárius rendszerek és a totális háború időszakára."

Valójában kis létszámú kisebbségek irányítják a világot, ahol a fejlett hírközlési és információs technológiák miatt egyidejűség és teljes integráltság a jellemző, és technikailag ez teszi lehetővé a világ kis pontokból történő irányítását. Ahogy a katonai technológia a pontszerű csapások elvére épül, úgy valójában az erős pontokból, kis létszámú csoportokból indulnak ki a globális tér irányítására alkalmas akciók. Természetesen a globális háló nem mindegyik pontja, valamint nem minden kisebbsége alkalmas a globális irányító szerepre. Csupán azok, amelyek képesek a "nagy fúzióra": képesek arra, hogy a tudást, a technológiát, a pénzt a hírszerzési, a politikai és katonai erőt, a gazdasági és pénzügyi erőt, valamint a szellemi-kulturális befolyást egyszerre, egy időben és koncentráltan alkalmazzák. Minél nagyobb a globális tér - a globális gazdaság fejlődése, valamint a globális gazdaságba integrált emberek számának növekedése nyomán -, annál kisebb pontokból irányítható a világ. Ez egy új globális paradoxon.

Amerika ma birodalom, sőt egyedüli világbirodalom a 21. század első évtizedében. Amerika ma látható és láthatatlan birodalom is egyben, amely politikai, diplomáciai és katonai erejével, valamint kereskedelmi és pénzügyi eszközeivel jól láthatóan irányítja a világot. Ennél is fontosabbak azonban a láthatatlan birodalom eszközei és a hatalom "puha" eszközei: a hírszerzés, a divatok, a szellemi és kulturális áramlatok, valamint a média üzenetei. Ha Amerika egyedüli világbirodalomként maradt a globális színpadon a 21. század elején, akkor alig kerülhetünk meg egy kérdést: hogyan volt képes erre?

Részlet Paul Johnson Az amerikai nép története című nagyszabású művéből:

"Az isteni küldetésbe vetett hit az amerikai történelemnek is fontos motívuma lett, hisz nem feledkeztek meg róla akkor sem, amikor megvetették a lábukat az Atlanti-óceán túlfelén. A mítosz eredete egy széltében-hosszában elterjedt hiedelem, amely szerint a kereszténységet maga Arimatheai József hozta el Nagy-Britanniába, az apostolok kinyilvánított szándéka szerint. Egyesek szerint nem is József, hanem Szent Pál volt a térítő, s voltak, akik úgy vélték: maga Jézus tett Nagy-Britanniában titkos látogatást. A Római Birodalom is Nagy-Britannia által tette magáévá a keresztény hitet, hisz Nagy Konstantin császár maga is brit, anyja, Helena a brit Coilus király leánya volt. (...) Erzsébet uralkodása alatt ez a mítosz az ellenreformációval és a katolikus Habsburgok európai erőfölényével szembeni angol ellenállás történelmi igazolása, szentesítése lett. A választott népnek megvoltak a maga spirituális és geopolitikai kötelességei. A királynő uralkodásának második esztendejében John Aymler Menedék a hű és igaz alattvalók számára című munkájában azt írta, hogy Anglia Krisztus második megszületésének Szűzanyja lesz: "Isten angol. Nektek nem csupán hazátok vitás ügyeiben, de - és elsősorban - az Ő és szeretett fia, Krisztus igaz vallásának védelmében kell harcolnotok. [Anglia így szól gyermekeihez:] "Isten énbennem testesítette meg a legnagyobb és legmagasztosabb kincset, amelyet a ti javatokra és az egész világ javára alkotott. Ő tette, hogy az én méhemben foganjon meg Krisztus szolgája, John Wyclif, aki nemzé Huszt, aki nemzé Luthert, aki pedig nemzé az igazságot."

Az angol mint választott nép doktrínájának legelszántabb hirdetői a hajósok, tengerészek és kalandor kereskedők voltak, meg a gyarmatosok és az ültetvényesek. Ők adták meg a mítosz elemi geopolitikai lendületét, hirdetve, hogy Angliának Istentől való joga és kötelessége lerombolni a spanyolok romlásra ítélt birodalmát; elpusztítani a bíborba öltözött asszonyt, a pápista babilóniai szajhát, és helyébe az angol protestáns felsőbbséget állítani. Egyikük, John Dawys így fogalmazta meg az új angol ideológiát: "Nem fér hozzá kétség, hogy mi, angolok vagyunk e megváltott nép; a csalhatatlan és örök Isten arra szánt bennünket, hogy a tengerekre, a pogányok közé, ama szigetekre és mesés királyságokba küldessünk, hogy hirdessük az Ő békéjét - avagy nem mi vagyunk-e az egyetlenek, akik a Sion hegyére plántáltattunk, hogy fényességet hozzunk a világ minden népének? Ekképpen tehát mi vagyunk az Úr egyedüli, fényességes hírnökei, csakis mi és senki más."

Sir George Peckham egy dolgozatában kijelentette: a kolonizáció valódi hozadéka abból fakad, hogy a telepesek "a tévelygésből az igaz hitre, a sötétségből a fénybe, a halál útjáról az élet ösvényére, a babonaságtól és a bálványimádástól az igaz kereszténységre, a Sátántól Krisztushoz, a pokolból a mennyek országába vezetik a bennszülötteket." Majd hozzátette: "Ami pedig kolóniáink (bár több lenne belőlük) hozadékát illeti, ha csupán ez az egy szándékunk teljesül, már az is igen bőséges jutalom."

Megapolisz születik: a monumentális határvidék, a határtalan szabadság... 

...a történelem ciklikus működése folytán egy másik időben, egy másik helyen, a Szeránon mindez újra valósággá és átélhetővé válik, és a Föld bolygó elpusztulása után új filozófiai értelmet nyer. 

"Az Éden és Kánaán ószövetségi képe nem csupán tipológiai kapcsolatban áll egymással, hanem előremutat egy jobb paradicsom ígéretére, mely a Jelenések könyvében található. Számos új-angliai olyan messze ment ennek az értelmezésében, hogy az ő tengeren való átkelésük antitiposa a zsidók Egyiptomból való megmenekedésüknek - a kivonulás történetnél megjelenik a vízfal - és arra a következtetésre jutottak, hogy Amerika az ő menedékük, de valójában a Jelenések 22-ben megjövendölt Új Jeruzsálem."

Szabó János: A puritanizmus hatása az Amerikai Forradalomra -  különös tekintettel Új-Anglia kolóniára (2016)

(...) A Mayflower már két hónapja elhagyta Angliát, és már-már viszálykodáshoz vezettek a zsúfoltság okozta kényelmetlenségek. November 21-én összeültek a vezetők a főkabinban, és megfogalmaztak egy megállapodást, amely biztosította az egységet, és előkészítette a jövőben megalakítandó kormányzatot. Voltaképpen egy polgári állam jött létre, amely biztosította az "igazságos és mindenkire egyformán érvényes törvényeket." Alapjául az egyház tanítása szolgált - a kolónia egymástól elválaszthatatlan egyházi és világi kormányzata. A szerződés a Bibliában foglalt ősi, Isten és az izraeliták közt köttetett szövetség mintáját követte. (...) Ebben a furcsa szerződésben különösen figyelemreméltó, hogy nem úr és szolga, király és nép között jött létre, hanem hasonló gondolkodású emberek kötötték egymással, tanújuk Isten volt, és szimbolikusan mindannyian aláírták a szöveget. Mintha ez a kicsiny közösség Amerika felé iparkodva megfogadta volna, hogy teljességgel új életet, egyfajta kollektív személyiséget teremt az Atlanti-óceán túloldalán.  Egyik vezetőjük, William Bradford később írt egy beszámolót A plymouthi gyarmatról címmel, s ebben elsőként nevezi az utasokat zarándokoknak. Csakhogy ők nem a szó hagyományos értelmében vett zarándokok voltak, akik egy szent helyet kívánnak felkeresni, hogy aztán visszatérjenek az otthonukba, és folytassák addigi életüket; sokkal inkább örök zarándokok, egy ezredéves cél fáradhatatlan követői, és alapítói egy új, szent hazának, amely véget nem érő zarándoklásuk célpontja lesz. Saját magukat kivételnek tekintették, akik nem hajlandók elárulni a keresztény elveket és értékeket - s mindennapjaikban gyakorolták is kivételességüket." (...) Ez magyarázza, hogy [a vallásosság] olyan hatalmas erőt jelentett az emberek mindennapjaiban, s oly fontos szerepet játszott abban, hogy a semmiből egy új társadalmat építsenek. Isten gyarmatosai voltak, s az Ő nevében az Ő országán munkálkodtak.

Ez a vallásosság visszaköszön a gyarmatosítók abbéli tevékenységükben is, ahogy például a helyszíneiket (Salem, Jerusalem, Bethlehem, stb), valamint az újszülötteket elnevezték (Aaron, Abel, Abraham, Isaiah, Ephraim, stb), mindkét esetben igen gyakoriak a Bibliából vett elnevezések. Azt hiszem, ez az utolsó bekezdés érthetővé teszi, a BERONIS-ban olvasható szeranizmus  (a hosszú évezredek óta a csillagok között bolyongó emberiség új, vallásos irányzata) ötletéhez honnan szereztem az inspirációt. De térjünk vissza Paul Johnson könyvéhez:

Thomas Cole: The Voyage of Life: Childhood, 1842
________________________________________


"A föld, amelyet hitük szerint Istentől kaptak, valóban az ígéret földje volt. Az észak- és dél-amerikai földrész minden tája közül a mai Egyesült Államok a legnagyobb összefüggő, sűrű betelepítésre és eredményes gazdálkodásra alkalmas terület. (...) Az emberek közvetlenül szembesültek az irdatlan távlatokban rejlő szabadsággal. Ez a fényűzés nem jutott osztályrészül az angliaiaknak, kicsiny szigetükön az egyet nem értés veszedelmet jelentett, az összhang pedig erényt. Éppen ezelől jöttek Amerikába az első telepesek. Ha az ember kiállt Cape Codnál a partra, és hagyta, hogy elvesszen a víz és az ég szédítő látványábam, megérezhette, hogy a végtelen Atlanti-óceán, mint valami védelmező sáncárok, elválasztja a szűk Európa korlátaitól - ha pedig megfordult, ugyanígy kitárultak előtte az ismeretlen és szinte teljességgel lakatlan táj ésszel szinte fel sem fogható távlatai, a szabadság irdatlan kísérleti színpada. Bizonyos értelemben éppen a nagyság és annak misztériuma volt Amerika történelmének legfontosabb politikai tényezője. A lakosság három évszázadon át, majdhogynem 1900-ig még csak nem is ismerte Amerika szívének egyes fontos területeit, azt azonban pontosan, már a kezdetektől tudták, hogy föld van elég, és csakis rájuk vár. Ez a geopolitikai tényező már kezdetben tudatosult az emberekben: ha valakinek nem tetszett az a fajta társadalmi berendezkedés, amelyet talált, és persze ha volt hozzá elegendő bátorsága, hát szépen továbbállhatott, volt hová. Hacsak saját gyávasága nem, hát semmi sem állította meg."

Thomas Cole: The Savage State, 1836
_________________________________________


Az amerikai vásárlók fogyasztási hajlandósága és egyre bővülő hitel-felvételei nem csupán az amerikai gazdaság erejét növelik, nem csupán az amerikai gazdaság növekedése mögötti legfontosabb forrást adják, hanem a globális gazdaság növekedésének is döntő tényezői. A gyorsan növekvő ázsiai gazdaságok - különösen Kína, India és a kelet-ázsiai tigrisek - aligha lennének képesek ilyen gyors gazdasági felzárkózásra, ha Amerika nem nyitotta volna meg számukra belső piacait. Ezek az országok a folyamatosan bővülő amerikai exporton, mögötte a folyamatosan érkező külföldi tőkebefektektetéseken keresztül modernizálják gazdaságaikat. Ha Amerika bezárná a belső amerikai piacokat az ázsiai vagy európai termékek előtt, akkor leállna a globális gazdaság motorja. Az amerikai vásárlók tehát elsősorban nem mint munkavállalók, hanem mint fogyasztók tartják fenn a globális gazdaság dinamikáját. A világkereskedelem és a globális tőkeáramlás folyamatos bővülése egyszerre oka és következménye az Amerikai Birodalomnak, és ha leállna a globális gazdaság dinamikája, akkor a birodalom hajója is léket kapna. 

A globális gazdasági dinamika, ezen belül a világkereskedelem és a nemzetközi tőkeáramlás bővülése folyamatosan megengedi az amerikai politikai, katonai, kereskedelmi és pénzügyi érdekek érvényesítését, de fordítva is, ezek érvényesítése tartja fenn a globális gazdaság fejlődését. Amerika ma már igen mély gyökereket eresztett a világban, ahogy a globális gazdaság dinamikusan fejlődő országai is szorosan összekötődtek az amerikai gazdasággal. Az amerikai fogyasztó döntő helyzetben van, mert vásárlásaival és fogyasztását megalapozó hitelfelvételével fenntartja a globális gazdaság dinamikáját, így magát a birodalmat. Az amerikai világbirodalom fennmaradása - a 21. század előrelátható feltételei között - nélkülözhetetlen a globális gazdasági és pénzügyi stabilitás megőrzése számára. Valójában tehát a mai új globális rend mögött, ahogy a tömeges ázsiai és európai felzárkózási sikerek mögött is, a legfontosabb tényező az amerikai fogyasztó.

Az Amerikai Egyesül Államok valójában már alapításakor birodalom volt, mert az alapító atyák fejében az új ország a szabadság és az értelem hordozója volt, és azzal a küldetéssel lépett színre, hogy ezeket az értékeket az egész világon elterjessze. Már kezdetben birodalom volt, mert már induláskor a terjeszkedésben látta küldetését. Ha a szabadságot, a magán-tulajdont és az amerikai protestantizmus értékeit kell - hiszen ez a küldetése - elterjesztenie a világban, akkor földrajzilag is bővülnie kell. Abban az értelemben is birodalom volt már a kezdet kezdetén, hogy az első telepesek egy új földrészre érkeztek, ennek birtokbavételére és benépesítésére már a birodalmi térhódítás első szakasza volt. Később, a tengerek meghódítása és a világkereskedelembe való belépés szintén birodalmi lépés volt, mert ezek nyomában jártak a piaci és a területi hódítások. Amerika már korán felismerte, hogy elsősorban nem területet, hanem piacot kell szereznie, és elsősorban nem katonai erő révén hódíthat, hanem a kereskedelem és a pénz eszközeivel.

Egy megapolisz születése: New York, Andreas Feininger fényképész fotója, 1946. A kép 40 incses telefotó lencsékkel készült, körülbelül 2 mélföldes távolságra New Yorktól.
____________________________________


Amerika azért válhatott birodalommá, majd korunk egyedüli világbirodalmává, mert sokat tanult más birodalmaktól. Már az amerikai alapító atyák szeme előtt ott lebegett az ókori görög városállamok kereskedelmi hatalma, majd a Római Birodalom példája. Sokat tanultak a hollandoktól, de legtöbbet a Brit Birodalomtól. Valójában a brit tanítómester okosította ki az amerikaiakat arra, hogyan lehet megszerezni és megtartani egy birodalmat. Érdekes módon, ellenfeleitől is igen sokat tanult Amerika, főként a nemzetiszocialista Németország kísérletéből, és a Szovjetunió is sok tanulsággal szolgált számára. Amerika végig tudta, hogy csak egy birodalom maradhat a világ színpadán, és az 1800-as évek utolsó harmadától kezdve már tudatosan törekedett az amerikai világbirodalom felépítésére.

Az amerikaiak megtanulták a britektől, hogy a birodalmi működés elengedhetetlen feltétele, hogy a világ lehető legnagyobb része átvegye az amerikai eszméket, intézményeket és infrastruktúrát. Amikor a britek kormányoztak egy országot, akkor elterjesztették az angol nyelvet, az angol földbirtokrendszert, felépítették a skót és az angol bankrendszert, beiktatták a brit jogrendszert, terjesztették a protestáns vallást, bevezették a különböző labdajátékokat és csapatsportokat, képviseleti gyűléseket szerveztek, és a lehető legtöbb brit szokást és divatot igyekeztek elterjeszteni a gyarmatok elitje és szűk középosztály körében. Annak ellenére, hogy a Brit Birodalom külső hódításai valójában gyarmatok voltak, mégis az angolszász egyéni szabadságeszme érvényesült. Nem rabszolgák, hanem fizetett szolgák, munkavállalók és nem teljesen jogtalan nincstelenek jellemezték a brit gyarmattartást.

A brit tisztviselők elkülönültek a gyarmati világtól és zárt közösségekben éltek, de érdekes módon, ez is tovább erősítette a szabadságot, vagy legalábbis annak illúzióját, mert meghagyták a hagyományos kapcsolatrendszert és érintkezési módokat, hierarchiákat és függőségi rendszereket a brit közösségeken kívüli gyarmati világban. Lehet úgy érvelni, hogy az egyéni szabadság gondolata elég erős volt a Brit Birodalom gyarmatain ahhoz, hogy végül levessék magukról a gyarmati jármot. India polgárjogi függetlenségi mozgalma mögött valóban az a szabadságeszme áll, amelyet az indiai gyarmattartás során az angolok nem romboltak le, és a békés engedetlenségi mozgalommal alig tudtak mit kezdeni az alapvetően békés gyarmatosításban hívő britek. Már az első angol telepesek, valamint a korabeli spanyol és portugál telepesek között alapvető különbség volt, hogy az angolok képviseleti intézményeket építettek fel, tehát nem egy örökletes arisztokrácia kormányzott az első, angol fennhatóság alatt álló amerikai-angol településeken, hanem demokratikus intézmények.

Ma már tudjuk, hogy az 1700-as évek elejétől kezdve Európában a jogi, pénzügyi és politikai intézmények fejlesztésére épült az ipari technológiák és a kereskedelem fejlődése. A britek a gyarmatokra exportálták azokat az intézményeket, és ott felépítették azt az infrastruktúrát, amely lehetővé tette a Brit Birodalom megszületését és a gyarmatosítást. A szabad költözés, a kereskedelem szabadsága, az utak, majd a vasút kiépítése, a kiegyensúlyozott költségvetés, a stabil pénz, a jogbiztonság és a kor fogalmai szerint valóban korrupciótól mentes kormányzat hatalmas előrelépést jelentett egy sor olyan ország számára, ahol megjelent a Brit Birodalom. A brit uralom alatt álló országok gyorsabban fejlődtek, mint azok, amelyek Ázsiában és Afrikában nem voltak részei a Brit Birodalomnak. Bár a britek valóban kirabolták a gyarmatokat és lefölözték a gyarmatokkal folytatott kereskedelem hasznát, azonban a brit intézmények és infrastruktúra kiépítésén keresztül valószínűleg gyorsították az adott társadalmak és gazdaságok fejlődését. Az Amerikai Birodalomnak már szerencséje volt, mert a kereskedelmen és pénzügyeken alapuló birodalom szervezésében számíthatott a brit tapasztalatokra.

A Brit Világbirodalom 1921-ben.
_____________________________________


A briteknek azonban szintén szerencséjük volt, mert úgy  tudtak birodalmat építeni, hogy fölhasználták a hollandok tapasztalatait. A hollandok voltak az elsők, akik kiépítettek egy valóban fejlett bankrendszert. Bevezették az állami kölcsön intézményét, ahol a holland állam alacsony kamat mellett vett fel kölcsönt saját polgáraitól. Egyszerű adórendszert működtettek, amelynek hatékonyságát a fogyasztási adó bevezetése adta. A 16. és a 17. században a hollandok minden más európai hatalomnál több hajót küldtek Ázsiába, amely mögött a hajóépítéshez felvehető hitelforrás állt, valamint egy érdekeltségi innováció. A hollandok a hajóskapitányokat és a kereskedelmet irányító "menedzsereket" nem a profit százalékában fizették, hanem az árbevétel százalékában. A holland kereskedelmet bonyolítók érdekeltek voltak a kereskedelmi mennyiség növelésében, ezzel Hollandia minden más vetélytársával szemben  fölényre tett szert az ázsiai kereskedelemben.

Royal Museums Greenwich

National Maritime Museum

London

Látogatás a dicső múltban...

"A Cutty Sark a világ egyik leghíresebb teaszállító vitorlás hajója. Vízre bocsátásakor a világ legfejlettebb technológiájú kereskedelmi hajója volt, mely különlegesen ívelt, keskeny hajótestének és hatalmas vitorla felületének köszönhetően, folyamatosan megdöntötte a sebességi rekordokat." 

Wikipédia

"Aki a világtengereket uralja, az uralja a világot", tartja a mondás. A remek történelmi múzeumban járkálva, átérezve a brit dominanciát egy rövid ideig én is a világ urának érezhettem magam."

Az amerikai stratégiában mindig fontosabb volt a pénz a területnél, mert a kereskedő számára a pénz a fontos, hiszen ez közvetít áru és áru, valamint piac és piac között. Ez óriási stratégiai előnyt jelent Amerika számára, mert a pénz mozog, míg a terület helyben marad. Az amerikai saját maguktól is rájöhettek a pénz fontosságára, de a britek is erre tanították őket. Az angolok és a hollandok között kereskedelmi harc folyt a világkereskedelem ellenőrzéséért, ahol valójában a nagyobb piaci részesedésért folyt a küzdelem. Az egész 18. században, valójában 1815-ig Nagy Britannia Franciaországgal küzdött a világhatalomért, ahol nem a kereskedelem, hanem a hatalom volt a tét. 1700-ban a francia gazdaság a brit kétszerese volt, lakossága háromszorosa, de az angoloknak már jobb hajóik voltak. A hosszú 18. században - 1699-től 1815-ig - a franciák és az angolok között dőlt el, hogy angol vagy francia lesz a világ.

A felszínen katonai erők küzdöttek egymással, de mögöttük két hatalmi stratégia feszült egymásnak. Az angolok a hajógyártás és a flotta gyors felfuttatására tettek, a franciák a területi hódításokra. A britek sikerében azonban a pénz volt a döntő ok, mert átvették a holland pénzügyi innovációkat, képesek voltak nagy összegű hiteleket felvenni a frissen kiépített pénzpiacokról, és ezzel a pénzzel finanszírozták a hajóépítést. A franciák nem ismerték fel a pénz és a pénzügyi rendszer fontosságát, a francia király és a francia hajóépítők nem tudtak friss pénzt felvenni a pénzpiacokról, és végül ez döntött.

A pénz mögött azonban még egy további titok lappang, és ez a hírszerzés. Máig rejtély, hogy 1789-ben miért Franciaországban tört ki a forradalom, ahol Angliához képest kisebbek voltak az adók és jobban éltek az emberek. Ahogy már évszázadokkal korábban a százéves háború során, úgy a hosszú 18. században is kiváló és hatékony brit hírszerzés és titkosszolgálat titkos műveletei hozták meg a briteknek a végső sikert. A francia forradalom a szárazföldi hódítás felé vitte Franciaországot, ezzel időt adott Nagy-Britanniának, hogy a tengerek és óceánok feletti ellenőrzés megszerzésével végül győzzön. Formailag Waterloo-nál győzték le Napóleont, Wellington sikere mögött azonban az angol hajógyártás és a brit flotta, valamint a tengerek és az óceánok feletti uralom húzódott meg, amit jól egészítettek ki a kiváló titkos műveletek.

A fejlett holland pénzügyi intézményrendszer előnyét jelzi az angol-holland háborúk kimenetele. 1652 és 1674 között az angolok három háborút indítottak a hollandok ellen, mellettük álltak a franciák - mégis a hollandok győztek. A holland katonai győzelem mögött a fejlettebb pénzügyi rendszer húzódott meg: olcsó hitelből több hajót lehetett építeni, jobb felszereltséggel, és ez húzódott meg a holland tengeri fölény mögött.

Angliának óriási szerencséje volt, mert 1688-ban II. János angol katolikus király ellen összeesküvést szerveztek, és az összeesküvők meghívták a holland királyt az angol trónra. 1688-ban egy angol-holland politikai egyesülés történt. Az új királlyal jöttek a holland tanácsadók és a fejlett pénzügyi intézmények, így a következő években az angolok mindent megtanultak a hollandoktól a pénzügyek területén, amit évtizedek, sőt évszázadok alatt Hollandia felépített. 1694-ben megalakult a Brit Jegybank, amelyet már 85 évvel előbb megelőzött a Holland Központi Bank létrehozása. Angliában bevezették az államkölcsönpapírokat, amelyeket az újonnan alakított tőzsdén jegyeztek. A tőzsdén hosszú lejáratú kötvényeket is lehetett venni és eladni, az olcsó és tömeges hitel lehetővé tette a Brit Birodalom alapját jelentő új hajógyárak és flotta felépítését.

London, Times Square

A hollandok és az angolok megosztották egymás között a világkereskedelmet, a hollandok kapták a fűszerek kereskedelmének kizárólagos jogát, míg az angolok ugyanilyen jogot nyertek a textilkereskedelemre. Végül utóbbi bizonyult jobb üzletnek, mert a textilkereskedelem mennyisége egy idő után természetesen meghaladta a fűszerek kereskedelmét, és a nagyobb mennyiség nagyobb profitot, végül kereskedelmi fölényt hozott.

A Brit Birodalom mindig a korona és a magánvállalkozók közös kalandjára épült - például az összeesküvő magánvállalkozók hoztak egy új királyt -, valamint arra, hogy közösen megszerezzék azt a vagyont, amit más már létrehozott, legyen az arany, kikötő, király, pénzügyi tudás vagy világkereskedelmi részesedés. Ez roppant hatékony módja a birodalom építésének, mert kétszeresen jó: erősíti azt, aki megszerezte, és gyengíti azt, akitől elvették.

Az Amerikai Birodalom megerősödését sajátos módon a britek is segítették, és nem csupán azzal, hogy példát adtak egy kereskedelmi és pénzügyi alapokon álló birodalom megteremtésére és fenntartására, hanem azzal is, hogy pénzt vittek Amerikába. 1865 és 1914 között a brit befektetők több pénzt vittek Amerikába, mint amennyit Nagy-Britanniában beruháztak. A brit befektetések kétszeresen meghaladták a francia, és háromszorosan a német befektetéseket a világban, ezen belül Amerikában. 1865 után - tehát Észak Dél felett aratott győzelme és a polgárháború lezárása után - a britek Amerikába fektették be azt a pénzt, amit később, az 1914 és 1945 közötti hosszú brit-német háborúban a háború finanszírozására felhasználtak. Míg a franciák, a németek és más európai nemzetek a 19. század második felében döntően Nyugat-Európában fektettek be, addig a britek döntően Amerikában, Kanadában, Új-Zélandon és Ausztráliában. A Brit Birodalom, valószínűleg okos és tudatos politikai döntés nyomán, az angolszász gazdaságokba vitte a pénzét, és az Amerikai Birodalom gyors megerősödése nem csekély mértékben ennek volt köszönhető. Az 1914-18 közötti első világháborús költségeket Nagy-Britannia döntően az Amerikában korábban szerzett vagyontárgyak eladásából fedezte, valamint új amerikai hitelekből. Történelmi távlatból azt is mondhatjuk, hogy a Brit Birodalom vezetői valószínűleg már a 20. század első éveiben tisztában voltak azzal, hogy előbb-utóbb Amerika veszi át Nagy-Britannia szerepét a világ színpadán. Talán tudatosan törekedtek arra, hogy inkább Amerikáé legyen a Brit Birodalom öröksége, mint Németországé, esetleg Franciaországé vagy Oroszországé. A britek elég okosak voltak ahhoz, hogy tudják, végül csak egy világbirodalom maradhat a porondon, és jobb ha ez egy angolszász birodalom, mint ha egy másik, különösen ha az a kontinentális Európában alakul ki. A második világháború során ugyan Churchill mindent megtett, hogy megőrizze Nagy-Britannia gyarmatait és a Brit Birodalmat, azonban a brit politikai elit végig tisztában volt azzal, hogy a hosszú brit-német háborúk legvalószínűbb kimenetele az lesz, hogy a világhatalom a britektől az amerikaiakhoz kerül.

A Brit Birodalom és most az amerikai világbirodalom végül is azért működhettek ilyen hatékonyan, mert egy pozitív összegű "nyer-nyer" játszmát játszanak, miközben minden korábbi hagyományos birodalom egy "nyer-veszít" játékot erőltetett másokra: nem játszottak, csak uralkodtak. Korunk "könnyű kor", az információ már könnyebb, mint a vasaké, a szellemi munka már könnyebb, mint a szénbányász munkája, a mindennapi életünkben nélkülözhetetlen használati tárgyak könnyűvé teszik életünket, és a szabadidő teret nyer a munkával szemben. A mai kornak ez a "könnyűsége" az amerikai világbirodalom működésében is tetten érhető, mert elsősorban "könnyű", puha és közvetett eszközökkel irányít, játszadozik velünk, és nem ver fejbe egy kemény bunkósbottal. Kétségkívül igen sok rejtett és láthatatlan csatornán keresztül adóztat bennünket, sőt csalafinta és furfangos módon még a Brit Birodalomhoz képest is rafináltabban működteti a pénzügyi innovációkat saját céljai érdekében, de ezt finomabban és játékosabban teszi, mint a hagyományos birodalmak, mert egy kereskedelmi világhatalomként "nyer-nyer" játszmát játszik velünk. Aki élt a Szovjet Birodalom vagy a nemzetiszocialista Német Birodalom keretei között, pontosan tudja, hogy mennyivel "könnyebb" a mai Amerikai Birodalom, és mennyivel "keményebb" volt a másik kettő.

"A megformált állammal együtt a magas történelem is álomba merül. Az ember ismét növénnyé válik: a röghöz tapadva, érzéketlenül és tompán. Az időtlen falu, az "örök" paraszt lép megint elő, gyermekeket nemz, és visszasüllyed az anyaföld szintjére - serény, igénytelen embertömeg, amely fölött a katonacsászárok áradata átsüvölt. Az országok közepén a hajdani világvárosok állnak, egy hamvadó lélek üres odvai, melyekbe a történelmét vesztett emberiség lassan bevackolja magát." - Oswald Spengler: A Nyugat alkonya
_____________________________________________


Amerika, bár nagyon sokat tanult a korábbi birodalmaktól, mai sikerét mégis döntően annak köszönheti, hogy a megszerzett tudást kiválóan alkalmazta a 20. század végén, a 21. század elején működő világ feltételeihez. Amerika egyik mai birodalmi titka az, hogy nem követi a Római Birodalom és a Brit Birodalom stratégiáját, mert nem küld tömegesen amerikai telepeseket a világ valamennyi pontjára. Pont fordítva, a tehetséges és szorgalmas embereket hívja Amerikába. A birodalom sikeres és hatékony működésének másik titka talán az, hogy a rendelkezésre álló puha és kemény, illetve a látható és láthatatlan eszközöket - tehát a hírszerzési, politikai, diplomáciai, katonai, gazdasági, pénzügyi és szellemi-kulturális eszközöket - együtt, egymással összehangoltan, valamint térben és időben koncentráltan használja a birodalom fenntartására, sőt megerősítésére. Amerika tudja, hogy csupán egyetlen világbirodalom létezhet, ezért mindenki számára világossá tette: minden eszközzel megakadályozza, hogy a világban egy megerősödő új hatalom a helyére kerüljön.

Amerika ma elsősorban kereskedelmi és pénzügyi birodalom, és csak másodsorban katonai és politikai világbirodalom.Bár a történelme során gyakran viselt támadó, néhány esetben terjeszkedő háborút, de elsődleges célja az elmúlt hatszáz évben folyamatosan a kereskedelem bővítése volt. Bár kereskedelmi érdekeinek jobban megfelel a piac megszerzése, mint a terület meghódítása, azonban ennek egy mélyebb, az amerikai értékrendben gyökerező oka is van. Az amerikaiak számára valóban alapvető érték a szabadság, az egyéni szabadságjogok, a demokrácia és a tulajdon szabadsága. Az alapító atyák Amerikát egy olyan birodalomnak és nemzetnek tartották, sőt alkották meg, amely a szabadság nagyvilágban történő terjesztését kapta feladatként a Gondviselőtől. Ezzel a küldetéssel nehezen lenne összeegyeztethető, ha a világ jelentős részét az Amerikai Egyesült Államokhoz csatolnák. Ráadásul - ez már csak hab a tortán - a kereskedelem és a pénz áramlásának szabadságát könnyebb és olcsóbb is biztosítani, mint ha a fél világot Amerikához kellene csatolni.

Amerika akkor képes vezetni a világot a 21. században, ha nem uralkodni akar rajta, hanem valóban vezetni: ehhez a hasonlóan működő más globális szereplőkkel minden kérdésben és mindig együtt kell működnie. Amerika akkor képes kormányozni a világot, ha minden területen előnyben részesíti az együttműködést a versennyel, különösen a hadviseléssel szemben.

________________________________________

El kell mondanunk minden európainak: az európrojekt az elmúlt két évtizedben kudarcot vallott.

Már megjelent a kiegészítő kötet!

"Az Amerikai Birodalom című könyv első kiadása, majd e kibővített változat megjelenése között mélyreható változásokat eredményező másfél évtized telt el... 
Ennek a könyvnek az első kiadása 15 évvel ezelőtt látott napvilágot. Könyvemnek akkor az volt a célja, hogy mind az európai, mind a magyar elitet ráébresszem az Amerikai Birodalom nemzeti érdekeire, átfogó stratégiáira és eredményes hadviselésére. A Birodalom - mint a birodalmak a történelem során bármikor - hadba lép mindazok ellen, akik az Egyesült Államok globális politikai, katonai és pénzügyi pozícióját fenyegetik. Az európai politikai és üzleti elit felé egy másik egyszerű üzenetet igyekeztem megfogalmazni: az Amerikai Birodalom nem fog eltűrni egy rivális globális fizetőeszközt, és a modern hadviselés teljes arzenálját felvonultatja annak érdekében, hogy vagy az eurózónát, vagy az európai integrációt, vagy akár mindkettőt megtörje." - Matolcsy György

Szemelvények...

A Nagy Amerikai Stratégia  szempontjából Európa potenciális hatalma meghaladhatja Amerikáét, ha egyesíti a nyugat-európai kreatív emberi erőforrásokat a nagy orosz emberi, természeti erőforrásokkal. Európa története során az összes jelentős kontinentális hatalom - Nagy Károly, a Habsburgok, Napóleon, Németország és a Szovjetunió - kezdeményezett már háborút a földrész egységesítésére, hogy ezáltal létrehozza kora szuperhatalmát. A történelem iránya változhat, de a terjeszkedést diktáló európai gének lényegében változatlanok maradnak.

Mindezen történelmi leckék megtanulása után helyesen gondolták, hogy az euró valós veszélyt jelent a dollár globális, vezető valutaszerepére. A nemzetközi felségvizek, az információóceánok és a globális pénzmozgások fölötti ellenőrzés mindig az Amerikai Birodalom globális vezető szerepének nélkülözhetetlen elemei voltak. Ezek egyikét sem veheti el tőle senki: sem barát, sem ellenség.

Ez az oka annak, hogy a vezető európai országok politikai elitje stratégiai hibát vétett, mikor létrehozta az új európai álmot és az eurót. A Szovjetunió összeomlását egy életben egyszer kínálkozó lehetőségnek tekintették arra, hogy a 20. század első felében lezajlott két világháború által okozott történelmi csapdából kitörjenek. Nyugat-Európa köztes terület lett két nagyhatalom, Amerika és a Szovjetunió között, Németország két részre bomlott, a kelet- és közép-európai nemzetek pedig a szovjetek ketreceibe voltak bezárva.

A felszínen csak a korábbi integráció sikeres stratégiáját folytatták, új kihívások útját járva Európa egyesítésének megerősítése érdekében. Mindig a Római Birodalom titkos vezérelvén alapuló régi római mondást idézték és alkalmazták: minden kihívást, fenyegetést és alkalmat meg kell ragadni a Birodalom erősítése, bővítése és hatalmának növelése érdekében. A régi mondás szerint "teher alatt nő a pálma" (sub pondere crescit palma). Minden új kihívás új lehetőség, álruhában, mivel az új kihívások nélkül a nemzetállamok nem akarják majd a szuverén döntéseiket Brüsszel, Strasbourg és később Frankfurt kezébe tenni. Azonos stratégiát követtek, és megváltoztatták a jövőképüket, csakhogy rossz irányba.

A békés és gazdag Európáról szóló első jövőképet lecserélték egy szuperállam képzetén alapuló globális szuperhatalom álmára. Egy európai gazdasági erődítményt akartak, globális fizetőeszközzel. Az eredeti vízióban a folyamatosan egyesülő Európa az Amerikai Birodalomban vezető szerepet betöltő fiatal partner volt. A módosított jövőképben az egész európai kontinens után elsőként Nyugat-Európa lesz az Amerikai Birodalom mellett a rivális globális hatalom.

Ez az európai elit által tett történelmi ajánlat vonzónak tűnhetett az amerikaiak számára: váltsuk fel a korábbi ideológiai ellenségeteket, stratégiai partnereteket egy olyan baráttal, aki a veletek közös nyugati értékek (szabadpiaci elvek, demokratikus intézmények) elkötelezettje. Ami a romantikus ajánlatot illeti, a későbbi Európai Egyesült Államoknak az Amerikai Birodalom új, egyenlő, globális stratégiai partneri szerepét kínálták. Csak egyetlen gond volt: miután elpusztították az egyetlen globális versenytársat, az amerikaiaknak talán új riválisra lenne szükségük. Érdekel valakit a lehetőség? Miután a Nyugat egyetlen vezető hatalma maradt, miért osztaná meg a Birodalom vezető szerepét bárkivel is a Nyugaton? Globális vezető állammá válva miért kockáztatná a Birodalom a Nyugat fölötti irányító szerepének elvesztését, mikor pedig maga is vallja a történelmi elvet: "aki a Nyugatot uralja, a világot uralja"? Semmi értelme, teljes értelmetlenség.

Az Amerikai Birodalom kettős stratégiát folytatott a hidegháború évtizedei alatt: elsőként arra törekedett, hogy a szovjeteket megállítsa, és így megakadályozza, hogy a szovjet tankok meghódítsák Nyugat-Európát, másodsorban pedig azt is akadályozta, hogy nyugati szövetségeseik politikai, katonai és gazdasági kihívóikká váljanak, és akár helyükbe lépjenek a Nyugaton. Az európaiak egyszerre voltak riválisok és szövetségesek, hasonlóan a szovjetekhez, akik riválisok, ellenségek és olykor stratégiai partnerek is voltak a hidegháború idején.

Az Amerikai Birodalomnak azért kell a Nyugatot vezetnie, mert egyéni szabadsággal, szabadpiaci kapitalizmussal és plurális demokráciával Amerika elérte az emberiség fejlődéstörténetének végét. A végső bizonyíték arra, hogy esélyes jövőbeli vezetői szerepre, az Amerikai Birodalom jelenlegi vezetői szerepe. Minden lehetséges és tényleges globális versenytársat fel kell tartóztatnia annak érdekében, hogy a fejlődés vívmányait megőrizhesse: aki Amerika vezető szerepét fenyegeti, az emberiség jövőjét kockáztatja. Pont.

Az Egyesült Államok háborúban született: a függetlenségi háború, az angol invázió elleni fellépés 1812-ben, a véres és keserves polgárháború 1861-től 1865-ig új nyugati hatalom születését eredményezte. Az első és a második világháború a nyugati félteke vezető hatalmává emelte ezt az országot, és a hidegháború végére létrejött az első számú globális vezető hatalom. Az Amerikai Birodalom minden jel szerint kiváltképpen jang-hatalom: háborúkban született és szinte állandóan hadat visel.

Időközben a globális gazdaság, a globális pénzügyek és a magas szinten összekapcsolt globális falu egyre nagyobb és nagyobb, gyorsabb és gyorsabb, egyre forróbb és szeszélyesebb lett. Ma más nem globális falu, hanem egy csaknem 8 milliárd lakosú, globális megaváros. A globális fizikai hálózatok és a globális beszállítói láncok lettek az emberiség új artériái, ahol az internet alkotja a hatalmas, globális agyat az egész emberi közösség számára. Ez az új, egybeforrt világ egyrészről rendkívüli lehetőségeket kínál, másrészről igen komoly kockázatot is rejt. Egy még ennél is kifinomultabb világgazdaság egyszerre két dolgot jelent: lehetőséget és sebezhetőséget, méghozzá mindkettőt gigantikus léptékben.

Egy egyszerű, szétszórt, nem összekapcsolt kis világban egyetlen vezető hatalom elég volt ahhoz, hogy a globális közjavakat biztosítsa, ahogy a Brit Birodalom is tette a 19. században. A történelem során két elkülönült világ tudott egymás mellett létezni, így pl. a korábbi G2-es világ az Amerikai és a Szovjet Birodalom vezetése alatt vagy a Római Birodalom és az ősi Kína kétezer éve. Ezek vagy szinte teljesen különálltak egymástól (lásd az utóbbi esetet), vagy gondosan megtervezett hidegháborút indítottak egymás ellen, amelynek során a nyílt agresszió és a titkos együttműködés speciális keverékét alkalmazták. Mai világunk akarva sem lehetne különbözőbb bármitől, ami történelmünk során eddig jelen volt. Két jelentős, erős, egymást ellentételező globális hatalomra van szükségünk, amelyek egy rendkívüli mértékben összefonódó és szövevényesen összekapcsolt világból, megavárosból fakadó szembenálló erőiket, rivalizálásaikat kiegyenlítik. 

Gyakorlatilag egy vezető jang- és egy vezető jin-erőre van szükségünk, amelyek megteremtik az új világ egyensúlyát. Mindkettő rendelkezésünkre áll: az Amerikai Birodalom és Kína.

Kinek van szüksége harmadikra, az Európai Egyesült Államokra? Abszolút senkinek, még ezeknek az esetleges vezető hatalmat alkotó tagoknak sem. Egy USA-EU G2-es világrendet tragikus mértékben aláásna a folyamatos gazdasági és pénzügyi háborúskodás, mivel két jang-hatalom nem képes a színeit megváltoztatni. Az állandó rivalizálás új, jelentős háborúhoz vezetne a Nyugat első számú vezető szerepéért.

Könyvem egyik központi gondolata a pénz fontosságának felismerése modern korunkban. Ez egyesek számára meglepő lehet, ismervén az összes többi olyan elemet, amelyek a legnagyobb globális szereplők átfogó stratégiáját befolyásolják. Jelentős politikai és katonai, kulcsfontosságú gazdasági és pénzügyi döntése, amelyeknek súlyos kihatása volt a globális közösség vezető szereplőinek együttműködése előtt álló jövőre, nem vezettek a háború utáni nyugati szövetség összeomlásához. A közös európai valuta bevezetéséről szóló döntés azonban a háború utáni amerikai-európai szövetség megszűnéséhez vezetett.

Értelmezésem szerint a pénz tükre, azaz a pénztükör a legmegbízhatóbb eszköz a globális szereplők tényleges természetének felismerésére. Az Amerikai Birodalom számára a rivális nyugati valuta bevezetése nyilvánvaló jele volt annak, hogy közepes méretű európai hatalmak ismét ugyanazt a történelmi lépést próbálják megtenni: globális hatalom felépítését, ez alkalommal együtt, nem pedig külön-külön - az USA dollár és a Birodalom megdöntésének céljával. 

Az időzítés minden. Valóban, az euró születését ugyanis nem lehet megérteni az 1980-as és a korai 1990-es évek kaotikus politikai változásai nélkül. 1989-re az amerikai stratégia áttöréseket hozott mind Európában, mind globálisan. A fő cél az volt, és ma is az, hogy az USA-t a Nyugaton belül tartsa. Ezenfelül a Nixon-Mao együttműködés óta az is cél volt, hogy a kommunista Keletet kínai és szovjet táborra ossza, ami nagy sikerrel meg is történt. A nagy stratégia másik része Japán felemelkedésének lekorlátozása volt. Az 1980-as évek végére Japánt csak pénzügyi hadviseléssel lehetett megállítani. A terv további eleme Németország megzabolázása volt, azaz a német hatalom gazdasági és pénzügyi területekre való korlátozása, és minden olyan kísérlet megakadályozása Németország vagy a Szovjetunió/Oroszország részéről, amely egy régi/új szuperhatalom irányítása alatt egy egységes kontinens felépítésére irányult.

Minden amerikai cél teljesült az 1990-es évek elejére, és az USA lett az egyetlen globális szuperhatalom. 

A francia és a német elit csendben ugyanazt a történelmi megoldást tűzte célul, amely a Brit Birodalmat, az Amerikai Egyesült Államokat, később az Amerikai Birodalmat és jelenleg Kínát is globális vezető szerephez segítette. Feltűnés nélkül, lépésről lépésre felépítettek egy álmot, az Európai Egyesült Államokat, amely egy új egységesített országgá válhat a korábbi európai nemzetállamok talaján.

Minden politikai siker az Amerikai Birodalom támogatásával született. Az európai integráció bővítésének minden lépése amerikai kezdeményezésre és bátorításra jött létre; amerikai jóváhagyás nélkül egyetlen ország sem léphetett az EU-ba.

Csak egy kivétel volt: az euró. Nem csoda hát, hogy az euró lett az Atlanti Szövetség és az atlanti korszak fordulópontja. Az is igaz, hogy a Szovjetunió összeomlásával az atlanti korszak véget ért. Az Amerikai Birodalomnak Nyugat Európára, a német-francia párosra és az európai integrációra volt szüksége ahhoz, hogy elvegye a Szovjetunió kedvét Európa meghódításától. 1992-re mindkettőnek vége lett: a Szovjetunió felbomlásával a szovjet fenyegetés megszűnt, és Nyugat-Európa fontossága Amerika számára szintén gyorsan csökkent. 1992-re a közös európai valuta lekerült a napirendről, és a Szovjetunió összeomlásával nem kellett már megerősíteni az európai országok közötti kapcsolatot egy közös valutával. Éppen ebben az időben új gondolat jelent meg a színen, és új érvvel szolgált az euró mellett: riválist teremteni mind az USA, mind a dollár számára.

Hirtelen egy új vágy ütötte fel a fejét Nyugat-Európa nagyobb országainak üzleti szektoraiban: Közép-Kelet-Európa újonnan függetlenné vált piacgazdaságainak meghódítása. A washingtoni konszenzus érveit alkalmazták és az IMF segítségét vették igénybe az egykori Szovjet Birodalom újonnan felszabadított országainak privatizálása és tényleges meghódítására. Azonban a függetlenségüket visszanyert, leendő EU-tagállamok stratégiai ágazatainak meghódításához nem volt szükség közös valutára. A régió fő privatizációs folyamatai még az euró megjelenése előtt lezajlottak.

Az új európai álom feladta az európai nemzetek korábbi, a második világháborút követő álmainak lényegét: a békét és a jólétet. Erős globális szereplővé akartak válni együtt, előbb gazdaságilag és pénzügyileg, majd később politikailag. Semmit sem tanultak saját korábbi birodalmaik összeomlásából: minden olyan korábbi európai birodalom, amely politikai akaraton és egy közös valután alapult, összeomlott egy újonnan felemelkedő globális hatalom, az Amerikai Egyesült Államok érdekei és átfogó stratégiája miatt. Amerika hozzáférést akart minden korábbi birodalom minden részéhez, és ezeket a globális hadviselés útján meg is szerezték: az első és második világháború és a hidegháború hozzáférést biztosított számukra minden korábbi birodalom és fél-birodalom előttük azelőtt lezárt részéhez.

Az euró létrehozása volt az első nagyarányú európai projekt, amely nem az Amerikai Birodalom jóváhagyásával indult. Igen valószínű, hogy egyben az utolsó nagy európai projekt is, amely az USA érdekeivel ellentétes.

Az USA egyedi sikertörténet, gyakorlatilag az egyetlen ország az emberiség történetének elmúlt 500 esztendeje során, amely ötvözni tudta a kereskedelem segítségével megvalósított békés fokozatos felemelkedést a háborúkkal elért hirtelen ugrásokkal. Az összes többi hatalom és szuperhatalom vagy a békés korszakokat veszítette el, vagy a háborúkat, vagy mindkettőt. Franciaország veszített Spanyolországgal szemben 1700-ban, veszített a britekkel szemben 1815-ben, míg a németek megnyerték az európai ipari forradalom második hullámát, de elveszítettek két világháborút az amerikaiakkal szemben 1945-re. A szovjetek pedig a hidegháborút veszítették el az amerikaiakkal szemben 1992-re.

Az Amerikai Egyesül Államok nagy - és természetesen nyertes - háborúk által a legnagyobb hatalommal bíró ország lett. A rómaiakhoz hasonlóan általában elveszítik a kisebb háborúkat, de a nagyobbakat megnyerik. A németek nyernek a békeidőben, ezeket saját megerősítésükre használják, de idővel önelégültté válnak, és elveszítik a nagyobb háborúkat. A britek mindig nyertesnek tűntek, de a 20. században az amerikaiak megfosztották őket a birodalmuktól. Japán a német stratégiát valósítja meg Ázsiában: mindig megnyeri a békét, de elveszíti a háborút. A békeidők néha megtévesztőek: békésnek tűnnek, de a színfalak mögött folyamatos gazdasági és pénzügyi hadviselés folyik csakúgy, mint Amerika és Japán között a 20. század '80-as és '90-es éveiben.

Melyek az Amerikai Birodalom fő stratégiái az 1945 utáni látható és nem látható háborúkban, különös tekintettel a 21. század korai évtizedeire? Az alábbiak tartozhatnak közéjük: Sun Tse koncepcióját követve: "engedd, hogy az ellenségeid jöjjenek hozzád" - azaz erős stratégiai és egyéb területeidre, hálózataidba - ahelyett, hogy magad támadnád meg riválisaidat saját erődítményükben. Hosszú menetelésük végére Sun Tse tanítása szerint "a riválisaid forrásai elapadnak, de a tied tele lesz. Az Amerikai Birodalom már megtanulta a történelem, különösen a birodalmak történetének egyik legjelentősebb leckéjét: nem szabad az élet minden területén mindig vezető szerepre törekedni, ehelyett mindig a regionális vagy globális hatalom legfőbb elemeire kell összpontosítani.

Az amerikai hadviselés történelmileg és a riválisokkal való összehasonlításban is egyedülálló, mert minden eszközt és fegyvert egyidejűleg használnak, ráadásul nemcsak ellenfeleik, hanem szövetségeseik ellen is. Az amerikai hadviselés jelentősen megváltozott a nemzetállamból birodalommá váló átalakulás során. Úgy nyerték meg az első és második világháborút, hogy az ellenfeleikre összpontosítottak, és segítették szövetségeseiket. A két világháborút követő időszakban azonban ellenségeikkel és riválisaikkal is fegyveres konfliktusban álltak, és hidegháborút folytattak, miközben szövetségeseik ellen hatékony gazdasági és pénzügyi támadásokat intéztek. Az 1970-1980-as években pénzügyi és gazdasági hadviselésben álltak Németországgal és Japánnal, a két politikai és hadi szövetségesükkel. Arra használták az 1997 és 1999 közötti ázsiai pénzügyi válságot, hogy megállítsák a japán gazdaság regionális előretörését.

A kétirányú hadviselés jelenti a hatalmas különbséget az 1945 előtti Egyesült Államok nevű nemzetállam és az 1945 utáni Amerikai Birodalom között. Amerika vonakodva vagy örömmel kapva kap az alkalmon, a Brit Birodalomtól örökölt megoldást alkalmazta. A hidegháborút választották a szovjetekkel szemben a magas foglalkoztatási szint és a gazdasági növekedés fenntartása érdekében. Szándékosan ragadták magukhoz a Nyugat irányítását az 1956. évi szuezi válságot követően, és meg is őrizték az 1970-es évek alatt óvatosan levezényelt olajválságon keresztül. Mindezért senki sem volt hibás. Egy nemzet talán barátkozik, de egy birodalom csak érdekeket követ.

Korábban jelentős, később középméretű európai hatalmak saját történelmi múltjuk miatt nincsenek abban a helyzetben, hogy az Amerikai Birodalom politikai intézkedéseit bírálják, mivel az európai és a világtörténelem korábbi évszázadaiban ők is ugyanezt tették.

Mint mindig, a történelmi csapdákból való kitörésre van megoldás, még az első kis lépések, példák is rendelkezésre állnak. Magyarország és a visegrádi országok számos olyan új megközelítést kínálnak, amelyek hasznosak lehetnek a nagyobb és gazdagabb országok számára saját dilemmáik és talányaik megoldásában.

Fogadjuk meg Joseph Campbell tanácsát: "A barlang, ahova félsz belépni, éppen az általad keresett kincset rejti."

Philip James de Loutherbourg: Coalbrookdale by Night, 1801

____________________________________
Bejegyzéseim, ahol szó esik Matolcsy György az Amerikai Birodalom című könyvéről:

...és néhány további érdekesség: