Megapolisz-feeling: Szingapúri élményeim

02/19/2020

A városokat gyakran hasonlították a szimfóniákhoz és költeményekhez, s ez az összehasonlítás nekem is természetesnek tűnik: lényegében hasonló dolgok. A várost talán még magasabbra is helyezhetnénk, mert azon a ponton áll, ahol a természet és a mesterséges alkotás találkozik, a természet és a műviség határán fekszik... keletkezése és alakja révén a város egyszerre áll kapcsolatban a biológiai nemzéssel, a szerves fejlődéssel és az esztétikai alkotással. Egyszerre természeti tárgy és kulturális alany, egyén és csoport, átélt és megálmodott: a kiváltképpen emberi dolog... 

Levi-Strauss: Szomorú trópusok

Abban az időszakban, mikor Indiában éltem, volt szerencsém két alkalommal is Szingapúrban járni. Először csak vakációzni és körülnézni, másodszor pedig (mivel Indiában csak pár óra repülőutat jelent) 2018 szilveszterén mentünk el az újévi tűzijátékot megnézni.

Mondanom sem kell, már az első alkalommal leesett az állam, és rendkívül fontos élményt jelentett számomra Megapolisz hangulatának megteremtésében. Erről részletesen kifejtve egy külön cikk szól a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz című bejegyzésem alatt.

Elképesztő, mennyire modern infrastruktúrát építettek fel maguknak ebben a parányi országban. Felhőkarcolók mindenfelé. A tömegközlekedés, a metrók (ahogy Megapoliszban nevezik: transzport) a felszínen haladva keresztülszelik a város, miközben az ablakokból elképesztő panoráma nyílik a látogatók elé. Az oldalon a Szingapúrban készített kamerafelvételekkel és fotókkal illusztrálom olykor Megapoliszt. A hely maga volt a Szeránon létesített jövőbeli városkolónia nagyon is élő és valóságos megnyilvánulása. 

Egy csodahely, mely ráadásul ugyanúgy a tengerpartra települt, mint maga Megapolisz.

Utunk során, a város feltérképezésekor ahogy a könyvben, itt is számtalan nációba botlottunk, Szingapúr igazi világváros. A multikulturalizmus érzékelhető, mindenfajta náció, mindenfajta márka, brand és üzlet megtalálható itt. A "kolónia-feeling" érzésének egyik gyökere pont ez volt: többnyire fehér európai, vagy amerikai emberek sétálgattak az utcákon, üldögéltek az éttermekben, élvezték a remek meleg éghajlat örömeit. A szingapúri, ázsiai emberek rendszerint a kiszolgáló személyzet dolgozóit adták, ők szolgáltak ki a boltokban, a hotel recepcióiban, satöbbi. Tisztaság volt, rend és fegyelem, de inkább tűnt úgy, hogy az itt élő emberek saját országuk rabszolgái lettek.

A fejük fölé építették ezt a gigászi, csillogó metropoliszt, hogy az itt székelő hatalmas cégeknek újabb telephelyük legyen, és a gazdag embereknek újabb vakációs célállomásuk legyen. A nyugati civilizáció minden "terméke" megtalálható itt, McDonalds-tól kezdve a hatalmas, labirintusszerű plázákon át az amerikai filmtársaság, a Universal vidámparkjáig, mely utóbbi szintén nagy élmény volt. Itt-ott az utcákon négy-öt fős csoportokban kék ruhás rendőrtisztek járnak, mely akaratlanul is a GSF embereire emlékeztetett engem. Persze semmilyen zűrt és botrányos jelenetet nem lehet tapasztalni, még hajléktalanokat sem látni, pedig itt nyugaton ez szinte már megszokottá vált, része a városképnek. 

Ez a túlrendezettségnek olyan érzetét keltette, amelyet aztán a Megapoliszi álmokban is részletesen ecsetelek. Olyan túlrendezettség, ami egyáltalán nem jellemző az ázsiai népekre, sokkal inkább a németekre és a nyugati világra.

De... hogyan vonulhatna ki az ember a vidékről? Hová menjen, amikor az egész Föld egyetlen hatalmas korlátlan vidék? A válasz elég egyszerű: falakkal kijelöl magának egy darab földet, és ezt a határolt, véges területet szembeállítja az alaktalan, végtelen térrel... A kérdésre, hogy mi az urbs és a polis, a legtalálóbb válasz hasonló az ágyú tréfás meghatározásához: végy egy lyukat, tekerd körbe jó erősen dróttal, és kész az ágyú. Ugyanígy az urbs és a polis is először csak egy űr, és minden más csak ennek az ürességnek a rögzítésére, körvanalainak meghatározására szolgál... A város köztér... a kis lázadó, mely hátat fordít a határtalan vidéki térnek, a tér ezen új, sui generis formája, melyben az ember kioldja magát a növényekkel és állatokkal való közösségéből... és egy önmagába zárt, tisztán emberi birodalmat hoz létre, a polgári teret.

José Ortega Y Gasset

Már ebből is érezhető volt, hogy Szingapúr nem más, mint a nyugati világ egyik kolóniája, melyet szépen kivásároltak a helyiek alól, de ebből a pénzből aztán egy valóban szép világot hoztak létre - legalábbis látszatra. Az utcák tiszták és rendezettek, mindenhol volt egy helyi lakos, aki az utcákat söpörte, hogy minden a lehető legszebben nézzen ki. Különösebben nem éreztem a helyieken, hogy utálnák, amit csinálnak, ehhez valószínűleg több időt kellene ott eltölteni, de amennyire látszódik, a helyiek is büszkék városukra. Az emberek többnyire vidámak és tisztelettudóak, bármiben szívesen segítenek (talán ők is tudják, a fehér turisták pénze milyen sokat jelent anyagilag a város életében), nincs az a búskomor, szürke hangulat, mint Magyarországon. Persze úgy "könnyű", hogy állandóan süt a nap, pálmafák lengedeznek a lágy szellőben... de sok más helyen is hasonló a környezet, még sincsenek ekkora felhőkarcolók, mint itt.

Egy ilyen világ létrehozása (nyugati pénzből és nyugati szakértelemmel) és fenntartására nem minden nép alkalmas (vagy akar egyáltalán). 

A szingapúriak ezek szerint igen.

De inkább a saját maguk feladatát becsületesen elvégző embergépeknek tűntek.

A szellem a városban nyeri el formáját, míg a város formái meghatározzák a szellemet, mert a tér, éppúgy, mint az idő művészien rendeződik újra a városokban, határvonalaiban és sziluettjeiben, a vízszintes felületek és a vertikális csúcsok rögzítésében, a természetes helyszín kihasználtságában vagy tagadásában... A város a közösségi élet fizikai tere és egyben szimbóluma is azoknak a közös céloknak, melyek az ilyen előnyös körülményekből születnek.  A nyelv mellett a város az emberiség legnagyobb műalkotása.

Lewis Mumford

A nyugati életmódra valószínűleg már átszoktatták őket, mert az egész városban ez a mentalitás érezhető, és az utcák sincsenek zsúfolásig megtelve, mint például Indiában. Az autók a saját sávjukban haladnak, nincs folyamatos dudálás, nincsenek kátyús utak. Mindenki tökéletesen beszéli az angolt, még a legutolsó utcaseprő is. Ez azért mindenképp irigylésre méltó, még akkor is, ha valószínűleg a nyugati nagy cégek nem jönnek ide, és nem építik fel ezt a várost (Acremcorp), akkor valószínűleg sosem lenne itt ilyen világ, egyfajta modern paradicsom.

Szingapúr maga lett "Ázsia Svájca", csak sokkal magasabb épületekkel, melyek árnyékában tényleg csak apró hangyáknak érezhetjük magunkat.

A csoda azonban pénzbe kerül, és Szingapúr a világ egyik, ha nem a legdrágább városa, sokkal inkább a nyugati (főként amerikai) ember pénztárcájához lett hozzáigazítva.

Ha nem jártam volna Szingapúrban, biztos nehezebben tudtam volna Megapolisz hangulatát pontosabban körülírni és megteremteni, de mivel én is átéreztem, így hiteles leírásokat tudtam megalkotni és papírra vetni.

Mindenképp szerencsés vagyok, hogy ezt első kézből megtapasztalhattam, és az is nagyon jó érzés, hogy a tapasztalataimat, érzéseimet a regényeim által reményeim szerint másoknak is átadhatom.

Az építészet a város első nyomaival együtt kelt életre; mélyen a civilizáció keletkezésében gyökerezik, tartós, egyetemes és nélkülőzhetetlen műtárgy. Az esztétikai szándék és a jobb életkörülmények kialakítása az építészet két állandó jellemzője.... Mivel az építészet ad konkrét formát a társadalomnak, s mélyen kötődik mind a társadalomhoz, mind a természethez, alapvetően különbözik a többi művészettől és tudománytól... Idővel a város önmagára nő, öntudatra és emlékezetre tesz szert. Építése folyamán az eredeti állapot tovább él, de ugyanakkor módosítja és még sajátosabbá alakítja fejlődésének stádiumait.

Aldo Rossi: A város építészete


Az a fajta világ, ami a Szerán bolygón egyetlen óriási Megapoliszban összpontosul, a Föld bolygón ugyanez szétszórva, a bolygó különböző pontjain helyezkedik el (persze nem akkora méretekben, mint Megapolisz esetében, de már attól sem állunk messze, minden technológia a rendelkezésünkre áll hozzá).

A centrumkörzetek szintközi folyosók (mint féregjáratok egy óriási monstrumban) átláthatatlan labirintusa. A fő inspirációt a felejthetetlen Szingapúr mellett a minden egyes országban ugyanarra a sablonra, szisztémára elkészített személytelen, csak funkciós szerepet betöltő, "gépies" repülőterek adták. Ezzel kapcsolatban személyes élményeim is vannak, például egy alkalommal, amikor papírozási, vízum-problémák miatt nem engedtek be Indiába, akkor nyolc órát kellett eltöltenem a bangalore-i, majd a dubaji reptéren is. 

Egy csipetnyi jövő: a tömegek számára sablonszerűen legyártott, teljesen egyforma "börtönblokk"-labirintus.

Alul: Képek a BERONIS - Megapoliszi álmok előzeteséből, melyek Alex Jones, a híres igazságkutató egyik leleplező dokumentumfilmjéből származnak. A jövő tehát elkezdődött.

A hiteles építészet olyan építészet, amely az embernek segít megtalálnia a lakóhelyét. Az ember akkor lakozik, ha épít. Az épület mint dolog közel hozza a lakott tájat az emberhez azzal, hogy létezését jelentéssel bírónak tapasztaljuk. Ez a jelentés akkor mutatkozik meg, amikor az építészeti alkotás megnyilvánítja az életvilág térbeliségét. Ez a felmutatás attól függ, hogyan helyezkedik el az építészeti alkotás a világban, vagyis hogyan áll, emelkedik, terjeszkedik, nyílik fel és zárul be, a hely és a megtestesülés konkrét értelmében. Ha az építészeti alkotásnak sikerül megformálnia az életvilág térbeliségét, műalkotássá válik.

Christian Norberg-Schulz: A jelentés az építészetben 

Összesen így 16 órát kellett reptereken bolyonganom, a két város reptere szinte összefolyt stílusában, plussz ugyebár a repülési idő. Nem volt egy könnyű élmény, valóban egy apró, jelentéktelen kis hangyának éreztem magam a végtelen járatok útvesztőjében. Itt-ott különböző nemzetek szintén bolyongó képviselői, itt-ott üres folyosók, belső terek, alvó emberek... a technológiai eszközök, liftek, mozgólépcsők, reklámok hangjai.

Igazi megapoliszi élmény volt.

Bizonyos értelemben ebben a szétdarabolt Megapoliszban éljük ma is az életünket. 

És ez az élmény valószínűleg egyre inkább fokozódni fog... mígnem majd valamikor a jövőben eljön az a pont, amikor a BERONIS-trilógia nem lesz tudományos-fantasztikum többé.


További érdekességek:

Gótikus metropolisz

Az art deco stílusban megépített, gótikus, szingapúri ATLAS Bar-ban járva valóban olyan érzésem volt, mintha Batman Gotham City-jébe csöppentem volna!

Spiro Kostof: Mi a város?

A városok olyan helyek, ahol emberek sokféle tevékenységet folytató tömege található. Tehát nem az abszolút nagyság vagy szám a fontos, hanem inkább a település sűrűsége.

Az iparosodás előtti világban a városok túlnyomó többsége kicsi volt: nem ritkán 2000 alatt volt a lélekszám, s egy 1000-es város már igencsak figyelemre méltónak számított. A Szent Római Birodalom majdnem 3000 városából mindegy 12-15-nek volt 10000 főnél nagyobb lakossága (köztük Kölnnek és Lübecknek). 

Néhány további statisztikai adat tájékozódásul.

Az ókorban csak maroknyi valóban nagyváros akadt, köztük a birodalmi Róma a Krisztus utáni második évszázadban és Chang'an a 8. században. A középkorban ehhez az óriási mérethez Konstantinápoly, Cordoba és Palermo is felzárkózott. A két utóbbinak a 13-14. században félmillió körüli lakosa volt. Bagdadban viszont kb. egy millió ember élt a mongolok 1258-as pusztítása előtt. Ilyen nagyságú koncentrációra megintcsak Kínában találunk párhuzamot: Nanking a 15. században, illetve Peking, Suzhou és Canton a kései birodalom időszakában. Peking a maga két és három millió közötti lakosával 1800-ig a világ legnagyobb városa maradt, bár a 17 században szorosan a nyomában volt Isztambul, Agra és Delhi. A XIX. században London vált a legnagyobb várossá. Az ilyesfajta hatalmas városok mögött, legalábbis az iparosodás előtti korban egy nagyon erős, centralizált állam található. Ennek hatalma nélkül a város hanyatlani kezd vagy összeomlik.

Megapolisz esetében ez a centralizált állam maga az AcremCorp. Társaság, mely sikeresen az idejétmúlt nemzetállamok örökébe lépett.

Szingapúri élmények képekben

Fotók a National Geographic Magazin 2019. áprilisi számából:

UNIVERSAL STUDIOS SINGAPORE

And the Oscar goes to...