Mélységes mély csalódás: Álomdoktor, Stephen King

03/01/2020

Egy újabb Stephen King-gagyiság, mely három órát vett el teljesen feleslegesen az életemből.

Sokáig húztam, halasztottam, de végül mégiscsak megnéztem, pedig éreztem valahol, hogy nem kellene, de sajnos nem hallgattam a belső hangokra, a saját "ragyogásomra".

Bár hallgattam volna.

Igyekszem türtőztetni magam... Az a szerencse, hogy közben eltelt egy kis idő, mert ha azon nyomban, frissiben írom le a véleményemet, sokkal durvábban fogalmaznék.

Félreértés ne essék, valaha én is nagyon nagy King-rajongó voltam, főleg a régebbi munkái miatt szerettem nagyon. Stephen King abban volt nagyon jó, hogy a túlvilági rettenetet le tudta rángatni a mi szintünkre, a mindennapi, élethű karakterek világába, akiknek e rettenet és borzalom mellett a saját problémáikkal, lelki válságaikkal is meg kellett küzdeniük. Számtalan King-kedvencem van, mint természetesen legnagyobb műve, A ragyogás, de szeretem még a Tortúrát is, a Cujo-t, minden blődsége és gagyi története ellenére a Christine is a kedvenceim közé tartozik, főleg a könyv lezárása volt nagyon megindító, ha valamihez nagyon ért King a rettenet ábrázolása mellett, azok a lezárásai, melyek nagyon sok esetben tényleg könnyfakasztóak, és ezt igyekszem én is "eltanulni" tőle. Imádom továbbá az olyan novelláit, mint A mumus  vagy a Cintányéros majom.

A másik nagy érdeme King-nek, hogy annak idején hajlandó volt (ingyen és bérmentve) promotálni néhány fiatal kölyök első filmes próbálkozását, a Gonosz halott első részét, és ez olyan segítség volt, amellyel Sam Raimi és Bruce Campbell karrierje is elkezdődhetett.

Ha a filmeket nézzük, valjuk be, a legtöbb King-film a nézhetetlenség határát súrolja, és csak a rajongók szórakoznak jól rajta. Készültek kiemelkedő alkotások, mint például Stanley Kubrick Ragyogása, a Carrie vagy az Állj mellém, a Remény rabjai, a Tortúra, vagy régi nagy kedvencem az Ezüst pisztolygolyók... és a még álnéven, Richard Bachman néven írt Menekülő ember.

Már ez is nagyon szép eredmény, de körülbelül ennyi.

Nem szeretnék túl hosszú lére ereszteni, mert ez a film, ami 3 ÓRÁT vett el az életemből, nem ér ennyit, csak a régi rajongásom tiszteletére, illetve a nagy idolom, Stanley Kubrick alkotásának e filmben történő meggyalázása miatt "ragadtam tollat".

3 ÓRA!!!

És itt van az egyik pont, amiért kifejezetten utálom Stephen King-et. Mivel igazi nagy írófejedelem vált belőle, hála a mögé épülő marketing-gépezetnek, természetessé vált, hogy a könyveiből majd filmváltozatok fognak készülni, és ahogy a "King-brand" nőtt, úgy lett az írónak is egyre több beleszólása a folyamatokba. Az, hogy meg van követelve, hogy szinte szóról szóra ültessék át a (még könyvalakban is teljesen felesleges módon ennyire terjedelmes) regényeit, az maga a pofátlanság. Az író foglalkozzon azzal, amihez ért, tehát írjon, és ne pofázzon bele abba, ami nem az ő dolga, vagyis hogy hogyan kell filmet készíteni.

Mert a filmkészítés nem arról szól, hogy szolgai módon sorról sorra, betűről betűre ugyanazt adoptálunk mindent a vászonra, mint King tette például a saját borzasztóan szemét és gagyi, Ragyogás-verziójával, vagy szinte mindegyik filmjével, miután igazi nagy név lett és befolyásos üzletember. A film az film, természetes, hogy úgy kell egy regényt adoptálni, hogy az a filmvászonra illő legyen, és ha egy író azt követeli meg, hogy minden szóról szóra ugyanúgy történjen, az egyrészt szemétség, pofátlanság, másrészről ilyen 3 ÓRÁS maratoni hosszúságú gyötrelmes gyötrődés lesz belőle.

Eleve csak két etapban tudtam megnézni ezt a filmet, ami nem is tudom mikor történt velem ilyen utoljára, ha történt egyáltalán ilyen.

A film túl hosszú, szándékosan lassú, minden jelenet kétszer olyan hosszú, mint kellene. King Az című regényéből készült film is két részes lett, szerencsére az új verziót még nem láttam, de ezek után biztos, hogy nem is fogom megnézni. A régi láttam, és az elég is volt, mi szükség volt az újra, vagy a Kedvencek temetője remake-re, fogalmam sincsen.

Ahelyett, hogy a hollywood-i filmesek ilyen baromságra pazarolják a pénzüket és mások idejét, inkább nézzenek körül a fiatal tehetségek között, és próbáljanak újabb King-eket találni, próbáljanak inkább valami egyedit alkotni... mint remake-elni olyan filmeket, melyek már a saját korukban is gagyi B-filmeknek számítottak. Elszomorít a tudat, hogy mennyi tehetséges feltörekvő művész lenne, akik csak egy lehetőséget kérnek a bizonyításra, de az okos, hozzáértő studióvezetők inkább beérik ilyen szemetek gyártásával.

Sajnos ez nem csak hazánkban van így.

De visszatérve az Álomdoktorra...

A karakterek teljesen érdektelenek, sablonszerűek, élettelenek, unalmasak, az egyébként nagyon jó színész Ewan McGregor sem tudta megmenteni ezt a szó szerinti borzalmat... nem egyszer muszáj volt megnéznem, hol tart a film, mert már szenvedés volt az egész. De ha már elkezdek egy filmet, rendszerint végig is nézem, pedig egyszerűbb lenne félbehagyni az egészet, talán itt is ezt kellett volna tennem. 

A mások lelkének beszívása, IKEA-s palackokban való tárolása, te jó ég... A sok gagyi jelenet amikor egymás fejében járkálnak, stb... Minden egyes jelenet kétszer olyan hosszú, mint kellene, a túláradó giccsről nem is beszélve.

Ez van akkor, ha a filmnek nincs saját lelke, és a nyilván (Kubrick-kal ellentétben) King brandjének alárendelt rendező feladata pofátlan módon visszakövetelni mindazt a filmvásznon ugyanolyan formában, ahogy King leírt, mert amit King leír, az szent és megmásíthatatlan, az maga a Tízparancsolat!

De ha ez tényleg így van, akkor... 

...és most jön felháborodásomnak az a része, ami tényleg kiverte nálam a biztosítékot...

...AKKOR MI A FENÉÉRT KÖVETI A FILM NÉHA BEÁLLÍTÁSRÓL BEÁLLÍTÁSRA, HELYSZÍNRŐL HELYSZÍNRE, DÍSZLETRŐL DÍSZLETRE A STANLEY KUBRICK ÁLTAL RENDEZETT RAGYOGÁS STÍLUSÁT, KINÉZETÉT???

Ugye tudvalevő, hogy King gyűlölte a Kubrick által rendezett Ragyogást, mivel nagyon sok helyen eltért a könyvtől, rengeteg mindent kivett és megmásított, Kubrick volt az egyetlen rendező, aki ezt meg merte tenni a Szent Stephen könyvével. Később King elkészíttette a saját verzióját, a borzalmas, valami 3 vagy 4 részes minisorozatát, mely pontról pontra követi a regény minden egyes sorát, és mondani sem kell, az eredmény siralmas volt, rémgagyi, meg sem közelíti a Kubrick-féle változatot.

És ez ami felháborító, ha King annyira utálja a Kubrick-verziót, akkor hogy van pofája annak a filmnek a sablonjára elkészíttetni ezt a filmet, akkor kövesse a saját gagyi filmváltozatát! Talán azért követte a Mester művét, mert az övére már a kutya sem emlékszik? Mert Kubrick filmje emelkedett fel a kultuszfilmek státuszába, nem csak egy gagyi ZS-kategóriás film lett belőle???

Ezzel a húzással mindenesetre érzékeltette, hogy mit gondol a saját művéről, hogy az jobb ha feledésbe merül, és pofátlanul, POFÁTLANUL szolgai módon, beállításról beállításra (sőt, sokszor még színészi játékban is) teljesen lemásolták Kubrick filmjét. Eleve milyen rendező az, aki ezt hagyja magával megtenni, hogy annyira sem tiszteli a saját munkáját és önmagát, hogy valami egyedi  verziót tesz le az asztalra (még ha az tegyük fel rosszul is sikerülne, de legalább egyedi), és képes arra, hogy ennyire szolgai módon leutánozza egy másik rendező munkáját. Szerintem ez rendkívül szánalmas, és rendkívül felháborító is, mert szinte kínos Kubrick mesteri beállításait, jellemző vonásait ebben a szemétre való filmben viszontlátni, szinte már hullagyalázás, amit  ezzel a filmmel műveltek.

Engem rendkívül felháborított.

Mégis, azok voltak az egyetlen nézhető pillanatai a filmnek, mikor Kubrick Ragyogását láttam újramásolva, de ehhez nem kellett volna megtekintenem ezt a filmet, hanem elég lett volna beraknom az eredeti verziót, ezt pedig úgy elfelejteni, hogy még a létezéséről se tudjak.

3 ÓRA!!!! Ki adja nekem vissza ezt az időt???

Miért kellett 3 órára feldagasztani ezt a borzalmat, ami simán elment volna egy másfél órás filmként is, és annyi teljesen elég lett volna belőle. Nyilván, ha egy hozzáértő rendező kerül a rendezői székbe, nem egy "kiválasztott" szolgalelkű iparosmunkás, akkor ez így is történt volna. De nem, egy King-művet nem csonkolunk le egy feszes tempójú, izgalmasabb másfél órás filmmé, hanem feldagasztjuk szépen jó terjedelmesre, ahogy azt kell.

Nagyon felháborító volt számomra ez a "filmélmény", és bármennyire is rajongtam King-ért valamikor, már régóta az a véleményem, hogy abba kellene hagynia az írást (a filmes adaptálásokba való beleszólásokról nem is beszélve), és elmennie nyugdíjba. Ehelyett ő továbbra is ömleszti magából ezeket a borzasztó, Biblia-vastagságú borzalmakat, amelyeket már évtizedek óta ír. Szerintem az egyik legfontosabb törvény minden alkotó és művész számára, bármi is legyen, író, filmrendező, zenész, hogy ha nincs mondanivalója, akkor inkább ne alkosson! Ez rám természetesen ugyanúgy érvényes, a BERONIS után lehet én sem fogok többet írni, lehet igen... nem tudom. Vannak terveim, de lehet, hogy végül nem könyv, csak egy két oldalas novella lesz belőlük, melyek majd felkerülnek az oldalra, vagy máshova. De nem ragaszkodom hozzá, hogy mint King, mindenképp egy 6000 oldalas könyvet dagasszak belőle, se füle se farka történettel, és ezerszer látott klisés cselekménnyel.

Egy biztos, soha többet nem fogok Stephen King-filmet megnézni (mert minden King-könyvből készült film Stephen King-film, egy rendezőnek sincs beleszólása és autonómiája az alkotófolyamatban), de nincs ezzel semmi baj, az ő birodalma tökéletesen megvan nélkülem is.

A film nélkülem is elég szépen bukott a mozipénztáraknál, tehát valahol még van igazság ezen a Földön. De teljesen mindegy, mert úgyis jönni fog majd egy újabb, következő King-adaptáció.

Ennek a filmnek még adtam egy esélyt, de inkább Kubrick iránti rajongásom miatt, mint King miatt. Ahogy említettem, az Az-t már meg sem néztem, illetve az első részét talán láttam, már arra sem emlékszem szerencsére... Bizonyára nagyon nagy szükség volt remake-elni ezt a King-történetet is, ahogy a Kedvencek temetőjét is, nem lettünk volna meg nélküle.

Várjuk akkor az újabb Christine-t, Carrie már ugye volt (ami szintén nagyon gyenge volt, de legalább nem volt 3 órás), jöhet az újabb Tortúra, Cujo, de a Ragyogást is lehetne ismét harmadszor is remake-elni akkor már, miért is ne? Ha már lúd, legyen kövér...

De egy Álomcsapda 2-őt is nagyon megnéznék, lehetőleg egy 3 órás filmadaptációban (emlékszem, annak idején mennyien rajongtak az Álomcsapda könyv és filmváltozatáért, miközben már akkor lehetett érezni, hogy ez egy gagyiság... én mégis direkt jó képet vágtam hozzá, és még a regényt is elkezdtem olvasni, de a feléig se jutottam el).

Summa summarum: semmiképp sem ajánlom senkinek sem ezt a filmet, inkább nézze meg az eredetit, ha még nem látta valami csoda folytán. Sokkal hasznosabban is el lehet tölteni 3 órát, például YouTube-ozással, instázással, facebook-ozással, szappanoperanézéssel, a plafon bámulásával, bármi hasznosabb, mint erre a ZS kategóriás borzadályra pazarolni ezt az időt.