Minden mi vagyunk!

01/09/2021

2020 egyik legsikeresebb posztja volt a BERONIS facebook-oldalán a "Gyakorlatilag csillagokból vagyunk!" című bejegyzés, mely nagyon sok lájkot, megosztást, kommentet kapott. 

Kicsit visszatekintve, és ezen felbuzdulva íme a folytatás: az ember mint élőlény, szervezet, rendszer illetve a a természet további párhuzamai, kapcsolódási pontjai.

Az oldalon egy-egy képre kattintva további érdekességek bukkanhatnak elő!


"...az életünk egységes értelmezése után vágyunk, amit elvesztettünk, továbbá sóvárgunk a mindennapi létezéstől megtisztított varázslat után."

Jonah Goldberg: A Nyugat öngyilkossága

A "Gyakorlatilag csillagokból vagyunk!" poszt (bal oldalon látható), mely szép sikert ért el a BERONIS facebook oldalán, és (nem kis örömömre) rengeteg megosztást is kapott.


De itt még nincs vége a párhuzamoknak...



Az emberi idegrendszer

A fák gyökérhálózata

"...az a keresés, ami az embert újra meg újra visszacsábítja a természetbe, hogy visszaszerezze a teljességet, amit elveszettnek érez."

Varga Dénes: A felperzselt Éden - Terrence Malick: táj és természet, Filmvilág 2011/10.

Ahogy kicsiben... 

Rákos sejt...

...és az emberi város.

"A megformált állammal együtt a magas történelem is álomba merül. Az ember ismét növénnyé válik: a röghöz tapadva, érzéketlenül és tompán. Az időtlen falu, az "örök" paraszt lép megint elő, gyermekeket nemz, és visszasüllyed az anyaföld szintjére - serény, igénytelen embertömeg, amely fölött a katonacsászárok áradata átsüvölt. Az országok közepén a hajdani világvárosok állnak, egy hamvadó lélek üres odvai, melyekbe a történelmét vesztett emberiség lassan bevackolja magát."

A bűnös város mítosza: Oswald Spengler konzervatív városkritikája 

A BERONIS-trilógia fő helyszínéül szolgáló Szerán bolygó (itt jön a képbe a Solaris című máig nagy hatású tudományos-fantasztikus mű hatása) talán még a Föld bolygónál is érzékenyebb "élőlény", így még hatásosabb erőkkel adja tudtunkra, hogy mit is művelünk magunkkal. A Szerán bolygón létesített városkolónia (rákos sejt), Megapolisz rejtélyes okokból sokkal több vész-kórságban szenvedő akremitát (Megapolisz-lakót, céges elnevezéssel) "termel ki", mint bármely más kolónia.

Aztán ott vannak a szeranisták és a kivonulók csoportjai is.

És a sors iróniája, a Megapoliszi álmok megjelenése utáni szűk egy éven belül (mintha csak megéreztem volna valamit) megjelent a koronavírus, és végigtombolt a világon.

Vajon mi lehet a vész-kór? Isten csapása az életének szabályos medrét elhagyó, az Univerzum bolygóit kiszipolyozó emberi faj számára, vagy a tudat szingularitásaként az emberi evolúció egy újabb lépése?

< Vladimir De Thézier szobrészművész munkája, a mű nagy visszhangot váltott ki szerte a világon. A "mű" az utolsó embert mutatja, aki még a Földön életben maradt, aki a legutolsó fa oxigén-készletét szívja ki egy gép segítségével.

A Brink Jones-ügy és a Mara Harris-rejtély

A természetbe való visszatérés át- és átszövi a BERONIS-trilógia történetszálát. A Megapolisz kivonulói is a természet felé igyekeznek a mesterséges körzetekből, hogy egy új világot hozzanak létre. Blú-t is a természet vonzza, ahogy Mortimasz sem akar elszakadni ettől a világtól. A vész-kórban szenvedő Brink Jones is "eggyé válik" a természettel, hogy aztán Onnan kísértsen minket tovább. Vakember, a névtelen antihős pedig a maga elhanyagolt, bűzlő, természetes mivoltában maga a megtestesült természetesség, teljesen ellentétben áll egy minden természetességet inkább eltakarni igyekvő, virtuális művilág "elvárásaival".

A vész-kóros Brink Jones egyenesen eggyé válik a természettel, konkrétan a folyóval, amikor a Szabadság-hídról (beszédes név) a Iolwyn-folyóba veti magát, és a fiú testét sosem találják meg. Kísértete tovább él, és amikor a peremi zuhogóban megöli Mara Harris-t, a kislány szelleme szintén a helyszín részévé válik.

És akkor ott vannak még a kivonulók, akik Megapolisz centrumkörzeteit elhagyva a peremkörzetek (vagy a vadonvilág) felé tartanak, hogy egy természetközeli életmódot folytathassanak. Vissza kívánnak térni a forráshoz, hiszen már eleget aludtak a csillagközi térben vándorolva, lakható bolygók, új otthonok után kutatva.

Most végre hazatérhetnek.

Brink Jones "útjával" a folyóban (életfolyó?) a lélekvándorlás motívumát próbáltam érzékeltetni. Az újjászületést. Mely szerint lehet, hogy a következő életünkben kövek leszünk, vagy halak, vagy egy kis homokszem... Teóriák, melyekre valószínűleg sosem fogjuk megtudni a választ, de a kérdés örökre bennünk marad: hová kerülünk a halál után?

További érdekességek:

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A vész-kór

"...ez természetes állapot. A felszín alatt ott bujkál lesben állva minden társadalomban és minden lélekben. Várja, hogy kiküszöbölhesse a Csodát, és visszavezethesse az emberiséget a természeti állapotához. Az, hogy vajon a természet sikerrel jár e, csak azon múlik, hogy hagyjuk-e neki. Semmi sincs kőbe vésve. Semmi sincs előre megírva. Mindenért, ami jó a világban, meg kell dolgozni."

Jonah Goldelberg - A nyugat öngyilkossága

"A science-fiction nem csupán a meglévő technológiákból következtet a jövőre, hanem - általában - az aktuális társdalmi folyamatokból kiindulva vizionál. A technolóigai fejlődés az embert emeli Isten helyére - a mennyország a kozmoszban van, és gyarmatosítható. A hitünket vagy hitetlenségünket önmagunkban visszük magunkkal a világűrbe - Gagarin azért nem látta Istent a sztratoszférában, mert rossz helyen kereste."

Schreiber András: Keresztény koncepció a sci-fiben

Andrej Tarkovszkij érzékletes képekkel operáló Solaris című klasszikusa Stanislaw Lem regényéből készült. A rejtélyes, "gondolkodó" bolygó (élő bolygó), az intelligens, élő entitás ötlete egyértelműen nagy hatással volt rám a Szerán már-már vallási színezetű ábrázolásánál is. Ugyanakkor, ami szintén fontos, hogy a Solaris című film nem csak a világűrben tett utazásról szól, hanem sokkal inkább a karakterek (és így az emberiség) belső utazását is ábrázolja, amely során szinte minden megkérdőjeleződik (vallás, hit, Isten...). 

Ugyanígy a BERONIS is sokkal inkább egy belső utazásról szól, melyen keresztül szintén sok minden kerül felülvizsgálat tárgyává: saját szerepünk az életben (kik is vagyunk?) a család, a szülő-gyermek viszony, a társadalmi szerepek, a párkapcsolat, a megapolisz, mint a szélsőségekig elvitt modern társadalom élettere, a város-falu ellentét, a történelem...

A Solaris mintájára sok esetben, például leírásokban használom azt a módszert, melyekben bizonyos tájképeket úgy ábrázolok, mintha azok valamelyik karakter (főképpen Ginen Beronis) belső megnyilvánulásai, lelki-szellemi-gondolati kivetülései lennének, ahogy ezt a fenti idézetek is bizonyítják. A történetben végig Ginen Beronis belső nézőpontján keresztül érzékeljük a világot, azonban végig lebegtetve van, hogy ő is egy másik nagyobb rendszer része, és az egész valóság talán csak egy álom. 

Hogy mi is az igazság, az majd csak a későbbi részekben fog kiderülni.

A megszállt zuhogónál ez a módszer remekül hozzáad ahhoz a témához, hogy a hely valóban önálló életre kelt, és szándékosan képes az ott megforduló áldozatainak a "fejébe mászni".

Emellett hasonló okokból rengetegszer használok olyan igéket bizonyos helyzetekben, melyek inkább természeti képek leírásaikor használunk, mint például az "elmerült", "felbukkant", "megvilágosodott", "gondolatainak folyama", "érzelmeinek sodrása", satöbbi.

A Solaris-ban a bolygó gondolkodó óceánja a szereplők belső lelki traumáira reflektál, ezeket a szörnyű emlékeket kelti életre. Ahogy Pintér Judit Nóra írja, "az óceán a földi jövevények agyában talán valami "pszichikai eltokosodásra bukkant", olyan elfojtott, befalazott folyamatokra, az emlékezet gyulladásos gócaira, amelyeket receptnek nézett, konsrtukciós tervnek, és megalkotta őket, fogalmaz Snaut, a bolygót kutató egyik tudós."

További érdekességek:

Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: A Szerán

"Mindenható Isten, te, aki rendelkezel az emberi szellemmel, szabadíts meg atyáink tudományától és végzetes műveitől, add vissza nekünk a tudatlanságot, az ártatlanságot és a szegénységet, mert nincs más javunk, ami boldoggá tehetne minket és becsessé teelőtted."

Jean-Jacques Rousseau: Javított-e az erkölcsökön a tudományok és a művészetek újraéledése?
(1750)

"Ahol a virtuális és valós között végleg eltűnnek a határok és az én illúziónak tűnik, ott egyetlen biztos pont marad, a tudattalan. Az innen feltörő álmok, emlékfoszlányok lesznek az apró hasadások, melyeken keresztül a szimuláció, a program, az árnyékvilág csillogó felszíne felhasad és a hős kételkedni kezd."

Huber Zoltán: Társadalmi kérdések a cyberpunkban

"Oly szabad vagyok, mint a természet ős első szülöttje,
Mielőtt létrejött a szolgaság alantas törvénye,
S amikor az ősrengetegben a nemes vadember még gáttalan futhatott."

John Dryden - Granada meghódítása
(1670)