Néhány gondolat a készülőfélben lévő Avatar-filmről

06/12/2022

Csak most jutott eszembe, hogy már lassan egy hónapja kinn van a készülőfélben lévő második Avatar-film, "A víz útja" előzetese, és az ország egyik, ha nem legnagyobb James Cameron rajongójaként még egy szót sem írtam róla.

A történetről rendkívül keveset eláruló teaser-t gondolom már sokan látták:

Ilyenkor persze mindig hozzáteszem, hogy az én rajongásom a 80-as, 90-es évek rendezőzsenijéhez szól, aki életútjával (egy apró kanadai falucskából indulva, majd később kamionsofőrként kezdte), zseniális filmjeivel mind a mai napig inspirál, akinek karrierje véget ért a Titanic szenzációs sikerével 1997-ben.

Az ez után átalakuló és megjelenő James Cameron már számomra inkább irritáló figura, akiből pont olyan karakter vált, akit annyira utált még mikor valóban melózott és egymás után gyártotta le a jobbnál jobb filmeket. Ez a sima modorú, folyton csak beszélő, csak a nyilatkozataival feltűnő pénzeszsák már nem az a James Cameron. Még úgy is, hogy természetesen folyamatosan követem a történéseket vele kapcsolatban, megnéztem a Titanic után és a 2009-es Avatar között készített dokumentumfilmjeit is, és szinte minden könyvkiadvány, ami a nevéhez köthető, mindig megvásároltam... de azokat is csak azért, mert szeretnék minél többet megtudni azokról a filmekről, amelyet még a régi időkben készített,  amelyeken felnőttem, és amelyeket annyira szeretek.

Hogy milyen régen is volt ez az időszak, jól példázza, hogy moziban is csak egyetlen egy Cameron-filmet tudtam megnézni, és az pont a 2009-es Avatar. Azok a filmek, amelyek felé rajongásom irányul, sajnos egyet se láttam moziban a maga idejében, mert (bár jártunk a családdal moziba), valamiért kimaradtak. Már akkoriban sem volt túl sok filmje, és moziba járogatni csak körülbelül a 90-es évek közepén kezdtünk a családdal, mikor már elég nagy voltam hozzá. Egyedül az 1997-es Titanic körüli mozimánia maradt meg bennem halványan, azt a filmet láttam moziban felvett VHS szalagon (!), de moziba nem mentünk el rá... bár engem is megfogott a hype, és nagy Titanic-őrült voltam, de a családot valahogy nem fogta meg annyira, hogy el is menjünk rá. Már nem tudom, mi volt a pontos oka.

Aztán ezzel le is zárult a "Cameron-korszak", és egészen 2009-ig kellett várni, hogy kijöjjön egy új filmmel, az Avatarral, amire természetesen el is mentem. Már a film előtt/alatt éreztem, hogy valami megváltozott, és ez nem lesz egy különleges film, de ahhoz hozzásegített, hogy nagy 3D-őrült lettem (amikor a Titanic újra megjelent 3D-ben, arra valamiért nem mentem el, de a T2 3D-s egy hetes megjelenésén már ott volt, igaz nem itthon, hanem Indiában... jó látni, hogy Cameron így gondozza régi "gyermekeit", de emellett újabb filmeket is kéne készíteni, szerintem a rajongók ennyit azért érdemelnek). A látvány tényleg elképesztő volt, de a film maga valamiért nem működött... és ez be is igazolódott azzal, hogy bár a világ leg sikeresebb filmje lett, megelőzve a Titanic-ot, nem sokkal később már mindenki elfelejtette a filmet. 

A Titanic-nál valamiért működött a Rómeó és Júlia-klisé egy hajón, az Avatarban valamiért nem működött az ugyanilyen módszerrel felállított Pocahontas-klisé egy idegen bolygón. Valahogy az óriási siker is irritáló volt a számomra, nem tartom fair dolognak (nem mintha bármi is fair lenne ezen a világon), hogy valaki eltűnik egy évtizedre, a hobbijainak él, majd visszatér, minden pénzügyi hátteret és marketinget megkap újra, és megint ő csinálhatja meg a világ legsikeresebb filmjét. 

Ráadásul úgy, hogy ki tudja hányszor vetítették le újra és újra a mozikban a filmet, és állítólag szeptemberben újra moziműsorra tűzik majd, megágyazva ezzel a decemberben debütáló második résznek (hogy így valamennyire felelevenítsék az elfeledett filmet, és építsék a hype-ot újra).

Nem tudom, hogy az Avatar második része is lesz e olyan sikeres, mint az Avatar első része. Én biztos, hogy ott fogok ülni a moziban, és meg fogom nézni ezt is. Óriási a titkolózás, elképesztő, mennyire nem mond senki semmit, mintha valami hatalmas meglepetés várna ránk... pedig a teaser-t elnézve nagyon nem lehet más a történet, mint az előző részben volt. Újra egy emberi bázis ellen fog folyni a harc, a képsorok alapján most nem egy ásványkitermelő hely ellen, hanem talán egy tengeren elhelyezkedő olajkitermelő torony, vagy egy hatalmas gát ellen esetleg. Azt tudjuk, hogy a főhősöknek már gyerekeik vannak, tehát bejön majd a Star Wars-szerű családregény történet a franchise-ba, amit majd még további NÉGY (atyaúristen, mi maradt még benne ebbe a történetbe, ami elég lehet még további NÉGY filmre??????) mozin keresztül fognak kibontani nekünk. Ezek a filmek a tervek szerint évenként fog majd megjelenni, ami meglepő lesz, lévén Cameron még a számára termékeny időszakban, a 80-as, 90-es években se dobott piacra filmeket évenként, csak 3 évenként.

Cameron meglehetősen ellentmondásos figura, abban a tekintetben, hogy rendezőként a legsikeresebb filmeket jegyzi, még producerként valamennyi filmje megbukott. Az Avatar lett a világ legsikeresebb filmje, mégis számtalan nagynevű oldal (és maga Cameron is elejtett ilyen megjegyzéseket) jelentetett meg cikkeket azzal a kapcsolatban, hogy vajon siker vagy bukás lesz e a második rész. Ez nem ellentmondás? Ha egy elképesztő sikerű, NUMBER ONE filmnek készíti el valaki a folytatását, akkor elvileg nem kellene azon morfondíroznia senkinek, hogy az óriási bukás lesz e vajon, nem? A sikernek automatikusan garantáltnak kellene lennie... kérdés hogy mi a siker. Csak az a siker, ha Cameron harmadszor is véghez viszi a lehetetlent, és az Avatar 2 lesz a világ legsikeresebb filmje? Ha csak 1 milliárd dollárt hoz, és mondjuk a világ harmadik legsikeresebb filmje lesz, akkor az már nem siker? Érdekes dilemma.

Mindenesetre én ott fogok ülni a moziban, ahogy említettem, ha a világ legsikeresebb filmje lesz, ha nem. Ha meg lehet ezt tenni, eltűnni évtizedekre, magasról tenni a  rajongókra, és 10 évenként kijönni egy filmmel, hogy aztán így is letenni a világ legsikeresebb filmjét az asztalra, akkor itt nagyon nagy gondok vannak. Még az igazán nagynevű, legtöbb sikeres franchise-t és filmet jegyző rendezőzsenik se mertek sohasem eltűnni évtizedekre, és otthagyni a pályát, gondolok itt  Spielberg-re, Scorsese-re például. George Lucas volt az egyetlen hasonló kaliber, de ő nyíltan ki is mondta, hogy számára túl nagy stressz és nyűg a filmkészítés, és már van annyi pénze, hogy inkább csak a producerkedésre és a családjára, a gyereknevelésre koncentráljon.

Cameron mindig ki tudja dumálni magát, és a "hívei" mindig be is veszik, hogy ő azért készít olyan kevés filmet, "mert a filmes technológia még nem elég érett" azokra a megoldásokra, amelyeket az adott filmterve megkíván.

Könyörgőm!

Akkor addig készíts el más filmet, amihez már elég érett! Holnap nem megyek majd be dolgozni a gyárba, mert az a termék, amit  gyártani szeretnék, arra sajnos még nem elég érett technológiailag a cég. Miféle tróger mentalitás ez??? Akkor addig tegye el, és csináljon mást! Amikor Cameron még nem volt  ennyire gazdag, akkor miért tudta ezt megtenni 1995-ben, amikor megírta az Avatart? A speciális effektusokat készítő cégek elmondták neki, hogy ez a film még túl korai, inkább keressen más terveket, és inkább megrendezte a Titanic-ot. 

Érdekes, akkoriban még nem keresett kifogásokat.

Valahol, hogy valaki ennyire meggazdagszik, átok is az emberre, mert a semmittevést és a lustaságot kénytelen ilyen hülye dumákkal kimagyarázni, és áltevékenységeket folytatni, mint a búvárkodás, meg a dokumentumfilm-gyártás. Cameron már 1997-ben elmondta Howard Stern rádióműsorában, hogy a Titanic után teljesen kiégett, de csak egy elejtetett megjegyzés volt, sosem mondta, hogy ő már nem kíván többet filmrendező lenni.

Megvan nekem egy régi, rendezőkről szóló portréfilmsorozat, az AFI - The directors-széria, amely neves filmrendezőkről készült. Ott (és csak ott) Cameron elmondja, hogy ő már az 1986-os Aliens - A bolygó neve halál után keresztúthoz került, 1986-ban. Ez azért egészen elképesztő, hogy a még hátralévő legzseniálisabb filmeket ilyen tudatban készítette el (ez valahol bizonyítja azt a tényt is, amelyről a lent belinkelt "A science  fiction története" című bejegyzésben is írok, hogy abban a kevés filmben is, amelyeket rendezett, mennyire sok a közös, saját magától többször is lemásolt motívum, cselekményszerkezet, soksor még hasonló párbeszédek is, stb. Cameron zsenialitása abban is áll, hogy képes nekünk ugyanazokat a jeleneteket, témákat többször is eladni, és ez mégsem zavaró, sőt, minden alkalommal újszerűnek tud hatni). Az ő célja ugyanis az volt, hogy olyan filmet készítsen, ami egy igazi, belevaló sci-fi akció, amelyet egy igazi nagynevű filmes cég ad ki, és amely óriási siker lesz, és mindenki őt ünnepli majd. Nos, ezt a célját a második filmjével (a Terminator volt az első, ami nagy siker lett, de korántsem ekkora), már el is érte. Itt aztán meg kellett állnia, és el kellett gondolkodnia, hogy oké, most akkor hogyan tovább? Ez után jött az az időszak, hogy már csak 3 évente jelentett meg filmet, a következőre is ennyit kellett várni, a 89-es A mélység titka aztán ha nem is hatalmas bukás, de mérsékelt sikert aratott. Aztán jött 1991-ben a Terminator 2, amelyet aztán ismét az egész világ (szakma és néző) ünnepelt.

Most már odáig jutott Cameron, hogy nem 3 éveket, hanem egy évtizedet hagy ki minden film után. De úgy látszik, a rajongókat ez nem zavarja, és a sikerhez ez is elég. Nem kell minden nap megharcolni keményen érte, izzadni, és a lelkedet kitenni "a fronton", ahogy a filmkészítést nevezik a benne dolgozó emberek. 

Elég egy nagy stábot működtetni, majd 10 évenként kidobni egy filmet.

Meglátjuk, hogy az Avatar 2-nél is elég lesz e ez a mentalitás... bár inkább magáról a filmről kellene majd beszélni, nem pedig a számokról, hogy mennyit hozott. Egy bukott film is lehet jó film, és egy nagy financiális sikert elért film is lehet borzalmas (A sötét lovag például). 

Az mindenesetre remek reklám lesz, és biztos ezt fogják mindenhol kiírni, hogy A VILÁG LEGSIKERESEBB FILMJÉNEK folytatása... és akkor majd az emberek a fejükhöz kapnak... "Jaaa télleg, volt valamikor ez az Avatar....egész jó kis film volt."

Meglátjuk majd, Eywa-nak mekkora ereje van a Földön, és mennyi nézősereget vezet majd be varázslatos erejével a mozikba!

KI NE HAGYD!

ELKÉPESZTŐ MENNYISÉGŰ ÉRDEKESSÉG A LEGISMERTEBB SCI-FI FILMEK KÉSZÍTÉSÉRŐL, HÁTTERÉRŐL!

A science fiction története

Ahogy a nagy példaképektől megtanultam, a lefektetett, megteremtett szabályokat nem lehet áthágni, a legjobb művek mindig attól váltak klasszikussá, mérföldkövekké, mert felépítettek egy szabályrendszert, és végig tartották is magukat ehhez a szabályrendszerhez. A legrosszabb filmek, könyvek ismérve pont az, hogy azt érezzük, itt bármikor bármi megtörténhet, nincsenek szabályok, nincsenek törvények, a cselekmény súlytalanná válik, a karakterek ettől érdektelenek lesznek, és pont az ilyen alkotásokon szoktunk mindannyian elbóbiskolni, vagy félretenni.

A BERONIS-szal ez nem történhet meg.