Nincs végzet

02/11/2020

"A világoskék ég hirtelen kísérteties fehérré változott. A gyerekek lángra lobbantak, akár a gyufatejek. Sarah is égett, hangtalanul sikoltozva, rángatózva saját kínjai ismétlődő ciklusában.

Jött a lökéshullám, és elemésztette a rettegő anyákat és gyermekeiket egyetlen gyűlöletes forgatagban. Sarah sikolya összeolvadt a szél süvítésével, ahogy a lökéshullám felkapta, szétszaggatta darabokra, és ő...

...felrántotta a fejét, és tátogva fordult a horizont felé. Sűrű ecset pingálta hegyek. Sötétedő ég, mindent bíborba fest az alkonyat. A gyerekek még a közelben játszottak. Sarah a karórájára pillantott. Alig tizenöt perc telt el. Izzadságban fürdött. Az asztal fölé görnyedt. Végighúzta a kezét nedves haján. Minden izma remegett. Alig kapott levegőt. Oly nehéz!

A kórházból megmenekült, de az őt kísértő őrületből még nem.

Sarah úgy érezte, mintha a Sors, a Végzet, vagy bármilyen kozmikus minta egy élő valóság lenne, mely a dolgok rendjén őrködik. Maga az idő is csak egy megnyilvánulása ennek a rendnek, mely artériaként húzódik az univerzum pestében, amelyen keresztül az események folynak. És talán az emberek a sejtek abban a testben, nem tudják pontosan, mi ez az univerzum, de ki vannak téve a funkcionálásának. A sejtek, akár egyetlen sejt is, képes rá, ha megtalálja a megfelelő helyet a megfelelő időben, hogy változásokat kezdeményezzen abban a testben, melynek csak alkotóeleme. És meglehet, hogy ez is a kozmikus rend része. Előre elrendezett mintája azon sejteknek, melyek egyéni döntéseket hoznak, megválasztják saját sorsukat a test egészén belül.

Sarah azonban azzal is tisztában volt, hogy sohasem fogja megtudni ennek a feltételezésnek az igazát vagy hamis voltát. Egy szalmaszálba kapaszkodik a hurrikánban. Akár az irányító istenségben hisznek, akár olyan erőkben, melyek hatására az univerzum vakon táncol valami rettentő nagy turmixgépben, minden, amit ő tudhat, az csak a dolgok pillanatnyi állása, saját akcióinak oka és okozata. És természetesen, minden ébren lévő cselekedet kiszámíthatatlan lehetőségeket hordoz magában (hacsak, persze az álmok és a részletek is nem a minta részei, melyek ránk rontanak az éjszaka alatt, egy vakító látomásban, hogy befolyásolják az ébren lévő gondolatainkat.).

Amíg az emberiség meg nem tanulja, hogyan nézzen keresztül az időn mindkét irányba, vagyis inkább az időn kívülre, el kell fogadniuk, hogy pontosan azt teszik, ami beleillik a mintába. Az emberiség átka, hogy megismerje önnön határait, és tudatában legyen korlátainak.

Az emberek is kockáznak az univerzummal.

Ezernyi kicsi módon, azokkal a parányi, triviális döntésekkel, melyeket az emberek szinte másodpercenként hoznak, az emberek saját üllőjükön, saját sorsukat kovácsolják. Rajtuk áll, mit tesznek. És mégha némelyikük viselkedése kiszámíthatónak tűnik is, mindig akadnak meglepetések, váratlan döntések, még váratlanabb következmények.

És most a Végzet megkísértette, hogy ölelkezzen és táncoljon újra, hogy kiválasszon egy ösvényt a sok közül, hogy lecsapjon magára a Végzet szívére, hogy visszazárkózzék önmagába, akár egy éjszakára begubózó virág.

Sarah véget akart vetni a huroknak.

Lepillantott a szavakra, melyeket az asztal lapjába vésett, az átfúrt szívek és a madárürülékek közé: NINCS VÉGZET.

"Nincs Végzet, csak ha bevégzed", Kyle ezt az üzenetet hozta az eljövendő John Connortól. Neki tudnia kell. Ráadásul az első Terminátor és most a T-1000-es azt bizonyítják, hogy Skynet úgy gondolta, meg lehet változtatni a múltat. Miért ne lehetne megváltoztatni a jövőt?

Sarah belevágta a kést az asztalba, az acélhegy a VÉGZET-szóba fúródott; aztán a-lány felállt, és indulni készült.

Sarah zord elszántsággal sietett keresztül a táboron egy kicsi műanyag táskával és egy CAR 15-ös géppisztollyal. Arca elszántságot tükrözött. Döntött. Közönyös álarc. 

Ő maga is Terminátorrá vált."

Randall Frakes: Terminator 2: Az Ítélet Napja
Részlet a film regényváltozatából.
Fordította: Nemes István
1991

James Cameron T2 esszéje

A rendezőtől.

"1981 márciusában egy olcsó hotelszoba ágyában feküdtem Rómában, magas lázzal, pénz nélkül és repülőjegy nélkül, amivel visszajuthattam volna az Államokba. Éppen kirúgtak a legelső rendezői munkámból, egy zűrzavaros produkcióból, melyet egy olasz horrorfilm-producer finanszírozott. Itt voltam tehát, haragudtam az egész világra, teljesen elkülönülve egy idegen városban, ahol senkivel sem tudtam beszélni.

Álmaimban (vagy rémálmaimban) vöröslő szemű gépek járkáltak közöttünk emberi formában, azzal a céllal, hogy a történelem menetét a saját javukra fordítsák. Még mielőtt bármit is leírtam volna, ebből a lázas álomból jött egy film ötlete, melynek "A Terminator" a címe. Valahogy aztán sikerült hazajutnom (ne kérdezzétek, hogyan), de kiderült, hogy a kocsimat lefoglalták, ezért kölcsönkértem apám tragacsát, hogy keresztülvezessek az országon. A Terminator történetét egy kazettás felvevőmagnóba diktáltam, miközben az éjszakai utakon vezettem.

James Cameron saját maga által készített, eredeti illusztrációs festményei a Terminatorhoz (1984). Sam Raimi-vel ellentétben, aki  Gonosz halottak (1981) előtt egy rövidfilmet készített, James Cameron festményekkel próbált támogatókat szerezni a projekthez.

Szép lassan, módszeresen a tervekből valóság válik: a képen James Cameron (bal oldalt) és Stan Winston (RIP) az elkészült Terminator-fémváz ellenőrzésekor. Igen, voltak idők, mikor valóban megépítettek mindent, és nem uralta el a filmeket a rossz CGI.

L.A.-ben kezdtem el a forgatókönyv megírását. Az utcákon vezettem esős estéken, szinte csak rendőröket és szemetesautókat láttam, éjszakai éttermekben ettem, mint a DuPar's, és a pincérnőket kérdezgettem, mint gondolnak az ötletemről, ahogy ott ültem a fülkémben, és egy jegyzettömbe körmöltem.

Az egyik Tokióból származó barátom, Takao L.A.-t "Terminator City"-nek hívja, mert egy alkalommal a kölcsönzött autójának hátsó lámpáit kilőtte valaki az autópályán, mikor először járt ebben a városban. Két nagyon híres videófelvétel kötődik ehhez a városhoz: a második, mely igencsak ismert, egy civilek által készített felvétel LAPD rendőrtiszekről, amint brutálisan agyonverik Rodney King-et. Az első, egy felvétel a T2 stábjáról, amint egy jelenetet forgatnak Lakeview Terrace utcáin, csak néhány tömbnyire a szörnyű esettől, csupán néhány nappal a verés megtörténte előtt. Abban a jelenetben, a Terminator azt mondja: "Minél előbb el kell hagynunk a várost, és elkerülni a rendőröket."

"1992-ben súlyos zavargások törtek ki Los Angelesben, amelyekben 55-en meghaltak, a város egyes részei felett napokig sűrű füst szállt a felgyújtott boltokból. A zavargások egyik előzménye, hogy a fekete Rodney Kinget még 1991. március 3-án három fehér és egy spanyolajkú rendőr brutálisan összeverte, miután sikerült elkapniuk egy gyorshajtás miatti igazoltatás elől menekülő férfit. A négy rendőr a gumibotjával megütötte, megrúgta Kinget, aki ellen sokkolót is használtak. Az esetről felvételt készített egy George Holliday nevű amatőr videós, amelyet előbb elküldött a helyi tévétársaságnak, de a képek hamar bejárták az országos adókat is. A megvádolt rendőrök ártatlannak vallották magukat az ügyben indult eljárásban, az esküdtszék pedig 1992. április 29-én felmentette őket."
A nap, amikor Los Angeles lángokba borult:

https://index.hu/kulfold/2012/04/29/a_nap_amikor_los_angeles_langba_borult/
_____________________________________________


Hét évvel a lázas álmom után Rómában, meg kellene csókolnom azoknak a szemétládáknak a lábát, akik abba a sötét és depresszív állapotba taszítottak, mert ez alatt az idő alatt a Terminator mítosza a globális popkoltúra olyan ikonjává vált, amelyet én el sem tudtam volna képzelni. A két film minden bizonnyal több szintú mondanivalóval szól az emberekhez.

A legfontosabb szerintem az, hogy a filmek erőt adnak az egyéneknek. Egy végtelen, látszatra teljesen elveszett világban, mely több milliárd embert foglal magában, olyan erőkkel, melyet az egyéneknek esélytelen befolyásolniuk, sokan szeretnének változást, még ha ez reménytelennek is tűnik. Mégis, mikor egy gyenge, törékeny pincérnő személye történelmi fontosságúvá válik, az mindannyiunkat megerősíti abban, hogy igenis lehet szerepünk a dolgok alakulásában. Mindkét filmben Sarah-nak valahogy meg kell oldania a túlélését, és ezzel együtt a mi túlélésünket is, a saját akaratából, találékonysággal és határozottsággal.

A filmek ezzel együtt a technológiával való kapcsolatunkkal is foglalkoznak... a technológiával, melytől egyre inkább függünk ahogy haladunk az ezredforduló felé, és amely a kipusztulásunkkal fenyeget minket. A fegyver csöve Sarah-ra szegeződik a Terminator által, de átvitt értelemben ez a fegyver az emberiségre szegeződik a nemzetek és országok által, akik megépítették a hidrogénbombákat.

A technológia az elembertelenedéssel is fenyeget minket. Egy fejlett, urbanizált társadalomban gépszerűvé válunk érzelmileg... az érzelemmentes rendőrtiszttől a személytelen bürokratán át az ellenszenves, minden részvétet nélkülöző doktorig. Ahogy elnyomjuk az érzelmeinket, csak gépek maradunk, mely megtagadja az életet. Elszigetelté, egymástól elidegenedetté válunk, félünk és elveszünk önmagunkban, minden kifejezésmódtól eltiltva, vagy ami még rosszabb, olyan szinten közönyössé válunk, hogy már nem csak a másoké, de a saját életünk sem érdekel már minket.

A Terminator karaktere a halál szimbóluma. A kiengesztelhetetlen. Az aratógép, mellyel melyet nem lehet meggyőzni, nem érez félelmet, szánalmat, megbánást vagy félelmet. Mechanizmusa egy óramű hideg precizitásával halad előre, és ez az óra mindannyiunkért ketyeg. És a halál ellen nem az akartunkkal harcolunk, nem erőszakkal, hanem szeretettel, mely az életetet teremti és táplálja. A nők, akik az életet a testükből teremtik, az élet örzőivé válnak ebben a férfiak által uralt világban, melyben minden technológiai találmány csak egy újabb eszköznek tűnik az effektív és hatékony elpusztításunkra.

Ezek a témák keresztül-kasul átszövik a két Terminator-filmet. Megláthatjuk ezeket Sarah és Reese szerelmében is, mely egy apró gyertyafény a pusztuló világ sötétjében, melynek gyümölcse az emberiség vonakodó megmentője, John lesz, aki emberséget és az emberi élet értékét próbálja megtanítani egy minden érzelemtől mentes gépnek. A Terminator megváltásának jelenete a második rész végén bezárja a kört, hiszen a gép megérti, milyen is embernek lenni, megérti a fájdalom és az öröm lényegét, az élet jelentőségét... még akkor is, ha a saját életét viszont el kell veszítenie.

Ebben a túltechnologizált, elembertelenedett világban már csak lehetetlen körülmények között alakulhat ki az igaz szerelem: Egy legyőzhetetlen, megállíthatalan erő kell hozzá a Terminator személyében, egy törékeny, saját magát sem sokra tartó, céltalanul bolyongó pincérnő, és egy háborúban felnőtt, félig-meddig megzakkant, küldetése súlyos terhe alatt gyötrődő, nagyon is emberi katona. Cameron remekül érzékelteti a karakterek elveszettségét, magányosságát, emellett pedig a filmjeire jellemző monumentális hatás szintén hozzájárul a filmélményhez.

"A mélyén ott van egy szerelmi történet. Röviden romantikus rémálomnak is nevezhetnénk a történetet." (James Cameron)

Érdekesség: az eredeti, 1982 júliusában befejezett forgatókónyv szerint két emberi katonát küldenek vissza a jövőből, hogy megállítsák a kiborg bérgyilkost, azonban Kyle Reese társa meghal "megérkezéskor", ugyanis félig a talajban materializálódik, így Kyle Reese magára marad a küldetéssel.
______________________________________________


Együtt, a "Terminator" és a "Terminator 2: Az Ítélet Napja egésszé teszí a teljes narratívát. Az első rész 1984-ben készült, mikor még csak egy ismeretlen, feltörekvő rendező voltam, és Arnold sem volt még filmsztár, és 6 és fél millió dollárba került. Az ambíciózus effektek, az akció, a make-up, mind hozzájárultak a sikerhez.

A második film nem is lehetne nagyobb kontraszt... Addigra én már befutott rendező lettem, Arnold pedig a legnagyobb filmsztár az egész bolygón, a film nagy nyílvánosságot kapott költségvetése pedig 85 millió dollár volt.

Azonban szeretném azt hinni, hogy sokkal több közös van a két filmben, mint különbség. És bár hét év különbséggel készültek el, az emberek reményeim szerint látni fogják azokat a témákat és ötleteket, melyek egyesítik és összekötik őket.

Jim Cameron

1991. július 9.
(Saját fordítás)

Arnold Schwarzenegger és James Cameron három filmet készítettek együtt (Terminator, Terminator 2: Az Ítélet Napja, True Lies - Két tűz között), és azóta is nagyon jó barátok maradtak.

Természetesen mindhárom film a kedvenceim közé tarrtozik, és mindhárom film regényváltozata ott van a gyűjteményemben. Érdekesség: mind Bill Wisher (A T2 társforgatókönyvírója), mind Randall Frakes (a Terminator és a T2 regények írója) Cameron közeli barátai közé tartozik, és mikor a rendező új projektekbe fogott, mindig gondolt a barátaira is, és ha tudott, próbált nekik is munkát adni valamilyen formában.

Terminator Vault

Terminator-albumgyűjteményem egy kis részlete.

...és a fan-art.

Az alábbi képek szintén a személyes Terminator-gyűjteményem részét képezik.

Készítette: Richard May.

A lent látható kép a Bethesda Softworks (akik valaha a legjobb és leghangulatosabb Terminator PC-játékokat készítették) 1995-ös, Terminator: Future Shock című játékából származik ("Készülj fel a jövőre"):

Ha bárkinek olyan jellegű Terminator tárgy van a birtokában (újság, poszter, bármi érdekel), mely az első két Terminator-filmhez köthető, és esetleg hajlandó is megválni tőle, kérem vegye fel velem a kapcsolatot, és a részleteket mebeszéljük! Legfőkképpen a '90-enes évekből származó újságok, tárgyak érdekelnek. Annak idején, a '90-nes években népszerű Popcorn újságban is szerepelt a T2, de sajnos már egyetlen Antikváriumban sem lehet kapni. De ki tudja, talán egyszer még rábukkanok valahol...

További érdekességek:

A gyermekkori kedvencek sötét végzete:
https://www.beronis.hu/l/a-gyermekkori-kedvencek-sotet-vegzete/
"Célozd meg a csillagokat!"
https://www.beronis.hu/l/celozd-meg-a-csillagokat/
Popkultúrális hatások a BERONIS-ban: Hatások és fejhajtások:
https://www.beronis.hu/l/hatasok/
Így készült a Terminator: A visszatekintés:
https://www.youtube.com/watch?v=KBF4Rxm_dlc
Mark Hill: A blockbuster filmek elfelejtett művészete: T2: Az Ítélet Napja elemzése
https://www.youtube.com/watch?v=2YWeJ22mIlE
Zseniális cikk a T2 komplexitásáról: 
https://www.jamescamerononline.com/T2Complexity.htm