A Star Wars és a pusztító feminizmus

12/28/2019

A tegnapi nap a netet böngészve megakadt a szemem egy híren, mely szerint nagyon úgy tűnik, hogy a legújabb Star Wars-film, a Skywalker kora minden elődjénél nagyobbat fog bukni Kínában. 

Azonnal eszembe jutott a várva várt Terminator: Sötét végzet, amelynek kapcsán ugyanígy felröppent ez a hír, hogy mekkorát bukott a film Kínában, nem beszélve szinte az összes országról a világon, de erről már írtam egy külön cikket.

Ázsia, köztük Kína és India az egyik fő piaca az amerikai filmeknek, ez érezhető már nagyon rég óta, a legtöbb hollywood-i filmekben szerepel valamilyen ázsiai színész vagy helyszín, vagy valamilyen kulturális utalás. A Terminator-film kapcsán a cikk meg is jegyezte, hogy az a túltolt feminizmus, amit a film ábrázolt, nem kellett a kínaiaknak, ahol ez a fajta világnézet egyáltalán nem támogatott, szerencsére. 

Ugyanez a helyzet szerintem az új Star Wars-filmmel is.

Igazából nem tudom, hogy áll a film anyagilag (milyen érdekes, hogy ha egy film nem tud felmutatni valamilyen belső értéket, mindig az anyagiak kerülnek előtérbe), és nem is igazán érdekel. Amit hallottam az az, hogy a Star Wars-filmek bevételei egyre jobban csökkennek, az Ébredő Erő erősen a nosztalgiára alapozva igen nagy bevételeket ért el, de a későbbi részek már meg sem közelítették az első "sikerét". Mert hát anyagilag siker lett, de mint film nagyjából mindenki egyetért abban, hogy rendkívül gagyi, érdektelen, mindenfajta érdekes karakterek nélküli üres popcornmozi.

Mivel én nagyon szeretem a Star Wars eredeti trilógiát, természetesen én is megnéztem az újabb részeket, és a Skywalker kora is tervbe van véve, de persze semmi jót nem várok tőle.

A hetedik és a nyolcadik rész bebizonyította, hogy felesleges bármit is elvárni az új filmektől. Behoztak néhány régi szereplőt, de rendkívül illúzióromboló volt nézni, mennyire nem illenek bele ebbe az új szisztémába, mind életidegenként mozogtak a modern világunk által legyártott epizódokban. Han Solo rémgyenge volt, a halála, ahogy elintézték, pedig katasztrofálisan gyenge és szintén érdektelen. Magam is meglepődtem, mennyire nem éreztem semmit a karakter iránt, és ezt ne fogja senki sem arra, hogy "közben felnőttem", az eredeti trilógiákat pedig még gyermekfejjel láttam. Sok felnőtt látta az eredeti trilógiát felnőtt fejjel, és nagyjából rajtuk is látszódott a mozitermekben, hogy teljesen hidegen hagyják őket a vásznon zajló események.

Ez a "közben felnőttem" duma azért is hülyeség, mert akkor más filmekért sem tudnék így rajongani, például a közelmúltban kijött filmekért. Például szinte gyermekkori lelkesedéssel vártam az új Terminator filmet (dacára a legutóbbi filmek után ért borzasztó csalódásra), ami szintén egy katasztrófa lett, és ugyanilyen lelkesedéssel vártam a Joker-t is, ami viszont egészen elképesztően fantasztikus lesz (most pedig annak a folytatásait várom szintén gyermekkori lelkesedéssel).

Ha valami jól meg van csinálva, teljesen mindegy, hogy gyermek még az ember vagy idős, ugyanúgy tud rajongani érte. Teljesen mindegy, hogy az ember milyen korban van. Ehhez hozzá tartozik az is, hogy a régi Star Wars-filmek sikeréhez annak forradalmi látványvilága is hozzájárult, és mai szemmel megnézve az eredeti trilógiát azt vettem észre magamon, hogy bizonyos helyeken előre ugrások és tekerések nélkül már nem tudom megnézni. De ez sok más filmre is igaz, olyan filmekre, amelyeket nagyon szerettem fiatalon. Előfordul, hogy időnként nem az egész filmet, hanem csak néhány jelenetet nézek meg, és nekem az pont elég. Így vagyok fiatal korom legkedvesebb filmjével, a Terminator 2-vel is, amit életemben talán a legtöbbször láttam.

Néha egyenesen felüdülést jelent a régebbi filmekbe belenézni. Korábban már megírtam, hogy én a 80-anas, 90-enes évek filmalkotásainak a rajongója vagyok, amikor még nem volt minden életidegen CGI-jal telepakolva, amikor még maszkok meg díszletek voltak. Amikor még nem volt hollywood-i diktátumra gusztustalanul átideologizálva minden. Persze, akkor is voltak iratlan szabályok, mint például hogy ha van egy negatív fekete bőrű figura, akkor lennie kell egy pozitívnak is, és hasonlók, de ez még sem volt zavaró, és a történet és a cselekmény szerkezetét sem rúgta fel, úgy mint a mai filmek esetében.

Mint például a Star Wars esetében.

Mint például a Terminator: Sötét végzet esetében, ahol minden férfi karaktert csak azért nyírtak ki, teljesen indokolatlan és bugyuta módon, fontos karaktereket, hogy a helyükre ugyanolyan típusú személyeket tegyenek, csak most már női külsővel. Egy olyan fontos karaktert is képesek voltak kinyírni emiatt, mint John Connor, a Tertminator-mitológia egyik központi figurája, akit egyszerűen csak a film elején lelőnek egy bárban. Nem lett volna azzal baj, ha meghal, természetesen, fel lehet építeni a történetet így is, de ilyen ostoba módon hogy lehet egy központi karakterrel elbánni?

Sajnos a mai napig csalódott vagyok, mert sokkal többet reméltem és nagyon vártam az új Terminator-filmet, főleg, hogy az eredeti alkotó, James Cameron is visszatért, és mennyire be volt promózva, hogy ez majd visszatér az alapokhoz, és ez az igazi folytatás a T2 után. Aztán kijött a film, óriási bukás és csalódás lett, és az alkotók egymásra dobálják a sarat rendkívül szánalmas módon, hogy a film miért is bukott meg.

A Star Wars-filmeknél már túl vagyok a csalódáson, hiszen már lement két rész az új trilógiából. Az első résznél már éreztem, hogy itt nem lehet semmi olyat várni, ami megközelítené az eredeti részek hangulatát, cselekményét. Eleve a karakterek iránt nem tudtam semmit sem érezni. Se a főszereplő Jedi-lány (indokolatlanul nagy tudással, mindenféle gyakorlat nélkül), se a körülötte lévő mellékszereplők, akiknek már a nevét sem tudom: a fekete bőrű volt rohamosztagos, illetve a Han Solo-utázat pilóta, az eredeti karakter minden sármát és menőségét nélkülözve. Az emós főgonoszról nem is beszélve, akitől rettegni kéne... de nem tudtam. Hol közelíti meg Darth Vader alakját, akitől valóban lehetett félni, és már a megjelenésével is érezni lehetett valami sötétet, valami elnyomott erőt. Ez az új karakter egyszerűen harmatgyenge, a mai mindenen picsogó fiatalság igényei szerint lett kitalálva (és ahogy látom, sokan tényleg rajonganak is érte).

Az első részből semmi emlékezetesre nem tudok visszagondolni, ahogy a második részből sem, viszont két negatív dolog mindkét részből megmaradt, ami jól bizonyítja, mennyire nem ért Hollywood a saját termékeihez... de akkor már olyan embereket bíznának meg az elkészítésükkel, aki legalább egy kicsit ért hozzá. Nyilván a régi karaktereket bele kellett valahogy csempészni az új részekbe, hogy a régi rajongók is jöjjenek a filmre (akik amúgy is jöttek volna, hiszen Star Wars filmről van szó), és aztán minél előbb meg lehessen szabadulni tőlük. Így tettek Han Solo-val is, akinek a halála olyan borzasztó és teljesen érdektelen módon lett megoldva. Eleve a karakterek között sem volt semmilyen kémia, nem éreztem apa és fiú közötti kapcsolatot, mikor Han-t a saját fia öli meg. De még a régiek között sem volt ez meg, nem Leia és Han karakterét láttam a filmben, hanem két öreg színészt, akik igazából nem is akartak itt lenni, de nem tudtak nemet mondani a pénzre, és újból megjelentek itt bohóckodni még egy utolsót.

A következő részben, a botrányosan rossz című Az utolsó Jedi-k-ben pedig a Star Wars-filmek főhőse, aki miatt én is annyira szerettem ezt a világot, Luke Skywalker alakját sikerült teljesen taccsra tenni. Mark Hamill nem is volt rest a film után szidni minden fórumon az alkotókat akik így elbántak a karakterével, de akkor talán nem kellett volna elvállalni a szerepet. Luke végig, az egész második filmben (nyolcadikban) teljesen karakteridegenként mozog, ezt csak az érezheti, aki látta az eredeti trilógiát, és esetleg a könyveket is olvasta. A studió persze egy új generációnak készíti ezeket a filmeket, és talán reménykednek abban, hogy ők ennyire jól már nem látják át ezt a világot, és ők már nem foglalkoznak ilyen hülyeségekkel, hogy karakterek meg történet.

Eleve teljesen azonosulhatatlan volt az az egész karakterben, hogy Luke mindent otthagyva elvonult egy szigetre, mint egy sértődött kislány, magára hagyva a barátait és mindent, amiért annyit harcolt. Pont Luke Skywalker az, aki sose tenne ilyet. Ezt később Mark Hamill is lenyilatkozta több helyen, próbálva menteni a bőrét a rajongók haragjától, de ez már eső után köpönyeg. A pénzt, amit ezért kapott persze zsebre vágta.

Arról már nem is beszélek inkább, ahogy Leia Organa-t ábrázolták, egy jóságos nagymama, akinek mindig van egy-két bölcsesség a tarsolyában, illetve kiderül, hogy mennyire profi módon bánik az Erővel. Leia karaktere pont azért volt érdekes, mert bár őt is átjárja az Erő, de neki ez inkább egy amolyan teher, ő nem akar ezzel foglalkozni és soha nem is próbálta ezt a tudást magáévá tenni, ellentétben a testvérével, Luke-kal. Leia inkább ösztönös módon bánik az erővel, ez történik akkor is, amikor a Felhővárosban, a Birodalom visszavág-ban megérzi Luke hívó szavát az Erőn keresztül, csodálatos jelenet volt. Itt pedig a sötét űrön lebeg keresztül az Erő segítségével, olyan képességekről tesz tanúbizonyságot, amire nem hogy Luke, de a nála jóval erősebb Anakin sem lenne képes.

A fejemet fogtam annál a jelenetnél, és az ilyen momentumok bizony teljesen kilökik az embert a filmélményből, főleg akkor, ha nincs egyetlen karakter sem, akivel együtt tudnék érezni, akinek érdekelne a sorsa, vagy hogy mi történik vele.

Az egész Star Wars valójában a Skywalker-család körül forog, valójában egy családi szappanopera az egész, ami nagyon jól működött. Az új karakterekkel pedig, akik belekontárkodnak ebbe a világba, valahogy olyan, mintha egy jól sikerült festménybe karcolnának bele barbár módon. Pedig ez nem szükségszerű, mert annyi jó módszer lehetett volna a folytatásokra, ha már ennyire folytatni akarták ezt a történetet, és az utolsó pénzcseppeket is kisajtolni belőle. Annyira érződik, amikor csak a pénzszerzés a cél, és ahogy az is, amikor tényleg valami eredeti, valami új, vagy csak egy jó történet elmesélése a cél. Az egyik valahogy organikusan tud hatni, a másiknál pedig kényelmetlenül fészkelődik az ember, hogy ezzel most mit is akartak mondani? Miért is nézem én most ezt?

Miért is van az, hogy kötelezően minden parancsnok és vezér NŐ a filmben? A jó oldalon a legfőbb vezérek mind nők, a nők főnökei is nők, ellentétben a Sötét Oldallal, ahol mindenki férfi, ott nincs meg a gyógyító női erő, minden bizonnyal ezért is olyan sötétek és gonoszak.

Természetesen ez már a gátlástalan kókler Kathleen Kennedy keze nyoma, akire a kiégett George Lucas ráhagyta a saját világát, hogy őrizze és óvja helyette... aki rögtön el is adta a Disney-nek az egészet a jó üzlet reményében. Lucas minden ötletét, ami a folytatásokra vonatkozott volna, a kukába vetették (igazából az előzmény-trilógia után, ami a Baljós árnyakkal kezdődött, lehet hogy ez nem is akkora veszteség... és talán ez bizonyítja azt is, hogy még maga George Lucas sem fogta fel saját világának szabályait, melyet teljesen tönkretett a midiklorián-baromságaival), és nekiálltak, hogy a saját fejük után menve új szabályokat állítsanak fel.

Például, hogy minden fontosabb szereplő nő legyen, a főszereplő is nő legyen, és a háttérben tevékenykedő főnökök és parancsnokok is nők legyenek. Egyenesen szánalmas volt nézni, ahogy a teljesen érdektelen Han Solo utánzat karakter ezek elé a mindenható istenségekként ábrázolt, komor arcú macsó vezetők elé áll, és úgy próbál velük kommunikálni, mint egy kisegér az elefánttal, azoktól pedig csak leparancsolást kap.

Ez a feminista irányzat már jó ideje trend Hollywood-ban, és több szószólója is van ennek a rendkívül nemes és hasznos ügynek, mint például egy korábbi Star Wars-üdvöske, Natalie Portman, aki gátástalanul törtet előre a nemére hivatkozva. Ma már jól látszódik, hogy nem úgy készül el egy film, hogy találjunk ki egy jól működő történetet, izgalmas, árnyalt karakterekkel, hanem vannak bizonyos hollywood-i diktátumok, azok köré próbáljunk létrehozni valami épkézláb sztorit. Ilyen például a női szereplők indokolatlan túltolása, ami teljesen taccsra vágja az egész történetet.

Ahogy a Galaxist és a Star Wars-Univerzumot is sikerült teljesen szétrombolniuk ezeknek az ostoba elveknek a nyomán.

De nincs vége még a pusztításnak természetesen, a legújabb hírek szerint a készülő James Bond filmben is a kirányő ügynöke egy ügynöknőnek adja majd át a stafétát, hogy aztán ő legyen a legújabb 007-es.

Félreértés ne essék, nem utálom a nőket. De azt viszont utálom, mikor hozzám közel álló filmeket és történeteket csesznek el a hozzáértés hiánya miatt. Abban is biztos vagyok, hogy e túlzott feminista irányvonal eluralkodásához a színfalak mögött idióta férfiak is asszisztálnak, mert igazi kulcspozíciókban többnyire még mindig férfiak állnak. 

Nem is sejtik, hogy mekkora kárt okoznak ezzel.

Mert az még talán csak a kisebbik baj, hogy emberek milliárdjainak a kedves sorozatait teszik gallyra ezzel. Dühítő, de még mindig kisebb probléma, mint az, amit ezzel nők milliárdjai felé sugallnak. Ugyanis észre kell venni, hogy ez a feminizmus a nők ellen irányul, és nem a nők érdekeit nézi. Ez csak arra jó, hogy kizökkentsék a nőket, teljesen irányt tévesszenek, macsóssá váljanak, elhiggyék magukról hogy olyan szerepben is helyt tudnak állni, ami nem az ő szerepük, ahogy egy férfi sem tud helyt állni olyan szerepben, ami nem az övé, hanem a nőké.

Olyan katyvasz állapotot hoznak létre ezzel, amit már hosszú évek óta szívunk, és szívni is fogunk. A háttérben pontosan ez okozza azt is (részben), hogy egyre kevesebb gyermek születik, hogy fogy a fehér ember, míg a harmadik világ képviselői, akiknek az agyát nem sikerült kimosni ezzel a rendkívül káros és mérgező baromságokkal, amelyet Kathleen Kennedy is képvisel, már többszörösen is túlszaporodtak minket.

Én személy szerint hiszek abban, hogy ez csak egy átmeneti állapot, és a világban tévelygő, szerepüket vesztett nők majd visszatérnek a saját helyükre, és egy megtévedt időszakként fogunk visszatekinteni erre a korszakra és annak többségében szemét alkotásaira. Nem tudom, ez mikor fog bekövetkezni, valószínűleg több generáció és sok-sok év fog eltűnni a süllyesztőben, amíg ezeket a káros éveket ki tudják heverni.

Szükségszerűen el kell jönnie egy ilyen világnak, mert azt a vak is látja, hogy ez az állapot nem folytatható. És sok mindent elmond, hogy ezek a nők mi mindenre képesek, hogy a saját nemüket ennyire meghülyítsék, és ilyen károkat okozzanak nekik, miközben gátlástalanul mosolyognak a kamerákba. A politikai korrektség főleg Amerikában erős világában pedig oda jutottunk, ha valaki ki is mondja az igazságot, megbélyegzik, leüvöltik ezek a saját nemükre olyan erőteljesen hivatkozó nőstényhiénák.

Kathleen Kennedy (feketében), az új Star Wars filmek fő megrontója, a feminizmus császárnője. "Az Erő női". Nem férfi, női. Nem arról van szó, hogy az Erőnek pont az a lényege, hogy körülvesz minket, megtalálható férfiban, nőben, emberi lényben és idegenben, fiatalban és idősben, korra, nemre való tekintet nélkül. Az Erő átjár minket és mindent. Nem, az Erő csak NŐI lehet. Mindenki más takarodjon az Erőtől, és az egész Star Wars micsodától...
___________________________________________


A világ kizökkent állapotát mutatja az is, hogy ilyen Kathleen Kennedy-k képesek uralkodói pozícióba jutni egy olyan művészi alkotás felett, aminek a mondanivalóját ő maga sem érti. Felelőtlen, inkompetens emberek kerülnek vezető pozíciókba. A Star Wars filmek a balanszról szólnak, az egyensúlyról, hogy az egy szörnyű elnyomáshoz vezet, ha a Birodalom tekintélyelvű urai veszik át a hatalmat a Galaxis felett, mert minden fajnak, minden lénynek van beleszólása az életük alakulásába, nem lehet ezt külső erők, külső studiók, külső hatalmak által ráerőltetni mindenkire. A mérgező feminista irányvonallal nemhogy ezt a Jedi-elvet köpi szembe, hanem selejt filmeket is vetnek a rajongók elé.

Szerencsére talán azért van valami kis igazság a világon, mert ezek a filmek egyre-másra buknak meg a pénztáraknál, és a legutolsó hírek szerint ez az új Star Wars-film sem teljesít túl jól. Sikerült végérvényesen egy újabb nagy nevet a porba taposni ezzel. Vajon mikor kapja majd fel a fejét Hollywood, hogy ez így azért mégsem működhet? 

A minden másnál politikai korrektség világában képes e ez ellen tenni egyáltalán valamit? Ha bárki szót emel ez ellen, azt elintézik, ellehetetlenítik. De mégis, még így is tudnak olyan alkotások születni, mint például a Joker, amelyet nem rontottak meg az ehhez hasonló nézetek, és a Kathleen Kennedy-féle inkompetens, gátlástalan, aljas manipulátorok.

Mert igenis mindkét nemnek megvan a maga helye a teremtésben, egyik nem sem fontosabb a másiknál, és egyik nem sem képes meglenni a másik nélkül. Nem dominálhat egyik fél sem a másik felett, nem nyomatja el egyik fél sem a másikat, mert ha valami jól működik (igen, ilyen is előfordulhat), a két oldal egyensúlyt hoz létre.

Azt is észre kell venni, hogy ami az egyik félnek jól áll, az a másik félnek nem feltétlenül fekszik. A macsós akciófilmnek nagyon jól állnak az olyan színészeknek, mint Bruce Willis, Arnold Schwarzenegger vagy Jason Statham. Ugyanez (persze itt is vannak kivételek) nőkkel eljátszva már nem annyira hiteles, és sokkal inkább ellenszenves, mint a Star Wars-ban látott női parancsnokok rezzenéstelen arcú nőstény parancsnokai. Ugyanakkor hiteltlen is, mert tudjuk, hogy a valóságban nem így zajlana és nem is így zajlik, még ha ezt a hazugságot is közvetítik. A nőknek is megvan a maga szerepe és helye, és az nem ez. Nem a parancsnoki hídon nőstényhiénaként dirigálva, parancsokat osztogatva, mindenkit letorkolva. Ha ilyen példákat adunk a felnövekvő női generációk elé, példaértékűnek fogják ezt venni, és ők is így fognak majd viselkedni, ami rendkívül kártékony. Saját maguk és a környezetük szempontjából is. Ők maguk sosem fogják jól érezni magukat ebben a szerepben, a környezetük meg utálni fogja őket ezért, és egész életükben magányosak lesznek, mint azok a karrierista nők, akiknek a létformáját a mai világ annyira favorizálja.

Biztos vagyok benne, hogy részben van egyfajta bizonyítási vágy is a nőkben, amiért most végre egy olyan korban élünk, ahol már nekik is mindent szabad, és ők most majd megmutatják, hogy sok évszázadnyi elnyomás után képesek mindarra, sőt még többre is, mint a férfiak.

Ez megint egy butaság, mert két különböző erőről van szó, és teljesen felesleges egymáshoz hasonlítani őket. A nőknek is szükségük van a férfi-energiákra, és nekik is rossz ez a kimozdult állapot, bármilyen erővel is promózzák ezt az életstílust Hollywood-ban. Egy nő sosem lesz jó abban, amiben egy férfi, és ez oda-vissza is érvényes. Viszont addig is szenvedni fognak, mert belevitték őket ebbe a felesleges mókuskerékbe. És nem csak a nők, hanem a férfiak is, akik innentől kezdve nem lehetnek férfiak egy macsó típusú nő mellett, és így megint elérkeztünk oda, hogy a hagyományos felállás megszűnik létezni, elhasználjuk egymást, együtt maradás helyett inkább eldobjuk egymást, ahogy a fogyasztói szemlélet diktálja, és szétbomlanak a családok.

A Kathleen Kennedy-féle nőstényördögöknek továbbra is megmaradnak a millióik, viszont az egyszerű emberek, akiket a legnagyobb kár éri ezek által a fals ideológiát hirdető filmek által, továbbra is boldogtalanok lesznek.

Nem kötelező családban élni annak, aki nem akar, nem kötelező gyermeket vállalnia annak, aki nem akar. A mai világban már megszűntek nagyrészt ezek az elvárások, és mindenki szabadon dönthet afelől, hogy mihez is akar kezdeni az életben. Ez jó is és rossz is. Jó, mert szabadabbak lettünk, és rossz is, mert ezáltal elhagyatottabbnak is érezzük magunkat.

Az ilyen emberek agyát pedig könnyebb átmosni a többek között az új Star Wars-filmek által közölt rontó hatású ideológiákkal.

De mivel ezek az alkotások sorra buknak meg a világon, talán még van egy kis esély arra, hogy visszatérjünk a helyes kerékvágásba.