ROCKY IV. rajongói kritika: Egy rendezői változat, amelyre tök feleslegesen vártál

11/25/2021

Számomra ez volt az év egyik legjobban vált filmje.

Hát megkaptam.

Egy előző, nem sokkal korábbi bejegyzésemben már írtam róla, mennyire várom egyik kedvenc gyermekkori filmemnek, a ROCKY IV-nek a rendezői változatát. A ROCKY-filmek gyermekkorom szerves részét képezték, főleg ez a negyedik rész különösen fontos nekem, mert ez volt az a film, amit közösen a családdal néztünk meg, még a régi hangalámondásos VHS időkben (régebben minél jobb minőségben szerettük volna látni kedvenc filmjeinket, ma már azt kívánom, bár újra láthatnám azt a hangalámondásos VHS változatot...).

Azok a közös hétvégi esti családi mozinézések élénken élnek az emlékezetemben, mivel ezek azok a ritka pillanatok voltak, mikor együtt volt a család. A filmek összehozzák az embereket. Ha kijött valami "nagy film" (igen, annak idején így beszéltünk azokról a filmekről, melyeket kötelezően moziban kellett látnunk, illetve volt egy másik kategória, amit "csak" VHS-en kölcsönöztünk ki, de nem feltétlen azért, mert azokat nem néztük volna meg moziban, hanem ezernyi oka lehet... az apám vitt minket moziba, és abban az időben rengeteget dolgozott, így természetesen minden új filmet nem nézhettünk meg valamelyik moziban vagy autósmoziban, de VHS-en biztos, hogy mindet megszereztük). 

Ezek akkoriban hihetetlen nagy dolgok voltak, a mai fiataloknak ez elképzelhetetlen. Akkoriban amikor a nagyobb filmek megjelentek, azok tényleg nagy ESEMÉNYEK voltak, nem csak egy újabb darab a Netflixen. Pedig ma már látom, hogy USA-ban a tömegtermelés akkor is ugyanúgy működött a filmek terén is, csak talán itt még a távoli keleten ezt még nem éreztük annyira.

Mint szinte minden számomra kedves filmet, a ROCKY-szériát is apám ismertette meg velem, lévén ő is nagy Stallone- és ROCKY-rajongó volt. Abban az időben Arnold és Sly filmjei dominálták a filmvilágot, ők voltak a kor Ronaldo-Messi párosa. Az összes ROCKY-film megvolt videókazettán, de csak a negyedik részt néztük meg külön, azt hiszem ez nagyjából jól érzékelteti, miért is ez az epizód lett a legsikeresebb a szériában. Ez az a film, ami úgymond a "legszínesebb-szagosabb": tele akcióval, zenével, abszolút érthető sztorival, semmi mellébeszélés, nincs üresjárat, és a ROCKY-témát is ez adja át a legszájbarágósabban: a győzni akarást, a mindig felállást, a küzdelmet mindenáron... a felejthetetlen edzésmontázsok felspanoló 80-as évekbeli szintizenére pedig minden embert feltüzelnek, akár akarja, akár nem.

A magyar családi kultúra túl fejleten ahhoz, hogy egymástól kapjunk bíztató szavakat, a szülők ezt az iskolára, vagy ki tudja, még kire bízzák. Meg is látszik ezt a katasztrofális állapotban lévő magyar családokon. Mi, vagyis az én generációm a filmekből szerzett inspirációt, motivációt... de legalább szereztünk valahonnan. Akkoriban készültek olyan alkotások, amelyekből merítkezni lehetetett, voltak olyan HŐSŐK, akikre fel lehetett nézni.

Apám nem véletlen, hogy pont ezt a filmet nézette meg velem, és ezért örök hálás leszek neki. Még halványan emlékszem arra is, hogy amikor a nagy finálé csatajelenetei peregtek, és Rocky igencsak vesztésre állt, felálltam, és elindultam, hogy elmenjek, annyira el voltam keseredve, annyira együtt éltem a filmmel, hogy nem akartam látni a csúfos vereséget. De apám rám szólt, hogy maradjak, és üljek le. "Minek, úgyis veszíteni fog!", kiáltottam elkeseredetten, de aztán valahogy mégiscsak maradtam.

Örökké hálás leszek neki ezekért a pillanatokért, de a fene gondolta, hogy ez lesz minden tanítása. Hogy igazából csak felhasználta ezeket a filmeket, hogy mondjon és tanítson valamit, de a későbbiekben sosem mondott semmit. Aztán elmentem otthonról, és az ismert okok miatt teljesen megszakadt köztünk a kapcsolat.

Mai szemmel a ROCKY IV. valljuk be, egy igencsak bugyuta film, igazából nem is nagyon lehet filmnek mondani. Csakis azért működhet, mert ez egy Rocky-film, ha bármi más lenne a címe, talán nem is tudnánk róla, hogy egyáltalán létezik (hasonlóan a több ezer harci torna-filmmel, melyek a 80-as és a 90-es években készültek). Ez egy zenés montázs-összeállítás, melyeket időnként párbeszédek szakítanak meg. Mégis, hihetetlen közel áll több millió emberhez ez a film, kitörölhetetlenül része a történelemnek, magam is megdöbbentem például, hogy a csupán egy napot moziba kerülő új rendező változat után hány és hány (persze csak amerikai, mert csak Amerikába került mozikba egyetlen éjszakára a film) user és tartalomközlő csatornáján jelent meg a ROCKY IV kritika, nagyjából ugyanazokkal a címekkel: ROCKY IV - ROCKY VS DRAGO - RENDEZŐI VÁLTOZAT: VAJON JOBB, MINT A RÉGI?

Egy-két videóba bele is nézegettem, és elég felemás vélemények születtek. Kíváncsi voltam, hogy vajon velem van e a baj, és csak én vagyok csalódott, vagy más is átérzi azt, amit én. Szerencsére kiderült, hogy minden rendben, és mások is úgy látják, teljesen felesleges volt megjelentetni ezt a változatot, és a régi még mindig az a film, amit kötelezően LÁTNI KELL.

Ezt a filmet nyugodtan kihagyhatod.

Sőt, durvábban fogok fogalmazni, aki megsértődik, megsértődik, aki nem, az nem, de vállalom a véleményem: akinek tetszett ez a rendezői változat, az nem is igazi ROCKY-rajongó.

Gyorsan a lényegre térek, mert teljesen felesleges hosszúra nyújtani, sajnos ez a film nem ér annyi időt és energiát, talán még ezt a bejegyzést sem, de a régi verzió iránt érzett szeretet és nosztalgia nem engedte, hogy szó nélkül elmenjek a téma mellett.

Először is, a film kezdete. Az ikonikus bokszkesztyűk, melyek gépi karra szerelve egymásnak csapódnak (a felejthetetlen "Eye of the Tiger" zenére), hiányzik a filmből. Itt már úgy nagyjából ráncoltam a homlokom, és megjelent bennem egy kis rossz érzet. Úgy ültem le ezt a filmet megnézni, hogy tudtam, nem fogok csalódni. Előtte megnéztem az összes, Sly által közzétett "Így készült" videókat a Tube-on, amelyekben az akciósztár arról beszél (a stúdióból, miközben a változtatásokat végzik éppen), hogy milyen új jelenetekre készülhetünk, mit újítottak fel, mi került "kidobásra", stb (például a Paulie robotja, amelyet Stallone annyiszor hangoztatott, hogy mennyire bánja, hogy bekerültek a filmbe, engem egyébként abszolút nem zavart, igazi 80-as évekbeli feelinget ad a filmnek, amikor olyan menők voltak a sötét tónusú robotos filmek).

És itt akkor rátérnek az egyetlen pozitívumra: a kép és a hang zseniális lett. A kép minősége nem annyira szemcsés, mint a régi változaté, sokkal élénkebbek a színek, és a zene is valahogy jóval hangosabb, érezhetően jobb minőséggel lettek a képek alá keverve. 

Nagyjából ennyi is.

A jelenetek, amelyek bekerültek a filmbe, igazából semmit nem adnak hozzá a sztorihoz, és egyáltalán nem is hiányoznak a filmből. Nem csak hosszabb jelenetsorok, de 1-2 vágásnyi szekvenciák, kameraállások is bekerültek, melyek viszont tényleg jók, és nem értem, az a pár másodperc miért nem kerülhetett be az eredeti filmbe is. Például edzés közben, a legendás végső "Hearts on fire" "klippben" van pár olyan beállítás és vágás néhány másodpercre, melyek tényleg jók, és kár, hogy annak idején a vágóasztal áldozatai lettek.

A másik kedvenc részem a végső nagy bunyónál van, van egy pár másodperces kibővített jelenet még a mérkőzés elején, mikor Rocky egy hátramozgás következtében elcsúszik, és nekiesik a ring kötelének - az egy remek jelenet volt, nagyon jól bemutatta, hogy hősünk mennyire fél itt a pokol nagyszínpadán, és még jobban tudunk azonosulni vele. Ez az egy kis nyúlfarknyi jelenet vajon miért nem kerülhetett bele az eredeti filmbe? Talán Sly azt gondolta, ennyire ne magasztalja túl a film a Szovjetunió iránt érzett félelmet?

Míg a Rocky előző részei a hétköznapi embert mutatták be, főleg az etalonnak számító első rész, addig a negyedik rész már úgymond az "istenek csatája" volt. A harmadik rész, melyben MR. T. volt az ellenfél, már ellépett ebbe az irányba, ott tett egy nagy lépést a széria a kommersz irányba - itt adta el Stallone a "gyermekét". Az első és még a második filmre is jellemző mélylélektani jelenetek eltűntek, megjelentek az ütős muzsikákra összevágott, MTV ízlésre elkészített pergős klipek, felbukkantak a papírvékony, szélsőséges ecsetvonásokkal megalkotott (a jó az jó, a rossz az rossz) karakterek - ki például Clubber Lang. Miért ennyire GONOSZ? Mi hajtja, mi tüzeli ennyire, miért utálja ennyire hősünket?

Nem tudjuk, de igazából nem is érdekel minket.

Bal oldalt: A legelső Rocky-film nyitóképe, mely megerősíti azt az utalást, hogy Rocky egy kiválasztott, krisztusi figura (a film eleji nyitómeccs paradox módon egy templomban zajlik... erőszakos esemény egy elvileg béke szigetét jelképező építményben), aki ebben, a negyedik részben istenül meg, mikor vállalja "keresztjét", hogy megküzdjön a rettegett Ivan Drago-val (Drago - sárkány, sárkánygyík, kígyó... azaz Sátán?). De véleményem szerint ez nem Isten és Sátán csatája, mint inkább két istenség csatája. Drago sok jelenetben tűnik sátáninak, például a legutolsó küzdelemben, mikor elővezetik a folyosóról, vöröslő háttérfényben jelenik meg, erős füst közepette, mintha tényleg egy sárkány jönne elő a barlangjából.

A jó és a rossz sokszor elmesélt csatája érdekel minket, és a negyedik részben Stallone még feljebb emelte a tétet, itt már nem csak karakterek, hanem országok, világnézetek, birodalmak csapnak össze két személy jelképében: Rocky Balboa és Ivan Drago személyében. 

Ez a monumentális csata azért is működik, mert szerintem Drago sem egy teljes egészében negatív figura, főleg mi itt a keleti blokkban, szovjet uralom alatt (és agymosás alatt) nagyon is átérezzük az ő frusztrációját, főleg abban a jelenetben, mikor a fülbemászó "Living in America" szám megy az Apollo Creed-meccs előtt (Rocky aztán átesik ugyanezen a megfélemlítő taktikán, amikor az oroszországi meccs előtt a szovjet hímnuszt játszák el, illetve Drago óriási képét felhúzzák a nézőtér fölé, mintha csak egy igazi istenség előtt tisztelegnének). A Sátán eljött a Mennyek Országába, ahol minden szép és jó, és csupa csillogás, semmi keserűség... de egy rövid időre megteremti a saját világát, és pusztulást és halált hoz.

Be kell valljam, a BERONIS-ban szereplő Athrems Club csillagok közé kiemelkedő táncteréhez a Rocky IV. "Living of America"-jelenete adta az inspirációt, amikor is a boksz ring a föld alól kiemelkedik egy koncert közepébe, a nézőtérre.

A legjobb sztorikban sosem ellenségek vannak igazából, sosem szerettük az egysíkú, gonosz karaktereket, akik csak azért gonoszak, mert gonoszak és kész. Drago, csakúgy mint Rocky, egy birodalmi gépezet  terméke, mindketten saját hazájuk ideológiájának leképeződései. Mivel amerikai film, nyilván inkább Amerika-pártiságot tükröz a film, de ezt a történetet el lehetett volna mesélni Drago szemszögéből is. Annak idején az unokatesóm, aki sokkal inkább művészfilmes beállítottságú, azon a véleményen volt, hogy amikor az ikonikus edzésjelenetek vannak, és látjuk, ahogy Drago-nak beinjekciózzák a különböző szereket, szerinte ez pont fordítva történt volna a valóságban. Szerintem ezeket ugyanúgy csinálta minden ország, kivétel nélkül, és ezt egy mai filmben már meg lehetne mutatni. Talán még az első Rocky-film hangulata is megengedte volna, ahol főhősünk még nem isten volt, csak egy esendő, hétköznapi karakter, aki a maffiának dolgozott pénzbehajtóként a philadelphiai dokkokban, és csóringerek ujjait törte el.

De ez most egy másik film, egy másik Rocky.

A Hős, a Bölcs és a Barát. Sivatagi kivonulás helyett jégsivatag. Mint Jézus, Rocky is kivonul a világból, hogy önmaga lehessen, és megküzdhessen belső démonaival, mielőtt elkezdené igazi feladatát. Megfigyelhetjük, hogy Rocky-nak az edzés során a szakálla is megnő, még ha nem is olyan méretben, ahogy a Jézust ábrázoló képeken megszokhattuk. Amikor az öltözőből Rocky fehér lepelben halad a ring felé, valahogy az a hangulat lebeg előttünk, mintha a kivégzésére készülne, mintha tudná, hogy ez az egész az ő halálával is végződhet. De ennek ellenére mennie kell tovább, hogy bevégezze saját maga által vállalt feladatát. Csak úgy, mint maga Jézus Krisztus sem hátrált meg a tomboló tömeg és a kínzóterem (itt maga a boksz ring) láttán. A párhuzam azért is helytálló, mert Rocky pontosan tudja, hogy ebből a csatából, még ha nyer is, maradandó sérüléseket fog majd szerezni, de legrosszabb esetben akár meg is halhat... így bizonyos értelemben tényleg a saját kivégzésére készül... nem kis áldozat ez, lévén, hogy családja van, barátai, hírneve... és ezzel, hogy kiáll Drago ellen, mindent kockára tesz.

Történt pedig e beszéd után mintegy nyolc nappal, hogy maga mellé vette Pétert, Jakabot és Jánost, és felment a hegyre imádkozni. Miközben imádkozott, arcának színe elváltozott, a ruházata fehér lett és fényben sugárzó. És íme, két férfi beszélgetett vele, Mózes és Illés, akik dicsőségben megjelentek, és beszéltek az ő eltávozásáról, amelyet Jeruzsálemben készült beteljesíteni. Pétert és a vele lévőket elnyomta az álom. Amikor felébredtek, látták dicsőségét, és a két férfit, akik ott álltak vele. 

Lukács Evangéliuma
9. fejezet

Gép vs Ember? Sátán vs Isten? Isten vs Isten?

Sátáni Mechanizmus Isten Fia ellen?

Megfigyelhetjük, hogy míg Rocky önmagában edz, és olykor társai "csak" segítik őt abban, amit tenni akar, addig Drago sosem önmagában edz. Inkább "edzetik" őt... valakik. Egy birodalom. Egy mechanizmus. A szörnyű szenvedés jól látható Drago arcán, mikor a futópados jelenetben egyre feljebb emelik a futópad szögét, egyre meredekebb szintre, miközben Rocky egy hegyen fut felfelé. Drago a jelenet végén fájdalomtól teljesen eltorzult arccal szuszog, nem bírja tovább. Ez a fajta szenvedés és fájdalom viszont sosem jelenik meg Rocky arcán. Amíg Rocky a barátaira és a családjára tud pillantani a meccs során, hogy erőt tudjon gyűjteni, addig Ivan Drago egyszer sem néz a feleségére (Brigitte Nielsen), ő mindig a neves és névtelen pártitkárokra tekint. Ez az egyik döntő oka, hogy Rocky végül nyerni tud. Belegondolni is szörnyű, milyen sors várt Drago-ra a vereség után (a Creed második részében utalnak rá).

Drago egy olyan ördögi mechanizmus néma része (maga Frankenstein, inkább egy tudósok által összetákolt robot, mint ember, ezt erősítik meg azok a részek, ahol mindenféle elektródák lógnak ki belőle, és mindenféle teljesítményfigyelő gépek és berendezések veszik körül, mint Robotzsarut), melynek tagjai Rocky körül is ott örvénylenek, például annak a SÖTÉT színű kocsinak a SÖTÉT ruhába bújtatott tagjai, akik minden futása alkalmával követik... és még az öltözőjében is figyelik közvetlenül a meccs előtt.

Rocky krisztusi motívuma a negyedik részben is megerősítést nyer, sőt, ha úgy vesszük, a film végi bokszmeccs magának Jézus megkínzásának is felfogható. Nagy közönség szeme láttára történik, sebeket ejtenek rajta, csakúgy mint Jézus esetében. 

Alul balra: Drago, a sátáni karakter gyakran jelenik meg vörös fényben a filmben, mintha szimbolikusan a Pokol küldötte lenne. A film eleji bokszkesztyűk esetében is Rocky esetében a jézusi, istennel azonosítható fehér, Drago esetében a sátáni vörös szín dominál (ez a témából kifolyólag is adja magát igazából, a szovjet zászló vörös alapja miatt). A meccse előtt Rocky színfehér köntösben vonul ki a ringbe, Drago vérvörösben. Az Egyesült Államok maga az Ígéret Földje, míg a Szovjetunió a Sátán Birodalma.

Alul jobbra: A pokol-hasonlatot az egyik karakter, a Rocky-t mentoráló bölcs öreg, Duke (Apolló volt edzője) is megerősíti egy párbeszédben (egyedül Duke érti meg Rocky elvonulásának okát, még a feleség, Adrian, és a legjobb jóbarát, Paulie is vonakodik). Mickey halála utána Duke veszi át az "Atya" szerepét. Megfigyelhetjük, hogy a kereszt is ott lóg a nyakában (kép eggyel lejjebb), és a pajta, ahol meghúzzák magukat, szintén keresztény szimbólum, emlékeztet a jászolra Betlehemben, ahol Krisztus megszületett. Itt, az orosz hidegben önmagával szembesülve valahol Rocky is újjászületik.

Míg az előző részek inkább a valóságból merítettek, addig a negyedik rész erőteljesen a szimbólumokra és metaforákra épít, ez a megközelítés a két birodalom monumentális összecsapásának hátterében igazából adja is magát. Egy monumentális harchoz monumentális témák (az persze más kérdés, hogy amikor a film készült, 1985-ben mennyire tűnt még fenyegető erőnek a Szovjetunió, és valóban féltek e tőle a világ másik felén, vagy a szétesés előjelei már akkor is látszottak. Sajnos én egy évvel később, 1986-ban születtem, így ezt a hangulatot nem éltem át, így nem is tudok róla nyilatkozni).

Az eddigi részekkel ellentétben a Rocky IV-ben Duke máshogy viselkedik. Azelőtt egy edzőtárs volt, Apollo jóbarátja, egy vagány fickó. A Rocky IV-ben viszont jóval visszafogottabban viselkedik, inkább hasonlít egy szerzetesre, egy prédikátorra vagy egy papra, mint egy edzőre. Minden bizonnyal ez is tudatos megoldás volt. Duke egy olyan szerzetes-pap, akihez Rocky bármikor fordulhat, ha bármi gondja akad. A harmadik részben maga Apollo is ezt teszi, elmennek Duke "templomába", a hívei közé, ami egy dohos, kriptaszerű edzőterem számtalan ifjú bokszolóval. A negyedik rész után Duke-nak fokozatosan egyre kevesebb szerep jut a szériában, az "istenek csatája" után szép lassan háttérbe vonul.

Ezt a tónust, ezt a monumentális feeling-et, melyet az eredeti alkotás olyan jól hozott, ez az újravágás enyhíteni próbálja: Stallone minden olyan fellelhető jelenetet betett, amit Drago-ról csak talált, hogy ne tűnjön egy történet nélküli, érzéketlen androidnak... illetve hogy ez a verzió közelebb álljon a napjaink ROCKY-filmjeinek számító CREED-széria hangvételéhez, amelyekben szintén fontos szerepet kap a személyes történet és a dráma.

Igazából az a néhány vágás, amit Stallone összeszedett, nem alkalmas arra, hogy emberivé tegyék Drago-t, annyi matériát nem forgattak le, mert nem ez volt a cél. Amikor a film készült, Stallone a korszellemet próbálta meglovagolni, amikor még a Szovjetunió tényleg egy félelmetes, fenyegető hatalomnak tűnt, és Drago ezt a félelmet jelképezi.

Egy-két hosszabb beállítás, vagy például egy vágás, amikor Drago a sajtótájékoztatón elszürcsöl egy pohár vizet, még nem hiteti el velünk, hogy ő is csak ember. 

De nem is kell.

A ROCKY IV. a szimbólumok csatája, és nem is vártunk mélylélektani elemzéseket ennél a filmnél. Stallone sajnos okoskodni próbál, igyekszik elmélyíteni a cselekményt, teljesen feleslegesen, és emiatt lesz ez a változat egy óriási csalódás. Az még ok, hogy hozzátesz jeleneteket, azzal még nincs is baj, mi rajongók azért vagyunk rajongók, mert szívesen megnézzük a kimaradt jeleneteket, ezért vásároljuk meg a DVD-ket, ezért olvasunk annyit kedvenc filmjeinkről, mert minden elérhető érdekesség érdekel minket.

De arról nem volt szó, hogy csonkításról is szó lesz!

Stallone elköveti a legnagyobb bűnt, amit rendezőként, a film mindenható uraként, isteneként elkövethet: hogy megcsonkítja saját gyermekét, és olyan jeleneteket vesz ki, amelyek teljesen elveszik az eredeti hatást, mint amikor Sámson haját levágják.

Te a szíveddel győztél, nem az öklöddel!

Jelenet a Rocky V-ből: Adrian monológja, melyben újabb krisztusi utalás szerepel (Rocky szimbolikus színű fehér pulóverben van). Véleményem szerint ha a keresztény motívumokat vesszük, az öreg, tapasztalt edző, Mickey az Atya, Rocky a fiú, és Adrian, aki a morális iránytűje mindegyik részben Rocky-nak maga a Szentlélek. A Rocky utolsó részében, a Rocky Balboa végén, Adrian sírjánál Rocky így búcsúzik volt szerelmétől: "Ugye tudod, hogy nélküled sose győzhettem volna?" Egy másik olvasatban Adrian maga Mária Magdaléna is lehetne, ő az a szajha, akit mindenki elkerül és lenéz, csakúgy, mint Adriant is a környezete, egyedül csak Rocky lát meg benne valamit, ahogy Jézus is Máriában.

A Megkísértés hegye?

A keresztény hagyomány szerint a szentföldi Megkísértés hegye egyik barlangjában tartózkodott Jézus a hosszú böjtjének alatt, ezt követően pedig a hegy tetején kísértette meg a Sátán. Keresztre feszítése előtt (mint írtam, a Drago elleni meccsre való kivonulás is egyfajta feszült, de mégis lélekben már felkészült kivégzés-hangulatot hordoz a filmben, és minden jelen van, az őrjöngő tömeg, az urak és párttitkárok is ott ülnek, illetve maga a ring, mint a véres kivégzőtér: mindaz, amit valószínűleg Jézus is látott és tapasztalt) Jézus negyven napot a pusztában töltött, ahol háromszor is megkísértette a Sátán.

Erre az ördög fölvezette egy magas hegyre, és egy szempillantás alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát. "Mindezt a hatalmat és dicsőséget neked adom - mondta -, mert hisz én kaptam meg, és annak adom, akinek akarom. Ha leborulva hódolsz előttem, az mind a tied lesz." Jézus elutasította: "Írva van: Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!"

Lukács Evangéliuma
4. fejezet

Hogy a sztorit mélyíteni tudja, és hogy közelíteni tudjon hangulatvilágában és komplexitást tekintve a CREED-hez, és hogy ne tűnjön a ROCKY IV. egy egyszerű montázs-zenésklip-filmnek (aminek viszont tökéletes), Stallone itt-ott belevág, és olyan jeleneteket hagy ki, amelyek miatt teljesen megbontja a film folyását. Néha csak pár másodperc tűnik el, néha több, akár percnyi felvétel is. És nem "lényegtelen" jelenetekről beszélek, mint Paulie robotja (bár vele nekem nem volt bajom, az is hozzáad a 80-as évek feelingjéhez, amikor olyannyira menők voltak az androidos filmek).

Creed és Drago sajtótájékoztatója végén például Sly egyszerűen kivágta azt a részt, mikor Drago ledönti Creed papírfiguráját, és előbb úszik át a mérkőzésre, minthogy ezt lássuk, és ettől elképesztően ügyetlen lesz az egész váltás. De ami a legjobban fáj, hogy PONT A FINÁLÉBAN, Rocky és Drago csatájából hiányzik pont az a jelenet, ami a kedvencem talán az egész filmben: amikor Drago elhajítja Rocky-t, hősünk földre zuhan, pont Duke és Paulie orra előtt, akik nyúlnak be érte és motiválják őt, hogy kelljen fel (elképesztően erős pillanat, hogy a gyűlölködő tömeg közepén van ez a két ember, akik az erőt adják Rocky-nak, és akik nélkül győzni sem tudna, ez az egymásra utaltság adja a szívét és a lelkét a filmnek), Rocky fel is pattan, de Drago egy újabb pofonjára ismét elterül, de újra fölpattan és ismét jön előre (pont ezt a részletet posztoltam ki akkor, mikor közöltem a fészen, hogy mennyire várom ezt a filmet, mert ez volt az egyik jelnet, amit annyira vártam viszont látni, remek minőségben és hanggal... de sajnos csalódnom kellett).

10 másodperc, amiben szavak nélkül is minden benne van: Drago pofonjai, amit Rocky folyamatosan bekap valójában az élet pofonjai, amelyet mi is megkapunk minden nap, és minden nap többször. Mi is csak néhány, maroknyi emberre támaszkodhatunk (jobb esetben), akik mindig segítenek nekünk, hogy felálljunk az élet boksz ringjében.

Az ellenfél, azaz az ÉLET ott magasodik előttünk, mint Rocky-val szemben Ivan Drago, és szinte esélytelennek tűnik, hogy nyerjünk. Mi csak tengődünk az árnyékban, kapjuk a pofonokat a gyűlölködő tömeg közepén, és reménykedünk benne, hogy valahogy csak talpon tudunk maradni. Ez a Rocky-filmek mondanivalója, ezt a mondanivalót érzékelteti talán legjobban (és a legegyszerűbb, legszélsőségesebb eszközökkel) ez a film, és ez motivál engem nap mint nap. Mind a mai napig sokszor előveszem ezt a filmet, és megnézek belőle 1-2 jelenetet, ha nosztalgiázni akarok, vagy ha csak egy kis lökésre van szükségem, és tudom, hogy még több millióan teszik így az én generációmból.

Apollón istenség és a saját halála előtt táncoló (mit sem sejtő), saját isteni mivoltában tökéletesen biztos Apollo Creed. A hübrisz bűnét elkövető USA a saját gazdagságát demonstrálja. A bokszring "temploma" helyett olcsó vásári mulatságot látunk, és Rocky a háttérből fejcsóválva figyel, ezt látjuk, amikor a kamera olykor az arcára vág. A feszültség érezhető, ahogy ilyenkor lenni szokott, a nagy csinnadrattának mindig tragédia a vége. Az egyetlen alkalom, amikor Jézus erőszakhoz folyamodott az volt, mikor a kufárokat kizavarta a templomból. Jézus itteni megfelelője itt ilyet nem csinál, csak szótlanul figyel. Valahol ő is kételkedik, hiszen a harmadik részben már átélt ilyet, amikor Mickey megintette, hogy vásári mutatványra és autogramosztásra használja az edzéseit, amikor a magányos farkas, Clubber Lang ellen készült, és meg is lett az eredménye... Rocky kikapott. A visszavágó előtt Rocky-t Apollo veszi kezelésbe ("Vissza kell szerezned a tigristekintetet), aki szerzetesi körülmények között, magányosan készíti fel Rocky-t. A sors különös játéka, hogy pont a magányos edzésben és felkészülésben hívő Apollo követi el ezt a hübriszt Drago ellen, de a teátrális momentumok már az első résztől kezdve egyik alapvető jellemzője volt a karakterének.

Ugyanez a hübrisz persze megjelenik a másik oldalon is, amikor a szovjet földön tartott meccsre sor kerül, ugyanez (még ha nem is ilyen fülbemászó remek számmal) az erődemonstráció veszi kezdetét, és a vége ugyanúgy vereség lesz a hazaiak részéről.

A Rocky a személyes korlátjaink átlépéséről szól. Gyönyörű jelenet a Rocky első részében, a végső meccs után, mikor Apollo-t hirdetik meg a bírók győztesnek, hogy Rocky nem is figyel oda, nem is érdekli az eredményhirdetés, sokkal jobban el van foglalva Adrien-nel, minthogy megtudja, nyert e. Kiállta a próbát, végigment az összes meneten Apollo-val, ezzel pedig egyszerű utcai suttyóként olyat hajtott végre, amit előtte senki. Rocky egy igazi harcos, végig benne volt ez a teljesítmény, a film többször is utal erre, ahogy az utcákat járva Rocky a levegőbe bokszolgat, mintha már előre érezné, hogy Isten neki valami már sorsot rendeltetett, és valami egyszer majd történni fog vele... vagy nem. 

De az álmaink adnak nekünk erőt a mindennapokhoz.

Ez motivál engem nap mint nap. A BERONIS-trilógia írásakor is, Megapolisz valójában monumentális épületeivel, melyeknek az árnyékában igyekszünk szorgos hangyaként a dolgunkat végezni, valójában maga Ivan Drago, az előttünk tornyosuló élet, melyben mi csak apró, jelentéktelen porszemek vagyunk.

Érdekes jelenség a Rocky-filmekben az is, hogy amíg az ellenfélnél mindig professzionális szinten verbuválódnak össze a karakterek az ellenfél körül (edzők, menedzserek, stb), addig Rocky mindig egy családot hoz össze. Paulie, Mickey, majd később Duke... és Adrien.

De vissza ahhoz a pár másodperces, esszenciális jelenethez.

Egy kb 10 másodperces jelenet, amelynek hiánya, csak ennek a 10 másodperces jelenetnek a hiánya megölte számomra az egész filmet, és emiatt valószínűleg soha többé nem fogom újra megnézni. Mármint ezt az új NAGY ULTIMATE RENDEZŐI VÁLTOZATOT. A régi film örökre ott marad az őt megillető helyen a számomra, és minden rajongó számára. Pedig volt egy ígéretes rész, ami itt új volt, és kár, hogy nem került be anno a régi változatba: még az első menet legelején, ahogy egymás körül táncol a két harcos, Rocky egyszercsak megbotlik, és a földre esik, majd máris pattan fel, és int a bírónak, hogy minden rendben, jól van. Elképesztően hatásos jelenet, és én is szinte megrázkódtam ültömben, annyira nem számítottam rá. Ez a pár másodperc nagyon jól érzékelteti, hogy isteni mivolta ellenére Rocky nagyon is ember, és itt a Pokol nagyszínpadán nagyon is fél, sőt reszket... ellentétben Drago-val, aki az Apollo elleni csatában idegenben inkább a zavartság jeleit mutatta, félelemnek nyoma sem volt, végig magabiztos volt, és tudta, hogy győzni fog (Apollo ellen, Apollón, görög isten - egy másik utalás).

Nem tudom elképzelni, hogy kerülhetett ki... hogy Stallone nézi a filmet, és egyszer csak azt mondja, "Jó ez nem kell ide..." 

De miért?

Ez van akkor, amikor valaki már olyan régóta él a jólétben, fényűzésben, hogy igazából már elfelejti, hogy ki volt egykor, és csak okoskodni próbál. Stallone egy legenda, akin többek között én is felnőttem, de ez a Stallone már nem az a Stallone, ahogy Arnold sem a régi.

Aztán ott a borzasztó lezárás, hogy mindezt fokozza, mikor Rocky kiüti Drago-t, és az eredeti filmmel ellentétben (ahol remekül van érzékeltetve, hogy Rocky teljesen kimerült, alig van ereje, bár Duke felemeli őt a magasba, alig bírja a karjait is felemelni, csupán az adrenalin viszi már hősünket előre, és érződik, ahogy az óriási teher végre leesik róla, és megkönnyebbül), addig itt Rocky csapkod a levegőbe, felugrik, majd amikor Duke a vállára veszi, még csinál egy rendkívül nevetséges piruettszerű mozdulatot, mint a egy balett-táncos kifeszíti a testét, és magasba emelve egyik öklét idiótán vigyorog, miközben a kamera fordul egyet körülötte.

Ezzel az idióta jelenettel az egész győzelemnek elveszi az erejét, és nevetségessé válik minden. Ez a befejezés nem a kimerült, élete legnagyobb és legkeményebb harcán túllévő Rocky-t mutatja, aki egy egész birodalmat győzött le átvitt értelemben, hanem egy bohócot, aki egy újabb győzelmet könyvelhet el egy noname ellenfél ellen. Ez is volt Stallone célja nyilván, próbálva a tónusokat jobban elmosni, hogy itt két ember csap össze, nem két birodalom, nem az istenek csatája, csak két harcos csatája, amiről a film szól. 

Aztán jön a Rocky-beszéd, mely nagyjából változatlan maradt, és megszólal az "Eye of the Tiger", mely az eredetiben a legelején hangzik fel, és ott jobb helyen is volt... itt valahogy a legvégén idegennek hat.

Nem tudom, miben lehet reménykedni ez után. Tapasztaljuk időnként, ahogy a "régi iskola" rendezői visszatérnek a régi kedvencekhez, azokhoz a filmekhez, melyeket ŐK MAGUK készítettek, és valahogy elszáll az ihlet, és saját maguk rombolják le a saját nimbuszukat. Tette ezt George Lucas a Star Wars-szal, James Cameron most a legutóbbi Terminatorral, melyről én is írtam egy hosszabb kritikát itt a MySphere-en, és teszi ezt most Sly a ROCKY IV-el.

Érthetetlenül állok igazából a jelenség előtt. Az se jó, és arra is sok példa van, hogy más rendező kezébe kerül a szeretett gyermek, és elrontják törvényszerűen, de ha a saját alkotó viszi a sírba a saját művét, akkor itt tényleg nincs mit tenni. Ez is bizonyítja, hogy a siker mennyire egy nehéz recept, és sokszor maguk a filmkészítők sem tudják pontosan, mitől válik egy film etalonná. Lehet, hogy csak annyi a nyitja, hogy jó időben készült, pont a megfelelő időben. Minden film és műalkotás a saját korszakát reflektálja vissza, ebbe belenyúlni, és "maivá tenni", egyszerűen butaság. Minden film egy történelmi lenyomat, amelyen nem szabadna változtatni, azon túl, hogy jobb képi minőséggel és jobb hanggal jelenik meg újra.

Stallone természetesen attól még a kedvencem marad, és várom a most készülő Expendables 4-et, ha lesznek még mozik, valószínű, hogy ott fogom megnézni. Már egy rossz aura lengte be számomra ezt a rendezői változatot: eleve úgy hozzá állni, ahogy Stallone lenyilatkozta, hogy azért készítette el ezt a változatot, mert a karantén időszakban is el akarta foglalni magát valamire... HÁT BAZD MEG! A ROCKY IV. 1985-ben készült (egy évvel születésem előtt), 36 KIBASZOTT ÉVED LETT VOLNA, HOGY ELKÉSZÍTSD EZT A VÁLTOZATOT!

BÁRMIKOR ELKÉSZÍTHETTED VOLNA, A VILÁG ÖSSZES PÉNZE ÉS IDEJE OTT VOLT NEKED, 36 ÉV ÉS EGY VILÁGJÁRVÁNY KELLETT EHHEZ, HOGY EZ ELKÉSZÜLJÖN????

Magyarul: ha nincs koronavírus, akkor még ma sem láthatnánk ezt  változatot????

Mint a koronavírus esetében, azt hiszem elmondhatom, nem veszítettünk volna sokat.

Ha ez a mentalitás él Hollywoodban, és mindig is ez élt, akkor képzelhetjük, kedvenc filmjeinknek mennyi és mennyi kimaradt jelenete, meg nem jelentetett felvétele lehet, melyet még nem látunk, és lehet, hogy soha nem is fogunk látni, mert a megjelenő DVD-kiadásokon csak a töredékét teszik fel. Sok embernek lehet, hogy ez nem fontos, de én úgy vagyok vele, hogy a legnagyobb kedvenceimről minden fellelhető infót tudni akarok. A Terminator 2 esetében mind a mai napig találok olyan fotókat, felvételeket a neten, melyek még mindig újak nekem, pedig egy 1991-es filmről beszélünk. A stúdiók is szeretnek erre rájátszani, és mindig egy újabb és újabb DVD-Bluray megjelenéssel azt reklámozni, hogy ezen ezredik kiadás SOHA DE SOHA nem látott felvételeket tartalmaz.

Szerencsére az eredeti ROCKY IV. örökre megmarad, és bármikor újra és újra elővehető, míg ez a verzió igen hamar a feledés homályába fog veszni, ahová való... és ritkán beszélek így egy művészeti alkotásról, mert minden művészeti alkotás munka, és senki sem áll úgy neki, hogy "Én most egy rossz filmet vagy rossz könyvet fogok készíteni!"

De ez sajnos nagyon rossz, maximum csak a nosztalgia menti meg, míg az eredeti film örökké ott lesz az őt megillető helyén, és nimbuszán ez a változat sem tud csorbítani.

Sajnot az új változat nem lett túl jó, 

DE VISZONT 

az előzetes valami ZSENIÁLIS, már nem tudom, hányadszor nézem meg... 

És az aláfestő zenét külön letöltöttem, mivel annyira monumentális és lelkesítő, hogy mintha az összes Rocky-filmet belesűrítették volna:

+ EXTRA MENET!

Vicces bónusz geg:

Rocky találkozik Stallone-val

Vicces geg a 90-es évekből, a felirat saját fordítás alapján készült. Érthetetlen, hogy annak idején ezt a kis szösszenetet nem adták le magyarul annak idején, mikor Stallone csillaga a legmagasabban járt a 90-es években.