ROCKY IV. rajongói kritika: Egy rendezői változat, amelyre tök feleslegesen vártál

11/25/2021

Számomra ez volt az év egyik legjobban vált filmje.

Hát megkaptam.

Egy előző, nem sokkal korábbi bejegyzésemben már írtam róla, mennyire várom egyik kedvenc gyermekkori filmemnek, a ROCKY IV-nek a rendezői változatát. A ROCKY-filmek gyermekkorom szerves részét képezték, főleg ez a negyedik rész különösen fontos nekem, mert ez volt az a film, amit közösen a családdal néztünk meg, még a régi hangalámondásos VHS időkben (régebben minél jobb minőségben szerettük volna látni kedvenc filmjeinket, ma már azt kívánom, bár újra láthatnám azt a hangalámondásos VHS változatot...).

Azok a közös hétvégi esti családi mozinézések élénken élnek az emlékezetemben, mivel ezek azok a ritka pillanatok voltak, mikor együtt volt a család. A filmek összehozzák az embereket. Ha kijött valami "nagy film" (igen, annak idején így beszéltünk azokról a filmekről, melyeket kötelezően moziban kellett látnunk, illetve volt egy másik kategória, amit "csak" VHS-en kölcsönöztünk ki, de nem feltétlen azért, mert azokat nem néztük volna meg moziban, hanem ezernyi oka lehet... az apám vitt minket moziba, és abban az időben rengeteget dolgozott, így természetesen minden új filmet nem nézhettünk meg valamelyik moziban vagy autósmoziban, de VHS-en biztos, hogy mindet megszereztük). 

Mint szinte minden számomra kedves filmet, a ROCKY-szériát is apám ismertette meg velem, lévén ő is nagy Stallone- és ROCKY-rajongó volt. Abban az időben Arnold és Sly filmjei dominálták a filmvilágot, ők voltak a kor Ronaldo-Messi párosa. Az összes ROCKY-film megvolt videókazettán, de csak a negyedik részt néztük meg külön, azt hiszem ez nagyjából jól érzékelteti, miért is ez az epizód lett a legsikeresebb a szériában. Ez az a film, ami úgymond a "legszínesebb-szagosabb": tele akcióval, zenével, abszolút érthető sztorival, semmi mellébeszélés, nincs üresjárat, és a ROCKY-témát is ez adja át a legszájbarágósabban: a győzni akarást, a mindig felállást, a küzdelmet mindenáron... a felejthetetlen edzésmontázsok felspanoló 80-as évekbeli szintizenére pedig minden embert feltüzelnek, akár akarja, akár nem.

A magyar családi kultúra túl fejleten ahhoz, hogy egymástól kapjunk bíztató szavakat, a szülők ezt az iskolára, vagy ki tudja, még kire bízzák. Meg is látszik ezt a katasztrofális állapotban lévő magyar családokon. Mi, vagyis az én generációm a filmekből szerzett inspirációt, motivációt... de legalább szereztünk valahonnan. Akkoriban készültek olyan alkotások, amelyekből merítkezni lehetetett, voltak olyan HŐSŐK, akikre fel lehetett nézni.

Mai szemmel a ROCKY IV. valljuk be, egy igencsak bugyuta film, igazából nem is nagyon lehet filmnek mondani. Csakis azért működhet, mert ez egy Rocky-film, ha bármi más lenne a címe, talán nem is tudnánk róla, hogy egyáltalán létezik (hasonlóan a több ezer harci torna-filmmel, melyek a 80-as és a 90-es években készültek). Ez egy zenés montázs-összeállítás, melyeket időnként párbeszédek szakítanak meg. Mégis, hihetetlen közel áll több millió emberhez ez a film, kitörölhetetlenül része a történelemnek, magam is megdöbbentem például, hogy a csupán egy napot moziba kerülő új rendező változat után hány és hány (persze csak amerikai, mert csak Amerikába került mozikba egyetlen éjszakára a film) user és tartalomközlő csatornáján jelent meg a ROCKY IV kritika, nagyjából ugyanazokkal a címekkel: ROCKY IV - ROCKY VS DRAGO - RENDEZŐI VÁLTOZAT: VAJON JOBB, MINT A RÉGI?

Egy-két videóba bele is nézegettem, és elég felemás vélemények születtek. Kíváncsi voltam, hogy vajon velem van e a baj, és csak én vagyok csalódott, vagy más is átérzi azt, amit én. Szerencsére kiderült, hogy minden rendben, és mások is úgy látják, teljesen felesleges volt megjelentetni ezt a változatot, és a régi még mindig az a film, amit kötelezően LÁTNI KELL.

Ezt a filmet nyugodtan kihagyhatod.

Sőt, durvábban fogok fogalmazni, aki megsértődik, megsértődik, aki nem, az nem, de vállalom a véleményem: akinek tetszett ez a rendezői változat, az nem is igazi ROCKY-rajongó.

Gyorsan a lényegre térek, mert teljesen felesleges hosszúra nyújtani, sajnos ez a film nem ér annyi időt és energiát, talán még ezt a bejegyzést sem, de a régi verzió iránt érzett szeretet és nosztalgia nem engedte, hogy szó nélkül elmenjek a téma mellett.

Először is, a film kezdete. Az ikonikus bokszkesztyűk, melyek gépi karra szerelve egymásnak csapódnak (a felejthetetlen "Eye of the Tiger" zenére), hiányzik a filmből. Itt már úgy nagyjából ráncoltam a homlokom, és megjelent bennem egy kis rossz érzet. Úgy ültem le ezt a filmet megnézni, hogy tudtam, nem fogok csalódni. Előtte megnéztem az összes, Sly által közzétett "Így készült" videókat a Tube-on, amelyekben az akciósztár arról beszél (a stúdióból, miközben a változtatásokat végzik éppen), hogy milyen új jelenetekre készülhetünk, mit újítottak fel, mi került "kidobásra", stb (például a Paulie robotja, amelyet Stallone annyiszor hangoztatott, hogy mennyire bánja, hogy bekerültek a filmbe).

És itt akkor rátérnek az egyetlen pozitívumra: a kép és a hang zseniális lett. A kép minősége nem annyira szemcsés, mint a régi változaté, sokkal élénkebbek a színek, és a zene is valahogy jóval hangosabb, érezhetően jobb minőséggel lettek a képek alá keverve. 

Nagyjából ennyi is.

A jelenetek, amelyek bekerültek a filmbe, igazából semmit nem adnak hozzá a sztorihoz, és egyáltalán nem is hiányoznak a filmből. Nem csak hosszabb jelenetsorok, de 1-2 vágásnyi szekvenciák, kameraállások is bekerültek, melyek viszont tényleg jók, és nem értem, az a pár másodperc miért nem kerülhetett be az eredeti filmbe is. Például edzés közben, a legendás végső "Hearts on fire" "klippben" van pár olyan beállítás és vágás néhány másodpercre, melyek tényleg jók, és kár, hogy annak idején a vágóasztal áldozatai lettek.

A másik kedvenc részem a végső nagy bunyónál van, van egy pár másodperces kibővített jelenet még a mérkőzés elején, mikor Rocky egy hátramozgás következtében elcsúszik, és nekiesik a ring kötelének - az egy remek jelenet volt, nagyon jól bemutatta, hogy hősünk mennyire fél itt a pokol nagyszínpadán, és még jobban tudunk azonosulni vele. Ez az egy kis nyúlfarknyi jelenet vajon miért nem kerülhetett bele az eredeti filmbe? Talán Sly azt gondolta, ennyire ne magasztalja túl a film a Szovjetunió iránt érzett félelmet?

Míg a Rocky előző részei a hétköznapi embert mutatták be, főleg az etalonnak számító első rész, addig a negyedik rész már úgymond az "istenek csatája" volt. A harmadik rész, melyben MR. T. volt az ellenfél, már ellépett ebbe az irányba, ott tett egy nagy lépést a széria a kommersz irányba - itt adta el Stallone a "gyermekét". Az első és még a második filmre is jellemző mélylélektani jelenetek eltűntek, megjelentek az ütős muzsikákra összevágott, MTV ízlésre elkészített pergős klipek, felbukkantak a papírvékony, szélsőséges ecsetvonásokkal megalkotott (a jó az jó, a rossz az rossz) karakterek - ki például Clubber Lang. Miért ennyire GONOSZ? Mi hajtja, mi tüzeli ennyire, miért utálja ennyire hősünket?

Nem tudjuk, de igazából nem is érdekel minket.

A jó és a rossz sokszor elmesélt csatája érdekel minket, és a negyedik részben Stallone még feljebb emelte a tétet, itt már nem csak karakterek, hanem országok, világnézetek, birodalmak csapnak össze két személy jelképében: Rocky Balboa és Ivan Drago személyében.

Ezt a tónust, ezt a monumentális feeling-et, melyet az eredeti alkotás olyan jól hozott, ez az újravágás enyhíteni próbálja: Stallone minden olyan fellelhető jelenetet betett, amit Drago-ról csak talált, hogy ne tűnjön egy történet nélküli, érzéketlen androidnak... illetve hogy ez a verzió közelebb álljon a napjaink ROCKY-filmjeinek számító CREED-széria hangvételéhez, amelyekben szintén fontos szerepet kap a személyes történet és a dráma.

Igazából az a néhány vágás, amit Stallone összeszedett, nem alkalmas arra, hogy emberivé tegyék Drago-t, annyi matériát nem forgattak le, mert nem ez volt a cél. Amikor a film készült, Stallone a korszellemet próbálta meglovagolni, amikor még a Szovjetunió tényleg egy félelmetes, fenyegető hatalomnak tűnt, és Drago ezt a félelmet jelképezi.


Egy-két hosszabb beállítás, vagy például egy vágás, amikor Drago a sajtótájékoztatón elszürcsöl egy pohár vizet, még nem hiteti el velünk, hogy ő is csak ember. 

De nem is kell.

A ROCKY IV. a szimbólumok csatája, és nem is vártunk mélylélektani elemzéseket ennél a filmnél. Stallone sajnos okoskodni próbál, igyekszik elmélyíteni a cselekményt, teljesen feleslegesen, és emiatt lesz ez a változat egy óriási csalódás. Az még ok, hogy hozzátesz jeleneteket, azzal még nincs is baj, mi rajongók azért vagyunk rajongók, mert szívesen megnézzük a kimaradt jeleneteket, ezért vásároljuk meg a DVD-ket, ezért olvasunk annyit kedvenc filmjeinkről, mert minden elérhető érdekesség érdekel minket.

De arról nem volt szó, hogy csonkításról is szó lesz!

Stallone elköveti a legnagyobb bűnt, amit rendezőként, a film mindenható uraként, isteneként elkövethet: hogy megcsonkítja saját gyermekét, és olyan jeleneteket vesz ki, amelyek teljesen elveszik az eredeti hatást, mint amikor Sámson haját levágják.

Hogy a sztorit mélyíteni tudja, és hogy közelíteni tudjon hangulatvilágában és komplexitást tekintve a CREED-hez, és hogy ne tűnjön a ROCKY IV. egy egyszerű montázs-zenésklip-filmnek (aminek viszont tökéletes), Stallone itt-ott belevág, és olyan jeleneteket hagy ki, amelyek miatt teljesen megbontja a film folyását. Néha csak pár másodperc tűnik el, néha több, akár percnyi felvétel is. És nem "lényegtelen" jelenetekről beszélek, mint Paulie robotja (bár vele nekem nem volt bajom, az is hozzáad a 80-as évek feelingjéhez, amikor olyannyira menők voltak az androidos filmek).

Creed és Drago sajtótájékoztatója végén például Sly egyszerűen kivágta azt a részt, mikor Drago ledönti Creed papírfiguráját, és előbb úszik át a mérkőzésre, minthogy ezt lássuk, és ettől elképesztően ügyetlen lesz az egész váltás. De ami a legjobban fáj, hogy PONT A FINÁLÉBAN, Rocky és Drago csatájából hiányzik pont az a jelenet, ami a kedvencem talán az egész filmben: amikor Drago elhajítja Rocky-t, hősünk földre zuhan, pont Duke és Paulie orra előtt, akik nyúlnak be érte és motiválják őt, hogy kelljen fel (elképesztően erős pillanat, hogy a gyűlölködő tömeg közepén van ez a két ember, akik az erőt adják Rocky-nak, és akik nélkül győzni sem tudna, ez az egymásra utaltság adja a szívét és a lelkét a filmnek), Rocky fel is pattan, de Drago egy újabb pofonjára ismét elterül, de újra fölpattan és ismét jön előre.

10 másodperc, amiben szavak nélkül is minden benne van: Drago pofonjai, amit Rocky folyamatosan bekap valójában az élet pofonjai, amelyet mi is megkapunk minden nap, és minden nap többször. Mi is csak néhány, maroknyi emberre támaszkodhatunk (jobb esetben), akik mindig segítenek nekünk, hogy felálljunk az élet boksz ringjében.

Az ellenfél, azaz az ÉLET ott magasodik előttünk, mint Rocky-val szemben Ivan Drago, és szinte esélytelennek tűnik, hogy nyerjünk. Mi csak tengődünk az árnyékban, kapjuk a pofonokat a gyűlölködő tömeg közepén, és reménykedünk benne, hogy valahogy csak talpon tudunk maradni. Ez a Rocky-filmek mondanivalója, ezt a mondanivalót érzékelteti talán legjobban (és a legegyszerűbb, legszélsőségesebb eszközökkel) ez a film, és ez motivál engem nap mint nap. Mind a mai napig sokszor előveszem ezt a filmet, és megnézek belőle 1-2 jelenetet, ha nosztalgiázni akarok, vagy ha csak egy kis lökésre van szükségem, és tudom, hogy még több millióan teszik így az én generációmból.

Ez motivál engem nap mint nap. A BERONIS-trilógia írásakor is, Megapolisz valójában monumentális épületeivel, melyeknek az árnyékában igyekszünk szorgos hangyaként a dolgunkat végezni, valójában maga Ivan Drago, az előttünk tornyosuló élet, melyben mi csak apró, jelentéktelen porszemek vagyunk.

Egy kb 10 másodperces jelenet, amelynek hiánya, csak ennek a 10 másodperces jelenetnek a hiánya megölte számomra az egész filmet, és emiatt valószínűleg soha többé nem fogom újra megnézni. Mármint ezt az új NAGY ULTIMATE RENDEZŐI VÁLTOZATOT. A régi film örökre ott marad az őt megillető helyen a számomra, és minden rajongó számára.

Aztán ott a borzasztó lezárás, hogy mindezt fokozza, mikor Rocky kiüti Drago-t, és az eredeti filmmel ellentétben (ahol remekül van érzékeltetve, hogy Rocky teljesen kimerült, alig van ereje, bár Duke felemeli őt a magasba, alig bírja a karjait is felemelni, csupán az adrenalin viszi már hősünket előre, és érződik, ahogy az óriási teher végre leesik róla, és megkönnyebbül), addig itt Rocky csapkod a levegőbe, felugrik, majd amikor Duke a vállára veszi, még csinál egy rendkívül nevetséges piruettszerű mozdulatot, mint a egy balett-táncos kifeszíti a testét, és magasba emelve egyik öklét idiótán vigyorog, miközben a kamera fordul egyet körülötte.

Ezzel az idióta jelenettel az egész győzelemnek elveszi az erejét, és nevetségessé válik minden. Ez a befejezés nem a kimerült, élete legnagyobb és legkeményebb harcán túllévő Rocky-t mutatja, aki egy egész birodalmat győzött le átvitt értelemben, hanem egy bohócot, aki egy újabb győzelmet könyvelhet el egy noname ellenfél ellen. Ez is volt Stallone célja nyilván, próbálva a tónusokat jobban elmosni, hogy itt két ember csap össze, nem két birodalom, nem az istenek csatája, csak két harcos csatája, amiről a film szól.

Aztán jön a Rocky-beszéd, mely nagyjából változatlan maradt, és megszólal az "Eye of the Tiger", mely az eredetiben a legelején hangzik fel, és ott jobb helyen is volt... itt valahogy a legvégén idegennek hat.

Nem tudom, miben lehet reménykedni ez után. Tapasztaljuk időnként, ahogy a "régi iskola" rendezői visszatérnek a régi kedvencekhez, azokhoz a filmekhez, melyeket ŐK MAGUK készítettek, és valahogy elszáll az ihlet, és saját maguk rombolják le a saját nimbuszukat. Tette ezt George Lucas a Star Wars-szal, James Cameron most a legutóbbi Terminatorral, melyről én is írtam egy hosszabb kritikát itt a MySphere-en, és teszi ezt most Sly a ROCKY IV-el.

Érthetetlenül állok igazából a jelenség előtt. Az se jó, és arra is sok példa van, hogy más rendező kezébe kerül a szeretett gyermek, és elrontják törvényszerűen, de ha a saját alkotó viszi a sírba a saját művét, akkor itt tényleg nincs mit tenni. Ez is bizonyítja, hogy a siker mennyire egy nehéz recept, és sokszor maguk a filmkészítők sem tudják pontosan, mitől válik egy film etalonná. Lehet, hogy csak annyi a nyitja, hogy jó időben készült, pont a megfelelő időben. Minden film és műalkotás a saját korszakát reflektálja vissza, ebbe belenyúlni, és "maivá tenni", egyszerűen butaság. Minden film egy történelmi lenyomat, amelyen nem szabadna változtatni, azon túl, hogy jobb képi minőséggel és jobb hanggal jelenik meg újra.

Stallone természetesen attól még a kedvencem marad, és várom a most készülő Expendables 4-et, ha lesznek még mozik, valószínű, hogy ott fogom megnézni. Már egy rossz aura lengte be számomra ezt a rendezői változatot: eleve úgy hozzá állni, ahogy Stallone lenyilatkozta, hogy azért készítette el ezt a változatot, mert a karantén időszakban is el akarta foglalni magát valamire... HÁT BAZD MEG! A ROCKY IV. 1985-ben készült (egy évvel születésem előtt), 36 KIBASZOTT ÉVED LETT VOLNA, HOGY ELKÉSZÍTSD EZT A VÁLTOZATOT!

BÁRMIKOR ELKÉSZÍTHETTED VOLNA, A VILÁG ÖSSZES PÉNZE ÉS IDEJE OTT VOLT NEKED, 36 ÉV ÉS EGY VILÁGJÁRVÁNY KELLETT EHHEZ, HOGY EZ ELKÉSZÜLJÖN????

Magyarul: ha nincs koronavírus, akkor még ma sem láthatnánk ezt  változatot????

Mint a koronavírus esetében, azt hiszem elmondhatom, nem veszítettünk volna sokat.

Ha ez a mentalitás él Hollywoodban, és mindig is ez élt, akkor képzelhetjük, kedvenc filmjeinknek mennyi és mennyi kimaradt jelenete, meg nem jelentetett felvétele lehet, melyet még nem látunk, és lehet, hogy soha nem is fogunk látni, mert a megjelenő DVD-kiadásokon csak a töredékét teszik fel. Sok embernek lehet, hogy ez nem fontos, de én úgy vagyok vele, hogy a legnagyobb kedvenceimről minden fellelhető infót tudni akarok. A Terminator 2 esetében mind a mai napig találok olyan fotókat, felvételeket a neten, melyek még mindig újak nekem, pedig egy 1991-es filmről beszélünk. A stúdiók is szeretnek erre rájátszani, és mindig egy újabb és újabb DVD-Bluray megjelenéssel azt reklámozni, hogy ezen ezredik kiadás SOHA DE SOHA nem látott felvételeket tartalmaz.

Szerencsére az eredeti ROCKY IV. örökre megmarad, és bármikor újra és újra elővehető, míg ez a verzió igen hamar a feledés homályába fog veszni, ahová való... és ritkán beszélek így egy művészeti alkotásról, mert minden művészeti alkotás munka, és senki sem áll úgy neki, hogy "Én most egy rossz filmet vagy rossz könyvet fogok készíteni!"

De ez sajnos nagyon rossz, maximum csak a nosztalgia menti meg, míg az eredeti film örökké ott lesz az őt megillető helyén, és nimbuszán ez a változat sem tud csorbítani.