Sarah Connor 65 éves lett

09/27/2021

BÁR VÉGÜL MÉGISCSAK a gépek nyertek, és valóban átvették az uralmat az emberiség felett, azért annak örülhetünk, hogy ez mégsem úgy történt, ahogy azt az első két Terminator-film megjósolta. A világ megmentőjének édesanyja, Sarah Connor (aka Linda Hamilton) 26-án ünnepelte a 65-ik születésnapját.

 Isten éltesse!

Részlet a Terminator második részének regényváltozatából...

Randall Frakes
Terminator 2: Az Ítélet Napja

Már harminc év is elmúlt, azonban a sötét jövő, mely nem következett be, számára még mindig létezett, és mindig is létezni fog, akár a reggeli fény hatására tovalebbenő álom. És a háború a gépek ellen még folytatódik. Illetve, hogy pontosabb legyen, a háború azok ellen folyik, akik gonosz céllal akarnak létrehozni gépeket. Mert hiszen Skynet csak az emberiség öngyűlöletének és rettegésének megnyilvánulása volt. Olyan megoldást talált, mely túllépett minden eddigi elnyomáson, amit a világ valaha is ismert. A teljes megsemmisítést.

Néhány ember még mindig meg akarta építeni a maga Skynetjét. Mások harcoltak ellene. És ez idáig ezek az utóbbiak győztek. És bár néha még volt háború, éhínség, kormányszintű korrupció, az emberek nagy lépést tettek a fejlődés létráján, egy olyan lépést, melynek megtételére nem is gondoltak, legfeljebb egy maroknyian, akik szembeszálltak a Végzettel, vagy, ahogy Sarah most gondolta, egy valamivel kellemesebb ösvényre terelték.

És így, ennyi év után Sarah bájos szépséggé vált, furcsa sebhelyekkel, és egy keserédes csillogással a szemében.

És a férfiak hiába szerették.

Természetesen volt egy férfi, akit imádott. Sarah egy fa árnyékában ült, és őt figyelte, egy negyvenes évei elején járó férfit, aki elmélyülten játszott a közelben két kicsi gyerekkel.

John Connornak ugyanolyan feszes arcvonásai voltak, mint Ott fenn a jövőben, de most nem viselt szemkötőt, sem sebhelyeket. Távol állt attól a zord sorsú, komor embertől, aki abban a világban lett volna. Ám még most is átható intelligencia sugárzott a szeméből. Mert jelleme a szeretet és a megpróbáltatások tüzében kovácsolódott, az akarat üllőjén.

Sarah rámosolygott, anyai büszkeséggel, természetesen, és beleszólt a kicsi digitális hangfelvevőbe:

- John másként vívja meg a háborút, mint azt előre jelezték. Itt a szenátus harcmezején a fegyverek a józan ész... és a remény.

Leengedte a magnőt, és eszébe jutottak az első szalagok, amelyeket még a fia megszületése előtt vett fel, oly réges-rég azon a szélfútta mexikói úton. És a Könyvre, melyet John felnövése alatt rögzített. Még mindig megvoltak, természetesen, és egyre többet tett hozzájuk.

Egy szóhagyomány útján terjedő történelem, mely a családban fog maradni korszakokon át, mindaddig, míg végül már csak egy szórakoztató mese lesz.

Vagy egy megvilágosító tény...

...amikor az emberiség végül felfedezi az időutazás titkát.

Egy aranyos, négyévesforma kislány szaladt oda, és a cipőjére mutatott.

- Kösd be, nagyi!

Sarah nagymama melegen rámosolygott, és lehajolt, ahogy a kicsi lány felrakta a lábát a padra. Amikor mindennel végzett, a leányka adott neki egy puszit, és visszarohant az apjához játszani.

Sarahnak nem kellett bánkódnia, kapott bőségesen szeretetet. És most volt ideje eltűnődni, és a helyükre rakosgatni a töredékeket, miközben a fia tovább folytatta a harcot ő és Kyle helyett.

Sarah ismét felemelte a magnót, és beszélt tovább bele, miközben tekintetét az égre vetette, a szennyezettség után begyógyuló atmoszféra mély kékjére.

- A megnyugtató reményt a Terminátornak köszönhetem. Mert ha egy gép képes megérteni az emberi élet jelentőségét... talán nekünk is sikerül.

Kikapcsolta a magnót, és hátradőlve élvezte, ahogy a gyengéd szellők cirógatják az arcát.


Vége



Hamarosan egy új, rendkívül érdekes Terminator-poszttal jelentkezem majd a BERONIS facebook oldalán!