Egy remek társadalomkritikus horror: The Woman (2011)

03/30/2020

Hogy miért nem láttam korábban ezt a filmet...

A The Woman egy 2011-es film, melyet az a Lucky McKee rendezett, akiről én sosem hallottam, de utánanézve kiderült, hogy ő dirigálta a 2006-os The Woods című filmet is, melyben felbukkan egyik nagy idolom, az Evil Dead-filmek főhőse, Bruce Campbell is (és bár sok időt tölt a vásznon, egy mondata sincs). A forgatókönyvet az a Jack Ketchum jegyzi, akinek a regényéből a brutális A szomszéd lány című film is készült. Bár motívumbéli hasonlóságok mindenképp vannak a The Woman és A szomszéd lány között, míg az utóbbi brutális dráma, az előbbi inkább egyfajta (az iróniát sem nélkülöző) szatíra, az amerikai polgári, kertvárosi lét (egy újabb) paródiája, és főként a férfi-nő viszonyra koncentrál.

A történet egy teljesen átlagos, kertvárosi, amerikai családról szól. Otthon az ingatlanügynökként dolgozó apa dominál, a családja (két lány és egy fiú, illetve a rabszolga, mindenre engedelmesen bólintó háziasszony anyuka, aki egy kicsit egy megigézett zombihoz hasonlóan viselkedik) teljesen az ő birtokában van, mint a kutyái, akiket elzárva tart az udvarban. Szokásos vadászatai alkalmával az apa a közeli erdőkben egy különös lényre bukkan: egy teljesen civilizálatlan, félállat vadembert vesz észre, amint a patakban mosakszik (mellékesen egy akkor hirtelen kifogott halat is elrágcsál), és akit a csodaszép Pollyanna McIntosh játszik (aki még így elcsúfítva is gyönyörű). Gondolom szándékosan választottak egy szép nőt erre a szerepre, így egy különös vonzódás alakul ki a férfinézők (és a filmben szereplő családapa) között.

A (mint később kiderül) szadista hajlamokkal is rendelkező apa "befogja" a nőstény vadállatot, és a saját fészerében megbilincselve foglyul ejti. Ezzel a családján kívül egy újabb emberi lény kerül az uralma alá, ami egy fontos motívum a filmben.

A nő nem zavart senkit, és valószínűleg soha nem is támadt volna egy ártatlan emberre sem, ha az apa nem hozza őt be a "civilizált világba". Az apa bemutatja a "fogását", az "elejtett vadat" a családjának, és kiadja a parancsot: itt fogják őt tartani, és megpróbálják őt is "civilizálttá tenni".

Az apának jól láthatóan tetszik a kialakult helyzet. A zseniális Sean Bridgers nagyon jól alakítja a mindent a saját kontrollja alatt tartó, irányításmániás családfőt. A film során végig azt látjuk, hogy mindenki az ő uralma alá sorolódik bele. A családja otthon, a munkahelyén pedig a szintén csinos asszisztensnője. Érdekes módon a film egyetlen nem vonzó női karaktere a családanya, a főhős férfi felesége, aki minden mozdulatából az életunt megtörtséget sugározza, de jól láthatóan már rég beletörődött a sorsába: amikor megkérdőjelezi az apa cselekedetét, hogy mégiscsak egy emberi lényt tartanak a fészerben megbilincselve, a férfi nemes egyszerűséggel válasz helyett egy pofonnal véglegesíti a döntését. A film végén pedig tömören meg is fogalmazza véleményét az egész női nemről... egy mára már nem érvényes nézőpontot (nem mintha a férfiak fejéből teljesen kitörlődött volna), mely teljesen átalakuló jelen korunkra már nem érvényes: az apának így régi eszméivel együtt saját magának is halnia kell.

A filmben (szándékosan) minden nő alárendelt szerepben van, de a lebilincselt "nőstényállat" szimbolikus értelmű, és véleményem szerint azt a mélyen lezárt és leláncolt állati ént jelképezi, ami ott van bennük is (ahogy a férfiakban is), az őserő, ami a férfiak által irányított világban tehetetlenül vergődik, de várja a megfelelő alkalmat, hogy kitörhessen, és végigtomboljon a világon: ahogy ez a filmben aztán meg is történik. Paradox módon ugyanis az egyre őrültebben viselkedő, tébolyult apa-FÉRFI ellen pont maga a leláncolt szörny-NŐ léphet fel, és jelentheti a végső megoldást.

A leláncolt vadállat, Pollyanna McIntosh karaktere tehát nem is inkább karakter, mint inkább egy szimbólum. Pont jókor láttam ezt a remek filmet, mivel a BERONIS-trilógia második részére készülve Vakember (szintén névtelen) karaktere pont egy hasonlóan inkább szimbolikus, mint valós karakter, és ez a film rengeteg inspirációt adott nekem a trilógia második illetve harmadik részéhez, jobb időben nem is bukkanhattam volna rá.

A film egyik legikonikusabb jelenete, mikor a frissen elejtett "nőstényvadat" már a fészerben megbilincselve az apa vizsgálgatni kezdi, és amikor a nő fogaihoz ér, a feléledő lény leharapja a gyűrűsujját, a szájában maradt gyűrűt pedig a férfi lábai elé köpi. Számomra érthetetlen, hogy egy ekkora jelenet hogy hogy nem vált ismertebbé és nagyobb beszéd tárgyává. Szerintem mindent elárul a maga tömör módján (és igencsak kifejező módján) a valóságról, hogy a házasság intézménye modern korunkban mennyit is ér, és hogy minden értékét-jelentőségét-jelentését elvesztette.

Igaz, a film elég fekete-fehér módon ábrázolja a nemeket, minden férfi gonosz és domináns, míg minden nő megtört és elgyötört. Érdekes módon a film mégis felállít egy negatív női figurát: a mindenre rábólintó, kezes háziállatként viselkedő, megtört családanyát, akire szintén nem vár jó sors a filmben. Ezzel együtt szerintem a fiúgyermek (akire szintén gyötrelmes vég vár) is teljesen azonosulható figura, akit szintén teljesen leuralt az apja, aki viszont a gyermekei közül őt tartotta a leginkább kegyben, míg a két lánnyal való viszonya egyáltalán nem ennyire közeli... ami érdekes, mivel a valóságban inkább fordítva szokott lenni, és az apák inkább a lányaikkal alakítanak ki bensőségesebb viszonyt. Az apa a fiában saját magát szeretné viszont látni, a filmben van is egy jelenet, mikor a férfi munkába menet megkérdezi a fiútól, hogy mit fog csinálni délután a szabadidejében, majd azt fűzi hozzá: "Ne tégy semmi olyat, amit én se tennék..." Ez az egy mondat is rendkívül árulkodó, és sok mindent elmond. Kevés olyan filmet láttam, ahol a gyermekszereplők is olyan kendőzetlen brutalitással hullanak el, mint ebben a filmben.

Van azonban egy jelenet a filmben (amit szándékosan nem fogok elárulni, hogy melyik, mindenki nézze meg a filmet!), ahol a kezesbárány anyának lett volna lehetősége pozitív figurává válni, a rendező még direkt be is lassítja azt a jelenetet... azonban a nő inkább másként dönt, és bármi, amit később tesz, már túl késő, és a bűne nem megbocsájtható. A leláncolt vadállat totális ellentéte a megtört háziasszony anyukának, és a feleség az, aki jól láthatóan a leginkább tart is tőle a családban (pedig mindketten sorstársak, és ugyanolyan foglyok a házban, és a férfinak a "vadállat" egy új kihívást jelenthet, akit "háziasíthat").

A legbrutálisabb jelenetek a film végére maradnak, ami azért is furcsa, mert van egy pont a filmben, mikor úgy tűnik, a leláncolt vadállat kezdi feladni a harcot, és mintha idomulni kezdene a gazdájához. A kezdeti totális elutasítás után már megeszi a családapa által kínált ételt a férfi kezéből, sőt, még próbál köszönetet is mondani érte (mivel emberi nyelven képtelen megszólalni). Ekkor kezdtem arra gondolni, hogy mégsem lesz totális leszámolás a film végén, de mégis, mikor a vadállat megszabadul a láncaitól... de ezen a ponton a film mintha azt próbálná mondani, hogy egy ilyen fertőzött szociális környezetben valószínűleg még ez a vadállat is megtörne előbb-utóbb.

A társadalom megtör minket.

A társadalom idomít minket saját magához.

Polyanna McIntosh: Gondolná valaki, hogy ő alakítja a The Woman zord külsejű, fél-állat, emberevő ösztönlényét?
__________________________________________


A film végén két vadállat kerül szembe egymással a modern, civilizált férfi és az elmaradott, teljesen civilizálatlan nő (ahogy a család apja hívja: "Valami") képében. Lehet, hogy az átlagos család diszfunkcionalitása miatt, lehet, hogy a férfi elvadult nézetei miatt, de a brutális nősténylény szörnyű, véres tettei dacára mégis neki szurkolunk, amit gondolom szándékosan alakítottak így a filmkészítők. Egy elfajzott társadalom elfajzott családját csak az elementáris természeti erőt jelképező ösztönlény söpörhet el.

A családapa legkisebb gyermekével, a kislánnyal kapcsolatban van egy érdekes motívum, amit csak a film sokadszori megnézése során vettem észre, és köze lehet a címszereplő kannibál nő karakteréhez: főzés közben az anyuka megkérdezi, milyen formájú süteményeket készítsen. Végigkérdezi a variációkat: kisállat-alakút, lepkeformájút, de amit a kislány választ már az elejétől fogva, céltudatosan: emberformájú süteményt szeretne. Ez csak egy apró motívum, de szerintem nagyon érdekesen el van rejtve a filmben, mint minden bizonnyal rengeteg minden, amit én sem vettem észre (de ha mégis rábukkanok valamire, szokásomhoz híven hozzáírom majd a cikkhez).

A film minden tekintetben kiváló. A színészek, a vágás, az operatőri munka, és... A ZENE! A film zenéje valami fantasztikus, mely lényegében Sean Spillane énekes számaiból áll. Egyszerűen nem értem, hogy ez a fickó miért nem lett jóval ismertebb, e filmben hallottam a számait először, és ez a film sem mai, 2011-es. Az aláfestő muzsikáik remekek, szövegükben az adott jeleneteket narrálják alá, hasonlóan Eddie Vedder filmzenéjéhez az Út a vadonba című filmnél, melyről már szintén írtam. Miután megnéztem a The Woman-t, több jelenetet csak a zenéje miatt néztem újra, pedig az alákomponált képek is zseniálisak: a rendező, Lucky McKee a The Woods című filmjével (az egyetlen film, amit láttam tőle korábban) már bizonyította, hogy van érzéke a zenés montázsok megkomponálásához.

A filmzene teljes egészében megtalálható a YouTube-on.

A két kedvenc számom: a Distracted, illetve a...

...Patient Satellite:

De természetesen a többi szám is remek, a Time to Die még ami számomra kiemelkedő.

A film után kutakodva utólag bukkantam rá, hogy valójában a The Woman egy trilógia része, és a 2009-es Offspring tekinthető előzménynek, ugyancsak Pollyanna McIntosh főszereplésével és Jack Ketchum forgatókönyvével, de a rendezői székben akkor még más ült. Arról a filmről sem hallottam, de ezek után biztos, hogy meg fogom nézni. A leírások alapján állítólag abból kiderül, a címszereplő The Woman eredettörténete, és hogy a nő valójában egy észak-amerikai kannibál törzsből szakadt le, és így került vándorlásai során a civilizált világ szélére. A The Woman folytatása pedig a 2019-es Darlin', mely szintén elkerülte a figyelmemet, pedig szinte frissnek számít, a tavalyi évből, melyet szintén Lucky McKee rendezett.

A direktor Lucky McKee már rendezett egy kultikusnak számító filmet, May címmel, mely 2002-ben készült, és szintén kimaradt, de most nagy érdeklődéssel fogok utánanézni.

Hogy stílszerűek legyünk, minden nőnek és férfinak ajánlom tehát a The Woman című filmet, mely rendkívül szemléletes kritikát mond a modern családról, a házasság intézményéről, a szülő-gyermek és a szülő-szülő viszonyról, mely a végnapjait éli, mielőtt a természet ősereje végleg el nem söpör mindent. Nem annyira parás film, nincsenek benne hirtelen felbukkanó sokk-effektek, inkább elgondolkodtató, és a csonkítások naturalisztikus ábrázolásával kelt gyomorfelforgató hatást, mely (gondolom szándékosan) éles kontrasztban áll a kertvárosi lét unalmas hétköznapjainak megszokott és sivár képeivel. A csonkításokat szinte kivétel nélkül nappal látjuk, az erős napfényben, és a film ugyanígy végez a modern amerikai (és a nyugati) családi modell működőképességének még bennünk élő illúziójával.

A filmet látva nem úgy tűnik, hogy olyan nagy költségvetésből készült volna (ez persze nem látszik a filmen), ezért nem értem, miért nem öltek több pénzt a marketingjébe, ugyanis nagy horror-rajongóként biztos vagyok benne, hogy nem csak én nem hallottam róla. Ezért mindenki terjessze a hírt!

De mindenki készüljön fel, mert (a lassan adagolt erőszakos és véres jelenetek után) a legvégén nem mindennapi vérengzésorgiában lesz része...

Én szóltam!

______________________________________
További érdekességek:

Hogyan inspirált az Evil Dead: Gonosz halott-trilógia?

Milyen hatással volt Sam Raimi klasszikus horror-trilógiája a BERONIS-ra?

Két zseniális, "európai" horrorfilm
(https://www.beronis.hu/l/ket-zsenialis-europai-horrorfilm/)
Mélységes mély csalódás: Álomdoktor, Stephen King
(https://www.beronis.hu/l/melyseges-mely-csalodas-alomdoktor-stephen-king/)
Vírus, járvány, Végítélet! (https://www.beronis.hu/l/jarvany-virus-vegitelet/)
Haláltánc (https://www.beronis.hu/l/joker/)
Hatások és fejhajtások (https://www.beronis.hu/l/hatasok/)

Hasonló témájú, szintén remek filmek, ajánlások:

Wer (2013, rendező: William Brent Bell, melynek témája a The Woman-hez hasonlóan szintén a természeti őserő és a modern ember megtisztító erejű párharca, ahol az ős-vadállat ezúttal egy férfi testét ölti fel.) Színtiszta horrorélmény, kötelező darab!!!
Ginger snaps (Vérszomj, 2000, rendező: John Fawcett)

Cabin Fever (Kabinláz, 2002, rendező: Eli Roth)
Creep (Hajsza a metróban, 2004, rendező: Christopher Smith)
The Descent (A barlang, 2005, rendező: Neil Marshall)
The Bleeding House (A vérzés, 2011, rendezte: Philip Gelatt)
Deliverance (Gyilkos túra, 1970, rendezte: John Boorman)
Eden Lake (Gyilkos kilátások, 2008, rendezte: James Watkins)

(Az eddigi gyakorlatomhoz hasonlóan folyamatosan bővítem a listát, amennyiben számomra tetsző, megosztásra méltó, maradandó filmélmények érnek. Ha pedig  egy film annyira kiemelkedő élményt nyújt, mint például a The Woman, akkor azoknak az alkotásoknak külön cikkeket szentelek)