Trükkök százai

12/26/2019

Lehet, hogy furának fog tűnni, hogy pont a kereszténység legszebb és legfontosabb ünnepe környékén jövök elő ezzel, de Bart D. Ehrman A kereszténység diadala című zseniális könyvét olvasva pár napja megakadt a szemem néhány bekezdésen. Egyébként is több helyen megjelöltem a könyvet, jó szokásomhoz híven, a legjobb részeket mindig letépett papírfecnikkel szoktam könyvjelzők gyanánt a lapok közé helyezni.

A vallási témák mindig is közel álltak hozzám, lehet azért, mert faluból jövök, ahol a templomba járás és egyáltalán a vallás fontos téma volt. Legalábbis akkoriban. Ma már nem tudom, mi a helyzet, talán az idősebbek között ez nem változott, a fiatalabbakat viszont már biztosan kevésbé foglalkoztatja ez a téma. Én még általános iskolásként jártam nulladik órában hittanra, és voltam elsőáldozó és bérmálkozó is, nálam öt évvel fiatalabb húgomnál viszont ez nem volt kötelező előírás, azaz a szüleim tőle ezt már nem kérték, ahogy a templomba járást sem.

Ma már az emberek számára a vallás már nem olyan fajsúlyos téma, a nagyobb ünnepek is inkább a szokások miatt maradt fontos, ilyenkor mégiscsak összegyűlik a nagyobb rokonság is, meglátogathatjuk egymást, szót válthatunk olyan emberekkel, akikkel egyébként ritkán beszélünk vagy találkozunk, a karácsony és a nagyobb ünnepek mindig jó ürügyet jelenthetnek az ilyen dolgokra.

A kedvenc korszakom a középkor, a sötét középkor, amikor a vallás még igencsak erőteljesen létformáló szerepet töltött be. Legkedvesebb filmjeim között is számtalan e korszakban játszódó film található, talán Ridley Scott Mennyei királysága a legkiemelkedőbb közülük, imádom a keresztes háborúkkal és a templomosokkal foglalkozó történeteket  (vagy játékokat, lásd Broken Sword: Shadow of the Templars) de rengeteg, főként fantasy műfajú filmekben és könyvekben központi téma a varázslás, a mágia, és valamilyen szinten áttételesen a vallás és a hit. Volt egy időszak, talán amikor A notre dame-i toronyőr Walt Disney változata kijött (amit moziban láttam), amikor nagy rajongója lettem Victor Hugo művének, és a könyvet is elolvastam. Valamiért pont a főgonosz, Frollo karakterével tudtam a legjobban azonosulni, és tetszett az egész történet hangulata, a gótikus székesegyház köré felépített misztika, és annak a bizonyos kőbe vésett szónak a rejtélye, amivel a regény indul (lehet, hogy innen jön Vronsy egyik buszmegállójának falára felpingált négy soros versikének az ötlete is, amivel a BERONIS: Megapoliszi álmok indul? Ez elég valószínű...).

A mai napig imádok gregorián zenét hallgatni, és köztük is a magyar gregoriánumot tartom a legszebbnek. Például most is éppen azt hallgatok, ahogy ezeket a sorokat írom. Hiába ismerkedtem meg sok más vallás zenéjével, például indai két évem alatt az indiai népzenével is, semmi sem annyira szép a számomra, mint a gregorián zene és azon belül is nem a német, a francia, vagy bármelyik más, hanem a magyar gregoriánum (a Dobszay László, Szendrei Janka által vezényelt Schola Hungarica albumok egyszerűen zseniálisak, kár, hogy olyan nehéz megszerezni őket).

Képek az elsőáldozásomról. A bal oldali álló képen épp a papi szertartást szemlélem a kép szélén. 

A felső képen a hátsó sorban állok, balról a másodikként, a gyertyát tartva.
_______________________________

A keresztény vallás elterjedése nem csak mint téma érdekes a számomra, de inspirációul is szolgál, hiszen a BERONIS-trilógiában hasonló folyamat megy végbe a szeranizmus megjelenésével, mely a kerszténység megfelelője, ahogy Megapolisz és az AcremCorp természetesen a Római Birodalmat jelképezi.

Tudom, hogy semmi új nincs e témában, a keresztény egyház és a Vatikán bűnei már ezer és ezer dokumentumfilm, könyv és film témáját adták. Bart D. Ehrman könyvét olvasva viszont számtalan további titokra is fény derül. 

Csaknem ugyanannyira szemfelnyító hatású ez a mű, mint Moses Hess Róma és Jeruzsálem című könyve volt, és mindenkinek csak ajánlani tudom, aki érdeklődik a téma iránt. Az alábbi idézetet már közzé tettem egy korábbi bejegyzésemben, melynek címe: Ami a Megapoliszi álmokból kimaradt: Acrem, a Birodalom, és az eltitkolt történelem. Itt a Megapoliszi álmokból kihagyott részek is olvashatók.

ÜGYESKEDÉSEK. Trükkök százai. Átértelmezések, kifordítások, átfogalmazások. Kihagyások. Hozzá írások. Ezekkel mind élt az akkor még csak a kiteljesedés szélén álló egyház, és erre jó példát találtam ízelítő gyanánt Bart D. Ehrman könyvében.

Persze Jézus Krisztus a tanait, elveit inkább útmutatónak szánhatta, hiszen ez az emberi világ, az emberi társadalom alkalmatlan arra, hogy szó szerinti értelemben követni tudjuk (E témában Börcsök Mária írt zseniális könyvet Égszakadás címmel). Egyszerűen lehetetlen. Sem a hatalom birtoklóitól nem lehet ezt elvárni, emberi gyengeségük és pénzéhségük miatt, sem a kiszolgáltatott, egyszerű emberektől.

Elsőáldozóként. Én a legfelső sor bal szélén álló pap jobb válla alatt vagyok látható, kissé morcos tekintettel.
______________________________________

Számomra, amikor a későbbiekben jobban elgondolkodtam és elfilozofálgattam a témán, nem is ez volt a bajom a keresztény hitelvekkel, hanem inkább az, hogy már eleve úgy indulunk el benne, megszületésünkkor, hogy bűnösök vagyunk. Pedig még semmit sem tettünk, csak megszülettünk, azt se mi akartuk (egyesek szerint igen), hanem a szüleink. Bűnösök vagyunk, de megbocsájttatott nekünk, mert Jézus értünk halt meg a kereszten.

Nem lehet, hogy inkább azért vagyunk a bűnös faj, mert igazából nem is kellene léteznünk? Ha nem jön az a bizonyos meteor, ha nem pusztulnak ki az őshüllők, akkor nem is fejlődtünk volna ki? Nem lehet, hogy egy hiba részei vagyunk, és nem is voltunk részei Isten tervének?

Persze, minden része Isten tervének, de mégis csak egy véletlenül bekövetkezett, világméretű katasztrófa szülöttei vagyunk.

De ez már egy másik téma, a BERONIS-trilógia köteteiben több szó esik róla.


És akkor jöjjön a legutóbb talált idézet:

"...az üldözések fő oka az volt, hogy a keresztények nem követték az ősi hagyományokat. Az ókor embere különösen nagy értéket tulajdonított mindennek, ami ősi. Az ősi szokásokat azért követték, mert azok kiállták az idők próbáját. Évszázadok óta működtek. Az innovációt és az újdonságot ezzel szemben nem értékelték. Ha egy gyakorlat vagy nézőpont merőben új volt, az rögtön gyanút keltett. Ez állt amögött is, hogy a pogányok nem ellenezték a zsidók vallásgyakorlását. Lehet, hogy a zsidókat babonásnak, különcnek, sőt, nevetségesnek tartották, ugyanakkor vallásuk magán viselte az ősiség bélyegét, így zöld utat kaptak a többségtől.

A keresztényeknek ugyanakkor sokkal nehezebb lett volna ezen az alapon igazolniuk nézeteiket. Az ő vallásuk nem tekintett vissza igazán veretes múltra: egyértelműen új dolog volt. Jézus a közelmúltban élt, Tiberius császár uralkodása alatt folytatta tanítói tevékenységét Júdeában. Az ő nevében alapított vallás újdonságnak számított. Ennél fogva nem is lehetett igaz. Ha az lett volna - azaz, valóban ez lett volna az egyetlen igaz vallás - , az mit árult volna el a teljes emberiség Jézus halála előtti történelméről? Mindenki, aki valaha élt reménytelenül tévedett? A pogányok többségének szemében a keresztényég nem lehetett igaz vallás, mert nem volt ősi.

Az apologéták azonban megtalálták a választ. Érvelésük szerint a keresztényég nem új találmány volt, amely Tiberius korában jött létre. Nagyon is régi vallás volt. Mennyire régi? A héber Szentírás beteljesedése volt: több száz éve, isteni sugallatra írt könyveké, melyek előrevetítették és megjósolták Jézust és az ő egyházát. A kereszténység volt a judaizmus igazi és helyes értelmezése. A judaizmus pedig az idők kezdetéig nyúl vissza - egészen a világ teremtéséig, hiszen azt a zsidó Isten teremtette.

Ez az egyik oka annak, hogy a keresztények annyira hevesen támadták a judaizmust. Ha ugyanis a zsidóknak lett volna igazuk a Szentírás értelmezésével kapcsolatban, akkor a keresztények tévedtek volna, és nem nevezhették volna vallásukat ősi eredetűnek. A keresztények emiatt kitartottak amellett, hogy a zsidók csökönyös, akaratos emberek, akik sohasem engedelmeskedtek a saját istenüknek és nem értették a Bibliát. A héber Szentírás pedig valójában keresztény volt. Isten elfordult a zsidóktól és a keresztényeket választotta. Ennél fogva a Biblia is az övék volt.

A Biblia pedig olyan írásokat foglalt magába, amelyeknél ősibbet egy pogány vallás sem tudott felmutatni. Mózes 800 évvel Platón és 400 évvel Homérosz előtt élt. Évszázadokkal idősebb volt bármely pogány írás szerzőjénél. Mózes megjósolta Jézus eljövetelét. Jézus a megtestesülése mindannak, amit Mózes előre jelzett. A keresztény hit tehát nem friss találmány. Épp ellenkezőleg, ez volt a világ legősibb vallása."

(...)

... a nemzet érdekében és hasznára" pártolta az üldözést, mert "a keresztények elhagyták őseik meggyőződését, és letértek a korábbi nemzedékek által kitaposott ösvényről". Az üldözés mögött rejlő szándék az volt, hogy rábírják a keresztényeket, hogy "visszatérjenek az ősök által kialakított gyakorlatokhoz". Azonban a kereszténység elleni lépések nem hozták meg a kívánt eredményt. A keresztények "kitartottak ostobaságuk mellett" és nem "adták meg az égieknek azt, ami jogosan megillette őket."

Majd pedig később, amikor a kereszténység elindult a világuralom felé:

"Constantinus leszedette a pogány templomok ajtajait és tetőit, mivel más céljai voltak a jó minőségű fémmel. Hasonlóképp járt el az aranyozott bálványszobrokkal is. Belső körének tagjait romboló hadjáratokra küldte "az összes provinciába", hogy "városról városra, országról országra" járják a pogány szentélyeket, míg a kultuszok "felkent vezetőit arra utasította, hogy megvető és gunyoros tekintetek közepette hozzák ki isteneiket a sötétségből a napfényre". A szobrokról aztán leszedték az aranybevonatot, amit beolvasztottak, és újrahasznosítottak. Miután lecsupaszították a szobrokat, a "felesleges és értéktelen" maradványokat otthagyták "a babonásoknak, hogy emlékezzenek szégyenükre." (Constantinus élete, 3.54)

Megfordult a széljárás. Most már nem a keresztények voltak a babonásak, hanem a pogányok. Nem a keresztények vallását tették ki nyilvános megaláztatásnak, hanem a pogányokét. Nem a keresztények szenvedtek az állami erőszaktól, hanem a pogányok. A szél pedig a pogányokkal szemben fújt, és ez már nem is változott meg, eltekintve egy nagyon rövid időszaktól, Iulianus császár uralkodásától.

(...)

MacMullen szerint a 4. századra a kereszténység egyre inkább a kegyetlenség felétolódott el. Kiemeli a keresztény irodalom növekvő népszerűségét, amely - ahogy azt már korábban láthattuk - örömmel és megdöbbentő részletességgel számol be a bűnösök pokoli gyötrelmeiről. Ha Isten így bánik a bűnösökkel, miért kellene nekünk másként cselekedni? MacMullen szavaival: "A vallásos meggyőződés különösen agresszívvá, keménnyé és kegyetlenné tette a törvényi büntetést. (...) A pogányoknak csak a megfelelően kivitelezett szertartás számított; a keresztény buzgalom ugyanakkor az élet minden területére kiterjedt. Ezért aztán a fenyítés és a kínzás, a máglya és a vérpad egyre gyakoribb büntetési formává váltak."

Mennyire Jézushoz méltó cselekedet, igaz?


További kedvenc olvasmányaim a témában:

Linkek, érdekességek:

Mozgó festmények:
Ridley Scott zseniális Mennyei királyság című filmjének elemzése

(https://www.beronis.hu/l/mennyei-kiralysag/)


Ami a Megapoliszi álmokból kimaradt: Acrem, a Birodalom, és az eltitkolt történelem:
https://www.beronis.hu/l/ami-a-megapoliszi-almokbol-kimaradt-acrem-a-birodalom/

Egy új vallás születése: A szeranizmus
https://www.beronis.hu/uj-vallas-szeranizmus/