VÉGRE... esőfelhők!

08/23/2022

Sodródó lelkek helyzetjelentés.

Más ember annak örül, ha napsütés van, és kék az ég, én pedig annak, ha végre beborul és esőfelhők gyülekeznek. Ez egyébként is így van (lehet, hogy a korai depresszió jele?), de most különösen, mert most újra elindulhatok és folytathatom a Sodródó lelkek rövidfilm forgatását. Legkésőbb szeptemberre szeretném befejezni, és már nagyon vártam, hogy beboruljon az ég, és ne legyen akkora fény, mint ahogy az a nyári időben megszokott. A sztorihoz, hogy konzisztensek legyenek a képek, fontos volt, hogy borús legyen az ég, és ez sajnos csak most jött el... ezért egy kis időre félbe kellett szakítanom bizonyos részek forgatását.

De most újra útnak indultam... és sikerült jó felvételeket készítenem, ugyanakkor sikerült jól bőrig is áznom, félbeszakítva a forgatást... így majd egy következő nap újra neki kell indulnom. A helyszín (az elátkozott zuhogó, a sztori középpontja, amely ismerős lehet a BERONIS-trilógia első, Megapoliszi álmok című kötetből is) abban a faluban (annak is a szélén) található, ahol gyermekkorom töltöttem, és ez nincs közel jelenlegi lakhelyemtől. Egészen pontosan 2 órányira. 

Az pedig összesen 4 óra utazás oda és vissza, ami igen csak megterhelő. Ki gondolná? Pedig a vonaton elvileg csak ülünk, mégis nagyon le tudja fárasztani az embert. Főleg most... az odaúton. Vasárnap utaztam, és teljesen megfeledkeztem róla, hogy vasárnap kedvezményesen lehet jegyeket venni a MÁV-nál. Már akkor fogtam a fejem, mikor a vonat megérkezett, és láttam, alig van szabad hely, és tele van mindegyik kocsi. Valahogy sikerült helyet találnom, de nem sokkal később egy négy gyerekes család szállt fel, és pont mellém kászálódtak. A gyerekek végig üvöltözték az utat, sírtak, sikítottak... így már alig vártam, hogy leszállhassak. Ez egy átok nálam, aki velem akar utazni, jól gondolja meg, mert a sikoltozó, rikácsoló gyerekek valahogy mindig pont oda szállnak fel, ahol én is ülök. Valamiért képes vagyok bevonzani őket. Mikor leszálltam, zúgott a fülem, és még a forgatással sehol sem voltam.

És mivel ez egy nyilvános helyszín, és kinn van a falun kívül a természetben, mindig megvan az esélye, hogy éppen foglalt lesz ez a patakrész, horgászni is szoktak itt (fogalmam sincs hogy miért, mi a fenét lehet itt fogni?), gyerekek szoktak itt játszadozni, vagy csak kiülnek ide a partra és iszogatnak, beszélgetnek. Szerencsére eddig áthaladó kutyát sétáltatókon, futókon kívül semmi ilyesmi nem volt. Már csak párszor kell kimennem a helyszínre néhány felvételért, remélem addig kitart ez a szerencsém. 

Megfizetek majd érte úgyis az odautazáskor, legalább ennyi szerencsém had legyen...

De ki mondta, hogy a filmkészítés könnyű mulatság?