Viszontagságos utazásom Középföldén

10/12/2022

ODA ÉS VISSZA ÚJRA...

I amar prestar aen. Han mathon ne nen. Han mathon ne chae. A han noston ned 'wilith.

- Azok a bizonyos tündemondatok, amellyel a kedvenc Gyűrűk Ura-filmem, A Gyűrű Szövetsége elkezdődik. Nemsokára a mozivásznon újra átélhetem azt az élményt, amit akkor, amikor évtizedekkel ezelőtt először láttam ezt a remekművet, a filmtrilógia (véleményem szerint) legjobb részét még 2001-ben. 

Biztos vagyok benne, hogy ma is ugyanolyan magával ragadó és rendkívül inspiráló utazás, mint akkor volt.

Namárië mindenkinek!  

Ezzel a bejegyzés olvasható a BERONIS facebook oldalán, amelyet még azelőtt posztoltam ki, hogy készültem elindulni az Óbuda Centerbe megnézni a kedvenc Gyűrűk Ura-filmemet, A Gyűrű Szövetségét. Egy felhőtlen utazásra számítottam, azonban sajnos mégsem így történt... persze korántsem annyira viszontagságos, mint Frodóéknak, de röviden szeretném leírni a véleményemet.

Nagyon megörültem, mikor teljesen véletlenül rábukkantam (már nem is tudom, hogy hol) a hírre, hogy Gyűrűk-trilógiát vetítik újra a mozik, mert az első rész a mai napig meghatározó filmes élményem. Annak idején, még 2001-ben is el akartam menni másodszor megnézni a filmet, de akkor ez sajnos nem jött össze. Hatalmas Gyűrűk Ura-rajongó voltam akkoriban, és úgy látom, nem vagyok ezzel egyedül, mert szinte teltház volt a vetítésen, egy nem kis teremben. 

Már régóta mondogatom, nagy bizniszt lehetne ezzel csinálni, ha régi nagy klasszikus filmeket újra vetítenének, mert most is bebizonyosodott, hogy erre sokan vevők lennének. Édesanyámmal mentem a moziba, aki mozgássérült, és kis elektromos motorral közlekedik. Maga is meglepődött, és én is, milyen udvarias volt a mozi személyzete, már megszoktam, hogy mindig nekem kell vezetgetnem őt és segédkezni neki, amikor leparkol a motorral, de most kivételesen gyakorlatilag semmit sem kellett csinálnom. Le a kalappal.

Nem úgy a filmélménnyel.

A képpel semmi gond nem volt, bár digitálisan felújított 4K verzióval hirdetik, szerintem kicsit matt volt a kép, lehetett volna még színesebbé tenni, ha állítanak egy kicsit a telítettségen, mint ahogy én szoktam a vágóprogramban. De ez még hagyján, nem volt zavaró.

Először amin meglepődtem (és ez édesanyám szempontjából is fontos lett volna, mivel hallássérült), hogy a film szinkronos volt, pedig a programban feliratosan hirdetik, eredeti hanggal. Magam is feliratosan szeretem nézni a külföldi filmeket, mindent a maga nyelvén, mert a hang része a filmélménynek, és nem lehet mindent rendesen lefordítani... ráadásul ma már nincsenek olyan zseniális szinkronszínészek, mint régen voltak, mikor ez szinte külön szakmának számított.

De még ez is hagyján, elengedtük.

Ami rendkívül zavaró volt, az a hang volt. Az óriási teremben, ahol a falon végig hangfalak sorakoztak, és mi leghátul szintén egy hangfal alatt ültünk, azt nem mondom, hogy alig hallhatóan, de gyakorlatilag félhangosan ment az egész film. Pedig részben pont ezért mentünk, hiszen Howard Shore egészen egyedülállóan kiváló filmzenéjét szerettük volna a lehető leghangosabb hangzással végigélvezni. Ez azért rendkívül idegessítő volt. 

A filmet szünettel vetíttették, pont akkor volt a félidő, ahogy a DVD-kiadásoknál is, mikor a Szövetség elindul Völgyzugolyból. Arra gondoltam, hogy esetleg a hangzás másokat is zavart, és  a szünetben valahogy beszélnek a személyzettel, hogy tekerjenek kicsit a hangerőn, de semmi ilyesmi nem történt, a film ugyanolyan álmosító félhangerővel folyt tovább sajnos. Ez dacára a vizuális hatásnak rendkívül lecsökkentette a filmélményt, és nagyon sajnáltam. A trilógia többi részét már nem szeretem annyira, mint ezt az elsőt, de így már biztos, hogy azokra nem fogok elmenni. Sőt egyik legkedvesebb filmemet is vetíteni fogják (valamiért csak egyetlen időpontban), de arra sem fogok elmenni. Sőt, lehet többször az Óbuda Center mozijába se fogok elmenni. 

Pedig lehet, hogy máskor nincs ezzel semmi gond, csak hozzám illően én pont kifogtam azt az egy előadást, ahol rossz volt a hang. Többször kell elmenni ahhoz, hogy átfogó véleményt lehessen mondani, de sajnos ez a középföldei utazás most nem volt teljesen meseszerű.

Pedig otthon a nagyképernyős 3D tévém megközelíti már a mozisélményt, házimozirendszerrel, amellyel akkora hangot csinálok, amekkorát akarok, de a moziélményt akkor sem lehet überelni. A mai fiatalok talán nem, de az én generációm még tudja, milyen érzés volt a moziban látni először kedvenc filmjeinket, a nagy teremben, hatalmas vásznon, óriási hanggal, sok ember között... az egész számomra már egyfajta templomi élményt jelentette, de erről már írtam bővebben is egy cikkben, ami megtalálható a Rólam menüpont alatt.

Szóval ennyi. A közeljövőbe már csak Pandorára tervezek egy újabb utazást, amikor decemberbe majd kijön az Avatar várva várt folytatása 200 év után. A film valószínűleg Cameron-os módon tökéletesre lesz csiszolva, és remélhetőleg a körítéssel sem lesz gond, bár ezt az egy eset kivéve nem emlékszem, hogy valaha is gond lett volna.

Ennek is meg kellett történnie.

Majd otthon valamikor bepótlom a középföldei utazást, és teszek még egy kört.

Oda és vissza újra.

Namárië mindenkinek!