Zseniális könyv: A tér és a torony - Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért

05/15/2020

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

John Donne: Ájtatosságok fontos alkalmakra, XVII. meditáció

Niall Ferguson napjaink egyik legismertebb történésze és legnagyobb hatású gondolatformálója. Tanított a Hoover Intézetben, a Stanford Egyetemen, vendégprofeszorként a pekingi Csingua Egyetemen. Számos kitüntetést kapott, többek közt Benjamin Franklin  (2020), Hayek- (2012) és Ludwig Erhard-díjjal (2013) jutalmazták tudományos munkásságát.

A magyar olvasók előtt is ismert brit történész új, A tér és a torony - Hálózatok, hierarchiák és harc a globálos hatalomért című munkájában leírja a világ és a történelem menetét befolyásoló globális hálózatok lényegét, melyek a hatalom megszerzésében és megtartásában mindig is óriási jelentőséggel bírtak. Míg a XVIII. századi misztikus illuminátusok meglepően hatástalan hálózatot építettek ki - bár az azóta is az összeesküvés-elméletek középpontjában áll -, addig a XX. században a Cambridge Egyetemen döbbenetesen hatékony szovjet kémhálózat működött... Ferguson egyaránt képes jó sztorikkal szórakoztatni és tudományos rendet vágni a sikeresen működő társadalmi hálók bonyolult szövevényében. Az összefüggések rávilágítanak napjain működésének menetére, legyen szó az internet vagy a Facebook társadalomformáló hatásáról.

Ferguson rendkívül közérthetően megfogalmazott, zseniális műve a világtörténelem fordulópontjainak ragyogó feldolgozása, beleértve a jelent is, mely a régi hatalmi hierarchiák és az új társadalmi hálózatok kialakulásának metszéspontjában áll.

A szekuláris hatalmat képviselő torony egyből a piaci tranzakcióknak és egyéb cseréknek helyet adó tér mellett, sőt inkább a fölött magasodik.

Nagyon szeretem Niall Ferguson műveit, és mindig igyekszem megvenni az éppen megjelenő könyveit, A tér és a torony a harmadik munkája (A világ háborúja és a Civilizáció után), amelyet megvettem. Igyekszem a lehető legelismertebb gondolkodók műveiből tanulni, hogy ezáltal a BERONIS-trilógia háttértörténete is minél hitelesebb legyen, hiszen a három könyvben (a fantasy és a mesés elemeken túl) igyekszem egy reális, lehetséges jövő előképét megfesteni. Ahogy ezt a BERONIS-jegyzetekben nem is egyszer megfogalmaztam, ha egy fiktív történetnek nincsenek valós alapjai, akkor az egész kevésbé átélhetővé és (reális veszély hiányában) tét nélkülivé válik.

Ezt a hibát minden erőmmel igyekszem kiküszöbölni.

Természetesen nekem is vannak saját gondolataim, és nekem is van egy lehetséges világ- és jövőképem, és mindig nagy öröm, amikor ezeket a gondolatokat más, elismert írók és filozófusok, tudományos szakértők könyveiben is viszont látom. 

Az egyik ilyen szakértő Niall Ferguson.

Bár a könyvét már régen megvettem, de mivel száz könyvet olvasok egyszerre, csak most a napokban jutottam el oda, hogy végre el is kezdhettem az elolvasását, és ahogy vártam, szinte alig tudtam letenni. A könyv már a legelején is hihetetlen módon lebilincselt, olyannyira, hogy már idéztem is a műből a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz című bejegyzésemben. Ugyanis már a könyv elején szembetalákoztam egy gondolattal, ami nekem is egy saját teóriám volt (amelyet meg is írtam a Megapoliszi álmok Acrem, a Birodalom című fejezetében is), és bár bíztam saját gondolatom erejében (és hitelében, mert úgy érzem nekem is van egy rálátásom a dolgokra), mégis hihetetlen öröm és elégedettség töltött el, mikor Ferguson-nál is viszontláttam ezeket a gondolatokat.

...történelmileg családalapú klánokkkal és törzsekkel indultak, amelyekből (vagy amelyek ellen) összetettebb és rétegzettebb intézmények alakultak ki formalizált munkamegosztással és rangsorolással. A modernitás előtt burjánzó hierarchiák változatai között akadtak szigorúan irányított, kereskedelmen alapuló városi entitások és nagyobb, főként monarchikus berendezkedésű és mezőgazdaságon alapuló államalakulatok; az egyház néven ismert, központilag irányított kultuszok; az államokon belüli hadseregek és hivatalnoki testületek; céhek, amelyek a szakmai hozzáértést igénylő foglalkozásokhoz való hozzáférést tartottákaz irányításuk alatt; autonóm társaságok, amelyek a korai modernitástól kezdődően kiaknázták a nagyságrendileg jelentős gazdasági ágakat és internalizáltak bizonyos piaci tranzakciókat; akadémiai testületek, köztük az egyetemek; és az óriásira nőtt transznacionális államok, azaz birodalmak.

Mindez a BERONIS-ban: Acrem, a birodalom, az Acremcorp által felépített óriási cégbirodalom, mely szép lassan átvette az államok szerepét a világűrben való terjeszkedés során.

Egy olyan rendkívül bonyolult és nagy figyelmet igénylő, fejlett technikát igénylő operációt, mint az űrutazás csak egy erős, központosított hatalommal a háttérben lehet véghezvinni, itt már nincs helye az idejétmúlt államok közötti idejétmúlt ellentéteknek.

A korai cégek, kereskedelmi társulások/társaságok formájára jöttek létre az államok (akkoriban az államok szerepét a család, illetve egy szélesebb vonatkozásban a törzsek töltötték be, hiszen a kereskedelem már a kezdetek kezdetétől jelen volt az emberi faj életében, többek között ez indított el minket az evolúció hosszú és rögös útján - ilyen értelemben Megapolisz gigászi piactér-állama fajunk lényegét, eszenciáját testesíti meg, melynek pusztulnia kell... de vajon vele pusztulunk mi is?), városállamok, majd ugyanezek a városállamok mintájára jött létre Megapolisz városállama. Visszatértünk a kezdetekhez.

Semmi új nincs a nap alatt. Az alap a céges felépítés, struktúra volt, de természetesen szükség volt némi módosításra.

Majd később ezekből a folyamatokból alakult ki a hatalmas Megapolisz, mely aztán önmagán belül is különböző részekre tagolódott: centrumkörzetek, melyet napjainkban a fejlett nyugati világ jelképez, a külső körzetek, mely a feltörekvő országokat jelenti, és a falusias peremkörzetek, melyet ma többnyire Ázsia és Afrika egyes régiói jelenítenek meg.

A különbség annyi, hogy a Szeránon országhatárok helyett körzetek vannak, és hogy egy sokkal jobban centralizált hatalom áll mindezek felett, mint manapság. 

Központi tézisem szerint a közösségi hálózatok mindig sokkal fontosabbak voltak a történelem során, mint azt a legtöbb történész - akik főként az olyan hierarchikus szervezetekre koncentrálnak, mint az állam - feltételezte. (...) A hierarchikusan szervezett hatalom csúcsa a XX. század közepére esett, a totalitárius rendszerek és a totális háború időszakára.

A fenti idézet rendkívül érdekes hazánkra vonatkoztatva, ahol szerintem inkább beszélhetünk "hálózatokráciáról" (e kifejezés az én saját találmányom, még nincs levédetve), mint demokráciáról, hsiezn itt mindent a személyes kapcsolatok, hálózatok határoznak meg. Ez persze (különböző mértékekben) az egész világra igaz, és ez teljeesn független attól, épp milyen az elfogadott politikai rendszer.

A francia forradalom alatt elkövetett legborzalmasabb cselekedetekig minden előre látott és meghatározott volt, előre kitervelt és megfontoltmélyen átgondolt gazság sarja.

A hatalom az építészetben is megmutatkozik, a hatalom elengedhetetlen kifejezési formája az építészet. Minél magasabb, robusztusabb épületeket kell emelni, hogy kifejezzük Birodalmunk nagyságát. Ahoy egy előző idézetben is szerepelt: "A szekuláris hatalmat képviselő torony egyből a piaci tranzakcióknak és egyéb cseréknek helyet adó tér mellett, sőt inkább a fölött magasodik."

A BERONIS-ban ez a piac egész Megapoliszt jelenti, de főként a centrumkörzeteket, ahol a monumentális hatalmi építészet a leginkább megmutatkozik. Az "Olümposz, ahogy azt nagyon találóan az egyik Beronisverzum-novella is megfogalmazza, az Elsodródva.

A másokon való uralkodni vágyás az ember egyik legerősebb ösztöne, és szinte bármire képes érte. Hogy mennyire, azt elárulják a centrumkörzetek gigászi tornyai, melyek mind ezt a vágyat hirdetik, mind ezt szimbolizálják. És ha az ember mindezt sikeresen véghez is viszi, nem átall Istennek hinni magát, egy olyan istennek, akinek ezek a monolitok az égbe nyúló templomai. Az odalenn a porban izgő-mozgó emberek pedig így kénytelenek csodálattal vegyes, istentől való félelemmel felnézni rá.

A szeranizmus tehát valahol szükségszerűen jelenik meg, hogy az Isteni szerepben tetszelgő embert visszavezesse az őt megillető, saját helyére... bármi is legyen az.

Amennyiben elkezdődött már az "első kiberháború", amint azt egyesek állítják, akkor az nem más, mint a hálózatok közötti háború. Al egrémisztőbb lehetőség az, ha egyetlen globális hálózat végül majd fölöslegesnek nyilvánítja a homo sapiens jelenlétét, és ennek megfelelően kihal az emberiség. (...) Ebben a hálózatban aztán gyorsan ráébredünk, hogy pont annyira vagyunk fontosak az algoritmusoknak, mint jelenleg nekünk az állatok. A hálózattól való függetlenedés az egyén halálát jelenti majd, mert a hálózat fogja karbantartani az egészségünket. Ugyanakkor a kapcsolat végül a kihalásunkat fogja eredményezni: "A saját magunk által felállított mérce alapján ítéltetünk arra, hogy eltűnjünk a feledés homályában, akár a mamut és a kínai folyami delfinek." Harari zord múltértékelése alapján ez az emberiség jól megérdemelt jutalma.

A BERONIS folytatásaiban, ahol a Megtisztító Háború elindul, több más motívum is megjelenik majd. A  Megtisztulás az egyetlen igazi, tiszta forradalom ígéretével jelenik meg az emberi faj történelmében, amely eddig még sohasem valósult meg. 

A Szerán bolygó kolonizálása azonban megadja ezt a lehetőséget.

Ferguson könyve remek inspirációs anyagot szolgáltat ahhoz, hogy a folytatásokat még tökéletesebben tudjam megírni. Apró spoiler, hogy a háború során majd eljutunk arra a pontra, hogy már inkább a gép harcol az ember ellen, mint ember az ember ellen. Ez a folyamat szép lassan alakul ki, ahogy Acremcorp egymás után veti be rendszere védelmében a faken-eket (harci robotok, kiborgok), így az egész polgárháború egyfajta gépháborúba torkollik majd.

De erről bővebben majd a folytatásokban, először a Garivenháború című második kötetben.

Az őskorban a Homo sapiens együttműködésre képes főemlősként alakult ki, a hálózatteremtés különleges képességével. Képes volt kommunikálni és kollektív módon cselekedni, és ezzel elkülönült az összes többi állattól. (...) William H. McNeill és J. R. McNeill történészek szerint az első "világháló" mintegy 12000 évvel ezelőtt jött létre. Az ember, példátlan neurális hálózatával, a hálózatteremtésre született.

A BERONIS egy érdekes hipotézissel is eljátszik, és ezen rengeteget szoktam gondolkodni.

Az emberi faj a keresztény vallás értelmezése szerint eredendően bűnös faj. A tiltott tudás fájának almájából való harapás miatt örökre átkozottak lettünk. De mi van, ha bizonyos értelemben egyáltalán nem is voltunk részese az isteni tervnek? Persze ez így értelmezhetetlen, hiszen minden a része, de ha nem jön el a dinoszauruszok kihalásának kora, akkor sose fejlődünk ki és evolválodunk különböző szintekre, hogy végül eljussunk oda, ahol ma itartunk, és ki tudja, hová jutunk még a jövőben.

Talán sehol sincs helye ennek a fajnak.

A BERONIS-trilógiában és így a Megapoliszi álmokban is nem csak a főhös, Ginen Beronis bolyongása a fő téma: egy nagyobb, tágabb értelemben az egész kollektív emberiségnek is ez lett a sorsa. Otthontalanul bolyongunk a rideg, halott világűrben, új otthonok után kutatva.

A Szerán felfedezése, és a kolonizáció okozta különböző folyamatok elindulása lehetőséget ad arra, hogy az egész faj átgondolja a helyét a teremtésben. Talán ideje lenne újrakezdeni, valamit másként csinálni. 

A Régi Földet, ahonnan az emberi faj elszármazott, a teljes bolygót benőtte a hálózat, ott egy idő után már nem volt mód véghezvinni azt a változást (RESET gomb), amelyre most a Szerán lehetőséget ad. Ehhez valami óriási méretű kataklizma kellett volna.

Most azonban vannak jópáran, akik szeretnének élni ezzel a lehetőséggel.

Legalábbis a szeranisták így gondolják.

És később még többen lesznek, mikor a háború kitőr és rengeteg ember belesodródik majd a lelkünkért folytatott harcba.

Korábban soha nem állt kapcsolatban ennyi ember egy azonnal reagáló hálózaton keresztül, ami a világon tényleg mindenütt megváltoztatja a politikai játékszabályokat. Az alternatív nézet szerint az olyan világcégek, mint a Google, szisztematikusan érik el a "strukturális dominanciát", mert a hálózatokat a nemzeti sziveneritás és az azt lehetővé tevő kollektivista politika szétzilálására használják.

Első etapban ezek lettek volna azok a gondolatok, amelyeket mindenképp meg szerettem volna osztani Niall Ferguson zseniális könyve és a BERONIS-trilógia filozófiai, gondolati háttere kapcsán. Mivel Ferguson könyvének még nagyon az elején járok, elég valószínű, hogy a későbbiekben is közzé teszek néhány bejegyzést, illetve folyamatosan tökéletesítem a Jegyzetek a Megapoliszi álmokoz szekciót. Akit érdekelnek hasonló témák, mindenképpen ajánlom Niall Ferguson könyvét, illetve a BERONIS honlapján a (már előzőleg belinkelt) Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz című cikket, valamint az Ami a Megapoliszi álmokból kimaradt: Acrem, a Birodalom, és az eltitkolt történelem is érdekes gondolatokat tartalmaz. Ez utóbbi cikk a Megpoliszi álmokból kimaradt szövegrészeket tartalmazza az utolsó fejezetből, ami túl hosszú lett, és túl sok gondolatot közölt egyszerre. 


Ugyanakkor a BERONIS-trilógia amellett, hogy fontos és érdekes filozófiai, társadalmi, politikai kérdéseket is feszeget, elsősorban mégiscsak szórakoztató jellegű olvasmány, és ezt a szempontot sosem akarom szem elől téveszteni.

Léteznek olyanok (többek között a Szilícium-völgyben), akik kételkednek abban, hogy a történelem bármit is taníthatna nekik, különösen a technológiai innováció jelenlegi, igen sebes korszakában.