Zseniális könyv: A tér és a torony - Hálózatok, hierarchiák és harc a globális hatalomért

05/15/2020

Senki sem különálló sziget; minden ember a kontinens része, a szárazföld egy darabja. Ha egy göröngyöt mos el a tenger, Európa lesz kevesebb, éppúgy, mintha egy hegyfokot mosna el, vagy barátaid házát, vagy a te birtokod. Minden halállal én leszek kevesebb, mert egy vagyok az emberiséggel; ezért hát sose kérdezd, kiért szól a harang: érted szól.

John Donne: Ájtatosságok fontos alkalmakra, XVII. meditáció

Niall Ferguson napjaink egyik legismertebb történésze és legnagyobb hatású gondolatformálója. Tanított a Hoover Intézetben, a Stanford Egyetemen, vendégprofeszorként a pekingi Csingua Egyetemen. Számos kitüntetést kapott, többek közt Benjamin Franklin  (2020), Hayek- (2012) és Ludwig Erhard-díjjal (2013) jutalmazták tudományos munkásságát.

A magyar olvasók előtt is ismert brit történész új, A tér és a torony - Hálózatok, hierarchiák és harc a globálos hatalomért című munkájában leírja a világ és a történelem menetét befolyásoló globális hálózatok lényegét, melyek a hatalom megszerzésében és megtartásában mindig is óriási jelentőséggel bírtak. Míg a XVIII. századi misztikus illuminátusok meglepően hatástalan hálózatot építettek ki - bár az azóta is az összeesküvés-elméletek középpontjában áll -, addig a XX. században a Cambridge Egyetemen döbbenetesen hatékony szovjet kémhálózat működött... Ferguson egyaránt képes jó sztorikkal szórakoztatni és tudományos rendet vágni a sikeresen működő társadalmi hálók bonyolult szövevényében. Az összefüggések rávilágítanak napjain működésének menetére, legyen szó az internet vagy a Facebook társadalomformáló hatásáról.

Ferguson rendkívül közérthetően megfogalmazott, zseniális műve a világtörténelem fordulópontjainak ragyogó feldolgozása, beleértve a jelent is, mely a régi hatalmi hierarchiák és az új társadalmi hálózatok kialakulásának metszéspontjában áll.

A szekuláris hatalmat képviselő torony egyből a piaci tranzakcióknak és egyéb cseréknek helyet adó tér mellett, sőt inkább a fölött magasodik.

Nagyon szeretem Niall Ferguson műveit, és mindig igyekszem megvenni az éppen megjelenő könyveit, A tér és a torony a harmadik munkája (A világ háborúja és a Civilizáció után), amelyet megvettem. Igyekszem a lehető legelismertebb gondolkodók műveiből tanulni, hogy ezáltal a BERONIS-trilógia háttértörténete is minél hitelesebb legyen, hiszen a három könyvben (a fantasy és a mesés elemeken túl) igyekszem egy reális, lehetséges jövő előképét megfesteni. Ahogy ezt a BERONIS-jegyzetekben nem is egyszer megfogalmaztam, ha egy fiktív történetnek nincsenek valós alapjai, akkor az egész kevésbé átélhetővé és (reális veszély hiányában) tét nélkülivé válik.

Ezt a hibát minden erőmmel igyekszem kiküszöbölni.

Természetesen nekem is vannak saját gondolataim, és nekem is van egy lehetséges világ- és jövőképem, és mindig nagy öröm, amikor ezeket a gondolatokat más, elismert írók és filozófusok, tudományos szakértők könyveiben is viszont látom. 

Az egyik ilyen szakértő Niall Ferguson.

Bár a könyvét már régen megvettem, de mivel száz könyvet olvasok egyszerre, csak most a napokban jutottam el oda, hogy végre el is kezdhettem az elolvasását, és ahogy vártam, szinte alig tudtam letenni. A könyv már a legelején is hihetetlen módon lebilincselt, olyannyira, hogy már idéztem is a műből a Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz című bejegyzésemben. Ugyanis már a könyv elején szembetalákoztam egy gondolattal, ami nekem is egy saját teóriám volt (amelyet meg is írtam a Megapoliszi álmok Acrem, a Birodalom című fejezetében is), és bár bíztam saját gondolatom erejében (és hitelében, mert úgy érzem nekem is van egy rálátásom a dolgokra), mégis hihetetlen öröm és elégedettség töltött el, mikor Ferguson-nál is viszontláttam ezeket a gondolatokat.

...történelmileg családalapú klánokkkal és törzsekkel indultak, amelyekből (vagy amelyek ellen) összetettebb és rétegzettebb intézmények alakultak ki formalizált munkamegosztással és rangsorolással. A modernitás előtt burjánzó hierarchiák változatai között akadtak szigorúan irányított, kereskedelmen alapuló városi entitások és nagyobb, főként monarchikus berendezkedésű és mezőgazdaságon alapuló államalakulatok; az egyház néven ismert, központilag irányított kultuszok; az államokon belüli hadseregek és hivatalnoki testületek; céhek, amelyek a szakmai hozzáértést igénylő foglalkozásokhoz való hozzáférést tartottákaz irányításuk alatt; autonóm társaságok, amelyek a korai modernitástól kezdődően kiaknázták a nagyságrendileg jelentős gazdasági ágakat és internalizáltak bizonyos piaci tranzakciókat; akadémiai testületek, köztük az egyetemek; és az óriásira nőtt transznacionális államok, azaz birodalmak.

Mindez a BERONIS-ban: Acrem, a birodalom, az Acremcorp által felépített óriási cégbirodalom, mely szép lassan átvette az államok szerepét a világűrben való terjeszkedés során.

Egy olyan rendkívül bonyolult és nagy figyelmet igénylő, fejlett technikát igénylő operációt, mint az űrutazás csak egy erős, központosított hatalommal a háttérben lehet véghezvinni, itt már nincs helye az idejétmúlt államok közötti idejétmúlt ellentéteknek.

A korai cégek, kereskedelmi társulások/társaságok formájára jöttek létre az államok (akkoriban az államok szerepét a család, illetve egy szélesebb vonatkozásban a törzsek töltötték be, hiszen a kereskedelem már a kezdetek kezdetétől jelen volt az emberi faj életében, többek között ez indított el minket az evolúció hosszú és rögös útján - ilyen értelemben Megapolisz gigászi piactér-állama fajunk lényegét, eszenciáját testesíti meg, melynek pusztulnia kell... de vajon vele pusztulunk mi is?), városállamok, majd ugyanezek a városállamok mintájára jött létre Megapolisz városállama. Visszatértünk a kezdetekhez.

Semmi új nincs a nap alatt. Az alap a céges felépítés, struktúra volt, de természetesen szükség volt némi módosításra.

Majd később ezekből a folyamatokból alakult ki a hatalmas Megapolisz, mely aztán önmagán belül is különböző részekre tagolódott: centrumkörzetek, melyet napjainkban a fejlett nyugati világ jelképez, a külső körzetek, mely a feltörekvő országokat jelenti, és a falusias peremkörzetek, melyet ma többnyire Ázsia és Afrika egyes régiói jelenítenek meg.

A különbség annyi, hogy a Szeránon országhatárok helyett körzetek vannak, és hogy egy sokkal jobban centralizált hatalom áll mindezek felett, mint manapság. 

Központi tézisem szerint a közösségi hálózatok mindig sokkal fontosabbak voltak a történelem során, mint azt a legtöbb történész - akik főként az olyan hierarchikus szervezetekre koncentrálnak, mint az állam - feltételezte. (...) A hierarchikusan szervezett hatalom csúcsa a XX. század közepére esett, a totalitárius rendszerek és a totális háború időszakára.

A fenti idézet rendkívül érdekes hazánkra vonatkoztatva, ahol szerintem inkább beszélhetünk "hálózatokráciáról" (e kifejezés az én saját találmányom, még nincs levédetve), mint demokráciáról, hiszen itt mindent a személyes kapcsolatok, hálózatok határoznak meg. Ez persze (különböző mértékekben) az egész világra igaz, és ez teljeesn független attól, épp milyen az elfogadott politikai rendszer.

Magyarországon a hálózatokat tekintve (és nem a hierarchikus struktúrát) a mai napig rendkívül erősen él a törzsi szerveződési mód, úgy is mondhatnám, hogy számtalan zárt közösségből, klikkekből áll az egész ország. Ezt a regényem terjesztése, promotálása közben is észrevettem, ugyanis rengeteg könyvklub, könyves csoport van az interneten, melyeknek én is tagja lettem, azonban minden újdonsága rendkívül elutasítóan viszonyulnak. Ezek a csoportok szeretnek a maguk megszokott módján működni, a saját, jól körülírható mintájuk szerint. Ez pedig rendkívül megnehezíti az újdonságokkal előhozakodó alkotók dolgát.

De ez mindig is így volt, és sok esetben csak jóval később jöttek rá egy-egy mű időtálló értékére. Hiába volt számtalan zseniális író, rendező, zeneszerző, vagy bármilyen alkotó, a magyarok (és az emberiség) továbbra is csak a saját klikkjével foglalkozik, és semmilyen nyitottságra nem hajlandó.

Az ár, amelyet a társadalom fizet a törvényszerű versenyért olyan, mint amilyet az olcsó kényelemért és luxusért fizet, azaz nagy. A verseny előnyei azonban nagyobbak, mert ennek köszönhetjük csodás anyagi fejlődésünket, amely magával vonja az egyre javuló körülményeket. De akár előnyös a verseny, akár nem, meg kell állapítanunk, mint ahogy az emberek körülményeinek változásáról is megállapíthatjuk, hogy jelen van, elkerülhetetlenül. Nem lehet helyettesíteni, és bár a verseny néha nehéz az egyén számára, az egész faj számára ez a legelőnyösebb, mert minden részről a legerősebb túlélését biztosítja. Ezért hát elfogadjuk és üdvözöljük a körülményeket, melyekhez alkalmazkodnunk kell, a környezet hatalmas egyenlőtlenségét, az üzlet néhány kézben való összpontosítását, az iparban és a keresekdelemben egyaránt, és az ezek között zajló versengést. Mindez nemcsak előnyös, hanem alapvető is a faj jövőbeni fejlődése szempontjából (...) A dolgok jelen állása, amely a faj legjobb érdekeit szolgálja, elkerülhetetlenül csak keveseknek biztosít nagy vagyont.

Andrew Carnegie (1835-1919), skót származású
amerikai iparmágnás

A francia forradalom alatt elkövetett legborzalmasabb cselekedetekig minden előre látott és meghatározott volt, előre kitervelt és megfontoltmélyen átgondolt gazság sarja.

Na de vissza a már elkezdett centralizált hatalom témájához.

A hatalom az építészetben is megmutatkozik, a hatalom elengedhetetlen kifejezési formája az építészet. Minél magasabb, robosztusabb épületeket kell emelni, hogy kifejezzük Birodalmunk nagyságát. Ahoy egy előző idézetben is szerepelt: "A szekuláris hatalmat képviselő torony egyből a piaci tranzakcióknak és egyéb cseréknek helyet adó tér mellett, sőt inkább a fölött magasodik."

A BERONIS-ban ez a piac egész Megapoliszt jelenti, de főként a centrumkörzeteket, ahol a monumentális hatalmi építészet a leginkább megmutatkozik. Az "Olümposz, ahogy azt nagyon találóan az egyik Beronisverzum-novella is megfogalmazza, az Elsodródva.

A másokon való uralkodni vágyás az ember egyik legerősebb ösztöne, és szinte bármire képes érte. Hogy mennyire, azt elárulják a centrumkörzetek gigászi tornyai, melyek mind ezt a vágyat hirdetik, mind ezt szimbolizálják. És ha az ember mindezt sikeresen véghez is viszi, nem átall Istennek hinni magát, egy olyan istennek, akinek ezek a monolitok az égbe nyúló templomai. Az odalenn a porban izgő-mozgó emberek pedig így kénytelenek csodálattal vegyes, istentől való félelemmel felnézni rá.

A szeranizmus tehát valahol szükségszerűen jelenik meg, hogy az Isteni szerepben tetszelgő embert visszavezesse az őt megillető, saját helyére... bármi is legyen az.

Amennyiben elkezdődött már az "első kiberháború", amint azt egyesek állítják, akkor az nem más, mint a hálózatok közötti háború. Al egrémisztőbb lehetőség az, ha egyetlen globális hálózat végül majd fölöslegesnek nyilvánítja a homo sapiens jelenlétét, és ennek megfelelően kihal az emberiség. (...) Ebben a hálózatban aztán gyorsan ráébredünk, hogy pont annyira vagyunk fontosak az algoritmusoknak, mint jelenleg nekünk az állatok. A hálózattól való függetlenedés az egyén halálát jelenti majd, mert a hálózat fogja karbantartani az egészségünket. Ugyanakkor a kapcsolat végül a kihalásunkat fogja eredményezni: "A saját magunk által felállított mérce alapján ítéltetünk arra, hogy eltűnjünk a feledés homályában, akár a mamut és a kínai folyami delfinek." Harari zord múltértékelése alapján ez az emberiség jól megérdemelt jutalma.

A BERONIS folytatásaiban, ahol a Megtisztító Háború elindul, több más motívum is megjelenik majd. A  Megtisztulás az egyetlen igazi, tiszta forradalom ígéretével jelenik meg az emberi faj történelmében, amely eddig még sohasem valósult meg. 

A Szerán bolygó kolonizálása azonban megadja ezt a lehetőséget.

Ferguson könyve remek inspirációs anyagot szolgáltat ahhoz, hogy a folytatásokat még tökéletesebben tudjam megírni. Apró spoiler, hogy a háború során majd eljutunk arra a pontra, hogy már inkább a gép harcol az ember ellen, mint ember az ember ellen. Ez a folyamat szép lassan alakul ki, ahogy Acremcorp egymás után veti be rendszere védelmében a faken-eket (harci robotok, kiborgok), így az egész polgárháború egyfajta gépháborúba torkollik majd.

De erről bővebben majd a folytatásokban, először a Garivenháború című második kötetben.

Az őskorban a Homo sapiens együttműködésre képes főemlősként alakult ki, a hálózatteremtés különleges képességével. Képes volt kommunikálni és kollektív módon cselekedni, és ezzel elkülönült az összes többi állattól. (...) William H. McNeill és J. R. McNeill történészek szerint az első "világháló" mintegy 12000 évvel ezelőtt jött létre. Az ember, példátlan neurális hálózatával, a hálózatteremtésre született.

A BERONIS egy érdekes hipotézissel is eljátszik, és ezen rengeteget szoktam gondolkodni.

Az emberi faj a keresztény vallás értelmezése szerint eredendően bűnös faj. A tiltott tudás fájának almájából való harapás miatt örökre átkozottak lettünk. De mi van, ha bizonyos értelemben egyáltalán nem is voltunk részese az isteni tervnek? Persze ez így értelmezhetetlen, hiszen minden a része, de ha nem jön el a dinoszauruszok kihalásának kora, akkor sose fejlődünk ki és evolválodunk különböző szintekre, hogy végül eljussunk oda, ahol ma itartunk, és ki tudja, hová jutunk még a jövőben.

Talán sehol sincs helye ennek a fajnak.

A BERONIS-trilógiában és így a Megapoliszi álmokban is nem csak a főhös, Ginen Beronis bolyongása a fő téma: egy nagyobb, tágabb értelemben az egész kollektív emberiségnek is ez lett a sorsa. Otthontalanul bolyongunk a rideg, halott világűrben, új otthonok után kutatva.

A Szerán felfedezése, és a kolonizáció okozta különböző folyamatok elindulása lehetőséget ad arra, hogy az egész faj átgondolja a helyét a teremtésben. Talán ideje lenne újrakezdeni, valamit másként csinálni. 

A Régi Földet, ahonnan az emberi faj elszármazott, a teljes bolygót benőtte a hálózat, ott egy idő után már nem volt mód véghezvinni azt a változást (RESET gomb), amelyre most a Szerán lehetőséget ad. Ehhez valami óriási méretű kataklizma kellett volna.

Most azonban vannak jópáran, akik szeretnének élni ezzel a lehetőséggel.

Legalábbis a szeranisták így gondolják.

És később még többen lesznek, mikor a háború kitőr és rengeteg ember belesodródik majd a lelkünkért folytatott harcba.

"Ginen megfordult, és végignézett a lebetonozott utcán. Házak hosszú sora. Távolban magas, kékre festett hegyek. Az ég kéken ragyogott, meleg délelőtt volt. Hosszú, forró nap volt kilátásban. Egy újabb olyan nap, amin valahogy végig kell vergődnie. Büdös füstszagot érzett, valószínűleg valaki megint tüzet rakott a környéken. Gyűlölte. Ginen elfordult, és elindult a másik irányba, a főút felé. El kellett mennie a söröző kapuja mellett. Bentről indulatos beszélgetések, poharak csörgése, játékgépek pittyegése hallatszott. Kerekasztal-kocsma. A kis utca máris a szélesebb főútba torkollott, ellépett a sarkon lévő, utcanevet jelző kicsike tábla mellett, és ő elindult a faluból kivezető, távolba vesző betonút mentén. Jó ideje így indult szinte minden nap." 

BERONIS - Megapoliszi álmok (részlet)

Idézet Niall Ferguson könyvéből: "[A Kerekasztal] egyike azoknak a történelmi hálózatoknak, amelyek hírhedté váltak, főként a befolyásos georgetowni történész, Carroll Quigley révén, aki írásban "titkos társaságnak" nevezi őket, amely "több mint ötven éven át a brit birodalmi és külügyi politika egyik legfontosabb alakító és végrehajtó ereje volt". A társaság célja Quigley szerint "a világ és mindenekelőtt az angol nyelvű világ Nagy-Britannia körüli egyesítése föderális szerkezetben"; módszertana pedig "megszerezni a titkos politikai és gazdasági befolyást a színfalak mögött és az újságírói, oktatási és propagandisztikus szervezetekben". Az 1940-es évek vége felé Quigley írásaiban bevallotta, hogy a Kerekasztal "meglehetősen sikeresen leplezte a létét, és legbefolyásosabb tagjai közül sokan, mivel megelégedtek a hatalom valós és nem a látszólagos birtoklásával, ismeretlenek maradtak még a brit történelem közeli ismerői előtt is".

Korábban soha nem állt kapcsolatban ennyi ember egy azonnal reagáló hálózaton keresztül, ami a világon tényleg mindenütt megváltoztatja a politikai játékszabályokat. Az alternatív nézet szerint az olyan világcégek, mint a Google, szisztematikusan érik el a "strukturális dominanciát", mert a hálózatokat a nemzeti sziveneritás és az azt lehetővé tevő kollektivista politika szétzilálására használják.

Első etapban ezek lettek volna azok a gondolatok, amelyeket mindenképp meg szerettem volna osztani Niall Ferguson zseniális könyve és a BERONIS-trilógia filozófiai, gondolati háttere kapcsán. Mivel Ferguson könyvének még nagyon az elején járok, elég valószínű, hogy a későbbiekben is közzé teszek néhány bejegyzést, illetve folyamatosan tökéletesítem a Jegyzetek a Megapoliszi álmokoz szekciót. Akit érdekelnek hasonló témák, mindenképpen ajánlom Niall Ferguson könyvét, illetve a BERONIS honlapján a (már előzőleg belinkelt) Jegyzetek a Megapoliszi álmokhoz: Megapolisz című cikket, valamint az Ami a Megapoliszi álmokból kimaradt: Acrem, a Birodalom, és az eltitkolt történelem is érdekes gondolatokat tartalmaz. Ez utóbbi cikk a Megpoliszi álmokból kimaradt szövegrészeket tartalmazza az utolsó fejezetből, ami túl hosszú lett, és túl sok gondolatot közölt egyszerre. 


A Tér és a torony 29-edik fejezet az eggyik legizgalmasabb fejezet, mely a Birodalom címet kapta.

Ennek külön örültem, hiszen roppant mód érdekel ez a téma, a "történelem" (nevezzük inkább történetírásnak),  az a folyamat, amelynek során a világunk a mai állapotát elérte. Mindig is érdekfeszítő volt a számomra, hogy a fejlődés végül hogy vezet a birodalmi állapot kialakulásához, jelen esetben pedig a leglényegesebb, ahogy a Brit Birodalom átadta a világuralmat utódjának, az Egyesült Államoknak.

Az USA rengeteg hagyományt tanult el, tartott meg, mely hagyományokkal (működési elvekkel) a britek sikeresen éltek uralkodói státuszuk hosszas fenntartása közben, például ami a leglényegesebb, hogy nem kifejezetten mások leigázására törekedtek, hanem a sikeres beépítés, bekebelezés volt a fő taktikájuk. Ha valaki jobban csinált valamit, egyszerűen fogalmazva, az USA azt a személyt, struktúrát felvásárolta, megnyerte magának, vendégül fogadta magához (jó példa erre például Hollywood, ahova az amerikaiak minden tehetséges filmkészítőt, írót, színészt szivesen várnak, így szipkázva el a tehetségeket magukhoz). Lényegében a Brit Birodalom is valahogy így működött.

"...a britek ügyesen beolvasztották a helyi hatalmi struktúrát a birodalom irányításába", írja Niall Ferguson. Frederick Lugard, Nagy-Britanni nyugat-afrikai birodalmának létrehozója "teljes elméletet alkotott a "közvetlen uralom" kapcsán, mely szerint a brit dominanciát minimális költséggel fenn lehetett tartani azzal, hogy a helyi hatalmat a már létező elitre bízták, és a központi irányításnak minödssze a lényegi (különösen pénzügyi) elemeit tartották brit kézben. (...) A hagyományos hierarchiarendszer tetejére a britek ráültették saját birodalmi metahierarchiájukat."

És itt jön a képbe a Megapoliszi álmok egyik kulcsmotívuma, mely szerint a nagyobb uralkodási módszer leutánozzódik mikoroszinten is, a rendszer mindenhol kialakítja a maga kis viszonyrendszereit. Ahogy nagyban, úgy kicsiben. Ezeket az elveket, működési szisztémákat látjuk viszont barátok között, szerelmesek között, házasok között... és ahogy Ginen Beronis is megtapasztalja, családon belül is. Erre utaltam akkor, amikor a Megapoliszi álmok második fejezetét Faterrendszerre  kereszteltem. A Faterrendszer, illetve az Acrem, a Birodalom ugyanis párban értelmezendő, egymást kiegészítő fejezetek. Az erős, központosított rendszer, mely a világot mozgatja (Acremcorp Társadág, jogi személy), és az erős, családon belül létrehozott rendszer, melynek a feje, ebben az esetben az apa (de természetesen ez is változó lehet, azonban a civiizációnk a törzsi struktúrából fejlődött ki, ahol a férfi volt a család feje minden esetben) teljhatalmat birtokol. Ha már kiépült a rendszer, néhány kulcsfontosságú pozíciót, posztot kell csak birtokolni, amelyből a leglényegesebb a pénz. A Faterrendszerben az apa osztotta le a pénzt, ő döntött pénzügyi dolgokban, így csak ezt az egy pozíciót tartva garantált volt uralkodói szerepe. 

Közvetlen valóságunk így modellezi le a tágabb rendszerünket, szinte már banális módon.

A brit politika egyértelmű könyörtelenségét nehéz megmagyarázni. "Hivatlanul, nem mindig a legfinomabb eszközökkel lebontottuk a határokat, melyek mögé ezek az ősi népek rejtőzködni kívántak a rejtélyek és talán, legalábbis Kína esetében, a letűnő civilizáció rongyai és rothadása nélküli világ elől" - vallotta meg Lord Elgin (1811-1863), India főkormányzója.

Az egész olyan volt, mint egy megigéző illúzió, egy csodálatos bűvölet. Imádta AcremCityt, de ha nem volt semmi pénzed, egy kegyetlen szuka volt... bár felfedte a bájait, nem engedett közel magához, és nem vehettél részt az általuk nyújtott örömökben. 

Lassan ott kell hagynia Tükörország látszatvilágát, hogy visszatérjen a saját valóságába. 

Indul az időgép vissza a peremre. 

Ginen megfordult, és elindult kifelé a térről, a kivilágított, a távolban tekintélyesen magasodó, hatalmas méretű pályaudvar irányába. 

BERONIS - Megapoliszi álmok

A brit (illetve a későbbi amerikai) dominancia másik kulcspontja: nyitottság. Erős struktúrát hoztak létre, de hajlandóak voltak tanulni, új dolgokat magukba építeni.

"A brit elit aránylag nyitott volt", írja Ferguson. "Az arisztokraták a vasútfejlesztésbe fektették a pénzüket, beléptek a banok élén álló tanácsokba, fiaik zsidó vagy amerikai "újgazdag" csakádokba nősültek. A Német Birodalom életében hatalmas kontrasztot jelentett, hogy a gazdasági modernitás egy iparosítás előtti társadalmi struktúrára telepedett rá, amelyben még mindig a porosz junkerek osztálya osztotta a lapokat. A tanulmányok szerint a közép- és kelet-európai vidék lakossága számára a XIX. században még igen távoli kilátásnak tűnt a modernitás, és még 1850-ben is minél keletebbre utazott valaki, annál inkább visszament az időben. A Német Birodalmon kívül élő német közösségek olyan világot népesítettek be, amellyel a londoniak legfeljebb a Grimm testvérek meséiben találkozhattak. Ausztriában, a Gail folyó völgyében még mindig a "strukturális endogámia" és a családfa határozták meg a házasságkötésekkel kapcsolatos döntéseket, csakúgy, mint a XVI. század óta bármikor. A Pinkenhof-birtokon, Oroszország baltikumi tartományában, Livóniában számos család élt együtt faházakban eg választott vezető alatt, aki a mezei munkákat irányította. A realitás azonban mégis az volt, hogy az iparosodás és a demokratizálódás - amely a legtöbb német számára a birodalom 1871-es létrejöttével megindult - alapvető kihívást jelentett a régi rend számára."

A folyamatok tehát könyörtelenül beindultak.

Az előkelőségek hálózata - akiknek a családjai generációkon át uralták a helyi hatalmi szerkezetet - állandó támadásoknak volt kitéve, nemcsak az új nemzeti politikai pártok részéről, hanem az egyre növekvő nemzeti, regionális és helyi szinten működő hivatali gépezet részéről is. A nagy szociológus, Max Weber (aki annyira szeretett volna kitűnni, mint a teuton professzorok legjobbika, hogy ideg-összeroppanást kapott) megértette a politikai folyamatok racionalizálódását és a világ "varázstalanítását". Azt is látta azonban, hogy a demagógok egyre nagyobb hatást gyakorolnak majd a hagyományos hálózatokat kiszorító politika szinterén.

Ugyanakkor a BERONIS-trilógia amellett, hogy fontos és érdekes filozófiai, társadalmi, politikai kérdéseket is feszeget, elsősorban mégiscsak szórakoztató jellegű olvasmány, és ezt a szempontot sosem akarom szem elől téveszteni. 

Léteznek olyanok (többek között a Szilícium-völgyben), akik kételkednek abban, hogy a történelem bármit is taníthatna nekik, különösen a technológiai innováció jelenlegi, igen sebes korszakában.

A hálózatok rendkívül lényeges szerepük van továbbá a forradalmak kialakításában is. Talán nem mondok újdonságot, és ezt a témát Niall Ferguson is rendkívül jól kielemzi a könyvében, hogy tiszta forradalmak nincsenek. Mindegyik megmozdulás mögött valamilyen érdekeket kiszolgáló háttérszerveződés hosszas és kitartó munkája zajlik.

Tiszta forradalom talán csak az én fantáziámban létezik, legalábbis a szeranizmus kiötlésével ez volt a célom, de az egy teljesen más helyzetben valósul meg, egy távoli bolygón, hosszas, fárasztó űrutazás-bolyongás után.

Ferguson az első világháborúból hoz nekünk példát, hogy megértsük annak hátterét, mégpedig Németország esetében, akik megpróbáltak a különböző szembenálló nagyhatalmakban az arab ügynökeig segítségével Szent Háborút, dzsihádot szítani, hogy ezzel dekonstruálják és meggyengítsék ellenfeleiket. 

Még azelőtt, hogy a nyugati fronton egyértelművé vált volna a katonai patthelyzet, a német kormány egy háborút eldöntő fegyver kifejlesztésébe kezdett. Az járt a fejükben, hogy egy ideológiai vírus szabadon engedésével destabilizálják az ellenséges birodalmakat. A németek oszmán szövetségeseik segítségével igyekeztek lángra lobbantani a dzsihádot a brit és a francia birodalomban.

II. Vilmos német császár igencsak vonzódott a Közel-Kelethez, és amikor az uralkodó tudomására jutott, hogy a britek is belépnek a háborúba, azonnal egy terv kidolgozásába kezdett, melyben nagy segítségére volt Max von Oppenheim, a kairói német konzulátus tanácsosa. A császár elrendelte: 

Az ügynökök TÖrökországban, Indiában, stb (...) az egész mohamedán világot tüzeljék fel egy vad zendülésre a gyűlölt, hazug, lelkiismeretlen kufár nép ellen; mert ha nekünk el is kell véreznünk, Anglia legalább veszítse el Indiát. (...) Mozgósíteni kell az iszlám fanatikusokat az ellenséges birodalmakban élő muszlim népesség körében... az iszlám az egyik legerősebb fegyverünk.

A császár tervét és ötletét Heluth von Moltke vezérkari főnök is felkarolta, illetve Hans Freiherr von Wangenheim német nagykövetet is sikerült megnyerni, bár ő igencsak szkeptikus maradt a terv kivitelezésének sikerességében. Wagenheim egy titkos jelentést adott le a császárnak, melyben a következőket írta: "A forradalom felszítását az iszlám világban Őfelsége kívánsága szerint előkészítettük, ez már zajlik. Az előkészületeket szigorú titoktartás mellett hajtottuk végre."

A németek terve azonban mégsem járt sikerrel. Hogy miért? Ferguson ezt is megválaszolja:

A válasz a német dilettantizmus és a hatékony brit és francia kémelhárítás elegye. Útban Eritreába Leo Frobenius, a német etnológus és régész alig tudta elkerülni, hogy az olasz hatóságok foglyul ejtsék és visszatoloncolják Európába. Alois Musil, az osztrák orientalista, aki azt a feladatot kapta, hogy udvarolja körbe a viszálykodó arab vezetőket, Ibn Szaúdot és Ibn Rasidot, nemcsak kudarcot vallott, hanem egyenesen félreértette a szándékaikat. Iránban Wassmuss kódkönyve brit kezekbe került egy ládával együtt, amely "az indiai hadseregnek címezve angol, urdu, hindu, pandzsábi és szikh nyelven gyűlöletkeltő pamfletek ezreit" tartalmazta. A szöveg "különleges felhívás [volt] a hadsereg muszlim tagjaihoz", mely arra biztatta őket, hogy "csatlakozzanak a Szent Háborúhoz a hitetlen britek ellen."

A németek által megtervezett és folytatott "forradalomcsiholás" azt hiszem jó példa minden más forradalom, illetve forradalomnak hitt esemény megértésére, hiszen ha ez ebben a példában is ilyen módon, a színfalak mögött zajlott, akkor a többi eset ugyan miért lett volna másmilyen?

Niall Ferguson:

A pénz felemelkedése
(részlet)

Ha választanom kellene, hogy az országomat árulom el, vagy a barátomat, remélem, lesz bennem annyi mersz, hogy az országomat áruljam el (...) Egy egyén iránt érzett szeretet és hűség szembeszállhat azzal, amire az állam firmál jogot. Márpedig ha így van, akkor én azt mondom: le az állammal!"

Edward Morgan Forster (1879-1970), 
brit író

Heine szemében Rothschild egy lapon említendő Richelieu-vel és Robespierre-rel, hiszen egyike annak a "három félelmetes névnek, amely a régi arisztokrácia fokozatos megsemmisítését jelenti". RIchelieu ugyanis lerombolta az arisztokárcia hatalmát; RObespierre lefejezte a dekadens maradványokat, most pedig Rothschildon volt a sor, hogy új társadalmi elitet adjon Európának azzal, hogy

...az államkötvények rendszerét nagyhatalommá tette... [és] a pénzt a földbirtok addigi kiváltságaival ruházta fel. Létrehozott ezzel ugyan egy új arisztokráciát, ám ez a legmegbízhatatlanabb elemen, a pénzen alapul... [amely] folyékonyabb a víznél, és változékonyabb a levegőnél.

Heinrich Heine

Ahogy várható volt, zsidó származásuk felélesztette a mélyen gyökerező antiszemita előítéleteket. Alighogy Rothschild megjelent az amerikai piacokon az 1830-as években, Mississippi kormányzója máris elítélte "Rothschild báró"-t, mivel "ereiben Júdás és Shylock vére folyik, és... mindkettő tulajdonságait egyesíti." Később, még ugyanebben a században "Coin" Harvey populista író a Rothschild bankot egy hatalmas, fekete polipnak festi le, amely az egész világra kiterjeszti csápjait.

Mégis leginkább az korbácsolta fel a kedélyeket, hogy látszólag a Rothschildok döntésén múlt a háború és a béke. 1828-ban Pückler-Muskau herceg azt írta Rothschildról, hogy "úgy tűnik, nélküle egyetlen európai hatalom sem indíthat háborút". Az egyik 20. század eleji szakértő egyenesen rá is kérdezett:

Van, aki komolyan gondolja, hogy az európai államok bármelyike nagyobb háborút indíthat vagy állami kölcsönt jegyezhet, ha a Rothschild-ház azt ellenz?

Ez a szakértő J. A. Hobson volt, az Imperialism: A Study (1902) című munka szerzője. Bár még ma is az imperializmus egyik első liberális kritikusaként tartják számon, a pénzügyekkel kapcsolatos megnyílvánulásai klasszikus antiszemita gyűlöletről árulkodnak: "Az értékpapírok és részvények tömeges kezeléséből, a cégek tőzsdére vezetéséből, az áringadozások manipulálásából a tőzsde mágnásai húznak hasznot. Ezek óriáis üzletek - a banki, alkuszi munka, a váltóleszámítólás, a kölcsönjegyzés, a cégfejlesztés - alkotják a nemzetközi kapitalizmus idegközpontját. Mivel a legerősebb szervezeti szálak fűzik eggyé, a legszorosabb és legközvetlenebb kapcsolatot tartják egymással, miközben minden országban az üzleti főváros szívében működnek, túlnyomórészt - legalábbis Európát tekintve - olyan emberek irányítása alatt, akik egy bizonyos fajhoz tartoznak, és több évszázados pénzügyi tapasztalatuknak köszönhetően abban a kivételes helyzetben vannak, hogy nemzetek politikáját alakíthajták."

Valóban felmerülhet, hogy a Rothschildoknak tényleg szükségük volt háborúra. Elvégre is a legnagyobb üzletéhez is háború segítette hozzá Nathan Rothschildot. Háborúskodás nélkül a 19. századi államok számára sem lett ovlna fontos a kötvénykibocsátás. Ahogy már korábban is láttuk, a háborúk a  már meglévő kötvények árát azzal befolyásolják, hogy megnövelik az adós állam nemfizetési kockázatát egy lehetséges vereség vagy területvesztés esetén. A 19. század közepére a Rothschildok kereskedőkből alapkezelőkké váltak, nagy körültekintéssel gondozva a hatalmas államkötvény-portfóliójukat. Miután így meggazdagodtak, egy-egy konfliktussal már többet veszíthettek, mint amennyit nyertek. Ezért is viseltettek kitartó ellenszenvvel minden olyan törekvéssel szemben, amely az olaszok és a németek nemzeti egységét célozta. Hasonló okokból azt is aggodalommal figyelték, ahogy az Egyesült Államok polgárháborúba süllyedt. A Rothschildok döntötték el a napóleoni háborúk kimenetelét azzal, hogy pénzügyi súlyukkal Anglia mögé álltak. Az amerikai polgárháborúnál viszont már azzal befolyásolták a végeredményt, hogy kívülállók maradtak.

(...)

Amikor John Perkins még a bostoni székhelyű Chas. T. Main Inc. vezető közgazdászaként dolgozott, arról kellett gondoskodnia, hogy az Ecuadornak, Panamának és a többi országnak kihelyezett világbanki és IMF-pénzeket amerikai társaságok termékeire költsék el. Állítása szerint a hozzá hasonló "gazdasági bérgyilkosokat" arra "képezték ki, hogy... amerikai birodalmat építsenek ki... és olyan helyzeteket teremtsenek, amelyekben a lehető legtöbb forrás áramlik be az országba, a vállalatainkba és a kormányunkhoz."

Ezt a birodalmat - a világtörténelem többi birodalmától eltérően - alapvetően gazdasági manipulációval, csalással, félrevezetéssel építették fel, az életmódunkkal csábítva el az embereket, gazdasági bérgyilkosok segítségével... Az igazi feladatom... az volt, hogy a többi országnak kölcsönöket adjak, hatalmas kölcsönöket, amelyek sokkal nagyobbak, mint amit vissza tudtak volna fizetni... Egyszóval kihelyeztük ezeket a nagy kölcsönöket, amelyeknek nagy része visszaáramlott az Egyesült Államokba, miközben az ország ott maradt az adósságával és a hatalmas kamattal, és így voltaképpen a szolgánkká, rabszolgánkká vált. Ez egy birodalom. Nincs mit kertelni. Egy hatalmas birodalom.