R é m á l o m v l o g

Írta: Quinn H. Lennox

"Szánalmas emberi lény... az egész fajod jelképe lehetnél..." 

Ruben Sole 🎞 Police & Supermodels

- ... anyááád... nem rossz mi? Napfény, AcremCity, jó csajok mindenfelé... nem semmi... De hol lehet ez a fasz? Egy kedves haverom eltűnt, őt keresem most. Nagy live-olásokba vagyok, szokás szerint. Na, már van két nézőm is... tiszta királyság... Várjatok, köszönök egy ismerősömnek...

- Szia!

- Szia, nagy live-okba vagyok éppen, MySphere-en.

- Megint...?

- Hát még mindig! Valaki adjon már infót gyerekek, hova tűnt a haverom, Spread...

- Jól van megyek, mert nem érek oda...

- Megyek mert nem érek oda...? Menjél... érj oda!

- Haha...

- Hova mész?

- Tetóválószalonba...

- Az király...

- Jaja!

- Na itt vagyok újra gyerekek, ne haragudjatok... tudjátok... ismert emberekkel sajnos ez a helyzet... néha meg kell állni köszöngetni. Én mint live-király... ez hozzá tartozik a dolgokhoz... na de hol lehet ez a hülye Spread? Heló, szavasztok! Nem tudjátok hol lehet Spread? Nem járt erre? A fene... oké, azért köszi! Istenem... ezt nem hiszem el, komolyan. Ha valaki látta véletlenül Spread-et légyszi írjátok már meg itt live-ba, mert úgy volt találkozunk itt a várónál... aztán sehol semmi, ki tudja merre lehet. Most elmegyek itt körbenézek a Westam felé... aztán meglátjuk... Ó, most itt jön egy szöszi cicababa figyeljetek... megpróbálom megmutatni nektek... okosba... Na? Milyen volt? Fullos! Na menjünk csak tovább... Szia Jane, látom bejelentkeztél, mi a pálya? Hétvégén áll még az Athrems? Remélem eljöttök majd... hozd a barátnőidet is... ahogy megígérted... tudod, nyolckor tali a parkban... de kijöhetek elétek a Pályaudvarra is, majd írd meg, hogy mi legyen. Szevasz Mikey, szavasz Ivan! Melóztok, merre vagytok? Én itt vagyok a Westam közelében... nagy okosságokba, éppen Spread-et keresem... csak megtalálom most már végre... Itt jönnek újabb kedves ismerősök várjatok egy percet... szevasztok... nem láttátok Spread-et valahol? Sehol se találom ezt a hülyét...

- Előbb ment el itt, pár perce!

- Ez hihetetlen, komolyan... megbeszélünk valamit... na jól van, szevasztok! Na várjatok mert írogatnak itt közbe nekem... válaszolnom kell... na, meg is vagyok... mehetünk tovább... itt megyek el valami droid pali mellett... szakadozik a netem közben... úhh... volt szaga gyerekek... mindjárt elhányom magam... nem, mintha lenézném a hajléktalan embereket, ne értsétek félre... biztos mindegyiknek meg van a maga sztorija, meg minden... mint ennek is... a fekete poncsós fickónak... Szia Scottie, mi a pálya öreg? Látom te is bejelentkeztél, jól van, egyre többen vagyunk hál' istennek... fasza... na itt vagyok közben a Westam parkjában, látjátok... mutatom nektek... itt csöveznek, droidoskodnak az emberek... szokás szerint... Neeem, tudjátok, csak viccelek... tudjátok, hogy csak szórakoztatni akarlak titeket, nem kell félreérteni! AcremCity... a hírfalon még mindig annak a nemrég történt botránynak a híre megy... mikor kedvenc kormányzónk telefonbeszélgetése kiszivárgott, és azt mondja: "azt csinálok ezzel az akremita tenyészettel, amit akarok...", így utalva ránk, így utalva Megapoliszra.... És néhányaknál ez eléggé kiverte a biztosítékot... csak azt nem értem, miért? Mi volt ezen meglepődni való? Ez a valóság gyerekek, ez megy már ki tudja mióta... fel kellene már ébredni, talán... de nem, jó ez így mindenkinek, ahogy van... hát akkor ez való nektek, addig mindig ilyen vezetőink lesznek... de jól van... elég is volt a negatív témákból... Hello Brink, látom te is itt vagy... nem is írsz semmit, testvérem? Mondjál valamit... otthon vagy, mit csinálsz? Unatkozol te is gondolom... Én is azért jöttem fel, látod live-ozok most keményen... nyomom itt MySphere-en... szokás szerint... keresem még mindig ezt a hülye Spread-et... úgy volt, hogy összefutunk itt a Központi Pályaudvar közelében, de nem volt ott ez a fasz... úgyhogy most őt keresem... asszem körülnézek itt a Westam-ben... aztán meglátjuk... na jól van, most kijelentkezem egy kicsit, később még leszek, szevasztok, puszi mindenkinek!

- ...na újra itt vagyok, a live-ban... köszöntök mindenkit, szevasztok. Megyek már hazafelé közben... gondolom látjátok... Emberek itt körülöttem jönnek-mennek, bolyonganak mindenfelé... láttam nagyon sokan lájkoltátok a posztomat MySphere-en... Kitettem, hogy jó lenne elmenni valamikor a palma laguna-i Aquaworld-be... és ott megkérdeztem, hogy melyik kedves lányismerősömnek lenne kedve eljönni velem, fizetem én a belépőt meg minden... és jöttek is a lájkok rendesen... aztán persze mikor rájuk írok, mindenki baszik rá, hogy visszaírjon... na mindegy, majd csak lesz valami... hétvégén party az Athrems-ben... várom már nagyon. Van még egy üveg whiskey-m otthon, félretéve... múltkori italozásból megmaradt egy kevés, de majd buli előtt veszek még hozzá, rendesen kiütöm majd magam... kész leszek nagyon. Szevasz Danny, szevasz haver, látom te is nézel, mi a pálya? Írjatok nyugodtan, nyugodtan kérdezzetek... én itt vagyok... itt jövök, az utcán, IolwynCity-ben vagyok éppen, most érkeztem meg a transzporttal. Sétálgatok most, gondoltam bejelentkezek közbe, erre a negyed órára, amíg hazabattyogok... Itt jövök el a Walnys mellett, látjátok... mutatom nektek... tele a parkoló... pedig gondoltam még beszaladok venni valamit, de így akkor biztos nem... majd valami kis boltba beugrok akkor, de még az is lehet, hogy nem... majd ahogy kedvem lesz. Na mondjatok valamit ti is... látom, nyolcan néznek... most már kilencen... szia Alex... te élsz még haverom? Ezer éve nem láttalak... a legutóbbi, nagyon jól sikerült buli óta... mikor be se engedtek minket... mi van veled? Múltkor írtam neked, de nem válaszoltál... melózol most, vagy otthon vagy? Gyenge internetkapcsolat... fogyatékos ez a telefon... le fogom most már cserélni esküszöm. Jövök itt közbe továbbra is... hatan néznek... senki nem szól semmit... Kérdezzetek, emberek, bármit kérdezhettek... bármire válaszolok, ha csak nem valami nagyon tudományos kérdés, válaszolni fogok mindenre... Itt mennek el a garivenek a háttérben, látjátok... valami rablás történt valószínűleg... nem tudom... szia Rashid... hogy vagy haver? Mikor hozzunk össze egy jó kis GarivenWar-os napot megint? Már ideje lenne papa... na jól van... lassan megérkezem közbe... hétvégén majd aki akar jöjjön Athrems-be, tali a parkban... nyomatjuk majd ezerrel... jó lesz. Na, megérkeztem közbe, hazaértem, később majd még leszek, szevasztok, csá mindenkinek!

- ...na szevasztok, üdv minden kedves ismerősömnek... mint látjátok, megérkeztem egy elég különös helyre... egy téren vagyok éppen, a peremkörzeti Ashville-ben. Este van már, mint látjátok, úhh, itt jön egy batár nagy kamion, most fordul be, belevilágít a szemembe... mindjárt megvakulok, z az... mutatom nektek... na megy már el szerencsére, király... a lényeg ami lényeg, este tíz van ár assan, én meg itt rohadok a peremen, gondolom nagyon sokan lennétek most a helyemben, árom zőm van eddig... Most lejöttem ide Ashville-be a barátommal, mert elment a párjához, glátogatni, v tt neki gyros-tálat, nagyon egy fain, macsó gyerek... engem meg itt hagyott gyedül, ú yhogy g ndoltam bejelentkezem közbe, amíg itt ücsörgök egyedül ebbe a hülye arkba... látjátok, k halt m nden... sehol egy lélek. Egy kutya vonyít valahol a távolba... aztán nnyi. Igazából... u alom v n... gyertek minél többen, írjatok, üzenjetek... küldjétek a szíveket... yerünk, gyerünk... ö ző... jól van, alakulunk... király. Nagy a csönd... Halotti csönd és unalom, tt a peremen. V letek mi újság, meséljetek, írjatok... Nem igazán tudok magammal mit kezdeni, gyhogy most itt v gyok, ho y szórakoztassalak titeket, amíg a hülye nőcsábász haverom vissza em jön. Megy a k abálás, ha ljátok... valami kocsma van itt a közelben, ott biztos történt valami kosság... a peremi l gények cs rtéznek... vigyáznom kell gyerekek, mert a végén még engem is lkapnak... haha, d hogyis, ny gi, ne féltsetek ti engem... voltam én ennél már nagyobb bajban is. zevasz Jason, h lló ha erom... látom te is itt vagy velünk... otthon vagy Jason, vagy melózol ost? Unalom van, g er kek... itt vagyok egy faluban, Ashville-ben, van itt egy kis tér, ott csörgök éppen, aztán... v ro , hogy történjen valami. De gondolom nem lesz olyan szerencsém. lmos is vagyok, mindjárt e al zom itt ezen a padon... dehogyis... Szia Anne, mi a helyzet? Látod, ost van este egy kis s ab didőm, mert történtek otthon dolgok, aztán most itt vagyok Ashville-ben... unalmakban... n zem kö be nem lesz e eső, de nem hiszem... otthon most nem valami jó a helyzet, összevesztem anyummal... aztán most nem alszom otthon már két napja. Legutóbbi bulin minden pénzemet és az iratomat elhagytam az Athrems-ben... jó, persze félig-meddig igaza van, meg minden, de hát ilyen mindenkivel előfordul... fasz ki van... mindegy, hagyjuk is a témát szerintem... asszem most inkább elindulok valamerre... eleget ültem már. Elindulok, nagyjából tudom, hogy merre... vasútállomás felé megyek szerintem... itt megyek Ashville utcáin, mint látjátok... betört ablakok meg minden ilyen hasonló dolgok... kocsma, kocsmatöltelékek... világítás alig... Na, mondjatok valamit... nem mond senki semmit...? Most megyek el egy lámpa alatt, most egy kicsit jobban fogjátok látni a fejemet... na volt fény nincs fény... megyek tovább... megyek tovább itt az út szélén... Látjátok, ez a vándorélet, ez egy olyan vándorélet, mikor az ember eljut oda, hogy már egyetlen nőbe se mer megbízni... de hát ez van, ilyen az élet. De nem baj, végül is, itt vagyok Ashville-ben, kicsit kikapcsolódok, megnyugszom egy kicsit, satöbbi... aztán majd lesz valahogy... ezt nem hiszem el... itt az a pali megint... vagy ez egy másik? Mindegy... láttam valakit az egyik padon a lámpa alatt itt ült egy fickó akit mintha már láttam volna valahol... le van szarva... ki tudja, hogy a fenébe tévedt le ide... kihalt utcák továbbra is... itt vagyok a váróteremben, benézünk egy kicsit, mi van itt... tök üres, sehol senki. Itt legalább fény van... az idő tíz negyven... megint leülök egy padra, itt azért mégiscsak több a fény... na, mondjatok valamit... fura volt az a fickó nagyon, vedelte a piáját miközben magába dörmögött valamit... fogalmam sincs milyen nyelven... nagyon durva, milyen figurák vannak... eszméletlen. Olyan volt, mintha saját magával vitatkozott volna. Szerintem észrevett engem is... ahogy jöttem el mellette. Nagyon beteg figurák vannak... beteg egy világ ez... Mit írnak? "Vigyázz, el ne kapjon... xD", persze, valószínű! Csak egy hülye vénember volt, szerintem azért ott még nem tartok, hogy elmeroggyant öregemberrel ne tudnék elbánni... megint szakadozik az internetem... ez is egy fogyatékos... hogy én többet nem jövök erre, az is biztos...

A kapcsolat megszakadt. A live-király nagy bosszúságára akárhogy is próbálkozott, nem tudott visszakerülni élő adásba a MySphere-en. Próbálta kikapcsolni a telefont, de az se működött. Hangosan szitkozódott, dühében már kész lett volna földhöz vágni a készüléket, amikor...

A parányi, kihalt váróterem halkan zúgó lámpái pislogni kezdtek, a gyér fény hol eltűnt, hol megjelent. A fiú forró dühe néhány másodperc alatt meglepődésbe ment át, majd mikor a világítás teljesen megadta magát, hirtelen félni kezdett. Az előbbi haragja azonnal semmivé foszlott, szinte gyerekes hülyeségnek tűnt a mostani hirtelen támadt félelméhez képest.

A fiú felállt a fapadról, ahol addig üldögélt, és a szanaszét firkált, fehéren derengő falak között elindult a bejárati ajtó felé.

"Kibaszott peremkörzetek..." Újra és újra csak erre tudott gondolni.

Az ajtóhoz lépett, és megragadta a kilincset. A hangos, nyikorgó hang után feltárult előtte a kinti sötétség, behozva a külvilág hangjait, lágy szélzúgás, tücsökciripelés hallatszott. A kis állomás peronja mentén a lámpák még világítottak, a teljesen kihalt megállóban egy lélek sem járt.

"El kellett volna mennem egy korábbi járattal... ki tudja, mikor jön a következő... és hogy jön e egyáltalán..."

A hangos csörömpölés hangja szinte fülsiketítően hatolt a csöndbe, és a fiú felkiáltott. Nem sokkal mellette egy nedves folt jelent meg a betonon, mindenfelé üvegszilánkok. Valaki egy üveget dobott felé, és a gyorsan terjengő szagból máris levágta, hol érzett hasonlót azelőtt...

...az öregembernél, mikor elment mellette az utcán.

Itt van a közelben.

Mint egy csapdába esett kis állat, úgy nézett körbe a sötétbe. Minden egyes elnyúló árnyék ellenségesnek tűnt... Itt van valahol... de hiszen csak egy törékeny, zavarodott öregember... miért kellene tőle félnie?

Honnan a fenéből dobhatta ide ezt a szart?

Már érezte is... ocsmány bűz terjengett a levegőben, összekeveredve az ital szagával. Ez most már biztosan ő lesz. Itt van valahol... de merre? Senkit se látott.

A fiú visszalépett a váróterem ajtaja felé, de aztán mégis megtorpant... valahogy olyan érzése lett, oda hiába megy vissza, csapdába kerül, a négy fal szorongató börtönébe, ahol már nem lesz kiút. A ráccsal védett jegykiadó fülke ablaka mögött már félrehúzták a függönyt, néma volt minden.

Nem volt senki, aki segíthetne rajta.

Lépések hangjai a közelből.

Valaki kibotorkált az árnyékból, a váróterem épülete mellől, és egyenesen felé tartott.

Igen, ő volt az, az a sötét figura, poncsót, napszemüveget viselt, kalapot, és igénytelen bajszot, mely mégis jól illett ápolatlan külsejéhez, teljessé téve a képet. Dülöngélve haladt, és egyenesen a fiú felé tartott, továbbra is ismeretlen nyelven hadarva valamit, artikulálatlanul dünnyögött. Mintha valamit közölni akart volna, de nem beszélte volna a nyelvet, és keresné a megfelelő szavakat, de alkoholban pácolt. berozsdásodott agya alkalmatlan volt az értelmes közlés előkészítésére.

A fiú hátrálni kezdett. Tágra nyílt szemekkel meredt a furcsa fickóra, füle mintha kezdett volna hozzászokni a különös beszédhez, és itt-ott mintha értelmes szavakat is kiszűrt volna a teljesen értelmetlen zagyvaságból.

- ...neeem... nem érdekel, mit akar Drenezhaar... nekem ő már nem parancsolhat...

A fiú ekkor vette észre, hogy valami van a bűzös, felé kacsázó férfi kezében... A szeme kezdett hozzászokni a sötétséghez, és a kicsit arrébb lévő, még működő villanyoszlop gyér fényében jól látta, hogy valami fura, nyél-szerűséget szorongat az egyik kezében, melyen különös díszítési formák látszódtak... az egyik végén például egy emberi koponyafej.

A férfi kitartotta a nyelet, és a sötétségből fura, füstfelhőkhöz hasonló légi jelenség áramlott elő a semmiből, egyenesen a fickó keze felé tartottak.

A fiúnak ez már sok volt. Az agya kezdett megtelni, próbált nem elbukni a saját lábában, ahogy folyamatosan hátrált, minél távolabb ettől a teljesen lehetetlen jelenségtől.

A különös, lágyan pulzáló füstfelhők körül lebegték a különös tárgyat, ami a férfi kezében volt, ott örvénylettek egy darabig, és szép lassan mintha egy alakzatot próbáltak volna felvenni.

Aztán már ott is volt.

A füstfelhők eltűntek, és egy hegyes, íves vonalú sarló pengéje jelent meg azon a nyélen, amelyen azelőtt semmi se volt. A gyenge fény megcsillant a különös, fémszerű anyagon, mely valahogy a fiú érezte, valami olyan anyagból készülhetett, melyet még sohasem látott azelőtt.

Ennyi elég is volt.

A fiú azonnal megfordult, és rohanni kezdett. Maga sem tudta merre tart, sosem tudta, de most csak az volt a lényeg, hogy minél távolabb ettől az őrült fickótól.

"Soha többet nem fogok a peremre jönni..."

Még nem tudta, de kívánsága teljesülni fog.

Végigszaladt egy lebetonozott úton, mely egy aluljáróhoz vezetett, gyenge fényt árasztó világítás égett a plafonon. A járat végighaladt a sínpár alatt, majd a hosszából ítélve még tovább is, ki tudja merre. A lényeg az volt, hogy a várótermi őrülttől minél messzebbre jusson.

Futás közben megkockáztatott egy hátrafelé pillantást, és nagyon megörült, mikor látta, hogy senki sem követi őt, de azért nem csökkentette a tempóját. Hamarosan a szűk járat összepingált falai véget értek, és újra a sötétség vette őt körül.

Megállt, és újra hátra pillantott. Amilyen állapotban volt az a fickó, kizárt dolog, hogy utolérje őt.

Azonban mégis ott volt.

Az őrült ott haladt a járatban, kiegyenesedve, józan eltökéltséggel haladt a folyosóban, kezében a sarló lágyan, zölden ragyogott, a fura szürkés füstfelhő ott lebegett a penge körül. A plafonra szerelt lámpák folyamatosan kialudtak, ahogy a férfi elhaladt alattuk, és maga mögött csak néma sötétséget hagyott.

A rémálom még nem ért véget...

Egy szűk utcán rohant végig, itt a világítás még működött, ide-oda dőlt villanypóznák sorakoztak különböző távolságokban a girbe-gurba járdák fölött. A kis házakon már mindenhol le volt húzva a redőny, csak itt-ott szűrődött ki a bekapcsolva hagyott tévékészülékek hangja.

- Segítség!!! - kiáltotta el magát a fiú - Meg akarnak ölni!

Nem tudott mit tenni, egyre csak kiáltozott, egyre csak ezeket a mondatokat ismételgette, nem tudott megállt parancsolni, a szavaknak, melyek mindenképp ki akartak tódulni a száján. Hátranézett, és már látta a sarlós fickót, ahogy ott halad mögötte az utcán, kimért léptekkel, mint aki már tudja, hogy a prédája nem menekülhet.

A fiú az egyik kapuhoz rohant, és megnyomta a csöngött. Kerítésekkel határolt, ugyanolyan stílusú porták voltak egymás mellett végig az utcán, még a házak is ugyanolyanok voltak. A live-király elengedte a csengőt, majd megragadta keményen a kapu rácsozatát, és teljes erőből rázni kezdte.

- Segítség! Kérem! Jöjjenek és segítsenek!

Valami előrelendült a kapu túlsó oldalán az ápolatlan kert elburjánzott növényeinek az árnyékából... egy hatalmas termetű, fekete szőrű kutya ugrott neki a kerítésnek, olyan erővel, hogy a fiú hátrahőkölt, és a földre zuhant. Azonnal az utca összes kutyája hangos szirénázásba kezdett.

A kutya teljesen megvadulva vicsorgott rá, a nyál csak úgy záporozott felé szörnyű pofájából. A fiú megpillantotta a telefonját, amint összetört képernyővel ott hever a kapu felé vezető feljáró betonján.

Le van szarva...

Feltápászkodott, és máris rohant tovább, az egyre messzebb az egyre csak közeledő sarlós idegen halált hozó közelségéből.

A férfi néhány másodperccel az után ért oda a hangosan bömbölő kutya portája elé, miután a fiú már feltápászkodott onnan. Egy pillanatra megállt, és oldalra pillantott, a saját hatalmas dühével nem bíró vadállat felé.

Az állat mintha megérzett volna valamit, azonnal abbahagyta az ugatást, és jól nevelt kutyaként máris megfordult, és szaladt vissza az árnyékba, ahonnan jött.

A férfi folytatta útját, látta, ahogy a fiú újra felé pillant, majd kirohant a házakkal szegélyezett utcácskából, ki a kivilágítatlan útszakaszra, ami egy erdős térségen vezetett keresztül.

A pusztába. A semmibe.

Egészen a következő nevesincs faluig.

A live-király már ott járt az út fölé nyúló fák árnyékában, odafentről a magasból a Yhaars apró üveggolyói és a csillagok felől szűrődött csak le némi fény. Ahogy rohant, érezte, ahogy a lába megbicsaklik az egyik kibaszott kátyúban, és hangos ordítás kíséretében a földre zuhant.

Nem hagyott időt a pihenésre, újra feltápászkodott, de ahogy újra ránehezedett kifordult bokájára, éles fájdalom nyilallt a lábába. Így nem lesz képes elmenekülni a szörnyű halál torkából. Szinte látta, érezte, hogy a sötét napszemüvegek mögötti tekintetek egyenesen őt nézik, a csapdába esett prédát, miközben jól mulat suta menekülési igyekezetén.

Nincs esélye.

Mégis, ha bár bicegve is, de haladt tovább előre, miközben a fojtogató sötétség egyre inkább körbefonta őt, most már teljesen idegen területen volt, minden emberi létezésre utaló nyomot maga mögött hagyott, csak ez a kopott, szétmálló betonút volt, ami saját fajának ténykedésére emlékeztethette őt.

Egy újabb bizonytalan felszínű, mély kátyú, és ő újra a földön találta magát.

Megpróbált ismét lábra állni, de egy hatalmas erő megragadta őt, és felrepítette a magasba. A fák ágai megkarcolták a testét, a karjait, ahogy nagyot puffanva a fűbe zuhant. Az a fickó fél kézzel ragadta meg, és bedobta őt az út menti erdőbe.

- Szánalmas emberi lény - hallatszott egy mély, gurgulázó hang valahonnan a sötétből, mely inkább tűnt állatinak, mint emberinek - Az egész fajod jelképe lehetnél.

A fiút megbénította a félelem, de így, a biztos halál tudatában is csak kúszott tovább a fűben.

Az erdő, a fű szaga az orrlyukaiba hatolt. Mit nem adna, ha újra AcremCity-ben lehetne!

De hamarosan egy sokkal szebb világ része lesz, nem kell már sokáig várnia.

- Hamarosan ők is követnek majd téged - folytatta a rém, bár a fiúnak fogalma sem volt, milyen zagyvaságról beszélhet... de az egész vele történt eseménysorozat egy nagy, felfoghatatlan zagyvaság volt... egy részeg, belőtt, begyógyszerezett ember lázálma.

A live-király mászott tovább a fűben. Ekkor vette észre azt a rengeteg különös rovart, melyek körbevették a kezeit, felmásztak a karjaira... teljesen belepték a pókszerű, hernyószerű csúszómászók... mintha egy ismeretlen jelre előjöttek volna, vagy előhívták volna őket.

- Ki a fene maga... - nyögte ki magából a szavakat a live-király. Hátra se kellett néznie, hogy tudja, az a bűzös, szakadt ruhás rémlátomás ott magasodik közvetlenül fölötte.

- Sajnos néha magam is elfelejtem, hogy ki vagyok - mormogta a Rém - Néha el kell beszélgessek magammal egy korty ital mellett, hogy újra eszembe jusson.

A fiú megfordult, és most már nem is próbálkozott tovább a mászással. Megadta magát, jöjjön, aminek jönnie kell.

A férfi ott állt nem messze tőle, kezében a füstölgő sarlóval, melynek pengéje időnként fura, tompa zöldes fénnyel ragyogott fel.

Vakember a fiúra pillantott sötét napszemüvegén keresztül.

- Drenezhaar szolgája vagyok - mondta - Mindenhol ott vagyunk... és hamarosan eljön a mi időnk.

A férfi szája széles mosolyra húzódott, láttatni engedve hiányos fogsorát. A fiú undorral vegyes félelemmel nézte, e két érzelem hadakozott egymással, majd a félelem került ki győztesen, mikor látta, hogy hatalmas méretű metszőfogak jelennek meg a férfi szájában. A szőr megnőtt az eddig sem túl csupasz testén, a feje kissé megnyúlt, és szinte olyan ábrázata lett, mint annak a vad kutyának a faluban, aki olyan vadul megugatta őt.

A sarlót tartó kezek is megnőttek, az ujjak megnyúltak. A férfi kezdett átalakulni valami olyan szörnyűséggé, melynek könyörtelen dühe hamarosan szanaszét tépi az ő gyenge, elpuhult testét.

A rém hangos üvöltést hallatott, melyet a közeli faluban a live-király haverja is meghallott, amikor épp az utcán sétálgatva a tér felé tartott, ahogy azt előzetesen megbeszélték. A szörnyű hang hatására egy pillanatra megtorpant, és ijedten nézett körbe. Mivel semmi különös nem történt utána, sikeresen bebeszélte magának, hogy minden bizonnyal csak a képzelete játszott vele, és folytatja az útját a park felé, hogy találkozhasson barátjával.

Biztos ideges lesz, mert elég sokat késett, de hát a barátnőjével volt, minden bizonnyal el fogja ezt nézni neki.

A live-király telefonja még mindig ott hevert a betonon, a most már teljesen elcsendesedett utca egyik házikójának a kapuja közelében, betört képernyővel. Az internetkapcsolat kezdett visszatérni, és valami különös módon a készülék önálló életre kelt, talán a leesés okozta zavartól, talán valami más, ismeretlen erő hatására a képernyő megelevenedett: a live-király látszódott rajta, és egy korábbi élő közvetítés videója játszódott le ismét, bele a sötétségbe, de nem volt ott senki, aki meghallotta volna:

- ..."azt csinálok ezzel az akremita tenyészettel, amit akarok...", így utalva ránk, így utalva Megapoliszra.... És néhányaknál ez eléggé kiverte a biztosítékot... csak azt nem értem, miért? Mi volt ezen meglepődni való? Ez a valóság gyerekek, ez megy már ki tudja mióta... fel kellene már ébredni, talán... de nem, jó ez így mindenkinek, ahogy van... hát akkor ez való nektek, addig mindig ilyen vezetőink lesznek... de jól van... elég is volt a negatív témákból...  

Vége

EpicFiveTV 🎞 SNIPER PRANK