Sodródó lelkek (Drifting Souls)

Írta: Quinn H. Lennox

"Hányszor volt ő már túl ezen... és ki tudja, hányszor lesz még..."

Az oldal külseje, tartalma folyamatosan újul, változik, ezért érdemes többször is visszatérni!

(Ha esetleg okostelefon böngészőjéről néznéd az oldalt, a jobb élvezhetőség kedvéért kérlek fordítsd el a készüléket! A megfelelő hang, felbontás, képarány és a beépített háttérvideók megjelenítéséhez MINDENKÉPP laptop vagy pc használata javasolt.)

Rae Anne Corzek kinyitotta a szemeit, és az árnyékok játékát nézte a plafonon. A reklámok folyton változó fénye beszűrődött az ablakon, a félig lehúzott redőnyön keresztül, és folyton más és más árnyjátékok a mennyezet vetítővászonján.

Oldalra pillantott, és meglátta a mellette fekvő fiút. Egy darabig csak őt nézte, ahogy a mellkasa le-fel mozog, miközben az álmok távoli világának mély és megnyugtató óceánjában lebeg. Úgy nézte, olyan szemekkel, mintha valahol attól rettegne, hogy bármelyik pillanatban köddé válhat.

Ő jelentette számára a megváltást.

Bele se mert gondolni, mi történne, ha egyszer csak felébredne, és kiderülne, hogy mindez csak álom volt, és ő megint egyedül van, egy gyönge, törékeny lélek a hatalmas város gigászi, fullasztó útvesztőjében. A fiú nélkül ő egy senki volt.

Lassan egy éve, hogy jártak.

Amikor megismerte őt azon a palma laguna-i koncerten, nem sok jövőt adott volna a dolognak. Jóképű volt, meg minden, kedves is, de valahogy nem volt az esete... valahogy túl elveszettnek tűnt, ami túlságosan is önmagára emlékeztette. De aztán elkezdtek találkozgatni, és valahogy elkezdtek alakulni a dolgok, minden jött a maga rendje és módja szerint, nem tudott mit tenni ellene.

Illetve tudott volna, mint már számtalanszor, de most valahogy még sem akarta.

Elege volt már a magányból, a sehova sem vezető, hazug kapcsolatokból.

Elege volt a félelmekből.

Elege volt Mara Harris-ből.

Mikor minden kezdett jól alakulni, megjelent a semmiből, és tönkretett mindent. Mara Harris volt az oka, hogy nem akart komoly kapcsolatot. Ő már rég váltott volna, ha hagyták volna neki.

De az átkot nem lehetett semmissé tenni.

Ott, azon a koncerten is, a csápoló és felé nyúló kezek látványa, a hozzávergődő testek hatására már szinte újra ott érezte magát, azon a napon, mikor ott volt a patak partján. Mikor belezuhant a vízbe, és azok a láthatatlan, erős ujjak elkezdték lehúzni őt a mélybe.

Máig nem tudta, hogy sikerült végül kivergődnie onnan.

De sikerült, és most itt volt, és csak ez számított.

Azon a koncerten is azt tette, mint mindig, mikor ezek a rohamok nagy erővel rátörtek: jól leitta magát. Olyankor már semmi sem tűnt annyira szörnyűnek, abbamaradtak és szép lassan megszűntek a sötét vízfodrok bevillanó rémképei és a halálos, minden irányból felé irányuló haragos sikolyok fülsiketítő hangjai. Senki sem vágott le semmit, még a legjobb barátnői sem. Elvégre azért voltak itt, hogy bulizzanak, mindenki ivott és jól érezte magát.

Akkor ismerte meg Dave-t, a fiút, aki itt fekszik most mellette, megnyugtató szuszogása kellemesen visszahúzta Rae-t a jelenbe.

Kit érdekel most már Mara Harris?

Lassan egy éve járnak, és Mara Harris sehol. Még ha nem is látta előre, végül sikerült egy olyan erős szerelmet kialakítaniuk egymás között, amit Mara Harris sem tudott áttörni.

Talán az átok már nem üldözi őt tovább.

Végre új életet kezdhet.

Mennyit próbálkozott, mennyi gyötrelmes kapcsolaton van túl... és mennyi csalódáson.

Érezte, ahogy szép lassan kezd lenyugodni, szemhéjai elnehezedtek, és lágyan kezdte magával húzni őt a kellemes, megnyugtató álom.

Mennyi lakásban járt már... mennyi ágyban feküdt már...

Sötét vízfodrok.

Velőtrázó sikolyok.

Minden irányból érkeztek, a kezek belekapaszkodtak, és egyre csak húzták volna őt magukkal... el a felszínen gyéren beszűrődő gyenge napfénytől, el ebből a világból egy másik világba.

A sötétségbe.

A test megjelent a patak felszínén, és ő lemászott hozzá. Kihúzta őt a partra, aztán...

...Rae Anne Corzek szemei felpattantak.

Rossz érzés kezdte gyötörni, valami ismerős, kellemetlenül ismerős érzés.

Azt tette, amit ilyenkor már annyiszor: oldalra pillantott.

A fiú nem volt sehol.

Azonnal felült, és kikászálódott az ágyból a sötét szobában. Csak egy sötét alak volt a kinti fények szüntelen játékának előterében.

- Dave! Dave! - kiáltotta, de nem érkezett semmi válasz.

Akkor már tudta.

De nem, de nem... nem lehet így vége...

Mara Harris megint átejtette.

Ijedten szaladt végig a tágas előtéren, minden csöndes volt és kihalt. A modern, nagy méretű konyha is üresen terpeszkedett. Hatalmas lakás volt, talán a legnagyobb bármelyik közül, ahol eddig járt. De nem ezért volt Dave-vel. Tényleg szerette őt.

A szíve nagyot dobbant, mikor meglátta, hogy a bejárati ajtó tárva-nyitva áll.

Rae nagyot nyelt.

Itt a vég.

Szinte egy élethosszúságúnak tűnt, amíg odaért az ajtóhoz. Nem akarta látni, mi vár rá odakinn.

Akkor megpillantotta a fiút, embertelen magasságban, a korlát túloldalára mászva kapaszkodott.

- Dave, ne! - kiáltotta Rae, és rohanni kezdett, de már késő volt.

Brink Jones leugrott a hídról.

A fiú elengedte a korlátot, és máris eltűnt a szeme elől. Akkora magasságban voltak, hogy meg sem hallotta, amikor leérkezett, és a belső udvar betonjába csapódott.

Inkább nem nézett oda.

Becsukta a szemeit, és zokogni kezdett. Könnyei lefolytak az arcán, és még a nedvességtől elmosódottan látta az eldeformált alakot, a kislányt, Mara Harris-t, ahogy ott áll a lakás ajtajában, széttépett, összekarmolt arca árnyékban, mégis érezte, hogy mosolyog.

Az ajtó hirtelen magától becsapódott.

Rae csak annyit tudott tenni, hogy a földre roskadt. Hátát a korlát vasának döntve képtelen volt abbahagyni a sírást.

A hatalmas centrumkörzeti épületkomplexumban a sötétség és a csend honolt. Sehol egy lélek, sehol egy mozgás.

El kellett telnie néhány percnek, amíg összeszedte magát, és feltápászkodott. A bejárati ajtóhoz lépett, és lenyomta a kilincset. Az ajtó kinyílt.

Mint árnyék az árnyékok között, gyorsan összeszedte a ruháit. Már majdnem egy éve jártak, de ennek dacára nem sok cucca volt itt Dave-nél, csak az a néhány, amit most néhány perc alatt össze tud majd pakolni.

Föl se kellett pillantania pakolás közben hogy tudja, Mara Harris ott lesi minden mozdulatát a sötétből.

A fürdőben felkapcsolta a lámpát, hogy egy kis sminket pakoljon az arcára, a sírástól kivörösödött szemére.

Hányszor volt ő már túl ezen...

És ki tudja, hányszor lesz még.

Mikor mindent összeszedett a bőröndjébe, kilépett a bejárati ajtón, és vissza se nézett. A lift szűk terében szinte újra rátört a fulladásroham, amikor az ajtók végre kinyíltak, és kiléphetett az erősen megvilágított folyosókra. Szerencsére innen nem láthatott rá a belső udvarra, ahol a volt fiúja maradványai még mindig ott vannak, egészen addig, míg egy arra járó észre nem veszi... mint Mara Harris maradványait, a távoli peremkörzeteken, a patak szélén.

Odavetve, mint egy próbababát.

A fiút is észreveszi majd valaki... nem lenne a helyében, mikor hangosan elsikoltja majd magát.

Rae Anne Corzek kilépett a robusztus épület bejáratán. Alig jártak az utcán, de a gigászi monolitok körül tekergőző autópályákon még mindig megállás nélkül zúgott a forgalom.

Tudta, hogy megint keresni fogják.

Ez volt az ő sorsa.

Ez volt az ő átka.

Nem reménykedhet többé. De mi mást tehetne, hiszen emberből van ő is.

Nem, elég volt az áldozatokból. Éppen elég, hogy ő belekerült ebbe a sodrásba, nem húzhat magával másokat is.

Ő került bele ebbe, ezért neki kell rájönnie, hogy másszon ki belőle.

Úgy, mint akkor is tette, a peremen, amikor kivergődött abból a patakból, mikor kivergődött a mélyből...

Most is rá fog jönni, hogy mit kell tennie.

Rae Anne Corzek befordult egy sétálóutcába, és magányos alakját hamarosan körülvette az éjszakai járókelők hangos, mulatni vágyó tömege. Néhány fickó a lány után nézett, de mivel azonnal levágták, hogy az erős smink dacára igencsak feldúlt állapotban van, inkább békén hagyták, és máris új célpont után néztek.

(Folytatása következik)

___________________________
Linkek:

A Mara Harris-rejtély: https://www.beronis.hu/a-mara-harris-rejtely/
A sodrás csapdájában: https://www.beronis.hu/a-sodras-csapdajaban/
Rae Anne Corzek és a különdíj: https://www.beronis.hu/l/kulondij/