Blú maci kalandjai
Tériszony

Írta: Vancsó Noémi

"Vajon miért érezte azt, hogy a sötétség egyre csak hívja őt magához?"

Kyler Wilfort minden erejét megfeszítve mászott felfelé.

Egy hatalmas kanyon sziklafalán csimpaszkodott, mely alatt egy óriási szakadék terült el, melynek közepén egy erős sodrású folyó kacskaringózott sziklás medrében. A zúgó hang azonban ideáig már nem ért fel, ebbe az embertelen magasságba.

Már nem sok kellett, hogy felérjen a tetjére. 

Egyik lábát stabilan beleillesztette egy kiálló, egyenetlen szikla-odúba, és feljebb lökte magát. 

Mindjárt fennvan!

A fiú belekapaszkodott a szakadék peremébe, és minden erejét felhasználva, lassan feljebb tolta magát. 

Minden porcikája remegett.

Amikor felért, még ott ücsörgött egy darabig, sebesen vette a levegét, az izmai remegtek. Nem egy ekkora megpróbáltatást igénylő óriási sziklafallal kellett volna kezdenie.

De megcsinálta.

Lefeküdt a szilára, és a ragyogó, kék eget bámulta. Úgy érezte, innnen megérinthetné az égboltot!

Megpróbálkozott vele, kinyújtotta az egyik karját, és...

...érezte a plafon hideg, fehér betonját. 

Nem sok hely maradt a szekrény teteje és a plafon között, melyről itt-ott pókhálóindák lógtak lefelé.

Kyler Wilfort a szobájában volt, a képzelete persze messzire vitte innen, az elméjét kellett ugyanis segítségül hívnia, ha szabadulni szeretett volna erről a helyről, a szobájából, ahonnan a betegsége miatt tilos volt kilépnie.

Kyler végigsimított a plafon egyenetlen felszínén, majd oldalra fordult. Hegymászó-expedíciójában részt vevő társa, Blú ott volt lenn a szőnyegen, ott ücsörögve nézett fel rá. 

A kis plüssmackó innen még apróbbnak tűnt.

- Kyler! - kiáltott fel hozzá Blú aggódva - Minden rendben?

- Minden rendben, Blú! - kiáltott vissza Kyler, hangja vadul visszhangzott a roppant kanyonban.

- Nemsokára ebédelned kell, jobb, ha lejössz! - emlékeztette őt Blú.

Ó, hát persze. Nemsokára behozzák az ételt, szokás szerint, a megszokott időpontban.

Biztos mérgesek lesznek, ha így meglátják. De Kyler nem tudta magát megállítani. Mióta ebben a rettenetes bezártságban élt, hiányzott neki az udvar, a fáramászások, a barátok.

Csak Blú maradt neki.

- Máris lejövök! - kiáltott le Kyler, és már indult is volna, azonban...

Egyszerűen képtelen volt megmozdulni. Innen fentről sokkal félelmetesebbnek tűnt minden, mint onnan lentről. Hasra vergődött, a lábait próbálta valamilyen "sziklaüregbe" beleilleszteni, de egyet sem talált. Mivel félt, hogy lecsúszik, gyorsan visszamászott.

Ez reménytelen.

Kénytelen lesz megvárni, amíg a szülei bejönnek.

Addig itt marad.

Azonban nem lett volna ő Kyler Wilfort, ha nem fogja el a kiváncsiság, hogy jobban körülnézzen idefenn, ha már itt van. Először leemelt egy könyvet a közvetlenül alatta lévő könyvespolcról, egy ideig ezt lapozgatta, de hamar beleunt. Valami más vonzotta. A szekrényhegy túlsó oldala felé csúszott. Látta, hogy a fal és a szekrény háta mögött egy széles rés sötétlik. 

- Kyler, minden rendben? - hallotta Blú aggodó kiáltását odalentről.

Kyler nem válaszolt, odamászott a falhoz, és lenézett a sötétségbe.

Alig bírt kivenni valamit. Ez az Árnyak Birodalma volt, ahol az árnyéklények éltek, melyek csak a sötétedés után merészkedtek elő, mert féltek a napfénytől.

Kyler szinte semit sem látott.

Vajon miért érezte azt, hogy a sötétség egyre csak hívja őt magához?

Hirtelen enyhe világosság gyúlt, és a fiú legnagyobb megdöbbenésére egy romos alagutat látott maga alatt. Egy poros, pókhálóindákkal teli járatot. Valami mozgott ebben a járatban: Blút vette észre, ahogy ott halad, bizonytalan léptekkel, több számmal nagyobb ruhácskájában, mely alól nem látszódtak ki apró lábacskái.

- Blú! - kiáltott oda a fiú - Hát te hogy kerülsz oda?

A maci azonban jól láthatóan semmit sem hallott meg a kiáltásából, csak haladt tovább a poros, homokos betonon.

Ez nagyon furcsa.

- Kyler - hallott egy mély hangot hirtelen a háta mögött - Hát te mit csinálsz idefenn?

Kyler Wilfort megfordult, és az apja barátságos, mosolygó arcát vette észre nem messze tőle.

- Gyere szépen, lemászunk...

Az apja szépen lesegítette őt, miközben Kyler Wilfort-nak továbbra is azok a különös képek jártak a fejében. Még sohasem látta a szekrény mögötti titokzatos világot. Számtalanszor elképzelte már, de még soem látta a saját szemével.

Vajon mit látott?

Kyler Wilfort nem tudhatta, hogy Blú maci kalandjainak kezdetébe nyerhetett bepillantást egy rövid időre. Honnan tudhatta volna, hogy már nem sok van neki hátra ebben a világban? Az árnyak nemsokára eljönnek érte, de mégsem tudják magukkal vinni a lelkét, mert....

De ez már egy másik történet.