Túl a peremen
Írta: Szalai Krisztina
"A szabad ég alatt aludtak, és minden elvárás és megkötöttség nélkül élhették az életüket. A Szerán megadta nekik ezt a lehetőséget."
William 'A kölyök" Dayton az átalakított garivenmotorja nyergében ült, és elégedetten elmosolyodott.
A kis peremkörzeti porfészek, Vronsy egyetlen postájának kirablása után haladt a falu szűk utcácskáin hű társával, Alex "Vad Bill" Lennox-szal, aki ott haladt mellette hozzá hasonló (de jóval kisebb teljesítményű) gépével.
Nem kellett sietniük, sima "járőr-módban" nyargaltak, hiszen gariveneknek nyoma sem volt, az ilyen kis elfelejtett koszfészkekben elvétve akadt egy-egy GSF kósza rendfenntartó.
A GSF ereje a centrumkörzetekre összpontosult, a peremkörzetekre a Nagy Szeranista Mozgalmak ideje óta kevesebb figyelem hárult... és ennek leginkább a peremkörzetek fosztogatóbandái örültek a legjobban.
A szürke peremi falvak szabad terepet jelentettek.
A kölyök elmosolyodott, szőrtelen arca széles vigyorra húzódott. Ha meg is jelennének ezek a derék rendfenntartók, az sem jelentene számukra problémát. Már a hetedik éve volt, hogy fosztogatónak adta a fejét, és peremkörzeti falvakról peremkörzeti falvakra járt a bandával. Nem egyszer előfordult, hogy a nyomában voltak, de sosem tudták őt elkapni, hála ennek a remek gépnek itt alatta, illetve hű társainak, akik képesek voltak az életüket is feláldozni érte.
Egyetlen szépséghibája az volt a dolognak, hogy a tizenkét-tagú bandája ötre olvadt, ebből most csak Vad Bill vállalta a mostani balhét... a többiek addig új bázis után néztek, ahol letanyázhatnak egy időre.
Volt ennél jobb élet?
A szabad ég alatt aludtak, és minden elvárás és megkötöttség nélkül élhették az életüket.
A Szerán megadta nekik ezt a lehetőséget.
Hirtelen fékcsigorgás hallatszott a háta mögül, és A kölyök megfordult.
Nem hitt a szemének.
Egy gariven járőr, fényes motorján kifordult az egyik szűk kis utcácskából, és "nagyiram-módba" váltva máris feléjük vágtatott.
- Egy gariven! - kiáltotta A kölyök Vad Bill felé.
- Hogy a fenébe került ez ide?! - kiáltott vissza hű társa.
- Fogalmam sincs... Váltsunk mi is "nagyiram-módba" és irány az erdő!
A hajdani garivenmotor átalakult alattuk, a hidraulika felszisszent, és a jármű váza megnyúlt alattuk, szinte hasi fekvő pózba hozva vezetőiket. A két motor hirtelen kilőtt a szűk, teljesen üres utcácskában, és előre lódult.
A kölyök haladt legelől, kissé lemaradva mellette pedig a társa.
- Gyerünk ki a főútra! - kiáltotta oda A kölyök Vad Bill-nek.
Hamarosan elértek az utca végébe, ahol aztán a sarkon kifarolva kijutottak a főútra. Az ütött-kopott, kétsávos úton éppen egy autó közeledett, mikor meglátta a kifaroló banditákat, a jármű sofőrje rátaposott a fékre, és elrántotta a kormányt.
Hatalmas csattanás törte meg a falusi élet csendjét, amikor a személygépkocsi nekicsapódott egy másik autónak, ami az út szélén parkolt.
Csak két másodperc telt el, és az egész esemény máris több méterrel a bandatagok mögött volt, és egyre csak gyorsultak.
A kölyök hátrapillantott, a GSF járőr épp most fordult be különös kecsességgel a sarkon, kikerülte a pórul járt autóst, és minden erejét beleadta az üldözésbe.
A kölyök még ilyen távolságból is jól látta az elszántságot a rendfenntartó sisakba bújtatott arcán.
A szűk főúton őrült cikázás kezdődött meg a forgalomban részt vevő autók között, de az út szélén parkoló autók miatt is nehezebb volt megtartani a nagy sebességet és előnyüket a GSF magányos őrével szemben.
Nyílt terepre kellene végre jutniuk, az erdőket ők ismerik jobban, hazai terepen esélye sem lesz ellenük ennek a nyomorult garivennek.
Nemsokára...
Már látszódott a falu templomtornya, és hamarosan elértek a keresztény templom kis terére, ahol egy éles kanyart téve máris a közeli temető felé vették az irányt.
FELTÁMADUNK, ez állt a temető kapujának tetejére heggesztve.
A kölyök egy pillanatra elgondolkodott, vajon hány ember lehet, akiket erre a helyre juttatott. Fogalma sem volt, hiszen sosem volt magánál. Most sem vágyott másra, mint egy jó italra majd ha ezen az őrült fogócskán egyszer túl lesz...
A falusi házak kezdtek eltünedezni, elérkeztek a falu szélére, és átvette az uralmat a természet zöldje. Hamarosan egy poros földút következett, és a két bandita hihetetlen összhangban fordult be rá, vastag gumikerekük nagy port vert fel.
Mint a falkában támadó dinók.
Ez a poros földút vezet a szabadság felé.
Az egyenetlen földúton nyargaltak, gödrökön repültek át, az átalakított, minden terepen alkalmazható erős gépeik bírták a strapát.
De sajnos a GSF magányos, elhivatott őre is.
Mégis mit képzel, mire mehet egyedül ellenük?
- Taposs bele! - kiáltott oda A kölyök Vad Bill-nek, aki mosolyogva fordult felé. Se Vad Bill, se A kölyök arcán nem látszódott különösebb feszültség, ők ezt a jelentet már egy tucatszor átélték, és az életük részévé vált... másrészről pedig imádták a játékot.
A GSF-harcos vicsorogva kivillantotta fogait, mint valami ragadozó, mint egy szörnyű T-Rex vagy raptor, amikor prédára vadászik.
- A vízfolyásnál lerázzuk! - kiáltotta oda A kölyök a társának.
- Hé várjatok már meg! - hallatszott egy vékony hang a hátuk mögött - Ez kurvára nem vicces!
Ginen Beronis, A kölyök összenézett barátjával, Mikel "Vad Bill" Fornile-lal, és hangosan felnevettek. Lelassítottak bringájukkal, hogy bevárják harmadik társukat, a lihegve érkező Marek-ot.
Marek nagy porfelhőlt vert fel, ahogy fékezve megállt az őt váró két fiú között.
- Ez meg mi a fene volt?! - kérdezte Marek zavartan.
- "Túl a peremen"-eset játszottunk - mondta mosolyogva Ginen - A legutóbbi rész nagyon nagy volt, láttad?
Marek a feját rázta.
- Baromira vicces... - mondta enyhe sértődöttséggel a hangjában.
Ginen a vállára csapott Marek-nak.
- Jól van na... Gyere, nézzünk le a faházba. Épp oda indultunk Mikel-lel.
A három barát visszaült bringájuk nyergébe, és tovább kerekeztek a délutáni peremi nap meleg fényében, a mindannyiuk lelkét betöltő határtalan szabadság vágyától hajtva újabb küldetésük felé.
Vége
